SZEMPONT
A Rovatból

„Havi egy élelmiszercsomagot kaphattunk, kockáztatnunk kellett” – Mariupolból menekültek meséltek nekünk

A fiú egy dobozon, anyja két széken aludt egy hónapig. Örökre elhagyták otthonukat. A civilek kimenekítését segítők egyike az életét kockáztatta, amikor azt mondta: „Minek jöttél az én földemre? Ölj meg akkor egy mentőst!”

Link másolása

Május elején szabadultak az utolsó civilek Mariupolból. A 400 ezres város majdnem három hónapig volt ostrom alatt, a háború egyik legkeményebben szétlőtt, szétrombolt területe lett belőle. Pár napja megadták magukat az ukrán katonák. Azt remélik, fogolycserével szabadulhatnak, de az sem kizárt, hogy évtizedekre börtönbe zárják őket az oroszok, mint terroristákat.

Mariupol nagyon fontos volt az oroszoknak, mert a városon keresztül tudnak jelentős szárazföldi utánpótlást küldeni. Félő, hogy Mariupol elesése után gyorsabban, intenzívebben támadhatják az országot.

Két helyi nő, Elena és Marina mesélte el a Szeretlek Magyarországnak, milyen volt az elmúlt bő két hónap a városban. Egy mentős, Petro pedig azt mondta el, hogyan jutottak oda és mit láttak.

A mentősök úgy indultak, hogy az Azovsztalból hozzák ki a civileket, de végül ők nem jutottak be oda, a felrobbantott hídnál meg kellett állniuk.

Olyan útvonalon mentek, amerre ijesztően hangos robbanások voltak. Novoazovszkban pedig rengeteg lövészárkot láttak, amit az oroszok csináltak. A mentős szerint ez mutatja, hogy félnek. Úgy tartják, hogy félhetnek is, mert ha az ukránok megindulnak, „repdesni fognak az égő seggek. A lövészárkokba fogjuk őket temetni” – fogalmazott a mentős ismerőse.

„Sztarobesevóban elképesztő csaták lehettek. Nagyfeszültségű vezetékek és az oszlopaik ketté voltak törve. A földön hevertek a vezetékek, amik olyan vastagságúak, mint a kezem” - mondta el a mentős.

Az első orosz ellenőrzőpontnál a katonák lehajtott fejjel engedték el a mentősöket. Nem néztek a szemükbe, olyan volt, mintha tisztelnék őket és szégyellnék magukat.

Ahogy egyre közelebb értek Mariupolhoz, egyre keményebbek lettek a katonák. Géppisztolyokat emelték rájuk és úgy csináltak viccelődve, mintha lőnének.

Mariupol látványa ledöbbentette a mentőst.

„Elsőként egy teljesen fekete emeletes házat láttam. Ablakok és minden nélkül. Kiégett, lerombolt épületek sorát néztem. Minden szétbombázva. Sok ember járkált, de mindenkinek az arcán őrület volt. Egy férfi rövid nadrágban, pólóban és papucsban volt a hidegben.”

A villamosok kábelei leszaggatva lógtak, hevertek. Kiégett buszokat is láttak, úgy tudják, ezekkel próbáltak menekülni a civilek, de az oroszok nem engedték. Az utasok épphogy ki tudtak még szállni, mielőtt szétlőtték a járműveket.

Az acélgyárat körbeaknázták az ukránok, ezért most orosz tűzszerészek mentek a mentősök előtt, hogy felszabadítsák a területet.

„Az oroszok betörtek az épületekbe, gyakorlatilag az evaukálást kihasználva néztek szét mindenütt, hogy találnak-e katonát. Mindezt az ENSZ képviselők szeme láttára.”

A mentős szerint a menekítés adott egy kis időt az ukrán katonáknak a pihenésre, 3-4 napig. A kimenekítést segítőket az oroszok folyamatosan figyelték.

„Amikor megálltunk enni, ők drónokkal szinte az arcunkba másztak.”

A hídnál várakozva telefonálni sem tudott a családjának. Egy szimpatikusabb orosz katonától próbált kölcsönkérni. Volt, aki durván visszautasította, erre ő is elvesztette minden önuralmát.

„Ide jöttetek a mi földünkre. Mi itt jobban éltünk, mint ti ott. Mire jöttetek? Ölni minket? Ölj meg akkor egy mentőst! Várnak otthon minket és titeket is.”

Ezután a többi ukrán mentős nem beszélt vele, megijedtek, amiért provokálta az oroszokat. Egyvalaki kérdezte csak meg, hogy „miért mondtad ezt? Agyonlőhettek volna!”

29 kétemeletes buszba ültették a civilek többségét. Ezekkel a mentős szerint Oroszországba vitték az embereket.

Ők azokat vitték el, akik a gyár előtt várakoztak, ők a város más pontjairól voltak. Akkor szabadultak több mint két hónap után.

A 45 éves, elvált, kétgyerekes Elena 1989 óta élt Mariupolban. Huszonéves fia a háború előtt két nappal ment Kijevbe, ezután egyedül maradt 16 éves fiával.

„Nem hittük, hogy ez a háború sokáig fog tartani. Először messziről hallottuk a robbanásokat, de egyre közeledtek. Mikor a házunk már rezgett, tudtuk, hogy költöznünk kell. Összeszedtünk egy kisebb vészhelyzet poggyászt. Amikor a robbanások már nagyon erősek voltak, akkor átmentünk egy garázsba a barátaimmal.

Ez március elején volt. Áram, víz és gáz nem volt, Elena elmondása szerint 5 napig fagyoskodtak bent, de oda is közeledtek a rakétatalálatok, így átköltözött a barátnőjéhez.

Ott már leginkább lelki segítségre volt szüksége, egyedül a fiával a váratlan szituációban nehéz volt megbirkózni az érzésekkel. Ő maga pszichológus, de itt neki volt szüksége segítségre.

Innen is menni kellett, a barátnő szüleinél voltak egy darabig.

Március 8-án nagyon intenzív bombázás kezdődött, a szomszédos házak is tönkrementek, ekkor költöztek egy pincébe. Kaptak két dobozt és két kis széket.

„Gyermekemnek megágyaztam a nagyobbik dobozon, magam pedig a két széken aludtam. Egy hónapig volt ez az otthonunk.”

Kint próbáltak főzni, a környéken bujdosókkal megosztották a feladatokat. Férfiak fáért jártak, a nők vízért egy közeli vízforráshoz.

„A kisfiamnak nőtt az önbecsülése, mert ő is járt vízért és tűzifát is gyűjtött. Hősnek érezte magát. Nem úgy élt, ahogy egy normál tinédzser. Iskola helyett reggel hétkor vízért indult vagy tüzet gyújtott.”

Az élelmiszerboltokat kirabolták, a helyiek és az oroszok egyaránt. Áttértünk egy kicsit konzervekre, de március végén adományért kellett menni.

Az oroszoknak volt egy humanitárius pontjuk.

„Ez szó szerint pokol volt. Nyolc órát álltunk a sorban, hogy kapjunk valami ennivalót és végül nem kaptunk semmit. Másnap is próbálkoztunk. Akkor filctollal a kezünkre írtak egy számot, hogy megkaptuk a csomagot, legközelebb egy hónap múlva kérhetünk megint.”

Kihangosítón hirdették, hogy aki többször kér adományt, azt megbüntetik, bár azt nem mondták, hogyan.

Elenáék éhesek voltak, így kockáztattak. Hiába tudták, hogy egy család csak egyszer mehet adományért, beállt a fia is, így lett két csomagjuk egy hónapban.

Négy csomag száraztészta, két rizs, két zabpehely, cukor, két üveg napraforgó olaj, sűrített tej, húskonzerv, hal és liszt volt, amiből meg kellett élni. Volt egy higiéniai készlet, WC papír, sampon, borotva. Igaz, megmosakodni lehetetlen volt. Minden orosz termék volt.

„A minőségről hallgatnék, békés életemben soha sem vennénk ilyet.”

Elena szerint a közeli falvakból hoztak később élelmiszert, háromszoros áron árulták azokat. Azt mondja, a legtöbb ember Ukrajna felé akart menekülni, de arra alig volt lehetőség. Oroszországba lehetett menni, de a többség nem akart ott élni.

Március elején, a kemény bombázások idején sokan elhagyták a várost, akár orosz oldalra is jó volt, csak el tudjanak menekülni. Mi áprilisig alig tudtunk kimozdulni a pincéből. Aztán láttunk poggyászokkal embereket, ők azt mondták, Zaporizzsjába mennek, végül nekik sem sikerült kijutniuk.

A barátnőjével úgy döntöttek, nekivágnak kocsival.

„Bizonytalan volt, sikerülhet-e. Sok kérdés volt akkor. Mit vigyünk magunkkal, kinek adjuk a cicát, kire hagyjuk a lakáskulcsot, mit írjunk az ajtóra. Telefonálni nem tudtunk egymásnak, így ahogy egyszer megbeszéltük, 9-kor találkoztunk a házánál. Amikor a helyiek kérdezték, hova megyek, nem mertem válaszolni.

Nem beszélhettünk arról, hogy Ukrajna felé mennénk. Sajnos sok olyan ember van most Mariupolban, aki örül annak, ami ott történik.”

Amikor Elena kiköltözött, még küzdöttek az ukránok a városért, de ő már akkor is tudta, végleg eljön onnan, ahol a lakása, kempingháza és eltemetett szülei vannak. Németországba készült. Pszichológusként úgy gondolja, nem lesz gondja a munka, mert sok kliense van online. Gyakorlatilag csak a munkájához szükséges könyveket, játékokat, kártyákat hozta el. Fia a számítógépét tartotta a legfontosabbnak.

Elena a nehézségek ellenére is optimista, hiszi, hogy újra tudja kezdeni az életét máshol, de bevallotta, hogy ehhez most neki is segítség kellett: Zaporizzsjában pszichológusként is pszichológushoz kellett fordulnia.

Barátnője történetét a cikk következő részében mutatjuk be.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: A fideszeseket Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják az Európai Parlamentben
A politikus szerint a Fidesz képviselői csak felveszik a pár száz milliós fizetést, és egyébként semmit nem csinálnak. Azt mondja, érdemes összehasonlítani, milyen emberek vannak pártja EP-listáján, és kik alkotják a Fideszét.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Magyar Péter szerint március 15-én és április 6-án már bebizonyította mozgalma, hogy vannak vidéki támogatói és nem csak egy „belpesti médiahekkről” van szó. Szerinte a vidéken élőket többek között őszinteséggel lehet megszólítani, nem pedig „lejönni dzsippel és megmondani, hogyan kellene élni”.

A politikustól megtudtuk, hogy 538 jelentkezőből választották ki másfél nap alatt azokat, akik az internetes szavazás után pártja EP-képviselőjelöltjei lehetnek majd.

„Van olyan, aki hat nyelven beszél. (...) Egyedül több nyelven beszél, mint a Fidesz-frakció húsz év alatt az Európai Parlamentben. Ami nem nehéz persze: százszor nulla az nulla, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb semmilyen nyelven nem beszél.

Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják őket az Európai Parlamentben, akik felveszik a pár száz milliós fizetést évente és egyébként semmit nem csinálnak.”

Magyar szerint figyeltek a nők arányára, a jelentkezők életkora is fontos szempont volt, ahogy az is, hogy legyen víziójuk.

„Össze kell hasonlítani a Fidesz EP-listáját Deutsch Tamással az élen, meg a mi EP-listánkat. Szerintem ha nem is a pártokról beszélünk, akkor elég könnyű eldönteni, hogy az ember kire szavaz”

– tette hozzá Magyar Péter.

A teljes beszélgetést és a békési országjáróról készült beszámolót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter Kocsis Mátéról: Nem sok időt tölt munkával, délutánonként pezsgőzik és borozik
Az országjárásra induló politikus szerint a Fidesz frakcióvezetője nem mondott igazat arról, hogy 8 millió forintos fizetése lett volna egy állami vállalatnál.

Link másolása

„Napjainak a nagy részét, főleg a délutánokat pezsgőzéssel és borozással tölti a Várban, különböző haveri cégeknél és éttermekben”

– mondta Magyar Péter a Telexnek Gyulán. A Fidesz frakcióvezetője egy nappal korábban azt mondta: szerinte Magyar Péter államközeli megbízásait a volt felesége, Varga Judit intézhette, hiszen Magyar nem a végzettségének megfelelő megbízásokat kapott a kormánytól.

Magyar szerint Kocsis nem mondott igazat azzal, hogy neki 8 millió forint lett volna a fizetése.

„Én arra emlékszem, hogy amikor a jogi egyetemre jártunk, és Gulyás Gergellyel relatíve könnyen vettük a jogi egyetemet, akkor Kocsis Mátét leginkább kocsmákban lehetett látni, valamint a MIÉP-nél, aminek az ifjúsági tagozatát vezette. És hát nagy nehezen tudta csak letenni a vizsgáit, nem is tudom, hogy van-e egyébként szakvizsgája, valószínűleg arra már nem mert elmenni” - mondta a lapnak országjárása első állomásán a Tisza Párt politikusa.

Szerinte Kocsis csak megijedhetett attól, amit mondott, vagyis hogy Magyar Pétert a felesége pozíciója miatt nevezték ki állami cégek vezetésébe, azzal hivatali visszaéléssel vádolta a kormányt és a saját kollégáit. Magyar emiatt egyébként várja is, hogy Kocsis kijelentései miatt valaki feljelentse a kormányt hivatali visszaélésért, és az ügyészség ezt kivizsgálja.

„Én ezt sose tagadtam. Nyilván Kocsis Máté letagadja, de a Fideszre nagyon is jellemző a nepotizmus, a feudalizmus, helyi szinten vagy máshol is. De ennek fogunk véget vetni.”

Magyar azt is elmondta Kocsisról, hogy a fideszes politikus nem tölt sok időt munkával, a pezsgőzések és borozások idején nem is nehéz megtalálni a Lovarda környékén vagy a Batthyány Lajos Alapítvány felújított kastélyánál. A kastély díszterme Magyar Péter szerint „úgy néz ki, mint egy angol klub. Ott szoktak az urak ingyen fogyasztani. Kocsis szerintem többet tartózkodik ott, mint az irodájában.”

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:

A Fidesz frakcióvezetője ezt a választ küldte a megjelentekre:

"Csúnya, alaptalan dolgokat állít rólam PszichoPeti, de jobban jártam, mint a felesége, mert engem csak szóban bántalmaz. Csak elő ne kerüljön a nadrágszíj"

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Eljön az ember közéjük és nem lejön egy dzsippel, és megmondja, hogyan kéne élni
Elkísértük Magyar Pétert vidékre, az országjárása első állomására. Egy résztvevő azt mondta, utoljára ilyen zizegés a rendszerváltás környékén volt Békés megyében.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

„Olyan bebetonozott dolgok vannak az országban, amit egy úgymond friss erőnek kell valamilyen szinten megoldani” – mondta lapunknak Magyar Péter Békés megyei országjáró rendezvényének egyik résztvevője. A férfi szerint két éve az ellenzéki összefogás nem működött.

Két másik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „teljesen elkopott az ellenzék”. Szerintük „utoljára ilyen zizegés a rendszerváltáskor volt itt Békésben”.

„Én MZP-s vagyok, de mindenki szimpatikus, aki Orbánt le akarja váltani” – mondta a rendezvényre lányával érkező nő. A tinédzser lapunknak úgy fogalmazott: nagyon reménykedik abban, hogy Magyar változást tud hozni az országnak.

„Meggyőzött minket. Aki itt van, szerintem annak a nagy részét meggyőzte”

– jelentette ki a gyűlés végén egy férfi.

A politikus orzságjárásának első állomásáról készült beszámolónkat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csernus: Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk
Ügyesek voltunk, mert megmaradtunk, magyarul beszélhetünk. De az ügyességből egy ponton megalkuvás lett.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Csernus Imre az Index Konkrétan Rónai Egonnal című műsorának legutóbbi adásában lesújtó képet festett társadalmunk lelkiállapotáról. „Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk” – mondta a pszichiáter, akinek az elkövetkező hetekben jelenik meg legújabb könyve A magyar címmel.

A szakember úgy látja, hogy egy gyönyörű országban élünk, minden lehetőségünk meglenne arra, hogy jól érezzünk magunkat, de erre azért nem vagyunk képesek, mert érzelmileg nem vállalunk felelősséget, nem viselkedünk felnőttként. Ebből az önbecsapásból és gyávaságból fakad szerinte rengeteg egészségügyi problémája az embereknek.

Ebből a szempontból egy beteg nemzet vagyunk.

– mondta.

Közéleti állapotaink kapcsán elmondta, hogy azért vagyunk képtelenek a politikusainkon számonkérni az ígéreteiket, mert akkor egyúttal azzal is szembe kellene néznünk, hogy a saját ígéreteinek sem tartjuk be valójában.

Önmagunkkal viszont nem akarunk konfrontálódni.

A felelősségvállalás hiánya, a nem felnőtt viselkedés kialakít egy „öntudatlan populációt”, akikkel szemben viszont működik az „oszd meg és uralkodj” technikája.

Csernus arról is beszélt, hogy bár számtalan sportágban sikerült a történelem során a döntőig küzdeni magát a magyar csapatoknak, ám gyakran, váratlanul elbuktunk. Szerinte mindennek az az oka, hogy előre félünk a vereségtől, ez a félelem pedig megbénít minket.

A pszichiáter úgy látja, hogy akkor lehet belőlünk sikeres nemzet, ha bátrak leszünk, elkezdünk hinni magunkban, ha az érzelmeinkért is felelősséget vállalunk, de merünk beszélni a gyengeségeinkről, hiányosságainkról is. Mindez szerinte az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú, mert ezeket a rossz mintákat adjuk tovább gyermekeinknek.

A teljes beszélgetést ITT tudod megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk