SZEMPONT
A Rovatból

Joe Bident terheli a felelősség Afganisztán összeomlásáért – mondja az ottani amerikai erők egykori főparancsnoka

John R. Allen szerint a tálibok most azt tehetnek, amit akarnak, az ország a terroristák gócpontjává válhat, Kína pedig örömmel betölti majd az amerikaiak által hagyott űrt.


Ahogy a Szovjetuniónak 10, úgy az Egyesült Államoknak 20 év alatt sem sikerült békét és rendet teremteni Afganisztánban. A háború, amely a két nagyhatalomnak 15 ezer, illetve több mint 2000 ember életébe került, sem stabil kommunista kormányzást, sem nyugati típusú demokráciát nem hozott a ma is a törzsi társadalmi viszonyoktól és az iszlám különböző irányzataitól megosztott közép-keleti országban.

Afganisztán több lett, mint „Moszkva Vietnamja”, egyike lett a szovjet birodalom koporsójába ütött szegeknek. Az Egyesült Államok, amely intervencióját 2001 októberében, a 9/11-es New York és Washington elleni terrortámadásokra adott válaszként indította el, ugyan nem roppant bele, de – látván a helyzet megoldhatatlanságát – fokozatosan csökkentette szerepvállalását. Joe Biden elnök áprilisban jelentette be, hogy augusztus 31-én véget ér az Egyesült Államok afganisztáni katonai küldetése, valamennyi amerikai katona hazatér.

A helyzet azóta válságosra fordult: az afgán elnök elmenekült, a szélsőséges iszlamista tálib harcosok elfoglalták Kabult, és ezrek várják a nemzetközi repülőtéren, hogy kimenekítsék őket. Donald Trump pedig Joe Biden lemondását követeli, aki még a múlt héten megerősítette a teljes kivonulást. „Az afgánoknak kell önmagukért harcolniuk” – mondta akkor az amerikai elnök.

John R. Allen nyugalmazott négycsillagos tengerészgyalogos tábornok, a NATO Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők (ISAF) és az Afganisztánba vezényelt amerikai haderők egykori főparancsnoka Defence One-ban egyenesen az elnök „történelmi felelősségét” emlegette.

Bár a Kabult ellenállás nélkül elfoglaló tálibok azt állítják, mindenkivel békét szeretnének, Allen szerint az általuk korábban elfoglalt területeken dúl az erőszak.

Főleg azokat érik attrocitások, akik korábban az amerikai és a NATO-erőket, valamint a kabuli kormányt szolgálták. Különösen kegyetlenül bánnak a nőkkel. 15 éves lányokat kényszerítenek arra, hogy feleségül menjenek tálib harcosokhoz.

Az egykori főparancsnok párhuzamot von az Irakból való, szerinte idő előtt távozással, de még inkább Afganisztán 1992-es összeomlásával, amely azután következett be, hogy a Szovjetunió nem támogatta többé a kabuli rezsimet, négy évvel később pedig a tálibok megölték az utolsó afgán kommunista vezetőt, Nadzsibullát.

John R. Allen még Afganisztán teljes elfoglalása előtt azt írta, ha ez bekövetkezik, az ország a terroristák főhadiszállásává és a bizonytalanság forrásává válhat – éppen azzá, amely ellen az Egyesült Államok 20 éven át harcolt. Allen elismeri, hogy Joe Biden jogosan akart véget vetni Amerika leghosszabb háborújának, de a tábornok szerint előre kellett volna látnia ennek következményeit.

Allen emlékeztet arra, hogy komoly kétségei voltak a Trump-adminisztráció afganisztáni erőfeszítéseivel kapcsolatban is, és egyáltalán lepte meg, hogy a tálibok semmit nem tartottak be az amerikaiakkal 2020. februárjában kötött békemegállapodásból. Amióta az Egyesült Államok és szövetségesei elkezdték kivonni csapataikat Afganisztánból, a tálibok vérszemet kaptak. Kiderült, sosem állt szándékukban elfogadni a Trump-féle megállapodást.

De miért is akarták volna megosztani hatalmukat ellenségükkel, Ahraf Gháni kormányával, ha a harcmezőn az egész országot elfoglalhatták?

A volt amerikai főparancsnok szerint az is csak

hiú ábránd, hogy az új vezetést sikerül majd nemzetközi elszigeteltséggel fenyegetve hatékonyan kordában tartani, hiszen ott van nekik Pakisztán, és valószínűleg Kína is.

Allen szerint Biden döntését Afganisztán feladásáról láthatóan nem előzte meg komoly tervezés, amely elvárható lett volna egy ilyen kritikus és régóta húzódó politikai kérdésben. Ez a megközelítés nemcsak Afganisztánnak, hanem a washingtoni kormánynak is katasztrófát jelent. A tábornok szerint Amerika veszni hagyta azokat az értékeket, amelyeknek bajnokaként hirdeti magát.

A tálibok gyakorlatilag büntetlenül tehetnek bármit. Az amerikaiak nélkül nincsen elrettentő erő a tálib haderő szemben.

Vannak, akik szerint az afgánoknak maguknak kellett volna rendezni dolgaikat, de az amerikai volt főparancsnok szerint senki sem számított arra, hogy az Egyesült Államok ilyen szélsebesen kivonja légierejét, és az afgán légierőt támogató többi egységet, és erre a helyzetre az afgánok nem voltak felkészülve.

Bár elindult az úgynevezett Allies Refuge hadművelet, amelynek során kimenekítették az amerikaiaknak dolgozó afgán tolmácsok egy részét, de ez nem segít annak a több ezer afgánnak, köztük sok bátor nőnek, akik a koalíciónak dolgoztak, és akikre a legnagyobb veszély leselkedik. Őket cserben hagyta Amerika.

Allen szerint ráadásul Afganisztán a nagyhatalmi vetélkedés színterére, ahol a kínaiak azonnal lecsapnak majd az amerikaiak által hagyott űrre. Pekingben nemrég például igen meleg fogadtatásban részesítették Mulla Abdul Gháni Baradar tálib vezetőt.

A Kína-Afganisztán-Pakisztán tömb veszélyeztetheti az Afganisztán fejlesztésében élen járó India érdekeit, miközben egy engedékeny kabuli tálib rezsim megteremtheti a lehetőséget egy észak-déli kereskedelmi folyosóra az orosz érdekszférába tartozó közép-ázsiai köztársaságokból a pakisztáni Gvadar kínai építésű kikötőjéig.

A tábornok szerint az Egyesült Államoknak sokáig kell majd az ár ellen úsznia, hogy megőrizzen valamit az amerikai befolyásból a régióban, és a történtek után nem lesz könnyű szövetségesekre találnia.

A volt főparancsnok attól tart, hogy a tálibok uralta Afganisztán terrorista csoportok bázisa lesz. Megszűnik az eddigi terrorizmus-korlátozó határ Afganisztán és Pakisztán között, így a különböző terrorista csoportok szabadon járhatnak-kelhetnek a két ország között. A helyzet kísértetiesen hasonlít arra, amely az Iszlám Állam létrejöttéhez vezetett. Az ISIS ugyanis Szíria keleti és Irak északnyugati területének destabilizációját kihasználva emelkedett fel.

Allen arra is figyelmeztet, hogy a tálibok sosem szakítottak a 9/11-ért felelős al-Kaidával. Az amerikaiak távozása után gyakorlatilag lehetetlenné váltak a további a terroristaellenes hadműveletek a térségben. Egy tálibok kormányozta Afganisztánban háborítatlanul tevékenykedhet például az a Hakkani terrorista hálózat, amely 2010-ben gépkocsiba rejtett pokolgéppel akart merényletet elkövetni a New York-i Times Square-en, vagy a kasmíri Laskar-i-Tajjaba szakadár szervezet, amely 2008-ban elkövette a Mumbai Taj Mahal Hotel elleni, közel 200 halálos áldozatot követelő támadást.

A nemzetközi biztonsági kockázatokon túl a helyzet felerősítheti a térségben a kábítószer- és fegyerkereskedelmet, valamint az embercsempészetet Iránba és a közép-ázsiai országokba, ahol emiatt nőhet az iszlamista lázadások esélye.

A tábornok szeront az afganisztáni háború nemcsak azért zajlott, hogy megöljék Oszama bin Ladent, hanem hogy megakadályozzák az al-Kaida feltámadását, és az Egyesült Államok és szövetségesei elleni terrortámadásokat, továbbá, hogy megvédjék a kabuli kormányt a tálib hatalomátvételtől. Kabul elesésével az összes célkitűzés kudarcot vallott.

John R. Allen szerint a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy az Egyesült Államok nem tanult sem az 1975-ös saigoni történelmi leckéből, sem pedig abból, hogy 2014-ben, alig három évvel a kivonulás után, vissza kellett térniük Irakba az Iszlám Állam térhódítása miatt.

Ebben pedig nagy felelősség terheli szerinte az amerikai értékek terjesztését és az Egyesült Államok vezető szerepét hirdető Joe Bident. A történtek végzetesen hiteltenítették üzenetét, amely arról szólt, hogy „Amerika visszatért”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bod Péter Ákos: A költségvetés január első napjaiban össze fog dőlni, a kérdés, hogy ránk dől-e
Bod Péter Ákos a Kontroll csatornáján arról beszélt, a kormány úgy száguld a költségvetéssel, mintha 50 helyett 85-tel menne az Árpád hídon. Ilyenkor pedig jön a büntetés.


A Kontroll YouTube csatornáján Bod Péter Ákos volt jegybankelnök elemezte a magyar gazdaság helyzetét, miután a kormány bejelentette, hogy az eredetileg tervezett 3,7 százalék helyett idén és jövőre is 5 százalékos költségvetési hiánnyal számol.

Bod Péter Ákos szerint a kormány bejelentése, miszerint idén és jövőre is 5 százalékos lesz a költségvetési hiány, nem volt meglepő az elemzők számára, akik 4,5–5 százalék közé tették a várható deficitet. Az viszont, hogy a kormány ezt a szintet 2026-ra is fenntartaná, már „erős állítás”.

„A 2025-ös 5% nem lep meg. A 2026-os 5% kicsit igen: azt üzeni, hogy a kormány nem is akar – vagy nem képes – változtatni” - mondta.

A közgazdász szerint 2020 óta a magyar állam egyszer sem tartotta be a 3 százalékos uniós korlátot. A helyzetet egy hasonlattal érzékeltette: „A 3% olyan, mint az 50 km/óra lakott területen: annál gyorsabban nem szabad menni, lassabban lehet, forgalomtól függően.”

A mostani, 3,7 százalék helyetti 5 százalékos hiány szerinte olyan, „mintha 50 helyett 85-tel menne valaki az Árpád hídon – jön a csekk.”

Úgy véli, a magas hiány mögött nem a gazdaság motorjának beindítása áll, például nagy infrastrukturális beruházásokkal vagy a közszféra megerősítésével. „Nem erről van szó, hanem arról, hogy a magyar állam nagyon költségesen működik, és nem jön ki a pénzéből” – fogalmazott. Kiemelte, hogy míg az infláció vagy a külkereskedelmi mérleg ingatag gazdasági változók, a deficit szerinte akarat kérdése, amiért politikai felelősséget lehet vállalni. „A kiadásokról törvény szól, a bevételek is törvényben vannak. Ha egy kormány valamit megígér és be akar tartani, az épp a deficit” – tette hozzá.

A kormány gazdaságösztönzőkre, vállalkozást segítő programokra és jóléti intézkedésekre (például 14. havi nyugdíj, SZJA-kedvezmények) hivatkozik a magas hiány kapcsán. Bod Péter Ákos szerint nem a jóléti intézkedésekkel van a gond, hanem azzal, hogy a kormány nem nevezi meg, honnan von el forrásokat ezek fedezésére. „Nem lehet azt csinálni, hogy mindenkinek plusz pénzt ígérek, és közben adót is csökkentek. Meg lehet – a vége a deficit.”

A közgazdász szerint a vállalkozóknak nem elsősorban támogatásokra, hanem kiszámíthatóságra és fizetőképes keresletre lenne szükségük.

„Most semmi sem kiszámítható” – jelentette ki, rámutatva, hogy a kormány éppen azt a mutatót nem képes betartani, amire a legnagyobb ráhatása van.

A gazdasági növekedés az idei évre várt 3,4 százalék helyett 1 százalék alatt lesz, miközben a 2022-es választás óta a magyar gazdaság lényegében stagnál.

Kritizálta a kormányzati kommunikációt is. „Hallottam a mondatot: »emelek nyugdíjat«. A nyugdíjat nem a miniszterelnök emeli. Egy rendes országban a szuverén a parlament” – mondta, hozzátéve, hogy a kormány olyan döntéseket hoz, amelyeket nem képes betartani.

Arra a felvetésre, hogy Orbán Viktor korábban büszke volt a választási évek előtti költségvetési fegyelemre, Bod Péter Ákos úgy reagált, hogy a deficit grafikonja „fűrészfogszerű”, azaz a választások előtt jellemzően megugrik. Szerinte a miniszterelnök állítása nem igaz, a költségvetés tartósan laza. Úgy látja, a jelenlegi helyzeten a választásig hátralévő fél évben már nem lesz politikai akarat változtatni, ami kellemetlen helyzetet teremt a következő kormány számára. „Ha ugyanaz a többség viszi tovább, szembe kell néznie a tetteivel. Ha új többség jön, könnyebb azt mondani: az elődök elrontották, és választóvonalat húzni.”

„Van elfogadott költségvetés 2026-ra – ami január első napjaiban össze fog dőlni. A kérdés, hogy ránk dől-e” – fogalmazott.

A K&H Bank elemzőjének, Németh Dávidnak az esete kapcsán – akit Orbán Viktor személyesen bírált, miután egy esetleges költségvetési korrekció szükségességéről beszélt – Bod Péter Ákos furcsának nevezte a történteket. Szerinte a kormányfő reakciója azt a narratívát szolgálta, hogy „Mariska néni fejében gyorsan összeáll: a szegény Viktor és a kinti Góliát.”

A hiány finanszírozása mindenképp hitelből történik, állampapírok kibocsátásával – magyarázta a közgazdász. Mivel a belföldi megtakarítások nem elegendőek, a kormány devizakötvények kibocsátására kényszerül. Példaként említett egy nemrég kibocsátott, 30 éves lejáratú dollárkötvényt, amelyet közel 7 százalékos kamattal adtak el. „A ma meg sem született gyerek – ha itt marad és felnő – fizeti ennek a kamatát” – mondta.

A kamatteher ma a GDP 5 százaléka körül van, ami azt jelenti, hogy az állam már eleve mínusz ötről indul.

Magyarország hitelminősítése is kockázatot jelent, mivel több minősítőnél is csak egy-két fokozatra van a „nem befektetési”, köznyelven „bóvli” kategóriától. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 4 százalékponttal drágábban jutunk forráshoz, mint például Németország.

Az Egyesült Államokkal kötött, Orbán Viktor által „pénzügyi védőpajzsként” emlegetett megállapodásról Bod Péter Ákos kijelentette: „Először is: nincs megállapodás – ha volna, látnánk.” Szerinte ha létezne is ilyen, az egy devizaswap-ügylet lenne, ami nem hitel, hanem egy likviditási eszköz a csőd elkerülésére. A közgazdász az egészet „blöffnek” tartja, mivel szerinte Magyarországnak nincs dollárproblémája, és rendelkezik uniós védőhálóval. „Magyarországnak van védőhálója: úgy hívják, Európai Központi Bank és Európai Unió. Ehhez nem kell celebeket és influenszereket kivinni egy túrára” – mondta. Hozzátette, Lázár János is elismerte, hogy ez csupán egy politikai üzenet volt Brüsszelnek.

A piac reakciója is sokatmondó volt szerinte: míg az amerikai út hírére a forint alig mozdult, a magas deficitadat bejelentésére azonnal 2-4 forintot gyengült. Ez azt mutatja, hogy a befektetők számára a valós adatok számítanak, nem a politikai üzenetek.

A közgazdász szerint a jelenlegi költségvetési szerkezet mellett a gazdaság nem tudja kitermelni a hiány és a hitelek terhét. „Beszorultunk egy zsákutcába” – állította. A megoldást nem újabb akkumulátorgyárakban látja. „Hoznak még egy akkumulátorgyárat, és azt hiszik, ez berúgja a motort?” – tette fel a kérdést. Úgy véli, a valódi növekedéshez nem a külföldi tőkét kellene állami pénzből támogatni, hanem az emberbe kellene befektetni. Egy jól képzett, jól kereső munkaerő teremthetne fizetőképes középosztályt, ami a hazai vállalkozások számára is piacot biztosítana.

Bod Péter Ákos szerint a jelenlegi modell, amelyben a kormány a beruházási költségek jelentős részét előre kifizeti a külföldi cégeknek, fenntarthatatlan. „A külföldi tőke fontos; jöjjön, ha profitábilisan tud működni, és ugyanúgy adózzon, mint a Kovács és Társa” – zárta gondolatait.

A teljes interjú

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Kibasznám a válogatottból az összes mentálisan alkalmatlan sztárt” – Csernus Imre ezzel a feltétellel vállalná el a válogatott felkészítését
A lélekbúvár szerint a sztárjaink mentalitásával van a legnagyobb baj. A nagyképűségük a hajrában kishitűségbe és kapkodásba csapott át, fájó vereség lett a vége.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. november 17.



Csernus Imre pszichiáter egyetlen, kőkemény feltétellel vállalná el a magyar labdarúgó-válogatott mentális felkészítését, miután a csapat drámai körülmények között bukta el a világbajnoki pótselejtezőt Írország ellen. A szakember az Indexnek adott interjújában nem rejtette véka alá a véleményét.

„Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”

Csernus szerint a magyar válogatott nem a 96. percben, hanem már a 40. perc környékén elvesztette a sorsdöntő vb-selejtezőt, amikor 2-1-es vezetésnél Szoboszlai Dominik vezérletével a csapat elkezdett alibifutballt játszani. „Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint

a csapat nem győzelemre, hanem a vereség elkerülésére játszott, amivel lényegében feltámasztotta az íreket.

A szakember a játékosok mentális hozzáállását is élesen kritizálta. „Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.”

Úgy látja, a csapatra ólomsúlyként nehezedett a négy évtizedes sikertelenség terhe és a közvélemény elvárása.

„A játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz.”

A vasárnapi, Puskás Arénában rendezett mérkőzésen a magyar csapat Lukács Dániel és Varga Barnabás góljaival kétszer is vezetett, mégis Írország nyert 3–2-re Troy Parrott mesterhármasával, aki a győztes gólt a 96. percben szerezte. A vereséggel Magyarország sorozatban tizedik alkalommal maradt le a világbajnokságról, míg Írország pótselejtezőt játszhat.

Csernus a győztes mentalitás hiányát „magyar betegségnek” nevezte, párhuzamot vonva a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabda-döntőjével,

ahol a válogatott hatgólos előnyről szenvedett vereséget. Ellenpéldaként hozta fel a portugálokat, akik aznap este 9–1-re kiütötték Örményországot, és a norvégokat, akik 4–1-re verték Olaszországot, jelezve, hogy más nemzetek nem bízzák a véletlenre a sorsdöntő meccseket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Schultz Nóra: Eddig Magyar Pétert képzelték a választók minden "ismeretlen induló" helyére, most meg kell barátkozniuk a valódi jelöltekkel
Az a nagy kérdés, ez hogyan sikerül – mondja az elemző, aki szerint az előválasztás hasznos tapasztalatokat jelent azoknak is, akik alulmaradnak, miközben egy győzelem az ismertebb tiszásoknak is magabiztosságot adhat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 18.



Nyilvánosságra került a névsor: kiderült, ki az a több mint 300 ember, akik közül a következő hetekben a szavazók kiválaszthatják, kik induljanak 2026-ban egyéniben a Tisza Párt színeiben. Mindenhol legalább egy (de sok helyen kettő is) nő a jelöltek közül. Valóban civilek, az eddigi politikától érintetlen embereket ismerhettünk meg, van közöttük orvos, közgazdász, a legtöbben magasan képzettek és nincsenek híján a nemzetközi tapasztalatoknak sem.

Az mindenképpen elmondható, hogy képzettség és tapasztalat terén magasra tette a lécet a Tisza. Az már más kérdés, hogy hogyan lesznek a kiváló értelmiségiek politikusokká. Ezt majd a következő hónapokban látjuk meg. A jelöltállításról, annak tanulságairól és a feladatokról Schultz Nóra politológussal beszélgettünk.

— Az eredeti tervekhez képest heteket csúszott a jelöltek bemutatása. Miért volt ilyen nehézkes ez a folyamat?

— Ez relatív, hogy nehézkesnek tekintjük‑e: a magyar politikában nincs kőbe vésett időpont, amikor be kell jelenteni a képviselőjelölteket. Hivatalosan a kampány indulását, a jelöltállítás törvényi keretét az ajánlóívek felvétele jelöli ki. Ezt az időpontot tehát a TISZA maga tűzte ki, és én úgy látom, most az a koncepció, hogy a november 30‑át mindenképp tartani akarják, és minél szűkebb időtartam alatt próbálják megrendezni az előválasztást. Amit erről mondtak, az elsősorban arról szól, hogy nem szeretnék, ha a közösség túlzott támadásoknak és feszültségeknek lenne kitéve.

— Ruszin‑Szendi Romulusz, Rost Andrea, Nagy Ervin is elindul. Az olyen helyeken, ahol „nagy nevek” lépnek pályára, van‑e értelme velük szemben még másokat is indítani?

— Szerintem nem csak az számít, hogy ne tegyék ki a párt vezetőit egy esetleges előválasztási vereségnek. Arról is szó van, hogy ki kell nevelniük egy új politikusi generációt: olyan embereket, akik most kezdenek politizálni.

Az éles kampányhelyzet a legjobb iskola: aláírásgyűjtés, meggyőzés, mozgósítás.

Most túljelentkezés van: 315 embert mutatnak be a 106 helyre, illetve a még hiányzó 105 helyre. Így sokakról kiderül, alkalmasak‑e közéleti, politikai szerepre akár országgyűlési, akár más szinteken, vagy a kampányokban; kormányra kerülve is sok pozíciót kell majd feltölteni. Ez tehát plusz funkció: nem mindenkinél a győzelem a végcél, hanem a tanulás és belépés a tiszás politikai világba. Emellett az ismert jelölteknek is hasznos az előválasztás: győztesek lehetnek. Rost Andrea még soha nem volt politikus, Ruszin‑Szendi Romulusz sem választott politikusként dolgozott korábban. Egy előválasztási győzelem magabiztosságot és ismertséget ad, erre a híresebb tiszásoknak is szükségük van.

— Sejthetően Hadházy Ákos körzetében mégsem indítanák Bódis Krisztát, a korábbi hírekkel ellentétben. Hadházy Ákosnak érdekes a viszonya a TISZÁ‑val: más utat járnak, mégis jól kiegészítik egymást, elismerik egymás munkáját. Azon sem lepődnék meg, ha a legeslegutolsó pillanatban a tiszás jelölt visszalépne Hadházy javára.

— Én is ilyesmit olvasok ki abból, ha végül nem egy annyira erős jelölt lesz itt a TISZA részéről, mint Bódis Kriszta, aki a korábbi ellenzéki szavazók értékrendjével, munkájával, hangulatával, szóhasználatával, ügyeivel nagyon illik a portfóliójukba – erős jelölt lett volna Hadházyval szemben. Meglátjuk. Lehet hivatkozni olyan mérésre a 21 Kutatóközponttól, ahol egy ismeretlen tiszás is legyőzte volna Hadházyt. Hadházy hozott olyan mérést amelyben ő nyert volna, és most a Republikon Intézet friss népszerűségi kutatásában a top 3 politikus: Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Magyar Péter, ebben a sorrendben. Valószínű, hogy a TISZA időt hagy erre, és Bódis Krisztát nem teszik ki annak, hogy később vissza kelljen lépnie.

— Kéri László mondta többször, több helyen, hogy amikor megjelennek a jelöltek, akkor kezdődhetnek a párton belüli nagy konfliktusok is. És persze, ahogy már láthattuk, abban a pillanatban, hogy kikerülnek a nevek, támadhat a Fidesz. Emlékszem, Forsthoffer Ágnes jóformán haza sem ért Kötcséről, már megindult ellene a sajtóhadjárat. Mindkét fronton, belül is, és kívül is viharokra kell készülni. Vajon felkészültek erre?

— Igen. Amit tudok, részben háttérbeszélgetésekből, hogy

a TISZA arra kéri a jelölt-jelölteket, ne folytassanak negatív kampányt.

Ezt megerősíti, amit Magyar Péter nyilvánosan is kért: a közösségétől, a TISZA‑szigetek közösségeitől, hogy szeressék és támogassák a jelölteket akkor is, ha az első körös belső szavazás után a számukra legkedvesebb nem jut tovább, maradjanak elkötelezettek. Csalódás biztosan lesz egyes jelöltek részéről, de kifelé sokkal inkább baráti versengést kommunikálnak. Ezen keresztül tudás és „nevelődés” történik, nem pedig a teljes választási kampányt idéző véres küzdelem.

— És a külső támadások?

— Emiatt is fontos, amit Magyar Péter állít: olyan emberek is vállalnak szerepet, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy a munkájuk vagy egzisztenciájuk miatt nem tennék. Ez az ország hangulatában fontos váltás lehet, és sokaknak reményt, bizodalmat adhat az ellenzéki oldalon.

— Példát is mutathatnak? Lehet, hogy ezután olyanok is mernek megszólalni, akik eddig nem?

— Igen.

— Én például sokszor tapasztaltam a TISZA rendezvényein is, hogy meg akartam kérdezni valakit, de azt mondta: sajnálja, olyan helyen dolgozik, hogy nem mondhat semmit, nem mutatkozhat kamera előtt. Ez megváltozhat?

— Úgy gondolom, igen. Magyar Péter személye és üzenete már ez volt: „Ne féljetek.” A saját példájával is megmutatta, hogy a Fideszt elhagyva bizonyos szempontból lehet sikeresebbé válni, nagyobb pályát befutni a politikában, ezzel sokaknak részben feloldozást, részben példát adott, akár a Fidesz elhagyására, akár a politikai szimpátia megváltoztatására. Ha pedig tényleg azt a hangulatot tudják mutatni, hogy hétköznapi emberek, akikkel a boltban, a piacon, az orvosnál találkozunk, sőt maga az orvos vagy a tanárnő is felvállal politikai szerepet, az a pártpolitikai részletektől függetlenül, alapjaiban változtathatja meg a magyar társadalom politikai bevonódottságát.

A politizálás sokáig tabu volt. Ha a TISZA alulról jövő, új arcokat hoz be, mélyebb közösségi szinten élhetik át az emberek, hogy a politika róluk is szól, és ez önmagában izgalmas fejlemény.

— Térjünk vissza az előválasztásra. Két forduló lesz, egy belső kör, majd a másodikban mindenki szavazhat, aki regisztrál. Az adatlopási ügyek után fenyegeti‑e veszély az előválasztást? Tarthatunk-e attól, hogy káosz lesz?

— Nem szeretnék előre spekulálni vagy hangulatot kelteni. Az biztos, hogy Magyar Péteréknek nagyon fontos lesz kommunikálni a magas részvételt, mert ez önmagában legitimációt épít a jelöltjeik mögé.

Nem csak az a cél, hogy ellenzékibb központokban nagy számokat érjenek el, hanem hogy minden választókerületben elmondható legyen: valós, sok ember részvételével született döntés.

Kérdés, sikerül‑e online elég embert aktivizálni. Az, hogy pusztán online lesz az előválasztás, újdonság: négy éve sátraknál is lehetett szavazni, zajlott utcai kampány is. Fontos a módszertan: az első körben rangsorolás lesz. A nagyon megosztó jelölteknek nehezebb lesz így jól szerepelni; azok jutnak előnyhöz, akiknek nincs nagy ellenzőtáboruk.

— A Tisza applikációjából kikerültek 200 ezer ember adatai. Mi a biztosíték, hogy rendben lezajlik az online szavazás?

— A szavazás a Nemzet Hangja felületén lesz. Eddig ezzel nem volt gond. A Nemzet Hangja szavazás problémamentesen lezajlott. Most persze beárnyékolja a TISZA applikáció körüli felfordulás, de a Nemzet Hangja korábbi folyamatai rendben voltak, bízom benne, hogy most sem lesz visszaélés vagy hiba.

— Kormánypárti és független elemzők is mondták, hogy a TISZA első lendülete csillapodni látszott az utóbbi időben. Egy ilyen „mozgalmi” dömping, ahol egyszerre zajlik az előválasztás első és második fordulóval, miközben az országjárás sem áll le, képes lehet újra turbófokozatra kapcsolni a pártot?

— Az országjárás önmagában, például amit Győrben láttunk, ugyanazt a közösségi erőt és mozgósítási potenciált mutatta, mint amit az elmúlt másfél évben megszoktunk. Közben a sajtó némileg érzéketlenné válik az ilyen eseményekre, mert sok van belőlük, de ezekben óriási munka van: önkéntesek mozgósítása, szervezés, technika, promóció. Minél tovább dolgoznak, annál nagyobb eredmény egy‑egy esemény. Nagy kérdés lesz, hogy amikor lesznek jelöltek, a közvélemény‑kutatások, amelyek eddig is készültek, és nagyon erősnek mérték az ismeretlen tiszás jelöltet is, így maradnak‑e.

Az volt a benyomásom, hogy amikor egy ismeretlen tiszás és egy ismert fideszes között kellett választani, sok ellenzéki válaszadó kicsit odaképzelte Magyar Pétert az ismeretlen helyére. Most viszont meg kell barátkozniuk a valódi helyi jelölttel.

Erre érdemes figyelni, nem csak az országos, hanem az esetleg kikerülő helyi mérésekben is, hogyan alakul ez a tendencia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Orbán Viktort a történelemkönyvek emlegetni fogják, Magyar Pétert nem” – Győrben jártunk
A Fidesz rendezvényén és a TISZA Párt gyűlésén többek közt arról kérdeztük a résztvevőket, hogyan értékelik az Orbán-Trump találkozót, és mit gondolnak a tiszás adatszivárgási botrányról.


Nagy nap volt a szombat Győrben: Orbán Viktor és Magyar Péter is a városban járt, bár nem találkoztak egymással.

A miniszterelnök és a Fidesz több vezető politikusa a Digitális Polgári Körök (DPK) országjárásnak első állomásán lépett színpadra, Magyar Péter és a TISZA Párt pedig a Bécsi kapu téren tartott gyűlést, ahol a pártelnök immár miniszterelnök-jelöltként mondott beszédet.

Mi is ott jártunk a két gyűlésen, mindkét helyen a résztvevőket kérdeztük. Mi a véleményük arról, hogy ugyanabban a városban, ugyanazon a napon tart rendezvényt a két rivális párt? Hogyan értékelik Orbán Viktor washingtoni útját? Mit gondolnak a tiszás adatszivárgási botrányról? Kiderül a videóból.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk