SZEMPONT
A Rovatból

„Jól jöhet Orbánnak, ha a kormányválság után jobboldali kormány alakul Olaszországban” – Interjú Stefano Bottonival

Bár a közvélemény-kutatások erős jobboldali előnyt jeleznek, megjósolhatatlan az eredmény. A jelenlegi olasz belpolitikai helyzetet és a pártok esélyeit Stefano Bottonival elemeztük.


Olaszországban az utóbbi 4 évben egyik kormányválság követte a másikat. Miután 2022 nyarán a legutóbbi kormány vezetője, Mario Draghi miniszterelnök benyújtotta lemondását, Sergio Mattarella olasz államfő pedig feloszlatta a parlamentet, előrehozott parlamenti választásokat írtak ki szeptember 25-re. A mielőbbi kormányalakítás elsősorban az európai uniós források felhasználása és a folyamatban lévő reformok folytatása miatt fontos.

Az olaszországi választások lehetséges kimeneteléről, az olasz belpolitikai helyzetről és a magyarországi párhuzamokról Stefano Bottoni történésszel, a firenzei egyetem docensével beszélgettünk, akinek szakterülete Közép-Európa politikája és társadalomtörténete.

– Probléma-e ma egy európai uniós országban önmagában a kormányválság? Jelenthet-e politikai apokalipszist?

– Maga a kormányválság még nem jelenti a demokrácia végelgyengülését – és ez nem csak Olaszországra igaz, hanem általánosságban Európára is. Egyes országokban előfordul, hogy kifejezetten hosszú, 5, 10 vagy akár 15 éves kormányzati ciklusok váltják egymást, erre példa Németország vagy az Egyesült Királyság.

Olaszországban ez másképp működik, 1945 utáni történelmében 60-70 különböző kormány váltotta egymást, egy kormány átlagos élettartama körülbelül egy év. Ettől még működik a demokrácia. Minden országban az adott társadalmi struktúra, politikai berendezkedés vagy választási törvény szabja meg a mozgásteret.

Most azért tűnhet kívülről nézve súlyosnak a helyzet, mert olyan időszakra esnek a választások, amikor több forrásból eredő, nagyon mély válság érte el Olaszországot is.

– Melyek ezek a tényezők?

– Többek közt az orosz-ukrán háború, a post-Covid helyzet, a gazdasági és társadalmi válság, az infláció, az energiaválság. Ráadásul hagyományos pártok, illetve a hagyományos pártrendszer 1990-es években kezdődő felbomlása után sem a baloldali, sem a jobboldali pártok nem tudták igazán betölteni azt az űrt, amit a hagyományos pártrendszer hagyott.

Ezért alakultak egyre gyakrabban szakértői kormányok vagy széles koalíciókon alapuló kormányok. Ha csak az utolsó néhány évet nézzük Olaszország történetében, az első Conte-kormány, a második Conte-kormány és a legutolsó olasz kormány, a Draghi-kormány is olyan koalíción alapult, amelyben gyakorlatilag mindenki mindenkivel kormányzott. Ezek azért még olasz kontextusban is extrém váltásoknak számítanak. Csupán egy párt, az Olasz Testvérek (Fratelli d’Italia) mondhatja magáról, hogy „Gyerekek, mi ebből eddig kimaradtunk, mindig ellenzékben voltunk, és világosan megmondtuk, hogy mi nem tetszik az egyes kormányok politikájában.”

Mivel az olasz politikát mindig egy ilyen felfokozott, válságos állapot jellemzi, Magyarországról nézve mindig úgy tűnik, hogy szakadék szélén táncol. Aztán kiderül, hogy ez nem így van. Magyarország kormányzó erői ezzel szemben többször az utolsó évszázadban egyszerűen a szőnyeg alá söpörték a problémákat, azt üzenve, hogy minden rendben van, azután váratlanul és nagy áldozatok árán omlott össze az adott rendszer. Ez történt 1918-ban, 1944-ben, majd 1956-ban is.

– Giorgia Meloninak, az Olasz Testvérek vezetőjének valóban lehet esélye arra, hogy a következő olasz kormány élén álljon? Mert például miután a Magyar Távirati Iroda augusztus 25-én megjelentette a közleményt arról, hogy a jobboldal megközelíti az 50%-ot a közvélemény-kutatások szerint, egyes kormányközeli lapok úgy hozták le, hogy kvázi lefutottnak tekinthető az olaszországi választás, a legesélyesebbek a jobboldali pártok.

– Érthető, hogy az állami, vagy államilag ellenőrzött tömegtájékoztatás ezt az eredményt szeretné sugallni, mivel a jobboldali győzelem és ezen belül Giorgia Meloni győzelme a magyar kormány számára kívánatos fejlemény lenne. Ettől függetlenül igaz, hogy a legutolsó közvélemény-kutatás alapján látható egy jobboldali előny, és a jobboldali koalíción (Olasz Testvérek, Északi Liga, Előre Olaszország) belül egyértelműen az Olasz Testvérek vezet. Meloni 24-25%-ra számíthat, a Liga támogatottsága 10-11%-ra apadt (és ez Salvini helyzetét nagyon megnehezíti), Berlusconi pedig 7-8%-on áll. Ez összesen 40-44%-ot jelent.

A választási rendszer azonban kombinálja az arányos és a többségi rendszer elemeit (az arányos választási rendszer fő célja a reprezentáció, azaz minél több választópolgár kapjon képviseletet, addig a többségi választási rendszerek a szétaprózottság elkerülését, ezáltal a kormányozhatóságot helyezik előtérbe.) A vegyes választási rendszernek köszönhetően pedig a képviselők harmada egyéni körzeteket nyer. Ezt ismerős Magyarországról is: ha nem áll fel ellened egységes koalíció, 40%-al is elviszed azt a helyet. A 43-45%-os listás eredmény a szakértők szerint a Meloni-féle jobboldali koalíciónak akár 60%-os parlamenti többséget is jelenthet. A baloldali pártok és mozgalmak pedig megtették azt a szívességet, hogy nem álltak össze. Ezért akár az is valószínűsíthető, hogy a választás lefutott.

Nem hinném, hogy az utolsó egy hét vagy néhány nap – ha csak egy váratlan botrány meg nem rengeti a választók bizalmát – akkora változásokat hozna, hogy felborulnak ezek az arányok a jobboldali koalíción belül.

– Más meglepetést okozhat a választás? Mondjuk azzal, hogy a közvélemény kutatásokból nem feltétlenül derül ki, mekkora potenciál rejlik egy-egy pártban?

– Ez mindig benne van a pakliban. A 2018-as választások előtt például alábecsülték az Ötcsillagos Mozgalom támogatottságát, ezért elképesztő, 30% fölötti eredményt hoztak. A közvélemény-kutatás látta az erősödésüket, 20-25%-ra becsülték a választási eredményüket, de azt nem látták, hogy az utolsó 1-2 hétben mennyit erősödik. A helyzet megértéséhez ismerni kell az olaszországi viszonyokat.

Itália hagyományosan 3 nagyobb területre oszlik: Észak, Közép-Olaszország és Dél. A leggazdagabb, legfejlettebb, politikailag is leginkább szofisztikált északi tartományok évtizedek óta jobbra szavaznak, de nem feltételek nélkül, a politikai preferenciák gyorsan változhatnak és Milánóban például erős a liberális, reformpárti középbaloldal. Van néhány közép-olaszországi tartomány, például Emilia Romagna és Toscana, ahol a demokrata párt kirobbanthatatlan; bárkit indíthatnának, megnyeri. Ez a terület nagyjából lefedi az 1945 utáni kommunista párt hagyományos bázisát.

A Dél a legképlékenyebb. Az utolsó 20 év választási eredményei alapján kijelenthető, hogy délen akkora az elégedetlenség a politikával szemben, és olyan nagyok a vágyak és a remények, hogy gyakorlatilag bárkire szavaznak, aki nagyobbat ígér. A déliek hittek már Berlusconiban, szavaztak már a baloldalra, az Ötcsillagos Mozgalomra is délen kapta a legtöbb szavazatot.

Most az Ötcsillagos Mozgalom és az Olasz Testvérek is erősödik a déli tartományokban. Nem lehet előre megjósolni, hogy ott merre billen a mérleg nyelve, Délen melyik párt vagy szövetség kapja a legtöbb szavazatot szeptember 25-én.

Mi lehet Giorgia Meloni titka?

Giorgia Meloni 1977. január 15-én született, 15 évesen, és 2012-ben alakult Olasz Testvérek vagy Olaszország fivérei (Fratelli d’Italia) tagja. 1992-ben belépett a neofasiszta, jobboldali Olasz Szociális Mozgalom ifjúsági tagozatába, az Ifjúság Frontjába. 1996-ban lett a Nemzeti Szövetség (az utódpárt) hallgatói szervezetének tagja.

1998-ban Róma megye közgyűlésének képviselője lett, 2004-ben az Ifjúsági Akció első női elnöke. A 2006-os parlamenti választáson megválasztották képviselőnek, így lett 29 évesen a Képviselőház legfiatalabb képviselője és alelnöke.

2008 és 2011 között a Negyedik Berlusconi-kormány ifjúsági minisztere lett. 2009-ben a Nemzeti Szövetség és az Előre Olaszország (Forza Italia) beolvadt a Szabadság Népe jobbközép pártszövetségbe, ahol Meloni az ifjúsági szárny vezetője lett.

Giorgia Meloni tanult, nyelveket beszél, tájékozott, keményen dolgozik, és végigjárta a ranglétrát. Pártját 2018-ban beléptette az Európai Konzervatívok és Reformisták képviselőcsoportjába. Ugyanakkor „harcedzett”, durva politikai hangulatban szocializálódott politikai figura, akiben van lendület.

Pártjával gyakorlatilag a semmiből építették újra a szociális jobboldalt. Szisztematikusan, alulról építkezve, hagyományos médiatámogatás nélkül építkeztek. Giorgia Meloni sikeréhez az is hozzájárulhat, hogy látványos a kontraszt Salvinivel és Berlusconival is. Előbbi elhibázta, hogy nem építette kitartóan a bázist, utóbbi pedig már 86 éves, és a szavazóbázisa is inkább idősekből áll.

– Ha már a botrányról volt szó, megingathatja-e a bizalmat a nemrég felröppent hír az orosz kenőpénzekről? (Az amerikai külügyminisztérium nemrég közölte, hogy az amerikai hírszerzés értékelést készített Oroszország titkos, politikai befolyásolásra szolgáló műveleteiről, és az derült ki, hogy Oroszország titokban több mint háromszázmillió dollárt költhetett 2014 óta választások befolyásolására nagyjából kéttucatnyi országban – a szerk.)

– Mindenki találgatja, hogy ki van benne, több olasz párt és üzletember is érintett lehet, érzékelhetőek voltak ezek a mozgások az elmúlt években. Az mindig érdekes, hogy egy ilyen botrány mennyire érinti meg a választókat. Láttunk már olyan botrányokat, amelyek megváltoztatták a kampány ritmusát és a kimenetelét, volt olyan is, amelyik nem – Magyarország utóbbira jó példa.

Olaszországot ilyen szempontból nem tudjuk lemodellezni, mert a választások előtt két héttel már nem végeznek nyilvánosan megismerhető közvélemény-kutatást. Viszont a háború, a háborúhoz és az oroszokhoz való viszony érzékeny téma. És azt is látni kell, hogy az olasz politika jelentős része orosz oldalon érintett. A Ligáról korábban már kiderült, hogy 49 milliós kölcsönt kapott – ez Salvininek még mindig problémát okoz, ráadásul olyan naiv volt, hogy el is ment Moszkvába, fotók készültek róla a Vörös téren. Máskor pedig belügyminiszterként és kormányfő-helyettesként úgy utazott Moszkvába, hogy váratlanul ottalvósra sikerült a látogatás; később kiderült, ahogy estére titkos találkozója volt egy fontos kormányzati szereplővel. A médiában pedig többször is nyilatkozott úgy, hogy Putyin mennyire király, úgy kellene csinálni, mint Oroszországban.

Ha az Ötcsillagos Mozgalom érintett az orosz pénzekben, ők lehetnek a legsárosabbak, különösen az első Conte-kormány és a második Conte-kormány, amelyik a Covid idején, 2020 tavaszán beengedett egy egész orosz orvosokból és (főleg) katonákból álló százfős kontingenst – amelyikben kis túlzással még a sofőr is őrnagyi rangban szolgált – „hogy tanulmányozzák a covidot”. Szabadon mozogtak egy bő hónapon keresztül az országban katonai konvojokban, orosz zászlókkal, de a Covid-pánik közepette ezt az olasz közvélemény nem is észlelte. Amikor azonban a háború tükrében a parlamenti bizottság és a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság kiadott erről egy jelentést, akkor sokan kaptak a fejükhöz, hogy ez miként volt lehetséges. Conte volt az, aki kormányfőként, teljesen szokatlan módon nem egy miniszternek delegálta, hanem személyesen magához vette a titkosszolgálatok irányítását. Erről még kiderülhet ez-az.

Berlusconi pedig több mint 20 éve ápol kifejezetten jó személyes kapcsolatot Putyinnal, ez tény.

A demokrata párt most nem lehet érintett, annak ellenére, hogy nagyon távoli gyökerei a Moszkva által finanszírozott kommunista pártba nyúlnak.

Ami még izgalmas, az Olasz Testvérek. De első pillantásra azt mondanám, ők valószínűleg kevésbé érintettek, inkább a Liga tűnik orosz projektnek, nem ők. Meloni nem támogatja az oroszok háborúját és nem NATO-ellenes.

Az is érdekes lehet, hogy ha az amerikaiak számára nem kívánatos egy bizonyos eredmény, akkor arra a pártra nézve terhelő adatokat hozhatnak nyilvánosságra a következő napokban, vagy csak lebegtetik a lehetőséget, mivel már azzal is árthatnak.

A fő kérdés azért még mindig az, hogy a jelenlegi kiélezett helyzetben, társadalmi válságban az Olasz Testvérek az eddigiektől gyökeresen eltérő szociálpolitikai ígéretekkel meddig jutnak.

– Mit jelent a másfajta szociálpolitika?

– Meloniék egyrészt valóban tanulmányozzák az orbáni modellt, az úgynevezett családvédelmi modellt és a családtámogatási rendszer lépéseit. Az más lapra tartozik, hogy olasz kontextusban ebből egyáltalán mit lehet megvalósítani.

Másrészt perspektivikusan gondolkodnak. Azokkal a hagyományosan jobboldali pártokkal erősítik inkább a kapcsolatot, amelyek már hatalmon vannak, vagy pedig akiknek, mint a spanyolországi VOX-nak, van esélyük arra, hogy átvegyék a hagyományos jobboldal szerepét, ha hatalomra kerülnek.

A jelenlegi olaszországi helyzetről érdemes tudni, hogy erős a bürokrácia, az államapparátus, és 20-30 éve a demokrata párthoz kötődik, csakúgy, mint az tanügy és a kutatói szféra. A demokrata párt másik, mára talán a legerősebb bástyája pedig a nyugdíjas korosztály. A fiatalok nem a demokrata pártra és nem a Forza Itáliára szavaznak, hanem inkább az Olasz Testvérekre vagy az Ötcsillagra adják a voksukat.

Rengeteg a munkanélküli, nő az elégedetlenség. A 40 év alattiak számára nincsen elég munkalehetőség, sokan éhbérért és néhány hónapos szerződésekkel dolgoznak, kifejezetten rossz a munkaerőpiac működése, és ez hatalmas frusztrációt okoz. Azok a pártok tehát, amelyek ebből a szempontból gyökeres változásokat ígérnek, könnyen be tudják söpörni - legalább egyszer - a fiatalabbak szavazatát.

Az elégedetlenség előrevetítheti akár azt is, hogy kisebb lesz a választáson a részvételi arány, még az is előfordulhat, hogy a választásra jogosultak 40%-a otthon marad. Olaszországban mindig magas volt a választásokon a részvételi arány, ezt most lecsökkent 70% körülire.

– Kétharmados többségre még az elégedetlenség és a világban tapasztalható jobboldali erősödés ellenére sem számíthat a jobboldal?

– Eddig az ország történetében senki nem ért el 2/3-os többséget. Ha Meloniék túlnyerik magukat, esetleg elképzelhető, de nem tartom valószínűnek, hogy megtörténjen, mivel az olasz választási rendszer sajátossága az, hogy enged egy nagyobb győzelmet, de ilyen arányút már nem.

– Amennyiben a jobboldali jól szerepel az olaszországi választás során és a jobboldali pártok alakíthatnak kormányt, az Magyarország pozícióját is befolyásolhatja az Unión belül?

– Bár a brüsszeli boszorkánykonyhába nem látok úgy bele, nyilvánvaló, hogy amikor az Európai Tanácsban összeülnek a nagy asztalnál 27-en, akkor jobb, ha van barátod. Jobb, ha vannak olyan kormányok, akikről sejted, hogy nem fognak neked ártani. Az köztudott, hogy a demokrata párti vezetőkkel kifejezetten rossz Orbánék viszonya, Contéval pedig soha nem tudtak mit kezdeni, az Ötcsillagos Mozgalmat sem tudták hova tenni világnézetileg, mert vannak jobb- és erősen baloldali elemei. Salvini meg nem vált be. Meloni többször járt Budapesten, találkozott Orbánnal is, szívélyes kapcsolatot ápol Novák Katalin köztársasági elnökkel, akivel főleg családvédelmi témákban működik együtt. Mindez segíthet szövetséget kialakítani.

Ám az Európai Bizottságot vagy az Európai Bíróságot, illetve a tárgyalások kimenetelét nemigen befolyásolja, hogy milyen barátokat szereznek. Az utolsó hetek híreiből úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság álláspontja jelentősen megkeményedett. Más a helyzet olyan informális tárgyalások helyszínein, mint a Tanács havi ülései vagy a súlyosabb problémákról összehívott rendkívüli tanácskozásokon. Amikor például szankciókról kell dönteni, akkor számíthat, hogy milyen informális koalíciókat kötnek a kormányfők, akkor jól jöhet, ha valaki nincsen egyedül.

Az olasz kormány barátsága egy, az EU-n belüli dinamikában jelenthet kellemes mozgást Magyarország számára. Olaszországnak régebben, úgy az 1990-es évekig volt egy víziója arról, hogy Németország mellett és részben helyett megpróbálja, ha nem is irányítani, de projektek mentén összefogni a kelet-európai és balkáni térséget. Ám az utóbbi évtizedekben ez az erővonal leépült, Olaszország külpolitikája teljesen elhanyagolta Közép-Kelet Európát. Most kérdés, hogy egy ideológiai barátság mentén és az ukrán háború miatt az új kormány nem kíván-e nagyobb figyelmet fordítani a térségre, mivel Olaszország számára gazdaságilag is nagyon fontos lenne ez a kapcsolódás.

Mindenképpen jót tenne, ha Olaszország visszakerülne a térképre, mert egyrészt Németország egyedül nem igazán képes a térséget összefogni, másrészt jót tenne, ha több lábon állna az európai integrációs politika. Más kérdés, hogy mennyire kívánatos lehet Olaszország számára az EU egyetlen választási autokráciája mellé szegődni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Alföldi Róbert: Ordítva és felháborodva kikérem magamnak, hogy háborúpártinak és hazaárulónak kiáltanak ki, mert nem rájuk szavazok
A Jászai-díjas színész-rendező szerint a háború támogatójának kiáltják ki őt és még több millió magyar honfitársát. Amiatt, mert nem a Fideszre szavaznak.


A Jászai-díjas színész-rendező, Alföldi Róbert a közösségi oldalán osztotta meg gondolatait az október 23-ai budapesti eseményekről.

„Nézem, hallgatom, persze hogy nézem és hallgatom a mai nap eseményeit.

Október 23-a van, az 1956-os forradalom évfordulója.

Nézem a két tábort, nézem a két tömeget.

Nem érdekel, melyik volt nagyobb,

mindkettő releváns és valóságos.

(Legyünk nagyvonalúak, és hagyjuk most a buszoztatást.)

Elhatároztam, hogy kvázi objektíve ránézek a két táborra, meghallgatom a beszédeket és figyelek,

és nem fognak befolyásolni az indulataim, a fájdalmaim, a reménytelenségem.

Csak figyelek…

…de nem tudok….

…azt hallom, azt hallgatom, azt kell hallgatnom az egyik oldal főszónokától, a tömegben megszólaltatott honfitársaimtól, a kormányon lévő politikustoktól, a kormányhű média - hát tényleg létezhet ilyen egy demokráciában? - képviselőitől, a kultúrában dolgozó, kvázi kollégáimtól, hogy én hazaáruló vagyok és háborúpárti.

Csak azért, mert nem nálunk menetelek, mert nem rájuk szavazok!

Így kimondva, vállalva, hogy egy olyan szégyenteljes bűncselekménnyel vádolnak, amiért nagyon sokszor a történelem során halál járt.

Tehát, hogy hazaáruló vagyok csak azért, mert nem rájuk szavazok, mert elméletben nem velük vonulok.

És

háborúpártinak, a háború támogatójának kiáltanak ki engem és még több millió magyar honfitársamat, csak azért, mert szerintük nem rájuk szavazok, csak azért, mert nem egy olyan Magyarországot képzelek, mint ami most van.

Azt az égbekiáltó, pofátlan, aljas jelzőt aggatják rám, hogy támogatok egy háborút.

Hogy támogatom a gyilkosságokat, a nemi erőszakokat, az emberek megcsonkítását, a gyerekek lebombázását. A pusztítást!

KIKÉREM MAGAMNAK!

NAGYON HANGOSAN,

ORDÍTVA ÉS FELHÁBORODVA, KIKÉREM MAGAMNAK!

Magyar állampolgár vagyok, felnőtt, adófizető állampolgár, aki tisztességesen végzi a munkáját, aki megpróbál lehetőségeihez mértem felelősséget vállalni honfitársaiért, aki egész életében a magyar kultúrát képviselte itthon és külföldön, aki egész életében felelős értelmiségiként próbálta építeni ezt az országot.

A Hazámat.

Akinek egyetlen bűne, hogy nem a Fideszt támogatja.

És ezért hazaáruló és háború párti!

Nagyon nehéz nem káromkodni….

De tényleg KIKÉREM MAGAMNAK!

Aztán hallgatom az esti beszédet, ahol a főszónok arról beszél, hogy nincs ilyen vagy olyan magyar, magyar van, hogy nem az a fontos, hogy kire szavazol, hogy mindegy milyen pártot támogatsz, mert az a fontos, hogy most már végre együtt, egymást szeretve, szépen, kedvesen tényleg kezdjünk már el építeni egy demokráciát.

Hogy egyek vagyunk magyarok, és együtt tudunk csak előre menni.

Teljesen objektíve gondoljuk át, hogy akkor kire is szavazunk jövőre!

Mély főhajtás '56 hőseinek!

2025. október 23.” – írta Alföldi Róbert a Facebookon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Nagyobb bajban vannak, mint gondolták - interjú a Tisza Párt elnökével
Magyar Péter szerint tanulságos volt október 23-a, ami megmutatta, milyen állapotban van a Fidesz mozgósító ereje. Saját rendezvényüket méltóságteljesnek nevezte. Interjúnkban arról is beszélt, hogyan képzelik el a megbékélést.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 24.



Nemcsak a Hősök tere telt meg, az Andrássy úton is sokan álltak Magyar Péter október 23-i beszéde alatt. A Tisza Párt elnöke bejelentette, hogy ismét országjárásra indul, még hosszabbra, mint eddig. És azt is, hogy ha győznek, megbékélési törvényt nyújtanak be a parlamentben.

A Tisza Párt elnökével arról beszélgettünk, hogyan értékeli az október 23-i rendezvényüket, mennyire tartja nagy kihívásnak a kistelepüléseken élők meggyőzését, és hogyan képzelik el a megbékélést.

- Ilyenkor szokás értékelni azt, hogy mi történt a mai napon, és már láttam is néhány értékelést. A Híradó.hu-n sokat nem találtam, csak annyit, hogy Orbán Viktor bejelentette, győztek, mert kétszer annyian voltak a Békemeneten, mint a Nemzeti Meneten. A Magyar Nemzetben Deák Dániel arról írt, hogy Magyar Péter csúnyán kudarcot vallott. Mit gondol ezekről?

- Nem szabad, hogy az ember elkövesse azt a hibát, hogy elolvassa a Híradó.hu-t, kivéve, ha stand upot akar nézni. Csodálkozom egyébként, hogy nem számoltak be, hiszen Császár Attila elvtárs ott volt végig a menetünkön, és feltett egy csomó kérdést, néhányra válaszoltunk is.

Szerintem a Nemzeti Menet méltó volt 1956-hoz, méltó volt a forradalmáraink emlékéhez. Én nagyon örülök, hogy rengeteg család volt ott, annak is, hogy tényleg sokan voltak. A TISZA megmutatta, hogyan tud békésen, jókedvűen áradni Budapest belvárosában.

Nagyon köszönöm azoknak, akik eljöttek, akár vidéki kistelepülésről, akár a Kárpát-medence bármely részéről, voltak Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből, sőt Kárpátaljáról is, és még az Egyesült Államokból is jöttek honfitársaink, nagyon hálás vagyok nekik. Szerintem mindenki látta, mekkora volt ez a menet, milyen méltóságteljes volt. Ugye nulla forint állami pénz van benne, töredékéből hoztuk ezt össze, mint az állampárt, amely sok milliárd forint adófizetői pénzt elégetett a monumentális, grandiózus - "very big", ahogy Trump elnök szokta mondani - rendezvényükre a Kossuth téren.

Azért csináltak ekkora színpadot, hogy a fél Kossuth teret elfoglalják, és úgy tűnjön, mintha tele lenne a tér.

Féltek attól, hogy nem lesz tele, és hát ez egy jó tanulság volt. Szerintem Kubatov elvtársat nem biztos, hogy megdicsérik ma, mert ha ilyen állapotban van a Fidesz mozgósító ereje, mint amit ma láttunk, hogy fenyegetéssel, zsarolással, ígérgetéssel, ingyenes falubuszokkal, élelmiszercsomaggal ennyit sikerült összehozni, akkor még nagyobb bajban vannak, mint gondolták.

- Út a győzelembe néven új országjárásra indul. Nem tudom, hogy mennyire látta Bedő Dávid videósorozatát, aki elment nagyon szegény településekre, és az látszott, hogy ott még nagyon kemény munkát kell a Tiszának elvégeznie, ha nyerni akarnak.

- Mi is rengeteg ilyen településen voltunk. Jártam az Ormánságban, Borsodi kisfalvakban, nagyon sok kicsi településen. Szerintem kicsit pesszimista volt a képviselő úr néhány összeállítása. Én nem ezt tapasztalom a magyar vidéken, a kis településeken sem.

Én azt tapasztalom, hogy olyan településeken, ahol mondjuk az Európai Parlamenti választáson egy szavazatot kapott a TISZA, ott is óriási érdeklődés van mind kérdésekben, mind javaslatokban, és azt látom, hogy magára hagyták a magyar vidéket.

A munkát nem fogjuk megspórolni, eddig sem spóroltuk meg, mi nem avatarokkal, nem digitális harcosokkal megyünk, hanem valódi hús-vér emberekkel dolgozunk, és velük jutunk el a 3155 településre, úgyhogy nem akarjuk megkerülni ezt a kérdést, és nem is fogjuk. Én mindig arra biztatom a kollégáimat is, a jelöltjeinket is, a szakértőinket is, hogy menjenek ki az emberek közé. Ha van tanulsága az országjárásnak, akkor az az, hogy egy politikus nem lehet túl sokat, csak túl keveset az emberek között.

- Arról is beszélt, hogy benyújtják a Nemzeti Megbékélés törvényt. Hogyan lehet törvénnyel nemzeti megbékélést teremteni?

- Önmagában törvénnyel nem lehet. A törvény mindig egy szimbolikus dolog. Ezt is úgy szeretnénk majd összehozni, hogy lesz egy javaslatunk, amiben mondjuk tíz fontos pont benne lesz, és hagyjuk, hogy az óellenzéki pártok, a Fidesz, vagy akár más politikai erők, vagy társadalmi csoportok is hozzászóljanak. Nem csak erről a 15-20 évről szeretnénk ezt megtenni. Nagyon sok trauma van a magyar társadalomban: holokauszt, Trianon, a németek kitelepítése, felvidéki magyarok betelepítése, '89, a rendszerváltás vesztesei és az utóbbi 15-20 év is. Óriási árokásást hajtott végre ez a két politikai erő, ha mondhatom így finoman és diplomatikusan. Azon versenyeztek, ki tud nagyobb szeletet kiszakítani az országból, ki tud mélyebb árkot ásni magyar és magyar közé. Úgyhogy nagyon sok feladatunk van. A törvény egy szimbolikus dolog lesz, de azt is együtt fogjuk csinálni.

De szeretnénk a traumákat feldolgozni, és szeretnénk valós megbékélést. A rendszerváltás nem törvényekben zajlik le, nem feltétlenül választáson, hanem a lelkekben és a szívekben. Ahhoz pedig az kell, hogy az áldozatok az elkövetők szemébe tudjanak nézni.

Ahhoz az kell, hogy kibeszéljünk dolgokat, hogy kiderüljön, ki volt a bűnös, ki volt az áldozat. Ezt szolgálja például az ügynökakták megnyitása is.

- Medgyessy Péter már kísérletezett egyfajta árokbetemetéssel, az nem hozott nagy eredményt.

- Hát azért, amikor a farkas akar a vegánoknak étrendet javasolni, az nem annyira hiteles. Tehát aki látta és emlékszik a 2002-es választásra, a 23 millió románozásra és egyéb dolgokra, ráadásul Medgyessy Péter érintett volt az ügynökügyekben eléggé vaskosan, tőle nem hangzott ennyire hitelesen. Szerintem, aki látta a mai rendezvényünket, érezte azt, átélte, az pontosan tudja, mire gondolunk. Szerintem a Fidesz szavazók is, ha látták, akkor ők is egy ilyen országban szeretnének élni.

Interjú Magyar Péterrel


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Megint közelebb vagyunk valamivel a választásokhoz, és a Tisza nem verte le a lécet sehol
A politikai elemző szerint a Tiszának azt kellett bizonyítania a rendezvénnyel, hogy az utcán is partiban van a kormányoldallal. Erre korábban egyetlen ellenzéki párt sem volt képes.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. október 24.



Török Gábor azzal kezdte a csütörtöki események elemzését, hogy véleménye szerint a politikusi beszédek túlértékeltek a magyar nyilvánosságban. Az emberek jelentős része nem követi őket, sokan csak tudósításokat, rövid részeket hallanak, de a szavazók elsöprő többsége, különösen pedig azok, akik még nem elkötelezettek, alig tudnak ezekről valamit. A politikai elemző szerint éppen ezért

a beszédek konkrét tartalmánál talán fontosabb is a rendezvények utóélete, hogy mit kezdenek velük az egyes táborok, illetve leginkább az az izgalmas, hogy mennyiben segítik érvényesülni azt a stratégiát, amelyet az adott politikai erő éppen követ.

Török szerint a Békemeneten és a Nemzeti Meneten is komoly tömeg vett részt.

„Azt nem lehetett várni, hogy a Fidesznél kevesen lesznek, de azt sem, hogy részvételi rekordot dönt az érdeklődés egy olyan helyzetben, amikor a párt támogatottsága minden kutatás szerint alacsonyabb, mint az 2010 után megszokott volt. Amit láttunk, az szerintem megfelelt a várakozásoknak: sokan voltak, de voltak már többen.

A Tiszának viszont azt kellett bizonyítania a rendezvénnyel, hogy az utcán is partiban van a kormányoldallal, hiszen erre korábban egyetlen ellenzéki párt sem volt képes.

Gondolhatunk bármit a két tömeg arányáról, de abban szerintem nincs vita, hogy ezt a lécet biztos átugrották” – írta az elemző, aki úgy véli: nem az a fontos, hogy melyik beszéd volt jobb. A lényegi kérdés az, hogy ki volt sikeresebb (vagy egyáltalán sikeres) a szavazók megszólításában, ki volt hatásosabb a téren lévő sajátjai körében, és kinek az üzenete talált utat azokhoz, akik még nem tartoznak egyik táborba sem.

„Sok valószínűleg igaz állítás hangzott el, de ezek inkább a szónokok helyzetértékelésére és stratégiájára érvényesek (Orbán Viktor valóban talán először beszélt úgy, mintha tényleg hátrányban látná a Fideszt, Magyar Péter valóban azt mutatta, mintha tényleg vezetne a Tisza), arról azonban keveset tudhatunk, hogy ebből mi és hogyan ment át, hatott azokra, akiknek a szavazata majd áprilisban dönteni fog” – fogalmazott Török.

A politikai elemző szerint egy szempont van csak, amelyben biztosak lehetünk, ez pedig az idő.

„Megint közelebb vagyunk valamivel a választásokhoz, ráadásul úgy, hogy egy kiemelt esemény nem tűnik olyannak, amely jelentős változást, fordulatot hozott volna (ez azért általában elég jól látható azoknak, akik nem szemellenzővel néznek). Nyáron, amikor a két tábor helyzetéről, esélyeiről írtam, azt mondtam, hogy a Tisza számára lehet kockázatosabb a választásokig hátralévő idő. Részben azért, mert ők állnak jobban, részben azért, mert az erőforrásokban, arzenálban óriási a különbség, és leginkább azért, mert nekik kell folyamatosan olyan léceket megugorniuk (jelöltek, program, szervezet, rendezvények stb.), amelyekkel még nincs, nem lehet a Fideszhez hasonló tapasztalatuk” – elemezte a helyzetet Török Gábor.

„A 9-ből eltelt 3 hónap, és egyelőre a Tisza nem verte le a lécet sehol: a csütörtöki erődemonstráción sem.

Tudom, hogy ez nem sok, de mégis ez a legtöbb, amit felelősséggel ezen a ponton ki lehet mondani” – zárult a bejegyzés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
László Róbert: A miniszterelnök elismerte, hogy a Magyar Péter vezette ellenzéki párt ellépett a Fidesztől, magyarul előnyben van
A Political Capital elemzője szerint a kormányfő üzenete arra utal, hogy nemcsak a meglévő, hanem az elvesztett szavazókat is meg akarják szólítani. Ilyen nyilvános elmozdulásra Orbán Viktor részéről 2010 óta nem volt példa.


Orbán Viktor a Kossuth téren tartott beszédében arról beszélt, hogy „öt hónap múlva döntenünk kell a sorsunkról. (…) De a következő öt hónapban beszélnünk kell a megtévesztett magyarokkal is, egyetlen lélekről sem mondhatunk le, mert minden magyar felelős minden magyarért.” László Róbert választási szakértő szerint ez a kijelentés fontos fordulatot jelez a kormánypárt politikájában.

A Political Capital elemzője a 24.hu-nak azt mondta, a Fidesz még 2024-ben is úgy gondolta, hogy elegendő a saját szavazóit mozgósítania, és nem szükséges új választókat megszólítania. Ehhez képest jelentős változás, hogy most a kormányfő azok felé is nyitna, akik korábban nem a Fideszt támogatták.

Az elemző úgy látja, hogy

Orbán Viktor közvetetten elismerte: a Magyar Péter vezette ellenzéki párt előnybe került. László Róbert szerint ez ellentmond azoknak az adatoknak, amelyeket a kormányközeli intézetek közvélemény-kutatásaikban publikálnak.

A szakértő emlékeztetett arra is, hogy a miniszterelnök a hét elején kiszivárgott zánkai beszédében azt mondta, „nem állnak jól”, vagyis nincsenek elegen. László Róbert szerint ez is azt mutatja, hogy a kormányoldal most már olyan választók megszólítására készül, akik az utóbbi időszakban elfordultak tőlük. Ilyen nyilvános elmozdulásra Orbán Viktor részéről 2010 óta nem volt példa – tette hozzá.

Az elemző szerint ez a helyzet több szempontból is eltér a 2022-es választás előtti időszaktól, amikor az ellenzék nem tudta tartósan meghaladni a Fidesz támogatottságát.

A mostani kampányban viszont a korábban még fideszes, de azóta más pártokhoz pártolt szavazók lehetnek a célkeresztben.

László Róbert nem számít jelentős változásra a kampány stílusában vagy hevességében, de szerinte

elképzelhető, hogy fiataloknak szóló üzenetekkel is megpróbálnak új szavazókat megszólítani.

Úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnök egyszerre próbált erőt és magabiztosságot sugározni, miközben arról is beszélt, hogy új választói rétegeket kell elérni. A szakértő szerint ez azért fontos, mert több százezer olyan bizonytalan szavazó is van, akiknek a támogatása döntő lehet, és ők elsősorban az erőt, a magabiztosságot kereshetik a politikai szereplőkben.


Link másolása
KÖVESS MINKET: