SZEMPONT
A Rovatból

Hogyan vált a magyar oktatás Európa legkorszerűtlenebb rendszerévé – Közoktatási körkép, 5. rész

2010 után éles kanyarral visszaérkezünk a Kádár-rendszerbe. Pontosabban annak sajátosan modernizált, klerikális kiadásába.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. március 17.



A közoktatás helyzetével foglalkozó sorozatunk előző részeiben megnéztük, hogyan működött az oktatás a rendszerváltás előtt, milyen irányokkal próbálkoztak utána, és hová jutottak 2010-ig. A mostani rész arról szól, mi történt Orbán Viktor 2010-es győzelme után.

A NER mindenben újat akart, természetesen a közoktatásban is. Az előző kormányok határozatlanul és forráshiányosan véghez vitt reformjai és a pénztelenség kiváló lélektani pillanat volt ahhoz, hogy a Fidesz mindent visszacsináljon. Sőt.

2012-ben, amikor megszületett a ma is érvényes rendszer, gyakorlatilag visszatértünk az 1978-as szabályozás logikájához.

Egy részletesen előíró, nagyon nagy mennyiségű tananyagot tartalmazó tantervi rendszert hoztak létre, kötelező kerettantervekkel.

Döntéshozatal szakmai párbeszéd nélkül

Minden döntést csak úgy lehet jól előkészíteni, ha abba belevonjuk, de legalább megkérdezzük az érintetteket is. Ez a politika polarizálódásával Magyarországon teljesen ellehetetlenült. Amikor 2010-ben a Fidesz elkezdte kiépíteni hatalmi rendszerét, mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy hozzá fog nyúlni az oktatási rendszerhez. Nahalka István szerint azonban már sok esély nem volt a civil egyeztetésre.

„2010-ben egy-két civil szervezettel megpróbáltunk olyan szakmapolitikai vitákat szervezni, melyeken aktuális, égető kérdéseket vettünk volna elő, fontos alapvető kérdésekben próbáltunk volna meg valamiféle közös álláspontot kialakítani. Egyetlen ilyen beszélgetés jött létre Gloviczki Zoltánnal és néhány más munkatársával, és itt véget is ért a történet" - mondja az ismert oktatáskutató.

A politikát egyáltalán nem érdekelte ez a mozgolódás. Ez igaz a FIDESZ-re, és igaz az ellenzékre is. Így a civil kísérletek hamvukba holtak.

Az oktatási reformokat a kormány központi döntésekkel hajtotta végre, Hoffmann Rózsa KDNP-s politikus feladata csupán annyi volt, hogy a kormányzati döntéseket kommunikálja a szakma és a társadalom felé.

Azonban a 180 fokos hátraarc a társadalom sok rétegének nem jött be. A tankötelezettség 16 évre való leszállítása, a mindennapos testnevelés, az állami iskolákban megjelenő hittan, illetve erkölcstan, a központilag előírt tananyag, a tanfelügyeleti rendszer bevezetése, az iskolák államosítása anakronisztikusnak tűnt a 21. század második évtizedében. Ennek ellenére sorra vonták el a hatásköröket a tantestületektől, valamint az igazgatóktól, és adták át a tankerületeknek.

Cél az esélyegyenlőség!

Az iskolák állami kézbe vételét azzal indokolta a kormányzat, hogy így a központi elosztás majd megszünteti az esélyegyenlőtlenséget. Tehát egy falusi iskola is olyan jó körülményeket biztosít majd, mint egy nagyvárosi intézmény.

Totyik Tamás szakszervezeti vezető szerint ezzel az a probléma, hogy esélyegyenlőséget központi íróasztalok mellől nem lehet teremteni. A finn iskolarendszerben csakugyan mindegy, melyik iskolába jár valaki, de ott éppenhogy a nagyobb szabadsággal, és nem nagyobb központosítással teremtették ezt meg. Szerinte nem csoda, hogy a hátrányos helyzetű településeken levő iskolák képtelenek voltak az ígért magas színvonalon működni.

„A már korábbi időkből is megörökölt, sok helyen kialakuló etnikai konfliktus következménye, hogy a fehér középosztály egy része kimenekítette a gyerekeit, megindult a spontán szegregáció, a gettóiskolák száma elkezdett emelkedni. Most már 20 százalék körüli értéket mutat."

Totyik Tamás szerint a kormány válasza erre az volt, hogy iskolaőröket állított a problémás iskolákba. Ez azonban a szakszervezeti vezető szerint nem válasz a szegregációs folyamatokra, csak egy látszatintézkedés.

„A kollégáknak is egy hamis biztonságérzetet ad csupán, hogy ott van az iskolaőr, akkor nagyon nem fogják megverni. Noha tudjuk, hogy ettől még megverik őket. Nem az iskolai kudarcok megoldására fókuszáltak, mert tudni kell, hogy az iskolai erőszak 60-70 százaléka az iskolai kudarcokból ered."

Iskolapszichológusokra, fejlesztő pedagógusokra, gyógypedagógusokra, pedagógiai asszisztensekre lett volna szükség, valamint olyan szociális programokra, amelyekkel a szülőket jobb helyzetbe hozzák, és sikeresen integrálják. „Nem, ehelyett bent hagyják a gyerekeket a gettóban, elzárják a felemelkedés útjától."

Totyik Tamás azt mondja, ma már ott tartunk, hogy nem azon kell vitatkozni, Wass Albertet vagy Esterházyt olvasson-e a gyerek, mert a helyzet az, hogy teljesen mindegy, hogy melyiket nem olvassa. Először is az lenne a feladat, hogy a gyerekek értően tudjanak olvasni. „A fő problémaforrás, hogy ez a fehér felső középosztály tanterve. A leszakadókra nem gondolnak."

„A Hencidai cigánysoron lévő gyereknek ugyanazzal a módszerrel ugyanazt a tananyagot kell elsajátítania, mint a Rózsadombon a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Nem engedik a hátrányos helyzetűeknek, hogy lassabb tempóban felzárkózhassanak. Ez a legsúlyosabb bűn, amit ez a kormány a tantervi szabályozásban elkövetett."

Felmerül a kérdés, valójában mi indította el a Fideszt ezen az úton?

Társadalmi kasztosítás

Totyik Tamás úgy gondolja, ami történik, nem véletlen. Szerinte tudatosan próbálják elzárni a társadalmi felemelkedés útját.

„A vagyonfelosztás már megtörtént, a felemelkedés egyetlen módja a tudás. Ez viszont egy leamortizált közoktatással lehetetlen. Kasztosították a magyar társadalmat. A kormány mögött álló vállalkozói kör csak az olcsó munkaerőben érdekelt" - véli.

Szerinte nem lehet másképp értelmezni a szakképzés átalakítását, a szakközépiskolai műveltségi tananyagok csökkentését, és újabban a középiskolai tanárok képzési követelményeinek leszállítását.

Ma a nemzetközi méréseken a tanulók 28 százaléka elégtelen szinten teljesít. És Európában a legnagyobb szakadék a leggyengébben és a legjobban teljesítők között. Mindez (kivételekkel persze), de földrajzilag is leírható. „A békési Viharsarokból vagy Csongrádból indul el, a román határ mentén, a Bodrogköznél végigcaplat az Ipolyig, Nógrádig, onnan lecsap a Jászság felé, majd a tolnai részeken keresztül Mohácsig és onnan fel az Ormánságig. Egy elfektetett Z alak. Itt koncentrálódnak a rosszul teljesítő intézmények."

„A legaggasztóbb, hogy mindenki tudja, a gazdaság szereplői is, akik a „megrendelői" a lebutított iskolarendszernek, hogy aki a nemzetközi méréseken 60 százalék alatt teljesít, annak a munkáját a robottechnológia a következő 20-25 évben ki fogja váltani."

„Ezalatt teljesít a magyar tizenévesek 60 százaléka! Mit fogunk kezdeni ekkora társadalmi réteggel? Ennyi közmunkásra nem lesz szükség." – fejezi be Totyik Tamás.

Egyházi nyomulás

A kormányzás „keresztény" jellegét nemcsak az állami iskolákban megjelenő hittan, hanem az egyházi iskolák erőteljes térnyerése is mutatja. Miközben hivatalosan Magyarország világi állam, ahol az állam és az egyház külön van választva, Nahalka István oktatáskutató szerint kérdés, hogy a jelenlegi gyakorlat megfelel-e a szekularizáció alkotmányos előírásainak.

Az egyházi iskolák, bár ugyanazt a normatívát kapják, mint az állami társaik, de egyéb állami támogatásokon keresztül végső soron többszörösét tudják egy-egy tanulóra fordítani. Jobb tárgyi feltételeket teremthetnek meg, és válogathatnak a hozzájuk jelentkezők között.

Az oktatáskutató szerint még ennél is nagyobb baj, hogy a kistelepülések elszegényedett iskolái, melyek Hoffmann Rózsa korábbi ígérete ellenére sem váltak magas színvonalúvá, nyomorúságos helyzetükből sok esetben az egyházi fenntartás alá menekültek, mivel ott pénzbőség van.

„2018-ra már 158 olyan település volt az országban, ahol csak egyházi iskola volt, ami alkotmányellenes állapot"

- mondja Nahalka István.

Ezek döntő többségben olyan települések, ahol egy iskola van, és az az egyházé. 3 olyan település volt, ahol két iskola van, de azok is mind egyháziak. Ez a 156 település az iskolával rendelkező települések több, mint a 10 százaléka.

„A világnézetileg semleges neveléshez való jog valószínűsíthetően sérül ebben az esetben. Nem biztos, hogy ténylegesen sérül, ez az adott iskola konkrét gyakorlatától függ, de erre semmilyen normatív garancia nincsen."

Az egyházi iskolák térnyerésének másik hatása a szelekció növekedése. Ez különösen 2013-14-ben mutatható ki, amikor egymás után vették át az iskolákat az egyházak. Nahalka István szerint ma nagyobb a szelekció, mint 2010-ben volt, pedig inkább csökkenni kellett volna.

Ezen felül az egyházi iskolákban szerinte zömében egy normatív és indoktrináló nevelés zajlik.

Ez azt jelenti, hogy bele akarnak nevelni a gyerekekbe valamit, mondjuk egy vallás vagy egy értékrend melletti elkötelezettséget.

„Ez nem tekinthető sem korszerű pedagógiának, sem elfogadhatónak abban az esetben, ha az adott család nem meggyőződésből, hanem kényszerből választotta az egyházi iskolát, csupán azért, mert a településen nem volt más, és pénzük meg nincsen más településre járatni a gyermeküket."

Az oktatáskutató szerint a korszerű pedagógia „megkínálja” a lehetőségekkel a gyerekeket és szabadon engedi választani őket.

„Persze segít ebben a választásban elemzésekkel, történetekkel, játékokkal, megmutatva, mit jelentenek a különböző értékek, különböző normák, különböző vallások, világnézetek, hogy felelős döntést tudjanak hozni saját maguk. Van azért olyan egyházi iskola, ahol értik ezt az elvet és törekszenek is rá, hogy ez érvényesüljön, de azért ebből van kevesebb."

Libikóka

Nahalka István szerint az is probléma, hogy a tankönyvellátás abszolút központosított, és a pedagógusok nagy részének véleménye szerint rosszabb tankönyvek születnek. Mára ráadásul a többség belefáradt a helyzetbe.

„Kutya nem törődik már a tantervekkel. Nem érdekes, hogy új NAT van, vagy újabb helyi tantervet kell írni. Elkészítik persze, mert a pedagógusok hátán fát lehet vágni. De ez már nem eszköze a fejlesztésnek, lélektelen, nincsenek új gondolatok, igazán új tantervek."

Példaként meséli, hogy

volt olyan időszak, amikor egy iskolában három tanterv is érvényben volt.

Felmenő rendszerben mentek ki a tantervek, és volt, amikor olyan gyorsan váltották egymást, hogy teljes kuszaság volt.

Mindenesetre kialakult két nagyon különböző paradigma ezen a területen. Az egyik a Fidesz által képviselt központosított, mindent részletesen előírva szabályozó rendszer, a másik egy ennél jóval liberálisabb paradigma, miszerint helyben, döntően a pedagógusoknak, tehát még csak nem is az iskolának kell eldönteniük, hogy az adott gyereknek speciálisan mire van szüksége.

Ez alól csak az alternatív iskolák jelentenek kivételt, amelyek mindvégig lehetőséget kaptak arra, hogy valami mást csináljanak.

„Nincs belőlük sok. Most azt hiszem, huszonvalahány alternatív kerettanterv van, a minisztériummal egyeztetve tudnak működni."

A bürokrácia ára

Az új rendszer központjában a Klebelsberg Központ áll, illetve az úgynevezett tankerületek, melyek a pedagógusszlengben „tanker" névre hallgatnak.

Totyik Tamás szakszervezeti vezető szerint ez sokkal bonyolultabbá tette a mindennapokat.

„Azt gondolták, hogy a központi beszerzésekkel csökkenteni tudják a kiadásokat. De a 60-70 kilométerre lévő tankerületi központ nem látja, mi a valós helyzet. És akkor történik meg, hogy a szükséges karbantartási munkákat olyan cégtől rendelik meg, ami még 60 kilométerre van a másik irányba. Az iskola saját hatáskörében mindezt egy nap alatt megoldotta volna egy helyi vállalkozóval. Sokkal olcsóbban is, persze."

És hiába a központosítás, a tanárhiányon ezzel sem, tudtak segíteni. Pedig Totyik Tamás szerint egy-két járást összefogva elvileg el lehetne érni, hogy bizonyos, kevés óraszámmal rendelkező pedagógusok ne csak egy intézményben tanítsanak. Csakhogy egy iskolának sok más feladatot is el kell látnia: napközit, ügyeletet kell működtetnie stb. Az utazó tanárok ezt nem oldják meg.

Kaposvár belvárosában például van olyan 200 fős intézmény, ahol mindössze 6 pedagógus van a felső tagozatban, a többi utazó tanár, illetve nyugdíjas visszafoglalkoztatott. „Így intézményeket nem lehet működtetni. Ez egy kényszermegoldás, mivel annyi pénzt vontak ki a közoktatásból."

Ráadásul a központi bürokráciát is fenn kell tartani valamiből. Hogy ez pontosan mennyibe kerül, azt nem tudjuk. Egy másik szakszervezeti vezető, Nagy Erzsébet meg is mondja, miért.

„A minisztérium költségvetésében az egész közoktatásra fordított kiadás egy sor. Ebből nem látszik, mennyi megy el az apparátusra és mennyi az iskolákra."

„Biztosan magas az arány, mert a bürokraták nem közalkalmazottak, ők nem olyan bértábla alapján vannak fizetve, ahogy mi. Ott azért lényegesen magasabb bérekkel kell számolnunk."

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete egyszer megpróbálta megtudni, mennyibe kerülnek a jogászok, akik a tankerületi központok ellen indított munkaügyi perekben a központokat képviselik. Nem sikerült.

És akkor még nem is beszéltek a perekben kifizetett összegekről. Ha a munkavállaló veszít, a saját zsebéből fizet. Ha az állam, akkor az adófizetők.

„És mostanában egyre inkább külső ügyvédeket fizetnek meg, pontosan azért, hogy ne legyen ilyen rossz a pervesztési arányuk, persze ez is az állami költségvetési keretből megy" - mondja Nagy Erzsébet, hozzátéve, hogy korábban az iskolák jogi képviseletét az önkormányzat jogásza vagy a jegyző látta el.

A rendszerváltás óta eltelt harminc évben tehát eljutottunk oda, hogy a szakemberek szerint a jelenlegi oktatási rendszer szegregál, szelektál, ideologikusan irányított, eltorlaszolja a társadalmi mobilitást, és rontja az esélyegyenlőséget. Mindezt röghöz kötött, a diplomás minimálbéren foglalkoztatott pedagógusokkal.

Ezek egy része megörökölt baj, de az elmúlt 12 évben a problémák csak fokozódtak, és a magyar oktatási rendszer Európa legkorszerűtlenebb iskolarendszerévé vált.

Az utolsó részben diófát ültetünk.

Cikksorozatunk korábbi részei:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába, nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket”
Svédországban élő magyarokat kérdeztünk Orbán Viktor állításáról, hogy valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.” Azt mondják, a bevándorlás okozta kihívások az oktatástól a bűnüzésig tényleg érződnek, de a svédek többsége elfogadó, és úgy érzik, biztonságban vannak.


„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

„Nem arról van szó, hogy valamit elhibáztak, hanem ezek kijelentkeztek a civilizációból.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

Azért hagyták el Magyarországot, mert annyira kilátástalannak találták a magyar oktatási helyzetet, és a közbeszéd eldurvulását.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„nekünk nincsen semmiféle rossz tapasztalatunk.”

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

„nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába. Nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket.”

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„Nincs olyan, hogy odamegy a rendőrség, és akkor ledózerolja az egészet,” inkább egyenként tárgyalnak, akár éveken át.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Az ilyen jelenségekre aztán rátelepül a szélsőjobb.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

„Nincs kerítés például. Vagy ha kiteszek bármit az utcára, vagy a telekre, az ott van akkor is, amikor mi Magyarországon vagyunk két hónapig. Amikor visszamegyünk, az ugyanott van.”

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Cséti Attila tudósítása egy „no-go zónából”

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg
Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.


Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt
A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.


Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője
A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.


Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)


Link másolása
KÖVESS MINKET: