Lazításoknál nőtt a fertőzöttek száma, és akkor feladták – egy Indiában élő magyar nő tapasztalata a járványról
Móni három évvel a házassága után látogatott ismét Magyarországra az akkor két éves kislányával. Ezután minden évben hazautaztak egy-két hónapra a tanítási szünetben.
„Áprilisban itt elviselhetetlen a meleg, jó megúszni ezt. Tavaly viszont már nem utazhattunk, pénzünk sem lett volna rá.”
Férje kétszer volt Magyarországon egy hetet, de több ideje nem volt, mert egyik vállalkozást sem lehet hosszan magára hagyni.
A legutóbbi budapesti látogatáson
Móninak is az első döbbenete Indiában a sok kóbor kutya volt és a forgalmat is iszonyatosnak ítélte.
„Dehogy vezetek itt. Nincsenek szabályok. Nem indexelnek, a lámpát nem értem. Gyalog, überrel vagy riksával megyek, ha egyedül vagy a lányommal van dolgom.”
A vágyott otthonában tíz év alatt sem szokta meg, hogy Indiában nincs mindig víz, villany, gáz.
„Európaiként nehéz elfogadni, hogy itt nem úgy működnek a dolgok. Amit otthon észre sem vesznek, mert természetes, hogy van, az itt nekem sok bosszúságot okoz. Majdnem minden nap van több órás áramszünet. Ivóvíz nincs a csapban, palackos gáz mindig pénteken fogy ki és hétfőig várni kell, hogy újat vegyünk.”
Bosszantó szerinte, hogy nagyon korrupt a város.
Persze, az is igaz, hogy megszegheted a szabályokat is, mert fizetsz pár száz rúpiát és elnézik.”
Azt mondja, itt mindenért fizetni kell. Van ugyan állami iskola, állami kórház, de oda a bejárónő fia sem megy. Nagyon sok magán iskola és kórház közül lehet választani, igen változatos árakon.
Móninak ma már a magyar árak nagyon magasak. Indiában a zöldség, gyümölcs és a gyógyszer is olcsó.
„Otthon egy allergia elleni szert hatszáz forintért vettem, nagyon örültem, hogy nem drága. Kiderült, hogy Indiában 60 forintért veszem meg ugyanazt. Ráadásul itt az általános gyógyszerekből vehetek akár csak egy tablettát is, és nem kell kidobnom azt, ami nem fogyott el.
A mostani otthonából szívesen költözne egy csendesebb helyre.
Háztartási munkák nem rabolják Móni idejét, a főzést, takarítást a bejárónője csinálja. Ez itt nem luxus: „Csak a bejárónőnek nincs bejárónője, mindenki másnak van.”
Azt mondja, volt szerencséje kipróbálni egy ötszobás villát, távol a forgalmas úttól, jobb a vízellátás és van egy nagy generátor az áramszünetek esetére is. Ez viszont megfizethetetlen nekik.
Itt nagyon kellemes élni Móni szerint
Móni abban bízik, hogy egyszer lesz egy nyugodtabb helyük, ahol nem kell megállás nélkül dolgozniuk a megélhetésért. Addig is boldog, hogy van egy nagyszerű férje és egy csodálatos kislánya.