Miért reagálunk különbözőképpen a koronavírusra?
Szerintem az utóbbi napokban már mindenki folytatott beszélgetést a koronavírusról olyan emberrel, aki teljesen másképp reagált a járvány okozta pánikhangulatra, mint ő maga. És bizony, ez meglehetősen dühítő tud lenni. Szülők az iskolában, kollégák és családtagok vitatkoznak arról, hogy túlzás-e minden korlátozásnak, tiltásnak eleget tenni, vagy fontos és megkerülhetetlen? Menjen-e a gyerek közösségbe, vagy következetesen tartsuk otthon? Ha valaki kicsit köhög, azonnal vegyen ki betegszabadságot? Rengeteg helyzet adódik, amire nekünk megvan a biztos válaszunk, de a szomszédunknak már lehet, hogy teljesen ellentétes a véleménye. Miért reagálunk másképp egy nehéz helyzetben, és mit árul el a megküzdésünkről a pánikhangulatban mutatott reakciónk?
Egészen ijesztő érzés megélni azt, hogy nincs ráhatásunk a folyamatokra, az életünkre, és ez minden olyan élethelyzetben érezhetővé válik, amikor elveszítjük a kontrollt a dolgok történése felett. Ilyen a koronavírus terjedése is, mivel meg kell élnünk, hogy a betegséget bárhol elkaphatjuk.
Mi, emberek azonban képtelenek vagyunk bizonytalanságban élni, és éppen ezért mindent megteszünk azért, hogy elkerüljük a szorongást, amit az egyensúlyát vesztett élethelyzet hoz.
Nagyon hasonló ez ahhoz, mint amikor valaki egy váratlan diagnózis következtében talajvesztett állapotba kerül, mert hirtelen már azt sem tudja, hogy mit hoz a holnap.
Ilyenkor vannak, akik tagadásba merülnek, vannak, akik egész nap a betegségről olvasnak, és olyan reakciók is léteznek, ahol a társas támasz, a szerettek megnyugtató szavai tudják csak enyhíteni az aggodalmakat. És mindegyik megküzdési mód egyetlen közös célja a kontroll megtalálása. Mert akkor enyhül a szorongásunk, ha találunk egy olyan módot, amivel hatásunk lehet az eseményekre. Hogyan néz ki ez a kontrollkeresés a koronavírus esetében?
1. "Mindenki túlreagálja a vírust!" - a tagadás embere
„Ugyan már, ez csak egy vírus! Több ember hal meg influenzában, mint koronavírusban...” Ugye hallottuk már ezt mindannyian? Talán vannak olvasók, akik maguk is így látják a helyzetet, és ha néha ellenreakciót is vált ki ez a fajta viselkedés, a tagadás, veszély minimalizálása gyakori dolog.
A háttérben gyakran álszkeptikusság lapul, és ez is a kontroll megszerzésére irányuló fellépés. Aki a felszínen marad, az nem akar mélyebbre menni, mert az ott talált dolgok megijesztik őt.
Az önszabályzást, kontrollt abban találja meg, hogy tudatosan elnyom minden olyan információt, ami stresszt váltana ki benne. Ez egy ideig kimondottan adaptív, mivel időt nyer ahhoz, hogy képes legyen feldolgozni a körülötte történteket, jelen helyzetben például azt, hogy a koronavírus akár őt is érintheti.
