SZEMPONT
A Rovatból

Közoktatási körkép 3. – A rendszerváltás és az elmulasztott konszenzus

A rendszerváltás igazi kegyelmi pillanat volt, amikor hosszú időre eldőlt a közoktatás sorsa. Hát, eldőlt.


Az első két részben felsoroltuk azokat a problémákat, melyek az oktatást jellemzik. A most a következő részekben korszakról korszakra megnézzük, mit kezdett a helyzettel a politikai vezetés. Elsőként a rendszerváltozással és az azt következő évtizeddel foglalkozunk. Az előző rész itt található:

Amikor elérkezett a rendszerváltozás, nagyjából mindenki tudta, hogy az iskolarendszert is át kell alakítani. Nemcsak azért, mert a szocialista iskola ideologikus nevelést folytatott (ez a nyolcvanas évek vége felé már csak nyomokban volt fellelhető). Hanem azért is, mert a nyugati világban akkorra az iskola már rég nem azt jelentette, mint nálunk még mindig. Mindenki érezte, hogy a közoktatásnak korszerűbbé kell válnia, mert a tudás a fejlődés alapja. Csak azt nem tudták, hogyan.

Magyarországon a pártpolitika minden józan logikát felülír. Nem volt mindig így. Illetve, nem gondoltuk, hogy mindig így lesz. A rendszerváltás idején például a reformerők egy nagy állampárttal szemben határozták meg magukat, és az a cél, hogy a régi rendszert leváltsák, felülírta mindazt, ami különbség volt köztük. A történelmi pillanat alkalmasnak tűnt arra, hogy kicsit távlatosan gondolkozzanak.

Az óhatatlanul beinduló pártküzdelmek előtti csendben, a sípszó előtt talán valóban lett volna idő kivenni a fegyvertárból azt, ami mindenkinek egyformán fontos. Azért, hogy a győzelmi kényszer pártos logikája ne okozzon károkat a közös, nemzeti ügyeknek. Ilyen lehetett volna az oktatás is.

Persze akkor, ha lett volna egy távlatos oktatáspolitikai koncepció, ami sajnos nem volt. Vagy hát... Tulajdonképpen abban minden párt egyetértett, hogy modern és szabad iskolarendszert kell létrehozni. Ennyi elég is volt a szórólapra. Hogy ez mit is jelent, azt elfelejtették leírni.

Pedig a történelmi pillanat gyorsan elillant, és az oktatáspolitika megmaradt a pártrendszerek foglya, aminek szorítása ciklusról-ciklusra kíméletlenebb lett. Ezzel együtt a kilengések is, ahogy egyre inkább végletek között rángatták az intézményrendszert. Valódi koncepció nélkül, sokszor politikai víziók mentén.

Új rendszer születik

A rendszerváltás után a korábban bemutatott központosított rendszert kellett átalakítani. Az első tíz év alatt megszülettek azok a döntések, melyek az oktatási intézmények fenntartását-irányítását decentralizálták sok területen - de Nahalka István oktatáskutató szerint nem mindenhol, ahol lehetett volna.

„Ezek a döntések nem voltak optimálisak, kapkodás jellemezte őket, de mindenesetre az irány megfelelő volt.”

Megtörtént az irányítás jelentős decentralizálása: ekkor lettek az önkormányzatok fenntartók. Ráadásul a tartalmi szabályozás is decentralizálttá vált, ekkor jelent meg az első Nemzeti Alaptanterv, ami messze nem olyan központi tanterv volt, mint a még 1978-ban kiadott szocialista kori központi tanterv.

„Ez nem írt mindent elő az iskolák számára, ráadásul kétszintűvé vált a szabályozás, az előírt elemek mellett az iskolák megírhatták a saját tantervüket, lehetőséget kaptak arra, hogy formálják a saját oktatási rendszerüket, természetesen a NAT által megszabott keretek között. Valóban volt mozgástér” - mondja Nahalka István.

Születtek is érdekes, új szemléletű tantervek, ha nem is nagyon sok. „Az iskolák többsége leginkább olyan tantervet fogadott el, ami piszokul hasonlított az 1978-as tantervhez, volt is egy ilyesfajta ajánlott tanterv. Tehát a hirtelen szabadságga automatikusan nem születt meg az önállóságra való azonnali képesség.”

Aknák a rendszerben

De beépültek olyan elemek, amelyek a jó szándék ellenére is ellentmondásososak lettek. Nahalka István szerint ilyen volt az önkormányzatok szerepe.

„Átesve a ló túlsó oldalára minden település önkormányzata lehetőséget kapott arra, hogy ő tartsa fenn az iskolát és tulajdonosa legyen az iskolának. Törvény írta elő, hogy ennek így kell lennie. Ez egy nagyon szétaprózott irányítási rendszert eredményezett. Ennek később már látszottak a hátulütői, elvileg már akkor is lehetett volna látni, nemzetközi példák voltak erre.”

Nem sikerült komolyan előrelépni az esélyegyenlőtlenségek felszámolásában sem. Magyarországot már a szocialista időkben is jellemezte egy erős esélyegyenlőtlenség az oktatásban, ez fennmaradt.

„Később, 2000-ben, amikor elindultak a PISA vizsgálatok, akkor nemzetközi összehasonlításban is látszott, hogy Magyarország „élen jár” az iskolai esélyegyenlőtlenségek súlyosságát tekintve. Ebben semmi sem történt. Nem tudtunk változtatni ezen. Az oktatáspolitika, bármilyen kormányzaté is volt, nem is nagyon próbálta ezt meg.”

Ugyanakkor már a rendszerváltás környékén létrejött pár hat- és nyolcosztályos gimnázium, ami növelte a szelekciót a magyar oktatási rendszerben, és a rendszerváltás után felgyorsult az ilyen intézmények kialakulása. De csak egy bizonyos pontig.

„Az elitnek csak annyi volt az érdeke hogy csak pár ilyen iskola jöjjön létre. És megállt ott, hogy egy adott évfolyam 8-9 százaléka jár ilyen iskolákba. Az ilyen iskolák elszívó hatása újabb és durva szegregációs nyomást jelentett.”

A társadalmi-gazdasági folyamatok hatására elindult a leszakadó rétegek körében a szegregáció, a cigánygyerekek problémája ekkor kezdett igazán súlyossá válni. Bár az általános iskolát viszonylag kevés kivétellel a cigánygyerekek ekkoriban már elvégezték, a társadalmi fejlődés Nahalka István szerint előbbre szaladt.

„Tehát hiába végzik el a cigánygyerekek az általános iskolát, közben az egész társadalom iskolázottsága jobban nőtt, tehát a relatív leszakadás még így is nőtt.”

Ma már érettségi nélkül nem sokat lehet kezdeni, márpedig a cigánygyerekek döntő többsége nem jut el az érettségiig ma sem.

A politika erőterében

Ahogy az oktatáskutató fogalmaz, elkezdődött az oktatási rendszer rángatása, ekkor főleg a tanterveken keresztül. Ellentétben az 1995-ös Nemzeti Alaptantervvel, amikor a Horn-kormány úgy dolgozta ki az új tantervet, hogy annak az előkészítő munkálatai még Antall József alatt kezdődtek meg, és nagyrészt azt fejezték be a szocialisták, itt-ott hozzányúlva csak, az 1998-ban hatalomra jutott Fidesz borítja az asztalt. A korábbi, önállóbb irányba történő elmozdulás helyett bejöttek a kerettantervek.

Újból centralizálódott a szabályozás, hiszen a kerettantervek kötelezően és részletesen előírták, hogy mit kell tanítani.

Ekkor ennél még nem ment tovább a Fidesz. Nahalka István szerint nemcsak azért, mert az első ciklusában, 1998 és 2002 között nem volt kétharmada, hanem azért sem, mert az akkori önképükben a kultúra másképpen volt prioritás, mint most. Egy „polgári" kormány még egészen mást gondolt az oktatásról. Azonban az, hogy felrúgja az addigi konszenzusos építkezés logikáját, nem sok jót vetített előre, az oktatáspolitikára nézve.

A következő részben a 2002 utáni szocialista-liberális oktatási reformot vizsgáljuk meg.

Cikksorozatunk korábbi részei:

Következő rész:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Miből fog élni Orbán Viktor, ha elveszíti egyetlen jövedelmét? - Panyi Szabolcs választ adott a kérdésre
Az oknyomozó újságíró elemezte a távozó kormányfő anyagi helyzetét. A miniszterelnöki és képviselői fizetés elvesztése után Orbán a vagyonnyilatkozata szerinti alacsony megtakarításai miatt nehéz helyzetbe kerülhet
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 25.



Panyi Szabolcs Facebook-posztjában azt a kérdést vetette fel, hogy miből fog megélni Orbán Viktor, miután kiderült, hogy nem veszi fel a parlamenti mandátumát. Panyi állítása szerint a miniszterelnök eddigi havi bruttó 7,83 millió forintos jövedelméből a miniszterelnöki fizetés 5,71 millió forint volt, ami a választási vereség után megszűnik. Hozzáteszi: „A képviselői alapbére még így is havi bruttó 2,12 millió forint lehetne.” A poszt írója szerint ezt az összeget tovább növelhette volna egy jövedelmező parlamenti bizottsági vagy alelnöki pozícióval.

„Mivel azonban ma bejelentette, hogy nem veszi fel mandátumát, sajnos akár anyagi problémák is várhatnak a jövőben a leköszönő miniszterelnökre. Legalábbis a hivatalos, a nyilvánosság számára elérhető információk alapján mindenképp” – folytatja Panyi Szabolcs.

Ennek alátámasztására a politikus hivatalos dokumentumát idézi: „Legfrissebb vagyonnyilatkozata szerint ugyanis Orbán Viktornak a tavalyi év végén feleségével közös bankszámláján mindössze 5,065 millió forint megtakarítás volt, ami 700 ezer forintos csökkenés az előző évhez képest.” A poszt szerzője megemlíti, hogy

végső esetben a felcsúti és budapesti ingatlanok értékesítése is megoldást jelenthet.

Panyi szerint ha ez sem lenne elég, „ha pedig minden kötél szakad, még az is lehetséges, hogy a végén a sok tízmilliárdos vagyonnal rendelkező családja – szülei, lánya és veje – kell majd, hogy a segítségére siessenek.”

A bejegyzés végén Panyi Szabolcs egy további lehetőséget is felvet.

„Orbán Viktor a Fidesz elnöki tisztségét idáig díjazás nélkül látta el. Most, hogy ismét ráindul a pártelnöki pozícióra, a kissé megingott anyagi helyzetét látva talán a párt számára is elfogadható lesz, ha innentől már némi szerény fizetséget is adnak neki.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Idővel belátják, hogy 16 évig átverték őket” – mindenki feketébe öltözött a Fidesz veresége után egy erdélyi polgármesteri hivatalban
A polgármester hazaküldte őket átöltözni, mondván, nem halt meg senki. Hosszú út vezet a megbékéléshez Erdélyben is, amiben az RMDSZ komoly szerepet játszhat – mondja Kátai István színész, az első erdélyi Tisza-sziget egyik alapítója.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 27.



Magyar Péter és Kelemen Hunor, az RMDSZ vezetőjének találkozója után Magyar Péter bejelentette, a szövetség a jövőben tartózkodik a magyarországi belpolitikai küzdelmektől. A leendő miniszterelnök szerint a határon túliaknak szánt támogatások feltétele az átláthatóság lesz, a korábbi pénzek felhasználását pedig visszamenőleg is felülvizsgálják.

A választások utáni erdélyi hangulatról, a Fidesz-propaganda rombolásáról és a levélszavazás körüli visszásságokról beszélgettünk Kátai István színművésszel, az Erdélyi Kossuth Tisza Sziget, és a nemrég megalakult Változás Erdélyért Egyesület egyik alapítójával.

— Hogyan fogadták a romániai magyarok a választás eredményét? Milyen most a hangulat Erdélyben, és okozott-e a politikai változás hasonló töréseket a közösségekben vagy a családokon belül, mint Magyarországon?

— A választások utáni és az azt megelőző időszakról is tudok beszélni, mert a kampány alatt is jártam haza Kolozsvárra, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Marosvásárhelyre, és vidékre, falvakba is. A hangulat egy picit változott. Az, amit az interneten látunk, már nem a valóság. De

hosszú folyamat lesz a megbékélés, annak a 16 évnek a romjait eltakarítani, amit a Fidesz a propagandájával létrehozott, és amire több milliárdot költött nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is.

A hangulatról hadd mondjak el egy vicces történetet. Egy polgármester mesélte, hogy a választás utáni hétfő reggel, amikor bement a hivatalba, az alkalmazottak feketébe voltak öltözve. Ő színesben ment be, és megkérdezte: „Ne haragudjatok, mi történt, valaki meghalt, és nem tudok róla? Miért vagytok feketében?” Mire ők: „Hát, polgármester úr, a Fidesz elvesztette a választást.” Erre ő: „Ja, hát akkor nem halt meg senki. Nem mi vesztettük el, hanem a Fidesz.” Erre mindenki hazament, kapott egy kis szabadidőt, hogy átöltözzön. Ez elképesztő, szerintem lassan mindenki át fog öltözni. Idővel mindenki azt fogja gondolni, hogy ennek vége, és amikor a propaganda megszűnik, látni fogják, hogy ez nem folytatódhat így tovább, és belátják, hogy 16 évig átverték őket.

— Tapasztalhatók-e családon belüli konfliktusok? Megfigyelhető-e Erdélyben is az a magyarországi mintázat, hogy a fiatalabbak inkább a változást támogatták, az idősebbek viszont nem?

— Rengeteg történet van erről. Főleg határon átívelő konfliktusokról tudok, sokan panaszkodnak Messengeren vagy e-mailben. Például, ha az egyik testvér Magyarországon él, a másik pedig Erdélyben, a Fidesz propagandája olyan mély árkokat ásott közéjük, hogy már nem is beszélgetnek. Otthon, családon belül pedig úgy próbálják ezt kezelni, hogy a családi összejöveteleken inkább nem politizálnak. Aki nagyon elhitte a propagandát és imádta Orbán Viktort, az nagyon nehezen áll szóba azzal a családtagjával, aki a változásra szavazott. Vannak otthon is családi veszekedések, egymásra mutogatások.

Az erdélyi társadalom nagyon megosztottá vált ebben.

A közel 500 ezer regisztráltból talán 280 ezren szavaztak Erdélyből, és ennek a 10%-a nem a Fideszre. Úgy gondolom, hogy a Tisza párt erdélyi megjelenésével és népszerűsítésével sikerült csökkenteni a Fideszre szavazók számát. Azt gondolom, hogy párbeszéddel, türelemmel, nyugalommal, egymást és a vesztes felet is meghallgatva, akik most még nagyon bántva és megcsalva érzik magukat, sikeres lesz az elkövetkező két-három év. Meg fogjuk győzni erdélyi honfitársainkat is, hogy nem tragédia történt, hanem egy szabad országban fogunk élni, ahová ők is szabadon jöhetnek, és amellyel szabadon tarthatnak kapcsolatot. Ezt egyelőre a háborús retorika elnyomja, nem is beszélve arról, hogy Erdélyben még mindig jut forrás arra, hogy a propagandát sulykolják az emberek fejébe. De lassan elfogy a pénz. Ahogy itt is szűnnek meg a propaganda-csatornák, szerintem Erdélyben is ez fog történni. Helyreáll a köztévé. Erdélyben nagyon sokan néznek közmédiát, a Duna Tévét, és nézik a Hír Tv-t is. Amikor a közmédiában majd igazi hírek jutnak el az erdélyi polgárok fülébe, és nem a brüsszelezős, Ukrajna-ellenes, valójában háborúpárti (hiszen a Fidesz politikája nem háborúellenes, hanem háborúpárti volt), és a magyar hazafiak között feszültséget szító hang, akkor szerintem meggyógyulnak a lelkek, vége lesz a csatározásnak, és az emberek újra közeledni fognak egymáshoz, kezet fognak és megölelik egymást.

— Hogyan tudják az erdélyi magyarok feldolgozni azt a kettősséget, hogy miközben Magyarországról egy Ukrajna-ellenes, oroszpárti narratíva ömlött a médiából, addig Románia, Lengyelország mellett az egyik legaktívabban támogatja Ukrajnát és a NATO-ban is fontos szerepet játszik? Hogyan csapódott ez le az egyes emberekben?

— Van egy értelmiségi réteg, amelyik beszéli a román nyelvet, követi a politikai helyzetet, néz román tévét, olvas román sajtót. Azok, akik kétnyelvűek, követik a román aktuál- és geopolitikát, nem vették be azt a maszlagot, amit az Orbán-kormány mondott. De vannak olyanok is, akik bár nem dőltek be a nagy Ukrajna-ellenességnek, mégis azt mondják, hogy Orbán Viktor mennyi támogatást adott nekünk, mennyi pénz jött ide, bár azt nem tudják, hogy annak elköltése állítólag nem szabályszerűen és átláthatatlanul történt. Székelyföldön sajnos azok, akik nem beszélnek románul és csak a magyar narratívát, a magyar propagandát hallották, nehezebb helyzetben vannak. Ők teljesen elhitték, hogy elviszik a gyerekeiket a háborúba, hogy hamarosan kitör egy világháború, amit csak akkor lehet megfékezni, ha Orbán Viktor marad hatalmon. Az egyszerű emberek, akik nem követik a napi politikát, könnyen megvezethetők voltak ebben. Sőt, még most sem láthatnak tisztán, mert

azok a sajtóorgánumok, amiket az Orbán-kormány pénzelt, a mai napig azt írják, hogy megnyerte a választást a háborúpárti Tisza, és nem adnak neki fél évet, mindenki be fogja látni, mekkorát tévedett. Hát innen is üzenem, hogy ez nem így lesz.

Én már érzem a szabadság illatát. Azt érzem, hogy szabadon lehet közlekedni, nyilatkozni, beszélni. Ami fontos, hogy sok embernek, aki a rendszerváltásra szavazott Erdélyben vagy Magyarországon, a fejében is meg kell történnie az átállásnak. Egy bántalmazó viszony volt az elmúlt 16 év, és hozzászoktunk ahhoz, hogy reflexből szétnézünk, mielőtt megszólalunk. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy Magyar Péter miniszterelnökként jó irányba tereli az országot, hazahozza az uniós pénzeket. A sajtótájékoztatója briliáns volt, több nyelven beszélt, és minden kérdésre egyenesen válaszolt. Bizakodó vagyok, hogy nagyon jó irányt vesznek a dolgok, és végre boldogan és szabadon élhetünk ebben az országban.

— Magyar Péter a múlt héten tárgyalt az RMDSZ vezetőjével, Kelemen Hunorral. Megállapodtak, hogy az RMDSZ a továbbiakban tartózkodik a magyar pártpolitikától. Ha ezt sikerül betartatni, az segíthet a köd felszállásában?

— Ez a kérés Magyarország leendő miniszterelnökétől hangzott el. Hogy az RMDSZ hogyan reagál erre, azt nem tudom. De Kelemen Hunor máris egy hazugsággal kezdte, amikor hazament: a közleményéből kihagyta az egy évtizedre visszamenőleges elszámoltatást, aztán azt mondta, ezt elfelejtette. Én üdvözlöm Magyar Péter kemény kiállását, bár sok internetes fórumban azt látom, hogy az emberek nem értették a rövid tőmondatokban megfogalmazott elvárásokat.

A sajtónak lesz a dolga, hogy ezt értelmezze, és eljusson mindenkihez: a Tisza Párt nem paktált le az RMDSZ-szel.

Nagyon komoly követeléseket fogalmazott meg: az RMDSZ soha többé ne szóljon bele a magyarországi politikába; a támogatások rendszerét legalább egy évtizedre visszamenőleg felülvizsgálják; a választójoghoz nem nyúlnak hozzá, de a támogatási rendszer átláthatóbb lesz, tehát nem szűnik meg. Ezek egyértelmű kérések. Most már az RMDSZ dolga, hogy betartja-e. Szeretnék még valamit hozzátenni. Sokan elvárták, hogy Magyar Péter mondassa le Kelemen Hunort. Ezt rengeteg kommentben láttam. De Kelemen Hunort Erdélyben választották meg, ő az erdélyi magyarság legitim képviselője. Magyar Péter sem politikailag, sem etikailag nem szólhat bele ebbe. Ebben is különbözik Orbán Viktortól. Ha ő azt kéri, hogy ne szóljanak bele a magyar politikába, akkor Magyarország sem szólhat bele abba, hogy az RMDSZ-nek ki az elnöke. Ezt az erdélyieknek kell eldönteniük. Az erdélyi magyarság, nem az a kétszázvalahányezer ember, aki most szavazott, hanem az a 600 ezer, aki annak idején az RMDSZ-re voksolt, bölcs döntést fog hozni. Én, mint kettős állampolgár, csak halkan mondom, hogy nem tartanám jónak, ha most bosszúhadjárat indulna Kelemen Hunor ellen. Az lenne a jó, ha az erdélyi magyarság döntené el, ki vezesse a szövetséget.

Természetesen Kelemen Hunornak jogában áll maradni. Az őt minősíti, ha nem veszi tudomásul a társadalmi nyomást.

Ami még fontos: a Romániai Magyar Egyesületek Fóruma feljelentést tett az RMDSZ ellen választási csalásért a magyar és a román ügyészségen is. A kivizsgálás folyik. Amit én láttam, az alapján nagy valószínűséggel meg fogják állapítani a befolyásolást. Ilyen durva befolyásolást, pedig fürkész voltam, nem láttam Magyarországon, inkább azt láttam, hogy buszosztattak, meg listáztak. De azt, hogy megfogják szavazóknak a kezét és ráteszik a papírra és behúzatják vele az X-et, ilyet nem láttam.

— Hogyan zajlott most a levélszavazás?

— Én Magyarországon élek, így csak a barátaim, a családom elmondásából és az újságokból tudom, hogyan működött. Lehetett szavazni a követségen, de le lehetett adni a voksot egy ABC-ben is, vagy megkeresték az embereket személyesen. Nincs egységes rendszer. A román postát megkerülték azzal a hazugsággal, hogy alkalmatlan a levélszavazatok kézbesítésére, ezért kitaláltak mindenféle kis irodákat. A legdurvább az volt, hogy a végén már egy ABC-ben is volt gyűjtőpont, ahová be lehetett vinni a szavazatot. Hogy annak utána mi lett a sorsa, azt nem tudni.

— Ez azt jelenti, hogy a levélszavazatokhoz útközben bárki hozzáférhetett, akát ki is cserélhette őket?

— Bizonyítani nem tudom, de elképzelhető. A Magyar Hang újságírójának kezébe is került egy köteg üres szavazólap, amit bárki kitölthetett volna. Amikor egy RMDSZ-es potentátot kérdeztek a halottak szavazatairól, Kelemen Hunor azt mondta, hogy az nem az ő hibájuk. Próbálta a magyar bürokráciára tolni a felelősséget, mondván, ők nem tudják ellenőrizni, hogy aki Erdélyben meghalt, azt Magyarországon miért nem jelentették be, és így miért tud szavazni adott esetben más helyette. Ezen változtatni kell, meg kell reformálni a rendszert. Hogy egy kis ABC-ben vagy a templomban is le lehet adni voksokat, az diszkriminatív is, mert máshol ilyet nem lehet megtenni. Ez a jelenség csak Erdélyben létezik.

— Azt tudjuk, hogy akik éltek a választójogukkal, azoknak a 90%-a a Fideszre szavazott. De a teljes erdélyi magyar választópolgárhoz képest ez mekkora arány?

— Úgy emlékszem, hogy közel 500 ezren regisztráltak, és ebből talán 280 ezren szavaztak. Ebből a 280 ezerből is 10 százalék nem a Fideszre voksolt. Az RMDSZ most egy kicsit azt kommunikálja, amit a Fidesz az elmúlt tíz évben: hogy egy kisebbség legyőzte a többséget.

Most Erdélyben is úgy próbálják kommunikálni ezt a 90 százalékot, mintha az összes erdélyi magyar 90 százaléka szavazott volna a Fideszre: ez egy  hazugság.

Egyszerűen nem igaz. Ott vannak a számok: a 280 ezer szavazó a 600 ezer szavazati joggal rendelkezőhöz képest még a fele sincs. Ebből lehet számolni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Bedő Dávid: Orbán elhagyja a süllyedő hajót, lépése azt tükrözi, mennyire lenézte a magyarokat és az országot
A Momentum politikusa szerint Orbánnak derogál, hogy egy harmadára zsugorodott Fidesz-frakcióban ellenzéki szerepben nézze mások kormányzását. Bedő úgy gondolja: a távozó miniszterelnök nem fog hiányozni senkinek.


Bedő Dávid Facebook-posztban fejtette ki véleményét arról, hogy Orbán Viktor nem ül be az új parlamentbe. A Momentum politikusa szerint Orbán ezzel elhagyja a „süllyedő hajót”. Bedő Dávid azt állítja, „derogál neki, hogy egy harmadára zsugorodott Fidesz-frakcióban ellenzéki szerepben nézze, hogy mások nála sokkal sikeresebben kormányoznak egy országot.” A poszt írójának véleménye szerint ez a lépés azt tükrözi, hogy Orbán Viktor mennyire lenézte a magyarokat és az országot.

Bedő úgy véli: „Neki a politika nem azért kellett, hogy felvirágoztasson egy nemzetet, hanem hogy az EU-ban, Putyinnal meg újabban Trumppal világpolitikai szereplőként tetszeleghessen.”

A bejegyzés szerint Orbán Viktort sosem érdekelték a magyar embereket foglalkoztató kérdések.

Bedő Dávid szerint „az oktatást és az egészségügyet egy kiöregedett maffiózóra, a közlekedést egy nárcisztikus kastélytulajdonosra, a gazdaságot meg egy tehetségtelen balfácánra bízta, akinek a költségvetési tervei köszönő viszonyban sem voltak a valósággal.”

A politikus emlékeztetett arra is, hogy Orbán eddig sem járt be sokat az Országgyűlésbe. „Láthatóan elment a kedve az egésztől, most, hogy nem róla szól a magyar politika” – írja. Bedő Dávid szerint „szánalmas, hogy egy hatalommániás bolond kevés őszinte pillanatainak egyike, ahogy láthatóan semmibe nézi a magyar demokrácia legfontosabb intézményét, amit mellesleg ő maga üresített ki.” A poszt végén hozzáteszi, hogy Orbán Viktor senkinek sem fog hiányozni.

„Na nem mintha hiányozna bárkinek: Orbánnak semmi keresnivalója a parlamentben. Hűvösebb és szűkösebb hely való neki, amit remélünk, hamarosan birtokba is vehet.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Lakner Zoltán: Orbán a döntésével megint azokat csapja be, akik rá szavaztak
A politikai elemző úgy véli, Orbán Viktor megszegte a választóinak tett ígéretét a parlamenti képviseletről. Döntésével azokat sújtja, akik rá szavaztak, nem pedig azokat, akik ellene voksoltak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 26.



Lakner Zoltán politikai elemző a Facebook-oldalán elemezte az Orbán Viktor nélküli új politikai korszak kezdetét. Szerinte 2026 áprilisának legnagyobb luxusa, hogy Orbán Viktor ne legyen fontos. Úgy véli, egy közel 40 éves politikai pályafutás és egy 16 éves korszak befejezése megérdemel néhány mondatot. Kiemeli, hogy május 9-én az első olyan országgyűlés alakul meg 1990 óta, amelynek Orbán Viktor nem lesz a tagja, ami szerinte „tényleg egy nyomasztóan hosszú korszak vége”.

Lakner szerint a távozó miniszterelnök azzal, hogy nem veszi fel mandátumát, ismét nem azokat csapja be, akik ellene szavaztak, hanem azokat, akik rá szavaztak, és akiknek azt ígérte, hogy vereség esetén is a parlamentben képviseli őket.

Az elemző úgy látja, a döntés mögött az állhat, hogy egy kétharmados országgyűlésben nem védené a többség által bármikor felfüggeszthető mentelmi jog, a szemtől szembeni politikai vitákból pedig már régen kivonult.

„Az egész kampány arról tanúskodott, hogy kizárólag a saját színpadképében képes helytállni, sőt abban sem, gondoljunk csak a győri ökölrázásra. A kisebbségi helyzetből folytatott vitákban való helytállással még csak nem is kísérletezik” – fogalmazott Lakner. Az elemző szerint azt sem lehet komolyan venni, hogy Orbán most a közösségek és a mozgalom építésére szánja idejét, mivel szerinte ő maga számolta fel a polgári köröket és a hagyományos pártszervezetet is.

„Ha Orbán útnak indul a közösségei felfedezésére, akkor minimum egy tapasztalt dakota nyomkeresőre lesz szüksége”

– írja.

Az elemző szerint senki nem lepődne meg azon, ha Orbán Viktor nem várná meg a magyar igazságszolgáltatás függetlenségének és működőképességének helyreállítását. Lakner felidézi Orbán 2002-es vereség utáni szavait, amikor a volt miniszterelnök azt mondta, a kormány nem megbukott, csak vesztett, és nem látott örömöt a közvéleményben. Ezzel szemben – állítja az elemző – most, 2026-ban a közvélemény nagyobb része folyamatosan jelzi az örömét, hogy a bukás bekövetkezett.

Lakner szerint ami mindebből az országra tartozik, az az, hogy véget érhet a kötcsei nem-demokrácia világa. Felidézi Orbán 2009-es rendszeralapító beszédét, melyben egy centrális politikai erőtérről beszélt, amely a nemzeti ügyeket „nem állandó vitában”, hanem „a maga természetességével” képviseli. Lakner Zoltán posztját így zárja: „Orbán után a magyar társadalomnak, valamennyiünknek arra van esélye, hogy a viták természetességével közelítsük meg a nemzet ügyeit, ami alkalmassá tehet minket arra, hogy ezentúl az értékválasztásokat és a konkrét megoldásokat alaposan mérlegelve szülessenek döntések, és ez legyen egy új kormányzás természetes társadalmi környezete.

Sok mindenen, sok mindenkin múlik, hogy sikerül-e majd, de az Orbán Viktor nevű akadály elmozdításának nem elégséges, de szükséges feltétele teljesült. Túléltük Orbánt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: