Melegítős orvosok, vakoskodó betegek Óbudán: se világítás, se fűtés nincs a rendelőben
Sokat kellett járnom sajnos az elmúlt 1-2 évben egészségügyi intézményekbe, látogatóként, de saját bajaimmal is. Tavaly elvesztettem mindkét szülőmet, és most sem mondhatok mást, minthogy a Szent Margit kórház orvosai és nővérei mindent megtettek, hogy szenvedéseiket enyhítsék még a legutolsó órákban is. Pedig az már akkor is látszott, hogy egyre mostohább körülmények között kellett dolgozniuk, és hálásak voltak minden jó szóért, amit a betegektől és a hozzátartozóktól kaptak. És a helyzet azóta csak romlott a kerület egészségügyi intézményeiben.
Az év elejét azzal kezdtem, hogy elkezdtem egy 10 kezelésből álló fizikoterápiát a Vörösvári úti rendelőben. Ez a rendelés a második emeleten folyik, flottul megy minden, kiváló a szervezés, szigorúan tartják az időpontokat. Csakhogy rossz a lift. Én ugyan, mint jó karban lévő hatvanas, még viszonylag könnyen felmegyek, igaz, hogy a maszkomat letolom az államra, mert azért némi levegőt is kellene kapni. Kérdezem a recepciót, hogy mikor lesz jó a felvonó. „Hát sokára – feleli a hölgy – nincs pénz alkatrészre.”
A minap gyógyszert kértem háziorvosomtól, és a lelkiismeretes doktornő felhívta figyelmemet, hogy aktuális lenne nekem egy labor, ezt az ő Szentendrei úti rendelőjükben is megtehetem. Megbeszéltük az időpontot reggel 8-ra.
Már többen üldögéltek vakoskodva, legfeljebb telefonjuk biztosított némi fényt, mivel a várónak csupán egy ablaka van a folyosó végén. Bent a rendelőben a doktornő és asszisztense egyaránt rózsaszín bundás melegítőben fogadta a pácienseket. Nem mondom, mindketten csinosak, jó alakúak, még jobban is állt nekik, mint a „rideg” fehér köpeny. De azért magam is megtapasztalhattam a hőmérsékleti körülményeket, amikor ki kellett bújnom kabátomból és kardigánomból, hogy megszúrhassanak. És még a csak a tél elején tartunk, ráadásul eddig nem voltak komoly fagyok…
Néhány napja már tudjuk, hogy a kerületeknek juttatott főkegyúri rezsitámogatás milyen alapon történt. Óbuda-Békásmegyer, lévén ellenzéki vezetésű, nem tartozik a kegyeltek közé.
Marcus Aurelius, Macchiavelli, de maga államalapító Szent István királyunk sem lenne büszke a Magyarországon ma tapasztalható kicsinyességre, amely bünteti azokat a kerületeket, ahol a szavazók többsége „másképp gondolkodik”.
De hogy ne csak az egészségügy tragikus helyzetéről beszéljünk: kerületünk kulturális gyöngyszemeinek egyike az Óbudai Társaskör. Több mint három évtizede vagyunk törzslátogatói, nagyszerű koncertek, kamaraszínházi és előadóestek tucatjai élnek az emlékezetünkben, télen-nyáron fix programjaink voltak a csodálatos akusztikájú Till Ottó teremben, és a lombos fák alatti kertben. Az év egyik első programja rendszerint a Kék Duna Koncert-Szalonzenekar újévi hangversenye volt, nem hiányozhattunk a Budapest Ragtime Band februári farsangi vígasságáról sem.
Azért nemcsak Óbudát tüntetik ki a rezsitámogatás elmaradásával. A minap kaptam egy hírlevelet a Pesti Magyar Színháztól, hogy „kazánkarbantartás miatt január 5. és február 28. között a színház zárva tart”. Biztosan szükség van rá, mert valamikor ősszel voltunk ott, és majd megvett bennünket a nézőtéren az isten hidege. Eddig azonban úgy tudtam, hogy az ilyen munkálatokat nyáron szokták tartani. Aztán rájöttem, hol van a Pesti Magyar Színház. A VII. kerületben, ahol szintén az ellenzék vezeti az önkormányzatot…