SZEMPONT
A Rovatból

"Figyelni kell minden félmondatra" – László Ágnes az interjúkészítés titkairól

Mi a közös Bálint gazdában, Bródy Jánosban, Csányi Vilmosban és Vitray Tamásban? Valamennyien tavaly kapták meg a XXI. Század Társaság Hazám-díját.


A díj küldetése a feledés elleni emlékezés, a példát adó értékek megbecsülése. Akik e kitüntetésben részesülnek, jogot nyernek arra, hogy életmű-interjú készüljön velük, amelyet a Kossuth Kiadó 2005 óta minden évben az Ünnepi Könyvhétre megjelentet Értékteremtők címmel.

László Ágnes Aranytollas újságíró immár ötödik éve írja és állítja össze ezeknek a köteteknek az anyagát.

A sorozatot Hovanyecz László, a Népszabadság újságírója kezdte el, és amikor ő nagyon fiatalon meghalt, akkor kért fel a Kossuth igazgatója, Kocsis András Sándor, hogy folytassam a sorozatot, mivel kedvenc műfajom a portré-interjú és örömmel vállaltam.

Fotó: Gergely Beatrix

-A mostani kötetben is a szellemi élet legkülönbözőbb képviselői szerepelnek Bálint Györgytől Jordán Tamásig.

-És köztük van egy kiváló erdélyi történész, Egyed Ákos, akit Romsics Ignác ajánlott a Hazám-díjra. Számomra is nagy felfedezés volt. A díj átvételének napján volt 87 éves, fantasztikus a szellemisége, a tudása. Egyike azon erdélyi történészeknek, akik a legtartalmasabb tanulmányokat, könyveket írták Erdély történetéről. Pontosan tudjuk, hogy az erdélyi magyar értelmiségnek nagyon sokáig milyen volt az élethelyzete, az alkotói tere, és éppen ezért volt számomra is nagyon izgalmas végigbeszélni vele az ő életét, munkásságát. Ebből kiderült, hogy részben szerencséje volt, ugyanakkor az egész életét jó értelemben vett megalkuvások kísérték, de a szűk keretek között is nagyon komoly tudományos munkát tett le az asztalra.

-A portréinterjú az újságírók álmainak netovábbja. Emlékszik-e az első ilyen nagy beszélgetésére?

-Ebben a műfajban a 80-as években, a Képes 7-nél teljesedhettem ki. Előtte a Magyar Nemzetnél dolgoztam, és ott riportokat készítettem. A Képes 7 adta meg nekem felületben, terjedelemben és mélységében a lehetőséget, hogy érdekes, átfogó, elemző portré interjúkban mutassak be olyan személyiségeket, egyéniségeket, akikre érdemes volt odafigyelni és másokkal is megismertetni. Ezt folytathattam a Kurírnál, amelynek a 7. oldala ma már sajtótörténelem: ide önthettem az izgalmasabbnál izgalmasabb interjúkat. De volt egy időszak, amikor külsős munkatársként a Magyar Hírlapnak is készítettem mélyinterjúkat.

Itt jelent meg az az interjúm Németh Miklós volt miniszterelnökkel, amelynek címét – Erről még nem beszéltem senkinek – átvettem a 2009-ben, a Kossuth Kiadónál megjelent kötetemhez is. Hét évig győzködtem Németh Miklóst, amikor ő már Londonban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál dolgozott, hogy mondja el a rendszerváltás hiteles történetét, a tárgyalást Mihail Gorbacsovval, és az előzményeket.

Büszke vagyok arra, hogy a történelmünk egyik legfontosabb pillanatában, 1989 márciusában ott voltam Moszkvában a hattagú magyar sajtódelegáció tagjaként. Ott tájékoztatta Németh Miklós Gorbacsovot többek között a határnyitásról, a többpártrendszer bevezetéséről.

Végül ikonikus interjú lett belőle, ahhoz azonban, hogy hét év után végül sikerült, nemcsak a kitartásom kellett, hanem az is, hogy Németh Miklóst nem akkor ismertem meg. Volt alapom arra, hogy meggyőzzem: nála hitelesebben ezt senki sem tudja elmondani.

-Minden újságírói munkának, de egy interjúnak különösen az alfája és omegája a felkészülés. Ön mit tart ebben a legfontosabbnak?

-Döntően azt a múltat, családi környezetet próbálom feltérképezni, amelyből az interjú alanyom érkezett. A most megjelent Értékteremtők 2018 kötetben sokat beszélgetünk erről Bródy Jánossal. Mert az, hogy mivé leszünk az életben, döntően attól függ, hogy milyen környezetből jövünk, mit hozunk magunkkal, mi az, ami ellen már gyerekkorunkban tiltakoztunk, mi az, amit meg akartunk változtatni, mik azok az értékek, amelyekre felfigyeltünk, amelyeket elfogadtunk, és amelyeket elutasítottunk. S ez akkor is így van, ha erre csak felnőtt korunkban döbbenünk rá. A másik, ami nagyon fontos, az a hihetetlen nyitottság és bizalom. Ha az újságíró előre eldönti, hogy mit akar kérdezni és nem tud tőle elszakadni, az nagy baj.

Néhány kérdés után, ha jól figyel, a válaszokból kiderül, hogy mi a titok, merre induljon tovább, melyik az a pont, amelyre, ha rákérdez, óhatatlanul egy kincsesbánya nyílik meg előtte.

Figyelni kell minden félmondatra. S akkor megtörténhet az, ami vele, hogy jó néhány férfit megríkattam interjúkészítés közben. Egy nagyon ismert gazdasági csúcsvezetőnél jártam, az irodájában ültünk és az asztalán, eléggé hangsúlyos helyen egy fotó állt bekeretezve. Rákérdeztem, hogy kik láthatók a képen? Meglepődött a kérdésen, látható volt, hogy vívódik, válaszoljon-e, de megtette, elérzékenyülve és innen elindult egy egészen másfajta beszélgetés közöttünk, és egy egészen más embert tudtam az interjúban bemutatni, mint amilyen kép élt róla addig. Nagyon fontos, hogy az újságírónak legyen egy koncepciója: miért szeretné azt az embert bemutatni, és mi az, amit az életművében a legizgalmasabbnak tart. Azért a szerencse is kellett ahhoz, hogy olyan különleges emberekkel találkozhattam, akik korábban senki másnak nem adtak interjút, mint például Szent-Györgyi Albert özvegye, vagy Goldberger Leó lánya, Friderika. Ez az újságírás legszebb jutalma. Mostanában azért sokszor felmerül bennem: vajon szükség van-e még az ilyen, terjedelmes interjúkra? A mai rohanó világban az emberek a rövid, tömör információkat szeretik. Ahhoz, hogy a nagy interjúkat elolvassák, nagyon fontos az interjú felütése és mindenek előtt a személy ismertsége.

-Egy ilyen beszélgetésből akár életre szóló barátságok, szerelmek is születhetnek.

- Igen, ez így van. Én is sok jó barátot kaptam a szakmámnak köszönhetően. Ezek a barátságok szinte a mai napig tartanak, akkor is, ha nem „napi barátságok”. De például tavaly az Értékteremtőkbe készítettem interjút a kiváló színésznővel, Csomós Marival. Róla köztudott, hogy tíz mondatnál többet nem hajlandó magáról mondani. Nem volt könnyű őt megnyitni, sok-sok órát töltöttem nálam, és pontosan megéreztem, mikor következett be az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy mesélni fog nekem. Nos, úgy érzem, hogy vele nagyon mély emberi kapcsolatba kerültünk, hol én hívom fel, hol ő, akkor, amikor éppen a másikra gondolunk. Korábban is nagyszerű művésznek és csodálatos embernek tartottam, de a beszélgetés és még inkább az interjú írása közben értettem meg, hogy miért lett olyan, amilyen, és miért tud olyan átéléssel eljátszani különböző karaktereket. Ez megint egy igazi boldogság. Aztán volt az életemben egy időszak, amikor politikai újságíróként dolgoztam, és politikai témájú interjúkat készítettem. Nemegyszer előfordult, hogy az interjúalanyom elmondott olyat is, amiről aztán azt kérte, hogy azt ne írjam bele az interjúba. Általában próbáltam meggyőzni, hogy ezzel sérülni fog a mondanivalója, és az üzenete – meggyőződésem, hogy minden interjúnak, portrénak van üzenete – nem fog érvényesülni. Aztán mindig eljött az a pillanat, amikor eldöntöttem: beadom a derekamat, mert hússzor is újra olvastam, amit írtam és úgy gondoltam, talán így is kerek egész lesz. Ha túl büszke vagyok, harcolok makacsul, akkor ezek az interjúk elvesznek. Először megalkuvásnak éreztem, de aztán rájöttem, hogy tévedtem. Visszaolvasva régi interjúimat büszke vagyok arra, hogy mindegyiket vállalni tudom, mert sok olyan élettörténetet írtam meg, amelyek segítik megértetni a kort, amelyben éltünk, élünk.

-Önnek egészen különleges kapcsolata volt Göncz Árpáddal.

-Számomra az ő léte, a vele töltött órák, beszélgetések meghatározóak voltak. Készítettem vele egy hosszabb interjút a parlamenti irodájában. Nagyon jót beszélgettünk, aztán bementem a Kurír szerkesztőségébe és a magnón csak egy hangzavar hallatszott…

-Ez minden újságíró rémálma…

Rólam is csorgott a veríték… de azonnal beültem a gépbe, és leírtam mindazt, amire emlékeztem, amit fontosnak tartottam, majd elküldtem Árpádnak, megírva azt is, hogy mi történt.

Csodálatos érzés volt, amikor visszakaptam Tőle a kéziratot, amelyen csupán két-három szót javított ki. Ezt és még több más kéziratot is kincsként őrzök a ő javításaival és a tüneményes üzeneteivel.

Amikor 1990-ben Göncz Árpádot köztársasági elnökké választották, a hivatalos ceremónia után lement az emberek közé a Parlament elé, mi, újságírók pedig fent vártuk az egyik teremben, ahol még a „csilláron is lógtak” a külföldi kollégák, hogy megtartsa az első nemzetközi sajtótájékoztatóját.

Göncz Árpáddal a Mátyás-templom szoborlépcsőjén 1997-ben.

Megjött, zubogott róla a verejték, könnyed mozdulattal levette a zakóját, közölte, hogy nagyon boldog és várja a kérdéseket. Ez a természetes viselkedés olyannyira meglepett mindenkit, hogy senki sem tudott megszólalni. Várt egy kicsit, majd megint azt mondta: „Hölgyeim és uraim, itt ülök, várok, kérdezzenek bátran!” de amikor nem történt semmi, odaszólt nekem: „Ági, mentsd meg a helyzetet, kérdezz!”. Életem egyik legdrámaibb pillanata volt. Nyeltem egy nagyot, majd feltettem az első kérdést, és a válasza után már záporoztak a kérdések. Sok olyan beszélgetésünk volt, amely nem jelent meg nyomtatásban, nem is az volt a célom vele, hanem hogy minél többet kapjak és adjak, amennyit csak lehet. Feleségével, Zsuzsával is sokat beszélgettem, és büszke vagyok arra, hogy én készítettem vele az első nagyinterjút, mert Zsuzsa nagyon visszahúzódó volt. Az egyik legszebb történetük, az Értünk égtek a gyertyák című írásomban, a Kurír 1990-es karácsonyi számában jelent meg, és szintén bekerült az Erről még nem beszéltem senkinek kötetbe.

-Mit tanácsolna azoknak a pályakezdőknek, akik most ismerkednek az interjú műfajával?

-Mindent felejtsenek el, ami ma a szerkesztőségekben gyakorlat. Ássanak mélyre, ne higgyenek el mindent, amit az interneten olvasnak. Ha valakivel komoly interjút szeretnének készíteni, előbb döntsék el, miért akarják ezt az interjút, milyen közegnek, milyen olvasótábornak. Ha könnyedebbet, szenzációkon alapulót akarnak, csinálják, azt is lehet korrektül, de ha egy ember portréját akarják megrajzolni, akkor először magukkal tisztázzák a szándékaikat. És mindenek felett legyenek nagyon felkészültek, nyitottak és őszintén kíváncsiak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk