Szabad tankönyvválasztás, új nemzeti alaptanterv, valódi párbeszéd - ezt várja Magyar Péter kormányától a Pedagógusok Szakszervezete

A kormányalakítással kapcsolatos legnagyobb vita eddig az oktatási miniszter személye körül alakult ki. Több lap is úgy értesült, Rubovszky Ritát, a Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatóját jelöli majd Magyar Péter, de ő cáfolta, hogy már döntöttek volna. Ennek ellenére óriási vita alakult ki arról, az új miniszter érkezhet-e egyházi háttérből. 17 gimnáziumigazgató egyeztetést kért a leendő miniszterelnöktől, aki 15 igazgatóval kedden találkozott is. Bár a Telex úgy tudja, a miniszter személye egyáltalán nem került szóba, Magyar Péter szerint az egyeztetés szívmelengető volt, és világossá tette az igazgatóknak, hogy az oktatás stratégiai fontosságú ágazat lesz. A Tisza a mai kornak megfelelő, versenyképes és gyerekbarát oktatást szeretne kialakítani, ahol a diákok használható, a való életre felkészítő és befogadható mennyiségű ismeretet tudnak szerezni. A Telex úgy tudja, Magyar Pétert kifejezetten érdekelte a társadalmi felzárkóztatás, az esélyteremtés kérdése is.

Az eddigi rendszert oktatáskutatók szerint a túltolt központosítás, a drasztikus forráskivonás és a túlterhelt, a világ változásait lekövetni képtelen tanterv jellemezte. Mindez oda vezetett, amely ahelyett, hogy csökkentek volna, inkább nőttek a társadalmi különbségek, és egyre súlyosabbá vált az iskolai szegregáció. Mik a legfontosabb dolgok, amiket a tanárok szerint meg kellene lépni? Erről beszélgettünk Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezete elnökével.

— Milyen kapcsolatot terveznek az új oktatási minisztériummal?

— Teljesen más kapcsolatot szeretnénk az új miniszterrel, mint ami eddig volt. Hazugság lenne, ha azt mondanánk, hogy nem volt egyeztetés a minisztériummal. Volt.

Abban a típusú párbeszédben, amit Magyar Péter általánosságban megfogalmazott a 15 iskolaigazgatónak, maximálisan partnerek vagyunk. A demográfiai mutatók nagyon komoly sokkhatással lesznek az egész köznevelési rendszerre, és a kormánynak nagyon kemény intézkedéseket kell majd meghoznia. Ebben mi is sírni fogunk, nem nevetni.

— Melyek ezek a kemény intézkedések?

— Ha egy óvodai évfolyamon 110 ezer férőhely van, de csak 72 ezer gyerek született, az három év múlva azt jelenti, hogy minden negyedik óvodai férőhely felesleges lesz. Hat év múlva pedig minden negyedik általános iskolai férőhely.

— Ez nem arra adhat lehetőséget, hogy a kisebb csoportokban, személyre szabottabb képzés legyen?

— Ha erről lenne szó, akkor erről kellene egy értelmes párbeszédet folytatni, mert ezek a változások az egész rendszert alapjaiban fogják megrengetni. Ha értelmes párbeszéd alakul ki a szakmai szervezetek, a szakszervezetek és a kormány között, és itt az önkormányzatokat is partnernek kell tekinteni, akkor ezt a nehéz helyzetet minimális hullámzással el lehet fogadtatni a társadalommal.

— A tanév végén járunk, a következő pedig már a láthatáron van. Lehet-e már a nyáron elvégezni annyi munkát, hogy új szemlélettel induljon a tanév, vagy inkább a 2027-es tanévkezdésre kellene koncentrálni?

— Az új tanévre lehetnek rövid távú intézkedések, amik már javítanak a pedagógusok helyzetén. Ilyen például a nagyobb tanszabadság az iskolákban. A költségvetést most biztosan nem lehet nagyon átalakítani, de sok apróbbat intézkedést lehet hozni. A nagy kérdés, hogy mit akarnak a tankerületi központokkal, a szakképzési centrumokkal? Mekkora szabadságot kapnak az iskolaigazgatók? Mit akar a miniszter a teljesítményértékeléssel? Vagy például az előző kormány  az idei évre vonatkozó béremelést nem a megfelelő szinten hajtotta végre, erre a miniszter hogyan fog reagálni? A tanév rendjét mikor adja ki, és hogyan tud erről megegyezni a szakmai szervezetekkel? Ezek mind olyan apró lépések, amikkel rövid távon lehet javítani a hangulatot.

— Eddig egy bizonyos tankönyvet lehetett ingyen kapni, a többi árát a szülőknek kellett összedobniuk...

— Ha volt rá pénzük. De most egyetlen rendelettel meg lehetne oldani, hogy felszabadítják a választást. Meg van határozva a költségvetésben, hogy mondjuk egy első osztályos tankönyvcsomag ára 12 ezer forint. Akkor ebbe a keretbe férjenek bele az iskolák által rendelt, eddig akkreditált tankönyvek, és azok közül szabadon választhassanak. Ez egy olyan lépés lenne, amit a pedagógusok azonnal üdvözölnének. Vagy a 25 százalékos béremelés, amit a nevelést-oktatást közvetlenül segítőknek (NOKS) megígértek. Ha ezt most meglépik, a NOKS-os kollégák szemében akkorát emelkedne a miniszter, hogy imába foglalnák a nevét. Ezek gyors, apró lépések, amiket rövid távon meg kell tenni. Hosszú távon pedig jöhetnek a nehezebb feladatok: új nemzeti alaptanterv, párbeszéd kereteinek kialakítása és így tovább.

— Tehát a komolyabb átalakítások csak 2027-ben jöhetnek?

— Részben. Az, hogy a tankerületek helyett milyen új szerkezetet képzelnek el, azt biztos, hogy 2027-re kell meglépni. A költségvetés átcsoportosítását is ehhez kell igazítani.

Ahhoz új tankönyveket kell készíteni, le kell folytatni a szakmai vitát, és az egy nagyon kemény, sziszifuszi munka a miniszter és az államapparátus részéről. És persze ott van a jogszabályok felülvizsgálata is, ami a munkavállalók érdekeit szolgálná. Gondolok itt a státusztörvényre, amit bosszútörvénynek nevezünk, és amiben rendkívül sok hátrányos intézkedés van. Azokat ki kellene vezetni, és a pedagógusok jogállását meg kellene újítani.

— Mi legyen a jelenlegi tankerületi rendszerrel?

— Ez politikai döntés. Azt mint szakszervezet nem szorgalmazzuk, hogy minden önkormányzat visszakapja és rájuk tukmálják az iskolákat. Mert láttuk most is, hogy bizonyos önkormányzatok megkapták az államtól a normatív támogatást, de az óvodák nem kapták meg a béremelést. Inkább visszaküldték az államkincstárnak, vagy másra költötték. Ezeknek az önkormányzatoknak nem szabad visszaadni. Ugyanakkor voltak nagyon rendes gazdái is az óvodáknak és az iskoláknak, akik nem elvettek, hanem hozzátettek. Azoknak igenis oda kell adni, de egy felügyeleti kontrollrendszert ki kell alakítani.

— Ez nehéz, mert egy gazdag önkormányzat többet tud hozzátenni, ami veszélyezteti az esélyegyenlőséget.

— Igen, itt veszélybe kerül. De az sem mindegy, hogy egy önkormányzat egyházi normatívával kapja-e meg az iskolák fenntartását, vagy azzal, amivel a tankerületi központ.

— A PSZ Facebook-bejegyzésében írják, hogy az egyházi iskolában egy tanulóra 300 ezer forint jut, az államiban pedig 100 ezer. Tehát háromszoros a normatíva.

— Így van, de ez a működési, dologi kiadás. Bérekben nagyjából ugyanannyit kapnak.

— De akkor is, ott jobbak a körülmények.

— Így van. És nagyobb a tanszabadságuk is.

A következő költségvetési törvényben meg kell jelennie, hogy minden gyerek, mindegy, milyen típusú iskolába jár, ugyanazt a normatív finanszírozást kapja.

— Ennek már szeptemberben így kellene lennie?

— Mivel év közben vagyunk, nem tudom, a költségvetési törvényt lehet-e módosítani. De a következő költségvetési törvényben már biztosan így kellene megjelennie.

— Milyen nagy feladatok állnak még az iskolarendszer előtt?

— Az egyik, ahogy mondtam, a demográfiai változás. A másik kérdés a nemzeti alaptanterv, amit a programjukban nagyon jól megfogalmaztak. Kérdés, hogy ez milyen társadalmi vitán fog keresztülmenni, és hogy az a nyomás, ami most az elitiskolák igazgatói és az egyházi vonal részéről is megjelenik, mennyire fogja a kormány magáévá tenni,

Lesz-e egy olyan nemzeti alaptanterv, amelyik nem a felső középosztály számára készült, hanem egy átlag alatti gyerek is teljesíteni tudja, hogy esélye legyen a felzárkózásra, és ne legyen frusztrált. Most egy olyan nemzeti alaptantervünk van, amit egy átlagfeletti képességgel rendelkező tanuló is nagyon nehezen teljesít. Nincs idő a begyakorlásra, és nincs idő arra, hogy azokat a hátrányokat, amiket a családból hoznak a jelenlegi magyar oktatási rendszer kompenzálni tudja. Egy olyan nemzeti alaptantervet kell létrehozni, ami ezt megoldja. A legutolsó pedig a mesterséges intelligencia megjelenése, illetve a tanulási és magatartási zavarokkal rendelkező gyerekek nagyon magas, megötszöröződött aránya. Ezekre a kihívásokra milyen választ fog tudni adni az oktatási kormányzat mind a nemzeti alaptantervben, mind a pedagógusok módszertani megújulásában?

— Van konfliktus az egyházi és elitiskolák, illetve az esélyegyenlőségre törekvés között?

— Az egyházak nagyon komoly szerepet játszottak a szegregációs folyamatban, ami ellen egyébként Bódis Kriszta is küzdött. Amikor viszont egy elit egyházi oktatáshoz kötődő szakember neve is felmerülhet oktatási miniszterként, nem biztos, hogy egy ilyen személy ebből a szempontból érzékeny lett volna.

— Milyen személyiségnek, milyen szakmai háttérrel rendelkező embernek kellene lennie az oktatási miniszternek egy ilyen helyzetben?

— A legfontosabb, amit szakszervezetként érzékelünk: nekünk az a tárgyalópartner, akit a miniszterelnök kijelöl. Ebbe nem is akarunk beleszólni. Viszont az nagyon fontos lenne, hogyha a szakmai szervezetek, a civil szervezetek és a szakszervezetek jeleznek egy problémát, akkor

Amikor Pintér alá került az oktatás, személy szerint én azt hittem, hogy mivel a miniszterelnökkel viszonylag jó beszélő viszonyban van, akkor azok az érdekek meg fognak jelenni, amik konfliktusokat, problémákat okoznak az oktatásban. De nem jelentek meg. Továbbá a közoktatás nagyon sok részből tevődik össze: óvoda, általános iskola, szakszolgálatok, gyógypedagógiai módszertani intézmények, művészeti iskolák, gimnázium, szakképzés, felsőoktatás és a felnőttképzés is. Ez annyira összetett, hogy a miniszternek helikopterszemlélettel kell rendelkeznie. Ha beavatkozunk mondjuk az óvodai nevelésnél, annak milyen hatása lesz az általános iskolákra? Nem az a lényeg, hogy mindenben szakember legyen, hanem hogy ezeket a folyamatokat érzékelje. Érezze azokat a pillangóeffektusokat, hogy ha itt valami történik, annak milyen hatása lesz máshol. Mondok egy klasszikus példát: a szakképzés azért problémás, mert oda azok a gyerekek mennek, akik alulteljesítenek.

De akkor az alapkészségeknél be kell avatkozni az általános iskolában. Ha pedig ott beavatkozunk, akkor már az iskolaérettségnél is, és ez végig fog húzódni az egész rendszeren. Tehát rendszerszemlélete legyen, és az egész működést átlássa. A harmadik, hogy olyan szakpolitikusokat tudjon maga köré gyűjteni, akik a saját ágazatukban megfelelő kompetenciákkal rendelkeznek, és a valóságot közvetítik a miniszternek, nem pedig egy párhuzamos valóságot építenek fel, amit remek teljesítményként adnak el. És a legutolsó, amit nagyon fontosnak tartunk, és ami az elmúlt időszakban nagyon rosszul működött: a miniszternek a szakma által megfogalmazott problémákat és javaslatokat, például a köznevelési törvény vagy a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény módosítását úgy kell tudnia megfogalmazni, hogy azt az államapparátus is értse és megfelelően tudja kezelni. Tehát legyenek államapparátusbeli ismeretei, és ne tudja őt az apparátus megvezetni.

— Egy dolog nagyon a fülemben maradt: az esélyegyenlőség. Ön azt mondta, már harmadik osztályban látszik, kiből lesz szakmunkás és kiből gimnazista. Jól gondolom, hogy egy jobb rendszerben, ami figyelembe veszi a lassabban érő gyerekeket is, ez nem lenne ennyire egyértelmű? A mostani rendszerben csak azért dől el ilyen korán, mert megbélyegzik őket, vagy nem foglalkoznak velük eleget?

— Ez megint az a pillangóhatás. A magyar közoktatás nem tudja kezelni azokat a családi hátrányokat, amelyeket a gyerekek otthonról hoznak. Tehát nemhogy kisebbek lennének a különbségek, mint a finneknél, a portugáloknál vagy az észteknél, hanem még nagyobbak lesznek, mire kikerülnek az oktatási rendszerből.

— Mit kellene tenni, hogy ez ne így legyen?

— Egy sokkal rugalmasabb tantervű szabályozás kellene. A másik pedig az, hogy a pedagógusokat nagyon keményen fel kell készíteni arra, hogyan kell az eltérő kultúrájú, családi hátterű, valamint tanulási és magatartási zavarral küzdő gyerekeket csoportban, integráltan, inkluzíven tanítani.

Egy elit gimnáziumban, ahol 600 tanuló van, nem kell három pedagógiai asszisztens. De egy normál általános iskolában, ahol 150 gyerekből 110 hátrányos helyzetű, a törvény szerint jelenleg csak egy pedagógiai asszisztens jár. Ott igenis 8-10 asszisztensnek kellene lennie, mert ennyivel több az ellátandó feladat. Ami még fontos, hogy ezeknek a gyerekeknek egy jelentős része már első osztályban lemarad az írás-olvasás tanulásában, sok kudarc éri őket, és emiatt frusztráltak lesznek. Az iskolai agressziónak pedig ez az alapja. Nem iskolaőrök kellenek, hanem ezt a frusztrációt kellene megszüntetni.

— Erre lenne jó a megfelelő létszámú segítő szakszemélyzet?

— Így van. Meg a gyógypedagógusok, az iskolapszichológusok. Ezeket kellene felismerni, és egy miniszternek ezeket kellene tudnia kiharcolni, a feltételeket megteremteni, még a jelenlegi gazdasági helyzetben is.

— A szakszervezet felvette a kapcsolatot a leendő kormánnyal? 

— Megvárjuk, hogy kinevezzék az oktatásért felelős minisztert és az államtitkárokat.

— Akkor rögtön megkeresik őket?

— Igen. Megkeressük, és minden körülmények között egyeztetni szeretnénk. És amit nagyon szeretnénk hangsúlyozni: ami a TISZA választási programjában van, az nagyjából 80-90 százalékban egyezik a szakszervezet álláspontjával. Tehát mi abban leszünk érdekeltek, hogy a TISZA az ígéreteit betartsa. Ennek partnerei vagyunk az újonnan megalakuló kormánynak, csak ezeket tartsák be, ne maradjanak írott malasztok.