SZEMPONT

Lackfi János: legyen az irodalom lázadás, lelkesedés, őrülés!

Az ötgyerekes költővel a tankönyves versbotrányról, az oktatásról és a magyarok furcsa mentalitásáról beszélgettünk.

Jásper Ferenc interjúja, Fotó: Raffay Zsófia - szmo.hu
2014. november 19.

– Írt két könyvet arról, hogy milyenek a magyarok. Hogy tud elviselni minket? Hogy tudjuk elviselni magunkat?

– Jól és rosszul. Ahogy az átlag magyarban, bennem is van egyfajta nyugalmas tempó, elodázás, halogatás, ej, ráérünk arra még! Sokszor így lökdössük tovább elvégzetlen ügyeinket napokon, heteken, évszázadokon át. Nyugi, olyan még úgysem volt, hogy valahogy ne lett volna. Nem hajt a tatár! Ugye, nem az orosz, a német, a labanc, a török, hanem a tatár! Hány éve is? Potom nyolcszáz... Mintha tegnap lett volna.

Időnként pedig kitör rajtam-rajtunk a jobbítási láz, a reformszellem, a nyelvújítás, a mindent megújítás nagy akarása. Akkor viszont azonnal, dühösen követelünk mindent, visszamenőleg is. Földi Kánaánt, betömött kátyúkat, korrupciómentes államot, ingyen levegőt, alacsony árakat.

Szóval a kelleténél türelmesebbek, máskor a szükségesnél ingerültebbek vagyunk.

Én is.

– Mit javasol azoknak, akik ezt nem tudják annyi megértéssel vagy humorral szemlélni, mint ön?

– Nagyon kevés dolgon tudunk változtatni életünkben, azokon meg nem is annyira akarunk.

Például hogy hogyan bánunk egymással, az rajtunk múlik. A haza üdve nem. Hogy rendben van-e a házunk tája, az igen. A szent világszabadság nem. A párkapcsolatunk igen. Az európai szellem diadala nem.

Pedig mi, magyarok, jobban szeretjük a puffos nagy indulatokat, mint a türelmes gyomlálást. Hisz a gaz úgyis újra kinő! Ha viszont blogolunk, robbantgatunk, kiabálunk, úgy érezzük, végre történt valami. Szerintem érdemes a keverőpulton egy leheletnyit eltolni a gombot az elvont szféra felől a konkrétabbak irányába.

A birsalmasajt például kevésbé ér rá, mint a globális felmelegedés elleni harc. A szomszéd néni nehéz szatyrai kevésbé, mint a világméretű összeesküvés azonnali megdöntése. Ha egy picit földhöz ragadtabban kezdünk gondolkodni, mindjárt nem érezzük magunkat annyira tehetetlennek.

Ami nem azt jelenti, hogy ne küzdjünk szép, nagy ügyekért, itt az arányon van a hangsúly. Legalábbis az én érzésem szerint.

Bemutatkozás a költő honlapján:

1971-ben születtem Budapesten. Író, költő, műfordító, szerkesztő vagyok. Nyolc verseskötetem jelent meg, két kisregényem, egy regényem, több novelláskötetem és esszékötetem, harmincnál is több műfordításkötetem. Tizenhat gyermekkönyvet publikáltam, megzenésített verseimből négy CD-nyi került kiadásra. 17 évet tanítottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a végén már docensként. 1999-től a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedem. 2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja voltam. Zsámbékon élek feleségemmel és öt gyermekemmel.

Lackfi János 2013-ban az eddigi számos szakmai és egyéb elismerése mellé Prima Primissima-díjat is kapott.

– Sok gyerekverset, mesét ír. Van olyan, hogy gyerekvers? Weöres szerint nincs, csak versek vannak.

– Szerzője válogatja, ki mit gondol, de Weöresnek nemigen volt kedve (lehetősége) piaci kategóriákban gondolkodni. Csukás Pista vagy Kányádi Sándor bátyám sokkal érzékenyebb az író és közönség viszonyának alakváltozataira. Sem ez, sem az nem kötelező, mind csak lehetséges irodalmi magatartásforma. Weörest úgy érdekelték a gyerekek, mint egy szép kő vagy fakéreg rajzolata, Csukás és Kányádi eleven kapcsolatot ápol velük a mai napig. Én magam elég sokat mozgok gyerekközegben, évi 90-100 fellépésem több mint fele gyerekközönség előtt zajlik. Felnőtteknek szóló írásaimban is sokszor vonz a gyerekhang. Amikor ellenben gyerekeknek írok, az egy másik központot mozgósít az agyamban.

Szeretem ismerni a kicsik világát, tudni, mi foglalkoztatja őket. Nem akarok elbeszélni a fejük fölött, ám ugyanakkor igyekszem becsempészni a művekbe olyan robbanótölteteket, nyelvi játékokat, amik kitágítják a láthatárt...

– Régen sok költőre a politika kényszerítette azt, hogy gyerekirodalomba meneküljön, legalábbis egy időre. Manapság azt mondják, hogy többen megélhetésből írnak meséket, verseket, mondókákat, mert a gyerekkönyvek lényegesen jobban fogynak, mint a verseskötetek. Van ebben igazság? Vagy egyszerűen jobb, ha profi költők nevelik az irodalomra a gyerekeket, mintsem botcsinálta rímfaragók tegyék?

– A gyerek is ember, és nem baj, ha olvas. Nem kell neki az élet legbrutálisabb arcát mutatni, de csalás az is, ha teljesen kiszűrjük a disszonáns elemeket.

Nem kell pépesre rágni a valóságot a gyerekgyomornak, és nem kell minden szennyet rázúdítani válogatás nélkül.

Mindenképp hálás ágazat ez az irodalmon belül, hiszen szép, színes, keményborítós könyvekkel, nem rossz példányszámokkal kecsegtet. És azzal a kihívással, hogy olvasókat neveljünk a jövőnek. Lehet, hogy propaganda-ízű a mondat, ám nyersen reális.

Aki gyerekként nem érez rá az olvasás ízére-mámorára, az ritkán lesz felnőttként szenvedélyes olvasó. És akiben egyszer ez a megszállottság kialakul, annál hosszú évek múltán is lángra lobbanhat a parázs...

Míg ha nincs parázs, hiába gyufázgatunk.

– Megértés és humor kapcsán: Nemrég volt egy furcsa, de egyben jellemző vita a neten arról, hogy az ön, illetve Varró Dani verse valók-e tankönyvbe. Sokan felháborodtak rajtuk. Ön a Facebookon irigylésre méltó türelemmel válaszolt a kritizálóknak. Mindig ilyen toleráns? Miről szólt ez a vita ön szerint?

– Nagyon izgalmas csörték voltak ezek, sok ezer lájkolással, sok ezer hozzászólással. A szélsőségek voltak jellemzőek, valaki vagy zseninek kiáltott ki, vagy azt kívánta, anyámba rohadtam volna annak idején, ami igen mélyreható meglátás.

Örültem a szenvedélyes gyűlöletnek és a szenvedélyes szeretetnek is, hiszen az irodalom halála az unalom...

Nagyon nagy versek porosodnak kedélyes penészréteggel borítottan a tankönyvekben. Most legalább kicsit sikerült felrázni a közönséget, köztük olyanokat is, akik nemigen találkoznak amúgy irodalommal. Mulatságos ellentmondások buktak felszínre: "WTF, Dosztojevszkij forog a sírjában, mi ez a crazy shit, Arany János bezzeg kajakra tolta, vágod?" Ezek a versek átugrották az irodalom és az átlagember közti szakadékot, és felkavarták a tisztázatlan kérdéseket...

Az internet amúgy szabadszájú népe vérkonzervatív szellemben követelte, hogy a mai világ azonnal és maradéktalanul vonuljon ki a tankönyvekből.

Mi robbantotta ki a vitát?

A 9. osztályos Magyar nyelv és kommunikáció tankönyvbe került be Lackfi János Véletlen című verse. Azt mutatták be vele, hogy milyen jellemző képzőket használ a költő és milyen hatást ér el vele.

Lackfi János: Véletlen

VIDEÓ: ugyanez Lovasi András előadásában

– A mostani kötetét (Három a magyar igazság) tekinthetjük-e a két könyv folytatásának?

– Az első két kötet apró történetek formájában, anekdoták, szójátékok, mindnyájunknak ismerős szituációk tömkelegével igyekezett görbe tükröt tartani, megmutatni, hogyan is festünk mi, magyarok. Lustább fajta japánok vagy kicsit szorgosabb ukránok volnánk? Temperamentumosabb svédek vagy halvérűbb olaszok? Kicsit kevesebbet ivó oroszok vagy kicsit rosszabb borminőséget fogyasztó franciák? Ügyesbetonnal üzletelők, betyárvirtussal bliccelők, erőspistát merőkanállal fogyasztók, tajtrészegen húsvéti-locsolkodók, Nobel-díjasan tudományosak, és így tovább...

Az új kötetben ellenben mai történetek vannak, százkilós, szőrös angyalokról, vörösboros kólától lemart agyú Angyal Bandiról, idősek otthonában tengő Parsifalról, Hübinger Antal rendmániás és pénzsóvár szobafestőről, lakótelepi mantovai hercegről, no meg a BKV-hajú lányról. Akadnak humoros írások és abszurdak, szomorkásak és ironikusak.

Összecsap bennük az operák és mitológiák nagyszabású világa a mai Magyarországgal,

a Blahán operaáriát éneklő kínai katolikus paptól a banyatankkal csörtető nyugdíjasokig, a piti bűnözőktől a félrelépő párocskákig, fulladástól rettegő kispolgároktól a szervkereskedők kezére került kisgyerekig.

– Az íráson kívül is rengeteget szerepel, tanít, felolvas, fesztiválokon lép fel, megzenésítik a verseit, sokszor kilép az irodalom szűk kereteiből. Tudatos ez?

Tudatos, mert nagyon hiszek benne, hogy

az írás eleven emberi szó, nem egy különös zárt osztály benső használatú tolvajnyelve.

Persze vannak jobban és kevésbé érthető szerzők (köztük még érthető rosszak és nehezen felfogható jók is), de nem ez a lényeg. Hanem hogy kamatoztassuk a kortárs irodalom legfőbb erényét: nevezetesen, hogy a szerző még életben van (állapota stabil). Ha tudunk hatást gyakorolni az emberekre, eltologatni az olvasás útjából az akadályokat, hát meg kell tennünk. Tapasztalatból mondhatom, hogy megéri. Az irodalom zenével, izgalmas felvezetéssel több száz, akár több ezer embert is képes megérinteni...

– Mint tanárt is kérdezem: Ön szerint megfelelő ma az irodalomtanítás nálunk? Min változtatna?

– Hú, ez egy hosszú értekezés lenne. Az első:

nyissunk kapukat! Miért ne férne oda Balassi mellé egy plázamozis szerelmes vers, Pilinszky mellé egy vad graffiti, miért ne jelenhetnének meg nagy szerzők lazább, izgalmasabb versei, klasszikusokból készült átiratai?

Milyen sokat mond könnyedén életről, irodalomról Jékely pársorosa:

"Feltámadott a futball,

Magyarok futbala

Legyőzvén vad digókat,

Hálójukba dugókat

Vitézül rugdala".

Életet az irodalomnak, elevenséget, anélkül, hogy feladnánk a remekművek beválogatását! Hozzunk be a képbe anekdotákat, gonoszkodást, humort, szerelmi botrányt, dobáljuk ki a túl irodalomtörténészes szakszavak háromnegyedét, ne rugózzunk már annyit a műfajelméleten!

Keressünk olyan kötelezőket, amelyeket el is olvasnak, legyen választható a memoriter, mondjuk egy érdekes antológiából,

legyen az irodalom kötelező nyűg helyett hab a tortán, lázadás, lelkesedés, őrülés. Örülés.

Most nagyon elszálltam?

– Nem... Mai kortárs íróként hogy viseli, hogy a nagyon sok középiskolában úgyszólván Radnóti az utolsó, akit érdemben tanítanak? Mit lehet ez ellen tenni? Hogy lehetne szakítani az irodalom lineáris-történeti oktatásával?

– Nos, amit tenni lehet, az szerencsére már folyamatban van a készülő új tankönyveknél. Vicces, de ezt a jelenséget övezte felháborodás a netközösségek részéről, miközben mind pityergünk, miért is olyan uncsi a magyaróra... Az utóbbi években ide-oda becsempésznek mintegy illusztrációként kortárs verseket, akár a téma, akár a forma kapcsán egy-egy klasszikus szöveg mellé. Én ugyan ennél bátrabban is mernék szörfözni évszázadok között, hiszen a diákok nagyon élvezik, ha értelmesen alátámasztott időutazásokra hívják őket.

Sőt, én a térben is ugyanígy elmennék különlegességek felé, de mindig úgy, hogy több szöveget összeolvassunk.

Hogy lehet például, hogy egyetlen kínai verssel sem találkozunk az iskolában? Tízezer év költészete nudli? Hát Dél-Amerika? India?

Fura dolgok ezek. De nekem persze könnyű, nem kötnek kerettantervek, miegyebek. És persze a változás nyilván fokozatos lehet csak. Itt nem is az a fontos, hogy én vagy más vagy az élők hogy kerülnek a pikszisbe, bár kétségkívül hízelgő dolog, hanem hogy

élő szövegekkel is dolgozhassanak egy tanórán, és így a régebbiek is élővé váljanak.

Vörös Istvánnal közös Apám kakasa című könyvünket nagyon sok remek magyartanár használja segédanyagnak.

VIDEÓ: Lackfi János a tanításról, iskoláról

– 43 éves. Van öt gyermeke. Mit mondana nekik, ha azt vennék a fejükbe, hogy nem Magyarországon szeretnének élni?

– Az ő sorsuk: az ő sorsuk, ebbe belegázolni nem tanácsos. Nekik kell mérlegelni érveket és ellenérveket. Felnőtt gyerekeink ennél kisebb vagy nagyobb súlyú döntéseihez is csak akkor szólhatok hozzá, ha kérnek rá. A házmester szerelmi életével, a főnökünk lakásproblémáival, a zöldséges zenei ízlésével kapcsolatosan akkor nyilvánítunk véleményt, ha erre felszólítanak. Érdemes legalább annyira tiszteletben tartani gyermekeinket, mint némely idegeneket.

Amúgy meg leginkább az érdekelne, az ő életük szempontjából jó döntés-e külföldre menni. Ha igen, akkor meg kell lépni.

Nekem lett volna több ilyen pont az életemben, a maradás mellett döntöttem, utólag úgy érzem, helyesen.

Van persze a kérdésnek érzelmi, hazafias vonatkozása is, nem fáklyásmenet megtartani egy kinn élő családban a magyar kultúrát, pedig tudjuk, a többkultúrájúság gazdagít.

Különben készülő regényem épp arról (is) szól, mi lett volna, ha például Brüsszelben maradok...

– És ha kalandvágyból itthon maradnának, mit javasolna nekik, hogy tehetnék jobbá a környezetüket, az országot?

– A konstruktív lépések híve vagyok. Mindig jobban érdekelt, hogy mi mellett érdemes kiállni, mint hogy mi ellen kell tiltakozni.

Nekem szimpatikusabb civil kurázsi városi foghíjtelken kertészkedni, utcagyerekeket bokszra tanítani, anorexiás lányoknak blogot üzemeltetni, kéziratokat konzervért-lisztért árverezni szegények javára, szétrohadó házakat felajánlásból tatarozni, kórházfalakra mesejeleneteket festeni, magányos angol nyugdíjasokat és hátrányos helyzetű nyelvtanulókat skype-on összekötni, mint jelszavakat skandálni, tajtékozva kívánni mások halálát.

Jó, időnként rajtam is kitör az indulat, de túlságosan felhizlalni nem szeretném. Nemzeti vonás vakarászni saját sebeinket és óbégatni, pedig biztosan van a közelünkben másnak is sebe, aminek sajgását már az is enyhíti, ha érdeklődéssel fordulunk felé. Ha sok negatív energiát, túl sok szmötyit enged át magán az ember, annak nagyszabású dugulás a vége, jöhet a csőgörény. Van persze egyfajta k-európai értelmiségi alapállás is, miszerint mindenki, aki nincs öngyilkos hangulatban, konzumidióta, de ez erős sarkítás. Negatív tapasztalatainkat éppúgy nem érdemes teljes világlátássá szélesíteni, mint a pozitívakat.

Rendben, hogy sok minden rohad, szétesik, korrupt, mocskos és hazug, de ebből nem csakis az következhet, hogy rajta, vágjuk fel ereinket (vagy a másokét), hanem hogy lássuk, hol mozdíthatnánk valami egészen kicsit ezen a nagy kuplerájon.

A jó lehetőségét kitakarni éppolyan vakság, mint rózsaszín álomködben libegni.

– A rendszerváltás körül fejezte be a gimnáziumot. Ha visszamehetne az időben, és újra 18 éves lehetne, mit csinálna másképp?

– Alapvetően szerencsés ember vagyok, húszéves koromban már az az asszony volt a feleségem, akit ma is szeretek, akivel ma is élek, rá egy évre apuka lettem, és ma 22 éves fiam és aranyos menyem éppen várják első unokánkat. Öt gyerek, harmincnál több saját könyv, harminc kötet műfordítás, tizenhét év oktatás a Pázmányon, rengeteg író-olvasó találkozó, külföld, satöbbi. Erre az útra már tizennyolc évesen ráléptem, a helyi újságírás, cselgáncsedzősködés, kritikuskodás, szerkesztés, irodalmi est-szervezés, dalszövegírás, minden apróbb és nagyobb munka beépült abba az épületbe, ami én vagyok. Talán az önismeretre rávezető könyvek, ha hamarabb kerülnek a kezembe, megtakarítok pár kerülőutat, és mára közelebb kerültem volna ahhoz a "lelki archoz" vagy jellemhez, aki lenni szeretnék. Persze az önnevelés és a lelki mélyülés vég nélküli folyamat, remélem, lesz hozzá elég kitartásom...

Nagy-nagy felelősség és hatalmas adomány is, hogy két rendszer határára tett le a sorsom, voltam még úttörő, tanultam oroszul, és voltam EU-s bizottságban döntnök és érettségi tétel is.

Szédítő távlatváltások, mint ahogy mai életünk forgataga is kavargó, teli ármánnyal, gyűlölettel, szenvedéllyel, hazugsággal, önérzettel... Mint egy Shakespeare-darab. Végletes és közönséges, felemelő és lesújtó.

Az irodalomnak valóságos paradicsom.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Hajdú Péter a kihallgatásáról: semmilyen protekcióm nem volt, és semmilyen segítséget nem kaptam

A műsorvezető azzal érvel, hogy a felfüggesztett börtönbüntetéssel zárult ügye a pártatlan hatósági munka bizonyítéka. A teljes kár megtérítése ígéretével egyezett meg az ügyészséggel.

KULT

„Nem Fenyő Miklós ellen, hanem Fenyő Miklósért csináljuk” – Áll a bál a Fenyő-emlékkoncertek körül

A legendás énekes gyermekei közleményben jelezték, hogy nem támogatják a december 14-re tervezett „Micsoda Buli” rendezvényt. A koncert zenei vezetője, Zsoldos Dedy szerint azonban nincs akadálya annak, hogy Fenyő Miklós dalait játsszák az eseményen.

KÉK HÍREK

Hegyoldalnak csapódott egy orosz katonai gép a Krímben, 29-en meghaltak

Egy Antonov An-26 típusú gép a Krím félsziget hegyvidéki részén, Bahcsiszaraj térségében zuhant le. Az orosz Nyomozó Bizottság a repülési szabályok megsértése miatt indított eljárást.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Megnevezte az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese, hogy kik állhatnak a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akció mögött

Telkes András szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Szerinte a politikai ellenzék megfigyelése azt jelzi, hogy a hatalom megrendeléseit teljesítik.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. március 31.

Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese a HVG-nek adott interjúban teljesen életszerűnek nevezte azt, amit Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) volt főnyomozója a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akciókról mondott.

A volt hírszerző szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Ezt szerinte az is bizonyítja, hogy az AH főigazgatójának levele, amelyben hosszabb ideje tartó nyomozásról írt, lényegében lebuktatta a szolgálatot.

„Én nem tudom, mit lehet évekig nyomozni egy most 19 éves fiú után. Egy ilyen levelet egy felkészült elemző bármelyik szolgálatnál megír fél óra alatt” – fogalmazott Telkes, aki szerint a levél egy „nagy halom üres állítás, ami semmivel sincs alátámasztva”.

Szerinte egyetlen titkosszolgálat sem kezdene magától egy ilyen akcióba.

„Nincs olyan szolgálat, amely önmagától egy ilyen akcióba belekezdene, ilyet csak politikai utasításra indítanak el”

– jelentette ki. Úgy véli, ez azért lehetséges ma Magyarországon, mert a szolgálatok már nem nemzetbiztonsági, hanem állambiztonsági jelleggel működnek, amelyeket mindig a politika irányít. Ezzel szemben egy nemzetbiztonsági szolgálatot hagynak önállóan tevékenykedni, mert feltételezik róla, hogy képes felmérni a kockázatokat.

„Ebben az esetben is azért gondolom, hogy ezek állambiztonsági jellegű szolgálatok, mert egy demokráciában a politikai ellenzék nem lehet tárgya a titkosszolgálatok munkájának”

– mondta. Hozzátette, a titkosszolgálat akkor avatkozik be, amikor a rendszer már nem demokrácia, és a kormány egyenlőségjelet tesz az ellenzék és az ellenség közé.

„A magyar szolgálatok elsőszámú célpontja a hazai ellenzék lett”

– állítja a volt főigazgató-helyettes, aki szerint az akció a nemzetbiztonsági törvény lábbal tiprása.

Telkes András egyértelmű parancsnoki láncot feltételez az ügy mögött, szerinte egy ilyen akcióról a legfelső szinten is tudniuk kell.

Úgy gondolja, az ügyben érintett lehet a miniszterelnök, Rogán Antal miniszter, Bíró Marcell nemzetbiztonsági főtanácsadó, Farkas Örs államtitkár, valamint a szolgálatok vezetői.

A volt hírszerző szerint bár a titkosszolgálati és rendőrségi állomány döntő többsége az esküjéhez hű, és nem venne részt ilyesmiben, a parancsuralmi rendszerből nehéz kilépni. Úgy véli, valószínűleg kiválogattak egy lojális munkatársi csoportot a feladatra, akiknél nem kellett tartani kiszivárogtatástól. Felvetette, hogy az akciót fedőcégek vagy „baráti” biztonságtechnikai cégek bevonásával is végezhették.

„Az egész emlékeztet engem arra, ahogy az orosz szolgálatok – az SZVR, a GRU és az FSZB – használják a hackercsoportokat”

– tette hozzá, párhuzamot vonva az orosz módszerekkel, ahol bűnözői csoportokat is bevonnak a műveletekbe.

Az akció lebukását Telkes a dilettantizmusnak és a koordináció hiányának tulajdonítja. Úgy látja, a végrehajtók „egymásra futottak”, és nem volt megfelelő jogi felkészültség sem. A gyermekpornó vádját például semmivel nem alapozták meg, miközben szerinte léteznek olyan szoftverek, amelyekkel könnyedén elhelyezhettek volna ilyen tartalmakat a célpontok gépére.

„A dilettantizmus végigkísérte az egész folyamatot, állandóan keresték a megfelelő gyanúsításokat és azután azokhoz próbálták az »bizonyítékokat« összelapátolni”

– fogalmazott.

A „Henry” néven futó ügynököt szerinte ugyanaz a „hatalmi arrogancia” jellemezte, mint a Fideszt, és a beszervezés minden szakmai szabályát megszegték. Nem térképezték fel a célpont személyiségét, és a bratyizás is hiba volt. „Az ügynökkel nem lehet bratyizni” – szögezte le. A legsúlyosabb hibának mégis azt tartja, hogy Henry kulcsfontosságú információkat fecsegett ki a még nem megbízhatónak tartott célpontnak.

Az ukránkém-vádat bizonyítani hivatott videóval kapcsolatban Telkes azt mondta, „folyik a szerecsenmosdatás”, és megpróbálják elsikálni a szolgálatok saját szerepét. Szerinte ha az AH valóban külföldi kémtevékenységet észlelt volna, kötelessége lett volna értesíteni a Tisza Pártot.

„Az igazán gusztustalan azonban a 19 éves Gundalf kihallgatása”

– mondta, hozzátéve, hogy az AH-nak nincs rendőrségi jogosítványa, így a fiatalembernek nem lett volna kötelező részt vennie a kihallgatáson, ahol hatalmas pszichés nyomás alá helyezték. A volt hírszerző szerint a videóból egyértelműen kiderül, hogy Gundalf nem ügynök, és a kihallgatás célja a „gyanakvás csírájának elültetése” volt. Hősiesnek nevezte Gundalf és társa, Buddha tettét, akik bizonyítékot akartak szerezni, de lehallgatták őket. „Micsoda stresszhelyzet lehetett, hogy nincs kihez fordulni, mert nincs olyan hatóság, amely meghallgatná és megvédené őket?” – tette fel a kérdést.

Telkes András szerint a kormányzat politikája a Tiszával szemben két szálon futott: egy titkos és egy nyilvános szálon. Utóbbi része volt az eszkaláció, amelynek során a szolgálatokkal írattak meg olyan jelentéseket, melyek szerint Ukrajna fenyegeti a magyar kritikus infrastruktúrát vagy finanszírozza a pártot.

Úgy látja, később az orosz szál is megjelent, amikor „minden bizonnyal orosz segítséggel” megvágtak egy nyilatkozatot, hogy az Orbán-család elleni fenyegetésként lehessen bemutatni. Ebbe a láncba illesztette az ukrán pénzszállítók elleni akciót is, ami szerinte több bűncselekmény gyanúját is felveti. „Ennek lett volna a következő logikus lépése az Orbán elleni merénylet” – vázolta fel a lehetséges eszkalációs láncot.

A volt hírszerző szerint sok jel utal arra, hogy az oroszok beavatkoznak a magyar választási kampányba, de nem gondolja, hogy ez szolgálat-szolgálat szintű együttműködés lenne. Inkább azokkal léphetnek kapcsolatba, akik a propagandát és a kampányt irányítják. Úgy véli, a nyugati szolgálatok azóta figyelik Szijjártó Péter és más, orosz kapcsolattal gyanúsított személyek telefonjait, amióta kiderült, hogy Magyarország Szlovákia belügyeibe avatkozott. „Most pedig megkezdődött a csepegtetés, és valószínűnek tartom, hogy még előkerülnek hasonló dokumentumok” – jósolta.

Az akcióban a gyermekprostitúciós részleg bevonását azzal magyarázta, hogy a lehallgatásból kiderült, Henry megbukott, és gyorsan kellett cselekedni. „Ezért kérték ész nélkül az NNI-t hogy intézkedjen, nem akarták, hogy az egész nyilvánosságra kerüljön” – mondta. A cél szerinte a számítógépek gyors megszerzése volt, hogy bejussanak a Tisza rendszereibe, de ez a titkosítás miatt nem sikerült.

A Tisza Világ applikáció feltörésével kapcsolatban is valószínűnek tartja az AH közreműködését.

Egy esetleges rendszerváltás esetén egy független bizottság felállítását javasolja a törvénytelenségek feltárására, és a szolgálatok megtisztítását. Bár szerinte a papíralapú bizonyítékokat megpróbálhatják megsemmisíteni, a többszörösen tárolt dokumentumok eltüntetésének kicsi az esélye.

Telkes úgy látja, Pintér Sándor belügyminiszter „a partvonalra van szorítva” az ügyben, és valószínűleg nem is tudott róla. Szerinte a miniszterben nem bíznak, ezért vonnak be inkább olyan szerveket, mint a TEK vagy a NAV.

A jövővel kapcsolatban úgy vélekedett, ha a Fidesz nyeri a választást, Pintér távozik, és az ország tovább halad a „belaruszi úton”. „Ha a Fidesz győz, az egyben azt is jelenti, hogy tovább haladunk a belaruszi úton: a Nyugat bizalmát nem lehet visszaállítani, nincs más, mint menni ezen az úton, ami a szolgálatok szempontjából azt jelenti, hogy végleg bebetonozódik ez az állambiztonsági jellegük.”

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Megtalálták Borbás Marcsi januárban eltűnt munkatársának holttestét

A rendőrség megerősítette, hogy megtalálták a Gasztroangyal című műsor stábtagjának maradványait. A 36 éves férfi január végén tűnt el, ruháit Leányfalu közelében, a Duna-parton találták meg.

KULT

„Pjotr és én barátok vagyunk” – dalt írt a Carson Coma Szijjártóról és Lavrovról

A Carson Coma a Peti és én című slágerét dolgozta át a magyar és orosz külügyminiszter kapcsolatáról. A Pjotr és én című új verzióban a kémkedési ügyben emlegetett Gundalf is felbukkan.

KÉK HÍREK

Holtan találták meg a márciusban eltűnt maglódi apát

A férfi felesége a közösségi médiában jelentette be férje halálhírét. Bejegyzésében arra kérte a nyilvánosságot, hogy a gyermekeikre való tekintettel ne firtassák a történteket.

SZEMPONT

Brutális elvonások, politikai alapon osztott pénzek: így nullázta le a Fidesz 16 év alatt a magyar önkormányzatokat

Gémesi György szerint egy polgármesternek minden év gyomorgörccsel indul, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét. A kormány ugyanis több pénzt vett el a településektől, mint feladatot. Az önkormányzatiságból nem sok maradt. Mérlegen az elmúlt 16 év.

Fischer Gábor, Címlapkép: MTI/Szigetváry Zsolt - szmo.hu
2026. április 01.

Az 1989-es rendszerváltás egyik nagy vívmánya az önkormányzati rendszer megteremtése volt. Kezdetben az önkormányzatok több forrásból, és sokkal több jogkörrel igazgatták a helyi ügyeket, melyeket fokozatosan üresítettek ki az egymást követő kormányzatok. Az Orbán-korszak alatt mindez felgyorsult, az önkormányzatiságról a közéleti kérdésekben tájékozott embereknek jó eséllyel a forráshiány jut eszébe. Holott nem kellene, hogy így legyen, végsősoron ez az a terep, ahol nap mindannyian a mindennapjainkat éljük.

Mi történt a NER évei alatt ezzel a rendszerrel, és hogyan tovább. Korszakértékelő sorozatunkban Gémesi Györgyöt, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökét kérdeztük, aki 1990 óta, vagyis 36 éve áll Gödöllő élén.

— Mi volt a helyzet az önkormányzatoknál 2010-ben, a startvonalon? Milyen problémákat kellett volna megoldani?

— Már akkor is súlyos alulfinanszírozottság volt. Volt néhány olyan feladat, ami állami feladat lett volna, de az önkormányzatok látták el, és a megvalósításához szükséges pénznek csak a fele érkezett meg. Tipikusan ilyen volt a közoktatás. De a települések nem azért akartak a közoktatástól megszabadulni, mert nem tudták ellátni a feladatot, hanem azért, mert az állam nem finanszírozta azt, és ez feszültséghez vezetett. Ettől függetlenül a teljes államosítás megtörtént. Sajnos a közoktatás területén az állam nem tudta költséghatékonyabban ellátni a feladatot, mint korábban az önkormányzatok, holott vagy ötvenmilliárd forinttal több pénzt fordított rá.

— Volt valamilyen ígéret vagy program a Fidesz részéről 2010-ben az önkormányzatokkal kapcsolatban?

— Ígéret volt bőven, egy jól működő önkormányzati rendszert ígértek. Ehhez képest

nagyon erőteljes centralizáció következett.

Pozitívum volt az adósságkonszolidáció, mert a települések a forráshiány miatt kényszerültek hitelfelvételre. De ezzel párhuzamosan az állam egyre több feladatot vont magához az oktatásban, az egészségügyben, a szociális területen, az okmányirodai ügyintézésben, a gépjárműügyekben és az építéshatóságban. Ez szűkítette az önkormányzatok mozgásterét, miközben nem járt jobb feladatellátással.

— A feladatok elvonásakor pénzt is vitt el az állam?

— Igen. A szakértők szerint összességében több pénzt vitt el, mint amennyit korábban ezekre a feladatokra költöttek. Ezt ma már nehéz pontosan utánkövetni, de legalább annyit elvitt, mint amennyit a rendszerre fordított.

— Úgy tudom, már a rendszerváltozás óta folyamatos tendencia volt, hogy az állami költségvetés egyre kevesebb pénzt hagyott az önkormányzatoknál. Ez a probléma tehát nem 2010-ben indult.

— Ez mindig kézenfekvő tartalék volt a költségvetés számára. Az MDF-kormány idején még 100 százalékos SZJA-visszatérítéssel indult a rendszer, később pedig a gépjárműadó és az iparűzési adó is saját bevételi forrást jelentett. Aztán fokozatosan kevesebb forrás maradt helyben. A Bokros-csomag komoly megszorítást hozott, majd 2009-ben a Bajnai-csomag is. Igaz, 1998 és 2002 között volt némi többletforrás, de az inkább a bérekben jelent meg.

A rendszer így fokozatosan kiüresedett: folyamatos elvonások voltak, miközben új feladatokat is kaptak az önkormányzatok, forrás nélkül.

— 2010 után újabb feladatok és pénzek kerültek ki a rendszerből. Mi maradt egyáltalán az önkormányzatiságból?

— Nem sok. Sok hivatal már nem önálló, 2000 fő alatt társulásokban látják el a hivatali munkát. Maradtak a köztisztviselők, az utak, járdák, vízelvezetés fenntartása mint alapfeladat, a szociális feladatok egy része, valamint a kulturális feladatok, amelyek viszont nagyon alulfinanszírozottak: az állam ezek költségének 10–15 százalékát sem adja oda. Emellett maradt az államigazgatási feladatok egy része is.

— Egy önkormányzat tehetőssége korábban nagyban függött az iparűzési adóbevételektől, ami nagy különbségeket okozott. Törekedett a rendszer valamiféle kiegyenlítésre, vagy a különbségek végig megmaradtak?

— A különbségek megmaradtak, de a szolidaritási hozzájárulás eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a kis települések közszolgáltatásait és fejlesztését segítse. Ezzel önmagában nem volt baj, hiszen a nagyobb, adóerőképesebb településektől vonták el.

Csakhogy ez a hozzájárulás az eredeti 45–60 milliárdról 5-6 év alatt 400 milliárdra nőtt.

Ez elfogadhatatlanul magas, és már az erősebb gazdaságú településeket is megkopasztja. A fő probléma a mértéke.

— Létezik máshol a világon a szolidaritási hozzájáruláshoz hasonló konstrukció?

— Nem nagyon. A finanszírozási rendszerek eltérnek, de az ritka, hogy a településeket ilyen módon adóztatják. Egy bizonyos határig ez még védhető lenne. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége azt javasolja, hogy egységesen az iparűzési adó 15 százaléka legyen, ami nagyjából 200 milliárdra csökkentené a jelenlegi 400 milliárdot. Ez már kezelhetőbb volna. Viszont

ez a pénz nem jut vissza a megjelölt célokra.

Azt feltételezzük, hogy a 400 milliárdból csak 10–15 százalék jut el ténylegesen a településekhez, a többi a központi költségvetés bevétele lesz.

— Gyakorlatilag akkor ez nem is szolidaritási hozzájárulás, hanem egyfajta...

— ...extra adó, amit az állam elvesz, és nem a megjelölt célra fordít.

— Ez mióta van ez a rendszer?

— 2017 óta létezik. A COVID idején viszont megfelezték a kis- és középvállalkozások iparűzési adóját, ami sok településnél gyakorlatilag a bevételek megfelezését jelentette. Voltak települések, amelyek kompenzációt kaptak, mások nem. A megyei jogú városok extra támogatást kaptak, a többi település nem. Visszatérő probléma, hogy

nem átlátható, mely települések kapnak támogatást.

Például a Magyar Falu Program esetében is inkább a kormánypárti települések jártak jól.

— Nem normatív alapon történnek ezek a támogatások?

— Így van. A finanszírozásban vannak anomáliák, és ezek hátterében a politikai hovatartozás áll. Korábban is létezett ilyen „csókos pénzrendszer”, de a Fidesz megjelenésével ez sokkal durvább lett.

— Létezik olyan önkormányzati lobbi vagy érdekképviseleti erő, ami tárgyalásra tudja bírni a központi hatalmat?

— Van az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, de ez inkább kirakatszervezet. Érdemi egyeztetés alig van, inkább csak tájékoztatást kapunk. A tényleges befolyásunk nagyon csekély.

— Mit lehet mégis tenni?

— Nem tüntethetünk és nem is sztrájkolhatunk, mert választott tisztségviselők vagyunk. Nyilatkozunk, konferenciákat rendezünk, szövetségeket kötünk, civil szervezetekkel és szakszervezetekkel együtt lépünk fel. Van némi mozgástér, de a hatékonysága csekély.

— Amikor egy polgármester nem kormánypárti, de a képviselő-testület többsége igen, több helyen a fideszes testület polgármesteri jogköröket von magához. Hogyan lehetséges ez?

— A jogszabály bizonyos hatáskörök elvonását lehetővé teszi, de nem mindent. Az aláírási jogot és a település képviseletét nem lehet elvenni. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a kisebbségben lévő polgármestert így korlátozni tudják. Ez nem jó, mert a polgármester a település legközvetlenebb legitimációval rendelkező szereplője.

— Időnként felröppennek hírek arról, hogy bizonyos kistelepülések önkormányzatiságát megszüntetnék. Az biztos, hogy ahol mindenki mindenkit közelről ismer, probléma lehet a személyeskedés és az önkényeskedés. Ez lehet a megoldás?

— Ez létező probléma. Kellene egy erősebb szabályozás, ami ezt korlátozza. Nem egyszerű kérdés az sem, hogy jó-e ez a nagyon tagolt, 3100-3200 településes rendszer, de ezt a hatékonyság szempontjából végig kell gondolni. A településszám kérdése a jövőre nézve nem egyszerű.

— Mi a helyzet azokkal a településekkel, melyek az átlagnál gyorsabban növekednek? Ennek szabályozására fogadtatta el a parlamenttel Navracsics Tibor az identitásvédelmi törvényt.

— Ilyen például a közép-magyarországi régió, a balatoni övezet egy része és Nyugat-Magyarország is, ahol sokan külföldön dolgoznak, de itthon élnek. A települések nem bírják ezt szolgáltatásokkal. Megszületett ugyan ez a bizonyos identitásvédelmi törvény, de az

ezt a problémát nem tudta kezelni, viszont arra alkalmas volt, hogy adott esetben egy kisebbséget ki lehessen rekeszteni adott településről.

Ez így elfogadhatatlan, ezt a törvényt másképp kell megcsinálni, ha egyáltalán kell. Ha már törvényt alkotunk, akkor a túlnépesedést kellene kezelni vele. Mert az emberek odaköltöznek, ahova akarnak, ez önmagában rendben van, csak a településeknek ehhez infrastruktúrát kellene tudniuk biztosítani.

— Közben az önkormányzatok is hozzájárultak a túlnépesedéshez, amikor belterületbe vontak ingatlanokat.

— A külterületi telek és a belterületi telek ára között óriási különbség van, ezzel lehetett játszani. Ennek a következménye az lett, hogy egyes agglomerációs településeken már nem lehet normálisan élni, mert túlnépesedtek. Építési övezeteket hoztak létre, beköltöztek az emberek, de közben például bölcsődét már nem tudnak építeni, és nyaranta van olyan település, ahol még ivóvízkorlátozás is előfordul. Ha helyben maradna az adó, és azt fejlesztésre lehetne fordítani utakra, járdákra, oktatásra, szociális szolgáltatásokra, akkor a települések sokkal könnyebben tudnák kezelni a hirtelen megnövekedett lakosságszámot.

— Ha a választások után változások lennének, mi az, amit mindenképpen meg kellene oldani, milyen rendszer lenne ideális?

— A Magyar Önkormányzatok Szövetségének van egy elfogadott anyaga, ezt elküldtük a választáson induló pártoknak. A véleményünk szerint új önkormányzati törvényre van szükség. Ez nem dobná ki a régi rendszer értékeit, de újraszabályozná a feladat- és forrásmegosztást a települések és a kormány között, rendezné a középszintet, a régiót, és

visszaadna bizonyos feladatokat, például a közoktatás egy részét, a gyámügyet vagy az építéshatóságot.

Emellett a finanszírozást is újra kell gondolni. Vannak akut teendők 2026-ra, mert sok település nem fogja kibírni az év végéig, utána pedig a következő 5–10–15 év önkormányzati irányait kell kijelölni. A szolidaritási adó maradhat, csak ne ekkora összegben. A megyei közgyűlésekre pedig továbbra is szükség van, mert vannak olyan feladatok, amelyeket regionálisan lehet ellátni. Persze beszélni kell a kistérségekről, a járások együttműködéséről, a polgármesterek együttműködéséről és az önkormányzati középszintről. Itt a megfelelő nagyságrendet kell megtalálni.

— Volt valami visszajelzés bármelyik párt részéről ezzel az anyaggal kapcsolatban?

— Még nem, csak most küldtük el.

— Volt ráció abban, hogy öt évre hosszabbították az önkormányzatok mandátumát, így általában nem egyszerre vannak az önkormányzati és a parlamenti választások?

— Az ötéves ciklus jobb, mert az önkormányzati szint más mező, mint a parlamenti. Több idő, több körültekintés, több előkészítés kell, és kell idő arra is, hogy valaki bele tudjon nőni a feladatba.

— Ha a ’90-es évek elején felvázolt rendszert vesszük alapul, abból mennyi maradt meg az önkormányzatiságból, és mennyi lenne az ideális?

— Ma már másról szól a világ, ezért újra kell gondolni a rendszert. Vannak alapok, amelyeket nem lehet megváltoztatni, de sok mindent igen. Alapkérdés például, hogy az önkormányzati vagyon az államé-e. Ma az Alaptörvény szerint az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része. Pedig 1990-ben külön önkormányzati vagyon volt: a községháza a községé volt, a település saját vagyonaként gyarapodott. Ha viszont minden az államé, akkor elvész az ösztönzés, hogy a helyiek a sajátjukból is fejlesszék a települést.

— Miben reménykedik az elkövetkezendő két-három évben? Mit szeretne látni egy év múlva, és mit öt év múlva?

— Azt, hogy a települések biztonságban tudjanak működni, az odatelepített feladatokat el tudják látni, és meglegyen ehhez az állami forrás.

Ne gyomorgörccsel kezdje az évet egy polgármester azért, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét.

Ezek pedig ne politikai alapon dőljenek el, hanem normatív forrásokból. Emellett annyi bevételt kellene helyben hagyni, amiből fejlődni is lehet. A mostani rendszerben a szolidaritási adó mellett minden iparűzési adótöbbletet is elvesz az állam. Ez valójában kettős adóztatás.

Korszakértékelő sorozatunk eddigi részei:

Kapcsolódó

Petschnig Mária Zita: A kormányzati politikában Orbán hatalommegtartási és vagyongyűjtési érdekei kerültek előtérbe

A Fidesz a legszegényebekkel egész egyszerűen nem törődött, miközben a gazdagok gyarapodása felgyorsult. A magyar társadalmat egyértelműen a dél-amerikai típusú fejlődési irányba vitték el – mondja a közgazdász. Mérlegen az elmúlt 16 év.

Kapcsolódó

Így épült fel 16 év alatt a Fidesz-médiabirodalom, és így omolhat össze egy kormányváltás után

Urbán Ágnes szerint a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást. Egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény. Mérlegen az elmúlt 16 év.

Kapcsolódó

Ez vezetett abba a zsákutcába, ahol most vagyunk - Bod Péter Ákos a Fidesz gazdaságpolitikájának 16 évéről

Erőltetett iparosítás, leépített oktatás, elfordulás az euró gondolatától, keleti nyitás, haveri kapitalizmus, konfliktus az Európai Unióval. A jegybank volt elnöke szerint egyik dolog következett a másikból, de innen már nem tud továbbmenni a rezsim. Mérlegen az elmúlt 16 év.

Kapcsolódó

Túlterhelt gyerekek, túltolt központosítás, drasztikus forráskivonás - mit csinált a Fidesz 16 év alatt az oktatással?

Szembefordultunk a világban jellemző fejlődési folyamatokkal - mondja Nahalka István oktatáskutató, aki szerint a Fidesz olyan merev, központi tartalmi szabályozást vezetett be, mint a szocializmusban. Így képtelenek lekövetni, merre megy a világ. Mérlegen az elmúlt 16 év.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

17 millió forintja bánta egy magyar nyugdíjasnak, hogy elhitte, a Szulejmán sztárja írt neki

Egy magát Burak Özçivit török színésznek kiadó csaló összesen 43 ezer eurót csalt ki egy magyar nőtől. Az asszony a megtakarításain felül barátaitól is kért kölcsön a befizetésekhez.

KÉK HÍREK

Több mint 11 ezer vesztegetési ügy miatt emeltek vádat 50 határrendész és 3 civil ellen

A Központi Nyomozó Főügyészség szerint a vádlottak az ártándi és nagykereki határátkelőkhöz kapcsolódó ügyben szerepelnek, a nyomozás még 2022 áprilisában indult. A vádirat alapján a rendőrök egy része rendszeresen és összehangoltan vett részt a korrupciós cselekményekben.

KÉK HÍREK

Súlyos autóbalesetet szenvedett Oszter Alexandra 16 éves fia, mentőhelikopterrel vitték kórházba

Egy személyautó és egy tehergépkocsi ütközött össze a 2-es főúton, a baleset egyetlen súlyos sérültje Oszter Sándor unokája. A 16 éves fiút három és fél órán át műtötték, majd két napot az intenzív osztályon töltött.

SZEMPONT

Magyar Péter napi három órát alszik, azt sem tudja, mikor volt utoljára szabadnapos – videón a Tisza Párt vezetőjének egy napja

A Telex stábja egy teljes napon át követte a TISZA Párt alelnökének országjárását. A három megyét érintő körúton a politikus a választási esélyekről is beszélt még szombaton.

Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.

A Telex stábja két héttel a választás előtt egy teljes napot töltött Magyar Péterrel, végigkísérve országjárásának hat helyszínét három megyén keresztül. A nap hajnalban indult, és éjfél előtt ért véget.

A TISZA Párt elnöke elmondása szerint nem emlékszik, mikor volt utoljára szabadnapja. „Hát nem lesz már szünnap” – tette hozzá, jelezve, hogy a kampány hajrájában napi hat, hét, sőt akár nyolc-kilenc helyszínt is felkeresnek. A sűrű tempó megviseli, ezt maga is elismeri.

„Le vagyok amortizálódva, azt kell, hogy mondjam” – fogalmazott. A politikus azt is elárulja, hogy két hónapja tudott utoljára edzőterembe vagy futni menni.

Azt mesélte, hajnali kettőkkor feküdt le, de ötkor már fel is kelt. Ilyenkor szöveget ír, sajtót olvas, és néha már fél hétkor hívogatja a kollégáit.

A politikus még mindig maga kezeli a közösségi oldalait. Elmondása szerint a kormányoldalról már szinte mindenhonnan letiltották. „Egy év kellett nekik, hogy rájöjjenek, hogy amikor mindig odaszólok, akkor kiröhögik az oldalaikat több ezren” – mesélte, hozzátéve, hogy a miniszterelnök és a kormány hivatalos Facebook-oldala után nemrég az Instagram-oldalukról is letiltották.

A szombati nap első állomása Őrbottyán volt, ahol a helyi jelölt, Szimon Renáta nem kívánt nyilatkozni a stábnak. Magyar Péter ezzel kapcsolatban úgy reagált, hogy a jelöltjeik rengeteget nyilatkoztak már, de a párt kommunikációját a párt szervezi.

„Egyelőre még nem a sajtó szervezi a Tisza Pártnak a kommunikációját” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy nem kellene a szabad sajtónak úgy tennie, mintha egy normálisan működő országban élnénk, ahol a médiafelületek 70 százalékát nem az állami propaganda tartja fenn. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülésük esetén a megválasztott képviselők rendelkezésre fognak állni.

A nap folyamán robbant a hír, hogy a kormány nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen a TISZA Párt egykori informatikusát hallgatják meg. Magyar Péter épp a kocsiban értesült a fejleményről.

„Pont maguk bizonyítják be, hogy mire használták a titkosszolgálatokat”

– reagált, felvetve a kérdést, ki oldotta fel a felvétel titkosítását, és hogyan kerülhetett az a kormány YouTube-csatornájára. Szerinte az ilyen anyagok kiszivárogtatása nevetségessé teszi a magyar titkosszolgálatokat.

A riport forgatása előtt három nappal jelent meg a Direkt36 interjúja Szabó Bencével, a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori nyomozójával, aki arról beszélt, hogy a magyar titkosszolgálat próbálhatta meg bedönteni a TISZA Pártot. Magyar Péter ezt „game changernek”, fordulatot hozó pillanatnak nevezte.

Elmondása szerint több mint egy éve értesült a titkosszolgálati akcióról, de úgy döntöttek, kivárnak, és egy független igazságszolgáltatás és egy átvilágított nemzetbiztonság felállása után vizsgálják ki az ügyet. A fideszes vádra, hogy a pártjukban külföldi szolgálatoknak dolgozó emberek lehetnek, úgy reagált: „Minket nem a külföldi szolgálatok fenyegetnek, hanem a magyar szolgálatok jelenleg, akik pártutasításra járnak el.”

A kampány során Magyar többször is éles kritikával illette Orbán Viktort. A miniszterelnök győri kiabálásáról azt mondta: „ott látszott, hogy nála ott eltört valami.”

Szerinte a kormányfőt elzárták a valóságtól, és most szembesül azzal, hogy „már nagyon nincs vele az ország.”

A beszédeiben használt gúnynevekről, mint a „wannabe császár”, úgy vélekedett, hogy ezeket a politikai kommunikációban az emberek jobban megjegyzik, mint a milliárdos összegeket.

A nap során Gyálon, Tatabányán, Oroszlányban, Móron és Székesfehérváron is tartott lakossági fórumot, a helyszíneken támogatók és érdeklődők várták.

Magyar Péter a kampány érzelmi terhéről is beszélt. „Néha egyébként a bizalmat nehezebb elviselni lelkileg, mint az ordibálást, meg a gyűlöletet, mert az lepattan az emberről, de amikor egy ilyen nagy szeretetet, meg reményt érez az ember, az nagyon megható, és egyben megterhelő is” – mondta.

Amikor arról kérdezték, hogy vereség esetén beül-e majd a parlamentbe, magabiztosan válaszolt pártjai esélyeiről.

„Nem fog veszíteni a TISZA” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte a Fidesz „még csalással sem nagyon tud nyerni”, és lélekben már feladták a küzdelmet.

Úgy véli, a kormányváltás után az „iratmegsemmisítők még nagyobb kapacitásra kapcsolnak majd”.

A nap végén, Székesfehérváron Magyar megkérdezte a stábtól, hogy a miniszterelnökhöz is mennek-e egy hasonló egynapos forgatásra. A riporter elmondta, hogy keresték Orbán Viktor stábját, de visszautasították a kérésüket. „Sad story” – reagált Magyar Péter éjfél előtt nem sokkal.

Kapcsolódó

Magyar Péter: Elérkezett az a bizonyos megbillenés

A Tisza Párt vezetője politikai fordulatról beszélt a 21 Kutatóközpont legújabb felmérésére hivatkozva a választások előtt. Szerinte most jön a kampány legfontosabb időszaka, amikor minden segítség duplán számít.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Fordulat Gálvölgyi János ügyében: Négy mentésirányítót gyanúsít a rendőrség

Lassan három évvel azután, hogy Gálvölgyi Jánoshoz nem küldtek mentőt, a rendőrség négy embert gyanúsítottként hallgatott ki. A gyanú foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, vagyis azt vizsgálják, hogy a munkájuk során elkövetett mulasztással sodorták-e életveszélybe a színészt – számolt be róla kedd este az RTL Híradó.

KÉK HÍREK

„Miattad lesz jövőm, és lesznek gyerekeim” – Videón a mentés: Elsodorta a víz, majd egy 21 méteres sziklafalon rekedt egy nő San Franciscóban a Csendes-óceán partján

A helyi tűzoltóság egyik munkatársa kötélen ereszkedett le hozzá. Végül egy speciális hám segítségével biztonságban felhúzták a bajba jutott nőt, aki a megmentőjét megölelve mondott köszönetet neki.

KULT

Veszélybe került a pénisze a szúnyogok miatt, és 22 év után hagyta ott a feleségét egy fiatalabb színésznőért – 45 dolog, amit nem tudtál az 55 éves Ewan McGregorról

Danny Boyle rendező tette sztárrá, mégsem állt vele szóba 10 évig, annyira megsértődött, amiért Leonardo DiCapriónak adta A part főszerepét. Hasonló érdekességek következnek…

SZEMPONT

Török Gábor: Az elmúlt időszakban a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?

A politikai elemző a 21 Kutatóközpont és a Medián legfrissebb felméréseire reagált Facebook-posztjában. A két intézet egyaránt a Tisza Párt erősödését és közel 20 százalékpontos, vagy azt meghaladó előnyét mérte a Fidesszel szemben.

Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.

Török Gábor a Facebookon reagált a 21 Kutatóközpont friss felmérésére. Mint írta, a kutatás tulajdonképpen ugyanazt mérte, mint pár napja a Medián: az elmúlt hetekben tovább erősödő Tiszát és közel 20 százalékpontos különbséget. A politikai elemző szerint az óriási kampányzaj, az állandó győzelmi jelentések és a kavargó hamisított eredmények közepette is érdemes realistának lenni.

Posztjában feltette a kérdést:

„De legyünk realisták: az elmúlt időszakban (a Medián évtizedek óta, a 21K a legutóbbi EP-választáson) a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?”

Török Gábor szerint „ha ezeknek a kutatásoknak csak a fele igaz/pontos, akkor bizony már csupán a Tisza győzelmének a mértéke kérdéses”.

A 21 Kutatóközpont szerda reggel publikált felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

Kapcsolódó

21 Kutatóközpont: már 900 ezerrel több szavazója van a Tiszának, mint a Fidesznek

A 21 Kutatóközpont március végi felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

A kutatóintézet március 25-én nyilvánosságra hozott adatai szerint nemcsak országosan, de több, korábban fideszesnek számító választókerületben is a Tisza Párt jelöltje vezet, például a bajai központú Bács 6-os körzetben 49–45, illetve 50–45 arányban. A kutatásuk rekordmagas, 83 százalékos részvételi hajlandóságot is jelzett, a Tisza-tábor különösen mobilizáltnak tűnik.

A Medián egy hete publikált kutatása alapján a TISZA növelni tudta az előnyét a februári méréshez képest, a teljes népesség körében 46 százalék, a pártot választani tudóknál 56, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 58 százalék az eredményük. A Fidesznél ezek a számok 30, 36, illetve 35 százalék, ami azt is jelenti, hogy csökkent a szavazóik száma.

A 21 Kutatóközpont friss felmérésére már Magyar Péter is reagált:

Kapcsolódó

Magyar Péter: Elérkezett az a bizonyos megbillenés