SZEMPONT
A Rovatból

Inkább a tanárok nemtörődömsége, nem az osztályozás tesz be a diszes gyerekeknek

Van némi igazság abban, hogy az osztályozás alóli felmentés nem a legjobb megoldás a beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézségekkel rendelkező gyerekek problémáira.


Erős túlzás azt mondani a frissen elfogadott köznevelési törvény-módosításra, hogy gyerekellenes, vagy hogy páros lábbal rúgja fenékbe a tanulási nehézségekkel küszködőket. Van ugyanis igazság abban, hogy az osztályozás alóli felmentés nem a legjobb megoldás a beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézségekkel rendelkező gyerekek problémáira. Amíg azonban a segítségnyújtás más formáit csak vonakodva alkalmazzák a tanárok, addig

felelőtlenség elvenni ezt a könnyítést a máskülönben csak a kudarcélményeket gyűjtögető gyerekektől.

Május végén fogadta el a parlament a közoktatási törvénynek azt a módosító javaslatát, ami megszüntetné a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő (BTMN) tanulók osztályzás alóli felmentését.

Az elfogadott módosítás Taigetosz-törvényként fut a közbeszédben, van, aki egyenesen “gyerekellenesnek” bélyegzi. Közben viszont a gyógypedagógus-szakma egy része és többek között az oktatási alapjogok biztosa is arra figyelmeztet, félrevezető azt állítani, hogy az intézkedés, úgy ahogy van, elhibázott, és a diszlexiások, diszgráfiások, diszkalkuliások isszák majd meg a levét.

Az Abcúgnak nyilatkozó szülők, fejlesztő pedagógusok és gyógypedagógiai szakemberek is úgy látják, valós problémára reagál a törvény – addig viszont csak árthat, amíg nincsenek meg a feltételek a megfelelő pedagógiai munkával megszüntethető tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek fejlesztéséhez.

Kiket érint valójában?

Az olvasás, írás és számolás elsajátításának zavara lehet olyan eltérés vagy sérülés, ami egész életre szól, és csak speciális terápiákkal érhető el, hogy bizonyos mértékű javulást érjenek el ezeken a területeken. Ezek a zavarok a diszlexia, diszgráfia vagy a diszkalkulia, és akiket ezek valamelyikével diagnosztizáltak, azokat jó eséllyel a “sajátos nevelési igényű”, SNI kategóriába sorolja a pedagógiai szakszolgálat.

Vannak azonban a diszlexiának, diszgráfiának, diszkalkuliának olyan formái, amelyek megfelelő fejlesztési és tanítási módszerekkel nem kellene, hogy zavarrá alakuljanak. Az iskolai készségek elsajátítási zavarai más tényezők mellett a nem megfelelő tanítási módszerek hatására válnak súlyosabb, akár az egyén egész életére kiható zavarokká. Az ilyen nehézségekkel küzdő tanulók a BTMN kategóriába tartoznak.

A BTMN-es és az SNI-s gyerekeknek egyaránt jár az iskolai kereteken belül történő fejlesztés, azaz, hogy szakképzett fejlesztő pedagógus vagy gyógypedagógus foglalkozzon velük. Fejlesztő pedagógus csak BTMN-es gyerekekkel, gyógypedagógus BTMN-es és SNI-s gyerekekkel is foglalkozhat.

A mostani törvénymódosítás azoktól az enyhébb, tanulási nehézségekkel és nem zavarokkal küzdő gyerekektől veszi el az osztályzás alóli mentesülés lehetőségét, akik az imént vázolt második kategóriába tartoznak.

Tehát nem az összes “disz-es” gyereket érinti a most elfogadott törvénymódosítás, csak azokat, akiket az enyhébb, BTMN kategóriába soroltak.

Kétséges diagnosztika

A probléma azonban az, mint ahogyan azt egy nyugat-magyarországi gyógypedagógus mondta, hogy nincsenek a pedagógiai szakszolgálatoknál kialakult protokollok arra, milyen szintű tanulási nehézségig számít valaki BTMN-esnek, milyen szintű zavartól számít már SNI-snek. Attól függően, hogy milyen a fejlesztés infrastruktúrája, azaz rendelkezésre áll-e elég gyógypedagógus vagy fejlesztő pedagógus, régiónként változik, egymáshoz hasonló esetekben mi lesz a diagnózis.

A fentiek alapján látható, hogy erős túlzás azt állítani, hogy a kormány legutóbbi intézkedése ellehetetleníti a diszes tanulók iskolai előmenetelét, hiszen a többségükre nem vonatkozik a felmentés kivezetése. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy vannak olyan gyerekek, akik noha BTMN-esek, tanulási nehézségeik máshol akár zavarnak is elmennének – nekik tényleg nehezebb lesz ezután boldogulniuk tanulási nehézségeikkel az iskolában.

Tényleg nem a legjobb megoldás az osztályzás alóli felmentés

"

A felmentések alkalmazásával sem az iskola, sem a tanuló, sem a szülő oldaláról nincs motiváció a tanulási nehézségek leküzdésére, mely a tanuló jövőképe szempontjából rendkívül hátrányos. A tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és a minősítés alóli felmentés kivezetésével a felmentések helyett a hangsúly a fejlesztésre, a kompenzációra helyeződik át.”

Ezzel indokolta a törvénymódosítást még javaslatként az Emberi Erőforrások Minisztériuma, amit a szakma nagy része egyszerűen sületlenségnek tart. Azt mondják, rövidlátás azt feltételezni, hogy a gyerekek motivációhiány miatt küzdenek tanulási nehézségekkel, és hogy az osztályzás mellett borítékolható kudarcélmény a motivációt biztosan nem növeli.

Van azonban az idézett indoklásnak némi igaza abban a tekintetben, hogy

a BTMN-es gyerekek osztályozás alóli felmentésének lehetősége sokszor nem segít, inkább árt a fejlődésüknek.

Ilyen helyzet akkor alakul ki, ha az egyes tárgyakból való osztályzás alóli felmentés után a gyerekről egyszerűen lemondanak a tanárai, mondván: innentől a fejlesztő pedagógus területe segíteni leküzdeni a tanuló problémáit. Márpedig több, az Abcúgnak nyilatkozó szülő vagy diszes fiatal számolt be ilyenről.

“Onnantól levegő voltam”

Az egyetemista Rékáról gimnázium tizedik osztályában, 16 évesen állapították meg, hogy diszlexiás, diszgráfiás, az SNI kategóriába kerülve pedig hamarosan felmentést kapott az idegen nyelvi tárgyak osztályzásából, és a helyesírása értékelése is megszűnt.

“Az angol tanárom szorgalmazta leginkább, hogy felmentést kapjak, és ahogy megkaptam, már hozzam se szólt, levegő voltam. Pedig attól, hogy felmentést kaptam az osztályzás alól, még ugyanúgy ott kellett lennem az órán” – magyarázta Réka.

"
Eleinte bántott ez a helyzet, de egy idő után már inkább más órákra készültem”

– mondta, majd hozzátette: az, hogy hogyan bántak vele, nagyon tanárfüggő volt.

Biológiatanára például szintén “diszes” volt, ő alkalmazta a szakértői véleményben javasoltakat: “minden nap feleltem, hogy ne húzzák le a jegyeimet a dolgozatírások” – emlékezett vissza Réka.

Mivel elit gimnáziumba járt, Réka lelkileg inkább tehernek érezte az osztályzás alóli felmentést egyes tárgyakból, mint segítségnek: “voltak páran, akik nagyon lenéztek” – mondta, majd azt is elmesélte, volt tanár, aki azt javasolta, inkább váltson iskolát, menjen gyengébb iskolába, mert “nem ide való”.

Inkább nem is kérte, tartott a megbélyegzéstől

Ugyanettől a megbélyegzéstől félt Anna, akinek ötödik osztályos lánya, Zsófi enyhe fokú diszgráfiás, nem SNI, hanem BTMN kategóriába sorolták. Anna nem szerette volna, ha Zsófit esetleg kiközösítenék a felmentése miatt, ezért megbeszélte lánya tanáraival, hogy méltányosságból figyelembe veszik Zsófi nehézségeit az osztályzásnál.

Zsófi emellett iskolaidő után heti egyszer fejlesztő pedagógushoz jár, amiről, ahogy Anna fogalmazott, Zsófi annak beszél, akinek ő szeretne. “A fontos az, hogy emiatt ne szekálják a társai” – magyarázta Anna, miért zárkózott el az osztályzás alóli felmentés lehetőségétől.

Anna és lánya esetéből is látszik, hogy nem feltétlenül az osztályzás alóli felmentés az egyedüli megoldás a tanulási nehézségekkel küzdők segítésére. Ez az úgynevezett méltányos elbírálás, ami azt jelenti, hogy a tanár bizonyos könnyítésekkel veszi figyelembe a diákja tanulási nehézségeit. Például, ha az írása problémás, inkább szóban felelteti, vagy több időt ad neki egy dolgozat megírására, esetleg segédeszközök – például az íráshoz számítógép – használatát engedélyezi.

A tanár jóindulatára van bízva

Ezt a lehetőséget ugyan nem vezeti ki a mostani törvénymódosítás, az csak az osztályozás alóli felmentésről rendelkezik, azonban a pedagógust semmi nem is kötelezi arra, hogy méltányos elbírálást alkalmazzon egyes tanulóknál. Hiába vizsgálják a területileg illetékes Nevelési Tanácsadó szakemberei a gyereket, és hiába tesznek javaslatot könnyítésekre, a tanárokat semmi nem kötelezi, hogy ezeket figyelembe vegyék.

"

A probléma ezzel az, hogy a méltányos elbírálás attól függ, mennyire elfogadó a pedagógus. Veszélyes, hogy nincs lefektetve semmilyen szabályban, és a pedagógus belátására van bízva, hogy segít-e ilyenformán a diáknak”

– magyarázta egy nyugat-magyarországi gyógypedagógus, aki jól ismeri a BTMN-es, SNI-s gyerekek iskolai helyzetét. Szerinte ugyanis van több olyan pedagógus, aki igazából vitatja a tanulási nehézségek/zavarok létezését, mondván – utalva ezzel egy korábbi cikkünkre – “diszlexiás gyerek nincs, csak hülye vagy lusta”.

Mi is találkoztunk szülővel, aki arról számolt be, ötödik osztályos fiával fél éve várnak arra a vizsgálatra, ami megállapíthatná, hogy a fiú enyhe diszgráfiás-e vagy sem, de mivel a gyereknek még nincs tanulási nehézségről papírja, az osztályfőnöke hallani sem akar a méltányos osztályzás alkalmazásáról. Gyógypedagógus forrásunk is arról számolt be, hogy még ha javasolja is a nevelési tanácsadó az effajta könnyítéseket, nem általános, hogy az iskolában betartják a javaslatait.

Ha nem a tanár, akkor majd a fejlesztő pedagógus. Működik ez?

Azért is fontos, hogy a tanárok ne söpörjék le magukról a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek tanórába integrált fejlesztését, mert az erre szakosodó fejlesztő pedagógusok munkájának fontos kiegészítése lenne, ha a tanuló az órákon is teljes értékű résztvevő lehetne.

Jelen állás szerint ugyanis akkora a fejlesztő pedagógus és gyógypedagógus-hiány, hogy nem biztosíthatók a kis létszámú foglalkozások, amelyek keretében a legjobban lehet fejleszteni – egyéni igényeikre koncentrálva – a gyerekeket.

A hatályos szabályozás szerint BTMN-es gyerekeknél maximum 3, SNI-s gyerekeknél maximum 9 fős csoportokban folyhat a fejlesztés, évfolyamonként változó heti óraszámban. A gyakorlatban azonban ezt sokszor képtelenség megvalósítani – találkoztunk budapesti iskolával, ahol a szülőnek azt mondták, 13 fős fejlesztő csoportba kell járnia BTMN-es fiának.

Bár az EMMI június elején kiadott közleménye szerint 2013-2016 között 1300 fővel növelték a fejlesztő pedagógusok számát az iskolákban, idén és jövőre pedig újabb álláshelyek létesítését tervezik, gyógypedagógus forrásunk szerint továbbra is általános a hiány fejlesztő- és gyógypedagógusokból. Igaz, az utazó, azaz egyszerre több iskolát ellátó fejlesztő- és gyógypedagógusok magas száma nem feltétlenül a hiány pontos tünete: sokszor praktikus szempontok miatt – például a fejlesztésre szorulók számának iskolánkénti eltérései miatt – érdemesebb utazó pedagógust alkalmazni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk