SZEMPONT
A Rovatból

Megélhetési nevelőszülők, fortélyos félelem, cserbenhagyott gyerekek - Herczog Mária a nyíregyházi kisfiú haláláról és a gyerekvédelem tragikus helyzetéről

A hasonló tragédiák után az emberek a nevelőszülők vérét követelik, de a döntéshozók felelőssége rejtve marad - mondja az egyik legelismertebb gyermekvédelmi szakember.

Link másolása

Nyíregyháza, Várpalota, Polgár, Ináncs. A közös bennük, hogy ezeken a helyeken csak az elmúlt egy évben rettenetes dolgok történtek nevelőszülőknél elhelyezett gyerekekkel. Elhanyagolás, bántalmazás, nem megfelelő odafigyelés – a hírek alapján ezek állhattak a gyerekek súlyos sérülései, sajnos nem egy esetben haláluk mögött. Legutóbb Nyíregyházán találtak rá egy két éves kisfiú holttestére egy kocsi csomagtartójában, nevelőanyja szerint egy csirkecsonttól fulladt meg, ő pedig sokkot kapva két napig autózott vele, és egy éves testvérével a hátsó ülésen. A nyíregyházi eset után sokakban újra felmerült a kérdés: vajon mi lehet az oka, hogy egyre több hasonló esetre derül fény.

Herczog Máriát, gyermekvédelmi szakembert, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának korábbi tagját kérdeztük arról, hogy hol lehet a hiba a rendszerben, és vajon van-e esély arra, hogy megelőzzék az ehhez hasonló tragédiákat.

– Mintha a nevelőszülői rendszerről a közéletben kevesebbet beszélnének, mint az örökbefogadásról. Sajnos leginkább az ilyen hírek esetén kerül elő a téma. A közelmúltban történt esetek a rendszer hiányosságait mutatják?

– Ez a kérdés szinte egy féléves szeminárium alapja lehetne. Ahhoz, hogy a média reálisabban mutassa meg ezeket az eseteket, egy kicsivel mélyebbre kellene ásni.

A legutóbbi tragédia hallatán őrjöngenek az emberek, a nevelőszülő vérét kívánja az átlag kommentelő, miközben a dolog ennél sokkal komplexebb.

Sok évtizedes tendencia a világban, és Magyarországon is már több mint 30 éve dolgozunk azon, hogy a családból kiemelt gyerekek ne gyerekotthonokba, hanem nevelőcsaládokhoz kerüljenek. De a nulladik lépés az, hogy a vér szerinti családot igyekszünk támogatni a lehetőségek legvégső határáig, hogy ne kelljen kiemelni a gyereket.

Az első kérdés, ami felmerül, hogy a gyerekjóléti alapellátás, a szociális háló, az egészségügy, az oktatás támogatja-e eléggé a családokat, és van-e politikai szándék és megfelelő erőforrás ahhoz, hogy megelőzzük a kiemeléseket.Erre a válaszom, hogy nem volt és nincs.

A '90-es évek második felében, amikor nagyon nagy erőkkel dolgoztunk azon, hogy az új gyerekvédelmi törvény megszülessen, majd azt el is fogadták 1997 novemberében, abban reménykedtünk, hogy a döntéshozók belátják annak szükségességét, hogy az erőforrásokat a megelőzésre kell összpontosítani. Sajnos ennek a toldozott-foltozott formában ma is meglévő törvénynek az alkalmazására a kormányzat soha nem biztosított elegendő erőforrásokat. Ez a helyzet azóta pedig katasztrofális mértékben romlott.

– Milyen lépésekben lehet segíteni azokon a gyerekeken, akik veszélyeztetett helyzetben vannak?

– Az alapellátó rendszer többé-kevésbé (bár inkább kevésbé, mint többé) detektálja azt, hogy kik azok a gyerekek, akik a saját családjukban veszélyeztetett helyzetben vannak. Első lépésként a szülőket segíteni kellene abban, hogy értsék, mik a gyerek szükségletei. Nagyon sokan ugyanis nem szándékosan vagy rosszaságból nem tesznek eleget ennek, hanem mert fogalmuk sincs, hogy az adott életkorú és élethelyzetű gyereknek mire van szüksége. Illetve nincsenek olyan mentális helyzetben, hogy ezt be tudják látni – és ha nem kapnak segítséget, akkor a helyzet természetesen fokozódik. Meglehetősen szubjektívek ugyanakkor azok a megítélések, hogy mikor olyan fokú a veszélyeztetés, hogy a gyereket már nem szabad otthon tartani.

Azzal számolni kell, hogy egy ilyen módon kiemelt gyerek eddigre már nagyon sok traumát és nélkülözést elszenvedett. Aki vállalja a nevelőszülőséget, annak tudnia kell, hogy ezt a csomagot a gyerekek már hozzák magukkal.

Ha jól csináljuk a dolgunkat, ezt legalább részben le tudják tenni. Mikor egy gyereket ki kell emelni a vér szerinti családjából, először azt kell megvizsgálni, hogy van-e olyan rokon – nagynéni, nagyszülő például – aki tudja fogadni. Ez azért fontos, hogy ne veszítse el a kapcsolatát a vér szerinti családjával. Ha nincs ilyen, a második lépés az, hogy nevelőszülőt kell találni. Ha valami okból ez lehetetlen – a gyerek vagy túl idős vagy épp halmozottan fogyatékos –, akkor kerül gyerek- vagy lakásotthonba. Ennek érdekében a nevelőszülői hálózatot igyekeztünk nagyon megerősíteni. Részben azzal, hogy egy sztenderd kiválasztási rendszert alkalmazunk, megfelelő felkészítést tartunk, és megvizsgáljuk, hogy az adott potenciális nevelőszülő alkalmas-e. Ha pedig megnéztük, hogy melyik nevelőcsalád felel meg leginkább a gyereknek, a szakemberek figyelemmel kísérik a gyerek fejlődést, jóllétét, és biztosítják azt, hogy a nevelőszülő és a gyerek is megkapja a szükséges támogatásokat.

Ez az elv. Ebből a gyakorlatban, sajnálatos módon, alig teljesül valami. Az egész világon nagyon nagy gond, hogy nincs elég ember, aki nevelőszülőnek jelentkezik. Magyarországon is súlyos hiány van nevelőszülőből, viszont nagyon sok a gyerek, akinek szüksége volna rá. Ezért a szolgálatok egyre inkább kritikátlanul elfogadnak szinte bárkit, aki jelentkezik.

A jelenlegi kormányzat megváltoztatta a korábbi egységes szisztémát, így a felkészülés nagyon egyenetlen. A szolgáltatók pedig mára kizárólag egyházi fenntartásúak, ami szerintem nagy baj. Mivel az egyházi normatíva az ismert vatikáni megállapodás alapján 170 százaléka az önkormányzati és állami ellátásoknak, ezért minden ellátószervezet betagozódott valamilyen egyház alá – akkor is, ha ideológiailag semmilyen köze nincs hozzá. Az is gond, hogy nincs nyilvános hozzáférés a büdzséjükhöz, minden titkos, ezeknek a szervezeteknek nem kell transzparens módon elszámolniuk. Nem beszélve arról, hogy a gyermekvédelem minden szintjén nagyon alacsony a dolgozók anyagi és szakmai megbecsültsége és rosszak a munkafeltételek is. Ezek miatt az általam fentebb felvázolt ideális esetből alig teljesül valami.

Amikor ezek a sajnálatos halálesetek, bántalmazások, elhanyagolások történnek, sajnos a médiában csak a nevelőszülő jelenik meg mint bűnös. Az ellátórendszer hiányosságai, a döntéshozók és a politika felelőssége teljesen rejtve marad. Miközben amit látunk, az egy súlyos intézményes és rendszerabúzus.

A szolgáltatókat és a működési feltételekért felelős embereket ugyanakkor senki nem kéri számon. És azt sem látjuk, hogy az a közel 24 ezer gyerek, aki jelenleg állami gondoskodásban van, bármilyen módon számítana – a retorikai szintet leszámítva. A most elhunyt kétéves gyerek esetében például azt volna fontos kideríteni, hogy hogyan kerültek ezek a gyerekek a nevelőszülőkhöz, biztosan jó döntés született-e, milyen volt a gyerekvédelmi gyám és a nevelőszülő-tanácsadó tevékenysége, milyen szolgáltatások álltak a nevelőszülők rendelkezésére.

– Az Örökbe.hu oldalon egy táblázat igen jól bemutatja, hogy mi a különbség az örökbefogadás és a nevelőszülőség között. Az összehasonlításban az látszik, hogy míg 2020 óta az örökbefogadáshoz nem kötelező felkészítő tanfolyamot elvégezni, addig a leendő nevelőszülőknek 240 órás felkészítés az előírás. Ez valóban így van? És ennyi idő ellenére történhetnek olyan hiányosságok a rendszerben, amik a fenti tragédiákhoz vezetnek?

– A probléma az, hogy a 240 óra nem mindig annyi. Elmesélésekből, megbízható forrásokból származó információkból tudom, hogy rendkívül eltérő a felkészítő szolgáltatások színvonala, a katasztrofálistól a csodálatosig. Ha minden a megfelelő színvonalon működött volna, az eredetileg megszabott 60 óra is elég lett volna. De ez a 240 is csak arra elégséges, hogy a nevelőszülő-képzők eldöntsék, hogy a jelentkező elvileg alkalmas-e a feladat ellátására. De az igazi tudásmegszerzés a gyakorlatban történik, amihez nagyon szoros támogatási csomagnak kellene tartoznia, de ez teljesen hiányzik.

Azt is látjuk, hogy a nevelőszülők a szervezetek támogatásával, de legalábbis szemhunyása mellett túl sok gyereket vállalnak. Minden gyerek, aki bekerül a rendszerbe, egyéni figyelmet, sok szeretetet és gondoskodást igényelne. Teljesen értelmetlen több, nem testvéri kapcsolatban álló gyereket egy családhoz kihelyezni.

Számtalan olyan tényező van tehát, ami gyengíti a rendszert, és ebben az alap felkészítés csak egy részszerepet játszik. A kérdés tehát nem is annyira az, hogy valaki elvégzi-e a felkészítést, hanem hogy kap-e folyamatos támogatást amíg a gyerek meg nem érkezik, és tudja-e, hogy még azután is szabad, sőt kellene segítséget kérnie a szolgálatóktól és az ellátórendszer többi szereplőjetől.

– A fent felsorolt tragikus esetek egy része, nehéz helyzetben, hátrányos helyzetű kistelepüléseken élő nevelőszülőknél történt. Gyakran felmerülő kritika az is sok emberrel szemben, hogy „csak a pénzért” vállalja a nevelőszülőséget, ezért nem fordít kellő figyelmet és energiát az ezzel járó felkészülésre.

– A pénz, amit a nevelőszülők kapnak, már-már megalázóan kevés. A gyerekek után kapott ellátási juttatások sem magasabbak.

Ezzel együtt sajnos az úgynevezett „megélhetési nevelőszülőség” az ország leghátrányosabb helyzetű régióiban egyre általánosabbnak tűnik.

Különösen olyan szolgáltatók esetében, akik nem válogatnak, nem végzik el tisztességesen az alkalmassági felmérést, és akár 6-7 gyereket is kihelyeznek egyetlen családhoz. Ami egyébként a törvény szerint is tilos volna. Ez jellemzően olyan kistelepüléseken történik, ahol nincs védőnő, gyerekorvos, adott esetben óvoda és iskola is csak a távolban és rossz feltételekkel működik, pszichológust, fejlesztőpedagógust még sosem láttak.

Nem elég, hogy ők maguk kvázi rákényszerülnek arra, hogy a nevelőszülői tevékenységet végezzék, akár alkalmasság híján is, de semmiféle segítséget sem kapnak meg hozzá, ahogyan a náluk élő gyerekek sem.

Az én alapvető gondom nem az, ha valaki pénzért is vállalkozik erre, mert ezt teszi a tanár, a gyerekorvos vagy a fejlesztő is - amellett, hogy azt várjuk, hogy legyen elhivatott és szeresse a gyerekeket. Akkor van a baj, ha nem felel meg az alkalmassági feltételeknek, nem tudja ellátni a feladatát, de a kényszer a szervezeteket helytelenül arra ösztönzi, hogy bárkit elfogadjanak. A nevelőszülők felelősségét nem szeretném kisebbíteni a konkrét, tragédiával vagy majdnem tragédiával végződő esetekben, de számomra a kérdés inkább az, hogy a fenntartók és a támogatást elvileg biztosító szakemberek megfelelően végezték-e a munkájukat.

– Melyik szinteken kellene változtatni ahhoz, hogy a hasonló tragédiákat ki lehessen szűrni, de legalábbis minimálisra lehessen szorítani?

– Gondosabb és körültekintőbb kiválasztási és kihelyezési gyakorlat kellene. Ezen kívül szükség volna egy nagyon jelentős erőforrás-bővítésre azért, hogy a családokat látogató szakemberek tisztességgel el tudják látni a feladataikat. Kellene egy olyan monitorozási rendszer is, amiben a gyerekek részére is egyértelmű lenne, hogy működik egy panaszmechanizmus, tudjanak róla, hogy hova fordulhatnak, ha gondjuk van, és annak lesz is valamilyen, számukra kedvező következménye. A jelenlegi kormányzat a gyerekjogi képviselők számát alaposan megvágta, és a minisztériumnak rendelte alá, amivel még a maradék függetlenségüket is elvette – ezen is mihamarabb változtatni kellene.

Sajnos ezen kívül az egész rendszert egy olyan fortélyos félelem működteti, amiben senki nem mer érdemi lépést tenni, mert fél, hogy az ő fejére hullik vissza. Ennek következményeképp mindenki megpróbál kihátrálni, nincsen felelősségvállalás, számonkérhetőség, következmeny, és mivel a gyerekek a leggyengébb láncszemek a történeben, a végén ők szenvednek a legtöbbet.

Az a néma szenvedés, amit a sok ezer gyerek a nevelőszülőknél és a gyerekotthonokban kénytelen elszenvedni – nem beszélve a tízezernyi otthoni nélkülözőről –, sajnos abszolút nem látszik, és úgy tűnik nem is számít a társadalom jó része számára. A történtek nagyon fontos jelzésként szolgálhatnának a politikusoknak és döntéshozóknak. De én úgy látom, hogy egyelőre el lehet ezt intézni azzal, hogy lincshangulat alakul ki az adott szülő vagy nevelőszülő irányába – aztán a dolog három nap múlva elcsitul, amíg nem jön a következő tragédia.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: A fideszeseket Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják az Európai Parlamentben
A politikus szerint a Fidesz képviselői csak felveszik a pár száz milliós fizetést, és egyébként semmit nem csinálnak. Azt mondja, érdemes összehasonlítani, milyen emberek vannak pártja EP-listáján, és kik alkotják a Fideszét.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Magyar Péter szerint március 15-én és április 6-án már bebizonyította mozgalma, hogy vannak vidéki támogatói és nem csak egy „belpesti médiahekkről” van szó. Szerinte a vidéken élőket többek között őszinteséggel lehet megszólítani, nem pedig „lejönni dzsippel és megmondani, hogyan kellene élni”.

A politikustól megtudtuk, hogy 538 jelentkezőből választották ki másfél nap alatt azokat, akik az internetes szavazás után pártja EP-képviselőjelöltjei lehetnek majd.

„Van olyan, aki hat nyelven beszél. (...) Egyedül több nyelven beszél, mint a Fidesz-frakció húsz év alatt az Európai Parlamentben. Ami nem nehéz persze: százszor nulla az nulla, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb semmilyen nyelven nem beszél.

Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják őket az Európai Parlamentben, akik felveszik a pár száz milliós fizetést évente és egyébként semmit nem csinálnak.”

Magyar szerint figyeltek a nők arányára, a jelentkezők életkora is fontos szempont volt, ahogy az is, hogy legyen víziójuk.

„Össze kell hasonlítani a Fidesz EP-listáját Deutsch Tamással az élen, meg a mi EP-listánkat. Szerintem ha nem is a pártokról beszélünk, akkor elég könnyű eldönteni, hogy az ember kire szavaz”

– tette hozzá Magyar Péter.

A teljes beszélgetést és a békési országjáróról készült beszámolót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Eljön az ember közéjük és nem lejön egy dzsippel, és megmondja, hogyan kéne élni
Elkísértük Magyar Pétert vidékre, az országjárása első állomására. Egy résztvevő azt mondta, utoljára ilyen zizegés a rendszerváltás környékén volt Békés megyében.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

„Olyan bebetonozott dolgok vannak az országban, amit egy úgymond friss erőnek kell valamilyen szinten megoldani” – mondta lapunknak Magyar Péter Békés megyei országjáró rendezvényének egyik résztvevője. A férfi szerint két éve az ellenzéki összefogás nem működött.

Két másik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „teljesen elkopott az ellenzék”. Szerintük „utoljára ilyen zizegés a rendszerváltáskor volt itt Békésben”.

„Én MZP-s vagyok, de mindenki szimpatikus, aki Orbánt le akarja váltani” – mondta a rendezvényre lányával érkező nő. A tinédzser lapunknak úgy fogalmazott: nagyon reménykedik abban, hogy Magyar változást tud hozni az országnak.

„Meggyőzött minket. Aki itt van, szerintem annak a nagy részét meggyőzte”

– jelentette ki a gyűlés végén egy férfi.

A politikus orzságjárásának első állomásáról készült beszámolónkat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk