Lebeszélték a mamát, hogy begyömöszölje a bejglit a kézipoggyászba
Van, ahol a nagymama utazik ki, szalámival és túrórudival felpakolva, van, aki elképzelhetetlennek tartja a karácsonyt a családja nélkül, és már jó előre kiveszi a szabadságát. Van, akit a főnöke nem enged haza, és természetesen olyan is, akinek már a külföld jelenti az otthont.
A karácsonyt a családdal együtt szokás tölteni, de mi van akkor, ha a családtag több ezer kilométerre, egy másik országban él? Lassan mindenkinek van olyan rokona, aki külföldre költözött, és az ő esetükben mindig nagy kérdés, hogy kivel és hol töltik az ünnepeket. Egy Párizsban élő nőnek az a természetes, hogy nyolc éve mindig hazajár, de nem mindenki ül az ünnepek közeledtével repülőre, egy Angliában dolgozó nőt a munka és a szürreálisan magas repülőjegyárak tartanak vissza, egy Norvégiában élő lány pedig már külföldön érzi otthon magát. Egy Hollandiába költözött család pedig azt a megoldást választotta, hogy a nagymamát mozgósítja az ünnepekkor. Azt is megkérdeztük, hogy különbözik-e az ünnep külföldön, milyen szokások ragadtak rájuk, és mi az a magyar szokás, amiből nem engednek. Egyeseknél már december eleje óta áll a karácsonyfa, mások viszont el sem tudják képzelni, hogy szenteste előtt feldíszítsék a fenyőt, de van, ahol töltött káposzta és bejgli nélkül is létrejön a karácsonyi hangulat.
Nóra több mint egy éve költözött ki Hollandiába a férjével és a kislányával, a testvére pedig már régebb óta kint él a párjával. A 73 éves “fittipaldi” anyukája maradt Magyarországon, akinek két testvére is gondozásra szorul, ő pedig még nyolc órában dolgozik egy bioboltban. Idén, csakúgy mint tavaly karácsonykor, ő repül ki Hollandiába ünnepelni. Több oka is van annak, hogy a mama utazik:
Jobban megéri, ha az anyukája megy ki hozzájuk: olcsóbb egy embernek a repülőjegy, mint ötnek. Egy autóval nagyon kényelmetlen lenne a 18 órás út, ha két kocsival mennek, akkor viszont lényegesen többe kerülne az utazás, mint a mama repjegye, amit oda-vissza útra tizenegyezer forintért vásároltak. Az ünnepek környékén amúgy is hatalmas a forgalom, a testvére egyszer megkísérelt kocsival hazajutni, 26 órába telt. Ráadásul Nóráék már december 27-én dolgoznak, tehát evidens volt, hogy az anyukája megy ki.
A mama már novemberben elküldte az ajándékait egy dobozban, mert ő csak egy kézipoggyásszal utazik. A csomagra ráírta, hogy nem szabad felbontani.
Ha hazamennének, a mama “picinyke” 38 négyzetméteres lakásában el sem férnének öten. Hollandiában már bérelnek az önkormányzattól egy ” gyönyörű szép” négy hálószobás szociális bérlakást, ahol együtt fognak ünnepelni. Magyarországon teljesen felszámolták az életüket, Hollandiában terveznek hosszútávon élni. Mindkettőjüknek egy jó nagy devizahitellel terhelt otthona volt, amit eladtak, kifizették a hitelt, és új életet kezdtek.
“Szerencsére nem ismerem a honvágyat, emberekhez kötődöm, s ahol ott vannak a szeretteim, ott jól érzem magam. Ha az anyukám itt élne velünk, akkor teljes lenne a boldogságom, és év közben nem is utaznék haza.”
Nóra arról számol be, hogy óhatatlanul ragad rájuk a kinti szokásokból, elsősorban a gyerek miatt. Idén már náluk is december elejétől áll a karácsonyfa, mert a hollandoknál az advent azzal kezdődött, hogy feldíszítették a fákat. Viszont van, amiben ragaszkodnak a régi szokásokhoz. Hollandiában a Mikulás a non plusz ultra, aki Spanyolországból érkezik gőzhajón, Fekete Péterek kíséretében, akik a kéményben rájuk rakódott hamutól lettek koszosak. Hollandiában ez a nagy ajándékozás időszaka, karácsonykor már csak kisebb meglepetéseket adnak egymásnak. Nóráéknál viszont továbbra is a Jézuska hozza a nagyobb ajándékokat. A mama már novemberben elküldte az ajándékait egy dobozban, mert ő csak egy kézipoggyásszal utazik. A csomagra ráírta, hogy nem szabad felbontani. Az ünnepi asztalra pedig hagyományos magyar ételek kerülnek, például halászlé és töltött káposzta, amit közösen készítenek el. A mama már jó előre elküldte a mákot és a diót is, hogy meglegyen a zserbó és a bejgli, emellé szaloncukrot és füstölt kolbászt is postázott.
“Szerencsére arról viszont sikerült lebeszélni, hogy a frissen sütött bejgliket begyömöszölje a kézipoggyászba.”
Eljátszottuk, hogy karácsony van
,,Nem is tudjuk, hogy mekkora ünnep a karácsony, amíg nem külföldön töltjük. Előtte én is csak úgy gondoltam rá, hogy jaj, megint fát kell díszíteni, ajándékokat kell venni” – mondja Völgyesi Katalin.
Katalin öt évvel ezelőtt költözött Zürichbe, akkor még a barátjával, most viszont már egyedül él. Az első évben bébiszitterként dolgozott, aztán egy rövid ideig egy boltban árufeltöltőként, de az utóbbi négy évet már a reptér egyik dolgozójaként töltötte. Az első időszakban annyira honvágya volt, hogy 3-4 hetente járt haza, de karácsonykor nem engedték haza a főnökei, mert akkor még próbaidőn volt a boltban, ezért egyértelmű volt, hogy ki kell hagynia a karácsonyt. Katalin úgy fogalmazott, hogy ez felért egy késsel a hátába.
"Pár héttel karácsony előtt hazamentem, és a családommal eljátszottuk, hogy karácsony van. Állítottunk fát, volt karácsonyi menü és ajándékoztunk is. Amikor Zürichben eljött a 24-e, akkor az nagyon kemény volt, sírva Skypoltam a családommal. Megfogadtam, hogy ez az első és utolsó, hogy én nem otthon töltöm a karácsonyt”
– emlékszik vissza.
Katalin ráadásul szenteste délután kettőtől este tízig dolgozott, akkor jött rá, hogy valójában milyen fontos is neki ez az ünnep. Minden évben úgy veszi ki a szabadságát, hogy a karácsonyt a családjával tölthesse, ennek viszont az az ára, hogy szilveszterkor kell dolgoznia, de azt mondja, hogy sosem kérdés, hogy melyiket válassza. Szenteste előtt pár nappal hazautazik, ahol a szokásos magyar menü, töltött káposzta, bejgli, mézeskalács várja. A fát neki kell feldíszítenie otthon is és a szomszédban lakó nagyszülőknél is, akik átmennek hozzájuk az esti vacsorára, amit az ajándékbontás követ. A lánynak nem is igazán az a fontos, hogy Magyarországon töltse az ünnepet, szerinte ott van a karácsony, ahol a család van. Egyszer ezért nem is ment haza, hanem azt az ajándékot adta a családnak, hogy ők látogassanak ki hozzá Svájcba. Katalin készítette a karácsonyi menüt, hogy megteremtse az otthon ízeit, életében először főzött egyedül töltött káposztát, sütött zserbót.
A lány az ünnepre való hangolódásból sem akar kimaradni, amiért külföldön van, ezért már novemberben fát állít, feldíszíti a házat, mézeskalácsot süt. Idén 22-én jön haza, de hogy ráhangolódjon az ünnepre, felállított három karácsonyfát a ház különböző pontjain, a kandallóra adventi naptárként 24 zoknit tűzött, és az egész lakást karácsonyi díszek lepik el.
Már nyolc éve itthon karácsonyozik
Gabriella már nyolc éve él Franciaországban, de neki teljesen megszokott, hogy minden karácsonyt a családjával tölt Budapesten. Egy multinacionális cégnél dolgozik, ahol szerencsére ki kellett venni szabadságnak a két ünnep közötti napokat. De nem csak ez az oka annak, hogy hazautazik. Gabriella az életének a nagy részét Magyarországon töltötte, ezért ragaszkodik a magyar hagyományokhoz, illetve látja az édesanyján, hogy számára mennyire fontos, hogy ilyenkor együtt legyenek. Egy másik lényeges szempont, hogy nincs igazából messze Párizs, New Yorkból valószínűleg kevesebbet járna haza – fűzi hozzá. Gabriella már januárban vagy februárban megveszi a karácsonyi repülőjegyet, ami általában 135-140 euró, oda-vissza útra. A légitársaság engedi a 23 kilogrammos poggyászt, ami főleg a visszaúton fontos, amikor kell a hely a téliszaláminak, a savanyú káposztának és a túró rudi hegyeknek, – ezek néhány hétig kitartanak, utána pedig visszaáll a francia ételekre.
Jelen pillanatban egyedül él kint, de nagyon sok barátja van Párizsban. A francia barátaival általában karácsony előtt vagy újévkor ünnepelnek. Azt tapasztalta, hogy a franciák ilyenkor szeretik azokat a kuriózumokat tálalni, amit nem esznek minden nap, például lazacot, kaviárt, drágább pezsgőt, kacsamájat, fürjtojást. Speciális süteményük, például a Galette des rois (Háromkirályok pitéje), amit társaságban vágnak fel, és aki megtalálja benne az elrejtett figurát, az felteheti a koronát a fejére, aznapra ő lehet a király vagy a királynő. Ezt a süteményt, valamint sajtokat hoz haza a családjának, – minden mást itthon is meg lehet venni. Ami számára furcsa, hogy a franciáknál nem jön a Mikulás, hanem december elsejétől feldíszítik a karácsonyfát, kidekorálják az ablakokat és az ajtókat. Karácsonyfát odakint ő nem állít, viszont a párizsi lakást feldíszítette.
Ami Gabriella számára furcsa, hogy a franciáknál nem jön a Mikulás, hanem december elsejétől feldíszítik a karácsonyfát, kidekorálják az ablakokat és az ajtókat.
Gabriella 24-én érkezik meg az anyukájához, ahol az öccsével feldíszítik a karácsonyfát, közben pedig segítenek a főzésben. A karácsonyi menüben mindenképp szerepel a halászlé, sült kacsacomb és különböző magyar sütemények. A 93 éves szomszéd bácsival pedig már hagyomány, hogy minden karácsonykor megisznak egy italt.
Itthon a régi barátaival elmennek forralt borozni a karácsonyi vásárba, majd pedig közösen elutaznak Ausztriába síelni. Nekik például francia szaloncukrot szokott hazahozni, amiből, ha kihúznak egy zsineget egy kisebb tűzijátékot csinál egy kisebb pukkanás kíséretében. A Facebook megkönnyíti a kapcsolattartást az itthoni barátaival, a francia barátságoknak úgy fogalmaz, hogy nincs olyan régi gyökere, mint akiket már 30-40 éve ismer.
Család nélkül is van karácsony
Rita már öt éve él Norvégiában, már nagyon várja, hogy megkaphassa a norvég állampolgárságot is, ő egyáltalán nem vágyik vissza karácsonykor, hiszen neki már északon van az otthona.
"Az első 2-3 évben még karácsonykor Budapestre utaztam, de idővel egyre természetesebb lett, hogy itt töltöm a karácsonyt, mert itt érzem magam otthon. A haza, az otthon itt van, nem ott.”
Rita még azt sem tudta előre megmondani, hogy Norvégiában hol és kivel karácsonyozik. Az idei karácsonya kicsit más, mert a kint töltött ünnepeket eddig mindig az aktuális párjával töltötte, de most nem bánja, hogy éppen egyedül van. Az itthoni családi drámák sem hiányoznak neki karácsonykor, hiszen pont ezeket a veszekedéseket hagyta maga mögött a kiköltözéssel. “Az én családom nem egy rossz család, talán kicsit bonyolultabbak és drámaiabbak, mint az átlag, de azt hiszem, szeretnek és hiányzom nekik.“
"Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy mindenki azt és úgy csinálja karácsonykor, ahogy az jól esik. Ha edzeni van kedved, vagy csak otthon lenni és olvasni, az is tökéletes. Szerintem az emberek túlszervezik magukat, és túlzottan akarják követni a hagyományokat. A karácsony egy ünnep, pihenésről kell, hogy szóljon!"
A szülei már rég elfogadták, hogy egy másik országban él és karácsonyozik, de a nagyszülőknek ez nehezebb. “Még, mindig kérdezik persze, hogy jövök-e. De tudják, hogy kizárt; már csak azért is, mert Norvégiában van számomra igazi tél, jó hangulat és nyugalom.” Magyarország pedig igazából már szinte semmit nem jelent számára, bár a karácsonyi hangulatot a fővárosban még mindig szépnek találja. Szomorúnak látja az ország gazdasági helyzetét, és hogy mennyire nincs pénzük az embereknek, – főleg Norvégiához viszonyítva.
Rita mára számos norvég szokást átvett, mert úgy érzi, hogy az a kultúra sokkal közelebb áll hozzá, mint bármelyik másik. Szerinte nem sok különbség van a karácsonyi szokásokban, ez az ünnep elsősorban a családlátogatásból áll, sokan pedig ilyenkor mennek síelni azon a környéken, ahol lakik. A norvégok általában még karácsony előtt feldíszítik a fát, ő – bár december elején felállította a fenyőt, amit az erdőből hoztak -, azt nem tudja elképzelni, hogy szenteste előtt fel is díszítse.
“Norvégiában van számomra igazi tél, jó hangulat és nyugalom.” – mondja Rita.
“A norvégok karácsonyi ételeit nem csípem; anyu karácsonyi menüje hallal és krumplisalátával, tökéletes, valamint hiányzik a nagymamám töltött káposztája és húslevese is. Időnként nosztalgiával gondolok azokra a karácsonyokra, ahol anyu főz 24-én, mi meg díszítjük a karácsonyfát, és valakinek mindig el kell szaladnia a boltba valamiért, ami elfelejtődött.”
Csilla öt évvel ezelőtt költözött ki barátjával Leicesterbe, Angliába. Idén nem tudnak hazajönni karácsonyra, mert a lány a vendéglátásban dolgozik, és egyáltalán nem kapnak kimenőt karácsonyra, ráadásul a repülőjegy is túl drága nekik ebben az időszakban. Az első három évben, amíg a lány egy raktárban dolgozott, minden évben hazajöttek, előfordult, hogy kocsival vágtak neki a hosszú útnak. Az első években erre nagy szükségük volt a honvágy miatt, nagyon itthon akartak lenni, ezért mindig ennek megfelelően tervezték a szabadságokat.
Néhány éve azonban már csak kettesben ünneplik a karácsonyt, ami eleinte nem volt könnyű, mert a lány hozzászokott ahhoz, hogy 10-15 családtaggal tölti együtt a szentestét, amit most azzal próbálnak kompenzálni, hogy áthívják azokat a magyar barátaikat, akik szintén nem tudtak hazamenni az ünnepekre. A lány szenteste este nyolcig dolgozik, mert az étteremnél szabály, hogy nem vehetnek ki szabadnapot decemberben. Csilla azt mondja, hogy tisztában volt azzal, hogy mit vállalt, amikor a vendéglátásban kezdett el dolgozni. De még ha a munka nem is lenne akadály, akkor sem biztos, hogy hazajönnének, mert az ünnepek környékén a legdrágábbak a repülőjegyek, kettőjüknek 400 font, vagyis nagyjából 140 ezer forint lenne, amit csak nehezen tudnának kigazdálkodni.
Csilla igyekszik őrizni az otthonról hozott hagyományokat, ezért az angolokkal ellentétben ő nem állít már novemberben fát, csak 24-én. Egy lemezlejátszót is beszereztek, ami korábban otthon is volt, és a karácsonyi menü is ugyanaz. Szenteste felhívják a szülőket videóhívással, és közösen koccintanak egyet.
Szerinte ki lehet bírni a karácsonyt a család nélkül, mert ha nem is azon a napon, de egy-két hónappal később úgyis hazalátogatnak, most például februárban fognak.
"Nekem mindig hiányzik a családom, amikor itt vagyok, nem az a fontos, hogy mikor, hanem az, hogy találkozzunk” – mondja.
