SZEMPONT
A Rovatból

Molnár László a minimálbér-emelésről: Aki eddig a minimálbér vagy a garantált bérminimum fölött volt, egy idő után lecsúszik ezekbe a kategóriákba

Jövőre nettó 16 ezer Ft-tal nő a minimálbér. Ez a bolti árakat elnézve kevés, a várható gazdasági növekedéshez képest sok. A GKI vezérigazgatója szerint a cégek a jobban keresők fizetésemelésén próbálnak majd spórolni, vagy ismét árat emelnek.


Csütörtökön eldőlt, hogy a minimálbér jövőre 9 százalékkal, a garantált bérminimum pedig 7 százalékkal nő. Ez azt jelenti, hogy a nettó minimálbér 193 ezer Ft-ra, a nettó bérmimimum pedig 232 ezer Ft-ra emelkedik. A megállapodás azonban nem csak 2025-öt érinti. Abban is megegyeztek a nettó minimálbér 2026-ra eléri a 219 ezer Ft-ot, 2027-re pedig a 249 ezret. Ez 13%-os, illetve 14%-os emelést jelent. Ezzel az a kormány célja, hogy 2027-re a bruttó minimálbér elérje az akkorra várható átlagfizetés felét. A bérmimimummal kapcsolatban ehhez hasonló, hosszabb távú megállapodás nem született.

Miközben a minimélbéresek körében jövőre várható nettó 16 ezer Ft-os emelés a bolti árakat elnézve egyáltalán nem tűnik soknak, a vállalkozásokra ez is komoly terheket rakhat, hiszen idén mindössze fél százalék körül alakul a gazdasági növekedés. Ebből kellene kitermelni az béremelést. Ráadásul a minimálbér emelésével az utána fizetett adó is nő, igaz, itt a Portfolio szerint a kormány tett egy kis engedményt. A szociális hozzájárulási adót ugyanis nem az aktuális, hanem mindig az előző évi minimálbér után kell majd befizetni. Segít-e ez a vállalkozásoknak? Elégedettek lehetnek-e a minimálbéresek? És hogyan hathat mindez a többiek keresetére Molnár Lászlóval, a GKI vezérigazgatójával beszélgettünk.

– Sok vagy kevés ez az emelés?

– Attól függ, honnan nézzük. Jövőre 9 százalék lesz, ugyanakkor a költségvetési törvényben 8,6 százalékos bruttó átlagkereset-növekedéssel terveznek. Ez a két adat együttesen azt jelenti, hogy alig közeledik az átlaghoz a minimálbér. A munkáltatók okosan a növekedés nagyobb részét a 2026–27-es évre tolták ki azzal, hogy az bármikor felülbírálható, ha nem úgy alakulnak például a GDP-számok, mint ahogy a kormány terveiben szerepel. Tehát a jövő év adatai alapján nem várható jelentős közeledés az átlagbér felé.

– Hogyan értékeli a megállapodást?

– Ez arra jó, hogy lehet lobogtatni, hogy lám, majd a rendszeres keresetek 50 százalékára fog majd valamikor emelkedni a minimálbér. Persze azt elfelejtették hozzátenni, hogy a rendszeres bérek növekedéséről nem volt szó a következő három évben. Tehát csak azt nem tudjuk, hogy ez az 50 százalék az vajon tényleg elérhető lesz-e.

– Ha én munkaadó lennék, fájna, hogy 10–12%-kal kell feljebb nyomni a minimálbért évente, miközben idén fél százalékos volt a gazdasági növekedés, és jövőre is csak 3-4 százalék közé várják.

– Elég visszatekinteni az elmúlt időszakra. Amikor magas minimálbéremelés volt, akkor jól láthatóan sok embernek nem volt béremelése. Tehát

ez a lépés elszívja a forrásokat a maradék, tehát nem minimálbéres vagy nem garantált bérminimumos munkavállalók elől, ott így nincsenek béremelések,

aminek előbb-utóbb nyilván az lesz a következménye, hogy külföldön próbálnak munkát vállalni azok, akik megtehetik. Illetve, amit nem láthatunk, hogy esetleg nem legális formákban növekszik a fizetés. Ez viszonylag bonyolult, de lehet, hogy újra megtalálták azokat a módszereket, amivel ez elérhető, hogy ne kelljen kifizetni a mérhetetlen magas adókat a bérekre, hanem nettóban növelik valahogy a dolgozók bérét. Ez súlyos probléma, hogy nem gondolkodik a gazdaságpolitika. Egy 3,4 százalékos tervezett infláció mellett 9 százalékkal emelni a minimálbért, azért az már önmagában is legalább 6 százalékos reálkereset-növekedés a minimálbérek szintjén. És a következő években lenne olyan év, ahol már 14 százalékosra tervezik a növekményt, 3 százalék alatti inflációnál.

Ez az olyan cégek számára, akik minimálbéreseket foglalkoztatnak, valószínűleg a csődöt jelenti.

– A Portfolio szerint a kormány annyit segít, hogy a vállalkozásoknak mindig az előző évi minimálbér után kell majd befizetni a szociális hozzájárulást. Ez nagyjából 3 ezer Ft-ot jelent a cégeknek jövőre, ami első ránézésre nem nagy segítség, hiszen a költségeik egy-egy minimálbéres után 27 ezer Ft-tal nőnek.

– Az látszik, hogy a költségvetés nem nagyon tud lemondani a további bevételekről, hiszen így is éppen hogy csak nagy recsegve sikerült csökkenteni a költségvetés hiányát.

Ha bármilyen bevételről lemondana, akkor nyilvánvalóan a hiányszám növekedne.

Akkor nem tartható a hiánycsökkentés. Tehát én nem nagyon látom, hogy a költségvetés mit tudna adni a szavakon kívül a vállalkozásoknak, vagy az olyan megoldásokon kívül, mint például amit legutoljára láttunk, az 5 százalékos banki lakáshitel kamat esetében, amiről kiderült, hogy ez a teljes piac 1%-át képviseli. Tehát ilyeneket lehet csinálni, hogy úgy csinálunk, mintha adnánk valamit, de valójában nem adunk.

– Az infláció sem egyenletes, mert az alapvető cikkek inflációja magasabb volt, mint a kihozott 3%. Például a tej ára 50 forintokkal emelkedik időnként mostanában. Van-e önöknek olyan számítása, hogy az elmúlt jó néhány évben a minimálbérek reálértéke mondjuk az öt évvel ezelőtti szinthez képest hol áll most?

– A minimálbéreket az utóbbi években folyamatosan az átlagbér fölött emelték. Volt olyan év, amikor 15 százalékkal emelkedett a minimálbér, ezzel egyidőben az átlagbér 14-gyel. Ez volt a nagy inflációs időben 2023-ban. De a korábbi években is magasabb volt a minimálbér emelkedése, mint az átlagbéré, ezért mondható, hogy mivel az átlagkereset emelkedett reálértékben, ezért biztos, hogy a minimálbér is.

– Ezek szerint a tervezett további emelés reálértékben is további felzárkózást jelentene, ha megcsinálják. Kivéve, ha nem jön váratlan infláció, ami az egészet leradírozza.

– Nyilván ez lesz. Nem kételkedem benne, hogy egy ilyen körülmények között, amikor rendkívül nagy a bizonytalanság, amikor a vállalkozások piacai finoman szólva nem bővülnek, akkor azok a kkv-k, akiknek minimálbéres foglalkoztatottjaik vannak, és hirtelen emelni kell a béreket, nyilvánvalóan megpróbálkoznak egy erőteljesebb áremeléssel, aztán vagy sikerül, vagy nem.

Ha nem sikerül, akkor csődbe mennek, ha sikerül, akkor viszont infláció van.

Ez az, amivel a kormány sosem számol, mert mindig azt gondolja, hogy itt olyan rejtett tartalékok vannak, amelyekkel bármeddig ki lehet zsigerelni a hazai vállalkozásokat. Hazai alatt persze olyanokat értünk, melyek magyar tulajdonban vannak, és nem a NER-hez kapcsolódnak.

A NER-eseket nyilván ez nem érdekli, mert valamilyen egyéb módon majd állami támogatásokat kapnak.

De a valódi piacon működő vállalkozásoknál azért ezek a típusú béremelések igen fájóak tudnak lenni. Ilyenkor jön elő az a probléma, hogy jellemzően a közép- vagy nagyvállalatok képviselői tárgyalnak munkaadói oldalról az állammal, ott viszont nem nagyon van minimálbéres, azaz nem nagyon értik a problémát. Könnyű úgy tárgyalni 10 százalékos minimálbéremelésről, hogy az adott vállalkozónál, aki éppen tárgyal, ilyen nincs, és valószínűleg az utóbbi években nem is volt.

– Munkaadói oldalról sokáig hevesen ellenezték ezt az emelést, de most hirtelen úgy tűnik, mégis belemennek. Mi lehet ennek az oka?

– Tőlük kéne megkérdezni. Legyünk őszinték, a minimálbéremelésnek az a végső következménye, hogy egyre több minimálbéres lesz, mint ahogy a garantált bérminimum emelése is azzal járt, hogy egyre nagyobb számban kerülnek emberek ebbe a kategóriába, mert az ő bérük alig emelkedik, az alatta lévő bére emelkedik,

aki eddig mondjuk a minimálbér vagy a garantált bérminimum fölött volt, egy idő után lecsúszik ezekbe a kategóriákba.

Az állami szektorban például nemrég derült ki, hogy az iskolai dolgozók, tehát nem a pedagógusok, hanem az egyéb dolgozók bére gyakorlatilag a garantált bérminimum szintjén van. Tehát ha emelkedik a garantált bérminimum, akkor emelkedik az ő bérük is. Nyilván, aki esetleg fölöttük van, az is szépen belecsúszik ebbe a csoportba, mert az ő bérüket nem kell emelni, vagy nem is tudják megemelni. Láttam egy számítást, amiben az szerepel, hogy jó eséllyel jövőre már lassan egymillió olyan ember lesz, aki valamelyik kategóriába beleesik. A 3,2 millió munkavállaló közül lesz körülbelül egymillió ilyen.

– Mi kellene ahhoz, hogy tényleg egyenletes bérszínvonal-emelkedés történjen a gazdaságban, és nem állami intézkedésekkel kikényszerített félmegoldások?

– Erre szokták azt mondani, hogy más gazdaságpolitika kéne. Ez a gazdaságpolitika ezzel jár. Ahol az állami adóbevételeket megcsapolják NER-es vállalkozások, beleértve az út- és vasútépítéseket, ingatlanberuházásokat, ott ez van. Most éppen megvásárolunk 600 milliárdért három darab ingatlanportfóliót, amire az államnak ugyan nincs szüksége, de muszáj megvenni, mert egyébként nem lett volna meg a profitja az adott vállalkozásoknak. Ha ezt nézzük, meg azt, hogy mennyire túlárazottak a különböző közlekedési projektek, akkor viszonylag jól belátható, hogy az, hogy ezt ki lehessen fizetni úgy, hogy még EU-s támogatás sincs most már, amiből ezt finanszírozni lehetne, az nem mehet másból, mint a maradék cégek adóbevételeiből. Azaz egyre jobban terhelődik az a szektor, aki nem NER-es, és nem multi. Mert a multinacionális cégek jól láthatóan az utóbbi, mondjuk tíz évben ezermilliárdos nagyságrendben kaptak közvetlen állami támogatást, és ha a beruházási támogatásokat is mellérakjuk, akkor ez a szám közelebb van a 3000 milliárdhoz. Ezeket a pénzeket valakinek ki kellett fizetni. De mivel a költségvetés nem egy varázsdoboz, hogy ráütök és ömlik ki a pénz, hanem az adóbevételekből származik, akkor

meg kell nézni, hogy amennyiben nem ezek a cégek fizették ki, akkor vajon kik? Nyilván a maradék, aki nettó értelemben tényleges befizetője az államnak. Ez pedig a magyarországi és magyar kkv-k, vagy esetleg magyar nagyvállalatok,

mert olyan is van, amelyik nem a NER-hez kötődik.

– Ez a fajta gazdaságpolitika meddig folytatható?

– Addig, amíg marad a kormány. Ez majd a választásokon kiderül. Amíg további felhatalmazásokat adnak a polgárok ennek a rezsimnek, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy őket mindez nem érdekli. Lehet, hogy romlik az életszínvonaluk, de hajlandóak továbbra is ezt a kormányt választani. Ez a végső konklúzió, hiszen jól láthatóan a kormány az elmúlt 13 évben belerögzült ebbe a gazdaságpolitikába, nem hajlandó ebből kilépni. Mindig azt halljuk, hogy hitel, vegyél fel hitelt, adósodj el, beruházás, beruházás, beruházás. Nemrég megjelent egy tanulmány a Portfólión, ahol azt mutatták ki, hogy

valójában a magyar beruházási ráta azért lett magas, mert mérhetetlenül drágák a magyar beruházások.

Nem azért, mert hatékony beruházások valósultak meg, hanem azért, mert túlárazottak voltak. Ha nem hatékony egy beruházás, akkor abból nemigen lesz továbbiakban hozzáadott érték vagy többlet hozzáadott érték, aminek meg az a vége, amit látunk a termelékenységi statisztikákon.

Magyarország termelékenysége, például az ipar esetében körülbelül évi egy százalékkal növekedett az utóbbi 13 évben, tehát összességében 13–15 százalék körül.

A feldolgozóiparban pedig 8 százalék, ami évente fél százalék körüli termelékenységjavulás csak! Miközben rengeteg EU-s forrás ment a vállalatok hatékonyságjavítására, legalábbis papíron. Ezzel párhuzamosan Hollandia esetében 33 százalékkal nőtt ugyanezen idő alatt a termelékenység, a svéd termelékenység pedig 50 százalékkal nőtt.

– Tehát felzárkózás helyett jócskán leszakadtunk.

– Nincs termelékenység, akinek egy kicsit is van esze, és vállalkozó, az igyekszik megbújni, nem kitörni, mert akkor hirtelen rávetik magukat a NER-es érdekszféra szereplői, hogy megszerezzék őket, tehát igyekeznek elmenni. Esetleg eleve már külföldön tartják a székhelyüket, azért, hogy ne lehessen őket államosítani. Miközben a vállalkozásoknak az lenne az elemi érdeke, hogy növekedjenek, nagyobbak legyenek, hatékonyabbak legyenek, és nem mellékesen jobban megfizessék a dolgozóikat. Ez a szemlélet teljesen háttérbe szorult olyan piaci körülmények között, ahol a versenytársak közül egyesek állami ingyen milliókkal gazdálkodnak és így versenyeznek a többiekkel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik” - Iványi Gábor ügyében üzent a debreceni milliárdos Orbán Viktornak
Forronganak az indulatok az Iványi Gábor elleni vádemelés miatt. Felföldi József szerint a hatalom morális csődben van, innen már nincs lejjebb.


Felföldi József debreceni üzletember Facebook-posztban reagált arra, hogy az ügyészség vádat emelt Iványi Gábor lelkész és hét társa ellen. Bejegyzésében egyenesen Orbán Viktor miniszterelnöknek üzen, és az eseményt a kormányfő „morális csődjének utolsó mementójának” nevezi. Felföldi szerint „Innen már szerintem nincs lentebb.”

Az üzletember úgy látja, egy olyan 74 éves lelkipásztor kerülhet börtönbe, aki egész életében az elesetteket segítette, méghozzá egy „lökdösődésért”. Álláspontja szerint Iványiék csupán megvédték magukat egy „előre megrendelt kormányzati boszorkányüldözéssel” szemben, amikor a NAV munkatársai kutatást akartak tartani a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) központjában.

Felföldi szerint mindez éles ellentétben áll azzal, hogy más, a kormányhoz köthető ügyek szereplői szabadlábon vannak. „Bezzeg a pedofil Kaletától kezdve az MNB-t kifosztó Matolcsy-klánon át, a hivatalos nemzeti tolvajig (Mészáros Lölő) a teljes Fidesz-maffia szabadlábon élvezheti az életet” – írja, hozzátéve, hogy ez szerinte mindent elmond az Orbán-rezsimről.

A posztban Felföldi személyesen a miniszterelnököt szólítja meg, feltéve a kérdést:

„Mondja Viktor, ha belenéz a tükörbe, őszintén tud-e válaszolni arra a kérdésre, hogy mi maradt önben az egykori hitből és erkölcsből?”

Emlékezteti Orbánt, hogy egykor éppen Iványi Gáborra bízta gyermekei megkeresztelését, most pedig a parancsára mozgatott hatóságok „feszegetik az igazságszolgáltatás határait” vele szemben.

Az üzletember szerint Iványi Gábor azért vált a hatalom célpontjává, mert élő ellenpéldája mindannak, amit a kormány képvisel. Úgy véli, a lelkész megtestesíti az igazi kereszténységet.

„Nem véletlenül támadja őt. Ő egy élő példa. Egyben ellenpélda. Példa arra, mit is jelent kereszténynek lenni. És az önök tökéletes ellenpéldája. A kereszténység nem hatalom és nem félelem. A kereszténység nem egy elit klub.

Isten mindenkit szeret. Nem csak azokat akiket önök el- és befogadnak a társadalom szűk szegletéből. Iványi Gábor az élő parázsa mindannak, amiről ön és rendszere csak beszél. És aztán soha nem a szerint cselekednek.”

Felföldi azzal zárja sorait, hogy az emberek nem fogják hagyni, hogy Iványi életművét megsemmisítsék, és egyenesen figyelmezteti a miniszterelnököt. „Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik.”

A Központi Nyomozó Főügyészség csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat Iványi Gábor és hét "társa", köztük Gurmai Zita (MSZP), Donáth Anna (Momentum) és Szél Bernadett volt országgyűlési képviselők ellen.

A vád szerint 2022. február 21-én, a NAV Dankó utcai székházban tartott házkutatása során erőszakosan próbálták megakadályozni a pénzügyőrök munkáját. Az ügyészség szerint a helyszínen lévők Iványit a NAV-osok sorfala felé kezdték tolni, hogy bejussanak az épületbe.

A hivatalos személy elleni erőszak bűntettéért a törvény szerint a csoport vezetőjére 5–10 év, míg a résztvevőkre 2–8 évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. Az ellenzéki politikusok és a MET képviselői az eljárást mindvégig politikailag motiváltnak nevezték, és tagadták, hogy erőszak történt volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit, sőt, állítása szerint a rendőrség annyira korrupt volt, hogy tavaly rendőrkapitányt kellett cserélni. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló »apuka« autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa. – fogalmazott keményen.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, mintha egy őrült vezetné.

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. »Apuka« sem vette el az autót” – állítja a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa” – az ittasságot egyébéként a rendőrség eddig nem erősítette meg.

Az ügyvéd szerint egy 24 éves embernek normális esetben nem tizenévesek a barátai, és ez csak akkor fordulhat elő, „ha kihasználja őket”. Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Úgy véli, a tragédiáért éppen ezért a sofőr volt felelős.

Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik, és „a bűnöző életvitelű családok” végre elnyerik méltó büntetésüket, hogy a jövőben a „jóravaló, rendes emberek” legyenek a példaképek.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.

Azt, hogy a sofőrnek nem volt jogosítványa, az édesapja mondta el, a hatóságok hivatalosan még nem erősítették meg, ahogy azt sem, hogy ittasan vezetett volna. A körülményeket a folyamatban lévő vizsgálat fogja tisztázni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehoznák ezeket a digitális polgáriköröket, ezzel egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén egy tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges rendszerváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: A TISZA adatbázisát nem kiszivárogtatták, hanem ellopták, valószínűleg egy hekkertámadás során
Az Oroszország-szakértő szerint a „szivárgás” szót tudatosan használja a kormánymédia, de egy ekkora adatbázis nyilvánosságra kerülése csak szándékos cselekmény eredménye lehet.


Rácz András történész és Oroszország-szakértő egy tízpontos elemzésben fejtette ki véleményét a TISZA Párt adatszivárgási ügyéről.

Szerinte az eset a magyar politikai intézményrendszer súlyos sérülése, egyértelmű szuverenitási és nemzetbiztonsági kérdés, amely a választások befolyásolására irányul.

Mint írta, a nemzetbiztonság és az állami szuverenitás védelmével foglalkozó intézményeknek „azonnali, kiemelten fontos dolguk van” a történtekkel.

A szakértő a Facebook-bejegyzésében hangsúlyozza, hogy

a TISZA adatbázisát nem „kiszivárogtatták”, hanem ellopták, valószínűleg egy hekkertámadás során.

Úgy véli, a „szivárgás” szó használata a kormánymédia részéről tudatos, mivel az gondatlanságot sugall, holott egy ekkora adatbázis nyilvánosságra kerülése szerinte csak szándékos cselekmény eredménye lehet. „Egy kétszázezres adatbázis teljes kikerülése a netre nem szivárgás, ilyen nem tud véletlenül történni. Ez csak szándékos lehetett” – írja Rácz András.

Elemzésében kitér arra, hogy a kormány és a TISZA Párt is külföldi szereplőt sejt az ügy mögött, ám míg a kormánymédia ukrán, addig Magyar Péter orosz érintettségről beszél.

Rácz András szerint a kormányzati narratíva egy komoly logikai bukfencet tartalmaz.

Úgy látja, Kijevnek egyáltalán nem állna érdekében kárt okozni a TISZA Pártnak, hiszen egy esetleges TISZA-kormány az EU-hoz való viszony normalizálására törekedne, ami Ukrajna számára is kedvező lenne az Orbán-kormány politikájával szemben.

„Ha egyáltalán igaz az, hogy van ukrán állami érintettség a Tisza Világ applikáció fejlesztése mögött, akkor igen nehezen érthető, hogy ugyanezennek az ukrán államnak miért lenne érdeke, hogy kárt okozzon annak a TISZA pártnak, aminek a rendszerét éppen fejleszti” – teszi fel a kérdést. Ezzel szemben Oroszországnak szerinte egyértelmű érdeke fűződne egy ilyen támadáshoz, hiszen azzal egyszerre gyengítené a Fidesz legfőbb kihívóját és rontaná Ukrajna reputációját is.

A történész gyanúsnak tartja a kormányzati propagandamédia reakcióidejét is. Állítása szerint az, hogy a kormánymédia egy hosszú ünnepi hétvégén, szinte órák alatt képes volt lehozni a hírt, ellenőrizni az adatok valódiságát és biztonságosságát, majd felépíteni egy teljes kampányt, rendkívül valószínűtlen.

„Összességében nagyon nehezen hiszem el, hogy ez spontánul alakult így péntek délutántól kezdve, és mindenki hirtelen megszakította a hosszú hétvégéjét, IT-sek, vezető kommunikátorok, döntéshozók, »talpas« propagandisták, stb” – fogalmaz. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy a kormányzat már jóval a nyilvánosságra kerülés előtt birtokában volt az adatoknak, és a netre való feltöltés csak a fedést szolgálta a már előre megtervezett kampány elindításához. „A kormányzat egy részében ez az adatsor valószínűleg már jóval péntek előtt megvolt, a netre való feltöltés pedig csak a fedést szolgálta” – írja.

Rácz András szerint árulkodó jel az is, hogy a Fidesz kommunikációjában és belső köreiben semmilyen jelét nem látni annak, hogy egy hasonló hekkertámadástól tartanának.

Nincsenek extra kiberbiztonsági óvintézkedések, ami arra utalhat, hogy a kormánypárt biztos abban, hogy a támadó kizárólag a politikai ellenfelüket célozta, és tőlük nem kell tartaniuk. Végezetül kiemeli, hogy a kormánymédia munkatársai teljes nyugalommal használják a jogellenesen megszerzett, különlegesen védett személyes adatokat, noha ez bűncselekménynek minősül.

„A propagandisták valamiért mégis teljes nyugalommal használják az adatbázisban szereplő neveket, pedig egyértelműen jogszerűtlen az egész”

– zárja posztját Rácz András, hozzátéve, hogy „ezzel – a jövőbeli esetleges büntetőjogi felelősségre-vonás mellett – saját magukat is beárazzák a kormánymédia munkatársai.

Az ügy előzménye, hogy október elején már napvilágot látott egy hír egy kisebb, mintegy húszezer nevet tartalmazó adatcsomag kikerüléséről a Tisza Világ applikációból, ami miatt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) hivatalból vizsgálatot indított. Ezt követte október 31-én egy jóval nagyobb, körülbelül 200 ezer adatsort tartalmazó fájl publikálása a LeakBase.la nevű oldalon. Az eseményekre reagálva Orbán Viktor november 3-án azonnali vizsgálatot rendelt el, a hatóságok pedig a nemzetbiztonsági szolgálatok és a Nemzeti Kiberbiztonsági Intézet bevonásával kezdték meg a tényfeltárást, jelezve, hogy „külföldi érintettség is valószínűsíthető”.

Az ügyben két fő narratíva csap össze. A Szuverenitásvédelmi Hivatal gyorsjelentésében ukrán hátterű fejlesztőcégek, például a kárpátaljai PettersonApps részvételét hangsúlyozta, amit a kormánypárti média azóta is napirenden tart. Ezzel szemben Magyar Péter és a TISZA Párt következetesen szervezett orosz hekkertámadásról beszél, amelynek célja a párt lejáratása. Egyik fél sem mutatott be eddig a nyilvánosság számára meggyőző technikai bizonyítékot az állításai alátámasztására.

Az ügy azóta új fordulatot vett, miután a kormánypárti oldalon elkezdték felhasználni a kiszivárgott adatokat. Németh Balázs, a Fidesz politikusa egy videóban egy TISZA-aktivista háza elől jelentkezett be, utalva arra, hogy ismeri a lakcímét, a Mandiner pedig arról írt, hogy a listán aktív bírák adatai is szerepelnek. Mivel a politikai véleménynyilvánítás különleges adatnak minősül, annak engedély nélküli terjesztése a Büntető Törvénykönyv szerint szabadságvesztéssel is büntethető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk