Megkérdőjelezte a polgármester döntését, végleg bukta a közmunkát
Ritkán fordul elő, hogy valaki nyíltan megtámadja egy polgármester döntését azzal kapcsolatban, hogy kit vesz fel közmunkára és kit nem. Ezért érdekes egy magyarbólyi férfi esete, aki hiába kapott többször is ígéretet arra, hogy dolgozhat majd a településen közmunkában, végül mégsem kapott munkát. Amikor a képviselő-testület elé vitte az ügyét, annak az lett a vége, hogy a polgármester mögé beálló képviselők határozatot fogadtak el arról, hogy az 51 éves, 40 százalékos egészségkárosodott ex-bányász férfinak nem jut közmunka. Igaz, hogy a foglalkoztatásának különféle adminisztratív akadályai lehetnek, de arra még csak ígéret sem született, hogy ezeket megpróbálná valahogy elhárítani az önkormányzat.
Május 15-én, szerdán délután két órakor összeült a Baranya megyei Magyarbóly képviselő-testülete, egy kerek asztal körül a polgármester irodája melletti kis tárgyalóteremben. A helyválasztás arról árulkodott, hogy általában nem sok érdeklődő vesz részt a nyilvános testületi üléseken. Az meg, hogy sajtó is jelen legyen közben, végképp teljesen szokatlan egy ilyen kistelepülésen.
A magyarbólyi képviselő-testületi ülésen azért vettünk részt, mert az egyébként rutin-ügyeket tárgyaló ülés negyedik napirendi pontja egy helyi férfi ügye volt, aki nem fogadta el, hogy a polgármester többszöri kérésére sem vette fel közmunkára. Az 51 éves Kiss István azért hozta a testület elé az ügyet, mert szerinte a polgármester nem adott tiszta, érdemi választ arra a kérdésre, hogy miért nem alkalmazza közfoglalkoztatásban – annak ellenére, hogy többször konkrét ígéretet tett rá, hogy fogja. Amellett, hogy rendes indoklást kap a polgármestertől, Kiss azt is szerette volna, ha a képviselő-testület is állást foglal a kérdésben.
Amikor az őt érintő napirendi ponthoz ért a testület, az ülést kezdettől a partvonalról figyelő Kiss István a napirendi pont tárgyalása előtt 5 percben felszólalhatott. Ekkor mesélte el a történteket, amit az ülés utáni beszélgetésünkkor elhangzottakkal kiegészítve mutatunk most be.
Egy egészségkárosodott ex-bányász közmunkára jelentkezik
Az egész 2018 augusztusában kezdődött, amikor Kiss István először beadta a jelentkezését közmunkára. Legkisebb lányukat feleségével nem sokkal korábban sikerült beíratniuk bölcsődébe, így elhárult az akadály az elől, hogy a már egy éve szintén közmunkában dolgozó felesége, Mónika mellett István is visszamenjen dolgozni.
István és Mónika négy éve költöztek Magyarbólyra a szomszédos Lapáncsáról. Ez alatt a négy év alatt két lánygyerekkel bővült a család, István pedig az egészen egy évvel ezelőttig gyesen lévő Mónika mellett szintén otthon maradt segíteni a gyermekgondozásban. Mindezt azért tehette meg anélkül, hogy a család éhen haljon, mert jogosult havi 93 ezer forint bányászokat megillető egészségkárosodási járadékra. István ugyanis 1993-ig tíz éven keresztül dolgozott mélyművelésű bányában vájárként, ezalatt gerinc- és ízületi bántalmakat szedett össze a föld alatt. 40 százalékos egészségkárosodást állapítottak meg nála, emiatt ítélték meg neki ezt az ellátást.
Kiss István / Fotó: Pivarnyik Balázs
A bánya bezárása és a leszázalékolása után István átképezte magát személy- és vagyonőrnek, és éveken keresztül ebben a munkakörben dolgozott, de azt mondja, egyszerűen nem bírta tovább, hogy a hektikus munkarendje, és a sokszor otthonától távoli munkavégzés – például focimeccsek biztosítása a fővárosban – elszakítja a családjától. Ekkor úgy döntött, kompromisszumot köt, és inkább kevesebb pénzért, de olyan munkát végez, ami mellett több ideje marad a családjával lenni. Így került a Villány és Térsége Víziközmű Üzemeltető és Szolgáltató Kft.-hoz, ahol közmunkában dolgozott egészen 2015-ig. István emlékei szerint leggyakrabban kaszálás volt a feladata. Napi nyolc órában dolgozott, és a munkáltatójának semmi problémája nem volt azzal, hogy a férfi leszázalékolt, amíg István is bírta a munkát. Ezt a munkát a költözésük miatt hagyta ott.
És itt ugrunk vissza oda a történetben, hogy – a már három éve munkanélküli – férfi 2018-ban újra közmunkára jelentkezett, már új lakhelyén, Magyarbólyon. A falu polgármestere, Blázsovics Attila Kiss szerint elsőre semmi jelét nem adta, hogy ne akarná felvenni, amikor azonban szeptemberben lezajlottak a szerződéskötések az önkormányzat és a közmunkások között, István kimaradt az újonnan felvettek köréből.
Mikor érdeklődött, miért nem vették fel, a polgármester azt mondta neki, azért nem tudta felvenni, mert előbb “meg kell keresni a forrást” arra, hogy István az önkormányzatnál dolgozhasson.
Ezzel arra utalt a polgármester, hogy Istvánt, aki 40 százalékos egészségkárosodásával és bányász járadékával megváltozott munkaképességűnek számít, nem lehet úgy foglalkoztatni, mint a többi közmunkást, 6-8 óra helyett 4-8 órában dolgozhatna, ehhez pedig helyet kell igényelniük neki a közfoglalkoztatást finanszírozó Belügyminisztériumtól.
István ezt el is fogadta, de amikor már egy ideje nem kapott hírt semmilyen új fejleményről az ügyében, újra kereste a polgármestert. Négyszer próbált beszélni vele sikertelenül, majd ötödszörre, már idén február 11-én, a polgármester azt mondta neki: március 1-jével felveszi. István el is ment intézni a munkaügyi papírjait a siklósi kormányhivatalba, amiket négy nap múlva vitt is az önkormányzathoz. Ekkor azonban Blázsovics Attila azt mondta neki,
mégsem veszi fel, mert nem tudja vállalni Istvánért a felelősséget, ha történik vele valami.
A másik indoka az volt, hogy István nem foglalkoztatható napi nyolc órában.
Amikor a polgármester és Kiss István között utoljára szó esett a közmunkáról, a településvezető – nyilván felidegesedve azon, hogy Kiss István folyamatosan “nyakára járt” a közmunka miatt, – azt találta mondani, hogy “ne cseszegesse többet” ezzel a kérdéssel.
A zavaros kommunikációt segített tisztázni a polgármester szerdai felszólalása a témában.
A nap végén a polgármester dönti el, mit jelentsen a közmunka
Blázsovics Attila elismerte, hogy jogi akadálya tényleg nincsen annak, hogy a bányász egészségkárosodási járadéka mellett közmunkát végezhessen. Elvi akadálya szerinte viszont van.
István és Blázsovics Attila polgármester a magyarbólyi képviselő-testület május 15-ei ülésén / Fotó: Pivarnyik Balázs
“Nekem szilárd véleményem, hogy a közfoglalkoztatás nem jövedelemkiegészítés. hanem hozzásegítés a munkához”
– jelentette ki a polgármester, majd Kiss Istvánhoz fordulva hozzátette: “azt gondolom, hogy maga a szabad munkaerőpiacon bármikor kaphatna állást, ha akarna”.
“A közfoglalkoztatás nem jár mindenkinek, aki szeretné, és ki akarja harcolni magának. Nem kötelező Magyarbólyra felvenni önt, csak azért, mert ön azt akarja.”
A polgármester nyilvánvalóvá tette, hogy azért nem vette fel Istvánt, mert szerinte ő és családja erre nem szorul rá eléggé, hiszen Istvánnak a bányász járadéka révén van egy 93 ezer forintos állandó jövedelme. “Szerintem a családja is mindent megkap, amire szüksége van.” Ugyanakkor azt is hozzátette: jelenleg ha akarná, se tudná az egészségkárosodott férfit foglalkoztatni, közmunkában ugyanis csak közepesen nehéz fizikai munka végezhető.
A polgármesterrel az összes képviselő és a település jegyzője is egyetértett, aki azt még hozzátette, hogy ha István “elmegy egy munkahelyre, és ott bizonyos okokból nem akarják foglalkoztatni, akkor sem csinálhatja azt, amit most tesz”, azaz hogy megtámadja a munkaadó döntését.
A polgármester ezután egy határozat elfogadását javasolta, arról, hogy “Kiss Istvánt lehetőségeink hiányában és a csökkentett munkaképessége miatt nem tudjuk foglalkoztatni.”
A határozatot – ami végül egy szót sem ejtett arról, hogy ezeket a lehetőségeket megpróbálja-e megteremteni a jövőben az önkormányzat – a testület ellenszavazat nélkül elfogadta. Így világossá vált, hogy Kiss István Magyarbólyon nem juthat közmunkához.
A férfi csalódottan távozott a teremből. Az épület előtt az Abcúgnak azt mondta, ha tudta volna, hogy a határozathozatal előtt már nem reagálhat a polgármester szavaira, a vitaindító beszédében nem azt mondta volna el, hogy mi történt közte és a polgármester között, hiszen azt egy beadványában már leírta. Helyette elmondta volna a testületnek,
hogy családja komoly anyagi gondokkal küszködik, adósságcsapdában vannak, amibe a saját és a felesége nevére felvett személyi kölcsönök rántották őket.
Kiss István elismerte, feleségével rossz döntést hoztak, amikor felvették az első több százezres személyi kölcsönüket, aztán amikor ennek a törlesztésére párhuzamosan egy másikat igényeltek. De az olyan hirtelen felmerülő költségeket, mint a család számára létfontosságú autójuk megjavítását, vagy a folyamatosan növésben lévő gyerekek ruhacseréjét nem tudták máshogy megoldani.
István és felesége Mónika / Fotó: Pivarnyik Balázs
Szerinte a polgármester nem törődött azzal, hogy megvizsgálja a valódi anyagi- és életkörülményeiket, pusztán arra a 93 ezer forintos jövedelemre hagyatkozott, pedig az a felesége közmunkás-fizetésével és a családi pótlék összegével együtt sem elég arra, hogy a hat fős család megéljen belőle, és ne csússzanak tovább lefelé az adósságspirálban.
És hogy mit mond a polgármesternek arra az állítására, hogy ha akarna, tudna munkát találni az elsődleges munkaerő-piacon?
“Dolgozhatnék napszámban a szőlőben, a környéken az a leggyakoribb munka, de azt nem bírnám, és amúgy is, a legtöbb foglalkoztató feketén dolgoztatja az embereket. Nekem az nem pálya. Visszamehetnék személy- és vagyonőrnek, talán még nem évültek el a papírjaim, de azt meg már beszéltük, hogy a családom miatt nem szeretném”
– magyarázta István, aki nem érti, hogy ha más helyi családnak 4-5 tagját is foglalkoztatja közmunkában az önkormányzat, közben ráadásul két másik környező településről is felvesznek embereket, neki miért nem jut legalább időszakosan munka.
István a testületi ülés után azt mondta, már egyáltalán nem bízik abban, hogy valaha fog még közmunkát kapni Magyarbólyon. Hozzátette, mivel muszáj valahogy kilábalniuk az adósság-gondjaikból, a környező településeken fog még próbálkozni a közfoglalkoztatással, de rajta tartja majd a szemét az elsődleges munkaerőpiacon is.
Kiss István azért is értetlenül áll ezelőtt, mert úgy érzi, négy gyerekes családapaként most épp előnyt kellene, hogy élvezzen a közmunkáért sorban állók között. Magyarbóly ugyanis nemrégiben azzal került a helyi és az országos sajtóba, hogy a település iskolájának a fennmaradása került veszélybe, miután az idei beiratkozáskor egyetlen első osztályos gyereket sem írattak az iskolába, az iskola gyereklétszáma a rendszerváltás óta folyamatosan csökken. A település önkormányzata ezért havi tízezer forintos ösztöndíjat szavazott meg azoknak a diákoknak, akik a közel ezer fős, horvát határ melletti kis faluban kezdik meg a tanulmányaikat. Az ösztöndíj az első négy tanévükre szólna.
Kevesen merik ezt megcsinálni
Istvánt nem egy nyilvánvaló, égbekiáltó igazságtalanság érte, amikor nem kapott közmunkát, azt ugyanis valóban a polgármester hatásköre eldönteni, hogy kit alkalmaz közfoglalkoztatásban és kit nem. Az is lehet, hogy Istvánnál sokkal rosszabb anyagi helyzetben lévő emberek tucatjával várnak szintén helyben közmunkára.
Mindezt István sem vonta kétségbe, de nem titkoltan a nyilvánosság erejével szerette volna más belátásra bírni a településvezetőt. Azt remélte, a képviselő-testületből majd lesz, aki az ő pártjára áll, és nyomást gyakorol a polgármesterre, hogy változtassa meg a döntését. Ez láthatóan nem így történt, egy képviselő sem szállt szembe a polgármesterrel, aki még a közmunkások munkavezetőjét is elhívta az ülésre, hogy az illető kimondja: tényleg nem tudna egy leszázalékolt embernek feladatot adni.
Az országos közmunkaprogram lassan tízéves történetében – legalábbis a sajtó szeme láttára – nem fordult elő túl gyakran, hogy egy településen valaki nyíltan megkérdőjelezte és megtámadta volna a polgármester közmunkával kapcsolatos foglalkoztatói döntéseit. Pedig a közfoglalkoztatást vizsgáló tudományos igényű elemzések a rendszer egyik legnagyobb problémájának tartják, hogy főleg a leszakadó térségekben túlhatalmat ad a polgármesterek kezébe. Lényegében élet-halál uraivá teszi őket az, hogy egy személyben gyakorolják a munkáltatói jogköröket.
