Lejöttünk vidékre a koronavírus elől – önkéntes karanténnapló
Minden úgy kezdődött, hogy egyre többet használtuk a kézfertőtlenítőt, aztán a férjem három hete hétfőn bejelentette: elmegy lisztért. Még fel sem ébredtem teljesen és nem értettem, miről beszél, de amikor lelőttük a gyereket az oviba és két két óra múlva megjelent három kiló rétesliszttel, pár konzervvel meg mindenféle konyhai alapanyaggal, már kitisztult a fejem és átláttam, hogy nem hülyeség, amit csinált. Ehhez képest most már nem vagyunk otthon, mert épp a Budapest lezárásáról szóló paráztató pletykák napján úgy döntöttünk, másnap reggel leutazunk a vidéki nagyszülőkhöz (mármint gyermekünk nagyszüleihez).
A nagyszülők elég távol vannak a lakhelyünktől és egy kisebb faluban laknak, és elég jó fejek és áldozatkészek voltak, hogy befogadtak minket, így másnap reggel elindultunk. Ha otthon - egy hatvanezres kisvárosban - maradtunk volna, senkire nem számíthatunk, ugyanis mindkettőnk családja távolabb él, a bébiszitterek pedig értelemszerűen kivonták magukat a forgalomból.
Ez a hatodik napunk együtt és viszonylag jól bírjuk, az elkerülhetetlen összeütközéseket leszámítva. Mivel hatvanöt év felettiek, a vásárlást mi intézzük, ők segítenek, hogy home office-ból dolgozhassunk, mi meg próbálunk így dolgozni, ami mindamellett nehéz, hogy a lehetőségekhez képest tényleg minden körülmény adott hozzá.
Amikor elindultunk, arra tippeltünk, két-három hétre jövünk, most nem tudjuk, meddig maradunk, ezért inkább át sem nézem, a májusi időjárásra van-e elegendő és megfelelő ruházatunk, mert
nem akarok belegondolni, mit kezdek majd a 28 fokos napfényben a két hosszú farmeromban meg a kapucnis pulcsimban, ha egyáltalán ki szabad menni majd.
A lefelé utazás az egyik legstresszesebb nap volt (az egyébként 3,5 órás utat 5 óra alatt tettük meg). Volt dugó, mintha sokan menekülnének Pest megyéből, meg ott pisiltünk a fűbe, ahol tudtunk, és amikor megéheztünk, lazán megálltunk egy gyorsétteremnél, már mindenki betervezte, mit akar enni, amikor oldalra néztünk, és láttuk, hogy ott sorakozik egymás mellett nyolc külföldi kamion. Éhesen továbbhajtottunk, ami különösen az óvodás korúnak volt rossz, mert a csirke nuggetse után kornyikált még krokodilkönnyekkel.
Itt minden nap kijárunk sétálni, ma egy útat javító munkás mosolygott meg elnézően, amiért nagy ívben kikerültem szegényt. A dologban a kihívást az első napokban leginkább az jelentette, hogy mindenki - ebbe bele kell számolni egy négy évest is - fogadja el az új szabályokat, így például a szomszédokkal való távoli kommunikációt, illetve minden más, a korábbiakhoz képest extrémnek számító higiéniai szabályt. Ez némi konfliktussal járt, amit nem részleteznék.