Krekó Péter a Rogán Antal elleni szankcióról: Ez részben a Biden-adminisztráció örökségépítéséről szól

Dr. Kunetz Zsombor a közösségi oldalán fakadt ki egy rádióinterjú meghallgatása után. A TRádió Györfi Pált, az Országos Mentőszolgálat szóvivőjét kérdezte a mentők helyzetéről.

Az egészségügyi elemző hosszú posztban elemezte a szóvivő kijelentéseit. Többek között azt írta:

"Őszintén igyekszem objektíven nézni, és azt gondolom nincs okunk Magyarországon egészségügyi szempontból szégyenkezni... ami a mentőellátásban történni fog... az világszínvonalú" - nem, ezt nem Kovács Zoltán a hazudozásért felelős államtitkár, hanem Győrfi Táncos Pál az Országos Mentőszolgálat szóvivője nyilatkozta a Trádió önjelölt műsorvezetőjének" - kezdte posztját.

Majd felidézte, mi volt a beszélgetés témája:

"A beszélgetésben (interjúnak nevezni erős) Győrfi arról panaszkodik, hogy hülyék a betegek, hiszen mindenhez mentőt hívnak, és az orvosok is nem átallottak szabadságot kivenni az ünnepek alatt, de bezzeg a mentők, de a budapestiek extra hülyék szerinte".

A szóvivő elmondása szerint egyre nő az esetszám, és a gond, hogy leginkább lázas, torokfájós betegekhez riasztják őket. Ezek megoldására pedig megoldásokat keresnek, gyors reagálású egységeket, mert "tényleg élet-halál helyzetekben életet jelenthet, ha gyorsan ott van a segítség".

Az elemző idézi a munkaerőgondokat is:

- írja Kunetz.

"Szó mi szó, lázas szófosásban próbálja azt is bizonygatni, hogy nem is olyan rossz a vidéki dolgozóknak, hogy naponta 25-30 mentőegység több órás országjáráson vehet részt azért, hogy a maradék idejükben Budapesten, helyismeret nélkül kergethessék a torokfájós, körömgombás betegeket.

Érdemes meghallgatni a beszélgetést annak, aki alacsony vérnyomással küzd, valamint annak, aki élvezettel hallgatja egy egész más, párhuzamos világ magyarázkodását" - javasolja az elemző.

Végül egy személyes dolgot is megemlít:

A szakember egy képet is megosztott, melyhez még annyit hozzáfűzött: "Képként betettem egy olyan esetet, ami megmagyarázza, hogy miért tart ott a Mentőszolgálat, ahol, és milyen idiótasághoz küldenek mentőegységeket, így persze nem csoda, hogy oda nem jut, ahol az "élet-halál helyzetekben életet jelenthetnek" - írja bejegyzésében.

Már hétfőn sokan hozzájutottak az állampapírban tartott pénzükhöz, valamint annak kiugróan magas kamatához, és a következő hetekben még több prémium magyar állampapír jár le, összesen nagyjából 3000 milliárd forint értékben. Természetesen a Kincstárnak fontos, mi lesz ennek az összegnek a sorsa, hiszen ha sikerül a befektetőket megnyerni, hogy továbbra is állampapírban tartsák a pénzüket, azzal tovább tudják finanszírozni a költségvetést. Ugyanakkor Nagy Márton gazdasági miniszter abban is bízik, hogy költeni kezdenek az emberek, mert az államnak az azután kivetett adókbevételekre is égető szüksége van.

Közben az állampapírok kamatai drasztikusan vissszaestek, így sokan fontolgatják, hogy másfajta megtakarítási formát választanak. De milyen lehetősége van azoknak, akik néhány millió forintot tartottak eddig állampapírban? Erről beszélgettünk Argyelán Józseffel, a Bankmonitor elemzőjével.

– Nagy Márton azt mondta, hogy őrület lesz, annyi állampapír jár le, és ők majd gondoskodnak arról, hogy ezek a megfelelő helyre kerüljenek. De a befektetőnek mi lesz ez a megfelelő?

– Nem is feltétlenül a lejárat miatt lesz őrület, de ráadásul a prémium állampapíroknál nagyon komoly kamatfizetési összeg is áll előttünk. Az idei évben 1200 milliárd forint kamatfizetés lesz a prémium állampapírok esetében, ennek nagy része az év első négy hónapjában. Ehhez csatlakozik még egyébként 500 milliárd forint lejárat, tehát

Miért annyira rendkívüli ez a dolog? Az állampapíroknál, a prémium állampapír inflációkövető, ami azt jelenti, hogy az infláció mértékére fizet valamekkora felárat, a mostani kamatfizetések pedig még a 2023-as infláció utániak. Márpedig a 2023-as éves átlagos áremelkedés 17,6 százalék volt. Tehát itt 17,85 és 19,2 százalék közötti kifizetésekre lehet számítani. Kérdés, hogy mit kezdenek a befektetők a kifizetett összegekkel. Nyilván lesz, aki azt mondja, hogy elfogyasztja, elkölti, ez nem gondolom, hogy probléma a kormánynak, személy szerint Nagy Mártonnak sem, hiszen ez a fogyasztást serkenti.

– Ugyanakkor eddig az látszott, hogy emberek óvatosan fogyasztanak, és akinek eddig volt megtakarítása, valószínűleg ezután sem szeretne biztonsági háló nélkül maradni. Ők mit tehetnek?

– Az államkincstár számára a cél az, hogy az állam működését finanszírozza, és az ehhez szükséges forrásokat előteremtse. Azok, akik eddig állampapírban tartották a pénzüket, a pozitív tapasztalatok miatt jó eséllyel újra állampapírt vesznek. Viszont a mostani ajánlatok, a kedvezőbb inflációs körülmények köszönhetően, messze elmaradnak ettől a 17-18-19 százalékos kamatoktól.

– Tegyük fel, van 3 millió forintom. Mit tegyek vele, ha okosan akarom befektetni?

– Hogy egyszerűbben számolhassuk, a Prémium Magyar Állampapír új sorozatát, a PMÁP 2033/I-et veszem alapul. Tegyük fel, ebben van 3 millió forintja. Az utolsó év kamatát vonom a vizsgálat alá, és egy évvel tekintek előre.

A kérdéses papír január 20-án fizetett kamatot, évi 17,85% összegben, a 3 millió Ft-ra vetítve ez 535.500 Ft kamatot jelent (adó az állampapírokat nem terheli). Több lehetőség is lehetéges. Például megtartja a kérdéses prémium állampapírt. Az új kamat 3,95%, így 2026. január 20-án 118.500 Ft kamatfizetésre kerülhetne sor.

Emellett az előző év kamatát is be lehet fektetni. Ha a Fix Magyar Állampapírt (FixMÁP) választaná, akkor annak kamata évi 6,5%, így az előző évi 535.500 Ft a kamatokkal növelten 570.308 Ft lenne. Ha ekkor pénzzé tenné a befektetését, akkor jelen ismereteink szerint ennek 1% költsége lenne a Kincstárnál,

Azt is megteheti, hogy a teljes állományt áthelyezi FixMÁP-ba. A visszaváltást követően 3.505.500 Ft kerülne be a FixMÁP-ba, melynek éves kamata 6,5%. Az első év végén a befektetés értéke 3.733.358 Ft lenne.

Ha úgy döntene, hogy devizára váltja, akkor 3.505.500 Ft-ot lehetne átváltani más devizára. Itt is lehetne befektetést indítani, hiszen euróban például elérhető állampapír is (EMÁP), ekkor a befektetés kamata a 3 havi EURIBOR (Euro Interbank Offered Rate rövidítése, azaz Európai irányadó bankközi kamatláb) alapján változhat. A mutató aktuális, január 20-i értéke 2,667%. Nyilván itt a HUF/EUR árfolyam változása is hatással van a befektetés értékére, tavaly például az MNB árfolyama alapján a forint 7,3%-ot gyengült az euróval szemben, ez a befektetés forintban kifejezett hozamában megjelenik.

A bankbetétek között még mindig igen alacsony kamatot látni. Elvétve lehet találni kisebb pénzintézeteknél 3-5%-os kamatot. Azonban érdemes figyelni a magasabb kamatért elvárt esetleges feltételekre is. A betét után kamatadót és szochot is kell fizetni, így

Szóba jöhetnek még egyéb befektetési alapok, egyedi részvények. Itt befektetési alaptól, részvénytől függően komolyabb hozamokat is lehetett tavaly elérni. Azonban az ilyen típusú befektetések kockázata teljesen más szinten van, mint egy lakossági állampapíré. A múltbeli hozamok semmilyen garanciát nem jelentenek a jövőbeni nyereségekre, sőt adott esetben még veszteséget is termelhetnek az ilyen megtakarítások bizonyos időtávokon. Éppen ezért ezeket a befektetések azok számára lehetnek jók, akik képesek nagyobb kockázatot vállalni a magasabb hozam reményében.

– Lehetséges, hogy az állam, ösztönzendő a befektetőket, hogy továbbra is állampapírban tartsák a pénzüket, és ezzel az államadósságot finanszírozzák, valamilyen vonzóbb termékkel áll elő?

– Már történtek is ilyen típusú elmozdulások, amik vonzóbbá tették az állampapírokat, de ez még nem jelent meg feltétlenül kamatban. Amit eddig láttunk, az az, hogy elindult egy applikáció, ami az állampapírcserét mint ügylettípust, nagyon megkönnyíti. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valaki úgy dönt, hogy visszavált egy állampapírt a kincstárnál, az applikáció felajánl alternatívákat, amit pár kattintással meg lehet vásárolni, tehát ezzel igyekeznek bent tartani a befektetőket a Kincstáron belül valamilyen más állampapír formájában. Illetve erre utaló jel az is, hogy

Viszont a vásárolható maximális összeget megemelték 50 millió forintról 200 ezer millió forintra, vagyis egy befektető egy szolgáltatónál nagyobb állományt vásárolhat. Ez miért fontos? Mert ezáltal azok a befektetők, akiknek nagy összegű prémium áll a papírjukon, és úgy döntenek, hogy visszaváltják ezt az állományt, nem ütközhetnek emiatt korlátba egy másik állampapír vásárlása során. Vélhetően ezért emelték vissza ezt a limitet, hogy az ilyen típusú visszaváltásoknál az új állampapír vásárlásnak ne legyen ilyen típusú összegkorlátja. Egyelőre ezek a lépések történtek meg.

Ez azt jelenti, ha valaki más állampapírt választ, akkor esetleg olcsóbban tudna visszaváltani, mintha kilépne és elhagyná az államkincstárt. Ilyen jellegű konkrét híreket ugyan még nem lehet hallani, de vélhetően megvan a forgatókönyve a Kincstárnak minden eshetőségre.

„Összesen 9 évig voltam a tűzoltóságnál, a szerparancsnoki iskolát is megcsináltam, majd gyakorlatilag ingyen végeztem parancsnoki feladatokat. Nem volt előrelépési lehetőségem, fizetésemelés sem volt kilátásban, a vezetés pedig nagyon szemellenzős. Két és fél éve szereltem le, 9 év szolgálat után, nettó 190 ezer forint volt akkor a fizetésem. Még a vállalt félállásomban is többet kaptam. Ezért mondtam fel, pedig mindig is imádtam, amit csináltam - és máig tűzoltónak vallom magam” - mondja egy neve elhallgatását kérő exőrmester.

Az exőrmester úgy tudja, van ahol egy komplett szolgálati csoport szerelt le, máshol a leszereltek egy az egyben a helyi akkumulátorgyárba mentek dolgozni.

„Az ország egész területén ezzel küzdenek a laktanyák. Nem lesz egyszerű ezen változtatni, egy többlépcsős folyamatnak kell elindulnia” - erről már Salamon Lajos, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke beszél.

A BM országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ezzel kapcsolatos kérdésünkre azt írta, hogy káreseteknél megfelelően tudnak beavatkozni a tűzoltóegységek, „a hivatásos tűzoltó-parancsnokságok és katasztrófavédelmi őrsök készenléti szolgálatot ellátóállományának feltöltöttsége pedig 91 százalékos. A szervezet állománymegtartó képessége jó.”

Az adataik szerinti fluktuáció a katasztrófavédelemnél tavaly 4,1% volt a teljes állományban, a hivatásosoknál pedig 2,7%-ot mértek.

Salamon szerint ez azért lehet így, mert egy eleve csökkentett állomány 91%-áról van szó, nem a korábbi vagy a szükséges mennyiségű tűzoltóról. A szakszervezeti elnök szerint elsősorban az a baj, hogy sok olyan kedvezményt töröltek el az évek során, ami vonzóvá tette ezt az egyébként vitán felül veszélyes szakmát. Ezek közül csak az egyik volt a korai szolgálati nyugdíj.

Ha például ebben az öt évben rendeznék a tűzoltók bérét, abból ők nem részesülnének. A fizetésük csak a mindenkori nyugdíjemeléssel emelkedik, és persze pótlékokat sem kapnak. Vagyis ebben az időszakban a korábbi bérük 70-80%-át vihetik haza. Salamon Lajos szerint bérrendezésre amúgy sem számít senki a következő években, maximum a választások előtti eseti korrekcióban bízhatnak. Mondjuk 3 évre visszamenőleg kapnak 6 havi pénzt, esetleg fegyverpénzt. Ami azt jelenti, hogy az alapbér marad, amennyi most.

A minimálbér 9%-kal, a szakmunkás minimálbér pedig 7%-kal nőtt idén. Ha 2026-ban megint emelnek a beígért 13%-kal, akkor egy kezdő tűzoltó fizetése a szakszervezeti vezető szerint össze fog csúszni a minimálbérrel. „Ha ez akár csak közel is annyi lesz, amennyi nálunk a kereset a pótlékokkal, az probléma” - mondja Salamon.

A BM országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tájékoztatása szerint egy kezdő beosztott tűzoltó illetménye bruttó 474.700 forint, amelynek összege a jogszabályokban meghatározott nyelvvizsgapótlék összegével, illetve megbízási díjak összegével emelkedhet.

A szakszervezeti elnök szerint az összeg valós, viszont csak a pótlékokkal együtt jön ki. A rendvédelmi illetményalap például 38.650 Ft, ehhez tartozik egy 4,7-es besorolási szorzószám, ezzel jön ki a 181.655 Ft-os alapbér. Erre jön a rendvédelmi pótlék, az éjszakai pótlék, a kompenzációs díj, 10 év szolgálat után pedig jöhet a kárpótlék, és az is majdnem bruttó 475 ezer Ft-ra duzzaszthatja a fizetést, ha valaki gépjárművezető.

Ami Salamon szerint még a szakmában tartja az embert a hivatástudaton túl, illetve ami inspirálhatja a fiatalokat, az a munkaidő. 24 óra munkát követően ugyanis van 48 óra szabadidő, ami elvileg a regenerációt szolgálja.

A fáradt tűzoltónál minden tekintetben jobb a kipihent.

„A törvényalkotók a másodállás lehetőségével is kalkulálnak, míg külföldön, ha csak a V4-eket nézzük, működik a szolgálati nyugdíjrendszer. Szlovákiában még lelépési pénz is van. Akár 15 éves szolgálatot követően is elmehet nyugdíjba a rendvédelmis - ugyan a pénze 40%-át kapja ezért, de így például már teljesen élhető a másodállás fogalma. A cseheknél ráadásul egy belügyi nyugdíjrendszer érvényes - a pénzt a belügyminisztérium rendszerén belül fizetik, és nem a központi nyugdíjkassza terhére, megszüntetve minden ezirányú társadalmi feszültséget” - hoz példákat a szakszervezeti elnök.

Eközben Magyarországon szerinte már annak is örülni kell, hogy amikor a tűzoltó fizikai vagy pszichológiai értelemben alkalmatlanná válik a munkakörére, végkielégítést kap, és felajánlanak a képzettségének megfelelő beosztást. Ilyenkor lesz a tűzoltó karbantartó, vagy udvaros. Ez egy kényelmes megoldásnak tűnik, de csak a teljes megyei létszám 2%-át érheti el az ilyen beosztások száma.

Mivel többé már nem hivatásos, ehhez úgy juthat hozzá, hogy a minimálbérre rászámolnak egy akkora pótlékot, amivel ezt az összeget eléri. A szakszervezeti vezető szerint még ennél is méltatlanabb, hogy ha a következő évben megemelik a minimálbért, akkor a pótlék összegét csökkentik annyival, hogy az előző évben megállapított összeget kapja csak az ex-tűzoltó.

„Ezek a kollégák fel fognak mondani” - jósolja Salamon.

A szakszervezeti vezető szerint megyénként változó, hányan jelentkeznek, és egyébként országon belüli migráció is megfigyelhető. „Idő kérdése a visszafordíthatatlan probléma. Eljön az az időszak, amikor nem lesz utánpótlás, és a 60-as korosztály nyugdíjba megy. Ezt nagyjából 5-7 évvel későbbre tendálom, 2030-ra itt nagy gondok lesznek” - jósolja Salamon.

A Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szerint ezzel szemben a megüresedett helyek betöltése folyamatos, és egyre többen jelentkeznek a pályára. 2024-ben például 33-mal többen, mint egy évvel korábban.

@budapesti_tuzoltok #tűzoltóság #tűzoltók #budapestituzoltok #tuzoltosag #tuzoltok #fyp #foryoupage #nekedbe #fy #foryou ♬ eredeti hang - budapesti_tuzoltok

Salamon szerint ha holnap azt mondanák, hogy a tűzoltók 50 évesen nyugdíjba mehetnek, akkor „a szervezet lefejezné magát”. Egylépéses megoldás tehát semmiképp nem jöhet szóba, de egy bérrendezést, ami az állományban maradást és az utánpótlás-nevelést is ösztönözné, szerinte mindenképp el kell indítani. „Nem hónapok múlva, nem a választás előtt, hanem most, és első lépéstől kezdve szemmel látható összeggel.”

A leszerelt exőrmester nem bízik bérfejlesztésben, és úgy tudja, vannak tűzoltók, akiknek még a több tízezres túlórapénzük kifizetését is visszavonták. A Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a konkrét esetekre nem reagált, de állításuk szerint vagy kifizetésben, vagy szabadságban minden esetben honorálják a tűzoltók túlmunkáját.

„Ők nem azért túlóráznak, hogy plusz pénzük legyen, hanem mert ilyenkor nincs senki más, akit be lehet hívni” - mondja a leszerelt őrmester.

Salamon Lajos véleménye, hogy a Katasztrófavédelem alá tartozó szerveket külön kellene kezelni, egy módszerrel ezek irányíthatatlanok. Nulladik lépésként hozzáértő, szakmailag elismert és kikezdhetetlen vezetésre lenne szükség. A szakszervezeti elnök szerint a régi beidegződéseket el kellene engedni, és ha csak a választások környéki látszatváltoztatásokban gondolkodik a rendszer, akkor a nemcsak a szervezet, hanem a társadalom körmére is ráég a probléma.

Az ex-őrmester is úgy látja, hogy a rendszert „áthatja egyfajta poszt-szocialista köd”, ami miatt fenntarthatatlan. Az edukációs eseményeken szerinte nem azok képviselik a szakmát, akik el tudják azt adni, és a legtöbb alulról érkező újító szándékra nemet mondanak. Szerinte az osztrák modell felé halad a magyar katasztrófavédelem. Ausztriában csak a nagyobb településeken vannak hivatásos tűzoltók, a kistelepüléseken pedig önkéntes tűzoltóságok működnek. Magyarországon több településen már ugyanez a helyzet.

Szerinte mivel a hivatásos állomány fenntartása az államháztartásnak komoly teher, sokkal könnyebb az ilyen önfenntartó rendszerekre támaszkodni. Akár azt is el tudja képzelni, hogy rendszerszinten akár cél is lehet az a kép, ami a nyugati szomszédunknál már a valóság.

A felvetéssel kapcsolatos kérdésünkre a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság nem válaszolt.

A jobb utánpótlást az általunk megkérdezett tűzoltók szerint bérrendezéssel, a kedvezményes nyugdíj visszavezetésének ígéretével (és annak későbbi betartásával) lehetne elsősorban elérni.

Emellett a rekreáció visszaépítését is fontosnak tartanák. Azt mondják, ahogy a régi időkben, sportnapokra, a kikapcsolódás, a nyaralás támogatására lenne szükség, mielőtt tényleg elfogy az egészséges, elhivatott, egyszersmind az adott környéken ismerős, nem átvezényelt tűzoltó.

Szenvedélyes hangú bejegyzést tett közzé a Facebookon Pálinkás József atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, az első Orbán-kormány oktatási minisztere. A bejegyzés apropóját az adta, hogy a tankerületi központok ajánlást tettek közzé, melyben az javasolták a középiskolák vezetőinek, hogy a központi írásbeli felvételiken határozzanak meg minimális pontszámot. Habár csak ajánlásról volt szó, több iskola, köztük a Toldy Ferenc Gimnázium, a XXII. kerületi Budai Nagy Antal Gimnázium és a II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnázium kötelezővé tette a minimumpontszámokat a saját felvételi rendszerében.

A tudós akadémikus legfőképpen azt kifogásolta, hogy ez a rendszer szerinte megkülönböztetéshez, szegregációhoz vezet. „Szegény és alacsony iskolázottságú szülők gyermekei nemhogy egyetemre, de már gimnáziumba sem kerülhetnek be. Előttük a közmunkás, betanított munkás, esetleg szakmunkás életpálya állhat csupán. Kegyetlen és ostoba rendszer” – írja posztjában a volt oktatási miniszter. Pálinkás Józseffel beszélgettünk.

– Önnek van arról információja, hogy mely iskolák tették kötelezővé a minimálpontokat, és nem csak ajánlásként tekintenek rá?

– Nem tudom megmondani, csak azt láttam, hogy a Klebelsberg Központok vagy tankerületi központok ajánlást fogalmaztak meg, és néhány iskola pedig - gondolom, ezt jó szántából vagy nem jó szántából - kötelezővé tette.

– Már évek óta az a helyzet, hogy ha valaki sikerrel akar letenni egy középiskolai felvételit, akkor ott előkerülnek a magántanárok.

– Én egy nagyvárosban élek, Debrecenben, és a környezetemben csak olyat láttam, akit magántanárok készítenek föl. Ez így rossz, ahogy van. Most érkeztünk el szerintem arra a pontra, hogy ezzel szembe kellene nézni. Szerintem a rendszert alapvetően meg kell változtatni, és az iskolákra bízni azt, hogy felvételi elbeszélgetést tartsanak, amin meg tudják ítélni, hogy az adott tanulónak érdemes-e most gimnáziumba menni vagy nem. Ilyen döntést kell hozni valakinek. Természetesen a szülő hozza meg ezt elsősorban, de nyilván az iskola is tehet javaslatot, illetve az iskola is állíthat fel követelményeket. A pillanatnyilag meglévő formális követelmények a stresszen kívül csak arra jók, hogy a magántanári biznisz virágozzék.

– Jól értem, hogy arra gondol, inkább a gyermekek személyiségét kellene feltérképezni, és nem a konkrét tárgyi tudását?

– Pontosan. Amikor én felvételiztem a középiskolába, akkor egy elbeszélgetés volt, ahol sok mindent megkérdeztek, de nem arra voltak kíváncsiak, hogy tudok-e fejben gyököt vonni, vagy arra, hogy tudom-e a másodfokú egyenlet megoldóképletét, vagy egyéb konkrét tudásra, hanem azt nézték meg, hogy van-e olyan affinitásom, szellemi érdeklődésem, ami elegendő ahhoz, hogy valaki gimnáziumban tanuljon. Egy ilyen beszélgetésben, amire nem is lehet felkészülni, sokkal kiegyensúlyozottabban deríthetné fel a diák alkalmasságát a gimnázium. A mostani rendszerben azokból a tárgyakból különórára is járnak, amelyek szükségesek a felvételihez, viszont amikről meg tudják, hogy nincs belőle felvételi, azokat teljesen elhanyagolják.

Rossznak tartom, hogy középiskolába, majd az egyetemre készülő diákok előre kiszámolgatják, mit kell nekik teljesíteni ahhoz, hogy bejussanak az adott helyre, és azután semmi mással nem foglalkoznak, csak azzal, hogy az adott helyre bejussanak. Sokkal jobb lenne, ha egy általánosabb képességet, érdeklődést felmérő felvételi elbeszélgetés lenne, és ezt nyugodtan rá lehetne bízni az iskolákra. Központilag szervezünk meg mindent. Ez egyrészt sokba kerül, másrészt értelmetlen. Hiszen például valamelyik budapesti, – ahogy szokták mondani, „elit” – gimnáziumba jelentkező gyerekeknek egész más a szociokulturális összetételük, mint mondjuk egy alföldi kisvárosi iskolába járó gyerekeknek.

– Ehhez nagyon-nagyon felkészült pedagógusok, tanárok kellenek, ha nem egy ötfokú skála szerint a tényszerű tudást, hanem a személyiséget kell feltérképezni.

– Ha egyre kevésbé számítunk a tanárok személyes kompetenciájára, akkor egyre kisebb is lesz a személyes kompetenciájuk. Ha a tanároknak feladatot adunk, és érzik, az ő felelősségük, hogy kik kerülnek be abba az iskolába, akkor szerintem ez működni fog. Nyilván lesznek, akik ilyen-olyan protekcióval kerülnek be, de most is vannak, csak most különtanárok révén kerülnek be.

Természetesen nem mindenki. Minden rendszerben lesz gond és lesz hiba, de a szülőket és a gyerekeket sokkal inkább a tényleges ismeretszerzés és érdeklődés felé fordítaná, mint ez a mostani rendszer.

– A bejegyzésében írt arról az esélyegyenlőtlenségről, ami a mostani rendszerbe bele van kódolva. Tehát, aki megteheti, az felkészíti a gyermekét, akinek nincsen erre pénze, az hátrányba kerül. Amit ön javasol, abban viszont az lehet a veszély, hogy nagyon sok a szubjektív, vagy legalábbis nem pontozható elem, és így óhatatlanul megkérdőjelezhető egy-egy döntés.

– Igenis, a döntések szubjektívek. Később is találkozni fog mindenki szubjektív döntésekkel. Az csak álom, vagy illúzió, hogy mindent pontosan mérni lehet, és akkor majd a hajszálpontos mérések alapján a legmegfelelőbbeket felvesszük. Ezzel a módszerrel sem tudják kiválasztani a legmegfelelőbbeket.

Persze ezt egzaktul bizonyítani, mint egy matematikai tételt, nem lehet, de senki nem gondolja komolyan, hogy a mostani felvételi képes pontosan megmérni, hogy ki mennyire alkalmas a gimnáziumi tanulmányokra. Lehet, hogy valaki éppen azért teljesít rosszul, mert aznap rossz napja volt. Egy személyes elbeszélgetésnél még ez is jobban kiderül, mint egy ilyen központilag összeállított felvételinél. Nem kell attól félni szerintem, hogy az emberek szubjektív döntéseket hoznak. Naponta hozunk több száz szubjektív döntést.

– Mit gondol, mi lehetett a cél egy ilyen ajánlás megfogalmazásával?

– Pontosan nem tudom, de a véleményem szerint ma Magyarországon van egy nagyon erős szándék arra, hogy a gimnáziumba felvételizők számát csökkentsék, hogy többen menjenek a szakképzésbe. Szerintem ez nem jó, mert az életünk során fiatal korunkban tudunk a leginkább tanulni, tehát azt mondani, hogy „nem baj, ha most nem tanul, majd később tanulni fog”, nem igaz. Amit kihagy tinédzser korában az ember, azt nem nagyon fogja később behozni. Azt gondolom, hogy pillanatnyilag a nem létező oktatáspolitikának, de inkább a gazdaságpolitikának az a célja, hogy minél többen válasszák a szakképző intézményeket. De hát gondolja el, ha a középiskolákban vagy a gimnáziumokban nincsenek szaktanárok, akkor milyen szaktanárok vannak a szakmunkásképzőben? És

Ha korlátozzuk, hogy kialakuljanak ezek a készségek, képességek, akkor még a szakmunkásállomány is sokkal rosszabb lesz. Ma bizonyos feladatok elvégzéséhez olyan készségek, adott esetben olyan tudás vagy a tudás megszerzésének a képessége kell, amit az egyetemi alapképzés tud biztosítani. Nem állítom, hogy mindenkinek egyetemi mesterképzésre kell járni, de mondjuk egy hároméves egyetemi alapképzés, például gépész szakon, alkalmasabbá tesz valakit arra, hogy akár autószerelő, akár gázszerelő, akár villanyszerelő legyen, mert a mai rendszerek kezelése, üzembe helyezése sokkal-sokkal több tudást kíván, mint 30-40-50 évvel ezelőtt.

– Az is friss hír, hogy néhány egyetemen csökkentették az állami finanszírozású helyek számát. Ez mind-mind az ellen megy, amit Ön javasol.

– Sajnos igen. Az államilag finanszírozott egyetemi képzési helyek csökkentése, az állam oktatásból való kivonulásának egy lépése. Az állam az utóbbi tíz évben jelentős mértékben kivonult azokból a feladatokból, amiket kétségtelenül sokat átvett egy bizonyos időszakban, mert azt gondolták, hogy az állam majd mindent ellát.

Most Magyarországon nagyon alacsony a 35 és a 45 közötti korosztályban az egyetemet végzettek száma, ezért sem tartom jónak, hogy ezt megteszik. Ráadásul meggondolatlanul teszik, vagy éppenséggel meggondoltan, de rossz irányba. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amely az ország legjobb egyeteme, 20 százalékkal csökkentettek, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, amely pedig az országban az egyik leggyengébb egyetem, ott pedig 10 százalékkal növeltek. Tehát emögött az intézkedés mögött aligha valamiféle minőségi vagy a sokszor hangoztatott versenyképességi meggondolás áll, inkább azt érzékelem, hogy egyfajta ideológiai meggondolás érhető tetten. Azt gondolják, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen majd olyan tanárokat képeznek, akik a jelenleg regnáló hatalom ideológiai elképzeléseinek, ha van nekik ilyen, jobban megfelelnek.

– Az ideológiával nem lehet jól lakni.

– Van azért, aki jól lakik vele, ha nem is közvetlenül, de azért jól keres azzal, hogy ostobaságokat ír meg mond, ami tetszik a hatalomnak.

– Ezzel nem tudok vitatkozni. Mindazonáltal azt mondom, hogy ideológiával nem lehet jól lakni, de egy magasabb hozzáadott érték versenyképesebbé tudná tenni az országot, és fejlettebbé. De hogy lesz így magasabb hozzáadott érték, ha egyre kevesebb a gimnazista, és egyre kevesebb lesz, aki egyetemre járhat?

– Erre mondom azt, hogy nem jó az irány, valakinek szólni kellene a mindent is eldöntő miniszterelnöknek, hogy ez nem jó irány.

De ha arra is képes, hogy kitaláljon valami újat, ha arra is képes, hogy egy magasabb hozzáadott értéket produkáljon ahhoz a termékhez, szolgáltatáshoz, amit az ország létrehoz, akkor sokkal nagyobb lesz az a megtermelt érték, amit a magyarok hozzáadnak. Hangsúlyozom, hogy ma bármilyen termék előállítása bonyolult, mert esetleg nem egy országban történik. De az a döntő, hogy adott országban mennyit tesznek hozzá ahhoz, ami majd annak a terméknek a végső értéke lesz. Ha egy autónak 25 millió forint az ára, viszont ahhoz egy országban csak 1 millió forintot tesznek hozzá, akkor csak annyi marad az országban, de ha ötöt, akkor annyi marad az országban, és ha tizet, akkor annyi. Bár megint csak egzaktul bizonyítani nem lehet, de azért valójában a józan ész azt diktálja, hogy minél képzettebb emberek tesznek hozzá bármihez, a termékhez, szolgáltatáshoz, annál nagyobb lesz ez a hozzáadott érték. Valamikor Parragh László volt ennek a „képezzünk szakmunkásokat” dolognak a nagy zászlóvivője. Úgy látom, nincs már a kormányzat körül.

Megint csak hadd mondjak egy példát. Amikor én egyetemre kerültem, akkor nagyjából a végzős évfolyam 8 százalékát vették fel az adott évben. Most tudja, hány százaléka megy külföldi egyetemre az adott évben végzőknek? 8,5 százaléka! Tehát elveszítjük a legjobbakat. Változtatni kellene a képzésen is, sok tekintetben sokkal személyesebbé tenni a képzést, sokkal jobban odafigyelni az egyes diákokra, ellentétben azzal a módszerrel, hogy kiáll valaki, elmond valamit, aztán menjenek dolgukra.

– Ön megírta azt a bejegyzését, és most mi lesz? Azon kívül, hogy 328 megosztásnál jár eddig.

– Nézze, azt gondolom, ha néha megszólalok, vannak talán, akik figyelnek rá, és mások is megszólalnak. A változás csak úgy következik be, ha elég sok ember részben igényli a változást, részben akarja a változást, részben javasolja a változást. Tehát ha sokan megszólalnak ebben a dologban, akkor el kell gondolkodnia az állam irányításának és az iskolák irányításának azon, hogy változtatni kellene, mert erre sokan azt mondják, hogy nem jó – olyanok is, akiknek van konkrét tapasztalatuk az oktatásban, vagy akik elég sok időt eltöltöttek ebben ahhoz, hogy legyen tapasztalatuk arról, hogy mi a hatékony és mi a kevésbé hatékony. Szerintem egy sokkal kevésbé a konkrét tananyagra fókuszáló, a kreativitást előtérbe helyező iskola sokkal hatékonyabb lenne, mint a jelenlegi oktatási rendszer. Sokszor el kell mondani, és azt gondolom, hogy akkor az ország döntéshozói is előbb-utóbb elgondolkodnak ezen, vagy ha nem gondolkodnak el, hát akkor jönnek mások, akik majd talán jobb rendszert működtetnek.