prcikk: Mire megy egymással egy jobbikos és egy liberális tüntető? | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Mire megy egymással egy jobbikos és egy liberális tüntető?

Mindketten a rendszerváltás környékén születtek, és Budapesten élnek. Mit gondolnak mi köti össze őket az Orbán-ellenességen kívül, és vezethet-e bármire ez a furcsa barátkozás.
Szurovecz Illés, Abcúg - szmo.hu
2018. április 21.



A Fidesz újabb kétharmada sosem látott egységbe sodorta a jobbikosokat és a liberálisokat. A múlt szombati tüntetésen egymás mellett vonultak Árpád-sávos, magyar, uniós és néha még szivárványos zászlók is. Leültettünk egymással egy jobbikos és egy liberális tüntetőt, hogy beszéljék meg, mi köti össze őket az Orbán-ellenességen kívül, és vezethet-e bármire ez a furcsa barátkozás. Mindketten a rendszerváltás környékén születtek, és Budapesten élnek. Horváth Zsolt kamaszkora óta jobbikos, tagja volt a Gárdának, és ott volt a szolnoki alapszervezet létrehozói közt is. Kiss Gábor LMP-szavazó, és bár melegként nem szívesen állt volna egy csapat gárdista elé, ma már nem tartja olyan ijesztőnek a Jobbikot.

Mi volt az első meghatározó politikai élményetek?

Kiss Gábor: Szerintem a 2010-es választás, amin először részt vettem. Nem volt egyértelmű, hogy kire szavazzak, de nem akartam sem MSZP-s, sem fideszes lenni, ezért az LMP-re szavaztam, ami akkoribban kezdett feljönni.

Horváth Zsolt: Nálam ez nem a választásokhoz kötődik. 16-18 éves koromra teszem a nemzeti eszmélésemet, aztán részt is vettem a Jobbik szolnoki alapszervezetének létrehozásában. Tiszta szellemű embereket láttam, szó sem volt nácizmusról, fasizmusról, meg rasszizmusról. Nem valami ellen, hanem valami érdekében jöttünk létre. Aztán az alapszervezeti bázis mesterséges duzzasztásával egyértelművé vált, hogy ebben a szakaszban már nem a minőség, hanem a mennyiség lett az első számú prioritás, ezért kiszálltam. Ettől függetlenül ma is a Jobbik áll hozzám legközelebb, de sok mindenben egyetértek az LMP-vel, és néhány dologban a Momentummal is.

Gábor, nálad megmaradt 2010 óta az LMP-szimpátia?

Gábor: Igen, Szél Bernadett olyan karakter, amilyet nagyon hiányoltam a politikából: asszertív és összeszedett. Listán idén is az LMP-re szavaztam.

Vagyis mindketten olyan pártot választottatok, amilyen 2010 előtt nem volt.

Gábor: Igen, de a szüleim például mindig nagy pártra szavaztak. Összevissza csinálták: amikor apám fideszes volt, anyám MSZP-s, és fordítva. Nem értettem, mit csinálnak, miért nem képesek meglátni az újat, akár a Jobbikot, akár az LMP-t, vagy mást. Nem tudtak megújulni, és szerintem sok mindennek ez a rákfenéje.

Vannak olyan ismerőseitek, akik máshogy gondolkoznak a világról, mint ti? Vannak velük vitáitok?

Zsolt: Nincs sok olyan ember a környezetemben, aki bármit is gondolna a politikáról.

Leginkább a reményvesztettséget és az érdektelenséget látom. Azt mondják, itt úgyse lesz semmi, le van osztva minden, kiskirályok vannak.

12

Balra Zsolt, jobbra Gábor | Fotók: Magócsi Márton

Gábor: Az én környezetemben is vannak érdektelenek, akiket győzködnöm kell, hogy szavazni állampolgári kötelesség. De a társaságomban sok hozzám hasonló gondolkodású ember van, szerintem ez törvényszerű. A távolabbi ismerőseim közt vannak olyanok, akikkel nem értünk egyet, de tudunk egymással kommunikálni, egyetértünk abban, hogy most nincs egyensúlyban a bal- és jobboldal, hanem egyetlen hang takar be mindent. Inkább az idősebb generációból hallok ezzel ellentétes véleményeket.

Vannak vitáid idősebb rokonokkal?

Gábor: Amíg éltek, voltak, de néhány barátom szüleire is igaz ez. Idén már azt mondtam nekik, hogy mindegy, kire szavaznak, csak ne a Fideszre.

Zsolt. Na jó, inkább a Fideszre, mint a DK-ra.

Gábor: Én egyéniben a DK-ra szavaztam, mert taktikai szavazó voltam. Ha jobbikos lett volna, rá szavaztam volna.

Zsolt: LMP-sre vagy momentumosra én is átszavaztam volna, de nem volt rá szükség. A DK-ra és az MSZP-re viszont sosem szavaznék, valójában ők a viccpártok, nem a Kutyapárt.

Mindketten ott voltatok a múlt szombati tüntetésen, ahol nagyon sokféle ember találkozott. Egymás mellett lobogtak az Árpád-sávos, a magyar, az EU-s, néha még a szivárványos zászlók is. Gábor, te gondoltad volna, hogy valaha egy Árpád-sávos zászlós emberrel fogsz együtt tüntetni, és Zsolt, te gondoltad volna, hogy Gyurcsánnyal vonulsz majd együtt?

Zsolt: Bíztam abban, hogy erre nem ilyen formában fog sor kerülni, mert ez egy szélsőséges helyzet.

A komplett ellenzéknek össze kell fognia, hogy érvényesüljön valamilyen demokratikus törekvés. Nekem ez kifejezetten jól esett. A szivárvány zászló számomra békében megfér az Árpád-sávos mellett,

és bízom benne, hogy most elindul valami. Az eddigi politika szektásított, megosztott minket, és ennek következtében vérre menő acsarkodások tudtak kialakulni akár baráti társaságokban, akár családokban is.

Gábor: Amikor mentünk a tüntetésre, láttunk néhány csapatot Árpád-sávos zászlóval. Az első gondolatom az volt, hogy ők biztosan ellentüntetők. De amikor rájöttem, hogy ők is benne vannak, az baromi felemelő érzés volt. Nem hittem, hogy ez valaha megtörténik. Azt éreztem, hogy most jött el a hitvitákon átívelő összefogás ideje. Ezek a zászlók megférnek egymás mellett.

3

Zsolt: Ez egy civilizált tömeg volt, semelyik oldal nem viselkedett fasiszta módon. Azért mondom ezt, mert szerintem manapság a fasizmus inkább a liberális baloldat jellemzi. A szabadságot nagyon relatív módon értelmezik: amit ők gondolnak jónak, az rendben van, de ha mást gondolsz, elküldenek melegebb éghajlatra. Ezekre a gender, metoo és hasonló mozgalmakra gondolok.

Szóval inkább civil mozgalmakra, szervezetekre utalsz most.

Zsolt: Mondjuk, az LMP is ratifikálná az isztambuli egyezményt. (Az Európa Tanács Egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról – A szerk.)

A jobbikos Staudt Gábor is azt mondta a parlamentben, hogy a Jobbik ratifikálná.

Zsolt: Ezzel sem értek egyet. De legalább nem ez van a zászlójuk közepén. Nem a Jobbik programjához görbítem az ideológiáimat, hanem ideológiai alapon választok pártot. Ahol nagyobb a fedés, oda szavazok.

Gábor, te is látsz liberális véleménydiktatúrát?

Gábor: Részben igazat tudok adni, de nem ilyen sarkosan. Mindenesetre én nem vagyok ez az agresszív liberális típus, szerintem szépen, lassan érdemes haladni. Meg tudom érteni, hogy vannak emberek akik így éreznek, mert vannak egészen meredek elképzelések és vélemények. De érdekelne, hogy Sorost is ebbe a kategóriába teszed-e.

20180420 Ellenzéki tüntetők

Zsolt: Nem hiszem, hogy Soros bármit is irányítana, ő a végtelen pénzével tök jól el van Amerikában, szerintem egyáltalán nem érdekli, mi történik Magyarországon. Sok civil mozgalmat támogat, az iszapkatasztrófa idején is adott pénzt, és démont csináltak belőle, amit lehet üldözni. Hiába élt belőle a komplett Fidesz és SZDSZ a rendszerváltás után, ez senkit nem érdekel. Ez az egész ugyanolyan szürreális hazugság, mint hogy az Árpád-sávos zászló a hungarizmus meg a magyar nácizmus jelképe lenne.

A közös ellenségen túl mi fogja összetartani ezt a tömeget?

Zsolt: Talán a törekvés egy civilizált, progresszív, kulturált, “ésszel” európai Magyarország megteremtésére és a hit egy demokratikus, parlamentáris rendszerben.

Gábor: Remélem, a közös ellenségen kívül más is összeköt minket.

Hadd legyek romantikus: a hazánk, hogy egy helyen élünk, hogy mindannyiunk érdeke, hogy ez egy élhető, európai ország legyen.

Olyan ország, ahol szívesen él egy jobbikos, egy LMP-s és mindenki. De ehhez össze kell fogni, és normális parlamentáris demokráciára van szükség, nem egy ilyen komédiára, mint ami most megy a parlamentben.

Gábor, neked mi a szimpatikus a Jobbikban?

Gábor: A Jobbik sokat konszolidálódott a szememben, persze lehet, hogy a jobbikosoknak ez nem tetszik. Vannak olyan hangok, amelyek már nem olyan rémisztőek, mint amikor először mentem választani. Persze ma is vannak vad elképzeléseik, például amikor Dúró Dóra azt mondta, hogy analfabéták ne szavazzanak. Igaz, aztán kiegészítette azzal, hogy nem akar senkit sem kizárni, hanem tenne azért, hogy ezek az emberek felzárkózzanak. Ez már tetszett. A Gárda viszont félelemkeltő volt, ami már a múlt, de sokszor látjuk a nyomait ma is.

Zsolt, számodra a gárdista múlt ugyanolyan szimpatikus volt, mint a mostani Jobbik?

Zsolt: Én a gárdát egy nagyon jó marketing húzásnak tartom. A cél a figyelemfelkeltés volt, és ez meg is hozta a kívánt eredményt.

Az nem volt félelemkeltő, amikor masíroztak mondjuk Gyöngyöspatán vagy más falvakban?

Zsolt: Szerintem azoknak lehetett félelemkeltő, akiknek volt okuk félni. Nem gondolom, hogy egy civilizált demokráciában helye van a Magyar Gárdának, de azt sem, hogy olyan sátáni dolog lenne, ahogy beállították. A gárda reakció volt valamire: az akkoriban elszaporodó, cigányok által elkövetett bűncselekményekre és a cigánykérdés következetes szőnyeg alá söprésére. Nem biztos, hogy ez egy kulturált válasz volt, de lehet, hogy egy szolidabb megoldással nem is lehetett volna hasonló hatást elérni. Én is voltam gárdista.

Gábor: Ha elképzelem, hogy akkoriban beállok egy Gárda-sor elé, és azt mondom, hogy “Sziasztok, egy vállaltan meleg férfi vagyok”, lehet, hogy nekem jönnek.

Zsolt: Biztosan lett volna, akinek nem tetszik, de nem ez uralta az egészet, nem az agresszió volt az alapja. Az apád volt ott, meg a szomszédod, normáis emberek, nem neonácik.

Gábor: Azt érzem, hogy amint megismerek egy jobbikost, és elmondom, hogy meleg vagyok, akkor tudunk párbeszédet folytatni. Egy meggyződéses fideszessel kevésbé vitáznék mondjuk a melegkérdésről, mert a jobbikosról általában tudom, hogy megadja a tiszteletet.

Beszéljünk más témáról is. Mit gondoltok Magyarország és Európa viszonyáról?

Gábor: Szerintem ebben nincs nagy különbség köztünk. Azt látom, hogy a jobbikosok inkább a nyugati, európai mintához húznak, ellentétben a Fidesszel, ami egészen vállaltan nyal az oroszoknak.

Zsolt: Ebben egyetértünk, de szerintem, ha mélyebben megnézzük, azért van különbség. Mi nemzetállamokban gondolkozunk. Persze nyáron elmegyünk Barcelonába, tök szép, meg minden, de szerintünk jó, ha megtartjuk a szeparált tradíciókat és megmaradunk külön-külön autonóm értékek képviselőiként. A baloldal meg a tejbegrízt is úgy eszi, hogy összekeveri a kakóval.

20180420 Ellenzéki tüntetők

Gábor: Igen, én balliberálisként úgy látom, hogy néhány száz éven belül homogenizálódni fog a kontinens, kis túlzással kihalnak majd nyelvek és kultúrák. Most persze a nemzetállamok a reneszánszukat élik, de kérdés, hogy ez fenntartható-e. Az szép gondolat hogy tartsuk meg a hagyományainkat, tudom ezt támogatni. És jó azt hallani egy jobbikostól, hogy támogatja a békés egymás mellett élést, nem azzal jön, hogy “köcsög szlovákok”. Bár azt még nem mondtad, róluk mit gondolsz.

Zsolt: Nem ismerem az összes szlovákot, szóval nem tudok nyilatkozni. A Slota-téma annyira nem tetszett persze, de amúgy persze, mindenkinek alapérdeke a béke. Nekem nincs bajom az EU-val sem, nem lépnék ki. Szerintem kellő erélyességgel megőrizhető az EU-ban a nemzeti szuverenitás. De nem kell lefeküdni minden hülye posztmodern ideológiának.

Gábor: Mire gondolsz, a melegházasságra?

Zsolt: Dehogy, azt támogatom.

Ezzel lehet, hogy kisebbségben vagy a jobbikosok közt.

Zsolt: Lehet. De miért ne köthetné össze az életét két ember, aki szereti egymást?

Akkor folytassuk innen. Pride?

Zsolt: Szerintem ez sokat árt az elfogadásnak. Ha izomból, tenyérrel rácsapsz a vízfelszínre, akkor a víz is kicsap, és a tenyered is piros lesz. Ha szépen, fokozatosan csinálod, akkor elfogadó közeggel találkozol. Önmagában támogatom, hogy kimenjenek és megmutassák, hogy fel merik vállalni. Erre büszkék is lehetnek egy ilyen posztkádári, komcsi társadalomban, ahol biztosan rengeteget bántják őket úgy, hogy nem szolgáltak rá. De ebben a formájában szerintem többet árt, mint használ.

20180420 Ellenzéki tüntetők

Gábor: Én meleg vagyok, és általában elmegyek a Pride-ra, de mindig fenntartásokkal. Azt szeretném, ha a Pride olyan lenne, mint ez a tüntetés volt, hogy az emberek kiállnak egy célért, és nem mutogatják, hanem megmutatják magukat. Ettől függetlenül támogatom, mert fontos, hogy legyen valami.

Zsolt: De ennél az is jobb lenne, ha nem lenne semmi, nem?

Gábor: Nem, muszáj valamit csinálnunk.

A következő téma: rengetegen élnek óriási szegénységben. Van felelőssége az államnak abban, hogy ezek az emberek ne legyenek olyan kiszolgáltatottak, mint most, vagy ez egyéni felelősség kérdése?

Gábor: Persze hogy felelőssége van az államnak, és segíteni kell. A mostani kormányzatnak… és tudom, ez úgy hangzik, mintha egy konteós állat lennék, de nem áll érdekében, hogy segítse a szegényeket, mert őket lehet befolyásolni.

Az állam felelőssége lenne kirángatni őket onnan: munkahelyet, civilizált körülményeket kell teremteni, nem állati szinten tartani őket, majd odamenni négyévente, és berakni őket a kisbuszba, hogy irány szavazni.

20180420 Ellenzéki tüntetők

Zsolt: Szerintem is fontos az állami felelősségvállalás, de nem tudom a megoldást. Az nem megoldás, ha pénzt vagy élelmiszert adunk. Mindenesetre az egészségügy és az oktatás mellett ez az állam egyik legfontosabb feladata.

Ott lesztek a következő tüntetésen is?

Zsolt: Én igen.

Gábor: Kimennék, de Szlovákiában leszek. De gondoskodom a helyettesítésemről!

Mit vártok ettől az egésztől? Pár hétig ventillálnak az ellenzékiek, vagy tényleg lesz valami hatása?

Zsolt: Egyedül abban bízom, hogy Európa felfigyel ránk, és nem lesznek olyan töketlen semmirekellők, mint amilyenek alapvetően az európai képviselők, meg Brüsszel jelentős része. Abban bízom, hogy valamilyen nyomást fognak gyakorolni, de ez utópia. Nem reális szerintem, hogy bármi változzon, vagy hogy új választás legyen.

Gábor: Csodát ne várjunk, de szerintem is fontos, hogy Európában meghalljanak minket. Az volt a tüntetés címe, hogy “Mi vagyunk a többség”, ami talán matematikailag nem igaz…

Zsolt: De igaz, 51 százalék a Fidesz ellen szavazott.

Gábor: Igen, de úgy értem, hogy akik ki is megyünk tüntetni, önmagunkban nyilván nem alkotunk többséget. Viszont amit képviselünk, az igen, az a többség. Az az előre, amit pedig ők képviselnek, az a hátra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Megnevezte az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese, hogy kik állhatnak a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akció mögött
Telkes András szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Szerinte a politikai ellenzék megfigyelése azt jelzi, hogy a hatalom megrendeléseit teljesítik.


Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese a HVG-nek adott interjúban teljesen életszerűnek nevezte azt, amit Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) volt főnyomozója a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akciókról mondott.

A volt hírszerző szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Ezt szerinte az is bizonyítja, hogy az AH főigazgatójának levele, amelyben hosszabb ideje tartó nyomozásról írt, lényegében lebuktatta a szolgálatot.

„Én nem tudom, mit lehet évekig nyomozni egy most 19 éves fiú után. Egy ilyen levelet egy felkészült elemző bármelyik szolgálatnál megír fél óra alatt” – fogalmazott Telkes, aki szerint a levél egy „nagy halom üres állítás, ami semmivel sincs alátámasztva”.

Szerinte egyetlen titkosszolgálat sem kezdene magától egy ilyen akcióba.

„Nincs olyan szolgálat, amely önmagától egy ilyen akcióba belekezdene, ilyet csak politikai utasításra indítanak el”

– jelentette ki. Úgy véli, ez azért lehetséges ma Magyarországon, mert a szolgálatok már nem nemzetbiztonsági, hanem állambiztonsági jelleggel működnek, amelyeket mindig a politika irányít. Ezzel szemben egy nemzetbiztonsági szolgálatot hagynak önállóan tevékenykedni, mert feltételezik róla, hogy képes felmérni a kockázatokat.

„Ebben az esetben is azért gondolom, hogy ezek állambiztonsági jellegű szolgálatok, mert egy demokráciában a politikai ellenzék nem lehet tárgya a titkosszolgálatok munkájának”

– mondta. Hozzátette, a titkosszolgálat akkor avatkozik be, amikor a rendszer már nem demokrácia, és a kormány egyenlőségjelet tesz az ellenzék és az ellenség közé.

„A magyar szolgálatok elsőszámú célpontja a hazai ellenzék lett”

– állítja a volt főigazgató-helyettes, aki szerint az akció a nemzetbiztonsági törvény lábbal tiprása.

Telkes András egyértelmű parancsnoki láncot feltételez az ügy mögött, szerinte egy ilyen akcióról a legfelső szinten is tudniuk kell.

Úgy gondolja, az ügyben érintett lehet a miniszterelnök, Rogán Antal miniszter, Bíró Marcell nemzetbiztonsági főtanácsadó, Farkas Örs államtitkár, valamint a szolgálatok vezetői.

A volt hírszerző szerint bár a titkosszolgálati és rendőrségi állomány döntő többsége az esküjéhez hű, és nem venne részt ilyesmiben, a parancsuralmi rendszerből nehéz kilépni. Úgy véli, valószínűleg kiválogattak egy lojális munkatársi csoportot a feladatra, akiknél nem kellett tartani kiszivárogtatástól. Felvetette, hogy az akciót fedőcégek vagy „baráti” biztonságtechnikai cégek bevonásával is végezhették.

„Az egész emlékeztet engem arra, ahogy az orosz szolgálatok – az SZVR, a GRU és az FSZB – használják a hackercsoportokat”

– tette hozzá, párhuzamot vonva az orosz módszerekkel, ahol bűnözői csoportokat is bevonnak a műveletekbe.

Az akció lebukását Telkes a dilettantizmusnak és a koordináció hiányának tulajdonítja. Úgy látja, a végrehajtók „egymásra futottak”, és nem volt megfelelő jogi felkészültség sem. A gyermekpornó vádját például semmivel nem alapozták meg, miközben szerinte léteznek olyan szoftverek, amelyekkel könnyedén elhelyezhettek volna ilyen tartalmakat a célpontok gépére.

„A dilettantizmus végigkísérte az egész folyamatot, állandóan keresték a megfelelő gyanúsításokat és azután azokhoz próbálták az »bizonyítékokat« összelapátolni”

– fogalmazott.

A „Henry” néven futó ügynököt szerinte ugyanaz a „hatalmi arrogancia” jellemezte, mint a Fideszt, és a beszervezés minden szakmai szabályát megszegték. Nem térképezték fel a célpont személyiségét, és a bratyizás is hiba volt. „Az ügynökkel nem lehet bratyizni” – szögezte le. A legsúlyosabb hibának mégis azt tartja, hogy Henry kulcsfontosságú információkat fecsegett ki a még nem megbízhatónak tartott célpontnak.

Az ukránkém-vádat bizonyítani hivatott videóval kapcsolatban Telkes azt mondta, „folyik a szerecsenmosdatás”, és megpróbálják elsikálni a szolgálatok saját szerepét. Szerinte ha az AH valóban külföldi kémtevékenységet észlelt volna, kötelessége lett volna értesíteni a Tisza Pártot.

„Az igazán gusztustalan azonban a 19 éves Gundalf kihallgatása”

– mondta, hozzátéve, hogy az AH-nak nincs rendőrségi jogosítványa, így a fiatalembernek nem lett volna kötelező részt vennie a kihallgatáson, ahol hatalmas pszichés nyomás alá helyezték. A volt hírszerző szerint a videóból egyértelműen kiderül, hogy Gundalf nem ügynök, és a kihallgatás célja a „gyanakvás csírájának elültetése” volt. Hősiesnek nevezte Gundalf és társa, Buddha tettét, akik bizonyítékot akartak szerezni, de lehallgatták őket. „Micsoda stresszhelyzet lehetett, hogy nincs kihez fordulni, mert nincs olyan hatóság, amely meghallgatná és megvédené őket?” – tette fel a kérdést.

Telkes András szerint a kormányzat politikája a Tiszával szemben két szálon futott: egy titkos és egy nyilvános szálon. Utóbbi része volt az eszkaláció, amelynek során a szolgálatokkal írattak meg olyan jelentéseket, melyek szerint Ukrajna fenyegeti a magyar kritikus infrastruktúrát vagy finanszírozza a pártot.

Úgy látja, később az orosz szál is megjelent, amikor „minden bizonnyal orosz segítséggel” megvágtak egy nyilatkozatot, hogy az Orbán-család elleni fenyegetésként lehessen bemutatni. Ebbe a láncba illesztette az ukrán pénzszállítók elleni akciót is, ami szerinte több bűncselekmény gyanúját is felveti. „Ennek lett volna a következő logikus lépése az Orbán elleni merénylet” – vázolta fel a lehetséges eszkalációs láncot.

A volt hírszerző szerint sok jel utal arra, hogy az oroszok beavatkoznak a magyar választási kampányba, de nem gondolja, hogy ez szolgálat-szolgálat szintű együttműködés lenne. Inkább azokkal léphetnek kapcsolatba, akik a propagandát és a kampányt irányítják. Úgy véli, a nyugati szolgálatok azóta figyelik Szijjártó Péter és más, orosz kapcsolattal gyanúsított személyek telefonjait, amióta kiderült, hogy Magyarország Szlovákia belügyeibe avatkozott. „Most pedig megkezdődött a csepegtetés, és valószínűnek tartom, hogy még előkerülnek hasonló dokumentumok” – jósolta.

Az akcióban a gyermekprostitúciós részleg bevonását azzal magyarázta, hogy a lehallgatásból kiderült, Henry megbukott, és gyorsan kellett cselekedni. „Ezért kérték ész nélkül az NNI-t hogy intézkedjen, nem akarták, hogy az egész nyilvánosságra kerüljön” – mondta. A cél szerinte a számítógépek gyors megszerzése volt, hogy bejussanak a Tisza rendszereibe, de ez a titkosítás miatt nem sikerült.

A Tisza Világ applikáció feltörésével kapcsolatban is valószínűnek tartja az AH közreműködését.

Egy esetleges rendszerváltás esetén egy független bizottság felállítását javasolja a törvénytelenségek feltárására, és a szolgálatok megtisztítását. Bár szerinte a papíralapú bizonyítékokat megpróbálhatják megsemmisíteni, a többszörösen tárolt dokumentumok eltüntetésének kicsi az esélye.

Telkes úgy látja, Pintér Sándor belügyminiszter „a partvonalra van szorítva” az ügyben, és valószínűleg nem is tudott róla. Szerinte a miniszterben nem bíznak, ezért vonnak be inkább olyan szerveket, mint a TEK vagy a NAV.

A jövővel kapcsolatban úgy vélekedett, ha a Fidesz nyeri a választást, Pintér távozik, és az ország tovább halad a „belaruszi úton”. „Ha a Fidesz győz, az egyben azt is jelenti, hogy tovább haladunk a belaruszi úton: a Nyugat bizalmát nem lehet visszaállítani, nincs más, mint menni ezen az úton, ami a szolgálatok szempontjából azt jelenti, hogy végleg bebetonozódik ez az állambiztonsági jellegük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Brutális elvonások, politikai alapon osztott pénzek: így nullázta le a Fidesz 16 év alatt a magyar önkormányzatokat
Gémesi György szerint egy polgármesternek minden év gyomorgörccsel indul, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét. A kormány ugyanis több pénzt vett el a településektől, mint feladatot. Az önkormányzatiságból nem sok maradt. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Az 1989-es rendszerváltás egyik nagy vívmánya az önkormányzati rendszer megteremtése volt. Kezdetben az önkormányzatok több forrásból, és sokkal több jogkörrel igazgatták a helyi ügyeket, melyeket fokozatosan üresítettek ki az egymást követő kormányzatok. Az Orbán-korszak alatt mindez felgyorsult, az önkormányzatiságról a közéleti kérdésekben tájékozott embereknek jó eséllyel a forráshiány jut eszébe. Holott nem kellene, hogy így legyen, végsősoron ez az a terep, ahol nap mindannyian a mindennapjainkat éljük.

Mi történt a NER évei alatt ezzel a rendszerrel, és hogyan tovább. Korszakértékelő sorozatunkban Gémesi Györgyöt, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökét kérdeztük, aki 1990 óta, vagyis 36 éve áll Gödöllő élén.

— Mi volt a helyzet az önkormányzatoknál 2010-ben, a startvonalon? Milyen problémákat kellett volna megoldani?

— Már akkor is súlyos alulfinanszírozottság volt. Volt néhány olyan feladat, ami állami feladat lett volna, de az önkormányzatok látták el, és a megvalósításához szükséges pénznek csak a fele érkezett meg. Tipikusan ilyen volt a közoktatás. De a települések nem azért akartak a közoktatástól megszabadulni, mert nem tudták ellátni a feladatot, hanem azért, mert az állam nem finanszírozta azt, és ez feszültséghez vezetett. Ettől függetlenül a teljes államosítás megtörtént. Sajnos a közoktatás területén az állam nem tudta költséghatékonyabban ellátni a feladatot, mint korábban az önkormányzatok, holott vagy ötvenmilliárd forinttal több pénzt fordított rá.

— Volt valamilyen ígéret vagy program a Fidesz részéről 2010-ben az önkormányzatokkal kapcsolatban?

— Ígéret volt bőven, egy jól működő önkormányzati rendszert ígértek. Ehhez képest

nagyon erőteljes centralizáció következett.

Pozitívum volt az adósságkonszolidáció, mert a települések a forráshiány miatt kényszerültek hitelfelvételre. De ezzel párhuzamosan az állam egyre több feladatot vont magához az oktatásban, az egészségügyben, a szociális területen, az okmányirodai ügyintézésben, a gépjárműügyekben és az építéshatóságban. Ez szűkítette az önkormányzatok mozgásterét, miközben nem járt jobb feladatellátással.

— A feladatok elvonásakor pénzt is vitt el az állam?

— Igen. A szakértők szerint összességében több pénzt vitt el, mint amennyit korábban ezekre a feladatokra költöttek. Ezt ma már nehéz pontosan utánkövetni, de legalább annyit elvitt, mint amennyit a rendszerre fordított.

— Úgy tudom, már a rendszerváltozás óta folyamatos tendencia volt, hogy az állami költségvetés egyre kevesebb pénzt hagyott az önkormányzatoknál. Ez a probléma tehát nem 2010-ben indult.

— Ez mindig kézenfekvő tartalék volt a költségvetés számára. Az MDF-kormány idején még 100 százalékos SZJA-visszatérítéssel indult a rendszer, később pedig a gépjárműadó és az iparűzési adó is saját bevételi forrást jelentett. Aztán fokozatosan kevesebb forrás maradt helyben. A Bokros-csomag komoly megszorítást hozott, majd 2009-ben a Bajnai-csomag is. Igaz, 1998 és 2002 között volt némi többletforrás, de az inkább a bérekben jelent meg.

A rendszer így fokozatosan kiüresedett: folyamatos elvonások voltak, miközben új feladatokat is kaptak az önkormányzatok, forrás nélkül.

— 2010 után újabb feladatok és pénzek kerültek ki a rendszerből. Mi maradt egyáltalán az önkormányzatiságból?

— Nem sok. Sok hivatal már nem önálló, 2000 fő alatt társulásokban látják el a hivatali munkát. Maradtak a köztisztviselők, az utak, járdák, vízelvezetés fenntartása mint alapfeladat, a szociális feladatok egy része, valamint a kulturális feladatok, amelyek viszont nagyon alulfinanszírozottak: az állam ezek költségének 10–15 százalékát sem adja oda. Emellett maradt az államigazgatási feladatok egy része is.

— Egy önkormányzat tehetőssége korábban nagyban függött az iparűzési adóbevételektől, ami nagy különbségeket okozott. Törekedett a rendszer valamiféle kiegyenlítésre, vagy a különbségek végig megmaradtak?

— A különbségek megmaradtak, de a szolidaritási hozzájárulás eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a kis települések közszolgáltatásait és fejlesztését segítse. Ezzel önmagában nem volt baj, hiszen a nagyobb, adóerőképesebb településektől vonták el.

Csakhogy ez a hozzájárulás az eredeti 45–60 milliárdról 5-6 év alatt 400 milliárdra nőtt.

Ez elfogadhatatlanul magas, és már az erősebb gazdaságú településeket is megkopasztja. A fő probléma a mértéke.

— Létezik máshol a világon a szolidaritási hozzájáruláshoz hasonló konstrukció?

— Nem nagyon. A finanszírozási rendszerek eltérnek, de az ritka, hogy a településeket ilyen módon adóztatják. Egy bizonyos határig ez még védhető lenne. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége azt javasolja, hogy egységesen az iparűzési adó 15 százaléka legyen, ami nagyjából 200 milliárdra csökkentené a jelenlegi 400 milliárdot. Ez már kezelhetőbb volna. Viszont

ez a pénz nem jut vissza a megjelölt célokra.

Azt feltételezzük, hogy a 400 milliárdból csak 10–15 százalék jut el ténylegesen a településekhez, a többi a központi költségvetés bevétele lesz.

— Gyakorlatilag akkor ez nem is szolidaritási hozzájárulás, hanem egyfajta...

— ...extra adó, amit az állam elvesz, és nem a megjelölt célra fordít.

— Ez mióta van ez a rendszer?

— 2017 óta létezik. A COVID idején viszont megfelezték a kis- és középvállalkozások iparűzési adóját, ami sok településnél gyakorlatilag a bevételek megfelezését jelentette. Voltak települések, amelyek kompenzációt kaptak, mások nem. A megyei jogú városok extra támogatást kaptak, a többi település nem. Visszatérő probléma, hogy

nem átlátható, mely települések kapnak támogatást.

Például a Magyar Falu Program esetében is inkább a kormánypárti települések jártak jól.

— Nem normatív alapon történnek ezek a támogatások?

— Így van. A finanszírozásban vannak anomáliák, és ezek hátterében a politikai hovatartozás áll. Korábban is létezett ilyen „csókos pénzrendszer”, de a Fidesz megjelenésével ez sokkal durvább lett.

— Létezik olyan önkormányzati lobbi vagy érdekképviseleti erő, ami tárgyalásra tudja bírni a központi hatalmat?

— Van az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, de ez inkább kirakatszervezet. Érdemi egyeztetés alig van, inkább csak tájékoztatást kapunk. A tényleges befolyásunk nagyon csekély.

— Mit lehet mégis tenni?

— Nem tüntethetünk és nem is sztrájkolhatunk, mert választott tisztségviselők vagyunk. Nyilatkozunk, konferenciákat rendezünk, szövetségeket kötünk, civil szervezetekkel és szakszervezetekkel együtt lépünk fel. Van némi mozgástér, de a hatékonysága csekély.

— Amikor egy polgármester nem kormánypárti, de a képviselő-testület többsége igen, több helyen a fideszes testület polgármesteri jogköröket von magához. Hogyan lehetséges ez?

— A jogszabály bizonyos hatáskörök elvonását lehetővé teszi, de nem mindent. Az aláírási jogot és a település képviseletét nem lehet elvenni. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a kisebbségben lévő polgármestert így korlátozni tudják. Ez nem jó, mert a polgármester a település legközvetlenebb legitimációval rendelkező szereplője.

— Időnként felröppennek hírek arról, hogy bizonyos kistelepülések önkormányzatiságát megszüntetnék. Az biztos, hogy ahol mindenki mindenkit közelről ismer, probléma lehet a személyeskedés és az önkényeskedés. Ez lehet a megoldás?

— Ez létező probléma. Kellene egy erősebb szabályozás, ami ezt korlátozza. Nem egyszerű kérdés az sem, hogy jó-e ez a nagyon tagolt, 3100-3200 településes rendszer, de ezt a hatékonyság szempontjából végig kell gondolni. A településszám kérdése a jövőre nézve nem egyszerű.

— Mi a helyzet azokkal a településekkel, melyek az átlagnál gyorsabban növekednek? Ennek szabályozására fogadtatta el a parlamenttel Navracsics Tibor az identitásvédelmi törvényt.

— Ilyen például a közép-magyarországi régió, a balatoni övezet egy része és Nyugat-Magyarország is, ahol sokan külföldön dolgoznak, de itthon élnek. A települések nem bírják ezt szolgáltatásokkal. Megszületett ugyan ez a bizonyos identitásvédelmi törvény, de az

ezt a problémát nem tudta kezelni, viszont arra alkalmas volt, hogy adott esetben egy kisebbséget ki lehessen rekeszteni adott településről.

Ez így elfogadhatatlan, ezt a törvényt másképp kell megcsinálni, ha egyáltalán kell. Ha már törvényt alkotunk, akkor a túlnépesedést kellene kezelni vele. Mert az emberek odaköltöznek, ahova akarnak, ez önmagában rendben van, csak a településeknek ehhez infrastruktúrát kellene tudniuk biztosítani.

— Közben az önkormányzatok is hozzájárultak a túlnépesedéshez, amikor belterületbe vontak ingatlanokat.

— A külterületi telek és a belterületi telek ára között óriási különbség van, ezzel lehetett játszani. Ennek a következménye az lett, hogy egyes agglomerációs településeken már nem lehet normálisan élni, mert túlnépesedtek. Építési övezeteket hoztak létre, beköltöztek az emberek, de közben például bölcsődét már nem tudnak építeni, és nyaranta van olyan település, ahol még ivóvízkorlátozás is előfordul. Ha helyben maradna az adó, és azt fejlesztésre lehetne fordítani utakra, járdákra, oktatásra, szociális szolgáltatásokra, akkor a települések sokkal könnyebben tudnák kezelni a hirtelen megnövekedett lakosságszámot.

— Ha a választások után változások lennének, mi az, amit mindenképpen meg kellene oldani, milyen rendszer lenne ideális?

— A Magyar Önkormányzatok Szövetségének van egy elfogadott anyaga, ezt elküldtük a választáson induló pártoknak. A véleményünk szerint új önkormányzati törvényre van szükség. Ez nem dobná ki a régi rendszer értékeit, de újraszabályozná a feladat- és forrásmegosztást a települések és a kormány között, rendezné a középszintet, a régiót, és

visszaadna bizonyos feladatokat, például a közoktatás egy részét, a gyámügyet vagy az építéshatóságot.

Emellett a finanszírozást is újra kell gondolni. Vannak akut teendők 2026-ra, mert sok település nem fogja kibírni az év végéig, utána pedig a következő 5–10–15 év önkormányzati irányait kell kijelölni. A szolidaritási adó maradhat, csak ne ekkora összegben. A megyei közgyűlésekre pedig továbbra is szükség van, mert vannak olyan feladatok, amelyeket regionálisan lehet ellátni. Persze beszélni kell a kistérségekről, a járások együttműködéséről, a polgármesterek együttműködéséről és az önkormányzati középszintről. Itt a megfelelő nagyságrendet kell megtalálni.

— Volt valami visszajelzés bármelyik párt részéről ezzel az anyaggal kapcsolatban?

— Még nem, csak most küldtük el.

— Volt ráció abban, hogy öt évre hosszabbították az önkormányzatok mandátumát, így általában nem egyszerre vannak az önkormányzati és a parlamenti választások?

— Az ötéves ciklus jobb, mert az önkormányzati szint más mező, mint a parlamenti. Több idő, több körültekintés, több előkészítés kell, és kell idő arra is, hogy valaki bele tudjon nőni a feladatba.

— Ha a ’90-es évek elején felvázolt rendszert vesszük alapul, abból mennyi maradt meg az önkormányzatiságból, és mennyi lenne az ideális?

— Ma már másról szól a világ, ezért újra kell gondolni a rendszert. Vannak alapok, amelyeket nem lehet megváltoztatni, de sok mindent igen. Alapkérdés például, hogy az önkormányzati vagyon az államé-e. Ma az Alaptörvény szerint az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része. Pedig 1990-ben külön önkormányzati vagyon volt: a községháza a községé volt, a település saját vagyonaként gyarapodott. Ha viszont minden az államé, akkor elvész az ösztönzés, hogy a helyiek a sajátjukból is fejlesszék a települést.

— Miben reménykedik az elkövetkezendő két-három évben? Mit szeretne látni egy év múlva, és mit öt év múlva?

— Azt, hogy a települések biztonságban tudjanak működni, az odatelepített feladatokat el tudják látni, és meglegyen ehhez az állami forrás.

Ne gyomorgörccsel kezdje az évet egy polgármester azért, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét.

Ezek pedig ne politikai alapon dőljenek el, hanem normatív forrásokból. Emellett annyi bevételt kellene helyben hagyni, amiből fejlődni is lehet. A mostani rendszerben a szolidaritási adó mellett minden iparűzési adótöbbletet is elvesz az állam. Ez valójában kettős adóztatás.

Korszakértékelő sorozatunk eddigi részei:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter napi három órát alszik, azt sem tudja, mikor volt utoljára szabadnapos – videón a Tisza Párt vezetőjének egy napja
A Telex stábja egy teljes napon át követte a TISZA Párt alelnökének országjárását. A három megyét érintő körúton a politikus a választási esélyekről is beszélt még szombaton.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



A Telex stábja két héttel a választás előtt egy teljes napot töltött Magyar Péterrel, végigkísérve országjárásának hat helyszínét három megyén keresztül. A nap hajnalban indult, és éjfél előtt ért véget.

A TISZA Párt elnöke elmondása szerint nem emlékszik, mikor volt utoljára szabadnapja. „Hát nem lesz már szünnap” – tette hozzá, jelezve, hogy a kampány hajrájában napi hat, hét, sőt akár nyolc-kilenc helyszínt is felkeresnek. A sűrű tempó megviseli, ezt maga is elismeri.

„Le vagyok amortizálódva, azt kell, hogy mondjam” – fogalmazott. A politikus azt is elárulja, hogy két hónapja tudott utoljára edzőterembe vagy futni menni.

Azt mesélte, hajnali kettőkkor feküdt le, de ötkor már fel is kelt. Ilyenkor szöveget ír, sajtót olvas, és néha már fél hétkor hívogatja a kollégáit.

A politikus még mindig maga kezeli a közösségi oldalait. Elmondása szerint a kormányoldalról már szinte mindenhonnan letiltották. „Egy év kellett nekik, hogy rájöjjenek, hogy amikor mindig odaszólok, akkor kiröhögik az oldalaikat több ezren” – mesélte, hozzátéve, hogy a miniszterelnök és a kormány hivatalos Facebook-oldala után nemrég az Instagram-oldalukról is letiltották.

A szombati nap első állomása Őrbottyán volt, ahol a helyi jelölt, Szimon Renáta nem kívánt nyilatkozni a stábnak. Magyar Péter ezzel kapcsolatban úgy reagált, hogy a jelöltjeik rengeteget nyilatkoztak már, de a párt kommunikációját a párt szervezi.

„Egyelőre még nem a sajtó szervezi a Tisza Pártnak a kommunikációját” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy nem kellene a szabad sajtónak úgy tennie, mintha egy normálisan működő országban élnénk, ahol a médiafelületek 70 százalékát nem az állami propaganda tartja fenn. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülésük esetén a megválasztott képviselők rendelkezésre fognak állni.

A nap folyamán robbant a hír, hogy a kormány nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen a TISZA Párt egykori informatikusát hallgatják meg. Magyar Péter épp a kocsiban értesült a fejleményről.

„Pont maguk bizonyítják be, hogy mire használták a titkosszolgálatokat”

– reagált, felvetve a kérdést, ki oldotta fel a felvétel titkosítását, és hogyan kerülhetett az a kormány YouTube-csatornájára. Szerinte az ilyen anyagok kiszivárogtatása nevetségessé teszi a magyar titkosszolgálatokat.

A riport forgatása előtt három nappal jelent meg a Direkt36 interjúja Szabó Bencével, a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori nyomozójával, aki arról beszélt, hogy a magyar titkosszolgálat próbálhatta meg bedönteni a TISZA Pártot. Magyar Péter ezt „game changernek”, fordulatot hozó pillanatnak nevezte.

Elmondása szerint több mint egy éve értesült a titkosszolgálati akcióról, de úgy döntöttek, kivárnak, és egy független igazságszolgáltatás és egy átvilágított nemzetbiztonság felállása után vizsgálják ki az ügyet. A fideszes vádra, hogy a pártjukban külföldi szolgálatoknak dolgozó emberek lehetnek, úgy reagált: „Minket nem a külföldi szolgálatok fenyegetnek, hanem a magyar szolgálatok jelenleg, akik pártutasításra járnak el.”

A kampány során Magyar többször is éles kritikával illette Orbán Viktort. A miniszterelnök győri kiabálásáról azt mondta: „ott látszott, hogy nála ott eltört valami.”

Szerinte a kormányfőt elzárták a valóságtól, és most szembesül azzal, hogy „már nagyon nincs vele az ország.”

A beszédeiben használt gúnynevekről, mint a „wannabe császár”, úgy vélekedett, hogy ezeket a politikai kommunikációban az emberek jobban megjegyzik, mint a milliárdos összegeket.

A nap során Gyálon, Tatabányán, Oroszlányban, Móron és Székesfehérváron is tartott lakossági fórumot, a helyszíneken támogatók és érdeklődők várták.

Magyar Péter a kampány érzelmi terhéről is beszélt. „Néha egyébként a bizalmat nehezebb elviselni lelkileg, mint az ordibálást, meg a gyűlöletet, mert az lepattan az emberről, de amikor egy ilyen nagy szeretetet, meg reményt érez az ember, az nagyon megható, és egyben megterhelő is” – mondta.

Amikor arról kérdezték, hogy vereség esetén beül-e majd a parlamentbe, magabiztosan válaszolt pártjai esélyeiről.

„Nem fog veszíteni a TISZA” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte a Fidesz „még csalással sem nagyon tud nyerni”, és lélekben már feladták a küzdelmet.

Úgy véli, a kormányváltás után az „iratmegsemmisítők még nagyobb kapacitásra kapcsolnak majd”.

A nap végén, Székesfehérváron Magyar megkérdezte a stábtól, hogy a miniszterelnökhöz is mennek-e egy hasonló egynapos forgatásra. A riporter elmondta, hogy keresték Orbán Viktor stábját, de visszautasították a kérésüket. „Sad story” – reagált Magyar Péter éjfél előtt nem sokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Az elmúlt időszakban a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?
A politikai elemző a 21 Kutatóközpont és a Medián legfrissebb felméréseire reagált Facebook-posztjában. A két intézet egyaránt a Tisza Párt erősödését és közel 20 százalékpontos, vagy azt meghaladó előnyét mérte a Fidesszel szemben.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



Török Gábor a Facebookon reagált a 21 Kutatóközpont friss felmérésére. Mint írta, a kutatás tulajdonképpen ugyanazt mérte, mint pár napja a Medián: az elmúlt hetekben tovább erősödő Tiszát és közel 20 százalékpontos különbséget. A politikai elemző szerint az óriási kampányzaj, az állandó győzelmi jelentések és a kavargó hamisított eredmények közepette is érdemes realistának lenni.

Posztjában feltette a kérdést:

„De legyünk realisták: az elmúlt időszakban (a Medián évtizedek óta, a 21K a legutóbbi EP-választáson) a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?”

Török Gábor szerint „ha ezeknek a kutatásoknak csak a fele igaz/pontos, akkor bizony már csupán a Tisza győzelmének a mértéke kérdéses”.

A 21 Kutatóközpont szerda reggel publikált felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

A kutatóintézet március 25-én nyilvánosságra hozott adatai szerint nemcsak országosan, de több, korábban fideszesnek számító választókerületben is a Tisza Párt jelöltje vezet, például a bajai központú Bács 6-os körzetben 49–45, illetve 50–45 arányban. A kutatásuk rekordmagas, 83 százalékos részvételi hajlandóságot is jelzett, a Tisza-tábor különösen mobilizáltnak tűnik.

A Medián egy hete publikált kutatása alapján a TISZA növelni tudta az előnyét a februári méréshez képest, a teljes népesség körében 46 százalék, a pártot választani tudóknál 56, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 58 százalék az eredményük. A Fidesznél ezek a számok 30, 36, illetve 35 százalék, ami azt is jelenti, hogy csökkent a szavazóik száma.

A 21 Kutatóközpont friss felmérésére már Magyar Péter is reagált:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk