ÉLET-STÍLUS

Hasznos és meglepő ötletek a lélekölő stressz ellen

Mit tehetünk a stressz ellen? Mi a baj a ma oly divatos pozitív gondolkodással? Mekkora gond az, ha nyugtatókon élünk? Pszichológus szakértőt kérdeztünk.


"Stresszes világban élünk." Sok helyen hallani és olvasni ezt a kijelentést. De valóban stresszesebb-e ez a világ most, mint korábban? Mikortól káros a stresszes állapot és mit tehetünk ellene? Sebők Franciska tanácsadó pszichológussal, az empatika.net egyik szerzőjével beszélgettünk.

Mit gondolsz arról a sokat hallott kijelentésről, hogy "stresszes korszakot élünk"? Tényleg minden eddiginél feszültebb a világ?

Nem lehet általánosítani: a világ egyes részein az okozza a problémát, hogy lesz-e mit enni holnap, máshol meg ennél enyhébb dolgok gyötrik az embereket. Azért én úgy látom, a felgyorsulás sok feszültséget okoz. Lassabban működtünk régen, és nem voltunk ennyire időpontok közé szorítva. A másik, ami szerintem káros, hogy ma egy általános elvárássá vált önmagunkkal szemben az állandó pörgés, a hasznosság. Ha semmittevéssel telik egy szombat délutánunk, sokan nyugtalanokká válunk, mert úgy érezzük, nem tettünk semmi hasznosat.

1

Egyetemi tanulmányaimból arra emlékszem, hogy van úgynevezett eustressz és distressz. Az előbbi a hatékony, teljesítménynövelő, szükséges feszültség, az utóbbi már káros. De honnan ismerhetjük fel, hogy épp melyik tartományban vagyunk?

A stressz egy nagyon objektíven mérhető dolog. Az őskortól, veszélyhelyzetekből ered, és a fiziológiai háttere - szapora szívverés, megemelkedett légzésszám, izzadás, stb. - semleges kérdés, nem jó vagy rossz.

A lényeg abban rejlik, hogy mi magunk hogyan éljük meg a szituációkat. Például, ha valakit kirúgnak a munkahelyéről, azt megélheti pánikhelyzetként, vagy úgy is, hogy egy izgalmas, új kihívást állított elé az élet.

Felfoghatjuk azt pozitívan, ha kirúgnak minket a munkahelyünkről?

Igen, lehetséges. Ha mondjuk rossz munkahelyünk volt egy neurotikus főnökkel, vagy egy olyan közösséggel, ahol nem éreztük jól magunkat, és az élet meghozza a változtatás lehetőségét a kirúgással, akkor ezt örömmel is fogadhatjuk. Egy páciensem rettentően stresszes volt a munkahelye miatt, önbizalomhiánnyal és számtalan fiziológiai tünettel, köztük például migrénnel küzdött. Önmagától nem tudta meglépni, hogy váltson, aztán az élet úgy hozta, hogy elbocsátották, és új munkahelyet kellett keresnie. Teljesen kivirult azóta, csodás közösséget talált ott magának. Néhány hónap alatt helyre állt az önértékelése és a fizikai állapota is.

2

Nevelhetjük is magunkat a nehéz helyzetek pozitív megvilágítására?

Mi több, ez ma egy mainstream trenddé vált. Szerintem sokszor van, hogy értetlenkedünk, mi a baja az ismerősünknek, barátunknak, sőt akár a gyerekünknek. Mivel mi az ő helyzetében nyugodtabbak lennénk, nem értjük őt, akár nyaggatjuk is, "miért nem nézi pozitívan a dolgokat", szeretnénk, ha összeszedné magát. Ehhez egy nagyfokú empátia kell, hogy megértsük: az ő személyiségével mást jelent az a helyzet, mint a mienkkel.

A divatos "légy pozitív" hozzáállásnak természetesen sok jó hozadéka van, de vannak olyan pillanatok, amikor nem lehet egyszerűen túllépni a sérelmeinken.

Hogy legyünk pozitívak, arra ösztökélhet ugyanis, hogy fojtsuk el a sérelmeinket. Ha van valami, ami minket rettentően idegesít - mondjuk a párunk egyik szokása rendszeresen felhúz minket - , azt nem jó állandóan lenyomnunk a torkunkon, mondván, ezt is pozitívan kell látni. Meg kell engedni magunknak a negatívat is.

Tehát kifakadhatunk dühösen és rászólhatunk a párunkra, hogy ne csinálja már azt az idegesítő dolgot?

Inkább lássunk mögé az érzéseinknek: miért idegesít minket a párunknak az a szokása? És lehet, hogy végül mégiscsak az lesz a kiút, hogy nekünk kell változtatnunk a felfogásunkon. De az is lehet, hogy az lesz a kiút, hogy megkérjük a párunkat: változtasson azon a szokásán. Egy biztos: ez a rejtett stresszként aposztrofálható jelenség nem jó. Például az sem jó, ha a főnökünktől kell mindennap viselnünk valamit, amit lenyelünk, és a pozitív hozzáállás jelmondatával alkalmazkodunk ahhoz, ami valójában nagyon zavar minket. A rejtett stressz káros, mert mindennap támadni fog minket fiziológiailag. A komoly betegségek kialakulásában óriási szerepük van ezeknek a rejtett stresszeknek.

pexels-photo-27335

Ismerjük a klasszikus stressztüneteket: izzadás, remegés, a testrészek fájdalma, szapora szívverés, és így tovább. Esetleg van olyan, újszerű stressztünet, ami a modern társadalom hozadékának mondható?

A stressz egy fokozott idegrendszeri túlpörgés. Mindenféle tünete lehet: az általad soroltakon kívül a gyulladások, bőrproblémák, de a pánikroham is ide sorolható, vagy az, amikor azért őrjöngünk, mert nincs elmosva egy bögre, tehát valami olyan dolgon paprikázzuk fel magunkat, amin máskor nem szoktuk. Ha gyakran lebetegszünk, az is egy tünet lehet. Nőknél a menstruációval együtt járó problémák, például a migrén vagy a hajhullás is stresszből fakadhat. A rejtett stresszből is, mert

attól, hogy megtanuljuk, hogy napi 12 órát kell dolgozni, mert most éppen ez a társadalmi norma, ez még ugyanúgy kihat ránk fizikailag.

Jó, jó, de most őszintén: lehetséges manapság stresszmentes életet élni?

Azon lehet változtatni, hogyan fogjuk fel a dolgokat: érzelem-vagy problémaközpontúan. Például, ha hazahoz egy rossz jegyet a gyerekünk, azt felfoghatjuk úgy, hogy ő most hozott egy rossz jegyet, tehát gyakorolnunk kell. Ahelyett, hogy önbizalmi kérdésként értelmezzük, és elkezdünk azon tépelődni, jó szülők vagyunk-e. Amiből persze lavinaszerűen elindulnak a negatív gondolatok, és akár több hétre is magukkal rántanak.

A stressz adaptív: az életben maradásunk alapja, hogy a testünk jelezzen éles helyzetekben, például autóvezetés közben. Nem gondolom, hogy az életünket stressz nélkül kellene élnünk.

Azt kell figyelnünk, mikor jut egy olyan szintre, ahol már pszichésen vagy fizikailag károsít minket. Meg hát, az én vesszőparipám az önismeret: ha tudom magamról, hogy most egy olyan helyzetben vagyok, amikor ki kell kapcsolnom a telefonomat, vagy el kell mennem az erdőbe sétálni egyet, mert az segít, akkor tudok segíteni magamon.

pexels-photo-156120

Mit tegyen az, akinek nem az erdei séta, hanem a cigi vagy az alkohol az eszköze? Hogyan keressen valami más elfoglaltságot?

Nem a helyükre kell keresni, legalábbis eleinte nem, hiszen pokolian nehéz nem felbontani azt a sört, amit egész nap várunk. Szóval ne helyettük, hanem inkább melléjük keressen valamit.

Például legyen az a szabály, hogy "előbb elmegyek félórát sétálni, utána jöhet a sör". Aztán legyen egyórás a séta, és így tovább.

Vagy "a huszonnyolcadik cigi előtt csinálok öt fekvőtámaszt". Aztán tízet, és így tovább. Így egyre később kerül sorra a káros tevékenység, és jó esetben eljön egy nap, amikor már sorra sem kerül.

Milyen technikával tudjuk lenyugtatni magunkat, ha egy feszült helyzetre, például vizsgára vagy tárgyalásra készülünk?

Mindig segít, ha előre elképzeljük a helyzetet. Ezzel közelebb hozzuk magunkhoz. Az is jó módszer, ha három nagyon egyszerű pontban leírjuk magunknak: mi az, amit abban a helyzetben el szeretnénk majd érni. És ismét az önismeret segíthet: találjuk meg, mi az, ami nekünk személyesen megnyugvást okoz, és alkalmazzuk. Ezernyi dolog lehet ez, és szerintem mindegyik jó módszer: autogén tréningek, agykontroll, meditáció, reflexológia... mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy melyik működik.

tea

Mennyire hiszel a természetes összetevőjű táplálékkiegészítők erejében?

Abszolút hiszek bennük, sőt gyakran hangzik el tőlem az a mondat, hogy ami belülről nem megy, arra rá tudunk segíteni kívülről. Én például C-vitamint, B-komplexet és magnéziumot is szedek.

A stressz kimossa az ásványi anyagokat és a nyomelemeket a szervezetből.

Ezeket szerintem pótolni kell, mert például kritikusan alacsony B-vitamin szinttel bármilyen technikát alkalmazhatunk a stresszkezelésre, a B-vitamin szintünk akkor is alacsony marad, levertek leszünk továbbra is.

Ha hasznosnak találtad a cikket, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A spanyolok 10.000 önkéntest keresnek, akik négy éven át vállalják, hogy minden nap isznak bort a tudomány nevében
Az eredmények eldönthetik a WHO és a mediterrán étrend hívei közti vitát.


Spanyolországban épp most zajlik a tudománytörténet talán legkellemesebbnek hangzó kísérlete: 10 000 önkéntest toboroztak, hogy derítsék ki, mi történik az emberrel, ha rendszeresen iszik egy kevés bort. Mielőtt azonban bárki csomagolna és repülőjegyet foglalna, a helyzet ennél bonyolultabb. A Navarrai Egyetem gigantikus, négyéves vizsgálata

nem egy államilag finanszírozott, végtelenített borfesztivál, hanem egy kőkemény klinikai kutatás, ami végre pontot tehet egy évtizedes vita végére: a mértékletes piálás tényleg segít, vagy csak egy elegánsabb módja annak, hogy lassan kinyírjuk magunkat?

A felállás pofonegyszerű: fogtak 10 000, már eleve mérsékelt alkoholfogyasztó spanyolt – 50 és 75 év közötti férfiakat és nőket –, majd két csoportra osztották őket. Az egyik csapat azt a tanácsot kapja, hogy hagyja abba teljesen az ivást. A másik csoport folytathatja a „mediterrán ivási mintát”:

a nők legfeljebb heti hét, a férfiak legfeljebb heti tizennégy italt fogyaszthatnak, de azt is szigorúan étkezéshez kötve,

a hét folyamán elosztva, a rohamivást kerülve. Senkit nem biztatnak az ivás elkezdésére, és ingyen bort sem osztogatnak. A kutatók négy éven át követik a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a demencia és a depresszió kockázatának alakulását mindkét csoportban. A tét nem kicsi, a projektet vezető Miguel Ángel Martínez-González szerint ugyanis „ez fogja kimondani a végső szót” a témában.

A spanyol professzor nem rejti véka alá a frusztrációját az eddigi kutatásokkal kapcsolatban.

„Felháborító, hogy milliókat költöttünk több ezer beteggel végzett gyógyszervizsgálatokra, miközben az alkohol hatásairól rendelkezésre álló legnagyobb randomizált vizsgálat mindössze 224 önkéntest követett 2 éven át”

– nyilatkozta az El Españolnak. Az UNATI nevű projekt, amelynek hivatalos adatai a ClinicalTrials.gov adatbázisában is elérhetők, ezzel szemben 10 000 embert vizsgál négy éven keresztül, ami nagyságrendekkel nagyobb és megbízhatóbb mintát jelent. A hitelesség kulcsfontosságú, ezért a kutatók messziről elkerülik az alkoholipart. A 2,5 millió eurós (mai árfolyamon nagyjából 950 millió forintos) költségvetést teljes egészében az Európai Kutatási Tanács állja.

„Egyetlen fillért sem fogadunk el az alkoholipartól, a kutatásunkat az Európai Kutatási Tanács közpénzből finanszírozza”

– szögezte le Martínez-González.

A tudományos buligyilkosok, vagyis az Egészségügyi Világszervezet európai irodája szerint azonban a vita már rég lezárult. Pár éve kiadtak egy közleményt, amelyben feketén-fehéren leírták:

„Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholszintről. Mindegy, mennyit iszunk – az egészségkockázat az első kortytól kezdődik.” A WHO szerint az alkohol bizonyítottan rákkeltő, legalább hét daganattípus kialakulásáért felelős, és a kockázat már egészen kis mennyiségnél is fennáll.

Ezzel a kőkemény állásponttal megy szembe a spanyol kutatás, amely azt a hipotézist teszteli, hogy a kulturált, étkezéshez kötött, mértékletes borfogyasztás hosszú távon legalább annyira biztonságos lehet, mint a teljes absztinencia.

A projekt vezetője sem egy elvakult alkoholrajongó. Miközben az idősebb korosztály mértékletes ivásának lehetséges előnyeit vizsgálja, a fiataloknak egészen mást üzen. „Egy 35 év alatti embernek azt mondanám, hagyja abba, még ha csak egy pohár bort is iszik” – mondta egy interjúban. A toborzásra januárra már közel 7000 jelentkező akadt, a kutatás pedig a tervek szerint 2028 közepén zárul le, az első komolyabb eredményekre tehát még bő két évet kell várni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legkegyetlenebb pillanat: kiderült, mit hallanak a betegek, miután leállt a szívük
Egy kutatás a klinikai halál legfélelmetesebb titkát tárta fel újraélesztett betegek beszámolói alapján.


Mi történik, ha a szívünk megáll, de az agyunk még működik? A legrosszabb rémálom válhat valóra: egy új kutatás szerint a betegek hallhatják, amikor az orvosok kimondják a halál beálltát, miközben már nem tudnak jelezni a külvilágnak. Dr. Sam Parnia, a New York-i NYU Langone Medical Center kutatóorvosa és csapata a Resuscitation című tudományos folyóiratban tette közzé azokat a meghökkentő eredményeket, amelyekről a New York Post is beszámolt februárban.

A kutatók 25, többségében amerikai és brit kórházban vizsgáltak 53 szívleállás-túlélőt. A túlélők közel 40 százaléka számolt be arról, hogy a klinikai halál állapota alatt tudatos gondolatai vagy emlékei voltak.

Az orvosok elektroencefalográffal mérték az agyi aktivitást, és a gondolkodással összefüggő gamma, delta, théta, alfa és béta agyhullámokat észleltek még 35-60 perccel a szív leállása után is.

„Ők [a túlélők] úgy érezték, hogy teljesen tudatuknál vannak” – mondta Dr. Parnia. „Nemcsak a tiszta tudatosság jeleit tudtuk kimutatni, hanem azt is, hogy ezek az élmények egyediek és univerzálisak. Különböznek az álmoktól, illúzióktól és téveszméktől.”

A jelenség magyarázata az agy úgynevezett diszinhibíciója lehet. Amikor a szívleállás miatt megszűnik a vérellátás, az agyban lévő természetes gátlórendszerek kikapcsolnak. Ez egyfajta szuperfókuszált állapotot hozhat létre, ami megmagyarázhatja a részletes emlékeket és az „élet filmjének lepörgését” is. „Ahogy az agy a vérellátás hiánya miatt leáll, a normál fékrendszerek kioldanak, ezt nevezzük diszinhibíciónak.

Ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy hozzáférjenek a teljes tudatukhoz: minden gondolatukhoz, emlékükhöz, érzelmi állapotukhoz, mindenhez, amit valaha tettek, és amit az erkölcs és etika szemszögéből élnek újra.”

Ezek az eredmények alapjaiban változtathatják meg az újraélesztési protokollokat. Ha a tudatosság részben megmaradhat, egyáltalán nem mindegy, mi hangzik el a beteg mellett a beavatkozások során. „Bár az orvosok régóta úgy gondolták, hogy az agy körülbelül 10 perc után maradandó károsodást szenved, miután a szív leállítja az oxigénellátását, a munkánk azt találta, hogy

az agy az elektromos helyreállás jeleit mutathatja a folyamatos újraélesztés alatt is”

– tette hozzá Dr. Parnia.

A tudományos közösség ugyanakkor óvatosságra int. A kutatásban vizsgált túlélők alcsoportja kicsi volt, és a rögzített agyi aktivitás és a későbbi élménybeszámolók közötti közvetlen ok-okozati kapcsolatot nem sikerült egyértelműen bizonyítani. A vita mindenesetre rávilágít, hogy a halál nem egyetlen pillanat, hanem egy folyamat.

A szívleállás utáni agyi aktivitás léte komoly etikai kérdéseket is felvet, például a szervdonáció időzítésével kapcsolatban.

A kutatók szerint a következő lépés nagyobb mintákon végzett, folyamatos agyi monitorozás lehet, hogy pontosabb képet kapjanak a haldoklás folyamatáról. Az eredmények addig is arra figyelmeztetnek: sosem tudhatjuk, ki hallja, ami egy kórházi ágy mellett elhangzik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Innen tudhatod, hogy a kolléganőd valójában pszichopata – és így kerüld el, hogy kicsináljon
Számtalan apró jelből derülhet ki számodra, hogy gond van vele. Mutatjuk a legfontosabbakat.


Először is: a „pszichopata” kifejezés pszichológiai fogalom, és pontos diagnózist kizárólag képzett szakember állíthat fel.

Másodszor is, pszichopaták mindenütt előfordulhatnak, munkahelyen is, nők között is.

Amit viszont te is meg tudsz tenni, az az, hogy felismered a káros viselkedésmintákat, és úgy húzod meg a határaidat, úgy alakítod a kommunikációdat és a bizonyítékaidat, hogy ne lehessen könnyen csapdába csalni.

Nőknél nehezebb kiszúrni a a mintázatot, mert több szakmai forrás szerint a női pszichopátiát gyakran nem azonosítják.

A társadalom és a mérőeszközök is sokszor inkább férfiakhoz társítják a „klasszikus” jeleket. nőknél a manipuláció és a kapcsolati agresszió lehet hangsúlyosabb.

Miért épp a munkahely a „játszóterük”?

A munkahely ideális terep a státusz-, erőforrás- és figyelemvadász viselkedéseknek a projektek, előléptetések, informális szövetségek, pletykahálózatok miatt.

A „vállalati pszichopátia” irodalma (különösen vezetői környezetben) régóta beszél arról, hogy a pszichopátiás vonásokkal bíró szereplők fokozhatják a munkahelyi bántalmazást, igazságtalan felügyeletet és mérgező légkört.

És itt jön a csavar: a női agresszió sok esetben nem direkt és fizikai, hanem kapcsolatokon és szavakon keresztül dolgozik (pletyka, kiközösítés, karaktergyilkosság, a másik besarazása a háta mögött, gázlángozás, verbális agresszió).

A felismerés jelei: mit figyelj a viselkedésben, beszédben, nonverbális jelzésekben?

A női pszichopátiáról szóló szakmai narratívák egyik visszatérő eleme, hogy a felsőbbrendűség érzése nem mindig harsány dicsekvés, inkább finom, rejtett leértékelés: szemtől szembe kedves, a hátad mögött „értékel”, rangsorol, minősít. Mézesmázos veled a kolléganőd, ugyanakkor fölényes is a viselkedése.

Tipikus minták:

1. „Én csak segíteni akarok…” – majd a „segítség” ára a kontroll.

2. Látszólag empátiát mutat, de odaszúr neked és verbálisan bánt („Pont téged sajnállak a legjobban… amúgy ezt kár volt így elrontani.”).

3. Úgy dicsér meg, hogy abban nincsen köszönet, mert az valójában minősítés: „Ügyes voltál, ahhoz képest, hogy”

4. Kapcsolati agressziót alkalmaz, vagyis pletykát, triangulációt vagyis háromszögelést, kiközösítést

A munkahelyi rombolás gyakran nem közvetlen támadásban jelentkezik, hanem a manipuláció eszközeivel.

Ilyen például a trianguláció: A-t B ellen hangolja, majd fordítva. „Én nem mondtam semmit, csak aggódom, hogy X mit gondol rólad.”

Megfigyelhető a munkahelyi történések átkeretezése is: például a pszichopata munkatárs a (gyakran általa gerjesztett) konfliktust úgy állítja be, mintha ő lenne a „józan, profi” fél, te pedig az „érzékeny, problémás”, aki megsértődik.

Jellemző a kiközösítés is, úgy, hogy ne legyen nyilvánvaló: „Nem hívtunk a meetre, nehogy túlterheljünk.”

Szívesen él a gázlángozás eszközével. Simán letagad vagy másképp állít be dolgokat annak érdekében, hogy a környezetét elbizonytalanítsa, és úgy állítsa be, mintha mások emlékeznének rosszul bizonyos dolgokra.

A gaslighting lényege, hogy a másik szisztematikusan megkérdőjelezi az észlelésedet, emlékezetedet, ítélőképességedet, és ettől egyre bizonytalanabb leszel. Munkahelyen ez sokszor konkrét taktikai elemekben jelenik meg: tagadás, felelősségáthárítás, „túlreagálod”, „nem így történt”, „félreérted”.

Jellegzetes mondatok:

„Ezt sose mondtam.” (miközben ott volt a megbeszélésen) „Te mindig, mindent túlreagálsz.” „Túlérzékeny vagy.” „Jaj, nem értetted, hogy csak vicceltem.” „Én csak tényeket mondok.” (valójában értékítéletet)

A mikroagresszió is annak a jele lehet a többivel együtt, hogy a kolléganőd pszichopata manipulátor: kis odaszúrásokat mond, félmondatokkal hiteltelenít („Te ezt nem érted, majd én…”), „vicceskedő” megszégyenítéssel él a közös meetingen, állandó „javítgatgat”, aíkkor is, ha nem hibáztál.

A cél sokszor nem az, hogy egyszer nagyot üssön, hanem hogy folyamatosan rontsa a megítélésedet.

A beszédstílusának árulkodó mintái: „túl profi”, „túl sima”, mégis üres.

A munkahelyi pszichopátiás mintázatokról szóló összefoglalók gyakran említik a felszínes bájt, a manipulációt és a felelősség elhárítását (különösen „sikeres pszichopatáknál”).

Figyelmeztető jel lehet: sok ígéret, sok a szöveg, kevés a konkrétum és a beváltott ígéret, konfliktusban azonnali szerepcserét vet be, és támadóból áldozatnak állítja be magát.

A nonverbális jelek közül feltűnő a merev testtartás, a merev tekintet, a mozdulatlan fej beszélgetés közben és a kontrollált jelenlét.

Kevés a spontán nonverbális jel, jellemző lehet a pókerarc, hirtelen váltogatja az érzelmeket, és váratlanul fagyossá válhat a légkör.

A női pszichopatákra jellemzőek a szexuális határátlépés finom formái is.

Klinikai és bűnügyi vizsgálatok gyakran írják le, hogy bizonyos manipulatív stratégiák a másik fél megmentő szerepére építenek, illetve megjelenhet szexualizált kommunikáció is (finom utalások, testbeszéd, célzott figyelem). A munkahelyen ez lehet flört-szerű „ráhangolás”, aminek később zsarolási értéke lesz („te is partner voltál benne”).

A következő kommunikációs manipulációkra is figyelj:

1. „Te vagy az egyetlen, akiben megbízom” – majd információt szed ki, amit később ellened fordít.

2. „Nem akarok keverni, de…” – trianguláció és pletykaindítás.

3. „Csak vicceltem” – mikro-megalázás után felelősséglemosás.

4. „Ha ezt megteszed velem, én…” – érzelmi zsarolás, önsértéssel fenyegetés (ez önmagában nem pszichopátia, de munkahelyen mindig vörös zászló).

4. „Bizonyítsd, hogy mellettem vagy” – szabályszegésbe húzás, majd „beáldozás”.

Így kerüld el, hogy „kicsináljon”: működő stratégiák

1. Játékszabály: „ne adj muníciót”

2. Ne ossz meg vele bizalmas magáninfót, bizonytalanságot, konfliktust.

3. A „barátnős összekacsintás” gyakran adatgyűjtés.

4. Írásos nyomvonal: dokumentálj profin. Gaslighting és karaktergyilkosság ellen a legjobb ellenszer: tények.

5. Döntéseket, feladatokat, határidőket mindig írásban rögzíts („megerősítésként összefoglalom…”).

6. Konfliktusnál: dátum, idő, résztvevők, pontos idézetek.

7. Tanúk és transzparencia: kerüld a „kettesben intézzük el” helyzeteket

8. Kritikus egyeztetéseknél legyen harmadik fél, vagy legalább írásos összefoglaló.

9. Meeting után: rövid összefoglaló a csapatnak.

10. Kommunikációs stílus: „szürke szikla” (Gray Rock) munkahelyi verzióban

11. Rövid, udvarias, tényszerű válaszok.

12. Ne vigyél érzelmeket a vele való kommunikációba, mert akkor nincsen, amit szándékosan félreérthet.

13. Ha provokál: „Értem. A feladat X. A következő lépés Y.”

14. Határhúzás: nemet mondani magyarázkodás nélkül. A manipulatív kolléga a magyarázatodban talál kapaszkodót. „Most nem fér bele.” „Ezt a vezetőmmel egyeztetem.” „Ezt írásban küldd el.”

15. Ne szállj be a pletykába, és ne játszd a döntőbíró szerepét a konfliktusokban.

A trianguláció ellenszere:

„Ezt beszéld meg vele közvetlenül.”

„Én ebben nem foglalok állást, nincs elég információm.”

Amikor már nem elég az egyéni taktika, ha rendszeres a bántalmazás, a bizonyítékoddal menj a közvetlen felettsedhez vagy HR-hez, a munkahelyi eljárásrend szerint.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Bányászoknak szánt munkaruha volt, ma már százmilliókat ér egy szakadt darab: érdekességek a Levi’s elképesztő történetéből
Levi Strauss valószínűleg álmában sem gondolta, hogy a találmánya meghódítja a világot. Pedig a farmere örökre megváltoztatta a divatot.


Van az a pont, amikor egy agyonhordott, foltos, szakadt farmerért valaki kifizet 412 ezer dollárt. Ez a pont novemberben jött el, amikor Kurt Cobain nadrágját elárverezték, és ezzel a Levi’s története megint szintet lépett: a bányászok melósruhájából végleg múzeumi tárgy lett. Pedig az egész egyáltalán nem így indult. Amikor 1853-ban a német bevándorló Levi Strauss megnyitotta a boltját San Franciscóban, még csak szárazárut forgalmazott. Húsz évvel később, 1873-ban viszont

a szabó Jacob Davis-szel közösen szabadalmaztatták a szegecselt farmernadrágot, amit direkt melósoknak, például bányászoknak szántak

– írja a The Fact Site. Ekkor még „waist overalls”-nak, vagyis derékoverallnak hívták, és a divathoz annyi köze volt, mint gumicsizmának az asztalhoz.

A legenda az 501-es modellel indult, aminek szabadalmi dátumát a márka azóta is „501 Day” néven ünnepli. A nadrág sikerének titka az apró, de zseniális részletekben rejlik, amik aztán szép lassan szabvánnyá váltak. 1922-ig például a farmereket nadrágtartóval hordták, de ekkor jött a Levi’s, és rárakta az övbújtatókat a nadrágra, lényegében kinyírva a nadrágtartós éra egy jó részét.

A hátsó zsebeken lévő, dupla íves varrás, az „arcuate”, nemcsak dísz, hanem a zseb bélését is a helyén tartja. A szegecsek eredetileg azért kerültek rá, hogy ne szakadjon szét a nadrág, ma már inkább csak jól néznek ki. Persze ez sem volt zökkenőmentes:

a fém szegecsek összekaristolták a bútorokat és a nyergeket, ezért 1937-ben áttértek a rejtett szegecselésre, amit a hatvanas évek közepén végleg leváltott a bartack nevű megerősített varrás.

Hogy a konkurencia ne tudja egy az egyben másolni őket, 1936-ban a jobb hátsó zsebre odabiggyesztették az azóta is ikonikus piros címkét. És az a pici, ötödiknek csúfolt zseb? Az valójában órazseb volt, ahová a láncon lógó zsebórát lehetett becsúsztatni.

A márka annyira bízott a termék strapabíróságában, hogy 1928-ig „Two Horse Brand” néven futottak, a logójukon pedig két ló próbált – sikertelenül – szétszakítani egy nadrágot. A világhírnevet végül a második világháború hozta el, amikor a tengerentúlon állomásozó amerikai katonákon keresztül az egész világ megismerte a kék farmert. Ekkor

a márka rájött, hogy a nőknek is van lábuk és pénzük, így 1934-ben piacra dobták a Lady Levi’s farmert,

bár a klasszikus 501-es női verziójára egészen 1981-ig kellett várni.

A Levi’s mára annyira beépült a kultúrába, hogy a San Francisco 49ers stadionját is Levi’s Stadiumnak hívják, ahol a múlt hétvégén Bad Bunny zseniális félidős performanszával Super Bowlt, máskor Wrestlemaniát is rendeztek.

De a márka nemcsak a nevét adja, hanem aktívan alakítja is a jelent: 2018-ban Justin Timberlake-kel hoztak össze egy kollekciót, 2019-ben pedig a Google-lel fejlesztettek okosdzsekit, aminek a mandzsettáját simogatva lehetett vezérelni a telefont. A márka igazi kulturális súlyát mégis az aukciós árak mutatják a legélesebben: 2016-ban Albert Einstein barna bőrdzsekijéért 110 ezer fontot adtak, de eladták már Mark Hamill Star Wars-os és Heath Ledger Brokeback Mountain-ös farmerjét is több tízezer dollárért. De a csúcs a már említett Kurt Cobain-farmer volt, ami bizonyítja, hogy egy Levi’s ma már nemcsak egy nadrág, hanem egy darab történelem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk