Joe Bident terheli a felelősség Afganisztán összeomlásáért – mondja az ottani amerikai erők egykori főparancsnoka
Ahogy a Szovjetuniónak 10, úgy az Egyesült Államoknak 20 év alatt sem sikerült békét és rendet teremteni Afganisztánban. A háború, amely a két nagyhatalomnak 15 ezer, illetve több mint 2000 ember életébe került, sem stabil kommunista kormányzást, sem nyugati típusú demokráciát nem hozott a ma is a törzsi társadalmi viszonyoktól és az iszlám különböző irányzataitól megosztott közép-keleti országban.
Afganisztán több lett, mint „Moszkva Vietnamja”, egyike lett a szovjet birodalom koporsójába ütött szegeknek. Az Egyesült Államok, amely intervencióját 2001 októberében, a 9/11-es New York és Washington elleni terrortámadásokra adott válaszként indította el, ugyan nem roppant bele, de – látván a helyzet megoldhatatlanságát – fokozatosan csökkentette szerepvállalását. Joe Biden elnök áprilisban jelentette be, hogy augusztus 31-én véget ér az Egyesült Államok afganisztáni katonai küldetése, valamennyi amerikai katona hazatér.
John R. Allen nyugalmazott négycsillagos tengerészgyalogos tábornok, a NATO Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők (ISAF) és az Afganisztánba vezényelt amerikai haderők egykori főparancsnoka Defence One-ban egyenesen az elnök „történelmi felelősségét” emlegette.
Bár a Kabult ellenállás nélkül elfoglaló tálibok azt állítják, mindenkivel békét szeretnének, Allen szerint az általuk korábban elfoglalt területeken dúl az erőszak.
Az egykori főparancsnok párhuzamot von az Irakból való, szerinte idő előtt távozással, de még inkább Afganisztán 1992-es összeomlásával, amely azután következett be, hogy a Szovjetunió nem támogatta többé a kabuli rezsimet, négy évvel később pedig a tálibok megölték az utolsó afgán kommunista vezetőt, Nadzsibullát.
John R. Allen még Afganisztán teljes elfoglalása előtt azt írta, ha ez bekövetkezik, az ország a terroristák főhadiszállásává és a bizonytalanság forrásává válhat – éppen azzá, amely ellen az Egyesült Államok 20 éven át harcolt. Allen elismeri, hogy Joe Biden jogosan akart véget vetni Amerika leghosszabb háborújának, de a tábornok szerint előre kellett volna látnia ennek következményeit.
Allen emlékeztet arra, hogy komoly kétségei voltak a Trump-adminisztráció afganisztáni erőfeszítéseivel kapcsolatban is, és egyáltalán lepte meg, hogy a tálibok semmit nem tartottak be az amerikaiakkal 2020. februárjában kötött békemegállapodásból. Amióta az Egyesült Államok és szövetségesei elkezdték kivonni csapataikat Afganisztánból, a tálibok vérszemet kaptak. Kiderült, sosem állt szándékukban elfogadni a Trump-féle megállapodást.
De miért is akarták volna megosztani hatalmukat ellenségükkel, Ahraf Gháni kormányával, ha a harcmezőn az egész országot elfoglalhatták?
A volt amerikai főparancsnok szerint az is csak
Allen szerint Biden döntését Afganisztán feladásáról láthatóan nem előzte meg komoly tervezés, amely elvárható lett volna egy ilyen kritikus és régóta húzódó politikai kérdésben. Ez a megközelítés nemcsak Afganisztánnak, hanem a washingtoni kormánynak is katasztrófát jelent. A tábornok szerint Amerika veszni hagyta azokat az értékeket, amelyeknek bajnokaként hirdeti magát.
A tálibok gyakorlatilag büntetlenül tehetnek bármit. Az amerikaiak nélkül nincsen elrettentő erő a tálib haderő szemben.
Vannak, akik szerint az afgánoknak maguknak kellett volna rendezni dolgaikat, de az amerikai volt főparancsnok szerint senki sem számított arra, hogy az Egyesült Államok ilyen szélsebesen kivonja légierejét, és az afgán légierőt támogató többi egységet, és erre a helyzetre az afgánok nem voltak felkészülve.
Allen szerint ráadásul Afganisztán a nagyhatalmi vetélkedés színterére, ahol a kínaiak azonnal lecsapnak majd az amerikaiak által hagyott űrre. Pekingben nemrég például igen meleg fogadtatásban részesítették Mulla Abdul Gháni Baradar tálib vezetőt.
A Kína-Afganisztán-Pakisztán tömb veszélyeztetheti az Afganisztán fejlesztésében élen járó India érdekeit, miközben egy engedékeny kabuli tálib rezsim megteremtheti a lehetőséget egy észak-déli kereskedelmi folyosóra az orosz érdekszférába tartozó közép-ázsiai köztársaságokból a pakisztáni Gvadar kínai építésű kikötőjéig.
A volt főparancsnok attól tart, hogy a tálibok uralta Afganisztán terrorista csoportok bázisa lesz. Megszűnik az eddigi terrorizmus-korlátozó határ Afganisztán és Pakisztán között, így a különböző terrorista csoportok szabadon járhatnak-kelhetnek a két ország között. A helyzet kísértetiesen hasonlít arra, amely az Iszlám Állam létrejöttéhez vezetett. Az ISIS ugyanis Szíria keleti és Irak északnyugati területének destabilizációját kihasználva emelkedett fel.
Allen arra is figyelmeztet, hogy a tálibok sosem szakítottak a 9/11-ért felelős al-Kaidával. Az amerikaiak távozása után gyakorlatilag lehetetlenné váltak a további a terroristaellenes hadműveletek a térségben. Egy tálibok kormányozta Afganisztánban háborítatlanul tevékenykedhet például az a Hakkani terrorista hálózat, amely 2010-ben gépkocsiba rejtett pokolgéppel akart merényletet elkövetni a New York-i Times Square-en, vagy a kasmíri Laskar-i-Tajjaba szakadár szervezet, amely 2008-ban elkövette a Mumbai Taj Mahal Hotel elleni, közel 200 halálos áldozatot követelő támadást.
A nemzetközi biztonsági kockázatokon túl a helyzet felerősítheti a térségben a kábítószer- és fegyerkereskedelmet, valamint az embercsempészetet Iránba és a közép-ázsiai országokba, ahol emiatt nőhet az iszlamista lázadások esélye.
A tábornok szeront az afganisztáni háború nemcsak azért zajlott, hogy megöljék Oszama bin Ladent, hanem hogy megakadályozzák az al-Kaida feltámadását, és az Egyesült Államok és szövetségesei elleni terrortámadásokat, továbbá, hogy megvédjék a kabuli kormányt a tálib hatalomátvételtől. Kabul elesésével az összes célkitűzés kudarcot vallott.
Ebben pedig nagy felelősség terheli szerinte az amerikai értékek terjesztését és az Egyesült Államok vezető szerepét hirdető Joe Bident. A történtek végzetesen hiteltenítették üzenetét, amely arról szólt, hogy „Amerika visszatért”.
