L. Ritók Nóra a kormány gyöngyöspatai politikájáról: „A rémület volt az első gondolatom”
– Messziről is könnyű gyűlöletet kelteni, egy sosem látott ellenséggel szemben, de Észak- és Kelet-Magyarországon, ahol a leszakadó falvakban tömegesen élnek az érintett családok, hatványozottan nagyobb a kockázat. Nagyon könnyű összeugrasztani helyben a cigányokat egymással is, és a cigány és nem cigány embereket is, elég csak kiragadni azokat a pontokat, amelyekben nem a többségi társadalom által elfogadott megnyilvánulásokat mutatják.
A feszültség iszonyatosan könnyen lángra kaphat, akár valótlan állítások mentén is. Elég, ha van egy hangadó, aki gerjeszti, és könnyen kontrollálhatatlanná válik a folyamat.
Mi is nap mint nap átéljük ezeket a támadásokat: amióta itt dolgozunk a terepen, újra és újra fellángolnak. És ha kívülről is elkezdi manipulálni valami olyan erő, aminek nagyobb tudása van arra, hogy az érzékeny pontokat megtalálja, az nagyon rossz jövőképet vetít elő.
– Mondhatjuk, hogy időzített bomba?
– Sosem éreztem még ennyire ezt. Amikor elkezdtem a munkát, úgy gondoltam, hogy működő irány a közösségfejlesztés és a legmélyebben lévők tanítása, a gyerekeké és a szüleiké egyaránt. Most is ebben hiszek, de nem gondoltam volna, hogy ennyi akadályozó tényezőt hoz ebbe az amúgy is nehezített pályába a minket körülvevő társadalmi közeg. Nehezen azonosítható politikai, vagy gazdasági érdekek mentén szerveződő erők jelentek most meg, ami folyamatos nehezíti a helyzetet. Ezért vagyok igazán rémült, hiába érzem, hogy jó az út és vannak mérhető eredményeink.
– Milyen a hangulat azoknak a roma családoknak a körében, akikkel napi kapcsolatban áll? Hogy csapódik le náluk mindez?
– A családok egy része nem lát rá az országos ügyekre, folyamatokra. Az információforrás a televízió és a Facebook, én úgy látom, ez utóbbi inkább hat, de nem látják át a helyzetet, ez világosan látszik a megosztásaikból. Vannak, akik hosszabb elemzéseket nem tudnak értelmezni az alapkészségek hiánya miatt, a videós megosztásokat jobban kedvelik. Sok a félreértelmezés itt is, attól függően, hogy ki befolyásolja.
Egyszerűen sokuk nehezen tájékozódik ebben a zűrzavaros világban, csak a direkt rájuk célzott üzeneteket értik meg, azokat viszont maradéktalanul.
Pontosan átment nekik az évek során, hogy Soros György ellenség, mint ahogy valaki most azt is bevitte náluk, cikkekkel alátámasztva, hogy az Igazgyöngy egy Soros-szervezet.
Az utóbbi időben ezért is érnek bennünket támadások a részükről, miközben egy sor dolgot épp Soros támogatásokból tudtunk megvalósítani az évek során – olyanokat is, amelyeknek a hasznát, jelentőségét ők is elismerik.
– Jól értem, azok támadják önöket, akiknek segíteni akarnak?
– Igen. De az ember megérti ezt, mert látja az okokat, miközben dolgozik velük, és próbálja bepótolni a felnőtteknél is azt, ami elmaradt. Amennyire erre ők is nyitottak. A részvételi demokráciához ismeretek kellenek, azok nélkül csak a manipuláció marad. Próbálunk következetesen ragaszkodni azokhoz, ami mentén évek óta dolgozunk, és ami mellett sokan állnak a támogatottjaink közül is, és reméljük, hogy tudjuk normalizálni a helyzetet.
Eddig mindig a valós problémabemutatás és elemzés jellemezte a munkámat. Most is erre törekszem, de jó ideje cenzúrázom önmagamat.
Amióta érzem, hogy a gyűlölet fokozatosan növekszik a társadalomban, nem tehetek ki a nyilvánosság elé mindent, mert ezzel csak a gyűlölködőknek adnék több muníciót. Így inkább hallgatok.
De a helyzet nagyon visszás, hiszen ha valamilyen negatív esetről nem beszélek nyilvánosan is, akkor úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, sőt, az érintettekben úgy csapódhat le, hogy nem is fontos, és elfogadható, amit tesznek. Miközben erről szó sincs.
– Múlt vasárnap több ezren tüntettek. Hogy látja, mire lehet ez elég?
– Most úgy láttam, megindult egy viszonylagos összefogás a roma értelmiség részéről, akik kiálltak az ügy mellett a jogállamiság mentén. Hogy milyen változást hozhat, azzal kapcsolatban csak óvatosan fogalmaznék, hiszen láthattuk, hogy ennél nagyobb tüntetéseknek se volt végül semmi eredménye.
De ettől függetlenül fontos, hogy minél többen hangot adjanak a véleményüknek és jelezzék, hogy nem értenek egyet azzal, ami történik. Örömteli volt, hogy a nem cigány társadalomból is sokan ott voltak, például civil szervezetek, egyetemisták, vagy egyszerű magánemberek, akik ki akartak állni a jogállamiságért.
– Beszédében azt mondta, most úgy érzi, a gödör fenekén vagyunk. Tud-e bármennyire is optimista lenni a jövőt illetően?
– Azoknak az ok-okozati összefüggéseknek mentén tudok optimista lenni, amelyeket ebből a problémából megértettem. A céljainkat nem tudom elengedni, a szervezetünk tapasztalati tudása pedig egyre nő, hiszen erre csak terepen lehet szert tenni. 10 éve kitűzött feladatunk, hogy kialakítsunk egy olyan keretrendszert, módszertant, aminek segítségével sikeresek lehetünk a problémamegoldásban.
De az, hogy a meglévő kihívások mellé most bejött a szándékolt gyűlöletkeltés is, elég nagy ütést vitt be ebbe a mérkőzésbe.
Nekem ez dupla teher, de természetesen szó sincs arról, hogy feladjuk. Pontosan tudjuk, hogy csinálni kell tovább, és meg kell küzdeni ezekkel a szituációkkal, azonban mindig újabb és újabb sziklák gördülnek arra az útra, amin elindultunk.