Mikor megkaptam az első fizetésem, sírva fakadtam a boldogságtól
Bárány Boglárka 32 éves, a Szegedi Tudományegyetemen végzett közgazdászként. Már az egyetem utolsó éveiben elkezdett dolgozni egy vasvári cégnél, amit nem sokkal később megvett a Hewlett-Packard.
Ettől kezdve ő foglalkozott az észak-európai partnerével, így hamarosan havonta utazott a svédországi Göteborgba.
Egy év után kérdezett rá, hogy nem lenne-e értelme, ha inkább kiköltözne, ahelyett, hogy ennyit utazik a két ország közöt. A válasz egy "persze” lett, így elindult egy közel egyéves készülődés, aminek a végén megkapta a szerződését a svédországi HP-hoz, és 2011 májusában költözött Göteborgba.
Túlélni az első hónapot
Az első hónapot mindig nagy kihívás túlélni anyagilag, ha valaki egy olyan országba költözik, ahol a magyarországiaknál jóval magasabbak az árak.
Bogi ezt úgy oldotta meg, hogy még Magyarországon igényelt egy hitelkártyát a bankjától, és ennek terhére "finanszírozta meg" az első hónapját. Majd az első kinti fizetéséből rendezte a tartozást. (Egyébként a bankkal a kártya igénylésekor nem közölte, hogy mire készül.)
Bogi az első években albérletben lakott, többször is költözött. A legkülönlegesebb helyszín egy, a városhoz közeli szigeten volt, ahol nem járnak autók sem, és ahonnan csak komppal lehet eljutni a városba. Szóval minden reggel felült a hajóra, a kompon van kávézó, ivott egy kávét, miközben "behajókázott" a munkahelyére.
Télen eléggé fagyosak voltak a reggelek. Aztán, amikor márciusban elkezdett kicsit hamarabb világosodni, már a hajóról néztem a befagyott tenger felett a napfelkeltét. Az szép volt.
Napfelkelte a kompról - Fotók: Bárány Boglárka / Facebook
Amitől leesett az állam Svédországban, az a táj. Tudtam én, hogy gyönyörű, de hogy ennyire... No és a nyár, az csodálatos! A nap szinte sosem megy le ott ahol élek, és az ember úgy érzi mindig tettre kész. Volt már olyan, hogy este tízkor mentem el sétálni, mert úgy gondoltam, hogy "Ugyan már, úgyis hazaérek világossal!" :)
Ha sokat túlórázol, ki is rúghatnak
Bogi most Stochkholm közelében él svéd barátjával, a saját lakásában. Továbbra is a HP-nál dolgozik, reggel 8-kor kezdi a munkát. (A vállalatnál sajnos szigorú szabályok tiltják, hogy bármilyen, a munkahelyen készült képet nyilvánosságra hozzanak a dolgozók, ezzel a kirúgást kockáztatják.) Tízkor kávészünet van, ami "szent és sérthetetlen". Ez nagyon fontos esemény, olyannyira a közösségi élet része, hogy a többség még értekezletre sem hajlandó menni ilyenkor. Azután a meló folytatódik délig, majd egy óra ebédszünet, végül délután 4-5 óra körül vége a munkának.
Kint az átlag munkaidő rövidebb, napi 7,5 óra. Túlórázni csak kivételes esetben lehet, és ezt mindig külön engedélyeztetni kell, és csak meghatározott mennyiségben engedik. Mivel ha folyamatosan túlóráznod kell, az két dolgot jelenthet a főnökség szemében. Vagy fel kell venni még egy embert, mert egy személy nem tudja elvégezni ezt a munkamennyiséget, vagy azt, hogy nem vagy elég hatékony. Márpedig azt senki sem szeretné, hogy ilyen színben tűnjön fel. Ráadásul az állandó munka itt nem dicsőség, a túlteljesítés sem az.
Ha állandóan túlórázol, azt fogják gondolni rólad, hogy antiszociális vagy, és nem akarsz részt venni a közösségben, amivel amúgy nagyon gyorsan az ellenkezőjét, akár kirúgást is el lehet érni. Számomra ez a hozzáállás nagyon emberközeli és szociális.
Az átlag munkahelyi kultúrát tekintve – hiszen kivételek mindig vannak – odakinn nincs az a fajta mikro-menedzsment mint Magyarországon. Nem ellenőrzik minden lépésed, nem kell elszámolnod minden munkaidővel ha a feladat készen van, és a főnök sem gondolja, hogy ő tart el, csak mert tőle kapod a fizetésed.
A HP Enterprise stockholmi központjának látogatótere - Fotó: Louise Wildmark / Linkedin
"Mikor megkaptam az első fizetésem, sírva fakadtam"
A fejlett nyugati és északi országokat nálunk a jóléttel és a magas életszínvonallal azonosítják - ennek persze része a magyarországinál jóval magasabb árszínvonal is. Bogi szerint, miközben például az élelmiszer, a ruha vagy a műszaki cikkek ára közel azonos a magyarországi árakkal, addig a szolgáltatások - például az étterem, fodrász stb -, az ingatlanok és a lakhatás jóval drágábbak. Hitelhez viszont olcsóbban és jobb feltételekkel jut kint az ember. Ha van önrész, akkor a havi törlesztés jóval az otthoni mérce alatt van, még akkor is, ha a lakás többe került. Persze, nem csak az árak magasabbak az itthon megszokottnál.
Pénzügyesként a fizetésem elegendő arra, hogy legyen egy lakásom, egy kocsim, és a boltban ne az árak, hanem a ”mi kell” és a ”mihez van ma kedvem” szerint vásároljak. Az első fizetésem után – mint sokan, akik Nyugaton próbáltak szerencsét – én is sírva fakadtam. Boldogan hívtam fel anyukámat, aki, azt hiszem, ekkor nyugodott meg igazán.
Svédországban egyébként hagyományosan erős a szakszervezet, ennek megfelelően minden évben minimum az infláció arányában emelik a fizetéseket. De Bogi szerint, ha már az ember benne van a szociális rendszerben, akkor onnan nehéz nagyot esni. Egészen biztosan nem marad éhen, vagy fedél nélkül, még az sem, aki munkanélküli lesz. Szinte hihetetlen, hogy mindezt magyar szemmel nézve mekkora adókulcsból valósítják meg.
Vicces volt, amikor - még mielőtt az első kinti fizetésem megkaptam volna - megkérdeztem, hogy mennyit kell adózni belőle. És mondták, hogy 30%-ot. "Aha, és a többi adó?" Mire ők zavartan: "Milyen többi?"
Bogi ugyanígy meglepődött, amikor először meglátta a bérpapírját. Nem akart hinni a szemének, megfordította a papírt, hogy hol van a többi része. A bérpapíron ugyanis mindösszesen három sor szerepelt: bruttó bér, adó, nettó bér. Ha szabadságra ment, akkor kiegészül egy negyedik sorral - és ennyi. De az adóbevallás is tartogatott hasonló meglepetéseket.
Az adóbevallást nekem kb. 5 percembe kerül elintézni. Elküldik a lapot, kitöltve, amit vagy aláírva visszaküldök, ha egyetértek a tartalmával (én többnyire egyet szoktam). Vagy felmehetek a weboldalra, aláírom ott, vagy mobilon a megadott kóddal, sms-ben is aláírhatom. Ha kell persze változtatni, azt interneten megcsinálhatom, pl. ha van utazás-elszámolás, adóvisszatérítés, vagy ilyesmi.
Szobafestőként is lehetsz rendszermérnök
Bogi kezdetben nem tudott svédül, odakint tanulta meg a nyelvet. Bár azt mondja, egyáltalán nem éreztették vele, hogy kívülálló lenne. Mégis minden megváltozott, amikor elkezdte érteni és beszélni a nyelvet.
Amíg az ember nem beszél svédül, nincs benne igazán a közösségi vérkeringésben. Svédországban szinte mindenki, még a vécés néni is beszél angolul, de ahhoz, hogy barátaid legyenek,a saját nyelvükön kell hozzájuk beszélned. Legutóbb olyan dicséretet kaptam az egyik munkatársamtól, ami szinte könnyeket csalt a szemembe. Ő egy másik magyar (kilátogató) kollégának azt mondta rólam, hogy “Bogi svédebb már, mint mi vagyunk”.
Azért van, ami a svédeknek is furcsa bennünk. Bogi szerint leginkább a "rezzent nyúl" mentalitást értik meg nehezen, vagyis azt, hogy mi magyarok szeretjük be- és túlbiztosítani magunkat, állandóan a legrosszabbra készülünk, és minden lépés után a hátunk mögé nézünk.
És mi a helyzet a svédekkel? Sokak szerint az északi népek távolságtartóak, hidegek, de ez Boginak nem tűnt fel. Ő úgy látja, a svédek alapvetően kedves, rendszerető, egyszerű gondolkodású emberek. Persze itt is vannak problémák, például a fiatalabb nemzedék már annyira a jólétben nőtt fel, hogy komoly dilemmát okoz nekik ha nincs internet, vagy mobiltelefon.
A legviccesebb az volt, mikor a barátommal először kezdtünk el komolyabban randizni, és akkor költözött új lakásba, ahol nem volt mosógép. Komoly fejtörést okozott neki, hogy most hogyan lesz tiszta ruhája másnapra, és kétkedve, majd ámulva nézett rám, amikor fogtam a szennyest és kézzel kimostam az egészet. Azóta persze ő is sokkal praktikusabb, tanult tőlem. :)
Ha már a kinti furcsaságoknál tartunk, Bogi barátja rendszermérnökként dolgozik, bár erről nincs papírja, az eredeti foglalkozása szobafestő. Bogi úgy látja, ez jól mutatja, hogy odakinn a tapasztalat és a tudás fontosabb, mint a végzettség. És mivel srác értett hozzá, és ezt bizonyítani is tudta, így el tudott helyezkedni az IT-ben is.
A másik fura "svéd dolog" a vezetés. Szerintem iszonyúan fél a többség, ha a saját autóján kívül egy másikat is meglát az úton. Nyilván ez a népsűrűségből is adódik, de láthatóan nincsenek hozzászokva az olyan agresszív vezetéshez, mint ami Magyarországon van.
A nyelvtudás csodákra képes, de aki kint próbálkozik, jól teszi, ha néhány tipikus magyar "becsípődéstől igyekszik megválni"
"Aki kint szeretne élni és dolgozni, minél előbb kezdjen el svédül tanulni, mert pár mondat már csodákra képes. Még akkor is ha nem beszél folyékonyan, azonnal ajtókat nyit meg a nyelvtudás. Legyen türelmes, mivel itt a dolgok lassabban mehetnek, főleg nyáron. Ne legyenek előítéletei sem a népekkel, népcsoportokkal, sem általában bármilyen mássággal szemben, mivel itt ez tabu. Svédországban az emberek alapvetően nyitottak, és a teljesítmény alapján ítélnek, nem külsőségek alapján. Bármilyen rasszista megnyilvánulással például hamar a közösségen kívül találhatja magát az ember."
A svédek nem szeretik, ha az állandó téma a panaszkodás, nem igazán értik az önsajnálatot sem. Bogi azt ajánlja, hogy ezekről tegyen le, aki a kinti élettel próbálkozik, mert itt inkább a segíts magadon elv az uralkodó.
"Tudom, sokaknak nehéz munkát találniuk, amikor kijönnek, bár munka van bőven, csak türelem kell hozzá. Bárkinek sikerülhet, aki elég nyitott, kreatív és a pozitív."
Kirándulás Vasterasban
Svéd ínyencségek: poshadt hering, lúgos hal
Svédországban a vásárlás egy megoldhatatlan rejtvény kezdetben - főleg, ha valaki nem beszéli a nyelvet. Mivel itt szinte teljesen hiányoznak a másutt ismert üzletláncok, csak úgy találja meg az ember a megfelelő üzletet, ha angolul kérdezősködik. Kezdetben Bogi is szembesült ezzel.
Mások a nevek, és az üzletláncok, ezekből szinte csak svéd van, és akkor azon belül is csak svéd márkák, ami a hétköznapi fogyasztást illeti. Nekem szabályosan rá kellett kérdeznem az első héten, hogy mi a neve a kajaboltnak, mert éhes vagyok, és az étterem drága. Vagy mikor mosóport vettem, rádöbbentem, hogy ez nem is olyan egyszerű. Reméltem, hogy lesz támpontom, de mivel se a márka, se a szavak nem voltak ismerősek, de még közel sem, egy darabig mászkáltam a polcok előtt, aztán – remélve, hogy nem majonézt vettem – kiválasztottam valami gél állapotút, és hazavittem kipróbálni.
Tipikus karácsonyi svédasztal: lazac, hering, saláták, húsgombóc, sonka, sajt, pogácsa (ez utóbbit Bogi sütötte)
És mi a helyzet a svéd kajákkal? Bogi véleménye az, hogy a svéd konyha nem olyan nagy dolog: nagyjából egy kis főtt hal főtt krumplival, szósszal leöntve. Mivel nem jellemzőek az erős ízek és a nehéz ételek, ezért ő könnyen megkedvelte a svéd fogásokat. Persze itt is van kivétel - méghozzá nem is akármilyen.
Azért vannak a számomra is hardcore ételek, mint például a surströmming, az erjesztett hering. Ha jól tudom, a legtöbb városban törvény tiltja, hogy zárt térben bárki kinyisson egyet is. Kint kell kinyitni, megpróbálni nem hányni az illatától, aztán állítólag már finom. Engem még nem vitt rá a lélek... :)
A másik, ami szerintem borzasztó, de csemegének számit karácsonykor, az a lutefisk. Aminek az elkészitése számomra kimeriti az állatkinzás fogalmát. A halat napokig áztatják lúgban, majd jól átmossák. Végül megfőzik, és tálalják. Az egésznek mosószappan állaga van, és a lúg miatt az íze sem jobb.
Bár a családja és a balatoni hangulat nagyon hiányzik neki, Bogi a folytatást is Svédországban képzeli el, úgy érzi, ez lett az otthona, már az állampolgársági kérelmet is benyújtotta. Az ottani ismerősei és barátai közt vannak magyarok is, akiknek többsége ugyanúgy odakint tervezi a jövőjét. Nem nagyon tud elképzelni olyan fordulatot, hogy hazaköltözne - ha rajta múlna, inkább a szüleit költöztetné ki.
Amikor azt kérdeztem tőle, szerinte mi kéne ahhoz, hogy Magyarország olyan hellyé változzon, hogy inkább itt éljen megint, sokáig gondolkodott. Végül azt mondta, erre inkább nem válaszol, mert nehéz lenne politikailag korrekt választ adni, amivel nem gázol senki lelkébe.
Ha érdekesnek találtad a cikket, lájkold és oszd meg az ismerőseiddel!
