Hogyan sikerült a császármetszések arányát csökkenteni a debreceni szülészeti klinikán?

Fischer Gábor, címlapkép: Nagy Boglárka - szmo.hu
2023. május 21.

A második könnygázas rendőri fellépés után jelképes tiltakozást hirdetett a Várba a Magyar Anyák nevű aktivista csoport, még anyák napján. Fehér ruhában vonultak fel a Karmelita elé, hogy kiálljanak a gyerekek mellett.

A Magyar Anyák pénteken is ott voltak a tüntetésen, majd a Fidesz-székháznál, ahol könnygáz ugyan nem került elő, de a tömeg nekifeszült a rendőröknek, akik több szemtanú szerint is gumibotot használva reagáltak.

László Györgyi azt mondja, először a Hősök terénél voltak, ahol nyugodtabb volt a helyzet.

„Az emberek leültek a zebrára, elállva az autósok elől a forgalmat. Rengeteg rohamsisakos rendőr jött, de ők átmentek a székház túloldalára, mert ott volt feszültebb helyzet. Mi egy rendőrrel beszéltünk, akitől azt kérdeztük, hogy emberileg meddig lehet bírni.

Utána hangosan szólt a „Neked is van gyereked”, és őszintén sajnáltam, hogy ez komolyan megtörténik. Ott csak skandáltunk."

Ezután átmentek a másik oldalra, a Lendvay utca-Rippl Rónai utca sarkára. „Ott két helyszínen történtek az események. Kicsit kijjebb, egy békés, főleg idősebb, gondolom szülőkből álló csoport leült a rendőrsorfallal szemben és énekelni kezdtek, aztán megafonban beszéltek a lelkükre. Egy idő után a rendőrök elmentek onnan."

Györgyi szerint a másik, bentebbi helyszínen volt veszélyesebb a szituáció.

„Két srácot hallottam beszélni (ők nagyobbak voltak), hogy megverték őket a rendőrök. Kérdeztem, hogy történt. Azt mondták, hogy természetesen

Györgyi Pankotai Lilivel is beszélt, aki szerint sokkal durvább volt a helyzet, mint múltkor. Háromszor is úgy érezte, életveszélyben van. „A rendőrök megindultak, a tömeg is hátulról tolta előre az embereket a szűk utcában, és így teljesen összepréselődtek."

Ekkor a diákok már mindenkit arra kérte, húzódjon hátrébb, hogy levegőhöz jussanak az elől állók. Így tett Györgyi is.

„Egy srác jött ki teljesen elázva. Kérdeztük, hogy csak nem könnygázt kapott, azért mosták ki a szemét? De megnyugtatott, hogy nem volt könnygáz, csak annyira szoros volt a tömeg, hogy így leizzadt, és muszáj kimennie a tömegből, mert nem bírja."

A Magyar Anyák csoportjának egy másik tagja, Hajnal Edina azt mondja, folyamatosan kapták az üzeneteket. "Egy édesanya üzente, hogy többször megütötték gumibottal és remegett utána perceken keresztül."

Edina úgy gondolja, nem a diákok voltak erőszakosak, hanem a rendőrök, ez szerinte számos videón is látszik. „Gumibotozást sokszor alkalmaztak, nőket is megütöttek" - állítja.

Egy anyuka ezt írta nekik:

„A második sorban álltunk es előrenyúltak a rendőrök, mellettem a férjem is kapott, meg egy gyerek is. Azt mondta ott valaki, lehet, hogy nem gumibot volt, mert annak más az érzése( én nem tapasztaltam). Az valami keményebb volt, amivel a fejüket ütötték.”

Az anyuka szerint a férje hátranézett, amikor megütötték, mert háttal voltak a rendőrsorfalnak. Nem látott gumibotot a rendőr kezében, csak egy gázspray palackot, az is lehet, hogy azzal ütötték meg. Bár sokkoló is volt a rendőrök egy részénél, azt nem használták a szemtanúk szerint.

A rendőrség szombati közleményében azt állította, sörösdobozokkal, üveg-, fém- és műanyagpalackokkal, füstgránáttal, sőt, nagyméretű vascsavarral is dobálták őket, de ők „a lehető leghumánusabb módon”, „óriási türelmet tanúsítva, kizárólag testi erővel” tartották vissza az „agresszív tömeget”.

Azt is írták, négy embert, akiket a tömeg csaknem összepréselt, „saját biztonságuk érdekében” emeltek ki a veszélyzónából. A helyszínről két embert állítottak elő hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt, és több feljelentést is tettek az ügyészségen.

A tüntetésről készült fotóinkat itt lehet megnézni.

Vermes ÁdámFotó: MTI/Illyés Tibor - szmo.hu
2023. május 13.

Már az országgyűlési bizottsági meghallgatásán is felhívta magára a figyelmet a Magyar Honvédség új vezérkari főnöke, miután arról beszélt, hogy vissza szeretné hozni a katonai oktatásba a nukleáris elrettentést, a hazafias nevelést és a szittya gondolkodásmódot.

A közmédiának adott hét eleji interjúja viszont már a nemzetközi diplomáciában is komoly hullámokat keltett: Sebastian Kęciek, budapesti lengyel nagykövet nyílt levélben ítélte el Böröndi Gábor kijelentéseit. A kialakult vitához még Novák Katalin köztársasági elnök is hozzászólt, szerinte a történelmi vitákat és értelmezéseket inkább a történészekre kellene hagyni. Ennek szellemében kérdeztük meg Ungváry Krisztián történész véleményét a témában.

– Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke az M1-nek adott interjújában arról beszélt, hogy 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, és egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a világháború kitörését. Mit gondol arról, ami elhangzott a műsorban?

– Nagyon nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán, hiszen azt gondolná az ember, hogy Adolf Hitler működése mégiscsak gimnáziumi tananyag. A XX. század fegyveres konfliktusainak nagy vonalakban történő ismerete pedig elvárható lenne egy ilyen pozícióban szolgáló katonai vezetőtől. A második világháború nem lokális háborúnak indult, ezt mindenki tudja, aki egyszer történelemkönyvet vett a kezébe, hanem Hitler életteret akart szerezni keleten. Ezzel kapcsolatos programja pedig nem kétezer négyzetkilométert érintett, hanem a komplett Szovjetunió európai területeit.

– A kormánypárti médiában gyakran feltűnő biztonságpolitikai szakértő, Robert C. Castel fogalmazott úgy, hogy az utolsó nagy, valóban európai vezető a világpolitikában Adolf Hitler volt. Mintha Böröndi Gábor is valami olyasmire utalt volna a kijelentésével, hogy nem Hitler a hibás a világháború kirobbanásáért, hanem a nyugati hatalmak. Ezt hogyan látja?

– Az a baj, hogy annyira kétségbeejtő ilyen mondatokat hallani. Két lehetőség van: az illető maga is náci, de ezt nem tartom egyébként valószínűnek, vagy pedig azért terjeszti ezt a propagandát, mert a putyini rendszert szolgálja vele, ugyanis alapvetően ezek Moszkvából ismert üzenetek. A legnépszerűbb könyvek közé tartoznak Oroszországban jelenleg azok a művek, amik Hitlert úgy állítják be, hogy tulajdonképpen egy történelmi tévedése volt: a Szovjetuniót támadta meg a Nyugat helyett. Eszerint sokkal jobb lett volna, ha inkább összefog Sztálin és Hitler a romlott, dekadens Nyugat megregulázására. Ez szerintem a történelmi háttere ezeknek a kijelentéseknek, csak az az aggasztó, hogy elvileg Magyarország a NATO tagja, ezekkel a kijelentésekkel pedig a NATO nem is burkolt elárulása készülődik.

– Böröndi kijelentésére a lengyel nagykövet is kiadott egy nyílt levelet, amiben arról ír, hogy a magyar vezérkari főnök szavai a történelem elfogadhatatlan elferdítését jelentik, illetve idézi a Lengyelország német lerohanásához való segítségnyújtást megtagadó Teleki Pált is. Ezek alapján úgy tűnhet, mintha a lengyelek jobban ismernék a magyar történelmet. Erről mi a véleménye?

– Szerintem az a baj, hogy viccelődhetünk azon, hogy mennyire művelt vagy műveletlen a magyar politikai és katonai elit, de azért teljesen hülyéknek kár nevezni őket. Sokkal fontosabb ennél a politikai szándék detektálása. Itt nem arról van szó, hogy Böröndi Gábor ne ismerné azt, hogy mi történt valójában, hanem arról, hogy úgy válogatja ki a tényeket, ahogy az neki tetszik, illetve tényeket kreál.

Én ezt látom a kijelentései hátterében, és nem azt, hogy ilyen mértékben műveletlen lenne.

Fischer Gábor, Címlapkép: Petr Podlesak, Pixabay - szmo.hu
2023. május 18.

Elég érdekes időszakot él az ingatlanpiac is, mert semmi sem úgy történik, ahogy korábban vártuk. Ősszel még arról beszélgettünk, hogy az elszabaduló rezsiköltségek miatt értékesebbé válnak a jó energetikájú ingatlanok, és ennek ez év elején már meglesz a hatása. Ez nem így történt.

Ehelyett jöttek az infláció miatt égbe szökő hitelkamatok, az ingatlankereslet pedig drasztikusan csökkent. A lakásárak elindultak lefelé, az albérletárak pedig felfelé. A legújabb folyamatokról Balogh Lászlóval, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértőjével beszélgettünk.

– Hogy állunk most májusban ahhoz képest, amit vártunk korábban, és mire számítsunk nyáron?

– Nagy átalakuláson ment keresztül a piac az elmúlt fél évben. Ahogy haladtunk előre az időben, 2022-ben nőtt az infláció, emelkedtek a hitelkamatok is, ami pedig a vásárlási kedv csökkenésével járt együtt. Korábban minden második lakás vásárlásához hitelt vettek fel az emberek. De amíg 2021-ben nyarán 2-3 százalékos kamattal lehetett hitelt venni, most már 9-10 százalék az átlag.

Ez kihatott az árakra is. Az elmúlt hét évben háromszorosára nőttek az ingatlanárak Magyarországon. De ha nincsen annyi vevő, akkor az eladóknak kell versenyezni értük, ami mostanra kifogta a szelet a drágulás vitorlájából. Az árak stagnálásba váltottak át, sőt helyenként megindult az árcsökkenés. Persze ez nem olyan drasztikus, tehát nem estek a felére az ingatlanárak, csupán néhány százalékos csökkenésről beszélünk. Azaz még mindig viszonylag magasak a lakásárak szinte minden településtípusnál, elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban. Budapesten egy 50 négyzetméteres lakás átlagos ára 40-45 millió forint, tehát még mindig a 800-900 ezer forintos négyzetméterárak jellemzik a fővárosi ingatlanpiacot. A megyeszékhelyeken, az egyetemvárosokban 6-700 ezer forintos négyzetméterárakon cserélnek gazdát az ingatlanok. Azaz még ott sem indult be az a fajta drasztikus árcsökkenés, amire a vevők várnak. Mindez oda vezetett, hogy

Ezzel szemben a kiadó lakások iránti kereslet a 2023 első négy hónapjában 17 százalékkal haladta meg 2022 első négyhavi szintjét. Ez a bérleti díjakat is folyamatosan egyre magasabbra löki. Lehet úgy fogalmazni, hogy az inflációnak is köszönhető ez a változás, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Tehát nem azért, mert a tulajdonosok mindenáron tartani akarják azt a reáljövedelem szintet, amit az infláció emelkedése miatt elvárnak, hanem az infláció inkább úgy járul hozzá a bérleti díjak növekedéséhez, hogy az áremelkedések miatt a jövedelmek is nőnek, még akkor is, ha az inflációtól elmaradó mértékben, és ez a magasabb jövedelem már lehetővé teszi a bérbeadóknak is, hogy árat emeljenek.

– Nem, inkább arról van szó, hogy az infláció miatt befagyó ingatlanpiac miatt csökkent a vásárlási kedv, emiatt sokan kényszerülnek inkább lakást bérelni, mivel vásárolni nem tudnak? És ez nyomja fel az árakat?

– Biztos, hogy van ilyen élethelyzet is, de ez nem tömeges. Tömegesen nem ugrott meg ugyanis a kiadó lakások iránt érdeklődők száma.

– Ha valaki elkezd lakást bérelni, akkor pontosan azokat a szűkös forrásait éli fel, amivel önerőt gyűjthetne egy saját ingatlan vásárlásához, és beleragadhat ebbe a helyzetbe. Ez a korábbról is ismert zsákutca most még egyirányúbbá vált azáltal, hogy a bérleti díjak növekedtek, és a hitelek meg drágábbak lettek?

– Itt az infláció lehet a kivárásra alapozó lakásvásárlók fő ellenfele. Az a pénz, amit félretettek lakásvásárlásra, egyre kevesebbet ér, még akkor is, ha a lakásárakra most inkább a stagnálás jellemző. Ugyanis az elmúlt hét évben 2015-től 2022-ig a lakásinfláció sokszorosa volt a KSH által meghatározott fogyasztói árindexnek, Budapesten és a nagyvárosokban éves szinten 20-25%-kal drágultak a lakások.

Ha egyáltalán kapott hitelt annyi önerővel, amennyi a rendelkezésére állt, mert a minimális önrész is egyre magasabb lett. Ma már a bankoknak az ingatlan értékének legalább 20 százalékát el kell, hogy kérjék önerő formájában, az MNB által bevezetett adósságszabályok miatt. Tehát egy 50 négyzetméteres, 40-45 millió forint értékű budapesti lakás esetében legalább 8-10 millió forint önrésszel kell valakinek rendelkeznie. Ez főleg az első lakásvásárlóknak okoz fejtörést, mert nekik ezt az összeget nagyon nehéz előteremteni. Viszont a jelenlegi lakáspiaci folyamatok a vevőknek kedveznek, az alkupozíciójuk jelentősen nőtt. A korábbi 4-5% helyett már 6-8 százalékot is engednek a vevők az árból.

A másik dolog, ami a jelenlegi piacon veszélyes, az a dominó hatás. Ez azt jelenti, hogy hiába van olyan ingatlantulajdonos, akit ez a válsághelyzet, a hitelkamatok megugrása nem érint, mert lenne annyi megtakarítása, hogy amikor piaci áron el tudja adni az ingatlanát, akkor tovább tudna költözni, de ha az ő vevőjét viszont hátrányosan érintik a jelenlegi folyamatok, akkor mindketten beragadnak. Ezen a láncolaton mehetünk tovább, és ez a dominóhatás az, ami megfogja a lakáspiaci tranzakciókat.

Ugyanis a láncolatban van mondjuk 3-4-5 tranzakció, és a rózsadombi lakás eladásához az kell, hogy ez az egész láncolat végiggördüljön. Ennek is köszönhető, hogy drasztikusan, 40-50 százalékkal estek vissza a lakáspiaci adásvételek.

– Úgy tűnik, hogy a mostani helyzetben viszont lakást venni jó. Jól gondolom?

– Igen, ez így van. Aki tud és akar lakást venni, az most jó helyzetben van, mert feleannyi vevő van most a piacon, mint egy évvel korábban. Persze nem ennyire egyértelműen rózsás a helyzet, a finanszírozás miatt. Az biztos, hogy akinek most aktuális, jobban jár, ha lép, mintha kivár. Amikor nagyon drasztikus volt a drágulás, és pörögtek az adásvételek, akkor nagyon sok olyan véleménnyel lehetett találkozni a lakáspiacon, hogy mivel most nagyon drágák az ingatlanok, én most nem veszek, hanem inkább majd akkor, amikor csökkennek az árak. Most csökkennek, még ha minimális mértékben is, de most nem látom azt, hogy nagyon sokan megrohannák az ingatlanpiacot. Most ugyanis az az irányadó vélemény, hogy majd akkor vásárolok, amikor a mélyponton lesznek a lakásárak. De amikor mélypontra kerülnek, és mire ez eljut a köztudatba, akkorra már egyértelműen be fogják árazni a tulajdonosok. Tehát ha valaki akkor nem lesz elég gyors, akkor már nemhogy elsőként, hanem sokkal inkább tíz- vagy tizenkétezredikként állhat be a sorba vevőként, és már sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett tud majd vásárolni, ugyanis akkorra a tulajdonosok már beárazzák ezeket a fellendüléssel kapcsolatos várakozásokat. Tehát még mindig jobban jár, akinek aktuális ez a kérdés, ha most, megbecsült vevőként tud a piacon érvényesülni, nagyobb alkupozícióval, mert most nem kell mással konkurálni egy-egy eladó lakás esetében.

– Tavaszig még nem láttuk jelét, csak jósolták, hogy a jobb energetikájú ingatlanok keresettebbek lennének. Most már bekövetkezett ez a változás?

– Igen, ezeket könnyebben lehet eladni, illetve jobban tartják az értéküket. A csökkenő árak közepette a közepes vagy felújítandó állapotú ingatlanok értéke jobban esett, mint a jó energetikájúaké.

Egy olyan szegmens van, ahol az áremelkedés nem múlt el, és ez nagyon szorosan összefügg az inflációval, ez pedig az újépítésű lakások piaca. Amikor emelkednek az építőanyagárak, a tégla, a beton, a fa, az acél, akkor ezek beépülnek az eladó új ingatlanok áraiba is. Az még kérdés, hogy elindítják-e azokat a további beruházásokat az építtetők, amiket terveztek, vagy ők is a kivárásra alapoznak. Ez inkább a kisebb építtetők esetében lehet nyerő stratégia, mert a legnagyobb cégeknek már kiépült az elmúlt években az az infrastruktúrája, ami nem állhat le, mert akkor ténylegesen veszteséget termelnek.

– Mennyi idő alatt lehet eladni átlagosan egy ingatlant?

– A leggyorsabban a budapesti és a megyeszékhelyeken található ingatlanokat lehet értékesíteni. Ezeknek az eladási ideje most körülbelül 75-80 nap, ami magasabb, mint a válság előtt tapasztalt 65-70 napos átlagos értékesítési idő, de nem sokkal. A kisebb településeken, tehát a falvakban, községekben az átlagos értékesítési idő van, ahol 100 nap fölött jár, van, ahol ez akár 120 nap is lehet.

Egyrészt azért, mert a home office, a távmunka miatt már nem feltétlenül kell annyit ingázni az embernek a munkahelyére bizonyos munkakörökben és bizonyos pozíciókban, másrészt pedig az agglomerációs övezetben olcsóbban lehet ingatlant vásárolni, és ez nemcsak a fővárosi agglomerációra, hanem az összes megyeszékhelyre igaz. Itt az energetika már fokozottan számít, tehát hogy milyen a fűtési rendszer, van e szigetelés az ingatlanon. Ezek az „apróságok” akár 10-15 százalékos árkülönbözetet is jelenthetnek a vételárban.

– Van-e eladhatatlan ingatlan?

– Van, mindig is volt. Azonban 2015 és 2022 között azok voltak az eladhatatlan ingatlanok, ahol az eladó aránytalanul magasan árazott, és a vevők emiatt már fel sem hívták. Most viszont vannak olyan ingatlanok, amik azért váltak eladhatatlanná, mert a nagyon nagy alapterületűek, rossz energetikai adottságúak. Például egy két-három-négy generációs szigeteletlen családi ház, aminek a fűtési költsége akár több millió forintra is nőhetett az elmúlt időszakban. Az ilyen ingatlant sok esetben a tulajdonosok maguk nem akarják olyan áron piacra dobni, amennyiért hajlandó lenne valaki azt elvinni, mert egész egyszerűen már aránytalanul kicsi összegnek tartják az ilyen ajánlatokat. Ezeknek az ingatlanoknak nem csak az csökkenti az értékét, hogy nagyon nagy az energiafogyasztásuk, és nem a legjobb az elrendezésük, hanem az is, hogy az elszabaduló árak miatt sokkal többe kerül a felújításuk is. Így ezek a házak duplán kerültek hátrányos helyzetbe.

– A most épülő akkumulátorgyárak közelében, például a gödi Samsung közelében el lehet adni egy ingatlant?

– Vizsgáltuk a helyzetet Gödöllőn és Debrecenben is, de

Az játszik ebben valószínűleg szerepet, hogy Göd például a budapesti agglomeráció részét képezi, közel van a Dunához, tehát ezek inkább támaszt adnak az áraknak, mint lehúznák azokat. Ráadásul az is nagyon jellemzővé vált mostanában, hogy amikor ezek az új üzemek felépülnek, nemcsak az akkumulátorgyárakra gondolok, akkor ott

mert messzebbről kell őket odavinni, adott esetben külföldiek. Vagy ők bérelnek, vagy a munkáltatójuk vásárol ingatlant, ez a többletkereslet, ami ezeknél az üzemeknél vagy gyáraknál megjelenik, inkább támaszt ad, vagy egyenesen megnöveli az árakat. Gödön, vagy Debrecenben a bérleti díjak is elindultak igen tempósan felfelé, pedig korábban ezek egyáltalán nem voltak a legdrágább egyetemvárosok.

– És mi várható az egyetemi felvételik után?

– Arra számítunk, hogy az idei albérletszezon intenzív lesz. Július 25-e környékén hirdetik ki a felvételi ponthatárokat, tehát augusztus elejétől kezdve szeptember elejéig tart a klasszikus albérletszezon. Ebben az időszakban arra számítunk, hogy nőni fog a kereslet, nőni fog a kínálat, mert ilyenkor a tulajdonosok is pontosan tudják, hogy ez az az időszak, amikor a kiadó lakásukat érdemes feltölteni az ingatlanhirdetési portálokra. Mivel megnövekszik a kereslet, az árak emelkedésére is számítunk. Valószínűleg tempósabb lehet a drágulás a tavalyihoz képest, amikor a rezsifélelmek erősen tompították a szezonális hatásokat.

Láng Dávid - szmo.hu
2023. május 12.

Marcival lassan 15 éve ismerjük egymást az éjszakából, régebben sok koncerten futottunk össze, egy ideje viszont már csak a Facebook-posztjai alapján kaptam némi képet arról, mi újság vele. Így tudtam meg azt is, hogy 2020 tavaszán, a járvány első hullámának idején rengeteg másik emberhez hasonlóan ő is ételfutárnak állt.

Eredetileg amiatt kerestem meg, hogy mesélje el hasonló sztorikon keresztül, milyenek a futárok mindennapjai Budapesten, anekdotázás helyett azonban végül egészen más lett a beszélgetésünk fókusza. De ne szaladjunk ennyire előre.

– Miért kezdtél futárkodni?

– Korábban egy könyvkereskedésben dolgoztam, majd 5 évig vendéglátóztam, itthon és Ausztriában egyaránt. Már akkoriban is előfordult, hogy heti 100 órákat húztam le két munkahelyen párhuzamosan, de ebben a szakmában ez azért nem ritka. Egy idő után viszont úgy éreztem, hiába teszek bele rengeteg energiát, egyszerűen nem tudok előrébb lépni. Ráadásul ekkortájt jött be a Covid is, ami miatt teljesen bezárultak a kapuk: szembesültem vele, hogy abszolút semmi ötletem nincs, merre lépjek tovább.

Egy közeli barátommal megbeszéltük, hogy dacból nem fogunk dolgozni, erre másnap megjelent az egyik futárcég egyenruhájában. Amikor kérdőre vontam, csak annyit felelt: „ember, valamit kell csinálni…” Végül én is követtem a példáját.

Addig talán egyszer bicikliztem hosszabb távot Hollandiában, ezt leszámítva csak néhány kilométereket mentem egyhuzamban. El se tudtam képzelni, mivel jár a futárkodás a gyakorlatban: sem azt, mennyire megterhelő, sem azt, mennyi pénzt lehet belőle összeszedni. Szerencsém volt, mert relatíve gyorsan felvettek: bár óriási várólisták alakultak ki akkoriban, nálam egy héten belül lezajlott az egész folyamat.

– Mennyire könnyen rázódtál bele?

– Az hagyján, hogy korábban alig bicikliztem, de azt hittem, ismerem a várost. Na, már a legelején kiderült, hogy egyáltalán nem… Előfordult, hogy felmentem a Várba, és szinte azonnal bekeveredtem egy kordonokkal elzárt területre, ahonnan nem találtam a kivezető utat. Végül rendőrök mutatták meg, szóval elmondhatom, hogy rendőri felvezetéssel sikerült elhagynom a Budai Várat. Ez utólag vicces, de élesben nem igazán volt az. Rengeteg hasonló helyzet adódott, mire belejöttem. Minden héten szándékosan más városrészbe jelentkeztem, így lassan megismertem mindegyiknek a sajátosságait.

A futárkodás versengő szakmának tűnt, ahol az emberek nem nagyon kötnek barátságokat, mindenki félti a többiektől a saját megélhetését. Az egyik cégnél ráadásul besorolásos rendszer működik: a teljesítményed alapján kapsz egy számot, és ennek megfelelően vehetsz fel jobb vagy kevésbé jó műszakokat.

A versengő hozzáállás ellenére viszonylag sok olyan kollégával sikerült összebarátkoznom, akikről az volt a benyomásom, hogy gyakorlatilag folyamatosan kint vannak az utcán. Nekem ez akkor még meg se fordult a fejemben, maximum napi 8 órában gondolkodtam. Aztán egyre inkább tologattam kifelé a határaimat, hogy kiderüljön, mennyit bírok. Amikor elkezdtem belendülni, voltak 350-400 órás hónapjaim is, az abszolút rekordom 440 óra volt a Futárkupa egy hónapja alatt.

– Miért? Adósságaid voltak, vagy egyszerűen megtetszett, hogy csak a teljesítményedtől függ, mennyit keresel?

– Kicsit mindegyik, de a pénz önmagában nem jelentene elegendő motivációt, mélyebb problémák vannak a háttérben. Nehéz időszakom volt akkoriban, elég mélyre csúsztam mentálisan. Jártam pszichológushoz, de nem sokat segített, ráadásul erre jött rá az említett szakítás is.

37 éves leszek hamarosan, és az elmúlt nagyjából 16 évben eléggé beleszarós mentalitás jellemzett. Eddig menekültem például az felhalmozott adósságaim és a felelősségvállalás elől, tovább viszont már nem nagyon tudtam. De ez igazából csak egy kényelmes indok, hogy ne nézzenek teljesen kattantnak, amiért ennyit dolgozom.

Most már valamivel jobb a helyzet, szinten tudom tartani magam, de egy szabadnapon például még mindig nem tudnék mit kezdeni magammal. Nyilván eljárhatnék sportolni, vagy koncertekre, mint régen, de ez valószínűleg ugyanazokat a rossz reflexeket hozná vissza. Szóval inkább kint vagyok reggeltől késő éjszakáig. Végül is egy olyan dologgal foglalkozni, amire bármennyi időt fordíthatsz, jól érzed magad közben, és még jól is keresel vele, annyira nem rossz. Pszichológusoknak fizettem alkalmanként akár 20 ezer forintot is, annál sokkal jobban megéri.

– Nem érzed néha, hogy kiégtél?

– Folyamatosan jönnek olyan gondolatok, hogy vajon meddig tudom még ezt csinálni, vagy egyáltalán, meddig engedi a szervezetem. Egy adott nap során is – főleg, ha 18 órát vagyok kint – számos holtponton megyek át, amikor a pénz se tud motiválni. Naponta tekerek 150-160 kilométert, ha nem többet, de hiába vagyok mindig másik városrészben, ez mégis rutinszerű és monoton tud lenni.

Ráadásul vannak olyan időszakok, amelyek abszolút nem fizetnek jól. Előfordult olyan is (bár ez szélsőséges példa), hogy 5 órát ültem egyetlen címért egy pirosbetűs ünnepnapon, miközben a család otthon volt. Persze ennek megvan az ellenkező véglete is, amikor nagyon jól tudsz keresni. Könnyen rá lehet függni, mindkét szolgáltatónál kint lehetsz bármennyit. A legtöbb ember, akivel jóban vagyok, mind ezt csinálja, rajtam kívül tizen-egynéhányan lehetnek.

– Hogyan tudsz figyelni a biztonságos közlekedésre egy 18 órás munkanap végén?

– Pontosan tudom magamról, mi az a pont, amikor veszélyeztetném a forgalmat. Olyankor nyilván abbahagyom, vagy egyáltalán nem megyek ki. De azt is tudom, hogy ha egy bizonyos holtponton átlendülök, onnantól jóformán bármennyit tudok menni. Ha viszont kiveszek egy szabadnapot, az teljesen kihoz a ritmusból, és 3-4 napba is beletelik, mire visszarázódok.

Ez az egész nemcsak óriási fizikai megterhelés, hanem szellemi is, hiszen végig ott kell lenned fejben. Nemrég például egy helyen nem adtak elsőbbséget, és olyan erőset kellett fékeznem, hogy elkerüljem az ütközést, amitől majdnem kicsúszott alólam a bringa.

– Mi volt a kedvenc sztorid munka közben?

– Az egyik kedvencem, amikor egy futóversenyt kereszteztem, természetesen épp egy rendeléssel a hátamon. A szervezők jó fejek voltak és átengedtek, csak annyit kértek, hogy ne zavarjam a futókat. Tekertem közöttük, és egyszer csak hallom, hogy a pálya széléről egy anyuka azt mondja a gyerekének: drukkoljál, kicsim, mert már nagyon fáradtak… Mire a kislány elkezdett kiabálni: hajrá, pizzás!

Rengeteg ismerősnek vittem már ki rendelést spontán módon, olyanoknak is, akikkel nagyon régóta nem találkoztam, jelentős részben a mentális állapotom miatt. Az egyik legjobb barátommal is ennek köszönhetően vettük fel újra a fonalat fél év szünet után. Ezt kicsit sorsszerűnek éltem meg: rádöbbentett, hogy jobban kellene foglalkoznom a körülöttem lévőkkel, akiket elhanyagoltam, mert önmagában nem elég, hogy én jól érzem magam. Rajta vagyok ezen, de hosszú folyamat lesz.

– Meddig akarod még folytatni?

– Nyilvánvaló, hogy ez nem egy nyugdíjas szakma. Nem tudom, mennyi időm lehet még benne, de addig lehetőleg szeretném visszafizetni az összes tartozásom, és ideális esetben félretenni is valamennyit.

Eddigi életem során azt vettem észre, hogy 5 éves ciklusokban működöm. Egyelőre még messze nem vagyok abban a kiégési stádiumban, hogy úgy érezzem, az ebből hátralévő két év nagyon nehezen fog menni. Remélem, mire kifizetem a tartozásaimat, rendszerezem a magánéletemet és összegyűjtök valamennyi megtakarítást, már nagyjából körvonalazódik majd bennem, mivel szeretnék foglalkozni utána.