Kaiser Ferenc az Ukrajnába küldött észak-koreai katonákról: Az oroszoknak ez valahol kicsit kudarc is

Nemrég lyukas cipőket öntöttek a szociális szférában dolgozók a Karmelita elé, jelezve, hogy míg a miniszterek sok milliós fizetéseket visznek haza, és minden évben automatikusan nő a bérük, náluk tarthatalanná vált a helyzet. A gyerekvédelemben, szociális otthonokban, idősgondozásban, hajléktalanellátásba dolgozók bére évek óta nem emelkedett, és sokáig idén is csak ígéreteket kaptak. A jövő évi költségvetésbe ugyanis megint nem tervezték be a béremelésüket.

Végül kiderült, januártól 15%-kal számíthatnak nagyobb fizetésre, ami azonban átlagosan mindössze 30-40 ezer forint emelést jelent. Boros Péternével, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének elnökével arról beszélgettünk, hogyan fogadta ezt a hírt az ezen a területen dolgozó majdnem 100 ezer ember.

– A csütörtöki kormányinfón jelentették be, hogy 15 százalékkal emelik a szociális szférában dolgozók bérét 2026 januárjától. Elégedettek?

– Az emberek négy éve vártak arra, hogy emeljenek a bérükön. Amikor a miniszterelnök átütő bérfejlesztésről beszélt, az reménykeltő volt. Még azt is benyelte mindenki, hogy nem idén, hanem csak jövőre lesz béremelés. De amikor az emberek meghallották ezt a 15 százalékot, sokaknál elszakadt a cérna.


– Milyenek a bérek most? Mennyit keresnek átlagban azok, akik ezen a területen dolgoznak?


– A bérek egyenként eltérhetnek, de a kollégák elmondásai alapján

Ez az átlagkereset. Utoljára 2022-ben volt béremelés, akkor az ágazati pótlékon emeltek, ezen felül viszont csak a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedésével számolhattak a kollégák. A fizetések összege tehát rettentően alacsony, emiatt erős a szakemberhiány, így sokan 2-3 munkahelyen is dolgoznak, tehát a kollégák elképesztően leterheltek. De nem csak ezzel vannak problémák.
A fizetési rendszer elavult. 2010 óta a közszféra munkajogi szabályozása és illetményrendszere ágazatspecifikussá vált. A szociális ágazaton belül is több illetmény- és pótlékrendszer született.

2024-re pedig a közalkalmazotti illetménytáblát teljesen lefedte a minimálbér és a bérminimum. Itt fontos megjegyezni, hogy Magyarországon úgy állapítják meg a minimálbér és a garantált bérminimum emelését, hogy a közszférának nincs beleszólása, hiszen a kormány csak a versenyszféra képviselőivel egyeztet. Viszont míg az emelés a versenyszférában csupán egy ajánlás, addig a közszférában az állam egy fillérrel nem ad többet annál, amiben a szakszervezetekkel megegyeznek. Mi nem vagyunk jogosultak, hogy elmondjuk a problémáinkat, az ügyeinket, ez a kormány kvázi lekezeli a közszférát. De a szociális ágazat bérszintje nemcsak a versenyszférától, hanem más közszféra ágazatoktól is elmarad. Az egészségügyi és pedagógus bérfejlesztések miatt a szociális terület hatalmas bérhátrányba került.

Mindemellett az is egy fontos probléma, hogy a jelenlegi bérrendszerben a magasabb besorolású munkatársak bére fokozatosan veszít a pozíciójából. Különösen a hosszabb szolgálati idő és a magasabb végzettség esetén jelenik meg ez látványosan. Tehát rengeteg probléma van, amiről párbeszédet kellene folytatni.

– A kormány nem egyeztetett Önökkel?

– Nem, egyeztetés nem volt. Kinyilatkoztatás volt, amiben a helyettes államtitkár elmondta, hogy hány százszorosára emelték a szociális ágazati béreket, és a jelenlévők mind pofákat vágtak, mert mindenki tudta, hogy ez nem a valóság, ez egy bullshit. Ez sajnos egy olyan szöveg, amelyet kötelező elmondani, meg is tette a helyettes államtitkár. Mi viszont elmondtuk a valóságot, megfogalmaztuk a javaslatainkat. Aztán ebből lett a 15 százalékos emelés, ami egyébként semelyik oldalról sem hangzott el.


– Mik az Önök javaslatai? Mi eredményezne változást?

– Két éve kidolgoztunk egy javaslatot, amelyben kifejtettük, hogy szakmai végzettséget és tapasztalatot figyelembe vevő, kiegyensúlyozottan progresszív bértáblára lenne szükség. Leírtuk, hogy fontos lenne, hogy a nem diplomás szakdolgozók bérhelyzete ne legyen rosszabb, mint a bölcsődei dolgozóké. A diplomás dolgozók nagyságrendileg zárkózzanak fel az egészségügyi dolgozók szintjére, a bértábla pedig tartalmazzon garanciákat az értéktartó bérrendszerre.

A javaslatainkat befogadta a szociális tárca, és megígérték, hogy ennek alapján készül el az átütő erejű bérfejlesztés. Na most ehhez képest jött egy 15 százalékos emelés. Kérdem én, ez az átütő erejű bérfejlesztés?

– A béremelés mellett nemrég bejelentettek egy lakhatási támogatást is. Ez azt jelenti, hogy a közszolgák 2026 januárjától évi nettó egymillió forintos otthontámogatást vehetnek igénybe. Ezt az összeget lakáshitelek tehermentesítésére illetve önerőhöz is felhasználhatják. Ehhez mit szóltak?


– Ez alapból egy nagyszerű dolog, de nem helyettesíti a bért. Ráadásul nem is mindenki lesz erre jogosult, hiszen sokan nem keresnek annyit, hogy egyáltalán hitelképesek legyenek. Illetve vannak, akiknek már eleve van egy csomó hitelük, amit azért kellett felvenni, mert a gyereknek cipőre volt szüksége, vagy elromlott a hűtő. De összességében minden segítség nagyon-nagyon fontos és jó. Bár a lakhatás kérdése inkább a fiataloknak lenne segítség.

– A szociális ágazat pedig alapvetően egy elöregedő szféra, hiszen egyre kevesebb fiatal választ ilyen jellegű pályát. Ezzel kapcsolatban mi a tapasztalat?


– Nagyon elöregedett a csapat. Többnyire azok dolgoznak ebben a szférában, akiknek nincs más lehetőségük. A fiatalok többsége külföldre megy. De lehetne ez máshogy is! Szerintem sokan hazajönnének, ha jobbak lennének a fizetések, ha ez az otthontámogatás hosszútávon is maradna, ha lenne mondjuk 13. havi fizetés, és ami a legfontosabb: kiszámíthatóvá válna ez a szektor.

Egy éve, 2024 sszeptemberében halt meg dr. Karsai Dániel, az eutanáziáért küzdő, ALS-betegségben szenvedő alkotmányjogász. Testvére, Karsai Péter a bátyja közösségi oldalán írt meg, hogy nagyon sok írást és üzenetet kapott az elmúlt időszakban barátoktól, rokonoktól. Ezek mind a testvérérő szólnak. Úgy döntött, hogy közzéteszi az írásokat, amelyek "Mind sírós kacagós, készíthetitek a 100as zsepit" - üzente.

Az első bejegyzést ő maga írta. Karsai Péter néhány fiatalkori közös emléküket idézte fel, majd mesélt arról, hogyan támogatták egymást, hogyan tartottták a kapcsolatot, mikor távol voltak egymástól. Végül szívszorító sorokkal emlékezett vissza bátyja utolsó óráira a kórházban.

"Gondolatok Daniról

Mit jut eszembe a bátyámról? Minden.

1998. november 7-én a SZAC ellen játszottuk soros bajnoki mérkőzésünket. Dani csatárt játszott én középhátvédet. Második félidő elején saját csapattársammal szerencsétlenül szaladtunk egymásba, azonnal a földre kerültem és csak a térdemet tudtam szorítani a fájdalomtól. Dani a pályán köztünk lévő 50-60 méter távolságot villámgyors sebességgel küzdötte le és talán elsőként ért oda hozzám. Karjaiban vitt le a pályáról. Kb. ötven napig feküdtem otthon fekvőgipszben, minden nap jött és meglátogatott, még Győrbe se ment le azokban a hetekben, hozta minden nap a Nemzeti Sportot, kivett filmeket a videotékából, tanult velem, hogy ne maradjak le a suliban, egyszóval segített ahol tudott, amiben tudott. Mint egy szerető báty".

Arról is írt, hogy testvére nagyon elkötelezett volt: "Ha futóedzésről volt szó ő sosem kocogott, mindig futott. Egy szigetkör sosem volt elég, futott még egyet. Ha úszni mentünk, sosem volt elég 1 km, úszott még 1 km-t".

Péter felidézett egy kamaszkori emléket is:

"Még gimibe jártam, amikor Dani megkérdezte, hogy lenne e kedvem külsősként a nívós jogász bajnokságban játszani. Nem gondolkoztam két szempillantásnál többet. Dani ekkor már harmadéves joghallgató volt. Amint felépültem a 98’ őszi sérülésemből, azonnal csatlakoztam a Csontbrigád csapatához.

Sok szép sportélmény mellett egy Danihoz köthető konkrét esetet szeretnék most feleleveníteni. Rangadót játszottunk a bajnokság legerősebb csapata ellen, napokig készültünk az összecsapásra, amelyen mindannyian szívünket lelkünket kitettük a pályára. Az egész mérközésen a meccset vezető bíró az ellenfelet támogatta ítéleteivel, teljesen egyértelmű volt, hogy részrehajlóan vezeti a meccset. Ha jól emlékszem számunkra kedvezőtlen 2-2-es döntetlen lett a rangadó vége, ami miatt ellenfelünk ünnepelhette a bajnoki címet, mi nagyon elkeseredettek és frusztráltak voltunk főleg a bíró ténykedése okán. Amikor elhangzott a mérkőzés végét jelző hármas sípszó Dani öles léptekkel közelítette meg a bírót, eléállt 188 cm magas full izom alkatával, hátratette mind a két kezét és kb. 5 centiméterről a spori arcától közölte vele, hogy ‘Spori, maga egy csaló.’

Az esetet, Dani mellett, nála semmivel sem higgadtabb állapotban néztem végig. Arra gondoltam akkor ott, abban a pillanatban, hogy Daniból elképesztően jó jogász lesz, ha ezt a teljesen nyilvánvaló csalást ilyen higgadtan és kíméletlenül tudta lereagálni. Danit természetesen az eset után azonnal kiállította a bíró".

A testvérek kapcsolata különleges volt:

"Dani életében különleges státusznak örvendhettem. Bármi történt vele, jó vagy kevésbé jó, mindig én voltam az első, akit hívott. Akkor is ha tanácsra volt szüksége 2005-ben, elfogadja-e a strasbourgi 4 éves munkalehetőséget az EJEB-nél vagy sem. Dani nem akarta elfogadni, attól tartott, hogy akkori párjával nem tudnának Strasbourgban boldogok lenni, és akkor is, mint oly sokszor máskor, Daninak nem saját maga, hanem valaki más, hozzá közel álló volt a fontos, fontosabb.

Szerencsére Dani hallgatott rám és elfogadta a strasbourgi munkalehetőséget, ami később megalapozta a sikeres ügyvédi praxisát, és sok más értékes tapasztalattal, élménnyel ajándékozta meg a kint töltött 4 esztendő.

Éveket éltünk egymástól távol, de mindig megoldottuk, hogy Európa különböző pontjain találkozzunk évente egy-két alkalommal. Ilyenkor mindent igyekeztünk bepótolni, amit csak lehet megbeszélni, átbeszélni, szórakozni, közös hobbinknak a meccsnézéseknek hódolni. Minden közösen töltött idő Danival mindig tartalmas volt, sosem erőltetetten tartalmas, csak olyan programokat szerveztünk, amihez mindig mindkettőnknek volt kedve".

Péter az utolsó pillanatig ott volt testvére mellett:

"Valamiért a Sors más utat rajzolt elénk. 44 évesen vesztettem el az akkor 47 éves bátyámat, siralmasan fiatalon.

2022 májusában voltunk utoljára Londonban Fulham meccsen (minő meglepetés), akkor kérdeztem Danitól viccesen, hogy szerinte jönni fogunk-e Londonba Fulham meccsre 75 évesen is. Danisan annyit válaszolt, hogy ugyan Pit azt se tudni holnap élni fogunk-e.

- áll Karsai Péter bejegyzésében.

Két hónapja Tölgyessy Péter még arról beszélt a Partizánban, Orbán Viktor és a Fidesz egyértelműen „lefelé tartó pályán” van, a miniszterelnök a szokásaival ellentétben rengeteget szerepel, ami „erőlködést” mutat, és bár a kormány „hihetetlen tűzijátékra készül, amit már el i„ kezdett a háromgyerekes anyák adókedvezményével, és az otthonteremtési hitellel, ez gazdasági növekedés nélkül önmagában még „nem fogja megfordítani” a választást. Úgy vélte, a korrupció „gyilkos hatású lehet”, és Orbán Viktor Hatvanpusztával személyesen sértette meg azt a tabut, hogy a legfőbb vezetők nem gyarapíthatják személyes vagyonukat.

Ehhez képest pénteki interjújában az elemző már nagyon határozottan amellett érvelt, hogy a választás kimenetele egyáltalán nem dőlt el, a verseny Magyar Péter és Orbán Viktor között teljesen nyílt.

Erről győzte meg október 23. is. „Számomra október 23-nak a legfontosabb üzenete az volt, hogy nem dőlt el a választás. Nem billent meg a magyar közvélemény. Tehát én azt képzeltem valamikor a nyár elején, hogy megbillenőben van a magyar közvélemény. Most ez a trend Budapesten végigszaladt, viszont az ország egészén nem” - fogalmazott.

Szerinte a Fidesz eleinte teljesen félrekezelte a Magyar Péter-jelenséget, mert azt hitték, magától el fog bukni. Amikor megjelent Magyar Péter, akkor a Fidesz úgy érezte csak egy férj. Lenézték. A Fidesz-közeli elemzők azt mondták, hogy tőlük nem mentek át szavazók, tehát csak megsemmisítette az egyébként is borzalmas régi ellenzéket, és ennyi.

Utána azonban kiderült, hogy korántsem erről van szó. „A leghatározottabban állítható, hogy Budapesten egyharmad alatt van a Fidesz, de lehet, hogy 20% körül van. Tehát itt tényleg megbillent a közvélemény. Olyannyira Fidesz-ellenes a hangulat, és olyan lázban ég a város, olyan szinte extázisban van, hogy nemsokára itt kormányváltás lesz.”

A Békemeneten ez problémát is jelentett. Nehéz rávenni őket, hogy eljöjjenek Budapestre, „mert ki fogja kiengedni reggel a csirkét, ha én elmegyek Budapestre tüntetni?” Tölgyessy szerint emiatt a Fidesz csak úgy tud tömegeket hozni a fővárosba, ha „buszoztatja, pénzt ad, élelmiszercsomagot ad” a résztvevőknek.

Amikor Orbán Viktorban tudatosult, hogy a Tisza Párt jelentette probléma „igen jelentős, és elkezdett olyasmit csinálni, amit korábban nem csinált.” Interjúk özönét kezdte adni.

Személyesen vette át a kampány irányítását, és a kommunikáció megváltoztatása mellett komoly osztogatásba, "tűzijátékba" kezdett. Ennek hatását Tölgyessy Péter szerint nem szabad lebecsülni. „Elindított egy elképesztő tűzijátorozatot, kifejezetten a választások megnyeréséhez elindított egy fogyasztás-támogató programot, aminek a fő eleme a reálbér emelkedése.” Ide sorolta például a 14. havi nyugdíj terve és a közigazgatásban dolgozók "elképesztő" mértékű, kétszer 15%-os béremelése.

Tölgyessy szerint ezek nem csak ígéretek. „Hogyha lesz 14. havi nyugdíj, azt fogja hozni a postás, vagy ott lesz a számlán. Tehát azok valós lépések lesznek” - mondja. Ezzel szemben Magyar Péter 9%-os adóvisszatérítés ígérete „tényleg ígéret.”

Az elemző szerint Magyar Péter sikere elsősorban nem a programjában, hanem abban a hatalmas reményben rejlik, amit a kormányváltást akarók számára nyújt. „Elindult ez a csodavárás, és ő valami egészen elképesztő módon a reményt jelenti rengeteg választó számára” - mondta.

Az egyik legfontosabb újítása a korábbi ellenzékhez képest, hogy komolyan veszi a vidéket. Ennek legfontosabb kifejeződése az országjárás. Míg a korábbi ellenzék lesajnálta, lenézte a vidéket, amit Magyar Péter csinál, az „egy nagyon komoly innováció.”

Ugyanakkor Tölgyessy úgy érzi, Magyar menekül a nehéz, koncepcionális kérdések megválaszolása elől. Azt mondta, néha úgy érzi, a Tisza Párt elnöke „azért megy a vidéki színpadokra, mert addig se kell beszélni az igazán fontos jövendő dolgokra.”

Bár hatásosnak tartja Magyar Péter beszédeit, hiányolja belőlük a koherens programot. Szerinte ez igaz az október 23-i beszédre is.

„Jellegzetes internetvilág-beszéd volt” - fogalmazott Tölgyessy. De szerinte nem volt eleje, vége, közepe, hiányzott belőle az államférfiúi vízió. „Ilyen rövid, pergős valamik voltak, amiket, mint az aranypénzt, dobálta kifelé. De én nem vettem észre a vörös fonalat” - mondta az elemző. „Nem láttam benne egy államférfői koncepciót Magyarország bajainak a megoldására. Ígéreteket láttam.”

Ezek az ígéretek azonban Tölgyessy szerint túlzóvá váltak, Magyar Péter még Orbán Viktort is túllicitálta velük. A Tisza ígéreteit a 2006-os Fidesz-kampányhoz hasonlította. „A Fidesz volt az, aki sztratoszférába vitte föl az ígéreteket.” Csakhogy szerinte „a sztratoszférának az a sajátossága, hogy ott már nincs levegő. Az érzésem, hogy a Magyar Péter hajtóereje is ebben a mezőben van már.”

„Ez tetszetős hasonlat, de téves. Orbán Viktor nem az öreg Kádár. Ő nagyon is hisz abban, hogy az ő rendszere a jövő. Kádár utódai ezzel szemben már nem hittek a saját rendszerükben.”

De nemcsak a hitről van szó. Tölgyessy szerint a Fidesz számára ez a választás egzisztenciális tétet is hordoz: nem egyszerűen a kormányzás a tét, hanem a "minden".

Ha a Fidesz veszít, „azzal akár mindent elveszíthet” és „még a miniszterelnök családjának a Magyarországon maradhatósága is kérdéses lehet egy bizonyos szituációban. Tehát itt nem arról van szó, hogy ha veszítünk, akkor majd visszajövünk, hanem végzetes következményei is lehetnek.”

Ellenben ha győznek, „az annyit jelentene, hogy a fák úgy látszik, mégiscsak az égig nőnek. A főnök az egy zseni mert mindig megoldja a dolgokat. Bármit meg lehet csinálni ezzel az országgal.”

Nem kivezeti, hanem kiterjeszti az árrésstopot a kormány. 14 újabb termék kerül be decembertől ebbe a körbe: a marha fehérpecsenye, a marha felsál, a sertésmájas és a májkrém, a félkemény sajt, a sajtkrém és a kenhető sajt, az alma, a körte, a szilva, a szőlő, a fejes káposzta, a paradicsom, a vöröshagyma, a zöldpaprika és a bébiétel is. A kormány az infláció elleni harcra hivatkozik, Nagy Márton szerint 60-70 milliárd forintot hagynak így a vásárlók zsebébe.

A kereskedők szerint azonban ugyanennyitől esik a szektor. Úgy látják, a márciusban, eredetileg 3 hónapra bevezetett intézkedés rengeteg kárt okoz, boltok zárnak be, és csökken a verseny. Az árréstop jelen állás szerint legalább jövő februárig marad, de a választások előtt már aligha vezetik ki. Milyen következményekkel jár mindez a vásárlókra nézve, és mire számíthatunk, ha egyszer megszűnik? Erről beszélgettünk Kozák Tamással, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ)  elnökével.

– Legutóbb úgy fogalmazott, hogy ha az árrésstop a választásig marad, sok kisbolt bezárhat. Most is tartja ezt a véleményét? Esetleg már el is kezdődtek ezek a bezárások?

– Nézze, az, hogy mintegy 400 településen nincs semmilyen kisbolt, sajnos tény, de friss statisztikai adataink még nincsenek; viszont a visszajelzések alapján azt látjuk, hogy a boltzárások trendje tovább folytatódott. Pontos számot most nem tudok mondani,

A kisboltok ennek az intézkedésnek az egyik nagy vesztesei, mert azt a fajta árversenyt nem tudják tartani. Gondoljon bele: egy falusi vagy községi élelmiszerbolt kínálatának 90%-a élelmiszer. Egy kisbolt soha nem tudja elérni azt a nagyvevői alkupozíciót a szállítókkal szemben, mint akár egy hazai, akár egy nemzetközi élelmiszerlánc. Ilyen szempontból nagy valószínűséggel a kisboltok is vesztesei lesznek az árrésstop szabályozásának: ezt a versenyt nem bírják, vagy nagyon nehezen bírják.

– Ugyanakkor a kormányzat azzal érvel, hogy ez remek eszköz az infláció ellen.

– A kommunikációban valóban ez hangzik el, de az árrésstopnak maguknak az inflációhoz hosszabb távon kevés köze van. Ettől még a beszállító megemelheti az árait. Ez nem árstop, hanem árrésstop, ami nem gátolja meg a beszállítót abban, hogy érvényesítse a nála akár energia-, akár nyersanyagbeszerzési okból jelentkező költségnövekedést. Ennek az a következménye, hogy a kereskedő – mint vállalkozás – pozíciója romlik. Ez gazdasági szempontból azért sem jó hír, mert a kereskedelem hagyományosan jelentősen hozzájárul a GDP-hez. A legutóbbi statisztikák szerint a harmadik negyedéves GDP gyakorlatilag stagnált; így ezt a potenciált elveszítjük: a kereskedelem nem tudja húzni a GDP-t, nem járul hozzá a növekedéshez. Ez nagyon komoly makrogazdasági szempont.

– Ha már nagyobb gazdasági szempontokról beszélünk: közép- és hosszabb távon milyen hátrányai vannak ennek a most már régóta tartó intézkedésnek?

– Gyakorlatilag felborítja a piaci alapú gondolkodást a szállító és a kereskedő között. Az online Árfigyelőnek köszönhetően az egyes cégek fillérre pontosan ki tudják számolni a beszerzési árakat, hiszen több ezer élelmiszer ára szerepel benne naponta frissülve. Amikor a beszerzési árak ennyire transzparenssé válnak, a piaci verseny torzulhat.

– Ma bejelentettek 14 további terméket, amelyekkel bővítik az árrésstopot. Látszik-e benne valamilyen tudatos megfontolás, irány, hogy miért éppen ezek?

– Ez egy nagyon érdekes felvetés. Például bekerült a marhafelsál. A marhahús önmagában a fogyasztói kosárban kevesebb, mint egy százalékot képvisel.

Nem tudjuk, milyen gazdaságpolitikai cél húzódik a marhafelsál bevonása mögött. Ugyanez a kérdés merül fel például a bébiételek esetében is. Nem látjuk e lépések mögött a koherens koncepciót. A félkeménysajtok behozatala pont annak a trappista sajtnak a piaci pozícióját veszélyeztetheti, amivel kapcsolatban „fogyasztói bizalmat erősítő” rendelet jelent meg pár héttel ezelőtt.  Nem látjuk e lépések mögött a koncepciót.

– Önök folyamatosan jelzik az aggályaikat. Van-e lehetőségük a kormányzattal tárgyalni, vagy a sajtón, médián kívül más módon jelezni ezeket? Egyáltalán figyelembe veszik-e?

– Nem volt egyeztetés; teljesen meglepetésszerűen ért minket a mostani döntés. Mi épp a kivezetés mellett érveltünk, és szerintem racionális érveket tettünk le az asztalra; ezzel szemben most kiterjesztés jött. Tényleg nem látjuk, hogy a meghatározás során mi volt a koncepció, néhány kategórián belül áruféleség inkább a luxuskategóriába tartozhat.

– Közelednek a választások. Lehet-e a hosszabbításban politikai megfontolás?

– Nehéz úgy tenni, mintha nem tudnánk a választásokról. Ha ezt szociálpolitikai intézkedésként kezeljük, akkor viszont felmerül: egy szociálpolitikai intézkedés árát, költségét miért a piaci szektor fizeti meg? Ráadásul a legalsó jövedelmi ötödben a bruttó keresetek gyakorlatilag nem nőttek az év eleje óta. Ha szociálpolitikai célról van szó, azt is érdemes látni, hogy ha a legszegényebbek jövedelme nem nő, ők nem fognak többet fogyasztani. Ennek a pozitív hatása tehát nem látszik a számokban.

– Elképzelhető, hogy áruhiány keletkezhet az árrésstop miatt?

– Nem tartom valószínűnek, hogy áruhiány lenne. A hazai láncok igyekeznek hazai forrásból beszerezni az élelmiszereket, de ha nem megy, és nincs elérhető mennyiség, akkor importálnak. A számok alapján az élelmiszerimport nőtt, miközben a hazai élelmiszer-gazdaság teljesítménye csökkent. Ha szükséges, az import nőni fog, de áruhiánnyal nem számolunk.

– A fogyasztók valószínűleg nem bánják, ha olcsóbbak az árak. Van-e olyan megoldás, ami az árrésstop alternatívájaként megfogná az elszálló élelmiszerárakat úgy, hogy a vásárló se járjon rosszul, ugyanakkor ne hozzon ilyen nehéz helyzetbe kiskereskedelmi hálózatokat?

– Egyrészt a valódi verseny. Másrészt ne felejtsük el: ha az élelmiszer-inflációt nézzük, a legutóbbi adat 4,7% volt, de ami a boltokban történt, az 3% körül alakult. Persze minden tizedszázaléknyi infláció sem jó az embereknek, de a 3% messze van a vágtató inflációtól. Közgazdászként szoktuk mondani, hogy minket a tények ismerete nem zavar: ha a KSH adatai szerint a boltokban 3% körüli volt a legutóbbi inflációs adat, akkor milyen „vágtató” inflációt kell megfékezni?

– Horvátországban, Olaszországban is bevezettek hasonló intézkedéseket. Azoknak milyen hatásuk volt?

– Ezek az intézkedések többnyire csak néhány hónapig tartottak, és sehol nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Olyan, mint nálunk, sehol nem volt. Volt olyan, ahol az árszabályozás nem a kereskedőkre, hanem az egész ellátási láncra vonatkozott. Megmondták, hogy az egyes szereplőknél hogyan történhet az árképzés. Nálunk a kereskedő viseli az intézkedés teljes költségét. Ilyen nincs máshol, hogy az összes teher egyetlen piaci szereplőre háruljon.

– Van-e olyan számítás, hogy az árrésstoppal érintett termékek ára valójában mennyivel lehet a piaci ár alatt? Vagy másként megfogalmazva: ha hirtelen kivezetnék az árrésstopot, mennyivel nőnének az árak?

– Ha egy az egyben visszakorrigálnának, akkor 20% feletti növekedés is lehetne az érintett termékeknél. Ez statikus számítás. Éves szinten ezt persze más jelentené a bázishatás miatt. Attól is függ, mikor vezetik ki:

Hozzá kell tenni: ez nem törvényszerű, mert a cégek között verseny van, és a verseny az árképzésre is kiterjed.

– Magyarul a kereskedőknek a kivezetés is okozhat majd gondot? Mi lesz, amikor megtörténik?

– Ha mától megszüntetnék az árréstopot, akkor a kereskedő visszaállítaná az eredeti árait, megspékelve azzal, hogy időközben mennyivel nőttek a költségek. Természetesen egyértelmű, hogy van infláció, de nem törvényszerű az egy az egyben történő visszakorrigálás. Az viszont biztos: minél később történik meg a kivezetés, annál jelentősebb lehet az inflációs sokkhatás.

– Milyen következményekkel járhat mindez jelenleg a kereskedőknél?

– A vállalatok elhalasztják a beruházásaikat és az innovációs projektjeiket – eddig is ezt tették, és ez folytatódik. Ez látszik a beruházási számokból is: gyakorlatilag nem indulnak be érdemben a fejlesztések. Az ingatlanfejlesztések egyik nagy területe a kereskedelem – értem ez alatt a nagy- és a kiskereskedelmet is. Minden közgazdasági logika azt diktálja, hogy ez gazdasági szempontból nem jó, ki kellene vezetni. Még egyszer mondom: figyelembevéve a szociálpolitikai lépések remélt hatását is nem szabad megfeledkeznünk a gazdaságra gyakorolt negatív hatásokról.