prcikk: Inkább ne fejlődjön semmi, csak a romák maradjanak a telepen | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Inkább ne fejlődjön semmi, csak a romák maradjanak a telepen

Az ópályiak nem bírták volna elviselni, ha melléjük költöznek a romák. Úgyhogy a biztonság kedvéért inkább nem is pályáztak semmire.


Félinformációk, vádaskodások és gyűlölködés miatt csúszott le több százmillió forintról egy Szabolcs megyei falu. Ópályiban egy EU-s pályázatból segíthettek volna a szegényeken, de a falubeliek attól féltek, csak a romáknak jut majd a pénzből, és a végén még a telepről a faluba költöznek. A pályázatot a végén már csak a polgármester támogatta, aki bele is bukott az ügybe.

Alig telt el két hét a kormány kvótaellenes népszavazása óta, amikor Ópályiban forrósodni kezdett a hangulat. 2016. október 17-én 120 helyi lakos tolongott a Petőfi utcai Horpácsik János Művelődési Házban, ahol megjelent mind a hét önkormányzati képviselő és Erdélyi Miklós polgármester is. A falubeliek a betelepítés miatt aggódtak, pedig menekültektől szó sem volt. Azért gyűltek össze, mert elterjedt a hír: a polgármester beköltöztetne néhány cigány családot a faluszéli telepről.

A gyűlés este hatkor kezdődött, és mindössze két órán át tartott, de ennyi idő is elég volt arra, hogy elmérgesedjen a hangulat. Sokan megtalálták maguknak a polgármestert: “Úgy sajnálom, hogy huszonhárom évig támogattalak, nagyon szégyellem magam miatta!” – vágta egy lakos Erdélyi Miklós fejéhez. Mások a romákra voltak dühösek.

A költözésből végül nem lett semmi, de ezt igazán Erdélyi sem bánta. Ahhoz viszont ragaszkodott volna, hogy a falu pályázzon arra a több százmillió forintos EU-s forrásra, amely képzéseket és mindenféle szociális és egészségügyi szolgáltatást vitt volna a nyomorúságos helyzetben levő ópályi romatelepekre. Végül ez a terv is a kukában landolt, miután a helyiek úgy látták, erre semmi szükség a szabolcsi településen.

Néhány héttel később a képviselő-testület úgy döntött, feloszlatja magát. Új választásokat írtak ki, amelyen Erdélyi évtizedek után elvesztette a polgármesteri széket, az utódja pedig Herdon János, a pályázat egyik ellenzője lett.

A botrányos falugyűlés óta több, mint egy év telt el, de utólag is érdemes végignézni, milyen érvek mentén mondott nemet egy egész falu több százmillió forintra. A pályázatról szóló testületi ülések és a falugyűlés jegyzőkönyvéből kiderül,

- hogyan csúsztak félre az információk már a képviselők közt,

- mennyire nem sikerült meggyőzni a többséget, hogy a fejlesztésekkel ők is jól járnának,

- hogyan lett fontosabb a tudatlanság és a gyűlölet annál, hogy a falu tegyen egy lépést a normális együttélés felé.

Hogy rakom ki őket karácsonykor?

De menjünk vissza a történet elejére! Az ópályi képviselők először tavaly július 21-én hallgatták meg Prácser László projektmenedzsert, aki arra biztatta őket, vegyenek részt egy új, telepfelszámolási pályázaton, amelyen akár 100-200 millió forintot is nyerhetnek. Később az is kiderült, hogy négy százalékos sikerdíjért cserébe vállalná a pályázat megírását, de ha nem nyernek, az egész semmibe sem kerül az önkormányzatnak.

“Első lépésben egy infrastrukturális fejlesztésre pályázhat az önkormányzat, ebben nagyon sokfajta tevékenységet lehet csinálni, mint például: álláskeresésre, pályaorientációra, képzéseket lehet szervezni, de ugyanakkor közösségi kertet lehet létesíteni, háztartási gazdálkodási tanácsadást beindítani, tanodát működtetni, korai fejlesztő programokat” – sorolta Prácser a tavaly júliusi testületi ülésen.

abcugnyito2

“Ezek után az önkormányzat indulhat egy második pályázaton is, amelynek keretében szociális bérlakásokat lehet létrehozni. Néhány családot megkísérelni integrálni a szegregált területről”.

Prácser azzal próbálta lelkesíteni a képviselőket, hogy az első pályázat az egész falunak jó lenne, hiszen egy egészségnapon vagy egy fiataloknak szóló programon bárki részt vehetne. A testületet viszont sokkal jobban érdekelte a második pályázat. Rögtön azt firtatták, hogyan lehetne majd szankcionálni a beköltöztetett romákat, ha lelakják a lakást, vagy nem fizetik a számlákat.

Hogyan költöztetik ki őket három gyerekkel december 24-én?

– érdeklődött Toronyi Béla független képviselő. (A fideszes Drábik Péter Pált leszámítva mindenki független volt a testületben). A projektmenedzser próbálta eloszlatni az aggodalmakat. “Rendeletben lehet szankciókat bevezetni, a bérleti díjat duplájára emelni. A villany esetében feltöltőkártyás megoldás van, ahol másképpen nem jutnak hozzá a szolgáltatáshoz, csak, ha feltöltik azokat”. És különben is, mondta, az első pályázat arra is jó, hogy felkészítse a kiválasztott családokat.

Az alpolgármester ennek ellenére kijelentette, hogy falugyűlés nélkül nem hajlandó ilyesmiről dönteni. “Vannak olyan családok, akik eljárnak dolgozni, megpróbálnak kilábalni ebből a helyzetből, de önhibájukon kívül mégsem sikerül nekik, akkor másoknak pedig tálcán kínáljuk a lehetőséget, aki pedig a kisujját sem mozdította érte”. Prácser azzal próbált érvelni, hogy az önkormányzat olyan családokat választ ki, amilyeneket akar, és egyáltalán nem muszáj romáknak lenniük.

Végül is akkor miről beszélünk?

Erdélyi Ilona önkormányzati referens ekkor vetette fel azt a kérdést, amit a következő hónapokban igazából senki sem tudott megválaszolni: Kötelező-e egyáltalán költöztetni a pályázathoz? Erdélyi Ilona azt mondta, más településeken csak kísérleteztek ezzel. “Ez olyan szegregátumokban volt kötelező, ahol nincs húsz lakásnál több. A mi szegregátumunkban van 86 lakás és 60 kunyhó, tehát ez a lakhatási integráció Ópályiban megvalósíthatatlan.”

Lakhatási integráció kötelező, de lakhatási integráció az is, ha építünk egy közösségi házat

Ez meg is nyugtatta a polgármestert. “Akkor nem értem, mi ez a nagy felháborodás” – mondta, de a jegyzőkönyv alapján a projektmenedzser egyáltalán nem foglalt állást abban, hogy most akkor kell-e költöztetni, vagy nem. Zárásként a polgármester újra elmondta, hogy “szó sincs betelepítésről, tehát mi nem segítjük elő ezzel a programmal a romák betelepítését”.

Ugyanígy elkenték azt is, hogy a két pályázat mindenképp egymásra épül-e. A júliusi ülésen Prácser azt mondta, a második pályázat nélkül is beadhatják az elsőt. Az október 10-i ülésen viszont az alpolgármester már úgy emlékezett, “az úriember, aki legelőször ismertette a pályázatot, ő is azt mondta, hogy egymás nélkül egyik sem valósítható meg”.

Az október 10-i ülésen a polgármester már azt tervezgette, hol lehetne megvalósítani a pályázat által előírt, a szociális munkának helyet adó “csillagpontot”. De ez valójában senkit sem érdekelt különösebben, és ezt az Ópályiak Baráti Köre Egyesület elnöke is világossá tette: “Ezt kell elmondani, hogy mesterségesen senki sem lesz betelepítve. A Baráti Kör sem támogatja a betelepítést. Senkit sem érdekel, hogy beviszitek a szennyvizet, vagy a kártyás villanyórákat szerelitek fel”.

Pár nappal később eldőlt, hogy a Roma Nemzetiségi Önkormányzat (RNÖ) sem támogatja a költöztetést, de a pályázat többi részét igen. “Egy lakásban negyvenen is vannak, nagyon le vannak lakva a lakások, borzalmas körülmények vannak” – írta le a helyzetet Mátai Sándorné RNÖ-elnök. A polgármesteri tájékoztatóban, amit az RNÖ ülésén adtak elő, már az szerepelt, hogy 2017 márciusában indul is a program. “Igény szerinti képzéseket indítunk, egészségügyi szűréseket az életre való felkészítéshez, egyéni és csoportos tanácsadás, felelősségre vonás, büntetés a szemetelésért. (…) Játszótér létesítése kb. 20 millió forintba fog kerülni”.

Az október 10-i testületi ülésen már napirenden volt az alpolgármester javaslata arról, hogy tartsanak az ügyben falugyűlést, ezt el is fogadták. “Feljön 50 ember, akik szoktak” – mondta erről a polgármester. Nem lett igaza.

Senki nem tud semmit

“Elindult a felmérés a szegregált területen a Nyíl, a Dankó és az Újreménység utcában. A védőnők készítik, tudomásom szerint, amikor hét házat felmértek, akkor tudtam meg, hogy kilencven lakó volt a hét házban” – mondta Erdélyi Miklós az október 17-i falugyűlésen, ahol újra világossá tette, hogy ő sem támogatja a költöztetést, de a pályázat nélkül nem tudnak segíteni a szegregátumban élőkön. “Egyébként is, ez az én véleményem,

eléggé elkéstünk ezzel a nagy ellenállással, mert ha megnézzük, szinte minden utcában lakik már a kisebbséghez tartozó család. (…) Talán akkor kellett volna összefognia a falunak, amikor az első betelepülés megtörtént.

Ezután Prácser László projektmenedzser kapott szót, aki próbálta elfogadtatni a dolgot a falubeliekkel. Például úgy, hogy ez a program nem is csak a romákat célozza, sőt még munkahelyet is teremt a szociális szférában. És “itt van egy probléma”, vetette fel, hogy “2020-ban 82 születés várható a településen, ebből 2 magyar származású gyermek”.

De még itt, a falugyűlésen se vált egyértelművé, hogy kell-e költöztetni, vagy sem. Érdemes szó szerint idézni a párbeszédet, amelyben a projektmenedzser próbált kibújni a konkrét válaszadás alól, míg végül beismerte, hogy fogalma sincs:

- Drabik Péter képviselő: Ön mondta, hogy a pályázat két részből áll, és hogy a második részben benne van az a bizonyos dolog, hogy szociális bérlakásokat kell venni a településen, ezt ön mondta, és itt is maradt abba. Sokan azért jöttek ide, hogy ezt megtudják, hogy benne van, vagy nincs benne.

- Prácser László: Valóban van szociálisbérlakás-vásárlásra lehetőség az infrastrukturális elemeket tartalmazó pályázatban.

- Drabik Péter: Tehát amit akkor mondott, az nem igaz.

- Prácser László: Akkor a testületi ülésen csak beszélgettünk, én akkor is elmondtam, hogy van szociálisbérlakás-vásárlásra lehetőség.

- Herdon László lakos: Most a pályázatban ez lehetőség, vagy kötelező elem?

- Prácser László: Ez nem száz százalékosan egyértelmű.

Az ópályi lakosok felzúgnak.

Ők is emberek, akár tetszik, akár nem

A jegyzőkönyv alapján ezután egyre feszültebb lett a hangulat a falugyűlésen. “Ha beköltözik az utcába egy cigány család, akkor csak töredékét fogja érni a mostaninak is. Úgy jár majd, mint a Derítő, lakhatatlanná válik. Hiába mondja Ica, hogy én adtam el az első házat cigánynak, ez nem igaz, ezt ő is tudja, csak hangulatot akar kelteni, mert én magyar embernek adtam el” – mondta egy lakos, aki mindjárt világossá is tette, hogy az emberek többsége azért jött el a gyűlésre, hogy az egész pályázatból ne legyen semmi.

Volt, aki felvetette, hogy nem ilyen fölösleges programokkal kellene a cigányokon segíteni, hanem munkahely-teremtéssel. “Ne havi 50 ezer közmunkabérért, hanem 110 ezer munkabérért”. Egy másik lakos viszont úgy látta, történelmi lehetőségről van szó, amit muszáj kihasználni .”Ők is emberek, akár tetszik, akár nem, együtt kell élni”.

Herdon János lakos szerint az volt a baj az egésszel, hogy nem lehetett tudni, pontosan mire, mennyi pénz kell. “Feladattervet kell készíteni, mennyibe kerül a könyvvizsgálat, mennyibe kerül a projektvezető, stb. Csak vitatkozunk, és lehet, ha meglennének ezek a számítások, kiderülne, hogy a 400 millióból marad az összesre 100 millió forint. A valós problémára mennyire elég ez?” Bár a pályázatíró nem tudott pontos számokat mondani, újra felsorolta, milyen fejlesztések várhatók a pályázattól, és hogy más településen ez milyen jól alakult.

Az is felmerült, hogy a polgármester igazából csak azért akarja a pályázatot, hogy lenyúlja belőle a pénz egy részét, mire Erdélyi sorolni kezdte, hány fejlesztést akadályozott meg eddig a testület és a falu. Szerinte ilyen volt

- a hulladékkezelő telep, ami végül Nagyecseden teremtett munkahelyeket,

- a kerékpárút, amit évekig terveztek, de végül be se adták a pályázatot,

- a kultúrház felújítása, amit “először megszavaztuk, utána nem szavaztuk”.

Akkor elvisszük a gyerekeket

“Ezzel kompetenciát kaphatnának azok, akik éppen dolgozni akarnak, de ha a testület azt mondja, hogy nem, akkor minden marad úgy, ahogy van” – foglalta össze a polgármester, mire a Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke kilátásba helyezte, hogy ha így lesz, akkor a romák elviszik a nyírparasznyai iskolába a gyerekeiket, így sokan elveszítik majd a munkahelyüket az óvodában és az iskolában.

- Még egy olyan mondatot nem szeretnék hallani, hogy mi abból élünk, hogy ti vagytok. Te fordítva ülsz a lovon” – csattant fel Drabik Péter képviselő.

- Ha nem lenne a cigány pulya, bezárhatnátok az iskolát, mert az összes magyar elvitte Mátészalkára a pulyát.

- Lehet fenyegetőzni, hogy Nyírparasznyára viszed a gyerekeket, semmi gond, megyünk utánuk.

Erre Máté Sándor, az RNÖ elnökhelyettese bejelentette, hogy másnap feljelenti a helyi iskolát szegregáció miatt.

A vita végefelé közeledve a polgármester még egyszer megpróbálta megvédeni a pályázatot, majd szavazásra tette fel a kérdést. Rajta kívül a teljes testület elutasította a pályázat benyújtását. A következő, november 2-i ülésen a képviselők egy része kezdeményezte a testület feloszlatását, amit a polgármesteren kívül mindenki megszavazott. Idén márciusban Herdon János nyerte az időközi polgármester-választást, majdnem 200 szavazattal megelőzve Erdélyi Miklóst.

Címlapkép forrása: Google Street View


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Megnevezte az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese, hogy kik állhatnak a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akció mögött
Telkes András szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Szerinte a politikai ellenzék megfigyelése azt jelzi, hogy a hatalom megrendeléseit teljesítik.


Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese a HVG-nek adott interjúban teljesen életszerűnek nevezte azt, amit Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) volt főnyomozója a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akciókról mondott.

A volt hírszerző szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Ezt szerinte az is bizonyítja, hogy az AH főigazgatójának levele, amelyben hosszabb ideje tartó nyomozásról írt, lényegében lebuktatta a szolgálatot.

„Én nem tudom, mit lehet évekig nyomozni egy most 19 éves fiú után. Egy ilyen levelet egy felkészült elemző bármelyik szolgálatnál megír fél óra alatt” – fogalmazott Telkes, aki szerint a levél egy „nagy halom üres állítás, ami semmivel sincs alátámasztva”.

Szerinte egyetlen titkosszolgálat sem kezdene magától egy ilyen akcióba.

„Nincs olyan szolgálat, amely önmagától egy ilyen akcióba belekezdene, ilyet csak politikai utasításra indítanak el”

– jelentette ki. Úgy véli, ez azért lehetséges ma Magyarországon, mert a szolgálatok már nem nemzetbiztonsági, hanem állambiztonsági jelleggel működnek, amelyeket mindig a politika irányít. Ezzel szemben egy nemzetbiztonsági szolgálatot hagynak önállóan tevékenykedni, mert feltételezik róla, hogy képes felmérni a kockázatokat.

„Ebben az esetben is azért gondolom, hogy ezek állambiztonsági jellegű szolgálatok, mert egy demokráciában a politikai ellenzék nem lehet tárgya a titkosszolgálatok munkájának”

– mondta. Hozzátette, a titkosszolgálat akkor avatkozik be, amikor a rendszer már nem demokrácia, és a kormány egyenlőségjelet tesz az ellenzék és az ellenség közé.

„A magyar szolgálatok elsőszámú célpontja a hazai ellenzék lett”

– állítja a volt főigazgató-helyettes, aki szerint az akció a nemzetbiztonsági törvény lábbal tiprása.

Telkes András egyértelmű parancsnoki láncot feltételez az ügy mögött, szerinte egy ilyen akcióról a legfelső szinten is tudniuk kell.

Úgy gondolja, az ügyben érintett lehet a miniszterelnök, Rogán Antal miniszter, Bíró Marcell nemzetbiztonsági főtanácsadó, Farkas Örs államtitkár, valamint a szolgálatok vezetői.

A volt hírszerző szerint bár a titkosszolgálati és rendőrségi állomány döntő többsége az esküjéhez hű, és nem venne részt ilyesmiben, a parancsuralmi rendszerből nehéz kilépni. Úgy véli, valószínűleg kiválogattak egy lojális munkatársi csoportot a feladatra, akiknél nem kellett tartani kiszivárogtatástól. Felvetette, hogy az akciót fedőcégek vagy „baráti” biztonságtechnikai cégek bevonásával is végezhették.

„Az egész emlékeztet engem arra, ahogy az orosz szolgálatok – az SZVR, a GRU és az FSZB – használják a hackercsoportokat”

– tette hozzá, párhuzamot vonva az orosz módszerekkel, ahol bűnözői csoportokat is bevonnak a műveletekbe.

Az akció lebukását Telkes a dilettantizmusnak és a koordináció hiányának tulajdonítja. Úgy látja, a végrehajtók „egymásra futottak”, és nem volt megfelelő jogi felkészültség sem. A gyermekpornó vádját például semmivel nem alapozták meg, miközben szerinte léteznek olyan szoftverek, amelyekkel könnyedén elhelyezhettek volna ilyen tartalmakat a célpontok gépére.

„A dilettantizmus végigkísérte az egész folyamatot, állandóan keresték a megfelelő gyanúsításokat és azután azokhoz próbálták az »bizonyítékokat« összelapátolni”

– fogalmazott.

A „Henry” néven futó ügynököt szerinte ugyanaz a „hatalmi arrogancia” jellemezte, mint a Fideszt, és a beszervezés minden szakmai szabályát megszegték. Nem térképezték fel a célpont személyiségét, és a bratyizás is hiba volt. „Az ügynökkel nem lehet bratyizni” – szögezte le. A legsúlyosabb hibának mégis azt tartja, hogy Henry kulcsfontosságú információkat fecsegett ki a még nem megbízhatónak tartott célpontnak.

Az ukránkém-vádat bizonyítani hivatott videóval kapcsolatban Telkes azt mondta, „folyik a szerecsenmosdatás”, és megpróbálják elsikálni a szolgálatok saját szerepét. Szerinte ha az AH valóban külföldi kémtevékenységet észlelt volna, kötelessége lett volna értesíteni a Tisza Pártot.

„Az igazán gusztustalan azonban a 19 éves Gundalf kihallgatása”

– mondta, hozzátéve, hogy az AH-nak nincs rendőrségi jogosítványa, így a fiatalembernek nem lett volna kötelező részt vennie a kihallgatáson, ahol hatalmas pszichés nyomás alá helyezték. A volt hírszerző szerint a videóból egyértelműen kiderül, hogy Gundalf nem ügynök, és a kihallgatás célja a „gyanakvás csírájának elültetése” volt. Hősiesnek nevezte Gundalf és társa, Buddha tettét, akik bizonyítékot akartak szerezni, de lehallgatták őket. „Micsoda stresszhelyzet lehetett, hogy nincs kihez fordulni, mert nincs olyan hatóság, amely meghallgatná és megvédené őket?” – tette fel a kérdést.

Telkes András szerint a kormányzat politikája a Tiszával szemben két szálon futott: egy titkos és egy nyilvános szálon. Utóbbi része volt az eszkaláció, amelynek során a szolgálatokkal írattak meg olyan jelentéseket, melyek szerint Ukrajna fenyegeti a magyar kritikus infrastruktúrát vagy finanszírozza a pártot.

Úgy látja, később az orosz szál is megjelent, amikor „minden bizonnyal orosz segítséggel” megvágtak egy nyilatkozatot, hogy az Orbán-család elleni fenyegetésként lehessen bemutatni. Ebbe a láncba illesztette az ukrán pénzszállítók elleni akciót is, ami szerinte több bűncselekmény gyanúját is felveti. „Ennek lett volna a következő logikus lépése az Orbán elleni merénylet” – vázolta fel a lehetséges eszkalációs láncot.

A volt hírszerző szerint sok jel utal arra, hogy az oroszok beavatkoznak a magyar választási kampányba, de nem gondolja, hogy ez szolgálat-szolgálat szintű együttműködés lenne. Inkább azokkal léphetnek kapcsolatba, akik a propagandát és a kampányt irányítják. Úgy véli, a nyugati szolgálatok azóta figyelik Szijjártó Péter és más, orosz kapcsolattal gyanúsított személyek telefonjait, amióta kiderült, hogy Magyarország Szlovákia belügyeibe avatkozott. „Most pedig megkezdődött a csepegtetés, és valószínűnek tartom, hogy még előkerülnek hasonló dokumentumok” – jósolta.

Az akcióban a gyermekprostitúciós részleg bevonását azzal magyarázta, hogy a lehallgatásból kiderült, Henry megbukott, és gyorsan kellett cselekedni. „Ezért kérték ész nélkül az NNI-t hogy intézkedjen, nem akarták, hogy az egész nyilvánosságra kerüljön” – mondta. A cél szerinte a számítógépek gyors megszerzése volt, hogy bejussanak a Tisza rendszereibe, de ez a titkosítás miatt nem sikerült.

A Tisza Világ applikáció feltörésével kapcsolatban is valószínűnek tartja az AH közreműködését.

Egy esetleges rendszerváltás esetén egy független bizottság felállítását javasolja a törvénytelenségek feltárására, és a szolgálatok megtisztítását. Bár szerinte a papíralapú bizonyítékokat megpróbálhatják megsemmisíteni, a többszörösen tárolt dokumentumok eltüntetésének kicsi az esélye.

Telkes úgy látja, Pintér Sándor belügyminiszter „a partvonalra van szorítva” az ügyben, és valószínűleg nem is tudott róla. Szerinte a miniszterben nem bíznak, ezért vonnak be inkább olyan szerveket, mint a TEK vagy a NAV.

A jövővel kapcsolatban úgy vélekedett, ha a Fidesz nyeri a választást, Pintér távozik, és az ország tovább halad a „belaruszi úton”. „Ha a Fidesz győz, az egyben azt is jelenti, hogy tovább haladunk a belaruszi úton: a Nyugat bizalmát nem lehet visszaállítani, nincs más, mint menni ezen az úton, ami a szolgálatok szempontjából azt jelenti, hogy végleg bebetonozódik ez az állambiztonsági jellegük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Brutális elvonások, politikai alapon osztott pénzek: így nullázta le a Fidesz 16 év alatt a magyar önkormányzatokat
Gémesi György szerint egy polgármesternek minden év gyomorgörccsel indul, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét. A kormány ugyanis több pénzt vett el a településektől, mint feladatot. Az önkormányzatiságból nem sok maradt. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Az 1989-es rendszerváltás egyik nagy vívmánya az önkormányzati rendszer megteremtése volt. Kezdetben az önkormányzatok több forrásból, és sokkal több jogkörrel igazgatták a helyi ügyeket, melyeket fokozatosan üresítettek ki az egymást követő kormányzatok. Az Orbán-korszak alatt mindez felgyorsult, az önkormányzatiságról a közéleti kérdésekben tájékozott embereknek jó eséllyel a forráshiány jut eszébe. Holott nem kellene, hogy így legyen, végsősoron ez az a terep, ahol nap mindannyian a mindennapjainkat éljük.

Mi történt a NER évei alatt ezzel a rendszerrel, és hogyan tovább. Korszakértékelő sorozatunkban Gémesi Györgyöt, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökét kérdeztük, aki 1990 óta, vagyis 36 éve áll Gödöllő élén.

— Mi volt a helyzet az önkormányzatoknál 2010-ben, a startvonalon? Milyen problémákat kellett volna megoldani?

— Már akkor is súlyos alulfinanszírozottság volt. Volt néhány olyan feladat, ami állami feladat lett volna, de az önkormányzatok látták el, és a megvalósításához szükséges pénznek csak a fele érkezett meg. Tipikusan ilyen volt a közoktatás. De a települések nem azért akartak a közoktatástól megszabadulni, mert nem tudták ellátni a feladatot, hanem azért, mert az állam nem finanszírozta azt, és ez feszültséghez vezetett. Ettől függetlenül a teljes államosítás megtörtént. Sajnos a közoktatás területén az állam nem tudta költséghatékonyabban ellátni a feladatot, mint korábban az önkormányzatok, holott vagy ötvenmilliárd forinttal több pénzt fordított rá.

— Volt valamilyen ígéret vagy program a Fidesz részéről 2010-ben az önkormányzatokkal kapcsolatban?

— Ígéret volt bőven, egy jól működő önkormányzati rendszert ígértek. Ehhez képest

nagyon erőteljes centralizáció következett.

Pozitívum volt az adósságkonszolidáció, mert a települések a forráshiány miatt kényszerültek hitelfelvételre. De ezzel párhuzamosan az állam egyre több feladatot vont magához az oktatásban, az egészségügyben, a szociális területen, az okmányirodai ügyintézésben, a gépjárműügyekben és az építéshatóságban. Ez szűkítette az önkormányzatok mozgásterét, miközben nem járt jobb feladatellátással.

— A feladatok elvonásakor pénzt is vitt el az állam?

— Igen. A szakértők szerint összességében több pénzt vitt el, mint amennyit korábban ezekre a feladatokra költöttek. Ezt ma már nehéz pontosan utánkövetni, de legalább annyit elvitt, mint amennyit a rendszerre fordított.

— Úgy tudom, már a rendszerváltozás óta folyamatos tendencia volt, hogy az állami költségvetés egyre kevesebb pénzt hagyott az önkormányzatoknál. Ez a probléma tehát nem 2010-ben indult.

— Ez mindig kézenfekvő tartalék volt a költségvetés számára. Az MDF-kormány idején még 100 százalékos SZJA-visszatérítéssel indult a rendszer, később pedig a gépjárműadó és az iparűzési adó is saját bevételi forrást jelentett. Aztán fokozatosan kevesebb forrás maradt helyben. A Bokros-csomag komoly megszorítást hozott, majd 2009-ben a Bajnai-csomag is. Igaz, 1998 és 2002 között volt némi többletforrás, de az inkább a bérekben jelent meg.

A rendszer így fokozatosan kiüresedett: folyamatos elvonások voltak, miközben új feladatokat is kaptak az önkormányzatok, forrás nélkül.

— 2010 után újabb feladatok és pénzek kerültek ki a rendszerből. Mi maradt egyáltalán az önkormányzatiságból?

— Nem sok. Sok hivatal már nem önálló, 2000 fő alatt társulásokban látják el a hivatali munkát. Maradtak a köztisztviselők, az utak, járdák, vízelvezetés fenntartása mint alapfeladat, a szociális feladatok egy része, valamint a kulturális feladatok, amelyek viszont nagyon alulfinanszírozottak: az állam ezek költségének 10–15 százalékát sem adja oda. Emellett maradt az államigazgatási feladatok egy része is.

— Egy önkormányzat tehetőssége korábban nagyban függött az iparűzési adóbevételektől, ami nagy különbségeket okozott. Törekedett a rendszer valamiféle kiegyenlítésre, vagy a különbségek végig megmaradtak?

— A különbségek megmaradtak, de a szolidaritási hozzájárulás eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a kis települések közszolgáltatásait és fejlesztését segítse. Ezzel önmagában nem volt baj, hiszen a nagyobb, adóerőképesebb településektől vonták el.

Csakhogy ez a hozzájárulás az eredeti 45–60 milliárdról 5-6 év alatt 400 milliárdra nőtt.

Ez elfogadhatatlanul magas, és már az erősebb gazdaságú településeket is megkopasztja. A fő probléma a mértéke.

— Létezik máshol a világon a szolidaritási hozzájáruláshoz hasonló konstrukció?

— Nem nagyon. A finanszírozási rendszerek eltérnek, de az ritka, hogy a településeket ilyen módon adóztatják. Egy bizonyos határig ez még védhető lenne. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége azt javasolja, hogy egységesen az iparűzési adó 15 százaléka legyen, ami nagyjából 200 milliárdra csökkentené a jelenlegi 400 milliárdot. Ez már kezelhetőbb volna. Viszont

ez a pénz nem jut vissza a megjelölt célokra.

Azt feltételezzük, hogy a 400 milliárdból csak 10–15 százalék jut el ténylegesen a településekhez, a többi a központi költségvetés bevétele lesz.

— Gyakorlatilag akkor ez nem is szolidaritási hozzájárulás, hanem egyfajta...

— ...extra adó, amit az állam elvesz, és nem a megjelölt célra fordít.

— Ez mióta van ez a rendszer?

— 2017 óta létezik. A COVID idején viszont megfelezték a kis- és középvállalkozások iparűzési adóját, ami sok településnél gyakorlatilag a bevételek megfelezését jelentette. Voltak települések, amelyek kompenzációt kaptak, mások nem. A megyei jogú városok extra támogatást kaptak, a többi település nem. Visszatérő probléma, hogy

nem átlátható, mely települések kapnak támogatást.

Például a Magyar Falu Program esetében is inkább a kormánypárti települések jártak jól.

— Nem normatív alapon történnek ezek a támogatások?

— Így van. A finanszírozásban vannak anomáliák, és ezek hátterében a politikai hovatartozás áll. Korábban is létezett ilyen „csókos pénzrendszer”, de a Fidesz megjelenésével ez sokkal durvább lett.

— Létezik olyan önkormányzati lobbi vagy érdekképviseleti erő, ami tárgyalásra tudja bírni a központi hatalmat?

— Van az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, de ez inkább kirakatszervezet. Érdemi egyeztetés alig van, inkább csak tájékoztatást kapunk. A tényleges befolyásunk nagyon csekély.

— Mit lehet mégis tenni?

— Nem tüntethetünk és nem is sztrájkolhatunk, mert választott tisztségviselők vagyunk. Nyilatkozunk, konferenciákat rendezünk, szövetségeket kötünk, civil szervezetekkel és szakszervezetekkel együtt lépünk fel. Van némi mozgástér, de a hatékonysága csekély.

— Amikor egy polgármester nem kormánypárti, de a képviselő-testület többsége igen, több helyen a fideszes testület polgármesteri jogköröket von magához. Hogyan lehetséges ez?

— A jogszabály bizonyos hatáskörök elvonását lehetővé teszi, de nem mindent. Az aláírási jogot és a település képviseletét nem lehet elvenni. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a kisebbségben lévő polgármestert így korlátozni tudják. Ez nem jó, mert a polgármester a település legközvetlenebb legitimációval rendelkező szereplője.

— Időnként felröppennek hírek arról, hogy bizonyos kistelepülések önkormányzatiságát megszüntetnék. Az biztos, hogy ahol mindenki mindenkit közelről ismer, probléma lehet a személyeskedés és az önkényeskedés. Ez lehet a megoldás?

— Ez létező probléma. Kellene egy erősebb szabályozás, ami ezt korlátozza. Nem egyszerű kérdés az sem, hogy jó-e ez a nagyon tagolt, 3100-3200 településes rendszer, de ezt a hatékonyság szempontjából végig kell gondolni. A településszám kérdése a jövőre nézve nem egyszerű.

— Mi a helyzet azokkal a településekkel, melyek az átlagnál gyorsabban növekednek? Ennek szabályozására fogadtatta el a parlamenttel Navracsics Tibor az identitásvédelmi törvényt.

— Ilyen például a közép-magyarországi régió, a balatoni övezet egy része és Nyugat-Magyarország is, ahol sokan külföldön dolgoznak, de itthon élnek. A települések nem bírják ezt szolgáltatásokkal. Megszületett ugyan ez a bizonyos identitásvédelmi törvény, de az

ezt a problémát nem tudta kezelni, viszont arra alkalmas volt, hogy adott esetben egy kisebbséget ki lehessen rekeszteni adott településről.

Ez így elfogadhatatlan, ezt a törvényt másképp kell megcsinálni, ha egyáltalán kell. Ha már törvényt alkotunk, akkor a túlnépesedést kellene kezelni vele. Mert az emberek odaköltöznek, ahova akarnak, ez önmagában rendben van, csak a településeknek ehhez infrastruktúrát kellene tudniuk biztosítani.

— Közben az önkormányzatok is hozzájárultak a túlnépesedéshez, amikor belterületbe vontak ingatlanokat.

— A külterületi telek és a belterületi telek ára között óriási különbség van, ezzel lehetett játszani. Ennek a következménye az lett, hogy egyes agglomerációs településeken már nem lehet normálisan élni, mert túlnépesedtek. Építési övezeteket hoztak létre, beköltöztek az emberek, de közben például bölcsődét már nem tudnak építeni, és nyaranta van olyan település, ahol még ivóvízkorlátozás is előfordul. Ha helyben maradna az adó, és azt fejlesztésre lehetne fordítani utakra, járdákra, oktatásra, szociális szolgáltatásokra, akkor a települések sokkal könnyebben tudnák kezelni a hirtelen megnövekedett lakosságszámot.

— Ha a választások után változások lennének, mi az, amit mindenképpen meg kellene oldani, milyen rendszer lenne ideális?

— A Magyar Önkormányzatok Szövetségének van egy elfogadott anyaga, ezt elküldtük a választáson induló pártoknak. A véleményünk szerint új önkormányzati törvényre van szükség. Ez nem dobná ki a régi rendszer értékeit, de újraszabályozná a feladat- és forrásmegosztást a települések és a kormány között, rendezné a középszintet, a régiót, és

visszaadna bizonyos feladatokat, például a közoktatás egy részét, a gyámügyet vagy az építéshatóságot.

Emellett a finanszírozást is újra kell gondolni. Vannak akut teendők 2026-ra, mert sok település nem fogja kibírni az év végéig, utána pedig a következő 5–10–15 év önkormányzati irányait kell kijelölni. A szolidaritási adó maradhat, csak ne ekkora összegben. A megyei közgyűlésekre pedig továbbra is szükség van, mert vannak olyan feladatok, amelyeket regionálisan lehet ellátni. Persze beszélni kell a kistérségekről, a járások együttműködéséről, a polgármesterek együttműködéséről és az önkormányzati középszintről. Itt a megfelelő nagyságrendet kell megtalálni.

— Volt valami visszajelzés bármelyik párt részéről ezzel az anyaggal kapcsolatban?

— Még nem, csak most küldtük el.

— Volt ráció abban, hogy öt évre hosszabbították az önkormányzatok mandátumát, így általában nem egyszerre vannak az önkormányzati és a parlamenti választások?

— Az ötéves ciklus jobb, mert az önkormányzati szint más mező, mint a parlamenti. Több idő, több körültekintés, több előkészítés kell, és kell idő arra is, hogy valaki bele tudjon nőni a feladatba.

— Ha a ’90-es évek elején felvázolt rendszert vesszük alapul, abból mennyi maradt meg az önkormányzatiságból, és mennyi lenne az ideális?

— Ma már másról szól a világ, ezért újra kell gondolni a rendszert. Vannak alapok, amelyeket nem lehet megváltoztatni, de sok mindent igen. Alapkérdés például, hogy az önkormányzati vagyon az államé-e. Ma az Alaptörvény szerint az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része. Pedig 1990-ben külön önkormányzati vagyon volt: a községháza a községé volt, a település saját vagyonaként gyarapodott. Ha viszont minden az államé, akkor elvész az ösztönzés, hogy a helyiek a sajátjukból is fejlesszék a települést.

— Miben reménykedik az elkövetkezendő két-három évben? Mit szeretne látni egy év múlva, és mit öt év múlva?

— Azt, hogy a települések biztonságban tudjanak működni, az odatelepített feladatokat el tudják látni, és meglegyen ehhez az állami forrás.

Ne gyomorgörccsel kezdje az évet egy polgármester azért, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét.

Ezek pedig ne politikai alapon dőljenek el, hanem normatív forrásokból. Emellett annyi bevételt kellene helyben hagyni, amiből fejlődni is lehet. A mostani rendszerben a szolidaritási adó mellett minden iparűzési adótöbbletet is elvesz az állam. Ez valójában kettős adóztatás.

Korszakértékelő sorozatunk eddigi részei:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter napi három órát alszik, azt sem tudja, mikor volt utoljára szabadnapos – videón a Tisza Párt vezetőjének egy napja
A Telex stábja egy teljes napon át követte a TISZA Párt alelnökének országjárását. A három megyét érintő körúton a politikus a választási esélyekről is beszélt még szombaton.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



A Telex stábja két héttel a választás előtt egy teljes napot töltött Magyar Péterrel, végigkísérve országjárásának hat helyszínét három megyén keresztül. A nap hajnalban indult, és éjfél előtt ért véget.

A TISZA Párt elnöke elmondása szerint nem emlékszik, mikor volt utoljára szabadnapja. „Hát nem lesz már szünnap” – tette hozzá, jelezve, hogy a kampány hajrájában napi hat, hét, sőt akár nyolc-kilenc helyszínt is felkeresnek. A sűrű tempó megviseli, ezt maga is elismeri.

„Le vagyok amortizálódva, azt kell, hogy mondjam” – fogalmazott. A politikus azt is elárulja, hogy két hónapja tudott utoljára edzőterembe vagy futni menni.

Azt mesélte, hajnali kettőkkor feküdt le, de ötkor már fel is kelt. Ilyenkor szöveget ír, sajtót olvas, és néha már fél hétkor hívogatja a kollégáit.

A politikus még mindig maga kezeli a közösségi oldalait. Elmondása szerint a kormányoldalról már szinte mindenhonnan letiltották. „Egy év kellett nekik, hogy rájöjjenek, hogy amikor mindig odaszólok, akkor kiröhögik az oldalaikat több ezren” – mesélte, hozzátéve, hogy a miniszterelnök és a kormány hivatalos Facebook-oldala után nemrég az Instagram-oldalukról is letiltották.

A szombati nap első állomása Őrbottyán volt, ahol a helyi jelölt, Szimon Renáta nem kívánt nyilatkozni a stábnak. Magyar Péter ezzel kapcsolatban úgy reagált, hogy a jelöltjeik rengeteget nyilatkoztak már, de a párt kommunikációját a párt szervezi.

„Egyelőre még nem a sajtó szervezi a Tisza Pártnak a kommunikációját” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy nem kellene a szabad sajtónak úgy tennie, mintha egy normálisan működő országban élnénk, ahol a médiafelületek 70 százalékát nem az állami propaganda tartja fenn. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülésük esetén a megválasztott képviselők rendelkezésre fognak állni.

A nap folyamán robbant a hír, hogy a kormány nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen a TISZA Párt egykori informatikusát hallgatják meg. Magyar Péter épp a kocsiban értesült a fejleményről.

„Pont maguk bizonyítják be, hogy mire használták a titkosszolgálatokat”

– reagált, felvetve a kérdést, ki oldotta fel a felvétel titkosítását, és hogyan kerülhetett az a kormány YouTube-csatornájára. Szerinte az ilyen anyagok kiszivárogtatása nevetségessé teszi a magyar titkosszolgálatokat.

A riport forgatása előtt három nappal jelent meg a Direkt36 interjúja Szabó Bencével, a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori nyomozójával, aki arról beszélt, hogy a magyar titkosszolgálat próbálhatta meg bedönteni a TISZA Pártot. Magyar Péter ezt „game changernek”, fordulatot hozó pillanatnak nevezte.

Elmondása szerint több mint egy éve értesült a titkosszolgálati akcióról, de úgy döntöttek, kivárnak, és egy független igazságszolgáltatás és egy átvilágított nemzetbiztonság felállása után vizsgálják ki az ügyet. A fideszes vádra, hogy a pártjukban külföldi szolgálatoknak dolgozó emberek lehetnek, úgy reagált: „Minket nem a külföldi szolgálatok fenyegetnek, hanem a magyar szolgálatok jelenleg, akik pártutasításra járnak el.”

A kampány során Magyar többször is éles kritikával illette Orbán Viktort. A miniszterelnök győri kiabálásáról azt mondta: „ott látszott, hogy nála ott eltört valami.”

Szerinte a kormányfőt elzárták a valóságtól, és most szembesül azzal, hogy „már nagyon nincs vele az ország.”

A beszédeiben használt gúnynevekről, mint a „wannabe császár”, úgy vélekedett, hogy ezeket a politikai kommunikációban az emberek jobban megjegyzik, mint a milliárdos összegeket.

A nap során Gyálon, Tatabányán, Oroszlányban, Móron és Székesfehérváron is tartott lakossági fórumot, a helyszíneken támogatók és érdeklődők várták.

Magyar Péter a kampány érzelmi terhéről is beszélt. „Néha egyébként a bizalmat nehezebb elviselni lelkileg, mint az ordibálást, meg a gyűlöletet, mert az lepattan az emberről, de amikor egy ilyen nagy szeretetet, meg reményt érez az ember, az nagyon megható, és egyben megterhelő is” – mondta.

Amikor arról kérdezték, hogy vereség esetén beül-e majd a parlamentbe, magabiztosan válaszolt pártjai esélyeiről.

„Nem fog veszíteni a TISZA” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte a Fidesz „még csalással sem nagyon tud nyerni”, és lélekben már feladták a küzdelmet.

Úgy véli, a kormányváltás után az „iratmegsemmisítők még nagyobb kapacitásra kapcsolnak majd”.

A nap végén, Székesfehérváron Magyar megkérdezte a stábtól, hogy a miniszterelnökhöz is mennek-e egy hasonló egynapos forgatásra. A riporter elmondta, hogy keresték Orbán Viktor stábját, de visszautasították a kérésüket. „Sad story” – reagált Magyar Péter éjfél előtt nem sokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Az elmúlt időszakban a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?
A politikai elemző a 21 Kutatóközpont és a Medián legfrissebb felméréseire reagált Facebook-posztjában. A két intézet egyaránt a Tisza Párt erősödését és közel 20 százalékpontos, vagy azt meghaladó előnyét mérte a Fidesszel szemben.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



Török Gábor a Facebookon reagált a 21 Kutatóközpont friss felmérésére. Mint írta, a kutatás tulajdonképpen ugyanazt mérte, mint pár napja a Medián: az elmúlt hetekben tovább erősödő Tiszát és közel 20 százalékpontos különbséget. A politikai elemző szerint az óriási kampányzaj, az állandó győzelmi jelentések és a kavargó hamisított eredmények közepette is érdemes realistának lenni.

Posztjában feltette a kérdést:

„De legyünk realisták: az elmúlt időszakban (a Medián évtizedek óta, a 21K a legutóbbi EP-választáson) a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?”

Török Gábor szerint „ha ezeknek a kutatásoknak csak a fele igaz/pontos, akkor bizony már csupán a Tisza győzelmének a mértéke kérdéses”.

A 21 Kutatóközpont szerda reggel publikált felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

A kutatóintézet március 25-én nyilvánosságra hozott adatai szerint nemcsak országosan, de több, korábban fideszesnek számító választókerületben is a Tisza Párt jelöltje vezet, például a bajai központú Bács 6-os körzetben 49–45, illetve 50–45 arányban. A kutatásuk rekordmagas, 83 százalékos részvételi hajlandóságot is jelzett, a Tisza-tábor különösen mobilizáltnak tűnik.

A Medián egy hete publikált kutatása alapján a TISZA növelni tudta az előnyét a februári méréshez képest, a teljes népesség körében 46 százalék, a pártot választani tudóknál 56, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 58 százalék az eredményük. A Fidesznél ezek a számok 30, 36, illetve 35 százalék, ami azt is jelenti, hogy csökkent a szavazóik száma.

A 21 Kutatóközpont friss felmérésére már Magyar Péter is reagált:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk