„Meghant már jobban utáljuk, mint a trippert” – Harryék nekimentek a brit bulvársajtónak, sokan a királyság végét vizionálják
Igen, ez mind így volt. Csak hát mindeközben, valahol a fényes kulisszák mögött a lapok elkezdték nyilvánosságra hozni a hercegi párról azokat a híreket is, amelyektől sorra emelkedni kezdtek a brit szemöldökök.
2,4 millió font Harryék új, windsori otthonának, a Frogmore udvarháznak a felújítására? Adópénzből? És ebben a kert még nincs is benne? Plusz a csodaotthon kinézete teljesen titkos, egy vázát se láthattak belőle az alattvalók? 56 ezer font Meghan eljegyzési ruhájáért, amelyet talán ha két fotó erejéig lehetett látni?
Tizenegy nap alatt négy magánrepülős kéjutazás – az egyik Elton John nizzai luxusvillájába – egy magát elkötelezett klímaaktivistának valló hercegi pártól? Prédikálás az ökológiai lábnyomról, miközben a dél-afrikai utazásukra hat darab luxus terepjárót repítettek le, mert ugye az ottani autók nem jók?
Titkolózás Archie születése körül, a keresztelő teljes elzárása a néptől (a hagyomány szerint a kápolnába érkező családot és a babát az emberek és a sajtó közelről csodálhatták volna)? Archie-ról egyetlen értékelhető, jól kivehető, közeli fotó sem jelenhetett meg a születése óta? Meghan magánútjai Amerikába – egyszer egy szintén méregdrága babaváró bulira, majd augusztusban barátnője, Serena Williams teniszmeccsére? A királyi család hagyományos, skóciai, közös nyaralásán, Balmoralban viszont nem tudott részt venni, mert csak?
Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy a tündérmesét Meghan különutas hercegnéi szerepfelfogása kezdte erodálni. A britek élénken emlékeznek Harry – szintén az egyik bulvárlap által nyilvánosságra hozott – kijelentésére, amelyet állítólag még az esküvő előtt üvöltött végig a palotán a már akkor idegileg eléggé kikészített személyzetnek: "Amit Meghan akar, azt Meghan meg is fogja kapni!"
Igen ám, csakhogy Meghan egyes vélemények szerint túl sokat akar: mindent a királyi vagyonból és a privilégiumokból, és nagyon keveset a kötelezettségekből.
Nyilván nem ítélhetünk el egy ambiciózus, amerikai színésznőt azért, mert nem sok fogalma van a brit udvari protokollról és a hagyománytiszteletről, és szerepét is egy kissé "hollywoodiasan" értelmezi. Az viszont már baj, hogy Harryt sokak szerint olyan erősen a markában tartja, hogy a herceg szolgaian teljesíti felesége minden vágyát, és képtelen őt figyelmeztetni az adófizető alattvalók iránti kötelezettségeire, vagy ahogy a kommentelők többsége fogalmaz, "nem tudja ráncba szedni az asszonyt."
Igen, Meghan kapott kritikákat a brit közvéleménytől (nem csak a bulvársajtóban, mértékadó újságok és médiaszemélyiségek is bírálták), de ezt elmondhatja magáról Károly herceg, Vilmos és Katalin, sőt Diana halála után maga II. Erzsébet is. A szigetországban az az általános vélekedés, hogy a királyiaknak tűrniük kell a kritikát, és a tőlük elvárható önuralommal alkalmazkodniuk is kell azokhoz, akik luxuséletük cechét fizetik. A néphez. Harry viszont – vagy az elkényeztetettség, a valóságtól való teljes elrugaszkodottság, és/vagy a Meghan iránti vak szenvedély miatt – a kritikusok letámadását és "kioktatását" választotta (Dél-Afrikában személyesen is elég csúnyán leoltott egy újságírót, a videófelvételen tényleg dühösnek látszik).
Bár vannak, akik szerint szép dolog, hogy páncélos lovagként védi a szerelmét, a hozzászóló átlagemberek többsége – tényleg tízezres nagyságrendről beszélünk – "elkényeztetett kölyöknek", "Meghan-kesztyűbábnak", vagy épp "toporzékoló hisztigépnek" titulálja, aki mentálisan instabil, segítségre szorul, sőt, már az idegösszeroppanás jelei is felfedezhetők rajta.
A monarchia szempontjából azonban a legveszélyesebbek azok a vélemények, amelyek szerint a sussexi "piócák" ékes példái annak, hogy a királyság intézménye lejárt.
A Brexit-sújtotta, vészterhes időkben a britek egy részének a puszta megélhetése is veszélybe kerülhet, ezért eszük ágában sincs fontmilliókkal finanszírozni egy "fennhéjázó, pereskedő, álszent celeb-párocskát", akik "semmilyen igazi hasznot nem hoznak Nagy-Britanniának". Még a visszafogott vélemények többsége szerint is az lenne a legjobb, ha lemondanának a rangjukról és a nyilvánosságról, átköltöznének Amerikába, és szépen, szerényen eléldegélnének a saját vagyonukból (még így is fontmilliókról beszélünk).
Itt tartunk most. A Buckingham Palota hallgat, a frontvonalak megmerevedtek. A másfél évvel ezelőtti tündérmese jelen pillanatban inkább egy horrorfilmre emlékeztet. Mindenki a királynő lépésére vár. Azt tudjuk, hogy a sakktáblán bárhova léphet, de a valóságban ennél jóval szűkebb a mozgástere. Azt sem tudni, egyáltalán tesz-e valamit.
Egy biztos: ha háború tör ki a Windsorok és a közvéleményt jelentősen meghatározó brit bulvársajtó között, abból gyakorlatilag senki sem jöhet ki győztesen.