SZEMPONT
A Rovatból

Magyarok jövője Ukrajnában: „Lesz fájó seb, ebben biztos vagyok, mert van már most is"

Józan hangú beszélgetés a múltról, jelenről és a jövőről egy fiatalemberrel, aki majdnem egyidős a szuverén Ukrajnával. Kárpátaljai születésű, Bucsában és Kijevben él.

Link másolása

Még mindig mérgezi az orosz propaganda a magyar közvéleményt, de azon keresztül kihat a kárpátaljai magyarokra is. Emiatt érdekelt engem az, hogy milyen helyzetben élnek most magyarok Ukrajnában, hogyan látják a helyzetüket, tartanak-e attól, hogy magyar mivoltuk kompromittálja őket az ukrán többség szemében. Így találtam rá egy rendkívül tisztán gondolkodó fiatalemberre, Christianra. 1992-ben született, már a szuverén Ukrajnában. Identitását tekintve magyar is és ukrán is. Családjával Bucsában élt a háború kitöréséig. Az oroszok elől még időben el tudott menekülni, a napokban tért vissza bucsai házába. Vele beszélgettem Bucsáról, Ukrajnáról, a háborúról, az oroszokról és a magyarokról is.

– Azt írja a Facebook-bejegyzésében, hogy sérüléseket szenvedett a lakása. Milyen állapotban van?

– Amellett, ami rombolás ebben a városban történt, tulajdonképpen semmi. Egy aknából egy szilánk rongálta meg az ablakomat és a mennyezetemet. De erre nem helyeznék hangsúlyt, mert amellett az erőszak és gyilkosságok mellett, melyek az itt maradt békés lakossággal történtek, ez eltörpül. Bármilyen ukrán szimbólumot találtak az embereknél, vagy hadra fogható férfiakra akadtak, azokat az embereket kivégezték. A nőket, tinédzsereket megerőszakolták. Én most humanitárius céllal jöttem vissza Bucsába, ahol február 24-ig éltem a családommal. A testvéremmel közös alapítványunk által felajánlott mentőautót szállítottam, némi gyógyszerkészlettel a városba.

Christian kérdése Orbán Viktorhoz

– Ön mikor tudott elmenekülni Bucsából?

– A testvéremmel együtt az utolsók között hagytam el a várost, jó egy hónappal ezelőtt, amikor még arra lehetőség volt. Most három napja jöttem vissza.

– Hogyan lehet most ott megélni?

– Ami az infrastruktúrát illeti, százalékos arányt mondani nem tudok. De könnyebb megrongált épületet, utat, vezetéket találni, mint épet. A szolgáltatások jelenleg újjászervezés alatt állnak. Tűzszerészek dolgoztak mindenütt az első napokban, aknákat, robbanóeszközöket kerestek és hatástalanítottak. Most kezd az egészségügy újra működni. Pontos arányt itt sem tudok mondani, de nagyjából a cégek húsz százaléka kezdett újra működni.

Az általam ismert boltokat vagy kirabolták, vagy felgyújtották, azok nem működnek.

Azok a lakosok, akik már visszajöttek, az önkéntesek, akik segítenek kitakarítani Bucsát, azok humanitárius központból kapják az élelmiszert. Egyelőre élelmiszert konkrét címekre szállítanak ki.

A mentőautó, amit Christianék alapítványa Bucsának adományozott

– Ezek szerint ön is önkéntesként dolgozik?

– Igen, én is önkéntesként dolgoztam. Korábban a hadseregnek szállítottam tartós élelmiszert észak-Ukrajnába, majd itt segítettem be az élelmiszerek kiszállításába.

– Vannak-e személyes veszteségei ismerősök, barátok körében?

– Vannak megdöbbentő történetek, nagyon nem akarok ebbe belemélyedni. Szerencsére a szomszédaim közül mindenki él. De vannak ismerőseim, akik életüket vesztették menekülés közben. Irpinyben halt meg egy ismerősöm. Irpiny és Gosztomel össze van épülve teljesen, Gosztomelben voltak az első deszantos akciók a repülőtér ellen, még február 24-én. Egy idős asszony menekülés közben szívrohamot kapott a stressztől, amit elszenvedett. Ő is meghalt, sajnos. Én Bucsába annyira nem voltam integrálódva, Kijevben élek és dolgozom, ami innen 35-40 kilométer, ezért sok közeli ismerősöm itt nincsen. Családomat szerencsére néhány nappal a háború előtt kiszállítottam Kárpátaljára.

– Ott vannak most is, Kárpátalján?

– Nem, már továbbmentek Prágába. Az utóbbi időben ott is egyre több a légiriadó. Bár a técsői járásban, ahonnan a feleségem származik, nyugalom van, de azért szerettem volna, hogy a gyermekem nyugalomban tölthesse az éjszakáit, és ne arra ébredjen, hogy megint a pincébe kell lemenni légiriadó miatt.

– A családból ezek szerint csak ön maradt Ukrajnában?

– Rajtam kívül még az édestestvérem, aki agysebész, és jelenleg gyógyszerek beszerzésével és szállításával segít a hadseregnek. Ő most Ungváron van.

– Hogyan lehet ezt félelem nélkül kibírni? Illetve hogyan lehet a félelmet kibírni, mert félni biztos fél mindenki.

– A félelmet az ukrán nép többször átélte 2014 óta, amikor elkezdődött először a krími agresszió. Aztán a Donyeck és Luhanszk környéki háború. Ez ugyanaz a háború, illetve azok voltak az első szakaszai, ahogyan Putyin eltervezte. Már akkor nagyon nagy volt az összetartás az ukrán népben. Amikor most februárban megszaporodtak megint az egyértelmű jelek, mire készülnek az oroszok, az ukrán nép nem ijedt meg. Láttam, mennyien jelentkeztek már akkor a területvédelmi egységekbe (itt zajlik a gyorsított kiképzés, melynek végén az önkénteseket elhelyezik az ukrán hadseregbe). Nemcsak férfiak, nők is jelentkeztek. Egyértelmű volt, mindenki elszánt, hogy nem adjuk meg magunkat.

A politikai vezetőktől az állampolgárokig egységesek vagyunk. Ez az elszántság és felkészülés már nyolc éve tart. Ezt Oroszország sajnos nem értette meg. Ha értette volna, talán nem indítja el a mostani támadást.

Akkor nem lett volna ennyi ártatlan áldozat.

– Milyen kimenetelt tart reálisnak ebben a konfliktusban most?

– Nem vagyok elemző, csak arról tudok beszélni, amit én láttam, hallottam. Több forgatókönyv van. Azt látjuk, hogy az orosz hadseregben a morál nagyon alacsony. Az is látszik, hogy ez az idővel csak még jobban csökken. Putyinnak valami kisebb győzelemre viszont szüksége van, mert az egyértelmű, hogy nagy győzelmet már nem arathat, sőt az már látszik, hogy a modern orosz hadtörténelem legnagyobb veresége az, amit az orosz hadsereg itt elszenvedett. A húszezres veszteség nagyjából egy valós szám. Látszik, hogy Észak-Ukrajna továbbra is cél, továbbra is vonják össze a haderőt a térségben, de az ukrán nép kilencvenöt százaléka és a kormány is azt mondja, hogy ellent fogunk állni. Az biztos, hogy szimbolikus jelentőségű lenne, ha bármilyen kisebb győzelmet tudna aratni május kilencedikéig, ami a posztszovjet térségben a második világháború végének az emléknapja (Európában május nyolcadika). Az, hogy meddig jut addig, illetve egy kibontakozó ukrán ellentámadás hogyan hiúsítja ezt meg, még nem tudom.

– Ahogy látom, végzetesen összeomlott Oroszország tekintélye. Ahogy a második világháború után Németországnak hosszú idő kellett, hogy ismét bizalommal tekintsenek rá, Oroszországnak is eljön Putyin után egy ilyen zéró nap. Hogyan lehet majd egyszer jó szomszédként tekinteni Oroszországra? Az emberek hogyan fognak újra normális kapcsolatokat kialakítani?

– Ukrajna orosz nyelvű része is mára megértette, hogy ezek után nem lehet testvéri népekről beszélni. Ugyanakkor a propaganda átmosta az oroszországi emberek agyát. Nem hisznek még saját családtagjaiknak sem.

Amikor itt él egy testvér, és a másik meg Oroszországban, hiába mondja az Ukrajnában élő, hogy bizony itt bombáznak, bizony itt ártatlan emberek halnak meg, egyszerűen nem hiszi el. A testvérének sem hiszi el, aki itt van.

Éveken keresztül sulykolták, például azt, hogy Ukrajna egy náci ország. Közben sok orosz katona döbbent meg itt a fogságban, hogy miért is háborúznak. Hiszen, akik ellen háborúznak, sok esetben ugyanúgy oroszul beszélnek. Normális családjuk van. De ez is változik most a háború miatt. Orosz anyanyelvű harminc-negyven éves emberek inkább használják az ukrán nyelvet úgy, hogy eddig nem használták, és nem is kellett használják.

– Mi a helyzet a magyarokkal? Ők hogy élik meg mindezt? Mennyire fertőzte meg őket a Magyarországról áramló oroszpárti propaganda, amitől még most sem határolódott el kellő eréllyel a hivatalos Magyarország? És ez hogy hat ki a magyar kisebbség ukrajnai megítélésére?

– Úgy érzékelem, hogy a kárpátaljai magyarságnak talán a fele szimpatizálhat ezekkel az üzenetekkel, nyílt oroszbarátságról most már nincs szó, viszont kicsit többen lehetnek, akik egyértelműen Ukrajna oldalán állnak. Sajnos a propaganda működik. Ahogy Magyarországon, itt is.

Elsősorban azok fogékonyak erre, akiknek nem sikerült integrálódnia az ukrán társadalomba.

Azt megértem, hogy az embernek van egy nyelve, egy kultúrája. Magam is hat éves koromig csak magyarul beszéltem, sem ukránul, sem oroszul nem tudtam. Viszont a független Ukrajnába születtem. Az, ahogy Kárpátalja Ukrajnához került, számomra történelem. Viszont, ha ebben az országban élek, szeretném beszélni ezt a nyelvet, integrálódni a társadalomba. Goethe gondolatával egyetértve: ahány nyelvet beszélek, annyi ember vagyok. Kárpátalján a magyarság egy része azt gondolja, hogy bármi, ami ukrán nyelven zajlik, az a jogaikat sérti.

Az oktatási törvény sokan sérelmesnek tartják, nekem mondjuk, nem számít, mert én beszélem az ukrán nyelvet, Kijevben jártam egyetemre. De biztos vagyok benne, hogy ez a törvény változni fog.

Amikor eljön az ideje, hogy tudjunk a kultúrával foglalkozni, biztosan elfogadhatóbbá teszik ezt a törvényt. De azt, hogy valaki ne tanulja meg a nemzeti nyelvet, az sem elfogadható.

Vannak, akik a háború kapcsán is azt a reményt táplálják magukban, hogy Magyarországhoz csatlakozzanak inkább. Ennek részben gazdasági okai vannak: Ukrajnában élni mindig is nehéz volt. A másik kulturális természetű, ez főleg a beregszászi járásra igaz. A beregszásziaknak mindig kevés a magyarság, többet akarnak. Ráadásul, a kulturális központ, az emlékhelyek ellen történő provokációk is felzaklatták a magyarokat. Bár egyértelműen kiderült, hogy ezek provokációk voltak és az elkövetőket el is ítélték, de sok magyar mind a mai napig úgy tekint erre, hogy ez a hivatalos Ukrajna jóváhagyásával történt.

Holott erről szó sem volt. Ukrajna demokratikus ország, biztos vagyok benne, hogy a jövőben sokat tesznek majd azért, hogy a magyarok jól érezzék itt magukat.

Szélsőséges nacionalisták vannak, mint mindenhol. Semmi bizonyíték arra, hogy a merényleteket ők követték el. Az pedig, hogy felvonulnak, tüntetnek, joguk van hozzá egy demokráciában. Másrészt ugyanezek a fiúk most felvették a fegyvert, és Észak-Ukrajnában harcolnak az oroszok ellen.

Most az életük árán védik nemcsak az ukránokat, de a kárpátaljai magyarokat is, hogy odáig ne jusson el az a szörnyűség, ami ott folyik.

– Van-e annak reális veszélye, hogy a magyarok ellen forduljon az ukrajnai közvélemény?

– Az, hogy lesz fájó seb, abban biztos vagyok, mert van már most is. Nekem például szegedi rokonommal volt hosszas vitám. Küldte nekem az egyértelműen oroszbarát cikkeket. De azért remélem, hogy túl leszünk ezen. Ez attól is függ, mennyire ébrednek rá az emberek a valóságra, és haladják meg a propagandát. De Ukrajna és Magyarország viszonya leginkább Kárpátalján konfrontálódik. Ott találkozik Ukrajna modern történelme, a magyaroknak meg a régi történelmi múlt. Nekem, bennem meg mind a kettő. Én abban reménykedem, hogy amikor vége lesz a háborúnak, meg tudom hívni az összes rokonomat, ismerősömet és együtt tudunk ünnepelni majd a Vereckei-hágón. Ez az én reményem. Meg az, hogy a magyarokra nem fog tartósan annyira hatni az orosz propaganda, mint jelenleg sajnos.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán a tüntetésről: Orbán Viktor tévedett, amikor leszedte az Azahriah-t dicsérő videóját a TikTokról
Az elemző szerint ezután a tüntetés után még bőven ott maradhatott volna a videó. A felszólalók azt adták, amit ígértek, egy szakmai ügyben álltak ki, még ha a közönségben az is lehetett az elhangzottak értelmezése, hogy minderről az Orbán-rendszer tehet.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. február 17.


Link másolása

Ötvenezres tömeg tüntetett péntek este a gyermekvédelem mellett, a gyermekbántalmazás és a pedofília ellen a Hősök terén. Amellett, hogy ebben a kérdésben teljes a nemzeti egyetértés, mégis érdekes, hogy a tiltakozást nem ismert mozgalmak, nem ellenzéki pártok hirdették meg, hanem kilenc olyan magánember, akiket sokat ismernek. Mindannyian nagy követőtáborral rendelkeznek a YouTube-on, és ezt a tömeget mozgósították az ügy érdekében.

Sikeres volt a tüntetés? Hogyan folytatódhat a történet? Erről is beszélgettünk Somogyi Zoltán szociológussal, a Political Capital társalapítójával, közvetlenül a tüntetés után.

– Ötvenezer ember nagy lehetőség. Kihasználták ezt a rendezvény meghirdetői?

– A rendezők azt adták, amit ígértek. Összeállnak, pártpolitika-mentesen, de nyilván a rendszer kritikusaként, egy szakmai ügyben álltak ki. Először volt ilyen, ez próbája is volt annak, hogy működik-e ez. Ehhez képest a közönség nyilván azért ment el, mert fel van háborodva ezen a helyzeten, ők nyilván az egész rendszerrel szemben radikálisabb fellépést is várhattak volna.

A színpadról egy évtizedes problémának a megfogalmazása szólt, a közönség soraiban valószínűleg már az értelmezése is megvan, ami az, hogy erről az Orbán-rendszer tehet.

Tehát azt gondolom, hogy a közönség egy fokkal radikálisabb is lett volna, mint a színpadon állók, ami nem jelenti azt, hogy ezt a tüntetést sikertelennek lehetne minősíteni, mert, ahogy mondtam, a szervezők azt adták, amit ígértek.

– Ha a közönség radikálisabb dolgokra is vevő lehetett volna, nem lesznek-e kevesebben legközelebb, ha azt tapasztalják, hogy csak ennyi történik?

– Ha ez egy pártok által szervezett tüntetés lett volna, és így, ilyen hangulatban zajlik, akkor frusztráló lett volna, hogy ezt tudják csak az ellenzéki pártok. Aki erre a tüntetésre kiment, az tudta, hogy itt viszont

youtuberek fogtak össze annak érdekében, hogy felemeljék a szavukat egy olyan ügy mellett, amely az egész nemzetet megérintette.

A szervezőknek el kell dönteni, és nyilván itt el is dőlt, hogy pártpolitikát csinálnak-e, vagy egy szociális kérdéshez szólnak hozzá. Pártpolitikát csinálni csak pártosan lehet. Ha a civilek megpróbálják elkerülni a pártos politikát, ezzel nincsen semmi baj. Igazából az alapvető probléma csak az, hogy van egy olyan hozzáállás a kérdéshez, hogy a civilek pártoktól független civil tüntetést akarnak tartani, a pártok meg civilektől független párttüntetést, és nincsen olyan, hogy mindenki felmehet a színpadra, civilek és „pártosok”, miközben egyébként azt is tudjuk, hogy a pártok ugyanúgy civil mozgalmak, mint bármilyen másik civil mozgalom. Eredményhez azonban az tud vezetni, ha ez a nagyon erős elhatárolódás a jövőben megszűnik. Ha ezt valaki elő tudja állítani, hogy ismert civilek és ellenzékiek egy adott ügyért közösen kiállnak a színpadra, az fordulatot hozhatna a magyar tiltakozó mozgalmakban.

– Az tény, hogy ötvenezer ember ott volt. Ez az ötvenezer ember nagyon határozott mondatokat hallgatott meg és helyeselt azoknak. Egy ekkora tömeg képes-e új helyzetet előállítani ebben a kérdésben?

– A Fidesz eddig is úgy politizált, hogy látta, sokan vannak. Ahhoz nem kell utcára menni, hogy látszódjon a tömeg. Ez a közvélemény-kutatásokból azonnal látszott. Látszott, hogy itt egy nagyon-nagyon erőteljes, egyébként tényleg össznemzeti tömeg áll szemben magával a problémával. Most nagyon sokan ki is mentek, ami azt is megmutatta, hogy egyelőre

ez továbbra is össznemzeti kérdés, nem csap bele a pártos világba.

A felszólalók is kerülték ezt, nehogy véletlenül az legyen a látszat, hogy a kormánypártiakra sütik rá a pedofilvédelem bélyegét, amikor több mint 80 százaléka az embereknek ugyanazt gondolja erről a kérdésről. Az már más kérdés, hogy a politikai felelősség hol fog megállni, mennyire kényszeríthető az ki, hogy Balogon, meg a két lemondott politikai szereplőn túl is mutasson valamit ez az egész helyzet.

– A youtuberek, influenszerek megjelentek a közéletben, és politikát csinálnak akkor is, ha nem pártpolitikát. Ez egy új minőség. Vannak emberek, akiknek több százezer, esetleg milliós követőik vannak, és egymaguk képesek nagyon komoly befolyást gyakorolni a közvéleményre.

– Igen, éppen ezért azzal a problémával küzdenek, hogy megszűnik-e ez a nagy követői csapat, ha elkezdenek pártosodni. Óvatosan kell lépkedniük. Nem automatikus, hogy ez a népszerűség átíródik akkor is, ha valamelyik oldalra beállnak.

– Pottyondy Edina viszont kifejezetten politikai beszédet mondott, miközben ő sem terjeszkedett túl a gyermekvédelmi kereteken.

– Igen, de eleve is ezt szoktuk meg tőle. Neki azért is jók a videói, mert egy ellenzéki kritikát nagyon jól fogalmaz meg. Tehát ő sem változtatott semmit, ugyanazt csinálta. Mindenki ugyanazt csinálta, amit eddig csinált, és így álltak össze egy össztársadalmi ügyért. Egyikről sem gondolhatjuk azt, hogy a kormánypártokat annyira kedveli, de nem foglaltak állást a mostani ellenzéki minőség mellett sem, és ezt szerintem nem tették rosszul.

Azt gondolom, hogy Orbán Viktor tévedett, amikor leszedte az Azahriah-t dicsérő videóját a Tiktokról, mert ezután a tüntetés után még bőven ott maradhatott volna.

– Az, hogy az influenszerek vették a kezükbe a tiltakozás megszervezését, nem fogták ki az ellenzék vitorlájából a szelet?

– Nem gondolom. Ahogy azt sem gondolom, hogy az ügy itt véget ért. Azt majd a következő napok eldöntik.

A pártok saját maguk fogják ki a saját vitorláikból a szelet.

Az a paródia, amit itt a köztársasági elnökjelöléssel eljátszottak, hogy mindenki betolja a jelöltjeit, illetve deklarálja, hogy nem vesz részt benne, ez önmagában egy elég vicces helyzetet teremt, mert teljesen elviszi a fókuszt arról, amire figyelnünk kellene. Méghozzá arról, hogy ki a felelős ezért a helyzetért. Az ellenzéki erőknek bőven lenne mit tenniük. Majd meglátjuk, hogy a következő időszakban ez hogyan alakul.

– Fogunk még látni influenszerek által szervezett megmozdulást?

– Jóslásokba nehezen merek bocsátkozni, az nem az én műfajom. De ha összesítik, hogy mennyire sikerült ez jól, akkor azt fogják mondani, hogy de jó, hogy összeálltunk, milyen jól sikerült egy társadalmi problémával kapcsolatban együtt megszólalni. Ez addig tart, amíg rá nem jönnek arra, hogy a politika normális esetben arról szól, hogy különböző társadalmi problémákat különbözőképpen próbálnak pártok megoldani, és maguk is megtapasztalják, milyen az, amikor vita alakul ki közöttük egy adott kérdésről. De ettől még messze vannak.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Most telt be nagyon sok embernél a pohár” – sokan életükben először tüntettek pénteken
Rengetegen vettek részt az influenszerek hívására a pénteki tüntetésen. A tömegben álló résztvevőknek kérdeztük a véleményét.

Link másolása

Ötvenezres tömeg tüntetett péntek este a gyermekvédelem mellett, a gyermekbántalmazás és a pedofília ellen a Hősök terén. A felszólalók között volt többek között Azahriah, Pottyondy Edina és Osváth Zsolt is. A tömegben kérdeztünk résztvevőket, hogy mi a véleményük az ügyről, a tüntetésről, miért jöttek el, és mit várnak az eseménytől.

Ha valaki az összes beszédet meg akarja nézni, itt megteheti:

Ha pedig a legerősebb képeket szeretnétek látni, ide kattintsatok:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha valaki meg tudja csinálni ezt a bravúrt, az ő lehet” - Van-e még Milák Kristófnak esélye a párizsi olimpián?
A napokban még mindig csak a 24. születésnapját ünnepelő olimpiai bajnok magyar úszó, Milák Kristóf hosszú kihagyás után újra edzésbe állt. A lapunknak nyilatkozó újdonsült vb-bronzérmes Németh Nándor szerint a következő időszakot fejben is bírnia kell.

Link másolása

A Dohában megrendezett világbajnokságon Honda Tomoru nyerte a 200 méteres pillangóúszást. Magyar szempontból nem a japán sportoló diadala, hanem az időeredménye volt az érdekes: az 1 perc 53.88 másodperces eredmény több mint három és fél másodperccel gyengébb Milák Kristóf világcsúcsánál. Ez még egy visszafogott becslés szerint is azt jelenti, hogy a magyar klasszis közepes formában is megnyerhette volna ezt a versenyszámot a vb-n.

Bosszantó? Örömteli? Ki-ki döntse el magában.

Milák először a 2018-as glasgow-i Európa-bajnokságon győzött 200 pillangón, ezt követte a 2019-es vb-, a 2021-es olimpiai és a 2022-es hazai rendezésű vb-elsőség, majd az Európa-bajnoki cím, kiemelkedő időeredményekkel. Legutóbb a 2023 márciusában rendezett felnőtt országos bajnokságon szerepelt, majd fizikai és mentális problémákra hivatkozva többek között a nyári fukuokai világbajnokságot is kihagyta.

Korábban úgy volt, hogy szeptemberig kapott pihenőt, de ezután sem tért vissza az uszodába. Végül az idei, dohai vb is kimaradt.

A közelmúltban az a hír járta, hogy „álruhában és lehetetlen időpontokban”, de úszóedzéseket végez a Duna Arénában. A Nemzeti Sportnak nyilatkozott Szabó Álmos, a paralimpiai úszóválogatott vezetőedzője, aki arról beszélt, „Milák Kristóf valóban megjelent a Duna Arénában, ahol szárazföldi és vizes edzésmunkát is végez. Nem viselt kapucnit, nem bujkál senki elől, a saját belépőkártyájával, a szokásos edzésidőben jelent meg, és abban az edzésidősávban edzett, amikor mindig is készült. Súlyfelesleg nincs rajta, de biztosan szüksége lesz azért majd még újra pár kiló izomra.”

A sportoló a múlt héten is úszott a Duna Arénában, nem is rosszul, egymás után sorozatban 29 másodperc alatt nyomta le az 50 pillangókat, kis pihenőkkel. A sportoló várhatóan ott lesz a márciusi spanyolországi edzőtáborban is.

Most, hogy Milák Kristóf ismét visszatért, sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy extra-tehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy egy nagy kihagyás után is eredményt érjen el az olimpián?

Németh Nándor egy héttel ezelőtt sporttörténeti sikert ért el azzal, hogy a világbajnokságon bronzérmet szerzett 100 gyorson. A BVSC sportolója őszintén beszélt portálunknak a Milákkal kapcsolatos gondolatairól, érzéseiről.

Németh Nándor, Fotó: MTI/Kovács Tamás

„Sokan kérdezősködnek róla, de körülbelül ugyanannyit tudunk, mint az újságírók. A mi szempontunkból a váltó miatt érdekes az ő felkészülése, ugyanis nem mindegy, hogy a 4X100 méteres magyar csapat hogy áll majd fel Párizsban. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogyaz úszás egyéni sportág, mindenki maga dönt a saját életéről, ezt nem tudjuk befolyásolni. Húsz hét van az olimpiáig, ennyi idő alatt végig lehet csinálni egy felkészülést – ha nincs az ember mögött egy év kihagyás.”

„Kristóf azonban rendkívül tehetséges, ha valaki meg tudja csinálni ezt a bravúrt, az ő lehet.”

„Ha valaki egy hosszabb pihenő után újra munkába áll, annak az eleje biztosan jó, de aztán jönnek az egyre erősebb edzések, a korai kelések, és ezt fejben is bírni kell. Reméljük a legjobbakat” – mondta Németh.

Kristóf első komoly versenye az áprilisi országos bajnokság lehet, ahol kiderülhet, hol tart a felkészülésben. Az akkori idejéből lehet majd sejteni, hogy mire lesz képes az ötkarikás játékokon.

Selmeci Attila, aki nyolc éven át, a tokiói olimpia végéig irányította Milák felkészülését, néhány hete optimistán beszélt erről a kérdésről.

„A jelenlegi helyzetet látva egyes szakemberek azt mondják, nem valószínű, hogy egy ekkora kihagyás után ez az idő elegendő lesz az eredményes olimpiai szerepléshez, legyen Kristóf bármekkora tehetség. Én a kivételek közé tartozom, tartom magam a korábbi kijelentésemhez: ha most elkezdi és a szükséges intenzitással végzi a munkát, elmegy az edzőtáborba, akkor érzésem szerint sikerülhet jól a felkészülése. Persze az újabb esetleges zavaró körülményeket, egy sérülést, betegséget, pszichés nehezítő tényező kialakulását nem lehet előre látni” – fogalmazott Selmeci a hvg-nek.

Fotó: Getty Images/Matteo Ciambelli

Milák olimpiai indulása egyébként nincs veszélyben, mert már 2022-ben teljesítette az induláshoz szükséges A-szintet

– írta a Telex.

A swimswam.com nemzetközi portál összeállításában a világ 100 legjobb úszója közül a 30. helyre tette Milákot, arra hivatkozva, hogy „2022 óta nem szerepelt jelentősebb versenyen, fizikai és lelki fáradtságra „hivatkozva”. A szaklap méltatja a magyar klasszist azért, mert korábban megdöntötte Michael Phelps világrekordját, a párizsi esélyek kapcsán viszont kiemelik, hogy az idő nem neki dolgozik, ráadásul, a regnáló világbajnok Leon Marchand párizsi hazai közönség előtt úszik majd.

Milákot a végletek embereként jellemzik: két aranyérmet is nyerhet, de az is lehet, hogy el sem indul az olimpián.

És valóban ez a nagy kérdés, hogy kitart-e a lendülete Párizsig? Felül tud emelkedni a korábbi problémáin és legyőzheti-e saját magát?

Szerdán mindenesetre találkozott az edzőjével, Virth Balázzsal, akivel hónapok óta nem dolgozott együtt, és lapértesülések szerint megállapodtak abban, hogy mostantól újra közösen készülnek. Milák továbbra sem akar nyilatkozni, pedig többen próbálták meggyőzni őt arról, hogy a legtöbbet az segíthetne rajta, ha végre mondana valamit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Nagyon elszomorító, hogy hagyják ilyen mennyiségben mérgezni a helyi lakosokat” - Simon Gergely a Gödön levegőbe került magzatkárosító anyagról
A debreceni akkumulátorgyárban is ugyanezt az anyagot akarják használni, de Komáromban és Iváncsán is ezt használják. A Greenpeace vegyianyag-szakértője szerint úgy tűnik, mintha ezek az üzemek teljesen kontroll nélkül szennyezhetnék a környezetüket.

Link másolása

Ijesztő mértékben szennyezte Göd levegőjét a Samsung SDI akkugyára 2019 és 2022 között, derült ki az Átlátszó keddi cikkéből. A lap kikérte a város és a gyár 2021-es és 2022-es légszennyezettségi adatait, melyek alapján csak a szén-dioxid mennyisége 2018-hoz képest a hétszeresére nőtt, míg az elektróda-gyártás során használt mérgező szerves oldószerből, az N-metil-2-pirrolidonból (NMP) 88 tonna került a levegőbe Gödön 2019 és 2022 között.

Simon Gergely szerint hiába derültek ki ezek az elszomorító számok, eddigi tapasztatai alapján nem sok változás várható a akkugyárak működésének szabályozásában. A Greenpeace regionális vegyianyag-szakértőjét beszélgetésünk elején arra kértük, hogy néhány szóban foglalja össze, mit kell tudni a nagy mennyiségben a levegőbe és vízbe eresztett oldószerről.

– Az N-metil-2-pirrolidon, vagyis NMP a gyógyszer- és akkumulátorgyártás során is alkalmazott oldószer, ami nagy mennyiségben gőzölög és párolog ki, de szennyvízbe is kerülhet.

Ennek a magzatkárosító reprotoxikus, vagyis emberi szaporodásra káros anyagnak a használatát az Európai Unióban korlátozták.

Vagyis elvben az uniós jogszabályok alapján csak nagyon indokolt esetben szabad használni, és nyilván mindent meg kell tenni egyrészt annak érdekében, hogy minél hamarabb kiváltsák, másrészt pedig hogy senki ne kerüljön vele kapcsolatba. Ehhez képest teljesen abszurd, hogy ilyen hihetetlen nagy mennyiségben volt engedélyezve a kibocsátása. Az Átlátszó cikkéből is kiderült, hogy a 2 mg/köbméter helyett itt 150 mg/köbméter kibocsátását engedtek mostanáig.

– Miért történhetett meg, hogy az ajánlott hetvenötszöröse volt itt a korlát?

– Azt gyanítom, hogy ez teljesen szabálytalan volt. Úgy érezzük, hogy az elmúlt években a hatóságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy kipárnázzák az akkumulátorgyárak és a hozzájuk kapcsolódó üzemeknek az útját.

Amikor a saját dolgozóik tömegét mérgezik meg, akkor is elhanyagolható, néha csak pár tízezres bírságot kaptak,

mint például az SK Innovation komáromi gyára. Miután Gödön betemették a figyelőkutakat, a helyi civilek és lakosok mérték ki, hogy az NMP benne van a talajvízben. Nyilvánvaló, hogy nem próbálják ezeket a gyárakat szorosan fogni, és nem is tudták az elmúlt években megakadályozni, hogy szennyezések legyenek. Olyan, mintha a hatóságoknak minimális kontrollja lenne az akkumulátorgyárak és a hozzájuk kapcsolódó hulladékfeldolgozók fölött.

– Az Átlátszó cikkéből kiderül, hogy a 88 tonna NMP nagy része, vagyis 81,4 tonna egyetlen év alatt, 2021-ben került a levegőbe. Ezt a magasra tolt korlát vagy valamilyen egyéb dolog eredményezhette?

– Lehet, hogy valamilyen ipari baleset történt, de nem tudom a pontos okát. Ezt kizárólag a Samsung és reményeim szerint a hatóságok tudhatják. Nagyon elszomorító, hogy hagyják ilyen mennyiségben terhelni és mérgezni a helyi lakosokat.

– A lap cikke a 2019 és 2022 közötti adatokra vonatkozott, vagyis azok a magzatok, akikkel akkoriban várandósak volt az anyukák, ma már akár 5 évesek is lehetnek. Van arra vonatkozóan bármilyen adat, hogy a környékbeli újszülöttek esetében ebben az időszakban megugrottak a különböző egészségkárosodások?

– Sok esetben ezeknek a szennyeződéseknek hosszú távú, akár csak évek múlva jelentkező hatása van. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy mindig ennyire rövid távú, direkt összefüggés jelentkezik.

– A helybélieknek mennyire kell megijednie attól, hogy ez a mérgező szerves oldószer a levegőbe került?

– Én semmiképp nem örülnék helyiként, hogy évekig ilyen anyagokkal voltam terhelve ekkora mennyiségben. Egyébként a Greenpeace pont a folyamatos bejelentések miatt egy évvel később volt is ott mérni, de mi már sokkal alacsonyabb koncentrációt tapasztaltunk.

Gondolom, a bejelentések és büntetések hatására elkezdték szigorúbban venni.

Azóta már csak az említett 2 mg/köbméter határértéket engedik nekik is. De hallottam olyan információt, hogy más üzemekben még mindig a 150 mg/köbmétert engedélyezik.

– Nem először van gond az NMP-vel. Van valamilyen megoldás arra, hogy valamivel helyettesítsék ezt az anyagot?

– Hát hogyne. Tele van a szakirodalom azzal, hogy mivel lehetne ezt az unió által is korlátozott anyagot helyettesíteni, ami nyilván több pénzbe kerül. De az semmiképp nem lehet megoldás, hogy nem helyettesítik, és arról sem gondoskodnak, hogy lakosok ne találkozzanak ezzel az anyaggal. Tudomásom szerint Németországban a hasonló gyárakban 1 mg/köbméter vagy még ezalatti a kibocsátási határérték, semmiképp sem a gödi 150 mg/köbméter.

– Hogyan tudják megóvni az egészségüket a gödiek ebben a helyzetben, ha van rá egyáltalán bármilyen lehetőségük?

– Nehéz erre bármit mondani. Folyamatos bűzre panaszkodnak, kiderült, hogy a határérték feletti a zajszennyezés, majd az, hogy bekerült a vízbe az NMP.

Úgy tűnik, mintha ezek az üzemek teljesen kontroll nélkül szennyeznék a környezetüket. Rá kellene kényszeríteni valahogy a magyar hatóságokat, hogy tartassák be a szabályokat.

Azt gondolom, hogy ezen felül Gödön mind a vízre, mind pedig a levegőre minél hamarabb egy nagyon szigorú monitoring-rendszerre lenne szükség, ami folyamatosan vizsgálja, hogy nincsenek-e terhelve ilyen mérgekkel a helyiek.

– A közeljövőben még több akkumulátorgyár épülhet Magyarországon. Ami Gödön ezzel a mérgező anyaggal történt, az egyedi eset és specifikusan csak erre a gyárra és az üzem termékeire vonatkozik?

– Nem.

Debrecenben is ugyanezt akarják használni, de Komáromban és Iváncsán is ezt használják. Sóskúton van egy NMP-feldolgozó, a bátonyterenyei és szigetszentmiklósi akkumulátor-hulladékfeldolgozóból is ugyanez az anyag juthat ki a környezetbe,

vagy okozhat ott problémát információink szerint.

– Tapasztalatai szerint milyen következményei lehetnek annak, hogy az újságcikk kapcsán kipattant ez az ügy?

– Nem sok minden. Számtalan botrány volt az akkumulátorgyárak körül, érdemi változás nélkül. Annyi történt, hogy az egyre újabb üzemek engedélyezésénél a lakosság elkezdett izgulni ezeknek az adatoknak a fényében.

Link másolása
KÖVESS MINKET: