Inkább ne fejlődjön semmi, csak a romák maradjanak a telepen
Félinformációk, vádaskodások és gyűlölködés miatt csúszott le több százmillió forintról egy Szabolcs megyei falu. Ópályiban egy EU-s pályázatból segíthettek volna a szegényeken, de a falubeliek attól féltek, csak a romáknak jut majd a pénzből, és a végén még a telepről a faluba költöznek. A pályázatot a végén már csak a polgármester támogatta, aki bele is bukott az ügybe.
Alig telt el két hét a kormány kvótaellenes népszavazása óta, amikor Ópályiban forrósodni kezdett a hangulat. 2016. október 17-én 120 helyi lakos tolongott a Petőfi utcai Horpácsik János Művelődési Házban, ahol megjelent mind a hét önkormányzati képviselő és Erdélyi Miklós polgármester is. A falubeliek a betelepítés miatt aggódtak, pedig menekültektől szó sem volt. Azért gyűltek össze, mert elterjedt a hír: a polgármester beköltöztetne néhány cigány családot a faluszéli telepről.
A gyűlés este hatkor kezdődött, és mindössze két órán át tartott, de ennyi idő is elég volt arra, hogy elmérgesedjen a hangulat. Sokan megtalálták maguknak a polgármestert: “Úgy sajnálom, hogy huszonhárom évig támogattalak, nagyon szégyellem magam miatta!” – vágta egy lakos Erdélyi Miklós fejéhez. Mások a romákra voltak dühösek.
A költözésből végül nem lett semmi, de ezt igazán Erdélyi sem bánta. Ahhoz viszont ragaszkodott volna, hogy a falu pályázzon arra a több százmillió forintos EU-s forrásra, amely képzéseket és mindenféle szociális és egészségügyi szolgáltatást vitt volna a nyomorúságos helyzetben levő ópályi romatelepekre. Végül ez a terv is a kukában landolt, miután a helyiek úgy látták, erre semmi szükség a szabolcsi településen.
Néhány héttel később a képviselő-testület úgy döntött, feloszlatja magát. Új választásokat írtak ki, amelyen Erdélyi évtizedek után elvesztette a polgármesteri széket, az utódja pedig Herdon János, a pályázat egyik ellenzője lett.
A botrányos falugyűlés óta több, mint egy év telt el, de utólag is érdemes végignézni, milyen érvek mentén mondott nemet egy egész falu több százmillió forintra. A pályázatról szóló testületi ülések és a falugyűlés jegyzőkönyvéből kiderül,
- hogyan csúsztak félre az információk már a képviselők közt,
- mennyire nem sikerült meggyőzni a többséget, hogy a fejlesztésekkel ők is jól járnának,
- hogyan lett fontosabb a tudatlanság és a gyűlölet annál, hogy a falu tegyen egy lépést a normális együttélés felé.
Hogy rakom ki őket karácsonykor?
De menjünk vissza a történet elejére! Az ópályi képviselők először tavaly július 21-én hallgatták meg Prácser László projektmenedzsert, aki arra biztatta őket, vegyenek részt egy új, telepfelszámolási pályázaton, amelyen akár 100-200 millió forintot is nyerhetnek. Később az is kiderült, hogy négy százalékos sikerdíjért cserébe vállalná a pályázat megírását, de ha nem nyernek, az egész semmibe sem kerül az önkormányzatnak.
“Első lépésben egy infrastrukturális fejlesztésre pályázhat az önkormányzat, ebben nagyon sokfajta tevékenységet lehet csinálni, mint például: álláskeresésre, pályaorientációra, képzéseket lehet szervezni, de ugyanakkor közösségi kertet lehet létesíteni, háztartási gazdálkodási tanácsadást beindítani, tanodát működtetni, korai fejlesztő programokat” – sorolta Prácser a tavaly júliusi testületi ülésen.
“Ezek után az önkormányzat indulhat egy második pályázaton is, amelynek keretében szociális bérlakásokat lehet létrehozni. Néhány családot megkísérelni integrálni a szegregált területről”.
Prácser azzal próbálta lelkesíteni a képviselőket, hogy az első pályázat az egész falunak jó lenne, hiszen egy egészségnapon vagy egy fiataloknak szóló programon bárki részt vehetne. A testületet viszont sokkal jobban érdekelte a második pályázat. Rögtön azt firtatták, hogyan lehetne majd szankcionálni a beköltöztetett romákat, ha lelakják a lakást, vagy nem fizetik a számlákat.
Hogyan költöztetik ki őket három gyerekkel december 24-én?
– érdeklődött Toronyi Béla független képviselő. (A fideszes Drábik Péter Pált leszámítva mindenki független volt a testületben). A projektmenedzser próbálta eloszlatni az aggodalmakat. “Rendeletben lehet szankciókat bevezetni, a bérleti díjat duplájára emelni. A villany esetében feltöltőkártyás megoldás van, ahol másképpen nem jutnak hozzá a szolgáltatáshoz, csak, ha feltöltik azokat”. És különben is, mondta, az első pályázat arra is jó, hogy felkészítse a kiválasztott családokat.
Az alpolgármester ennek ellenére kijelentette, hogy falugyűlés nélkül nem hajlandó ilyesmiről dönteni. “Vannak olyan családok, akik eljárnak dolgozni, megpróbálnak kilábalni ebből a helyzetből, de önhibájukon kívül mégsem sikerül nekik, akkor másoknak pedig tálcán kínáljuk a lehetőséget, aki pedig a kisujját sem mozdította érte”. Prácser azzal próbált érvelni, hogy az önkormányzat olyan családokat választ ki, amilyeneket akar, és egyáltalán nem muszáj romáknak lenniük.
Végül is akkor miről beszélünk?
Erdélyi Ilona önkormányzati referens ekkor vetette fel azt a kérdést, amit a következő hónapokban igazából senki sem tudott megválaszolni: Kötelező-e egyáltalán költöztetni a pályázathoz? Erdélyi Ilona azt mondta, más településeken csak kísérleteztek ezzel. “Ez olyan szegregátumokban volt kötelező, ahol nincs húsz lakásnál több. A mi szegregátumunkban van 86 lakás és 60 kunyhó, tehát ez a lakhatási integráció Ópályiban megvalósíthatatlan.”
Lakhatási integráció kötelező, de lakhatási integráció az is, ha építünk egy közösségi házat
Ez meg is nyugtatta a polgármestert. “Akkor nem értem, mi ez a nagy felháborodás” – mondta, de a jegyzőkönyv alapján a projektmenedzser egyáltalán nem foglalt állást abban, hogy most akkor kell-e költöztetni, vagy nem. Zárásként a polgármester újra elmondta, hogy “szó sincs betelepítésről, tehát mi nem segítjük elő ezzel a programmal a romák betelepítését”.
Ugyanígy elkenték azt is, hogy a két pályázat mindenképp egymásra épül-e. A júliusi ülésen Prácser azt mondta, a második pályázat nélkül is beadhatják az elsőt. Az október 10-i ülésen viszont az alpolgármester már úgy emlékezett, “az úriember, aki legelőször ismertette a pályázatot, ő is azt mondta, hogy egymás nélkül egyik sem valósítható meg”.
Az október 10-i ülésen a polgármester már azt tervezgette, hol lehetne megvalósítani a pályázat által előírt, a szociális munkának helyet adó “csillagpontot”. De ez valójában senkit sem érdekelt különösebben, és ezt az Ópályiak Baráti Köre Egyesület elnöke is világossá tette: “Ezt kell elmondani, hogy mesterségesen senki sem lesz betelepítve. A Baráti Kör sem támogatja a betelepítést. Senkit sem érdekel, hogy beviszitek a szennyvizet, vagy a kártyás villanyórákat szerelitek fel”.
Pár nappal később eldőlt, hogy a Roma Nemzetiségi Önkormányzat (RNÖ) sem támogatja a költöztetést, de a pályázat többi részét igen. “Egy lakásban negyvenen is vannak, nagyon le vannak lakva a lakások, borzalmas körülmények vannak” – írta le a helyzetet Mátai Sándorné RNÖ-elnök. A polgármesteri tájékoztatóban, amit az RNÖ ülésén adtak elő, már az szerepelt, hogy 2017 márciusában indul is a program. “Igény szerinti képzéseket indítunk, egészségügyi szűréseket az életre való felkészítéshez, egyéni és csoportos tanácsadás, felelősségre vonás, büntetés a szemetelésért. (…) Játszótér létesítése kb. 20 millió forintba fog kerülni”.
Az október 10-i testületi ülésen már napirenden volt az alpolgármester javaslata arról, hogy tartsanak az ügyben falugyűlést, ezt el is fogadták. “Feljön 50 ember, akik szoktak” – mondta erről a polgármester. Nem lett igaza.
Senki nem tud semmit
“Elindult a felmérés a szegregált területen a Nyíl, a Dankó és az Újreménység utcában. A védőnők készítik, tudomásom szerint, amikor hét házat felmértek, akkor tudtam meg, hogy kilencven lakó volt a hét házban” – mondta Erdélyi Miklós az október 17-i falugyűlésen, ahol újra világossá tette, hogy ő sem támogatja a költöztetést, de a pályázat nélkül nem tudnak segíteni a szegregátumban élőkön. “Egyébként is, ez az én véleményem,
eléggé elkéstünk ezzel a nagy ellenállással, mert ha megnézzük, szinte minden utcában lakik már a kisebbséghez tartozó család. (…) Talán akkor kellett volna összefognia a falunak, amikor az első betelepülés megtörtént.
Ezután Prácser László projektmenedzser kapott szót, aki próbálta elfogadtatni a dolgot a falubeliekkel. Például úgy, hogy ez a program nem is csak a romákat célozza, sőt még munkahelyet is teremt a szociális szférában. És “itt van egy probléma”, vetette fel, hogy “2020-ban 82 születés várható a településen, ebből 2 magyar származású gyermek”.
De még itt, a falugyűlésen se vált egyértelművé, hogy kell-e költöztetni, vagy sem. Érdemes szó szerint idézni a párbeszédet, amelyben a projektmenedzser próbált kibújni a konkrét válaszadás alól, míg végül beismerte, hogy fogalma sincs:
- Drabik Péter képviselő: Ön mondta, hogy a pályázat két részből áll, és hogy a második részben benne van az a bizonyos dolog, hogy szociális bérlakásokat kell venni a településen, ezt ön mondta, és itt is maradt abba. Sokan azért jöttek ide, hogy ezt megtudják, hogy benne van, vagy nincs benne.
- Prácser László: Valóban van szociálisbérlakás-vásárlásra lehetőség az infrastrukturális elemeket tartalmazó pályázatban.
- Drabik Péter: Tehát amit akkor mondott, az nem igaz.
- Prácser László: Akkor a testületi ülésen csak beszélgettünk, én akkor is elmondtam, hogy van szociálisbérlakás-vásárlásra lehetőség.
- Herdon László lakos: Most a pályázatban ez lehetőség, vagy kötelező elem?
- Prácser László: Ez nem száz százalékosan egyértelmű.
Az ópályi lakosok felzúgnak.
Ők is emberek, akár tetszik, akár nem
A jegyzőkönyv alapján ezután egyre feszültebb lett a hangulat a falugyűlésen. “Ha beköltözik az utcába egy cigány család, akkor csak töredékét fogja érni a mostaninak is. Úgy jár majd, mint a Derítő, lakhatatlanná válik. Hiába mondja Ica, hogy én adtam el az első házat cigánynak, ez nem igaz, ezt ő is tudja, csak hangulatot akar kelteni, mert én magyar embernek adtam el” – mondta egy lakos, aki mindjárt világossá is tette, hogy az emberek többsége azért jött el a gyűlésre, hogy az egész pályázatból ne legyen semmi.
Volt, aki felvetette, hogy nem ilyen fölösleges programokkal kellene a cigányokon segíteni, hanem munkahely-teremtéssel. “Ne havi 50 ezer közmunkabérért, hanem 110 ezer munkabérért”. Egy másik lakos viszont úgy látta, történelmi lehetőségről van szó, amit muszáj kihasználni .”Ők is emberek, akár tetszik, akár nem, együtt kell élni”.
Herdon János lakos szerint az volt a baj az egésszel, hogy nem lehetett tudni, pontosan mire, mennyi pénz kell. “Feladattervet kell készíteni, mennyibe kerül a könyvvizsgálat, mennyibe kerül a projektvezető, stb. Csak vitatkozunk, és lehet, ha meglennének ezek a számítások, kiderülne, hogy a 400 millióból marad az összesre 100 millió forint. A valós problémára mennyire elég ez?” Bár a pályázatíró nem tudott pontos számokat mondani, újra felsorolta, milyen fejlesztések várhatók a pályázattól, és hogy más településen ez milyen jól alakult.
Az is felmerült, hogy a polgármester igazából csak azért akarja a pályázatot, hogy lenyúlja belőle a pénz egy részét, mire Erdélyi sorolni kezdte, hány fejlesztést akadályozott meg eddig a testület és a falu. Szerinte ilyen volt
- a hulladékkezelő telep, ami végül Nagyecseden teremtett munkahelyeket,
- a kerékpárút, amit évekig terveztek, de végül be se adták a pályázatot,
- a kultúrház felújítása, amit “először megszavaztuk, utána nem szavaztuk”.
Akkor elvisszük a gyerekeket
“Ezzel kompetenciát kaphatnának azok, akik éppen dolgozni akarnak, de ha a testület azt mondja, hogy nem, akkor minden marad úgy, ahogy van” – foglalta össze a polgármester, mire a Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke kilátásba helyezte, hogy ha így lesz, akkor a romák elviszik a nyírparasznyai iskolába a gyerekeiket, így sokan elveszítik majd a munkahelyüket az óvodában és az iskolában.
- Még egy olyan mondatot nem szeretnék hallani, hogy mi abból élünk, hogy ti vagytok. Te fordítva ülsz a lovon” – csattant fel Drabik Péter képviselő.
- Ha nem lenne a cigány pulya, bezárhatnátok az iskolát, mert az összes magyar elvitte Mátészalkára a pulyát.
- Lehet fenyegetőzni, hogy Nyírparasznyára viszed a gyerekeket, semmi gond, megyünk utánuk.
Erre Máté Sándor, az RNÖ elnökhelyettese bejelentette, hogy másnap feljelenti a helyi iskolát szegregáció miatt.
A vita végefelé közeledve a polgármester még egyszer megpróbálta megvédeni a pályázatot, majd szavazásra tette fel a kérdést. Rajta kívül a teljes testület elutasította a pályázat benyújtását. A következő, november 2-i ülésen a képviselők egy része kezdeményezte a testület feloszlatását, amit a polgármesteren kívül mindenki megszavazott. Idén márciusban Herdon János nyerte az időközi polgármester-választást, majdnem 200 szavazattal megelőzve Erdélyi Miklóst.
Címlapkép forrása: Google Street View
