SZEMPONT
A Rovatból

Létezik-e az az ország, amiben én lakom? – szavazatot számláltunk Nógrádban

Létezik-e ellentét a vidék és a főváros között? Találkozhatnak a valóságok? Egy házaspár számol be a választások napjáról, mindketten egy nógrádi faluban voltak szavazatot számlálni.


"A férjem született zuglói, én született szabolcsi vagyok.

Míg ő egy panelban nőtt fel, én a földet túrtam az udvaron, vagy a kukoricát egyeseltem, meggyet vagy almát szedtem. Vasárnap misével kezdtük a napot.

2013 óta élek Budapesten. Egyetemre jöttem tanulni. Haza Németországból. Honvágyból.

Mindig is azt gondoltam, vidéki lány vagyok, csak épp most Budapesten lakom. Idegennek éreztem magam a városban, de nem éreztem idegennek a budapestieket.

Ezért amikor egy-egy beszélgetést a vidék és a főváros ellentétére húzzák fel, azt hülyeségnek tartottam. Tartom.

Amikor jelentkeztünk ellenzéki szavazatszámlálónak, sejtettük, hogy vidékre fognak minket delegálni, sőt reménykedtünk benne. Végül egy Nógrád megyei kis faluban kötöttünk ki, amely lakossága nem éri el a 300 főt.

Férjem izgult. Én nem.

Tudtuk, hogy ebben a faluban főleg Fidesz-szavazók élnek. És én azt is tudtam, hogy ebből nem lesz konfliktus. Én is egy Szabolcs megyei fideszes faluból származom, és ismerem „őket”.

Jó emberek.

És hidd el, tényleg azok.

Olyanok, mint én, olyanok, mint te.

Minden különbség-keresgélés csak szőrszálhasogatás.

"Maguk honnan vannak? - kérdezte egy idősebb bácsi a kis nógrádi faluban, a templom előtti téren. Elmondtuk neki, hogy ellenzéki szavazatszámlálók leszünk, eskütételre jöttünk, és gondoltuk, kicsit körbenézünk a faluban, mielőtt visszaindulunk Budapestre.

És az jobb lenne? - kérdezett vissza, de akkor nem is értettem, mire gondol. Az ellenzékre gondolt, és arra, hogy az jobb lenne-e az országnak? Végül ez nem derült ki.

A feleségemmel azért akartunk szavazatszámlálók lenni, mert úgy éreztük, az már nem elég, ha csak négyévente elmegyünk szavazni. Ennél többet kell tennünk, ha le akarjuk váltani Orbán Viktor rendszerét, és erre hajlandóak voltunk időt, pénzt és energiát is fordítani. Én őszintén hittem abban, hogy már az is elég lesz a visszaélések megakadályozására, ha a legtöbb helyen lesznek ellenzéki szavazatszámlálók is."

Az első perctől kezdve kedvesek voltak velünk. Kedvesek voltunk velük. Reggeli és sütikínálgatás, kávéfőzés, érdeklődés.

Mintha tényleg egyfelé hajóznánk ezt a csónakot. (Vagy kompot?)

Az első konfliktus nem is abból adódott, ki a fideszes delegált, és ki nem az. Sőt a fideszes delegáltak könnyedén adták át a feladatokat nekünk. A Mi Hazánk szavazatszámlálója több órára elment. A saját településére átutazott szavazni. Az is hamar egyértelmű lett, hogy az elvileg független HVI tagok is „Fidesz-delegáltak”. Mikor az elnöknek Pataky Attila a csengőhangja, eloszlik az összes kétség.

A legnagyobb konfliktus egy óriási bakiból adódott. Bénák voltunk, hibáztunk.

Ebben a faluban jelentős a szlovák nemzetiség aránya. Félszavakból arra is rájöttünk, hogy sokan ki-be járkálnak a nemzetiségi nyilvántartásból, hogy az országgyűlési választásokon ne a nemzetiségi listára szavazzanak, mert arra nincs esélyük, hogy a szlovák lista fog nyerni, és nem akarják, hogy a szavazatuk elvesszen.

Aki azonban benne maradt a nyilvántartásban, az az országos lista helyett a nemzeti listára szavazhat, valamint az egyéni képviselőjelöltre.

Kora reggel a jegyzőkönyvvezető felhívta a helyi jegyzőt, hogy biztos információnk legyen arról, milyen szavazólapokat kap az, aki szlovák nemzetiségű.

KÉT LAPOT KAP.

Azonban mivel népszavazás is volt, ez valójában három lap:

- egyéni lista

- nemzeti lista

- népszavazási lap

De valóban, az országgyűlési választáson két kapott kap.

Kicsivel később a jegyzőkönyvvezető újra felhívta a jegyzőt. Ugyanazzal a kérdéssel és ugyanazzal a válasszal.

Szó mi szó.

Nálunk 5 ember két szavazólapot kapott:

- nemzeti lista

- népszavazási szavazólap

Azaz az egyéni képviselőjelölt lapot nem kapták meg.

Aztán megjelent egy szlovák apuka, aki a választáson nem volt szlovák, de a lánya igen. És határozottan, hangosan, eltántoríthatatlanul követelte a lánya jogait.

IGAZA VOLT!

Ami kellemetlen annak, aki hibázik. Főleg egy olyan helyzetben, ahol az egész ország azt figyeli, hol lehet ráugrani egy csontra, amin fel lehet háborodni, és lehet verni a tamtamot.

Az első különbség, ami ebben a helyzetben köztünk és egy Fidesz-szavazó között volt, az, hogy az elnökasszony erre így reagált: „Én ezt nem hallgatom.” És kiment. Amiben számos SZSZB-tag követte. Kivéve minket.

Akik nem voltak helyiek, és nem voltak tapasztalt számlálók.

Férjem hívta a központi tájékoztató számot. Közben nyugtatta a felhevült szavazót, és mindeközben próbáltuk fenntartani a szavazás rendjét, hogy aki most jön, ne forduljon ki ijedtében.

Végül megkaptuk a helyes információt. Erre kigyűjtöttem azon emberek nevét a jegyzőkönyvből, akik szlovák nemzetiségként már leszavaztak.

„Ismeritek őket?” „Vissza tudjuk őket hívni?”

Döcögősen ment.

Úgy érzem, hogy bár a helyzet nagyon kínos volt, de a felelősség elől nem szabad elbújni, a hibást keresni. „DE A JEGYZŐ EZT MONDTA!” „KÉTSZER IS MEGKÉRDEZTÜK” „ÉN IS CSODÁLKOZTAM REGGEL, MÉG MONDTAM IS.”

Hanem meg kell oldani a problémát. És nem csak akkor helyinek és tapasztalnak lenni, ha abból nem származik hátrány.

Végül mindenkit elértünk.

Valószínűleg ezzel Fidesz-szavazatot mentettünk. De nem baj. Mert ez így helyes. Szerintünk.

"De vajon mennyit értem én, mint ellenzéki szavazatszámláló? Bizonyos helyzetekben úgy éreztem, mintha egyedül mi ketten lennénk tisztában a lebonyolítással, és a kényes pillanatokban egész egyszerűen magukra hagytak a helyiek. MI ellenőriztük az okmányokat, írattuk alá a névjegyzéket és mi pecsételtük a szavazólapokat. Így visszagondolva volt olyan pillanat is, amikor talán csak ketten voltunk a szavazókörben, tehát fel is kellett volna függeszteni a szavazást, mert az SZSZB-tagok száma három alá csökkent.

De egyszerűen nem tudtunk mindenre figyelni. Én talán a legnagyobb hibákat a mozgóurnázás közben követtem el. Sajnos hagytam, hogy több idős embernek valamelyik rokona töltse ki a szavazólapokat, mondván „nem lát jól, segíteni kellene neki!”

Persze nincsenek illúzióim: a többségük amúgy is a Fideszre ikszelt volna, mert ahogy egy bácsi fogalmazott, tudja kire kell szavazni, hallotta a tévében. Ugyanitt láttam a gyújtós közé bekészítve az ellenzéki Nyomtass te is! Mozgalom legutóbbi lapszámát, és a helyi ellenzéki jelölt szórólapját is.

Nem akarom a saját felelősségemet hárítani, nem lett volna szabad megengednem, hogy mások töltsék ki az idős emberek helyett a szavazólapot. De legyünk őszinték, nem ezen múlt. A településen a fideszes jelölt kétszer annyi szavazatot kapott, mint a közös ellenzéki jelölt."

A másik konfliktusunk a népszavazásra leadott válaszok megszámlálásánál volt.

Itt is voltak olyan állampolgárok, akik szándékosan érvénytelenül, netalán igennel szavaztak érvényesen.

Az első pár ilyen lapnál csak fejcsóválás volt. És nem a fideszes delegáltak részéről, hanem a „független” HVI-tag részéről.

Aztán elhangzott egy buzizás.

Majd egy HVI tag egyértelműen kijelentette, hogy ez az ember, aki ezt a lapot kitöltötte: „NEM NORMÁLIS”

Ekkor kifakadtam. „EZT NE!”

Kifejtettem, hogy mindenkinek megvan a véleménye és ezt joga van elmondani. De még az is lehet, hogy nem értette a kérdést, vagy eltévesztette.

NEM MONDHATJUK AZT VALAKIRE, HOGY NEM NOMRÁLIS, CSAK AZÉRT, MERT NEM ÉRT VELÜNK EGYET. Határozottan csendre utasítottam őket. És megkértem, hogy ezt majd hazafelé beszéljék meg, mert ők itt most független szavazatszámlálók.

Aztán elhangzott egy ilyen párbeszéd:

„Hát csak tudod ez a világ el van korcsosulva, és ez a baj”

Mire én: „Mire gondolsz?”

Csak azt bánom, hogy nem tettem hozzá, hogy szerintem is el van korcsosulva, és ez tényleg nagy baj.

Ekkor jöttem rá, hogy nemcsak azért kedvesek velünk, mert alapból jó emberek, hanem azért is, mert nem érzik át, hogy ez a választás nekünk is fontos volt, és borzasztóan csalódottan jöttünk haza. Hogy ahogy mi disztingváltunk, úgy nekik is kellett volna.

Majd 80 ezer forintot költöttünk ketten az utazásra és a szállásra. Félretettük a saját munkánkat, az ügyfeleinket, hogy ott lehessünk.

És amikor kiderült az eredmény, akkor közli velem egy HVI tag, hogy: „AZ JÓ”

Mert nem tudja, hogy nekem mennyire fáj. Nem érti mennyire őrülten csalódott vagyok.

Ez a különbség köztünk!

Hogy szerintem nem lehet érzéketlenségre nevelni egy társadalmat. Önzésre. Hogy valakinek csak akkor legyen szava, és joga, ha egyetért a többséggel.

Hogy nem szabad utálni azt, aki más, mint én, vagy más a véleménye.

Ebből én nem tudok engedni.

Reménykedek, hogy nem ilyen társadalomban élünk.

Közben nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy Magyarországon 10-ből 6 ember ezzel nem így van, és akik velem szemben jönnek az utcán, azok nagy valószínűséggel gyűlölnének, ha tudnák, hogy ezt így gondolom."

" Amikor már lehetőségem volt, megnéztem a telefonomon az országos eredményeket este 11 óra körül, és sokkolódtam. Ezek után nagyon nehéz volt az a pár óra, amit még ott kellett töltenünk, úgy éreztem, semmit nem ért a munkám.

Pár nap után azonban azt mondom, igenis, fontos volt a munkánk, és óriási szó, hogy ebben az országban közel 30 ezer ember vállalta ezt a feladatot, sokan órákat utaztak a helyszínre, hogy utána 16-18 órán keresztül ott legyenek a számukra kijelölt szavazókörben.

Ugyanakkor konkrét csalással szerintem kevesen találkoztak. Olyannal legalábbis, amit bizonyítani is lehet.

Fontos volt a munkánk, és most azt mondom, négy év múlva – immár tapasztaltabb számlálóként – újra elvállalnám. De a szellemi, közéleti kútmérgezést nem tudjuk ellensúlyozni szavazatszámlálóként. Amíg ez a helyzet nem változik, addig vélhetően a bácsi kérdésére sem fog kiderülni a válasz, hogy jobb lenne az ellenzék."


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Thuróczy Szabolcs: Ha 2026-ban is ebben a száraz szarban tapicskolunk, elhagyom az országot
A színész az Ördögkatlanon beszélt arról, mennyire felháborítja a luxus és a politikai közöny. Szerinte Rogán Barbaráék pénzéből akár tanárok béremelését is fedezni lehetne.


Thuróczy Szabolcs az Ördögkatlan fesztiválon ült le beszélgetni Veiszer Alindával. A színész elmondta, hogy Moszkva mellett van egy falu, ahol Aszadtól Janukovicsig mindenki megtalálható. Úgy fogalmazott, Orbán is elmehetne oda a több százmillióval együtt, és „mi meg boldogabban élnénk”.

A Telex által szemlézett beszélgetés elején Rogán Barbara luxustárgyairól beszélt. Szerinte a propagandaminiszter feleségének egyetlen karkötőjéből szinte az egész Ördögkatlan fesztivál kijönne. A Hermès táska ára 23 millió forint, amibe csak zsebkendőt és szájfényt lehet tenni. Azt mondta: „Amikor azt gondolod, hogy az elmebetegségnek nincs már határa! És megy be a Chanel boltba, hogy vesz még egy táskát.”

„A szekrényben lévő táskáiból egy teljes pedagógusi béremelés kijönne.”

Thuróczy szerint szeretne távol maradni a közélettől, de nem tud, mert a politika folyamatosan adja a témát, és ez nagyon feszült hangulatot teremt. „Félreállok az autóval, felordítok az égbe, nem marad bennem, nem leszek rákos. Kiordítom magamból” – mondta. Ha nem így vezeti le a feszültséget, akkor Bödőcs Tiborral sms-ezik. Szerinte a nagyjából 10 ezer üzenetükből akár 400-500 percnyi anyag is lehetne, ha egyszer kiadnák.

A rendszerváltás idején még a Fideszre szavazott, mert vidéki fiatalként nem érzett más pártot magához közel. Úgy látta, az SZDSZ túl budapesti volt, az MDF pedig kevésbé szólt a fiatalokhoz. Most úgy fogalmazott: „Az MDF már egy jó minőségű tokaji bor ehhez a koccintókultúrához képest, amit ma politikának nevezünk”. Torgyán József, Kuncze Gábor szerinte szórakoztató emberek voltak, Kupa Mihály pedig összetett mondatokban beszélt. Úgy érzi, a politika teljesen megváltozott, de „ennek egyszer vége lesz, mert csak a pénz érdekli őket, és csak erről tudnak beszélni”.

„Ma egy kurvajó országban Sára Sándor, Ungváry Krisztián meg Jankovics Marcell lenne a jobboldal” – mondta, hozzátéve, hogy ma ezt Bede Zsolt és Menczer Tamás képviseli.

A jövőjéről úgy nyilatkozott, nyugodtabb életet szeretne, „hogy kicsit felszabaduljon a társadalom, és fasza, fontos dolgokra lehessen koncentrálni”. A 2026-os parlamenti választásra és a lehetséges változásra is utalt: „Ha nem így lesz, akkor én biztosan elhagyom az országot, elmegyek Rijekába.”

Szerinte „ha jövőre megint ebben a száraz szarban fogunk tapicskolni, akkor végünk van”.

Szóba került Magyar Péter is, akiről Thuróczy azt mondta, „hihetetlen, amit kap” a Fidesztől és a holdudvarától, és „másfél év alatt meg is őszült a csávó”.

Színészként felháborítja, hogy a kormány milyen kulturális produkciókat támogat. „A tündöklő középszer dorbézol, égetik a pénzt, mintha nem lenne holnap” – mondta. A legtöbb kiemelt alkotást megnézi, így a Hunyadit is, de elaludt rajta. Szerinte „rengeteg ember van benne, akit szeretek, de ha én játszottam volna benne, röhögőgörcsöt kaptam volna magamon ebben a jelmezben”. A Tenkes kapitányáról viszont azt mondta, hogy jól volt megcsinálva, remek színészi játékkal. A Hunyadival kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Itt meg nyammogás van, nincs igazán brutál erejű, jó színészet. Szarok a szövegek, pedig lehetett volna ezt igazi, valós, jó párbeszédekkel csinálni.”

A beszélgetésben még szóba került a Pintér Bélához fűződő viszonya, nehezen induló pályája és az alkoholizmus is. Elmondta, hogy nagyon szereti az olyan feltörekvő előadókat, mint Beton.Hofi, Pogány Induló vagy Carson Coma. Úgy érzi, a hatalom „MSZMP KB, munkásőrhangulatban” áll hozzá a művészekhez, és „Azahriah számait elemzi a Mandiner”. Majka Csurran, cseppen című száma azért tetszett neki, mert sok emberhez eljutott. Szerinte a kormány felháborodása Majka főbelövős performanszán öngól, hiszen fél éve még azt mondták, a számhoz nincs közük, most viszont felvállalják, hogy róluk szól. „De ez már ebben az évben vagy a tizedik vagy huszadik öngól” – tette hozzá.

A teljes beszélgetést Veiszer Alinda csatornáján lehet megnézni és meghallgatni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk