SZEMPONT
A Rovatból

Könyörögtek az emberek a gyógyszerért és az élelemért – egy túlélő vallomása Mariupol pokláról

Andrej heteken át önkéntesként segített a körbezárt és folyamatosan bombázott városban. Szörnyű dolgokat látott, és egy hajszálon múlt az élete, de végül kijutott, és magához ölelhette menyasszonyát.
Belicza Bea - szmo.hu
2022. április 12.


Link másolása

A 400 ezres ukrán városban a legóvatosabb becslések szerint is 5 ezer ember halhatott meg az orosz támadás alatt. Andrej négy hét után menekült ki, addig önkéntesként segítette a rászorulókat. A Szeretlek Magyarországnak elmesélte, mit látott, és hogyan jutott ki az ostromgyűrűbe zárt Mariupolból.

A háború kitörésekor február 24-én megdöbbentette a támadás, ahogy a barátait is. Az első nap megkereste a helyi önkénteseket, és beállt segíteni. Barátnője máshol lakik, akkor még arról beszéltek telefonon, remélhetőleg hamarosan találkozhatnak.

Mariupol a háború előtt

Az oroszok szinte azonnal megtámadták Mariupolt is. Ettől gyorsan megváltoztak a dolgok. Pár nap múlva leálltak a buszok, lezártak utakat, Andrej is biciklivel járt mindenhová. Végül inkább beköltözött az önkéntes központba. Elkezdték gyűjteni az ételeket, italokat, amikre hamarosan nagy szükség lett.

„Fosztogatni kezdtek a helyiek. Eleinte a szükség miatt, de aztán egyszerűen zsákmányoltak, mint a bűnözők. A rendőrök az elején elkapták őket, később azonban már a város határában lévő oroszokra figyeltek, és bent elszabadult olykor a pokol”

– emlékezett, milyen rettenetes volt a bajban ezzel is szembesülni.

Az önkéntesek a legtöbb élelmiszert helyi boltokban vásárolták. Akadt azonban olyan, aki ebből is hasznot húzott, jóval magasabb áron adta a kenyeret, mint békeidőben. Végül az egyik bolt pékségben maguk kezdték sütni a kenyeret, így ők állíthatták elő a legfontosabb élelmet.

Először a villany, majd a víz, végül a gáz szűnt meg a városban.

„Március 2-án volt utoljára internet. Azon a napon megkértem a barátnőm kezét. Három nap múlva a telefonkapcsolat is megszakadt.”

- meséli.

Nem tudta, láthatja-e még valaha menyasszonyát.

Az oroszok rendszeresen ágyúztak, néhány önkéntesük otthonát rakétatámadás érte, de életben maradtak.

A szülészeti és gyermekklinika bombázása után Andrej hazament az önkéntes központból. Összegyűjtött minden fontos emléket, fotókat a szerelmükről és elrejtette.

Tisztálkodni sem nagyon lehetett, néha lefürdött egy üveg vízzel.

A központban napról-napra romlott a helyzet. Egyre többen jöttek. Sokan gyógyszerért könyörögtek, néha kifejezetten rákra, asztmára vagy cukorbetegségre.

„Március 12-én eltaláltak egy házat a közelünkben. Egy apa rohant segítségért, akinek a fiát megölte a rakéta, miközben kint főztek.”

Egyre több volt a holttest a közelükben. És napról napra borzalmasabb dolgokat látott. Egy óvóhelyről súlyos sérülésekkel vittek kórházba egy nőt, akinek három darabban volt az álkapcsa, és egy férfit, akinek csak egy izom tartotta a kezét. De nem ez volt a legrosszabb.

„Egy bombatámadás gyerekáldozatát kellett elvinnem az útról. Bevittem egy fedett részre. A többi holttestet is odatették, később a helyiek eltemettek mindenkit.”

Egy alkalommal szájsérüléshez kerestek segítséget egy férfinak, és helyben találtak egy fogorvost. Ő gyógyszert kért az önkéntesektől, Andrej később visszament a kért csomaggal. Gyorsan távozni akart, de a doktor beszélgetni kezdett. „Megmentette az életemet ez az ember! Hallottuk a repülőgép hangját és a bomba becsapódását. Amikor kijöttem, láttam, hogy eltalálták az iskolát 200 méterre tőlünk. Ott mentem volna el.”

Másnap üzletekbe törtek be helyiek. Ukrán katonák segítettek megállítani őket. A fosztogatók azt mondták, vizet láttak bent, azért törték be a kirakatot. „A kérdésre, hogy hol van a víz, elszaladtak. A bolt már majdnem üres volt, csak rengeteg alkohol volt bent. A söröket, vodkát és más italokat összetörtük a katonákkal.”

Március 15-én azt hallották, hogy nyitottak egy humanitárius folyosót az evakuálásra.

„Két nappal később, egy hatalmas légicsapás után döntöttem úgy, hogy én is megyek.”

Feltankolták az autót és két barátjával beültek. Elmentek egyikük édesanyjáért is.

A lépcsőházaban Andrej összefutott egy orosz katonával. „Átkutatta a hátizsákomat és megkérdezte, van-e cigarettám. Két másik is igazoltatott. Ők azt kérdezték, voltam-e katona?”

Barátjuk anyja is csatlakozott, majd elindultak kifelé a városból. Az első ellenőrzőponton az oroszok ukrán katonákat kerestek az autójukban.

Utána ki kellett szállniuk, mert a kocsit vezető barátjuk másfelé ment. Stoppoltak. Először az anyát és fiát vitték el, majd egy család Andrejt is felvette.

„Sok ellenőrzőponton mentünk keresztül. Volt nálunk vodka, az mindig segített. Az egyik helyen nagyon arrogáns volt a katona, de egy üveg italtól és egy doboz cigitől megnyugodott. Egy másik helyen téli cipőt és kesztyűt kértek az oroszok.”

Az autó rossz állapotban volt, sokat kellett szerelgetni menet közben. Éjszakára megálltak egy faluban, befogadta őket egy család. Ezért nagyon hálás Andrej.

„Tokmakban megnézték a telefonomat is. Isten tudja, hogy nem találtak számukra kedvezőtlen képeket benne. Másnap elhagytuk az utolsó orosz ellenőrző pontot is. Még egy óra volt egy aláaknázott mezőn kijutni a biztonságos területre. Nagyon örültünk az első ukrán ellenőrző pontnak. Rendőrök kísértek Zaporizzsijáig.”

28 óra alatt tették meg a 300 kilométert.

Óriási volt az öröm, amikor végre élőben találkozhatott családjával és menyasszonyával. Andrej nem felejtette el a közös képeiket magával hozni. Csak pár képeslapot hagyott Mariupolban, azt reméli, egyszer majd azokat is megtalálja, ha visszamegy. Ha visszamehet.

A legösszetörtebb azt mondja akkor volt, amikor megpróbált kapcsolatba lépni szerelmével, de nem sikerült.

„Elsírtam magam pár nappal indulás előtt, amikor hallottam, hogy van egy hely, ahonnan lehet telefonálni. Rohantam én is, hogy hívjam anyut és a barátnőmet, de nem volt jel.”

Visszagondolva az bántja a legjobban, hogy nem segíthettek mindenkinek. Az önkéntesek által működtetett központban csak csoportoknak tudtak segélyeket adni, egyéni segítségre nem volt lehetőség. Az embereknek kellett összeállniuk csapatokba. Emlékszik egy nagymamára, aki nagyon dühösen ment be hozzájuk ennivalóért.

„Felrúgtuk a szabályt és adtunk neki levest, lepényt, gyógyszert. Sírva köszönte meg. Borzasztó, hogy olyan sok segítségkérőt kellett visszautasítani, de nem bírtuk volna másként."

Andrej azt mondja, nagyon sokáig megvolt benne a harci kedv, de Mariupolban fel kellett adnia.

“Különféle forgatókönyveken gondolkodtunk, de a helyzet napról napra változott. Maradni akartam, de megértettem, hogy a terveink elbuktak. Csak arra tudok gondolni most, hogy továbbra is aktívnak kell lennem."

Szerinte Mariupol sokáig az apokalipszis városa lesz, ha végre elhagyják az oroszok.

Sajnálja, hogy a világ több pontján sokan nem értik, nem érzik, mi történik Ukrajnában.

„Nem tudják, milyen az, ha harckocsik tüzelnek a közeledben, amikor nem tudod, hogy felébredsz-e reggel, és látod-e még valaha a menyasszonyodat.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: A fideszeseket Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják az Európai Parlamentben
A politikus szerint a Fidesz képviselői csak felveszik a pár száz milliós fizetést, és egyébként semmit nem csinálnak. Azt mondja, érdemes összehasonlítani, milyen emberek vannak pártja EP-listáján, és kik alkotják a Fideszét.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Magyar Péter szerint március 15-én és április 6-án már bebizonyította mozgalma, hogy vannak vidéki támogatói és nem csak egy „belpesti médiahekkről” van szó. Szerinte a vidéken élőket többek között őszinteséggel lehet megszólítani, nem pedig „lejönni dzsippel és megmondani, hogyan kellene élni”.

A politikustól megtudtuk, hogy 538 jelentkezőből választották ki másfél nap alatt azokat, akik az internetes szavazás után pártja EP-képviselőjelöltjei lehetnek majd.

„Van olyan, aki hat nyelven beszél. (...) Egyedül több nyelven beszél, mint a Fidesz-frakció húsz év alatt az Európai Parlamentben. Ami nem nehéz persze: százszor nulla az nulla, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb semmilyen nyelven nem beszél.

Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják őket az Európai Parlamentben, akik felveszik a pár száz milliós fizetést évente és egyébként semmit nem csinálnak.”

Magyar szerint figyeltek a nők arányára, a jelentkezők életkora is fontos szempont volt, ahogy az is, hogy legyen víziójuk.

„Össze kell hasonlítani a Fidesz EP-listáját Deutsch Tamással az élen, meg a mi EP-listánkat. Szerintem ha nem is a pártokról beszélünk, akkor elég könnyű eldönteni, hogy az ember kire szavaz”

– tette hozzá Magyar Péter.

A teljes beszélgetést és a békési országjáróról készült beszámolót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Eljön az ember közéjük és nem lejön egy dzsippel, és megmondja, hogyan kéne élni
Elkísértük Magyar Pétert vidékre, az országjárása első állomására. Egy résztvevő azt mondta, utoljára ilyen zizegés a rendszerváltás környékén volt Békés megyében.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

„Olyan bebetonozott dolgok vannak az országban, amit egy úgymond friss erőnek kell valamilyen szinten megoldani” – mondta lapunknak Magyar Péter Békés megyei országjáró rendezvényének egyik résztvevője. A férfi szerint két éve az ellenzéki összefogás nem működött.

Két másik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „teljesen elkopott az ellenzék”. Szerintük „utoljára ilyen zizegés a rendszerváltáskor volt itt Békésben”.

„Én MZP-s vagyok, de mindenki szimpatikus, aki Orbánt le akarja váltani” – mondta a rendezvényre lányával érkező nő. A tinédzser lapunknak úgy fogalmazott: nagyon reménykedik abban, hogy Magyar változást tud hozni az országnak.

„Meggyőzött minket. Aki itt van, szerintem annak a nagy részét meggyőzte”

– jelentette ki a gyűlés végén egy férfi.

A politikus orzságjárásának első állomásáról készült beszámolónkat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk