Hogyan sikerült a császármetszések arányát csökkenteni a debreceni szülészeti klinikán?
Egyre több a császármetszés Magyarországon – figyelmeztettek az utóbbi években különböző, a várandóssággal, szüléssel és gyermekgondozással foglalkozó portálok és civil szervezetek.
Arról is sokan írtak, hogy világviszonylatban is magas Magyarországon a császármetszések aránya a spontán szüléshez képest, és az Európai Unió országai között Magyarországon az ötödik legmagasabb a császármetszések aránya.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adataiból is az derül ki, hogy 2019-ben a szülések 42 százaléka végződött hasi műtéttel.
Éppen ezért volt meglepő a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Facebook-oldalán június 29-én közzétett bejegyzés, amelyben az állt, hogy a klinikán csökkent a császármetszések aránya.
„Áprilisban a szülések 32%-a, májusban 33%-a végződött mindössze császármetszéssel, ami országos viszonylatban is figyelemre méltó (az országos átlag 40% feletti). Hosszú út áll még előttünk, de a fejlődés egyértelműnek látszik” - áll a bejegyzésben.
Miként valósítják meg a császármetszések arányának csökkentését a klinikán? Mit csinálnak másképpen Debrecenben? És ha mégis császármetszésre kerül sor, annak mi az oka? Erről beszélgettünk Dr. Lampé Rudolf szülész-nőgyógyász orvossal, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatójával.
- Miért fontos az, hogy csökkenjen a császármetszések aránya?
- Mert egyértelmű, hogy a szövődmények tekintetében a hüvelyi szülés sokkal kisebb kockázattal jár. Az anya felépülése sokkal gyorsabb, a méhfájások hatására az anyatej termelődése is hatékonyabb lesz a gyermekágyas időszakban, és számos más pozitív hatással jár. Elkerüljük a hasi műtétet és az azzal járó érzéstelenítést, ami miatt jó ideig az anya lábra sem tud állni.
Spontán szülés után azonban néhány órával már tulajdonképpen teljes értékű mozgástere van az anyának, és az aranyóra betartása is sokkal könnyebb egy hüvelyi szülés után. Értelemszerűen nem jelentkeznek azok a szövődmények sem, amelyek egy hasi műtétnél előfordulhatnak.
A magzat számára is előnyösebb a spontán szülés, mivel az olyan természetes stresszel jár, ami miatt az adaptációja, azaz kinti világhoz való alkalmazkodása is hatékonyabbá válik. Arról is vannak szakirodalmi adatok, hogy bizonyos betegségek a későbbi életkorban gyakrabban fordulnak elő olyan gyerekeknél, akiknek a születése császármetszéssel történt.
- Hogyan lehet csökkenteni a császármetszések frekvenciáját?
- A korábbi években a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján több próbálkozás történt, de ezek nem voltak eredményesek.
Ezért most arra indultunk el, hogy nekünk kell a saját működésünkre formált szakmai irányelveket, szakmai protokollokat megalkotnunk.
Azonban ez nem merülhet ki annyiban, hogy lefordítjuk a külföldi szakirodalmat, vagy megnézzük a magyar szakmai irányelvet. Bár tavaly egy családbarát szemléletű, szülészeti beavatkozásokról és újszülött ellátásról szóló magyarországi irányelv született, ami dicséretes, használni tudjuk és be is építjük a munkánkba, ennél nekünk a mindennapi munkánkban egy sokkal részletesebb, minden egyes lépést meghatározó és tulajdonképpen algoritmikus döntéshozást eredményező protokollra van szükségünk.
Meghatároztuk többek között a beavatkozások sorrendjét. Azt, hogy mennyi időnek kell eltelnie, hogy egy adott beavatkozás megtörténjen, és leírtuk a szülés megindításának vagy a császármetszés utáni spontán szülés vezetésének pontos lépéseit is. Emellett a protokoll arra is kitér, hogy milyen feltételek teljesülése esetén végezhető császármetszés.
- Mi szükséges még ahhoz, hogy eredményes legyen ez a szakmai protokoll?
- Hosszú folyamat volt, amelynek során létrejött a protokoll, amely nemcsak a császármetszést, a szülések megindítását, a szülések menedzselését, a császármetszés utáni szülések menedzselését foglalja magában, a bizonyítékon alapuló orvostudomány eredményeinek figyelembevételével, hanem a saját viszonyainkhoz alakítva, a szakmaiság maximális betartása mellett készült.
De attól, hogy ezt mi leírjuk, még a világon semmi nem fog történni. Ezt el kell magyarázni a saját orvosainknak, folyamatosan edukálni kell őket, és el kell mondani nekik, hogy az irányelvek, protokollok megváltoztak, ami időigényes feladat.
Erre azért van szükség, mert még a legfelkészültebb szakemberek is sok helyzetet rutinból oldanának meg, ám ez a rutin adott estben, adott kérdésekben régóta elmaradott lehet. Mi a Klinikán megpróbáltuk magunkkal szembenézve lebontani mindazt, ami eddig a szokás alapú orvoslást támogatta.
A másik lényeges pont, hogy amikor az új protokollt bevezetjük és megtanítjuk, ellenőrizni is kell annak betartását, és ez esetenként akár személyi konfliktusokhoz is vezethet. Jelenleg azt vizsgáljuk, az új szakmai protokollt ki tartja be, ki nem tartja be, ki miért nem tartja be.
A bevezetés már az elején látványos eredménnyel járt: miután elhatároztuk, hogy a hosszadalmas előkészületek után bevezetjük, a császármetszés arányunk 32-33 százalékra csökkent.
Ehhez egyébként hozzá kell tenni azt is, hogy bár a WHO 15 százalékos császármetszés frekvenciát tart optimálisnak, vagyis indokoltnak, arról szakirodalmi adatokkal rendelkezünk, hogy a 22-35 százalék közötti császármetszés frekvencia biztosítja a legkevesebb károsodást a magzatoknak és az anyáknak. Úgyhogy nekünk az a célunk, hogy 35 százalék alá vigyük a császármetszés frekvenciánkat. Beszélgetésünk napján ez a 2020-as évben 37 százalék. De ez úgy alakult, hogy az év elején a korábbi rendszernek megfelelő 40 százalék körüli volt, és azután tudtuk csökkenteni.
- Sok helyen lehet olvasni arról, hogy gyakran maguk az anyák szeretnék, ha a gyermekük császármetszéssel jönne világra.
- Az anyai kérésre elvégzett császármetszés nemzetközi probléma. A nő dönt a saját testéről, dönt arról, hogy mit szeretne, viszont megalapozatlan lehet, ha egy nő különösebb orvosi indikáció nélkül császármetszést akar. Ez a „ne árts” orvosi alapelvvel szembemenő érdekütközés.
Ami miatt kérni szokták az anyák a császármetszést, az, hogy úgy gondolják, ezzel kevesebb a szövődmény esélye – pedig ez csupán teória - , illetve azért, mert akkor gyorsabban lezajlik a szülés, a baba nem halad át a szülőcsatornán.
Emiatt úgy vélem, és ezzel Magyarországon nem vagyok egyedül, hogy létre kell hozni egy olyan betegtájékoztatót, ami engedi az anyai kérésre végzett császármetszést. Ám ebben a betegtájékoztatóban részletesen le kell írni, milyen hátrányokkal jár a császármetszés az anyára és a magzatra nézve, és ha az anya ezt elolvassa, és így is aláírja, akkor ezt meg kell neki engedni. Véleményem szerint a tájékozott anyák így sokkal kevesebben fogják az orvosi indikáció nélküli császármetszést választani.
Úgy gondolom ugyanis, hogy azok az anyák, akik az orvosi indikáció nélkül döntenek a császármetszés mellett, nem elég tájékozottak, nem kaptak elegendő, részletes információt arról, hogy ez milyen rizikót jelent, hogy milyen előnyökkel jár egy spontán szülés.
Debrecenben ez a dokumentum még nincs készen, de dolgozunk rajta. Hosszadalmas folyamat, mivel a nemzetközi irányelvet és vitákat – hiszen az anyai kérésre végzett császármetszés vita tárgya az egész világon –, fel kell dolgoznunk és saját magunk részére adaptálnunk. De ez mégis jó lehetőség arra, hogy ebben a kérdésben is tiszta vizet öntsünk a pohárba, és őszintén járjunk el.
