SZEMPONT
A Rovatból

Szabad tankönyvválasztás, új nemzeti alaptanterv, valódi párbeszéd - ezt várja Magyar Péter kormányától a Pedagógusok Szakszervezete

Totyik Tamás a legfontosabb problémák közé sorolta a gyerekszám csökkenését, és azt is, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek esélyei sokkal rosszabbak. De reagálni kell a mesterséges intelligenciára és a tanulási nehézségekkel küzdők számának növekedésére is.


A kormányalakítással kapcsolatos legnagyobb vita eddig az oktatási miniszter személye körül alakult ki. Több lap is úgy értesült, Rubovszky Ritát, a Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatóját jelöli majd Magyar Péter, de ő cáfolta, hogy már döntöttek volna. Ennek ellenére óriási vita alakult ki arról, az új miniszter érkezhet-e egyházi háttérből. 17 gimnáziumigazgató egyeztetést kért a leendő miniszterelnöktől, aki 15 igazgatóval kedden találkozott is. Bár a Telex úgy tudja, a miniszter személye egyáltalán nem került szóba, Magyar Péter szerint az egyeztetés szívmelengető volt, és világossá tette az igazgatóknak, hogy az oktatás stratégiai fontosságú ágazat lesz. A Tisza a mai kornak megfelelő, versenyképes és gyerekbarát oktatást szeretne kialakítani, ahol a diákok használható, a való életre felkészítő és befogadható mennyiségű ismeretet tudnak szerezni. A Telex úgy tudja, Magyar Pétert kifejezetten érdekelte a társadalmi felzárkóztatás, az esélyteremtés kérdése is.

Az eddigi rendszert oktatáskutatók szerint a túltolt központosítás, a drasztikus forráskivonás és a túlterhelt, a világ változásait lekövetni képtelen tanterv jellemezte. Mindez oda vezetett, amely ahelyett, hogy csökkentek volna, inkább nőttek a társadalmi különbségek, és egyre súlyosabbá vált az iskolai szegregáció. Mik a legfontosabb dolgok, amiket a tanárok szerint meg kellene lépni? Erről beszélgettünk Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezete elnökével.

— Milyen kapcsolatot terveznek az új oktatási minisztériummal?

— Teljesen más kapcsolatot szeretnénk az új miniszterrel, mint ami eddig volt. Hazugság lenne, ha azt mondanánk, hogy nem volt egyeztetés a minisztériummal. Volt.

De az a süketek párbeszéde volt, és ebbe a csapdába még egyszer nem akarunk belemenni.

Abban a típusú párbeszédben, amit Magyar Péter általánosságban megfogalmazott a 15 iskolaigazgatónak, maximálisan partnerek vagyunk. A demográfiai mutatók nagyon komoly sokkhatással lesznek az egész köznevelési rendszerre, és a kormánynak nagyon kemény intézkedéseket kell majd meghoznia. Ebben mi is sírni fogunk, nem nevetni.

— Melyek ezek a kemény intézkedések?

— Ha egy óvodai évfolyamon 110 ezer férőhely van, de csak 72 ezer gyerek született, az három év múlva azt jelenti, hogy minden negyedik óvodai férőhely felesleges lesz. Hat év múlva pedig minden negyedik általános iskolai férőhely.

— Ez nem arra adhat lehetőséget, hogy a kisebb csoportokban, személyre szabottabb képzés legyen?

— Ha erről lenne szó, akkor erről kellene egy értelmes párbeszédet folytatni, mert ezek a változások az egész rendszert alapjaiban fogják megrengetni. Ha értelmes párbeszéd alakul ki a szakmai szervezetek, a szakszervezetek és a kormány között, és itt az önkormányzatokat is partnernek kell tekinteni, akkor ezt a nehéz helyzetet minimális hullámzással el lehet fogadtatni a társadalommal.

— A tanév végén járunk, a következő pedig már a láthatáron van. Lehet-e már a nyáron elvégezni annyi munkát, hogy új szemlélettel induljon a tanév, vagy inkább a 2027-es tanévkezdésre kellene koncentrálni?

— Az új tanévre lehetnek rövid távú intézkedések, amik már javítanak a pedagógusok helyzetén. Ilyen például a nagyobb tanszabadság az iskolákban. A költségvetést most biztosan nem lehet nagyon átalakítani, de sok apróbbat intézkedést lehet hozni. A nagy kérdés, hogy mit akarnak a tankerületi központokkal, a szakképzési centrumokkal? Mekkora szabadságot kapnak az iskolaigazgatók? Mit akar a miniszter a teljesítményértékeléssel? Vagy például az előző kormány  az idei évre vonatkozó béremelést nem a megfelelő szinten hajtotta végre, erre a miniszter hogyan fog reagálni? A tanév rendjét mikor adja ki, és hogyan tud erről megegyezni a szakmai szervezetekkel? Ezek mind olyan apró lépések, amikkel rövid távon lehet javítani a hangulatot.

Most zárulnak le a tankönyvrendelések, de júniusban lesz egy pótrendelés. Felszabadítják-e a hozzáférést az eddig akkreditált tankönyvekhez?

— Eddig egy bizonyos tankönyvet lehetett ingyen kapni, a többi árát a szülőknek kellett összedobniuk...

— Ha volt rá pénzük. De most egyetlen rendelettel meg lehetne oldani, hogy felszabadítják a választást. Meg van határozva a költségvetésben, hogy mondjuk egy első osztályos tankönyvcsomag ára 12 ezer forint. Akkor ebbe a keretbe férjenek bele az iskolák által rendelt, eddig akkreditált tankönyvek, és azok közül szabadon választhassanak. Ez egy olyan lépés lenne, amit a pedagógusok azonnal üdvözölnének. Vagy a 25 százalékos béremelés, amit a nevelést-oktatást közvetlenül segítőknek (NOKS) megígértek. Ha ezt most meglépik, a NOKS-os kollégák szemében akkorát emelkedne a miniszter, hogy imába foglalnák a nevét. Ezek gyors, apró lépések, amiket rövid távon meg kell tenni. Hosszú távon pedig jöhetnek a nehezebb feladatok: új nemzeti alaptanterv, párbeszéd kereteinek kialakítása és így tovább.

— Tehát a komolyabb átalakítások csak 2027-ben jöhetnek?

— Részben. Az, hogy a tankerületek helyett milyen új szerkezetet képzelnek el, azt biztos, hogy 2027-re kell meglépni. A költségvetés átcsoportosítását is ehhez kell igazítani.

De a nemzeti alaptanterv módosítása biztosan nem 2027-re, hanem inkább 2028-29 környékére fog kifutni.

Ahhoz új tankönyveket kell készíteni, le kell folytatni a szakmai vitát, és az egy nagyon kemény, sziszifuszi munka a miniszter és az államapparátus részéről. És persze ott van a jogszabályok felülvizsgálata is, ami a munkavállalók érdekeit szolgálná. Gondolok itt a státusztörvényre, amit bosszútörvénynek nevezünk, és amiben rendkívül sok hátrányos intézkedés van. Azokat ki kellene vezetni, és a pedagógusok jogállását meg kellene újítani.

— Mi legyen a jelenlegi tankerületi rendszerrel?

— Ez politikai döntés. Azt mint szakszervezet nem szorgalmazzuk, hogy minden önkormányzat visszakapja és rájuk tukmálják az iskolákat. Mert láttuk most is, hogy bizonyos önkormányzatok megkapták az államtól a normatív támogatást, de az óvodák nem kapták meg a béremelést. Inkább visszaküldték az államkincstárnak, vagy másra költötték. Ezeknek az önkormányzatoknak nem szabad visszaadni. Ugyanakkor voltak nagyon rendes gazdái is az óvodáknak és az iskoláknak, akik nem elvettek, hanem hozzátettek. Azoknak igenis oda kell adni, de egy felügyeleti kontrollrendszert ki kell alakítani.

— Ez nehéz, mert egy gazdag önkormányzat többet tud hozzátenni, ami veszélyezteti az esélyegyenlőséget.

— Igen, itt veszélybe kerül. De az sem mindegy, hogy egy önkormányzat egyházi normatívával kapja-e meg az iskolák fenntartását, vagy azzal, amivel a tankerületi központ.

— A PSZ Facebook-bejegyzésében írják, hogy az egyházi iskolában egy tanulóra 300 ezer forint jut, az államiban pedig 100 ezer. Tehát háromszoros a normatíva.

— Így van, de ez a működési, dologi kiadás. Bérekben nagyjából ugyanannyit kapnak.

— De akkor is, ott jobbak a körülmények.

— Így van. És nagyobb a tanszabadságuk is.

Ezeket a különbségeket meg kell szüntetni.

A következő költségvetési törvényben meg kell jelennie, hogy minden gyerek, mindegy, milyen típusú iskolába jár, ugyanazt a normatív finanszírozást kapja.

— Ennek már szeptemberben így kellene lennie?

— Mivel év közben vagyunk, nem tudom, a költségvetési törvényt lehet-e módosítani. De a következő költségvetési törvényben már biztosan így kellene megjelennie.

— Milyen nagy feladatok állnak még az iskolarendszer előtt?

— Az egyik, ahogy mondtam, a demográfiai változás. A másik kérdés a nemzeti alaptanterv, amit a programjukban nagyon jól megfogalmaztak. Kérdés, hogy ez milyen társadalmi vitán fog keresztülmenni, és hogy az a nyomás, ami most az elitiskolák igazgatói és az egyházi vonal részéről is megjelenik, mennyire fogja a kormány magáévá tenni,

vagy Bódis Krisztának a szelleme fogja áthatni ezt a történetet, hogy a hátrányos helyzetű településeken élőknek megfelelő felzárkózást tudjanak biztosítani.

Lesz-e egy olyan nemzeti alaptanterv, amelyik nem a felső középosztály számára készült, hanem egy átlag alatti gyerek is teljesíteni tudja, hogy esélye legyen a felzárkózásra, és ne legyen frusztrált. Most egy olyan nemzeti alaptantervünk van, amit egy átlagfeletti képességgel rendelkező tanuló is nagyon nehezen teljesít. Nincs idő a begyakorlásra, és nincs idő arra, hogy azokat a hátrányokat, amiket a családból hoznak a jelenlegi magyar oktatási rendszer kompenzálni tudja. Egy olyan nemzeti alaptantervet kell létrehozni, ami ezt megoldja. A legutolsó pedig a mesterséges intelligencia megjelenése, illetve a tanulási és magatartási zavarokkal rendelkező gyerekek nagyon magas, megötszöröződött aránya. Ezekre a kihívásokra milyen választ fog tudni adni az oktatási kormányzat mind a nemzeti alaptantervben, mind a pedagógusok módszertani megújulásában?

— Van konfliktus az egyházi és elitiskolák, illetve az esélyegyenlőségre törekvés között?

— Az egyházak nagyon komoly szerepet játszottak a szegregációs folyamatban, ami ellen egyébként Bódis Kriszta is küzdött. Amikor viszont egy elit egyházi oktatáshoz kötődő szakember neve is felmerülhet oktatási miniszterként, nem biztos, hogy egy ilyen személy ebből a szempontból érzékeny lett volna.

— Milyen személyiségnek, milyen szakmai háttérrel rendelkező embernek kellene lennie az oktatási miniszternek egy ilyen helyzetben?

— A legfontosabb, amit szakszervezetként érzékelünk: nekünk az a tárgyalópartner, akit a miniszterelnök kijelöl. Ebbe nem is akarunk beleszólni. Viszont az nagyon fontos lenne, hogyha a szakmai szervezetek, a civil szervezetek és a szakszervezetek jeleznek egy problémát, akkor

a miniszter legyen hatással a miniszterelnökre, hogy ezeket a lépéseket meg kell tenni, és nem szőnyeg alá söpörni. Egy ilyen miniszterre van a legjobban szükség.

Amikor Pintér alá került az oktatás, személy szerint én azt hittem, hogy mivel a miniszterelnökkel viszonylag jó beszélő viszonyban van, akkor azok az érdekek meg fognak jelenni, amik konfliktusokat, problémákat okoznak az oktatásban. De nem jelentek meg. Továbbá a közoktatás nagyon sok részből tevődik össze: óvoda, általános iskola, szakszolgálatok, gyógypedagógiai módszertani intézmények, művészeti iskolák, gimnázium, szakképzés, felsőoktatás és a felnőttképzés is. Ez annyira összetett, hogy a miniszternek helikopterszemlélettel kell rendelkeznie. Ha beavatkozunk mondjuk az óvodai nevelésnél, annak milyen hatása lesz az általános iskolákra? Nem az a lényeg, hogy mindenben szakember legyen, hanem hogy ezeket a folyamatokat érzékelje. Érezze azokat a pillangóeffektusokat, hogy ha itt valami történik, annak milyen hatása lesz máshol. Mondok egy klasszikus példát: a szakképzés azért problémás, mert oda azok a gyerekek mennek, akik alulteljesítenek.

Már az alsó tagozatban, harmadik osztály környékén nagyjából meg lehet mondani, kik fognak a mostani rendszerben a szakképzésbe, és kik a gimnáziumba kerülni.

De akkor az alapkészségeknél be kell avatkozni az általános iskolában. Ha pedig ott beavatkozunk, akkor már az iskolaérettségnél is, és ez végig fog húzódni az egész rendszeren. Tehát rendszerszemlélete legyen, és az egész működést átlássa. A harmadik, hogy olyan szakpolitikusokat tudjon maga köré gyűjteni, akik a saját ágazatukban megfelelő kompetenciákkal rendelkeznek, és a valóságot közvetítik a miniszternek, nem pedig egy párhuzamos valóságot építenek fel, amit remek teljesítményként adnak el. És a legutolsó, amit nagyon fontosnak tartunk, és ami az elmúlt időszakban nagyon rosszul működött: a miniszternek a szakma által megfogalmazott problémákat és javaslatokat, például a köznevelési törvény vagy a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény módosítását úgy kell tudnia megfogalmazni, hogy azt az államapparátus is értse és megfelelően tudja kezelni. Tehát legyenek államapparátusbeli ismeretei, és ne tudja őt az apparátus megvezetni.

— Egy dolog nagyon a fülemben maradt: az esélyegyenlőség. Ön azt mondta, már harmadik osztályban látszik, kiből lesz szakmunkás és kiből gimnazista. Jól gondolom, hogy egy jobb rendszerben, ami figyelembe veszi a lassabban érő gyerekeket is, ez nem lenne ennyire egyértelmű? A mostani rendszerben csak azért dől el ilyen korán, mert megbélyegzik őket, vagy nem foglalkoznak velük eleget?

— Ez megint az a pillangóhatás. A magyar közoktatás nem tudja kezelni azokat a családi hátrányokat, amelyeket a gyerekek otthonról hoznak. Tehát nemhogy kisebbek lennének a különbségek, mint a finneknél, a portugáloknál vagy az észteknél, hanem még nagyobbak lesznek, mire kikerülnek az oktatási rendszerből.

— Mit kellene tenni, hogy ez ne így legyen?

— Egy sokkal rugalmasabb tantervű szabályozás kellene. A másik pedig az, hogy a pedagógusokat nagyon keményen fel kell készíteni arra, hogyan kell az eltérő kultúrájú, családi hátterű, valamint tanulási és magatartási zavarral küzdő gyerekeket csoportban, integráltan, inkluzíven tanítani.

A legfontosabb pedig, hogy a nevelést-oktatást segítő személyzetet nem a  tanulói létszámhoz, hanem ellátandó feladathoz kell igazítani.

Egy elit gimnáziumban, ahol 600 tanuló van, nem kell három pedagógiai asszisztens. De egy normál általános iskolában, ahol 150 gyerekből 110 hátrányos helyzetű, a törvény szerint jelenleg csak egy pedagógiai asszisztens jár. Ott igenis 8-10 asszisztensnek kellene lennie, mert ennyivel több az ellátandó feladat. Ami még fontos, hogy ezeknek a gyerekeknek egy jelentős része már első osztályban lemarad az írás-olvasás tanulásában, sok kudarc éri őket, és emiatt frusztráltak lesznek. Az iskolai agressziónak pedig ez az alapja. Nem iskolaőrök kellenek, hanem ezt a frusztrációt kellene megszüntetni.

— Erre lenne jó a megfelelő létszámú segítő szakszemélyzet?

— Így van. Meg a gyógypedagógusok, az iskolapszichológusok. Ezeket kellene felismerni, és egy miniszternek ezeket kellene tudnia kiharcolni, a feltételeket megteremteni, még a jelenlegi gazdasági helyzetben is.

— A szakszervezet felvette a kapcsolatot a leendő kormánnyal? 

— Megvárjuk, hogy kinevezzék az oktatásért felelős minisztert és az államtitkárokat.

— Akkor rögtön megkeresik őket?

— Igen. Megkeressük, és minden körülmények között egyeztetni szeretnénk. És amit nagyon szeretnénk hangsúlyozni: ami a TISZA választási programjában van, az nagyjából 80-90 százalékban egyezik a szakszervezet álláspontjával. Tehát mi abban leszünk érdekeltek, hogy a TISZA az ígéreteit betartsa. Ennek partnerei vagyunk az újonnan megalakuló kormánynak, csak ezeket tartsák be, ne maradjanak írott malasztok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk