SZEMPONT
A Rovatból

Karsai Dániel: Szeretném a hazámban, a szeretteim körében befejezni az életemet, mert „itt élned, halnod kell”

A gyógyíthatatlan betegséggel küzdő ügyvéd a strasbourgi bíróságon szeretné elérni, hogy saját akaratából, méltósággal halhasson meg. Otthonában beszélgettünk vele.
Láng Dávid - szmo.hu
2023. október 17.



Óriási visszhangja volt nemrég Dr. Karsai Dániel bejelentésének: a 46 éves ügyvédnél tavaly diagnosztizálták az ALS nevű halálos betegséget, amellyel például Stephen Hawking is küzdött. Nem sokkal korábban még rendszeresen sportolt, túrázott és biciklizett is, ma viszont már nem képes önállóan ellátni magát, járni is csak nagy nehézségek árán tud.

A helyzete pedig az idő előrehaladtával ennél is sokkal rosszabb lesz, egyre nagyobb kínokat kell majd átélnie, miközben a tudata tiszta marad. Ezért döntött úgy, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul: a célja, hogy engedélyezzék számára az életvégi döntést, még mielőtt elviselhetetlenné válnak a fájdalmai.

A jelenlegi magyar szabályozás ilyen téren a legszigorúbbak között van: még akkor is megbüntethetik a neki segítő orvosokat vagy családtagokat, ha egy másik országban kerül sor a beavatkozásra, ahol ez egyébként legális. Az ügyet a bíróság gyorsított eljárásban vette napirendre, az első tárgyalás november végén lesz, néhány hónappal később pedig akár meg is születhet az ítélet.

– Mikor döntötte el, hogy a nyilvánosság előtt beleáll az ügybe, és megpróbálja bírósági úton végigvinni?

– Ez egy folyamat volt, nem tudok konkrét időpontot mondani. Először azt döntöttem el, hogy elmegyek Strasbourgig, majd nagyjából nyár közepére érlelődött meg bennem a gondolat, hogy közéleti párbeszédet is szeretnék kezdeményezni, mivel annyira fontosnak tartom a témát. Bíztam benne, hogy lesz iránta valamekkora érdeklődés, azt azonban nem gondoltam volna, hogy ekkora.

Nem tagadom, az is közrejátszott, hogy nekem már előtte is volt bizonyos ismertségem, nem éltem rejtőzködő életmódot, a tünetek pedig egyre erősebbek lettek. Előbb-utóbb a családomon és szűk baráti körömön kívül is kiderült volna a betegség, szóval úgy voltam vele, hogy akkor inkább előre megyek és én magam teszem közzé. Ugyanakkor az egészet attól tettem függővé, hogy a bíróság sürgősséget ad-e a kérvényemnek, mert akkor rögtön van miről beszélni, ami rajtam túlmutat.

Ha egyszerűen csak bejelentettem volna, hogy halálos beteg vagyok, a reakciók kimerültek volna annyiban, hogy „jajj, szegény Dani”, vagy „jajj, szegény ügyvéd úr”. Most viszont jó esély van rá, hogy belátható időn belül egy sokakat érintő döntés születik, ami már közel sem csak rólam szól.

Persze az empátia hihetetlenül jól esik, de szerencsére eddig is rengetegen támogattak, szóval nem ez motivált. Nem pszichoterápiás céllal álltam ki, hanem azért, ami eddig remekül meg is valósult: hogy beszélgessünk erről a szomorú témáról.

– Hány országban legális jelenleg az életvégi döntés?

– Az USA 11 tagállamában, emellett Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, a Benelux-államok, Spanyolország és Portugália az, ahol a legteljesebb körű, vagyis aktív halálba segítést igénylő életvégi döntés lehetséges. Emellett még több másik módja létezik, például a lemondás valamilyen életmentő kezelésről. A trend egyértelmű: az elmúlt 20 évben egyre több helyen egyre megengedőbb a szabályozás.

– Ön milyen módosítással lenne elégedett a magyar jogban?

– A magyar szabályozás nemzetközi összehasonlításban is szigorú. Nemhogy Magyarországon nem (vagy csak elképesztően szűk körben) lehetséges életvégi döntést hozni, de még az is tilos, sőt büntetőjogilag üldözött, ha én elmegyek külföldre, ahol mindez legális, és ebben engem segítenek. A szeretteim, családtagjaim a kijutásban, a kinti orvosi személyzet pedig a konkrét megvalósításban. Ez öngyilkosságban való közreműködésnek minősül. amiért itthon vádat emelhetnek, és akár el is ítélhetik mind a családtagjaimat, mind a nekem segítő külföldi orvosokat. A minimum számomra az lenne, hogy legalább ez a tilalom kerüljön ki a Büntető Törvénykönyvből.

Nem szeretném, hogy az utolsó gondolatom az legyen: „úristen, vajon megvádolják-e a nekem segítőket a halálom után?” A legideálisabb azonban a teljes körű életvégi döntés engedélyezése volna Magyarországon is. Én büszke vagyok a magyarságomra, azt tartom, hogy itt élned, halnod kell. Szeretném a hazámban, a szeretteim körében befejezni az életemet.

– Keresték önhöz hasonló helyzetben lévők, illetve a családtagjaik is?

– Igen, és valószínűleg nem az enyém lesz az egyetlen beadvány. Ugyan csatlakozni ehhez már nem lehet, de tőlem függetlenül mások is kezdeményezhetnek eljárást hasonló témában, ezt a szándékukat többen is jelezték.

– Lehet precendensértéke a többiekre nézve, ha az ön ügyét pozitívan bírálják el?

– Abszolút. Magyarországon enyém az első olyan ügy, ahol relatíve korai szakaszban lévő beteg fordul Strasbourghoz és a magyar jogalkotóhoz – tehát olyan, aki tényleg tud ebből profitálni, nemcsak az erkölcsi győzelem motiválja. De ha sikert érek el, az a hozzám hasonló helyzetben lévő, ALS-ben vagy hasonló betegségben szenvedő embereknek is segíthet.

– Mennyire sikerülhet ráirányítania a figyelmet magára az ALS-re? Szintén ezt célozta jó 10 évvel ezelőtt a jeges vödrös kihívás, de az eléggé félrement, Magyarországon legalábbis mindenképp.

– A konkrét betegségre nem célom felhívni a figyelmet, egyszerűen azért, mert nem orvos vagyok. Elszenvedem, de szakértője nem lettem, és véletlenül se akarok téves információkat közzétenni ezzel kapcsolatban. Inkább átlalánosságban szeretném képviselni a betegségek által súlyos testi-lelki szenvedésnek kitett emberek jogait a saját ügyemen keresztül.

– A magyar kormány részéről kapott már bármilyen visszajelzést az első posztja közzététele óta?

– Hivatalosan senki nem keresett a politikából, sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalról. Egy-két régi ismerőstől kaptam rövid, együttérző üzenetet – nem titok, hogy korábban sokaknak eljártam a képviseletében –, de ezt magánemberként tették.

– Negatív vélemények is jutottak el önhöz?

– Olyan előfordult, hogy mélyen vallásos emberek írtak nekem, de mindenki messzemenőkig empatikus volt. Például: „Kedves Dániel, mélyen együttérzek magával, de úgy gondolom, hogy ezt a döntést nem önnek kellene meghoznia. Találja meg Istent, ő majd segít a szenvedés elviselésében.” Támadó üzenetet egy darabot se kaptam.

– És a fenti felvetésre mit válaszolt?

– Ezernél biztos több levél jött, szóval megmondom őszintén, nem tudtam külön-külön reagálni rájuk.

A nyilvánosságon keresztül azt üzenem, hogy nagyon köszönöm az együttérzést, de én máshogy látom ezt. Ahogy én tiszteletben tartom az ő vallásukat, világnézetüket, tegyék ők is ezt az enyémmel.

– Mit gondol, a médiavisszhang és a látható tömegtámogatás segítheti az ügy pozitív elbírálását?

– Biztos, hogy érzékelik, de Strasbourgban ennél bonyolultabb a helyzet, mert ők Európa egészére állapítanak meg emberi jogi minimum sztenderdeket. Tehát azt kell felmérniük, a kontinensen hogy áll ennek a dolognak a megítélése. Meglátjuk, mi lesz, mindenesetre én azt érzékelem, hogy összességében sokkal elfogadóbb a hozzáállás, mint egy-két évtizede. Magyarországon is elsöprő támogatottságot tapasztalatok, világnézettől függetlenül.

– Hogyan készül a tárgyalásra? Saját magát fogja képviselni?

– Mindenképp szeretnék elmenni rá, és fel is fogok szólalni, de van egy kiváló csapat mögöttem, mert a saját ügyében senki nem jó ügyvéd. Magyarország legjobbjaival dolgozom együtt, igazi csapatmunka a felkészülés.

– Ki lesz az alperes, hogy alakul majd az ügy lefolyása?

– Strasbourgban a magyar államot mindig az Igazságügyi Minisztérium képviseli, az eddigi ügyekben már jó 30 éve Tallódi Zoltán jár el. Biztosan persze nem tudhatom, most is ő jön-e, de ha igen, örömmel fogjuk üdvözölni egymást, mivel annak idején kollégák voltunk. Bár az elmúlt 12 évben ellenérdekű feleknek számítottunk minden értelemben, ma is korrekt, kollegiális a viszonyunk. Persze az is előfordulhat, hogy a személyes érintettségre hivatkozva nem vállalja az ügyet.

– Mennyit tud dolgozni jelenleg, az ügyfelei mennyire támogatják?

– Sok helyen elmondtam, hogy továbbra is aktív vagyok, és úgy érzem, ez az ügyfelekhez is eljutott.

Mindenki támogató, és szeretném is megnyugtatni őket, hogy az élet nem állt meg: nem haldoklom, csak egy halálos betegséggel küzdök. Ezt az interjút is szobabiciklizés közben adom.

Majdhogynem ugyanúgy dolgozom, mondjuk nem 5-6 órát, hanem 3-4-5-öt naponta. Heti 2-3 alkalommal szoktam bejárni az irodába, a maradék időben pedig itthonról. Ma is 8 és 1 óra között egy beadványt írtam, és ha megoldott az akadálymentesítés, tárgyalásokra is eljárok. Az irodámban egyébként nem én vagyok az egyedüli ügyvéd, szóval ha bármilyen okból kiesnék a munkából – akár azért, mert a fejemre esik egy tégla –, az ügyfelek ebből semmit nem érzékelnének.

– A saját ügye hol helyezkedik el a prioritási sorban?

– Mindig a határidős munka van elől, most épp egy másik strasbourgi beadványon dolgozunk. Utána egy alkotmányjogi panasz következik majd, aminek szintén közeleg a határideje. Amikor pedig az én ügyemmel lesz ez a helyzet, nyilván az kerül majd előtérbe. De az ügyfeleim nem szenvedhetnek csorbát amiatt, hogy speciel most én is panaszos vagyok.

– Hogy néz ki az ügy időrendje?

– A kormány október 17-ig nyújthatja be a beadvánnyal kapcsolatos észrevételeit. Erre három hetünk lesz írásban reagálni, utána következik majd a tárgyalás, november 28-án. Ítélet aznap még nem születik, de reményeim szerint 2-3 hónapon belül igen, szóval akár már januárra vagy februárra meglehet.

– Gondolkodik negatív forgatókönyvön is?

– A bokszmeccsen az ember nemcsak osztja, hanem kapja is a pofonokat. Ez egy per, és olyan per nincs, ahol 100 százalék a nyerési esély. Ha vesztünk, akkor vesztünk, de túl sokat nem gondolkodom ezen.

Valójában nem is félek a vereségtől, hiszen rosszabb helyzetbe semmiképp nem kerülhetek. Életvégi döntést legálisan most nem hozhatok, teljes vereség esetén továbbra is így lesz, szóval nem változik semmi.

Igaz, jóval nagyobb szenvedést kell majd átélnem, de ez a jelenlegi helyzet szerint is így van. A beletett munka pedig semmiképp nem elvesztegetett: szakmailag fejlődöm, egy nagyon érdekes ügyön dolgozom, emiatt totális vesztesként már nem tudok kijönni. De bízom benne, hogy az ítélet is kedvező lesz, és ennek van reális esélye.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
37 órás utat tettek meg, a fél világot körberepülték az amerikai B-2-es lopakodó bombázók, hogy megsemmisítsék Irán legjobban őrzött nukleáris létesítményeit
Először vetették be a GBU-57 bunkerromboló bombákat, de hogy mekkora sikerrel jártak, egyelőre nem tudni. A támadás előtt nem sokkal a műholdak egy hosszú teherautókonvojt mutattak a legfontosabb iráni nukleáris létesítmény bejárata előtt, ami azt jelzi, az irániak valamire készültek.


Az amerikai hadsereg hat B-2-es lopakodó bombázója Missouri államból indult útnak, és közel 37 órát tettek meg megállás nélkül, hogy csapást mérjenek Irán legfontosabb nukleáris létesítményeire. Az amerikai tisztviselők elmondása szerint a bombázók 12 darab, egyenként 13 600 kilogrammos bunkerromboló bombát dobtak le a Fordóban található föld alatti létesítményre, miközben tengeralattjárókról 30 Tomahawk rakétát indítottak a Natanz és az Iszfahán ellen közelében található célpontok ellen.

Élesben először vetették be a GBU-57 Massive Ordnance Penetratort, az Egyesült Államok egyik legnagyobb és legpusztítóbb nem nukleáris bunkerromboló bombáját.

A fegyver akár 61 méter mélyre is képes behatolni a megerősített föld alatti létesítményekbe, például a betonbunkerbe vagy egy hegy gyomrába, mielőtt felrobban. Mivel a fordói urándúsító létesítmény a hírszerzés szerint ennél is mélyebben volt, egymás után több bombát is ledobtak, így minden egyes robbantással egyre mélyebbre fúródhatott a következő bomba.

Az ENSZ nukleáris megfigyelő szervezete közölte, hogy az amerikai támadás után nem észlelt növekedést a három iráni nukleáris létesítmény környezetében a sugárzási szintben, de hozzátették, hogy tovább vizsgálják a helyzetet.

Hogy az amerikaiak milyen sikerrel jártak, azt egyelőre nem tudni, bár Donald Trump azt mondta, a létesítmények „teljesen és maradéktalanul megsemmisültek”.

Fordóban az irániak több ezer modern centrifugát halmoztak fel, amelyek kulcsszerepet játszanak abban, hogy elérjék a fegyverminőségű, 90 százalékos vagy annál magasabb urándúsítottságot. 2023 márciusában a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bejelentette, hogy a létesítményben 83,7 százalékos tisztaságú uránt találtak. Ugyanakkor az amerikai hírszerzés információi szerint Irán legfőbb vallási vezetője egyelőre nem adta ki a parancsot egy atombomba elkészítésére. Az Egyesült Államokban még a republikánusokat is megosztotta a beavatkozás ötlete, amit Izrael az elmúlt napokban egyre inkább sürgetett. A fordói létesítmény elpusztításához ugyanis kizárólag az amerikaiaknak volt megfelelő erősségű bombájuk, illetve olyan repülőjük, amely a fegyvert célba juttathatja. Trump kezdetben megpróbálta tárgyalásokra bírni az irániakat, de később már lehetségesnek nevezte a támadást, igaz, arról beszélt, hogy két hetet vár a döntéssel.

A szombat éjszakai bombázás így váratlanul érhette Iránt.

Trump teljes sikerről szóló beszámolójával kapcsolatban azonban kérdéseket vet fel, hogy a Maxar Technologies nevű műholdtechnológiai vállalat az amerikai csapásokat megelőző három napban szokatlan tevékenységet figyelt meg Fordónál. A műholdképek tanulsága szerint június 19-én az irániak 16 teherautót, valamint buldózereket sorakoztattak fel a bejáratként szolgáló alagutak előtt. Másnap ezek északnyugat felé elhagyták a telephelyet. A londoni Open Source Centre elemzése szerint elképzelhető, hogy Irán esetleg egy csapásra készítette fel a létesítményt.

Emellett az iráni Atomenergia Szervezet vezetője, Mohammad Eslami június 12-én arról beszélt, hogy van egy új létesítményük is, amely „teljesen elkészült, és biztonságos, sebezhetetlen helyen található.”

Eslami szerint „amint a centrifugák telepítése és üzembe helyezése befejeződik, megkezdődik a dúsítás.” A nyugati hírszerző szolgálatok egyelőre nem erősítették meg Eslami állításait. David Albright biztonságpolitikai szakértő a New York Times-nak azt mondta, az új létesítmény valószínűleg Natanz-tól délre, a Kuh-e Kolang Gaz La nevű hegy alatt található, amely közel 1600 méterrel van a tengerszint felett – így majdnem 800 méterrel magasabb, mint a Fordót rejtő hegy. Az irániak oda a legújabb centrifugákat akarták telepíteni, amellyel három hónapon belül elegendő nagy tisztaságú uránt tudnának előállítani 19 nukleáris fegyverhez. Kérdés, hogy a projekttel meddig jutottak.

Az amerikai támadás után az irániak bejelentették, hogy válaszcsapásokra készülnek. A Forradalmi Gárda korábbi főparancsnoka, Mohszen Rezaei tábornok, aki tagja Irán Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsának, néhány órával a támadás előtt az állami televízióban figyelmeztetett: ha Trump belép a háborúba, Irán csapást mér a térségben található amerikai katonai bázisokra, tengeri aknákat robbant fel a Perzsa-öbölben, és lépéseket tesz a Hormuzi-szoros lezárására.

Utóbbival Irán súlyos károkat okozhat a globális energiaellátásban. A Hormuzi-szoroson keresztük ugyanis naponta körülbelül 20 millió hordó nyersolaj és olajtermék halad át.

A tankerhajók egy nagyjából tíz kilométer széles folyosót használnak, ami nem sokkal szélesebb, mint a Balaton. Itt jut át a világon felhasznált cseppfolyós gáz harmada, és az olaj negyede.

A folyosót amerikai hadihajók védik, de az elaknásítását csak nehezen tudnák megakadályozni. Amerikának közben arra is fel kell készülnie, hogy közvetlen támadás érheti a térségben állomásozó 40 ezer katonáját. Az általuk használt bázisok mind az iráni rakéták hatósugarában vannak.

Iránnak ugyanakkor nagyon meg kell fontolnia, hogyan válaszol. Ha megtorolja az Egyesült Államok akcióhát, egy nagy háborút kockáztat, amely akár a rezsim összeomlásához is vezethet. Ha viszont semmit sem tesz, akkor oda a tekintélye. A legyengült haderejű, nukláris fejlesztések nélkül maradt ország érdekérvényesítő képessége a töredékére csökkenhet a térségben.

De sokat kockáztat Donald Trump is. Választási ígéretei ellenére egy újabb háborúba vezette Amerikát, aminek a következményeit egyelőre nehéz felmérni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Molnár Áron Novák Katalinnak: Az mennyire inkorrekt, hogy a kegyelmi botrány eltussolása után a mai napig havi 6 millió forintot kapsz az adófizetői forintjainkból?
A volt köztársasági elnök temesvári szereplése után a színész kemény kérdéseket tett fel videóüzenetben. A kegyelmi ügy is újra előkerült.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. június 19.



A temesvári értelmiségi kör kedd esti rendezvényén szokatlanul nagy érdeklődés övezte a meghívott vendéget, Novák Katalint. A volt köztársasági elnök először beszélt nyilvánosan közéleti kérdésekről és saját államfői időszakáról azóta, hogy tavaly februárban lemondott tisztségéről.

Az elmúlt időszakot így jellemezte: „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem egy pokoli másfél év van mögöttem.” Amikor arról kérdezték a beszélgetés során, hogy mi volt a legnehezebb feladat a hivatali ideje alatt, ironikusan úgy fogalmazott: a kegyelmi jog gyakorlása.

A beszélgetés után a 444 stábja próbált kérdéseket feltenni neki az utcán, ám Novák nem adott konkrét válaszokat.

A felvétel nyomán Molnár Áron, a noÁr mozgalom alapítója saját videóban szólította meg a volt államfőt, vette észre a 24.hu. Ebben több kérdést is feltett Novák Katalinnak:

„Biztos pokoli volt látni, ahogy elvették a tanárok sztrájkjogát. Ahogy a diákokat beidézték a rendőrségre, mert kiálltak a szabad oktatásért. Pokoli lehetett látni, ahogy a kórházakban állnak le a műtétek. Hogy a külögyminisztérium élén Szijjártó Péterrel hogyan próbálja eltussolni, hogy orosz hekkerek feltörték a szervereket. És pokoli lehetett látni a NER gazdagodását, miközben Magyarország az EU legszegényebb országává vált. Erre gondoltál, ugye?”

A színész a kegyelmi ügyet is szóba hozta, amely végül Novák lemondásához vezetett.

„Azért nekünk, magyaroknak lenne kérdésünk: kinek a kérésére, unszolására adtál kegyelmet egy pedofil segítőjének, K. Endrének?” – tette fel a kérdést.

Molnár reagált arra is, hogy Novák a 444-es újságírót inkorrektnek nevezte:

„Az inkorrektséget én sem szeretem. Az mennyire inkorrekt, hogy miután eltussoltátok a kegyelmi botrányt, mai napig havi 6 millió forintot kapsz az adófizetői forintjainkból?”

Végül Varga Judit nevét is megemlítette, aki asztalosként képzeli el a jövőjét, és arra utalt, hogy szerinte Nováknak is érdemes lenne más útra lépnie.

„Követhetnéd barátnéd, Varga Judit példáját, és választhatnál rendes szakmát. Asztalosként készíthetnétek közös asztalt, ahová leültök közösen, szembenéztek a bűneitekkel, és közösen számot adtok róla. Az asztalhoz fát az erdőből tudtok szerezni. Tudod, melyik erdőből…” – fogalmazott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor a Pride betiltásáról: Amikor a hatalom a rendőrségen keresztül jogászkodik, annak általában nincs jó vége
A politikai elemző szerint rossz vége lehet annak, ha a hatalom tiltások mögé bújik. Két képpel is üzent: az egyiken Orbán emlékei, a másikon a Pride-ot tiltó határozat szerepel.
F. O. - szmo.hu
2025. június 19.



Török Gábor politikai elemző a Facebookon reagált a rendőrség döntésére, amely betiltotta a Budapest Pride-ot. Bejegyzésében azt írta: „Egy pillanatra sem keverném össze, említeném egy lapon a Fidesz megalakítását és a Pride megtartását. Csak annyit jegyeznék meg, hogy amikor egy hatalom – a rendőrségen keresztül – elkezd jogászkodni és tiltani, az általában nem szokott nagyon sikeres lenni.”

A poszthoz két képet is csatolt. Az egyiken Debreczeni József Orbán Viktorról szóló könyvének egy oldala látható. A szövegben

a miniszterelnök arról ír, hogy a Fidesz megalapítása után a rendőrség kihallgatásra vitte, miután ifjúsági szervezetüket illegálisnak minősítették, holott az „alkotmányos alapokon áll”.

A másik képen a Budapesti Rendőr-főkapitányság csütörtöki határozatának egy részlete olvasható, amelyben betiltják a Pride-ot.

Korábban Karácsony Gergely főpolgármester jelentette be, hogy a főváros a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal közösen rendezné meg az eseményt, amelynek hivatalos neve Budapest Büszkeség lenne. Bár a videó címében Karácsony is Pride-ként említette a rendezvényt, a rendőrségnek írt levelében azt írta, ez „nem Pride”. Kiemelte: „célja pusztán az, hogy a nemzet fővárosa szabad”, valamint azt is, hogy „sem kamionok, sem táncosok nem lesznek, a szexualitás semmilyen formában nem fog megjelenni”.

A BRFK közölte, hogy a bejelentést a gyülekezési törvény alapján bírálják el. A csütörtöki határozatban a rendőrség végül betiltotta a rendezvényt.

Karácsony Gergely szerint a döntés értelmezhetetlen, mivel a rendőrség egy nem létező gyűlésről hozott tiltó határozatot.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Még Trump saját embereit is váratlanul érte - így született meg az iráni-izraeli tűzszünet
Irán szándékosan úgy válaszolt a nukleáris létesítményeire mért amerikai csapásra, hogy egyetlen amerikai katona se sérüljön meg. Ezután Katar segített a tűzszünet összehozásában, amivel elemzők szerint mindhárom fél győztesnek hirdetheti magát.


Donald Trump elnök hétfőn este váratlanul bejelentette, hogy Izrael és Irán tűzszüneti megállapodást kötöttek. A New York Times úgy tudja, hogy Tamím bin Hamad ál-Száni sejk, Katar emírje is szerepet vállalt a tűzszüneti egyeztetésekben, és a bejelentés még Trump legfőbb embereinek egy részét is meglepte. A lap szerint először Izrael egyezett bele a tűzszünetbe, majd a katari emír segített rábírni az iráni vezetést, hogy rábólintsanak a javaslatra. A katariak korábban kulcsfontosságú közvetítők voltak az Izrael és a Hamász közötti közvetett gázai tűzszüneti tárgyalásokon is.

Trumpot a tűzszünet tető alá hozásában JD Vance alelnök, Marco Rubio külügyminiszter és Steve Witkoff különmegbízott segítette. Az amerikaiak csak annyit árultak el, hogy „közvetlen és közvetett” csatornákat használva jutottak el az irániakhoz.

A tűzszünet előtt Irán korlátozott csapást mért egy katari amerikai támaszpontra, azonban előtte figyelmeztette az amerikaiakat, mi várható. Így egyetlen katona sem sérült meg.

A New York Times úgy tudja, hétfő reggel Irán Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsa rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa az Egyesült Államok elleni válaszcsapást, miután amerikai bombázók megtámadták Irán nukleáris létesítményeit. Ali Hamenei ajatollah, az ország legfőbb vezetője egy bunker mélyéről utasította a hadsereget ellentámadásra. Ugyanakkor azt is parancsba adta, hogy korlátozzák a csapást, nehogy totális háború robbanjon ki az Egyesült Államokkal.

Ezért választották a katari al-Udeid légibázist: egyrészt ez a térség legnagyobb amerikai támaszpontja, másrészt Katar Irán közeli szövetségese, így a károk is korlátozottak maradhattak. A bázison egyébként 10 ezer amerikai katona állomásozik, és az Egyesült Államok Központi Parancsnokságának regionális központjaként szolgál.

Néhány órával a rakéták indítása előtt Irán közvetítőkön keresztül előre jelezte, hogy támadás készül, így Katar lezárhatta a légterét, és az amerikaiak is felkészülhettek. A műholdfelvételek azt mutatták, hogy a bázist a támadás előtt gyakorlatilag kiürítették.

Irán hasonlóan járt el 2020-ban is, amikor megtorolta az ország egyik legbefolyásosabb parancsnokának, Kászim Szulejmáni vezérőrnagynak a megölését, akivel egy amerikai drón végzett a bagdadi nemzetközi repülőtér közelében. Akkor is figyelmeztetést küldött Irakon keresztül, igaz, utóbb kiderült, hogy több mint 100 amerikai katona szenvedett traumás agysérüléseket az Al-Aszad légibázis elleni csapásokban.

A mostani akció alatt az iráni állami televízióban hazafias dalok szóltak, miközben a képeken az látszott, ahogy az iráni ballisztikus rakéták bevilágítják be Katar egét.

A bemondók Irán dicsőségét és a birodalmi hatalmak felett aratott győzelmet magasztalták. A színfalak mögött azonban az iráni vezetés abban bízott, hogy a visszafogott csapás és az előzetes figyelmeztetés ráveszi Trumpot a visszalépésre, így Irán is visszavonulhat.

A New York Times szerint a Forradalmi Gárdához közel álló elemzők is a harcok lezárását sürgették. Karim Dzsaffari szerint Iránnak Izraelre kellene összpontosítania, és el kellene kerülnie egy többfrontos háborút az Egyesült Államokkal.

Teherán abban is reménykedett, hogy Washington rákényszeríti Izraelt a légicsapások beszüntetésére, amelyek még az amerikai támadás előtt kezdődtek, és hétfő estig tovább folytak. Az egyik iráni tisztviselő szerint a cél az volt, hogy ne legyen amerikai áldozat, mert bármely halálos kimenetelű támadás újabb megtorlást idézhetett volna elő.

Úgy tűnik, a terv bevált: Trump közölte, hogy a 14 iráni rakétából 13-at lelőttek, amerikai halott vagy sebesült nem volt, a kár minimális. Egy meglepő nyilatkozatban még meg is köszönte Iránnak, hogy „időben jelzett, így nem voltak halálos áldozatok”.

Nem sokkal ezután az amerikai elnök bejelentette, hogy küszöbön áll a tűzszünet Irán és Izrael között. J. D. Vance alelnök pedig azt nyilatkozta, hogy a háború „gyakorlatilag véget ért”, és hogy most lehetőség van „egy valódi békefolyamat újraindítására”.

Pár órával később Irán is megerősítette a megállapodást. Izraelt ugyanakkor hajnalban újabb támadás érte, Irán három hullámban lőtt rakétákat az országra, és négyen meghaltak meg a csapásokban.

Trump elnök ezután azt írta a közösségi médiában, hogy Izrael és Irán között érvénybe lépett a tűzszünet. „KÉRLEK, NE SZEGJÉTEK MEG!” – tette hozzá.

Végül Benjamin Netanjahu is közleményt adott ki. A CNN szerint közölte, hogy beleegyezett az amerikai elnök tűzszüneti javaslatába az iráni katonai sikereket követően. „Izrael megszüntetett egy közvetlen és kettős egzisztenciális fenyegetést – mind a nukleáris, mind a ballisztikus rakéták tekintetében” - áll az izraeli közleményben.

Ali Váez, a Crisis Group iráni programjának vezetője szerint ha a tűzszünet tartós marad, mindhárom fél győzelmet hirdethet. „Az Egyesült Államok visszavetette Irán nukleáris programját, Izrael meggyengítette regionális ellenfelét, Irán pedig túlélte és visszaverte a nála erősebb hatalmak támadását.”

Hasonlóan látja a helyzetet a CNN katonai elemzője, Cedric Leighton ezredes is, aki arról beszélt, hogy az izraeli-iráni tűzszünet egy ideig fennmaradhat, mert Izrael úgy véli, hogy elérte céljait, Iránnak pedig időre van szüksége erői újracsoportosításhoz.

Ugyanakkor nem világos, hosszabb távon mit tesz Irán. Nem tudni, ténylegesen mi történt az ország uránkészletével, így kérdés, hogy folytatódik-e az urándúsítás, csak az eddigieknél is gyorsabban és nagyobb tikokban, vagy Teherán tárgyalásokat kezd a szankciók enyhítéséért. Ahogy azt sem tudni, hogy a történtek miatt mennyire gyengült meg, és képes lesz-e hatalmát stabilizálni az iráni rezsim.


Link másolása
KÖVESS MINKET: