prcikk: Kötelező visszaváltás: januártól egyetlen karton sörön 1200 Ft-ot veszíthet, aki a kukába dobja | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Kötelező visszaváltás: januártól egyetlen karton sörön 1200 Ft-ot veszíthet, aki a kukába dobja

A dobozok, palackok nem lehetnek sérültek, és teljesen üresnek kell lenniük. Százezreknek nem lesz egyszerű az sem, hogy eljussanak egy visszaváltó automatához, ezeket ugyanis csak az 1000 fősnél nagyobb településeken kötelező telepíteni.


Januártól gyökeresen változtatnunk kell azon, ahogy az üveg-, fém- és műanyag palackokkal, valamint italosdobozokkal bánunk otthon, hacsak nem akarunk komoly összegeket veszíteni.

Egy 24 dobozos söröskartonnál például 1200 Ft többletköltséget jelent majd az új, kötelező visszaváltási rendszer, amit a boltban automatikusan hozzáadnak majd a termék árához.

Ha a sörösdobozokat összelapítjuk, és bedobjuk a szelektív kukába, ahogy eddig, ezt a pénzt egészen biztosan elbukjuk. Ahhoz, hogy visszakapjuk, el kell majd zarándokolnunk a legközelebbi visszaváltó automatához, ami egyébként akár több tíz kilométerre is lehet. A szabályozás szerint ugyanis ilyen automatákat csak a 400 négyzetméteresnél nagyobb üzletekben, valamint a legalább ezer fős településeken kell beüzemelni.

Ez azt jelenti, hogy a KSH adatai alapján 1800 településen egyáltalán nem biztos, hogy lesz visszaváltó automata, vagyis majdnem 800 ezer embernek komoly problémát okozhat, hogy eljusson egyhez.

A szabályozás szerint a tej- és tejalapú italtermékek kivételével minden, egy deciliter és három liter közötti italtermék érintett lesz, tehát például egy 250 Ft-os dobozos colánál is számolni kell a pluszköltséggel.

Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség szakmai titkára úgy gondolja, a palackonkénti 50 forintos összeg megfelelő lehet arra, hogy a visszaváltásra sarkallja az embereket.

„Ha alacsony az összeg, akkor vállat rándít a legtöbb ember, nem viszi vissza, és minden marad a régiben. Ha magasra állítják be, akkor pedig nagy lakossági ellenállást vált ki. A magam részéről egyébként az 50 forintot elfogadhatónak tartom. Én például nagyjából havonta veszek egy 24 dobozos sörös gyűjtőcsomagot. Ebben az esetben ez 1200 forint, a 7-8 ezer forintos áron felül. Ezért biztos, hogy gyűjteni fogom és vigyázok rá.”

Ez azért is fontos, mert

a sérült termékeket nem váltják majd vissza az automaták. A PET palackok esetében emellett figyelni kell arra is, hogy nem lehet benne anyagmaradvány, vagyis teljesen ki kell inni, mert az automata az alakján felül a palack súlyát is ellenőrzi majd.

„A rendelet szerint ugyanakkor az 50 Ft-os visszaváltási díj csak az egyszer használatos italcsomagolásokra vonatkozik. Tehát például az újratölthető PET-palackokra nem” – hívja fel rá a figyelmet Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója. Utóbbi termékek esetében a forgalmazók szabhatják meg a visszaváltási díjat.

Molnár László szerint Magyarországon évente körülbelül 1,5 milliárd PET-palackot hoznak forgalomba. Nagyjából ugyanennyi, vagyis évi 1,5 milliárd alumínium italos dobozt használnak a magyarok, viszont mivel ezek nem újratölthetők, ezeknél biztosan jelentkezik majd az 50 forintos visszaváltási díj.

Érdekes kérdés, hogy mindez mennyivel emeli majd meg a jövő évi inflációt. Iparági becslések szerint a kötelező visszaváltás bevezetése akár 3%-os többletet is jelenthet, a GKI vezérigazgatója azonban azt mondja, hogy ezt egyelőre nehéz megbecsülni. Nem ismert például az újratölthető és a nem visszaváltható PET palackok aránya, ahogy az sem, hogy mennyi lesz az önkéntesen visszaváltási díjassá nyilvánított termék, amire a rendelet szintén lehetőséget ad.  Ami biztos: csak az alumínium dobozoknál 75 milliárd Ft-ot tételt is jelenthet évente az 50 Ft-os visszaváltási ár.

„Ha csak ezt néznénk, akkor ez önmagában az italok árszintjét nagyjából 8 százalékkal emelné meg. Az biztos, hogy például a dobozos sör esetében jelentős lesz az áremelkedés”

- mondja a GKI vezérigazgatója.

A boltokban ráadásul nemcsak maga a visszaváltási díj okozhat drágulást. Az italcsomagolást forgalomba hozóknak öt éven át csatlakozási és rendszerüzemeltetési díjat is kell majd fizetniük a rendszert működtető, MOL által alapított a MOHU-nak. Ebből a bevételből fedezik majd a bolti automaták árát és üzemeltetését. És nőhet az üzletek munkaerő-költsége is, mert a visszaváltó-automatákat rendszeresen üríteni kell majd, a környéküket tisztán kell tartani, és a vevők problémáit is kezelni kell. Mindezt a boltok szintén a fogyasztókra háríthatják.

Nagy Miklós úgy tudja, hogy az üzletekben vagy közterületeken megjelenő automaták biztosan nem fognak pénzt kezelni és visszaadni.

Ehelyett egy legközelebbi alkalommal levásárolható blokkot kaphatnak a visszaváltók, de az is elképzelhető, hogy egy applikáción keresztül történik majd a pénz visszatérítése. Arra is adhatnak lehetőséget, hogy jótékony célra ajánlják fel a visszaváltási díjat az emberek.

A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség szakmai titkára szerint Horvátországban idővel kialakult egy önkéntes visszahordó szolgáltatás. Vagyis az automaták környékén többnyire ugyanazok az emberek bukkannak fel, akik feltehetően egy-egy környék megbízásából gyűjtötik össze a palackokat, egyfajta jutalék vagy az egész pénz megtartásának reményében. Könnyen elképzelhető, hogy hasonló történik majd Magyarországon is.

Nagy Miklós szerint egyébként az állam a bolti automaták telepítésével nem a legkorszerűbb módszert választotta. Az úgynevezett DRS-rendszer (deposit return system) beveztése mellett döntöttek, ami a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség szakmai titkára szerint 20. századi technológia. Van modernebb megoldás is: a DDRS tulajdonképpen ugyanezt takarja, csak digitális alapon történik a visszaváltás.

„Ismereteink szerint 2027-től számos terméket, köztük az italcsomagolásokat is egyedi azonosító kóddal kell ellátni. Ha ez megvan, akkor egy applikáció és egy erre felkészített konténer segítségével digitálisan megoldható az elszámolás. A vevő ebben az esetben a boltban vásárláskor megfizeti a visszaváltási díjat, majd ezután nem kell elmenni egy automatához sorban állni, hanem egy útszéli vagy akár otthoni, megfelelő adapterrel ellátott szelektív kukán azonosítja magát, leolvassa a termék kódját, bedobja a konténerbe és kész. A visszaváltási díjat pedig valamilyen időközönként, például havonta vagy elszállításonként megkapja a vásárló.”

A szakember szerint az elavultabb megoldás gyors bevezetése mögött az állhat, hogy a kormány minél előbb teljesíteni szeretné ez Európai Unió által meghatározott hulladékhasznosítási célértékeket.

„2025-ben már elvárás, hogy a műanyagok esetében 50 százalékos legyen a hasznosítási arány. A kormány pedig azt reméli, hogy ez a visszaváltási rendszer javít a mostani harmincegynéhány százalékos arányon. Számításaink szerint önmagában ez nem fogja megoldani az 50 százalékos visszagyűjtést, de hozzá fog járulni.”

A Greenpeace a januárban életbe lépő rendszertől azt várja, hogy közel háromszor annyi PET-palackot és italos alumínium dobozt hasznosítanak majd újra, mint eddig.

Simon Gergely, a szervezet vegyianyag-szakértője szerint ez történt a környező országokban, például Horvátországban, Szlovákiában és Ausztriában is, ahol hasonló nagyságrendben ugrott meg a visszaviteli arány.

A környezetvédők szerint ez azért fontos, mert a Magyarországon évente forgalomba hozott másfélmilliárd PET-palack óránként 180 ezer darab műanyag palackot jelent. Ennek 70%-a eddig nem volt újrahasznosítva. A természetbe kikerülve mikroműanyaggá aprózódtak, a szemcsék pedig bekerültek a folyóinkba, a csapvizünkbe és az emberi szervezetbe is. Egy műanyag palack lebomlási ideje több száz év, így a Greenpeace szerint akár 450 évig is szennyezi a környezetet, pusztítja az élővilágot.

Simon Gergely azt mondja, hiába létezik szelektív hulladékgyűjtés, ez önmagában kevés eredménnyel járt.

„Ha megkérdezzük az embereket, mindenki azt mondja, hogy szelektíven gyűjt, de a számok azt mutatják, hogy mégsem.” A gyakorlatban harmaduk-negyedük gyűjt szelekzíven. A visszaváltási díj ezzel szemben azért lehet jóval sikeresebb itthon is, mert „az embereket a pénztárcájuknál lehet megfogni”.

Ugyanakkor a Greenpeace-nél hangsúlyozzák, a legfontosabb továbbra is a megelőzés lenne, vagyis hogy egyáltalán ne keletkezzen hulladék. A bolygó szempontjából a második leghasznosabb dolog az újratöltés, és csak ezután jön a hulladékhierarchiában az újrahasznosítás.

„Félő, hogy teljesen ki fog veszni az újratölthető palack, pedig épp ezekből kellene több. Ezért mi biztatjuk a lakosokat, hogy ha már úgyis vissza kell vinni a csomagolást, akkor válasszák az újratölthetőt, valamint a gyártókat is, hogy minél hamarabb hozzák vissza az újratölthető palackokat” - mondja Simon Gergely.

Nagy Miklós arra számít, hogy az új rendszer bevezetése nem lesz zökkenőmentes.

„A bevezetés után eddig még minden országban fennakadások voltak például a rendszer nem működése miatt, vagy túl sokan akarták egyszerre visszavinni a palackokat, emiatt nagy sorok alakultak ki. Előre borítékolható nálunk is, hogy január 1. után a lakossági panaszáradat folyamatosan napirenden lesz.”

A helyzetet nehezítheti, hogy jövő januárig még lehetnek a boltok polcain olyan termékek is, amiket régebben gyártottak. Ezek címkéjén nem szerepel az a vonalkód, ami alapján a visszaváltási díjat felszámolják, és értelemszerűen ezeket nem veszik be majd az automaták sem.

Beindulhat a gyártói kreativitás is. „Ilyen lehet az italos karton, ami pillanatnyilag nem visszaváltási díjas, de megoldás lehet az állótasakos italcsomagolás, vagy a bag-in-box rendszer, ami ráadásul 3,5 literes kiszerelésben mindenhogyan meghaladja a megállapított határt. De én már láttam például a kapszulás kóla csomagolását fényképen, ami lakossági oldalról lehet alternatíva”

Molnár László szerint az is kérdés, hogy amennyiben az újratölthető palackok is a rendszerbe kerülnek, akkor azokkal mit kezd majd az automata, hiszen azokat nem préselheti össze.

„Ez azt is jelentheti, hogy egy automata körülbelül egy órán belül megtelik, ha egy nagyobb forgalmú budapesti közértben az emberek nagy tömegben próbálják majd visszaváltani a palackokat” – mondja GKI vezérigazgatója. Molnár László elképzelhetőnek tartja, hogy komoly sorok alakulnak majd ki az automaták előtt, ezért sokan háromszor is meggondolják majd, hogy kivárják-e vagy továbbra is inkább a szelektívbe dobják az italos dobozokat.

Aki így dönt, az végsősoron a MOL MOHU-t gazdagítja majd, mert minden kifizetett 50 forint, amit végül nem váltanak vissza a vásárlók, a koncessziótulajdonos zsebében marad.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Veiszer Alinda az M1-es Magyar Péter-interjú után: Roppant kellemetlen volt, de másra nem is lehetett számítani
Az újságíró szerint a műsorvezető teljesen kiesett a szerepéből, amikor elkezdett vitázni a leendő kormányfővel. Azt írta, reméli, hogy a következő időszakban a magyar közmédia képes lesz legitimmé tenni a létezését.


Veiszer Alinda a közösségi oldalán fejtette ki véleményét Magyar Péter köztévének adott interjújáról, amely szerinte történelmi pillanat volt. Úgy vélte: ez

„roppant kellemetlen volt, de másra nem is lehetett számítani”.

Bejegyzésében arról ír, hogy amíg ő a közmédiánál dolgozott, mások voltak a szakmai normák.

„A közmédia sosem volt hibátlan, de ameddig én ott dolgoztam, elképzelhetetlen lett volna az, amit ez a szőke hölgy csinált, ő ugyanis a szerepéből teljesen kiesve, vitapartnerré próbált avanzsálni, bárcsak legalább az sikerült volna neki!”.

Hozzáteszi, hogy az is elképzelhetetlen lett volna korábban, „hogy az ellenzék legnagyobb pártjának vezetőjét másfél évig ne hívják meg a közpénzből fenntartott médiába”.

Állítása szerint a magyar közmédia soha nem látott mélyponton van, amit adatok is igazolnak. Egy kutatásra hivatkozva azt írja:

„A vizsgált 334 darab, összesen 281 órányi adás átlagosan minden nyolcadik másodpercben látható volt egy fideszes vagy KDNP-s politikus. Ők összesen 35,5 órát voltak képernyőn, ebből 29 órában kifejezetten pozitív kontextusban. Ezzel szemben az ellenzéki politikusok megjelenési aránya az 5 százalékot sem érte el (13,5 óra), ráadásul ennek a korlátozott időnek a nagy részét, 10,5 órát, kifejezetten negatív, és mindössze 1 órát pozitív keretezésben töltöttek a képernyőn. Ezzel szemben a kormány és a kormánypártiak egyetlen percet sem szerepeltek negatív kontextusban.”

Veiszer Alinda azt is jelezte, hogy posztjához grafikonokat tartalmazó fotókat is csatolt.

Ugyanakkor bízik a jövőben: „Őszintén remélem, hogy a következő időszakban a magyar közmédia képes lesz legitimmé tenni a létezését, miközben megszólítja azokat is, akik pl. nem is néznek tévét, és nem hallgatnak rádiót (Már én is alig)”.

Szerinte sokan vannak, akik már nem követik a közmédiát, és ez összefüggésben áll annak színvonalával. Úgy látja, a változáshoz több dologra is szükség van:

„Ehhez az is kell, hogy a hatalmon lévők ne tekintsenek rá pártmédiaként, meg persze kell hozzá sok valódi újságíró, akik tudják, mi a dolguk. Ellenőrizni a hatalmat.”

Az újságíró szerint rengeteg feladat várna a megújuló közmédiára.

„És persze még ezer egy dolga lenne a magyar közmédiának, például beengedni az M2-re azokat a zenészeket, akik eddig nem szerepeltek a közmédiában, dolga van a gyerekeknek szóló tartalmakkal, a közélettel, a kultúrával. Sok-sok munka.”

A bejegyzést azzal a gondolattal zárja, hogy „Nagyon jó lenne egy év múlva azt mondani csettintve, hogy na, közelítünk, ilyesmire gondoltunk..”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Orbánhoz nem így álltak hozzá” – Dull Szabolcs szerint a közmédiás kérdezők teljes szereptévesztésben voltak Magyar Péterrel szemben
A politikai elemző szerint Magyar Péter nem a leendő miniszterelnökhöz méltó fogadtatást kapott a közmédiánál, miután másfél év után bement a Kossuth Rádióba és az M1 stúdiójába. Szerinte hatalmas volt a kontraszt ahhoz képest, hogyan fogadták évekig Orbán Viktort.


Dull Szabolcs a Facebook-oldalán írta le véleményét Magyar Péter közmédiában való megjelenésével kapcsolatban, amely szerinte azt igazolta, hogy szükség van a hírszolgáltatás felfüggesztésére.

„A Tisza elnöke másfél év után bement a Kossuth rádióba és az M1-be, és nem leendő miniszterelnökhöz méltó fogadtatást kapott”

– írta.

A politikai elemző úgy véli, hogy a közmédia munkatársai nehéz helyzetben voltak, hiszen két éven át lejárató anyagokat készítettek a politikusról, és másfél éve nem hívták meg interjúra.

„Magyar Péter ennek ellenére is nyert, a kérdezők pedig némileg meglepő módon úgy tettek, mintha mi se történt volna: egy támadó attitűddel, számonkérően, a választáson történtekre sehogy se reagálva kérdezték Magyart.”

Dull Szabolcs szerint a politikus nem is hagyta magát, és a szemükbe mondta, hogy „goebbelsi, hazug propagandát folytatnak”.

Az elemző szerint a kérdezők teljes szereptévesztésben voltak. Felidézi, hogy Magyar Péter a köztévében megkérdezte: „Szerkesztő asszony, nem érzi ezt kellemetlennek?”. Mire a riporter felcsattant: „Hogy kellene kérdeznem?”, „nem fog kihozni a sodromból”.

A közrádió műsorvezetője pedig többször is kioktatta Magyart. „Végig érezhető volt, hogy mindkét kérdező Magyar ellenfeleként pozicionálta magát, és úgy beszélgettek, mintha nem értenék Magyar felháborodását a közmédia hírszolgáltatása miatt.” Dull úgy látja, a feltett kérdések témája és stílusa a Fidesz kampányát idézte, amely a kormánypártnak egyharmadnyi szavazatot sem hozott.

„A közrádió kérdezője értetlenkedett, hogy miért őt támadja Magyar, a köztévé kérdezője visszaszólt, hogy »ne engem támadjon, kikérem magamnak, hogy hazugsággal vádoljon«.”

Az elemző úgy látja, a feszültséget a riporterek mentegetőzése és kioktató stílusa alapozta meg azzal, hogy egy „hiszen januárban hívtuk, de nem jött” típusú felvetéssel indítottak. Szerinte nehezen indokolható, hogy az ellenzék vezetője miért nem szerepelhetett élő adásban a kampány alatt. Dull Szabolcs szerint a kérdezők a választások után is azt a látszatot akarták kelteni, hogy a közmédiában minden rendben van.

„Hatalmas a kontraszt, ha arra gondolunk, hogyan fogadták évekig minden pénteken Orbán Viktort” – írta. Állítása szerint a miniszterelnöknek sosem kellett kellemetlen kérdésekre számítania, sőt, hírek szólnak arról is, hogy lista készült a tiltott témákról. „Magyar Péter ezzel szemben nem alákérdezést, hanem számonkérő, kötekedő fogadtatást kapott.”

Dull hozzáteszi: „Nyilván egyik irány sem jó.” Felidézi a beszélgetés végi párbeszédet is, amikor a kérdező úgy búcsúzott: „Ha meghívás érkezik, legyenek kedvesek javasolni a szakértőiknek, hogy bejöjjenek”. Magyar pedig úgy válaszolt: "Nehogy elnevesse magát".

A politikai elemző úgy véli, a történteket a két politikai tábor eltérően fogja értékelni. „A beszélgetést a tiszások és a fideszesek más miatt tartják majd felháborítónak: a tiszások a kérdezőket, a fideszesek Magyar Péter viselkedését, visszaszólásait tartják majd vállalhataltannak.”

Dull Szabolcs emlékeztet rá, hogy a Tisza Párt programjának része volt a közmédia hírszolgáltatásának felfüggesztése.

„Magyar Péter azért vállalta ezt a két beszélgetést, amelyet interjúnak nehezen lehet nevezni, hogy demonstrálja: a közmédiában teljes szereptévesztésben vannak, és nem változott a választás után se semmi.”

Végül megállapította, hogy Magyar majd kiválóan tud érvelni a beszélgetések után amellett, hogy miért kell véget vetnie ennek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Urbán Ágnes: Mintha a Kossuth rádió riporteréhez nem jutott volna el a választás, a rendszerváltás híre
A médiakutató szerint a reggeli interjúban láthatóvá vált az állami médiában dolgozók teljes szerepzavara. Urbán Ágnes szerint most az a legnagyobb kérdés, lehet-e csinálni egy olyan közmédiát, aminek a vezetése igazán független, és olyan vezetőt kinevezni, aki valóban autonóm.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 15.



Egészen döbbenetes volt az interjú, amit Magyar Péterrel Kossuth-rádióban, illetve M1-ben készítettek szerda reggel. Utoljára 2024-ben hívták meg a közmédiába, vagyis a kampány alatt egyszer sem juthatott szóhoz. A mostani interjúban pedig a műsorvezetők úgy viselkedtek, mintha még mindig a pártközpontból kapnák az utasításokat, bár kétségtelen tény, hogy a Tisza elnöke sem bánt velük kesztyűs kézzel.

Magyar Péter már az elején megismételte, hogy az állami médiát a propaganda részének tekinti, és a hírszolgáltatást mindenképp felfüggesztik, amint kormányra kerülnek. De vannak más terveik is a közszolgálati médiával.  Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével a történtekről beszélgettünk, valamint arról, hogyan nézne ki az ideális köszolgálati média.

— Hogyan értékeli Magyar Péter reggeli interjúit?

— Eléggé extrém volt. Mintha a Kossuth rádió riporteréhez nem jutott volna el a választás, a rendszerváltás híre, és nem nagyon tudta volna, miben van. Valamilyen furcsa oknál fogva úgy gondolta, hogy agresszív, politikai ellenfélként kezelő megközelítéssel kell beszélgetnie a leendő magyar miniszterelnökkel. Azt hiszem, nem az volt a célja, hogy bizonyos kérdésekben megismerje és megismertesse a hallgatókkal Magyar Péter véleményét, hanem inkább az, hogy egy rendkívül sértett és arrogáns riporter benyomását keltse. Ilyen szempontból nem is nagyon értem az ő koncepciójukat. Azt hittem, most elindul valamiféle értelmes beszélgetés, vagy legalább annyi, hogy elkezdenek úgy viselkedni, mint egy normális közszolgálati rádió vagy televízió. De egyáltalán nem ez volt a cél.

Mintha még direkt alapot akartak volna szolgáltatni arra, hogy ezt az egészet ebben a formájában meg lehessen szüntetni.

Az ott lévő emberek teljes szerepzavara, vagy legalábbis az adott riporter és a mögötte álló szerkesztők teljes szerepzavara most tökéletesen láthatóvá vált.

— Arra is hivatkoztak az állami média riporterei, hogy számtalan alkalommal meghívták a leendő miniszterelnököt. Elképzelhető, hogy a közmédia valóban megpróbálta meghívni Magyar Pétert?

— Erről fogalmam sincs. Azt azért sejtem, hogy tekintettel arra, milyen kritikák érték folyamatosan a közmédiát, ha lett volna élő meghívás Magyar Péter felé, amit ő nem fogadott el, azt valószínűleg kommunikálták volna a nyilvánosság felé. Semmi ilyesmit nem hallottunk eddig, hogy hívták volna, ezért ez nekem nem tűnik túl hitelesnek, de persze fogalmam sincs, milyen kommunikáció zajlott. Viszont volt egy mondat, ami különösen abszurd volt. A riporter azt mondta, hogy ő direkt megkérdezte, és az MTVA jogi osztálya azt mondta, hozzájuk semmiféle panasz nem érkezett.

Ez viszont teljes átverés, mert ennek a végtelenül korrupt és problémás közmédia-rendszernek épp az a lényege, hogy az MTVA gyártja a műsorokat, de a felelősséget a Duna Médiaszolgáltató viseli.

Tehát nem az MTVA jogi osztályát kellett volna megkérdezni, hanem a Duna Médiaszolgáltató jogi osztályát, ugyanis a panaszok folyamatosan oda érkeznek. Hogy mást ne mondjak: a Magyar Helsinki Bizottság és a Mérték Médiaelemző Műhely nemrég közösen küldött be egy panaszt, mégpedig a képernyő sarkában folyamatosan látható Nemzeti Petíció logó miatt. Magától értetődően mi is a Duna Médiaszolgáltatóhoz fordultunk. Tehát amit ott bemondott a kérdező, hogy az MTVA jogi osztályára nem érkezett semmi, lehet, hogy tényszerűen igaz, de a hallgatók teljes félrevezetése. Persze, hogy nem érkezett hozzájuk semmi, hiszen ezek a panaszok a Duna Médiaszolgáltatóhoz mentek.

— Ugyanakkor a Petőfi TV hirtelen nyitott lett új alkotókra, és élőben adták Magyar Péter nemzetközi sajtótájékoztatóját is. Minek volt köszönhető ez a hirtelen nyitottság?

— A vasárnapi napnak. Ezt persze lehet többféleképpen is interpretálni: ha valaki nagyon jóhiszemű, akkor gondolhatja azt, hogy végre felszabadultak. Mindig is szerettek volna korrektek lenni minden politikai oldallal, csak nem tehették, de most eljött az ő idejük. A kevésbé jóindulatú megközelítés szerint

ezek az emberek úgy szocializálódtak, hogy valakit szolgálnak, és most azonnal új gazdát kezdtek keresni, mert féltik az egzisztenciájukat.

Mindenki a saját vérmérséklete szerint döntheti el, hogy ez a gyors változás mit jelent a közmédiánál.

— A Facebookon több bejegyzés is arról szólt, hogy eddig fideszes szülők az M1 által is közvetített sajtótájékoztatót látva ábrándultak ki a pártjukból. Ez is bizonyítja, milyen fontos a tájékoztatás szerepe. Lengyelországban elsötétítették a közmédiát, majd átszervezték és újraindították. Járható út ez nálunk is?

— Két különböző országról, két különböző közjogi helyzetről beszélünk, tehát a kettő ilyen szempontból nem nagyon hasonlítható egymáshoz. A közmédia hírszolgáltatásának a felfüggesztését Magyar Péter is belengette, de feltételes módban: addig, amíg helyre nem áll a korrekt hírszolgáltatás – valahogy így fogalmazott. Senki nem tudja, hogy ez pontosan mit jelent. Gondolom, a kormány hoz majd egy döntést.

— Magyar Péter egy olyan paritásos pártellenőrzési modellről beszélt, ami korábban már volt Magyarországon, de nem vált be. Van ennél jobb megoldás? Mi lenne az ideális?

— Abból kiindulhatunk, hogy a mostaninál minden jobb. Az, hogy a kormánypárt ellenőrzi a közmédiát, és valójában nincs semmiféle érdemi kontroll fölötte, biztos, hogy a létező legrosszabb modell. A korábbi rendszerhez való visszatérés bizonyos szempontból jobb: több párt van jelen egy felügyelőtestületben, és most egy olyan testületre gondolok, ami érdemi felügyeleti jogkörökkel bír.

A közszolgálati közalapítvány kuratóriuma, ami az elmúlt 16 évben létezett, csak éppen értelme és jogköre nem volt, nyilván egy vicc volt ebben a formában.

De ha van egy érdemi felügyeleti szerv, amiben több párt vesz részt, az mindenképpen jobb, mintha a közmédia egy párt hegemóniája alatt működne. De van egy apró probléma a jelenlegi helyzetben: lesz egy parlamentünk három jobboldali párttal. Azt gondolom, a magyar pártrendszer és a politikai szféra idővel színesebbé válik, tehát sejthetően előbb-utóbb megjelennek a színen baloldali vagy liberális pártok is. De most négy évig biztosan nem lesznek a parlamentben. Nem biztos tehát, hogy a magyar társadalom vagy a politikai élet színességét le tudná fedni egy olyan felügyeleti szerv, ami a parlamenti pártok részvételével működik. De szerintem nem ez a legérdekesebb kérdés, hanem az, hogy lehet-e csinálni egy olyan közmédiát, aminek a vezetése igazán független, és olyan vezetőt kinevezni, aki valóban autonóm. Ezt nem lehet törvénybe beleírni. Nem hiszem, hogy lehet olyan törvényt alkotni, ami az igazi emberi, személyes hitelességet, a szakmai autonómiát garantálni tudja. Ezt egy olyan vezető tudja képviselni, akiben ez tényleg megvan. Nem lehet előírni valakinek, hogy legyen független és autonóm. Az a nagyon izgalmas kérdés, hogy hogyan fog történni a vezető kiválasztása, és ebből

ki tud-e jönni egy olyan ember, aki valóban komolyan veszi a feladatát.

Ez egy szép feladat mindenkinek: kezdjünk el gondolkodni, tudnánk-e mondani itt és most Magyarországon egy olyan embert, aki egyrészt képes egy ekkora intézményt elvezetni, másrészt szakmailag kompetens ezen a területen, és van egy olyan – nem akarok nagyon pátoszos lenni – nemzetegyesítő képessége, hogy legalábbis nem utasítják vissza élből az egyik, a másik vagy a harmadik párt szavazói. Tehát nem számít vörös posztónak senki szemében. Ha mélyen belegondolunk, nem magától értetődő, hogy van ilyen ember Magyarországon. Bennem emiatt nagyon nagy a kíváncsiság.

— Vajon a paritásos politikai ellenőrzés, vagy egy törvényben garantált, a bíróságokéhoz hasonló teljes függetlenség lenne a jobb? És ha meg is találjuk a megfelelő embert, a társadalom és a pártok készen állnak-e arra, hogy tiszteletben tartsák az autonómiáját?

— Reagálnék először a bírósági rendszerhez hasonló dologra. El tudnék képzelni egy ilyen tényleg autonóm intézményt, ami mondjuk évente a parlamentnek tartozik elszámolással, és senki másnak. A probléma, hogy ehhez túl nagy összegről beszélünk. A közmédia költségvetése most 154 milliárd forint. Ahhoz, hogy ezt elengedjük, és azt mondjuk, hogy építsünk a társadalmi bizalomra, és legyen teljesen autonóm, ez egy kicsit túl sok pénz. Ekkora összeget nem lehet elengedni anélkül, hogy ne lenne valami kontroll, legalább a közpénzek szabályos elköltése szempontjából. Az lenne az első feladat, hogy nagyon-nagyon végig kéne gondolni, mekkora közmédiára van szüksége ennek az országnak.

Kell-e például ennyi televíziócsatorna? Kell-e egy sportcsatorna egy olyan országban, ahol piaci alapon működik egy rakás sportcsatorna?

És még egy csomó funkciót végig kéne gondolni. Aprópénz, de érdekességként mondom: nem biztos, hogy a közmédiának kellene finanszíroznia a Nemzeti Sport kiadását, mert ez most egyébként náluk van. Tehát először a funkciókat kellene végiggondolni, és mindenképpen el kellene kezdeni csökkenteni a költségvetést. Nem indokolt egy ilyen nagy közmédiát fenntartani. Minél inkább sikerül csökkenteni az összeget, annál inkább ki lehet találni egy olyan felügyeleti rendszert, ami nem szakmai felügyelet, hanem a közpénzek átlátható és szabályos elköltésére irányul. Hogy nehogy valakinek eszébe jusson lopni a közösből. Ebben a tekintetben indokolt a felügyelet, de ezt úgy kellene kitalálni, hogy szakmai dolgokba ne lehessen beleszólni. És azt is ki lehetne találni, hogy

ne évről évre, a költségvetési törvényben döntse el a mindenkori parlamenti többség a közmédia finanszírozását, mert ott van egy zsarolási potenciál.

Ki kéne találni egy mechanizmust, hogy mondjuk három évre előre rögzítsék a költségvetést. Persze kell valami indexálás, ha elszabadul az infláció vagy gazdasági válság van, de ha van egy három évre előre rögzített költségvetés, akkor a mindenkori parlamenti többség nem tudja kénye-kedve szerint rángatni a közmédiát.

— A BBC-nél öt év ez a költségvetési ciklus...

— Az még jobb, mert ha átnyúlik egy parlamenti cikluson, az az igazi. Én most három évnek is örülnék, de a legjobb valóban az, ha átnyúlik a parlamenti cikluson.

— A magyar társadalom és a politikai osztály készen áll arra, hogy elfogadja érinthetetlennek a közmédiát akkor is, ha az rájuk nézve adott témákban kellemetlen is lehet?

— Ezt pár hónap múlva látni fogjuk, mert sejtem, hogy ez a független média kapcsán is elő fog kerülni. Most elsősorban azok fogyasztják és támogatják a független médiát, akik alapvetően nagyon kormánykritikusak, Fidesz-kritikusak és Fidesz-ellenesek voltak. Most közülük sokan boldogok és eufórikusak, alig várják, hogy jöjjön a Magyar Péter-kormány.

Pár hét vagy hónap múlva látni fogjuk, mi történik, amikor a független média továbbra is végzi a dolgát, mert az újságíró az újságíró marad, és megjelennek az első, már a Magyar Péter-kormánnyal szemben kritikus cikkek, a különböző döntések kritikái.

Később pedig esetleges korrupciós ügyek feltárása. Akkor a mostani Magyar Péter-támogató olvasók, a Tisza Párt szimpatizánsai vajon mennyire lesznek megértőek a független médiával szemben? Vagy ott fognak tombolni a komment­szekcióban, hogy mit képzel bármelyik újságíró, biztos az Orbán Viktort akarják vissza, vagy újra Fidesz-kormányt akarnak?

— Nem a politikai osztály, tehát a kritika alá vett kormány legnagyobb felelőssége lenne, hogy megvédje a vele szemben kritikus sajtót, és ezzel edukálja a társadalmat?

— Ez egyrészt igaz, másrészt ez így ebben a formában inkább csak a mesében van. Szerintem ez nem fog megtörténni, és nem is biztos, hogy jó. Ha két-három hónap múlva Magyar Péter védené meg a független médiát a kommentelőktől, az nem lenne egy egészséges állapot. Nem jó, ha a média és a politikus nagyon barátkozni kezd. Az egy nagyon egészségtelen állapot volt, amit láttunk: a propagandamédia az elmúlt 16 évben bevallottan és vállaltan Orbán Viktor rajongóiból állt, abból nem tud jó termék születni. Persze lehet gesztusokat tenni. A tegnapi sajtótájékoztatón az az egy-két perc, amikor Tárkányi Zsolt deklarálta, hogy először a független média kérdezhet, és elmondta a nemzetközi újságíróknak, hogy ezek a médiumok eddig be se nagyon jutottak sajtótájékoztatókra, az egy nagyon szép gesztus volt. Ahogy az is, hogy Magyar Péter elmondta a külföldi újságíróknak, hogy az ott kérdező Kaufmann Balázsnak köszönhető a kegyelmi ügy feltárása.

Ez szép, szimbolikus gesztus volt, de ennél nagyobb összeborulás a Tisza-kormány és a független média között szerintem nem várható, és nem is lenne egészséges.

Ezt a társadalomnak magának kellene lejátszania valahogy.

— Egyáltalán szükség van-e közmédiára a 21. században, az online felületek, podcastok, a végtelen információ tengerében? Nem lehetne ezt a rengeteg pénzt másra, hasznosabb dolgokra költeni?

— Ez egy nagyon izgalmas kérdés. A teljes megszüntetés talán nem lenne jó, bár ezen lehetne vitatkozni. Annak viszont lenne értelme, hogy komolyan átgondoljuk, mire és mekkora intézményre van szükség. A hírszolgáltatásban és a kultúrában még ma is van komoly szerepe a közmédiának. De például el lehetne gondolkodni azon, hogy azt az összeget, amit a magyar állam tartalomgyártásra költ, nem biztos, hogy egyetlen intézménybe kell beleönteni. Mondok egy példát: az állam szán évi egymilliárd forintot dokumentumfilmekre, hogy megértsük a világot, és dokumentáljuk, mi történik a magyar társadalommal. De abban nem vagyok biztos, hogy ezeket a filmeket a közmédiának kell legyártatnia.

Lehetne egy jó alap, szakmai és művészi szempontból vegyes testülettel, amelyik eldönti, milyen ötleteket támogatnak.

Az elvárás csak annyi lenne, hogy a készítők hozzanak egy szándéknyilatkozatot valakitől, hogy a filmet be fogják mutatni. Lehet, hogy a film a TV2-n, az RTL-en, a Partizánon, a Telexen vagy a 444-en fog megjelenni. A lényeg, hogy a tartalom készüljön el, és jusson el a nézőkhöz.

— Ez nem újdonság, a Nemzeti Filmintézetnél már most is befogadó nyilatkozattal lehet pályázni. Más kérdés, hogy a Filmintézettel is kezdeni kell majd valamit...

— Igen, ez tényleg van, és léteznek más típusú alapok is, például a helyi rádióknak és tévéknek is vannak kisebb összegű műsorkészítő alapjaik. Igazából azt akartam jelezni, hogy újra kéne gondolni a közmédia feladatait. Lehet, hogy bizonyos területek nem rá tartoznak, hanem más mechanizmus kellene hozzájuk. És onnantól, hogy feladatokat veszünk el a közmédiától, a költségvetés is csökken. Hogy a legnyilvánvalóbbat mondjam: nem kell minden NB I-es meccset közvetíteni. Akkor eljutunk oda, hogy mi az, amihez mindenképpen kell a közmédia. És amit az előbb mondott: akik a sajtótájékoztatót látva jöttek rá, hogy a miniszterelnök-jelölt talán nem egy háborús őrült, hanem egy normális ember, pont ez bizonyítja, hogy még szükség van közmédiára. Lehet, hogy 20 év múlva már nem lesz. De szerintem most még van.

— Mi legyen az MTI-vel? Nagy trükk volt, hogy ingyenessé tették a hírszolgáltatását, ami kinyírta a magánhírügynökségeket és rövid pórázra tette a kereskedelmi rádiókat. Ezt indokolt megszüntetni?

— Én mindenképpen kivenném a közmédiából. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a közmédia nagyon könnyen válik a politikai hatalom játszóterévé. Ha sikerülne ebből kivenni az MTI-t, akkor az talán egy lépéssel messzebbre kerülne a politikától és a politikai nyomástól. Persze a teljes függetlenség illúzió, mert egy nemzeti hírügynökség finanszírozása mindig is függeni fog a magyar államtól, de a működését tekintve távolabb kerülhetne a nyomástól.

— Mindezeket figyelembe véve mennyi idő múlva mondhatjuk azt, hogy van egy valódi közmédiája az országnak?

— Három dolog mindenképpen kell. Az egyik egy strukturális, szabályozási változás. Az biztos, hogy több hónap, amíg kialakul egy új keretrendszer és megszületik egy új médiatörvény. Csodálkoznék, ha ez ősznél hamarabb meglenne, hacsak nincs már előkészítve egy kész tervezet. A másik, ami a nézőknek sokkal látványosabb lesz, a hírszolgáltatás megújulása: ki lesz a hírigazgató, milyen embereket vesznek fel, mennyire jelenik meg a valódi újságírói munka. Itt szerintem teljes stábcsere kell.

Akik eddig asszisztáltak a hírműsorok készítéséhez, nem alkalmasak arra, hogy egy közmédia-híradót csináljanak.

Itt kell a legtöbb embert lecserélni, természetesen nem a technikai munkatársakra gondolok, hanem azokra, akik a tartalmat előállították és szerkesztették. A harmadik dolog, ami nekem személyesen és minden adófizetőnek fontos: a közmédia működésének teljes transzparenciája. Ki kell alakítani egy rendszert, ahol a szerződések elérhetők. Ne egy kezelhetetlen, gyenge minőségű PDF-et kelljen keresgélni az MTVA egyik eldugott oldalán, hanem átláthatóan lehessen látni, mire megy a pénz. Ez a három elem szükséges, és remélem, őszre ezt már látni fogjuk. Valószínűleg a második lesz a leggyorsabb: egy új hírigazgató és egy valódi újságírókból álló új stáb felállítása szerintem nagyon gyorsan meg fog történni.

— Tehát mondhatjuk azt, hogy őszre már lehet egy jól működő közmédiánk?

— Szerintem ez a legvalószínűbb. De az is lehet, hogy a Tisza Párt tanácsadói körében már létezik egy teljesen kész médiatörvény és közmédiastruktúra, akkor ez lehet gyorsabb is. Mivel erről én semmit nem tudok, ezért gondolom azt, hogy inkább az ősz a reális.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina kiakadt Deák Dánielre: Még most is hazudsz! Még most is hülyének nézed a magyarokat!
A közéleti influenszert felháborította a Fidesz-párti véleményvezér Partizán-interjúja. A szituációt úgy írta le, hogy „Berlin eleste után két nappal Mengele doktor asszisztense egy partizánnal beszélget a rádióban, és az övsömör kezeléséről diskurálnak.”


Élesen bírálta a kormánypárti véleményvezéreket Pottyondy Edina egy a Facebook-oldalán. Azt írja, ő maga nem a megtorlás híve, de szerinte „a lelkiismeret pont arra van, hogy a gyarlóságainkat büntesse.” Deák Dániel interjúja a Partizánon például rendkívül felbosszantotta.

„Az rohadtul felcseszett, ahogy Deák Dani bevonult a Partizánba, hogy szakmázzon egy kicsit a Fidesz választási vereségének az okairól, elnézést kérjen Hann Endrétől (és önérzetesen kikérje magának, hogy amúgy máskor ilyet nem tett), és elmagyarázza a nézőknek, hogy valójában azon szakmai sztenderdek alapján dolgozott, amikkel a Telex újságírója felgöngyölítette a gödi akkumulátormérgezést.”

Hozzáteszi, hogy Deák Dániel nem árulta el, hogy a Megafonnak honnan lettek milliárdjai, de közben tagadta az állami finanszírozást.

„Nagyjából ez volt az az utolsó pillanat, amikor azt kellett volna mondani, hogy ne haragudj, Dani, te kis fa...szopó, még most is hazudsz! Még most is hülyének nézed a magyarokat, azok után, hogy egy ország mondta azt, hogy ebből elég”

– írta.

Szerinte a Telex stúdiójában Ferencz Orsolya is hasonlóan viselkedett. Úgy véli, „ezek a propagandisták és ezek a politikusok annak a rendszernek részei, ami emberek ezreit tette tönkre.”

„Gyűlöletre uszítottak, hazudtak, mocskoltak, és segédkeztek az ország kirablásában, a demokrácia leépítésében. Két napja még azzal vádaskodtak, hogy ukrán ügynökök a velük szemben ülők, akik háborúba akarják vinni az országot. Két hete még azzal fenyegetőztek, hogy ezeknek a poloskáknak nem lesz maradásuk az országban, ha újra nyernek”.

Példaként említi Pócs Jánost, aki „azt mondta egy tiszás aktivistának, hogy »13-án keressél magadnak egy másik országot bazmeg! Országot keressél magadnak te takony.«”

Ezután egy erős történelmi párhuzammal folytatja:

„És most, Berlin eleste után két nappal Mengele doktor asszisztense egy partizánnal beszélget a rádióban, és az övsömör kezeléséről diskurálnak.”

Néha szóba kerülnek a haláltáborok, a pogromok, de az asszisztens simulékonyan elmagyarázza a rádióhallgatóknak, hogy hát ez volt a reálpolitika, nagyon jól működő recept, de most megunták az emberek. Meg egyébként se történt semmi érdemleges, ami ne fordult volna már elő. És amúgy bármikor örömmel elmegy bárkivel az övsömörről beszélgetni.”

A Partizánnak is odaszúrt: „A háborús idők után olyan jó egy könnyed életmód-magazinban dumcsizni. Előző nap egy közismert kápót látott vendégül, aki imádott cigányokat »viccből« kemencébe zárni, de most nagyon jó sztorikat osztott meg arról, hogy hogyan főztek Herman Göringgel birkapörköltet a birodalmi napokon.”

A poszt végén úgy összegzi a véleményét:

„Tényleg nem akarok egy véresszájú, reakciós őrült lenni, de ez egy durván Stockholm-szindrómás működés, asszisztálás a mosakodásukhoz.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: