„Akkor holnaptól nem lesz pénzem és hatalmam?” – Litkai Gergő egy drogos NER-oligarcháról írt színdarabot
Litkai Gergő vitathatatlanul a generációm egyik legtehetségesebb képviselője. Szerencsés csillagzat alatt született, mert van egy olyan tulajdonsága, ami a többi humorista fölé emeli: nem csak sikeres alkotó, de sikeres üzletember is. Ezen lehet fanyalogni, de a tény az tény: Magyarországon példátlan humorbirodalmat épített a Dumaszínházból. Emellett több film, könyv tanúsítja írói vénáját, tévéműsorok háttérembere, és maga is sikeres stand upos.
Így hát nagy elvárásokkal ültem be a Gyalulj Gyuláva című előadásra, amit talán úgy lehetne legjobban jellemezni, hogy stand up színház. Ahhoz hasonló, mint Rob Becker Cavemanje volt Kálloy Molnár Péter előadásában, aminek magyarországi bemutatásában egyébként ugyancsak Litkai segédkezett. Ez is onemanshow, ezúttal Rába Roland főszereplésével.
A nagy sikerű Burn Out Baby – A hatékony vezetés hat szabálya után ez az előadás is a Delta Produkció és a Dumaszínház közreműködésében valósult meg az Átriumban. Az előadás nem hogy áttöri a negyedik falat, hanem teljesen megszünteti. A nézők is az előadás részei tulajdonképpen, hiszen el kell képzelniük, hogy nem egy színdarabra érkeztek, hanem azért, hogy megnézzék Gyulát, a népszerű asztalos influenszert, hogy bevezesse őket a szörpasztalkészítés titkaiba, és hogy válaszoljon a kérdésekre, amiket az interneten tettek fel a felhasználók. A kérdések mentén pedig szép lassan kirajzolódik Gyula életútja.
Mint kiderül, Gyula tipikus NER-es vállalkozó volt, akinek megvolt mindene, szép család, pénz, hatalom, kokó, aztán utóbbi miatt egyik-napról a másikra mindent elvesztett: "tévedésből" egy nap rátörte az ajtót a Tek. "Ezek infratávcsővel nézik, mikor vagy bokszeralsóban, és akkor jönnek." Ahhoz pedig nem volt elég fontos, hogy a rendszer utánanyúljon és kimentse.
De a felszínes heherészésből fokozatosan egy sorsdráma bontakozik ki, megmutatva, hogy a legközhelyesebb történet mögött is valódi emberek, valódi életek és valódi tragédiák húzódnak. Annak eldöntése a nézőre vár, hogy mit kezd mindezzel. Sajnálja Gyulát? Örül a bukásának?
Számomra a legérdekesebb az előadás műfajokköztisége. A stand up lényege, hogy a színpadon álló előadó (vagy előadók) hitelesen önmagukat alakítják. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden, amiről beszélnek szó szerint velük történt, de a nézőben mégis azt a benyomást kell kelteni, hogy amit lát a színpadon, az nem egy szerep, hanem az adott előadó civil valósága. Nincs álarc. Ebben különbözik a monodrámától és a vicces kabarémonológoktól, egyszemélyes jelenetektől.
Vannak határesetek, Hofi például az előadásaiban mindig magára húzott valami karaktert, legyen az egy kórházi ápolt, úri szabó, Hofisszeusz vagy épp Hofélia, de bármit is mondott éppen magáról, a néző egy pillanatig sem gondolt mást, mint hogy Hofit látja az ő saját igazságával, aki nem egy író vagy egy rendező látomását szolgálja ki.
A Gyalulj Gyulával, ha a szöveget nézzük, egy stand up önállóest. Ha Gyula létezne, nem is lenne ezzel semmi gond. Csak hát mi valójában Rába Rolandot látjuk, aki eljátssza Gyulát, a stand upoló influenszert, ami egészen más kávéház.
Az igazi színházban – mint bármely művészetben – az a jó, ha a nézőben áll össze a nagy egész, a stand up viszont sokkal inkább elmondja a dolgokat, sem mint megmutatná.
A poénokra nem lehet panasz, hazudnék, ha azt mondanám, nem röhögtem jókat. Ezzel együtt nagyon sokáig az volt a benyomásom az előadás alatt, hogy egy Hofi estet látok – Hofi nélkül. Maga a karakter is hasonló, szinte vártam, mikor mondja Rába Roland, hogy "Te, figyelj!". De azért Rába nem Hofi, ami nem bűn, senki sem olyan, mint Hofi.
A színészen sokszor látszott, mennyire izgul, volt sok baki. Persze őrületesen nehéz feladat egyedül a hátadon vinni egy egész előadást, és egy bemutatón kijöhet sok gyerekbetegség. A szövegtévesztések, megtorpanások nyomtalanul eltűnnek majd.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Rába Roland dolgát egy bosszantó technikai malőr is nehezítette, meghibásodott a microport, és a színész az előadás hátralévő részét kézimikrofonnal tolta le. És ekkor történt valami furcsa. Rába látszólag egyáltalán nem tudta kezelni a dolgot.
Szerencsére jó az Átrium akusztikája és Roland orgánuma, mi például egész hátul ültünk, és így is lehetett érteni, amit mikrofon nélkül mond, de zavaró volt. Ennél az is jobb, ha inkább teljesen lemond a mikrofonról.
Kicsit egyébként elbizonytalanodtam, mert nehéz elhinni, hogy egy profi színész ennyire ne tudjon kézi mikrofonnal dolgozni, viszont Gyula karakteréhez – a botcsinálta influenszerhez – tökéletesen illik. Mégsem hiszem, hogy ez tudatos karakterépítő geg volt.
A Gyalulj Gyulával érdekes, és kellőképpen szórakoztató színházi kísérlet, ezért mindenkit bíztatok, hogy adjon neki egy esélyt. Érdekes kérdés, hogy mennyiben befolyásolja az előadás sikerét a választás eredménye. Ha maradna a NER, sokkal bátrabb lenne bukott drogos NER vállalkozóról beszélni a színházban, kis szerencsével akadna egy Dúró Dóra, aki "ledarálja" a darabot és ezzel óriási sikerré válik. Így inkább csak egy keserédes összekacsintás, hogy hát igen, ezek ilyenek. Bár Gyula egyénes megbukása tökéletes allegóriája a rendszer bukásának, mint ahogy valószínűleg mostanában sok NER-es tette fel magának Gyulához hasonlóan a kérdést:
