SZEMPONT
A Rovatból

Halácsy Péter az iskolai mobil-tilalomról: Nálunk ez közös megegyezés alapján működik, nem pedig kényszerből

A Budapest School és a Prezi alapítója szerint az iskolai mobilhasználat valóban komoly probléma, de nem érdemes ugyanazt a szabályt alkalmazni egy 6 évesre, mint egy 17 évesre. Emellett több időt kellett volna adni a rendszer bevezetésére, hogy jobban felkészülhessenek a közösségek erre a változásra.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. szeptember 02.



Mától lépett életbe az a rendelet, amely szerint az iskolákban nem tarthatnak maguknál mobilokat, tabletet vagy okosórát a diákok, csak abban az esetben, ha az oktatáshoz valamelyik órán szükség van rájuk. Mindezért a tanárok felelnek, akik ezentúl akár át is kutathatják a diákok holmiját. Az új szabály nagy port kavart, főleg azután, hogy azonnali hatállyal leváltották az ország egyik legjobb gimnáziumának, a budapesti Madách Imre Gimnáziumnak az igazgatóját, miután ők közleményben tájékoztattak arról, hogy náluk nem szedik be a mobilokat. Szerintük erre az új rendelet is lehetőséget ad, mivel ők ezeket a digitális eszközöket folyamatosan használják az oktatásban. A Belügyminisztérium azonban másképp látta.

Hogy a többi iskolában hogyan értelmezik az új szabályozást, az első tanítási napokban derül majd ki.

A 2020 óta hivatalosan is magániskolaként működő Budapest School falai között a kezdetektől a jelenlegi közoktatástól eltérő, személyre szabott oktatási koncepcióval tanítják diákjaikat és fő céljuk, hogy a gyerekek boldog, egészséges felnőttekké váljanak, akik hozzájárulnak környezetük jóllétéhez.

Kíváncsiak voltunk, hogy ők hogy viszonyulnak a digiális eszközök használatához és mit gondolnak az új szabályozásról. Halácsy Pétert, a Budapest School egyik alapítóját kérdeztük, aki egyben az egyik legsikeresebb magyar informatikai startup, a prezentációs szoftveréről híressé vált Prezi egyik alapítója is, így sajátos szemszögből lát rá a témára.

– Mit gondol a rendeletről?

– A kormány által felismert probléma, az iskolai mobilhasználat, valóban komoly probléma, és fontos, hogy foglalkozzunk vele. A mobiltelefonok – számos előnyük mellett – erős függőséget, figyelemzavart és szorongást okozhatnak. Már a jelenlétük is zavarhatja az elmélyült tanulást. És ez nem csak az iskolai hatékonyság problémája:

a szülők többsége érzi, hogy a szociális média és a technológia miatt ma nagyon nehéz elég jó szülőnek lenni.

A mobiltelefonokkal az a probléma, hogy egyszerre a kultúránk mindennapos eszközei, másrészt veszélyforrást is jelenthetnek. Munkára, tanulásra és kapcsolattartásra használjuk a technológiát, és szerintem nem luddita az, aki aggódik az eszközök lehetséges egészségügyi, pszichés és jóllét romboló hatásai miatt.

A környezetemben a szülők többsége valamilyen módon korlátozza a gyerekeik mobilhozzáférését, és ez szerintem helyes.

A Budapest School sok közösségében, a kisebbeknél egyáltalán nem hozhatnak be a gyerekek mobilt, vagy az a gyakorlat, hogy a tanítási idő alatt összegyűjtjük a telefonokat, amelyeket csak a nap végén kapnak vissza. Középiskolásoknál az is elég lehet, hogy megállapodunk: mindenki a táskájában tartja „ne zavarj” üzemmódban. A szülők bevonása is különösen az alsó tagozatban fontos. Mi a szülőtársakkal akkor állapodtunk meg, amikor a gyerekem 7 éves volt, hogy tízéves korukig egyáltalán nem veszünk okostelefont a gyerekeknek. Valójában nincs is szükségük rá, teljesen fölösleges. Szerintem a biztonságos közlekedéshez sincs szükség okostelefonra. Egyébként sokan úgy gondolják, hogy akár 14 éves korukig sem kellene saját okostelefont adni a gyerekeknek. A jelenlegi rendelettel kapcsolatban, amely szerint 6-tól 18 éves korig szeptember másodikán be kell rakni a telefont a táskába és leadni az iskolában, az a véleményem, hogy nem vesz figyelembe néhány fontos szempontot. Például azt, hogy

nem érdemes ugyanazt a szabályt alkalmazni egy 6 évesre, mint egy 17 évesre.

Az életkori különbségeket figyelembe kellene venni a szabályozásban, hiszen a fiatalabb és idősebb diákok igényei, érettsége és felelősségtudata eltérő.

– Mit kellene másképp csinálni?

– Amikor a diákok bemennek az iskolába és le kell adniuk a telefonjaikat, sokakban harag és frusztráció fog felgyülemleni. Sokan úgy tekintenek a telefonjukra, mint a személyiségük részére vagy fontos vagyontárgyukra. Lehet, hogy egy 17 éves diák esetében már elégséges lenne az a megállapodás, hogy a telefonját ne vegye elő, csak tartsa a táskájában. Ez egy nehéz kérdés, és biztosan lesznek olyan gyerekek, akik a WC-ben elbújva használják majd az Instagramot. A szabályok kialakításánál figyelembe kellett volna venni a diákok életkori különbségeit és az eszközhöz való kötődésüket. A másik probléma, hogy szerintem több időt kellett volna adni a rendszer bevezetésére, hogy jobban felkészülhessenek a közösségek erre a változásra. De fogalmazhatok erősebben is:

augusztus 9-én, a nyári szünet közepén bevezetni egy szeptember 1-jén életbe lépő, mindenkit ennyire érintő változást szerintem nem hatékony.

Ettől nem fogunk gyorsabban haladni.

– Olyan esetről is hallottam, hogy a kamaszgyerek két telefont visz be az iskolába. Az egyiket leadja, a másik nála marad.

– Ez is jól mutatja, mennyire összetett a helyzet, és mennyire hasonló problémákról beszélünk, mint a függőség vagy a személyes szuverenitás. Az igazán érdekes kérdés az, hogyan vélekedik a társadalom a telefonokról. Tíz-húsz évvel ezelőtt még azt gondoltuk, hogy a mobiltelefon az esélyegyenlőség része lesz, és hatalmas tudást biztosít a diákok számára.

Az oktatási rendszert azonban nem sikerült megfelelően hozzáalakítani. Például sem az érettségin, sem a központi felvételin nem használható a mobiltelefon, sőt tiltott eszköznek számít.

Ez azt jelenti, hogy a telefont, mint digitális asszisztenst, nem kezdtük el helyesen használni az oktatásban. Ehelyett a felnőttek által sokszor nem is értett közösségi média funkciója vált dominánssá, ami teljesen más irányba vitte a mobiltelefon szerepét a diákok életében. Most pedig ezt próbáljuk meg kitiltani.

– Hogyan működhet a telefon, mint digitális asszisztens? Hogyan tudja segíteni a tanulást?

– A technológia digitális asszisztensként rengeteg módon segítheti a tanulást. Nem kell mesterséges intelligenciával támogatott egyéni matekkorrepetálásról beszélnem, vagy hogy egy gyerekcsapat képes ma a nemzetközi űrállomás munkatársainak feltenni kérdéseket, egyszerűen elég annyira gondolni, hogy az iskoláknak a működésükbe be kéne azt építeni, amit a gyerekek maguktól tudnak, hogy ma minden megtanulható az internetről. Sajnos a hülyeség is. De szerintem az is fontos, főleg általános iskolásoknál nem feltétlenül szükséges, hogy minden gyerek saját eszközzel rendelkezzen az iskolában.

Például tízéves gyerekek üljenek körbe egy számítógépet, amelyhez egy nagy monitor csatlakozik, és így közösen kereshetnek az interneten, tanulhatnak együtt.

Ehhez nem kell, hogy az eszköz személyes tulajdonban legyen, ugyanúgy, ahogy régen is elég volt levenni a lexikont a polcról, nem kellett mindenkinek külön példány. Ezzel elkerülhetjük az egyéni eszközökhöz kötődő zavaró tényezőket is, például a közösségi média értesítései és üzenetei nem szakítják félbe a közös tanulást.

– A közösségi média helyes használatát nem kellene tanítani? Hiszen lehet jól is használni azt, vannak erre példák is.

– Igen, a közösségi média helyes használatát mindenképpen tanítani kellene, de nem mint digitális kultúra, hanem mint önismeret, társadalomismeret, humánetológia vagy egészségtan. Például azt a kérdést, hogy miért jó érzés egy like-ot kapni egy Instagram-posztra, nehéz lenne beilleszteni a magyar kerettanterv tantárgyi felosztásába. Biológia? Etika? Osztályfőnöki óra? De akkor mondok mást is, ami a mobilhoz kötődik:

a pornóról is beszélnünk kellene a gyerekekkel. A gyerekek ugyanis könnyen hozzáférhetnek a pornóhoz, és a mobiltelefonok lehetőséget adnak arra, hogy titokban, a felnőttektől elvonulva böngésszenek ilyen oldalakat. Kutatások szerint a 13 éves korosztály többsége már látott pornót.

Ezért fontos, hogy ne csak a közösségi média, hanem az internetes tartalmak helyes kezelését is megtanítsuk, hogy a gyerekek tudatosan és biztonságosan tudjanak navigálni az online világban.

– Léteznek szülői felügyeleti eszközök, amelyekkel kontrollálni lehet a gyermekek internetes tevékenységét.

– Igen, ezek nagyon hasznosak, például lehetővé teszik az időkorlátok beállítását vagy bizonyos tartalmak szűrését. Azonban nem minden szülő rendelkezik ezekkel az eszközökkel vagy a használatukhoz szükséges tudással. Vagy nem meri felvállalni a „rossz szülő” szerepét, hiszen mindenki más mobilozik a haverok közül. Az egyik praktikus tanács az, hogy

próbáljuk meg közösen kialakítani az új szabályokat, például azt, hogy a gyerek ne vigye be a telefont az ágyba este. Ez egyébként a felnőttek számára is hasznos lehetne, hiszen sok tanulmány mutatja, hogy a telefonmentes hálószoba javíthatja az alvás minőségét.

Szóval ezt mégsem kell közösen kialakítani, csak tessék bevezetni. De a viccet félretéve: érdemes otthoni mobilhasználatra betartható, közösen elfogadott szabályokat kialakítani. Elismerem, hogy ez egy nehéz beszélgetés lehet, különösen akkor, ha a család már régóta másképp működik. De soha nincs késő változtatni, és fontos, hogy a szülők ne érezzék magukat rosszul, ha most jönnek rá, hogy változtatni kell. Az első lépés talán az lehet, hogy leülünk a gyerekkel, és elmagyarázzuk, miért fontos ez a változás. Esetleg bevonhatjuk őket is a szabályok kialakításába, hogy érezzék, nem egyszerűen csak rájuk kényszerítjük az új rendszert. A jó hír az, hogy a mai fiatalok talán jobban megtanulják, hogyan használják helyesen a mobiltelefonokat, mint mi. Ők már beleszülettek ebbe a digitális világba, és ha megfelelő útmutatást kapnak, képesek lehetnek egyensúlyt teremteni a technológia előnyei és veszélyei között. Ezt a tanulási folyamatot pedig támogathatjuk azzal, hogy mi magunk is példát mutatunk, és megosztjuk velük a saját tapasztalatainkat.

Sok fiatalnál látom, hogy 16 évesen maga telepíti a képernyőidő-korlátozó alkalmazásokat, ahogy egyre több barátom lép ki a Facebookról, mert rájön, hogy nem teszi boldoggá.

– Az önök iskolájában ezzel mi a helyzet? Hogyan lehet mobilt használni, illetve hogyan építik be a tanításba ezeket az eszközöket?

– Az óvodás korcsoportban nálunk egyáltalán nincs szükség képernyőre vagy mobilra. Ha mégis előkerül, akkor közösen nézzük, mert fontos, hogy a szülők is részt vegyenek ebben. Tudom, hogy sok szülőt idegesít például a Bogyó és Babóca, vagy más gyerekmese, de ha a gyereknek mesét akarok mutatni, akkor igenis, tessék együtt nézni a gyerekkel, mert ez közös élmény lehet. És amikor szülőként már nem bírom, akkor a gyereknek már rég elég volt. Még akkor is, ha azt mondja, hogy még, még, még. Az alsó tagozatban sincs helye az okostelefonnak, a gyerekek nem viszik be az iskolába. Itt digitális eszközök csak akkor kerülnek elő, amikor a tanuláshoz szükségesek, és ezek közös eszközök, amelyeket megosztunk egymás között.

A felső tagozatban már gyakoribb a telefonok begyűjtése, amit a kormány is szorgalmaz, de nálunk ez közös megegyezés alapján működik, nem pedig kényszerből. Fontos, hogy a gyerekek értsék, miért van erre szükség, és egyetértsenek a szabályokkal.

A középiskolában a diákok eddig megtarthatták a telefonjaikat a táskájukban, de itt is az a szabály, hogy csak akkor veszik elő, amikor arra valóban szükség van. Ez persze kihívás, hiszen a telefon ott van kéznél, és nagy a kísértés, hogy ránézzenek, ahogy a felnőttek is gyakran kinyitják a hűtőt, hátha találnak benne valami nasit. A digitális eszközöket is meg kell tanulni helyesen használni, ugyanúgy, ahogy annak idején a ceruzát is meg kellett tanulnunk használni. Ezzel a megközelítéssel igyekszünk egyensúlyt teremteni a technológia nyújtotta lehetőségek és a tanulási folyamat között. Az, hogy az új rendeletet hogyan tudjuk jól és hatékonyan végrehajtani, még sok beszélgetést és egyeztetést igényel. Fontos, hogy a szabályokat úgy alakítsuk ki, hogy azok ne csak betarthatók legyenek, hanem a gyerekek, diákok, családok és a tanárok számára is értelmesek és hasznosak legyenek. A közös párbeszéd elengedhetetlen ahhoz, hogy minden érintett megértse és támogassa a változtatásokat, így biztosítva, hogy a rendelet valóban pozitív hatással legyen az iskolai környezetre.

– Az Önök tanmenetében benne van ezeknek az innovációknak a megtanítása?

– Nálunk nincs különóra arra, hogy most kifejezetten az eszközök használatát tanulják meg a gyerekek. Az ilyen készségek a különféle feladatok és projektek során alakulnak ki természetes módon, ahogy például nincs külön ceruzahasználat-óra sem az alsó tagozatban. Az eszközök használatának gyakorlata beépül a mindennapi tanulásba. Emellett fontos témákat is érintünk, mint például a függőségek, a pornó vagy az álhírek, hogy a gyerekek ne csak technikailag, hanem emberileg is tudatosak legyenek az eszközök használatában.

– Hány éves kortól beszélnek a pornóról? A digitális tartalommal kapcsolatban.

– Felső tagozattól kezdünk beszélni a pornóról és a digitális tartalmakkal kapcsolatos kockázatokról, főleg a szexuális nevelés, a testi és lelki harmónia kapcsán. Persze a pornó nagy része mobilon érhető el, de a tartalomról kell beszélni, nem magáról az eszközről.

– A kormány a felsősöknek és a középiskolásoknak ingyen laptopot ad használatra. Felmerül a kérdés, hogyan érdemes a számítógép használatát szabályozni

– Fontos, hogy a szabályozás ne csak a gépidőre összpontosítson, hanem arra is, hogy a gyerekek hogyan használják ezeket az eszközöket.

Óriási a különbség aközött, hogy valaki csak a TikTokot nézegeti, vagy kreatív tevékenységekre, például animációk készítésére használja a számítógépet.

Ugyan mindkét esetben ugyanazt az eszközt használja, a cél és a használat módja meghatározó. De közben az is igaz, érdemes törekedni arra, hogy 14 éves kor alatt a gyerekek ne kapjanak okostelefont, amely főleg szórakoztatásra és közösségi médiára van optimalizálva. Vagy, ha van, akkor legyen térben és időben korlátozva a használata, és lehetőleg sose használják egyedül a mobilt. Ha viszont van egy számítógép, amit alkotásra, tanulásra is használhatnak, az teljesen más dolog. Mondjuk ebben az esetben sose szokott felmerülni a korlátozás igénye. Nehezebb kérdés szokott lenni a számítógépes játék: vannak, amelyek fejlesztik a kreativitást és a problémamegoldó képességet, míg mások inkább passzív, TikTokhoz hasonló értelmetlen görgetést jelentenek csak. A csetelés kérdése is külön téma. Oké-e, ha a gyerekem chatel a haverjaival este 7-kor, pedig egész nap együtt lógtak az iskolában?

Csak azért, mert nem a fonóban találkoznak a gyerekek közösségi kapcsolódásra, hanem WhatsAppon, attól az még egy fontos szociális funkciót tölt be.

Szóval azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ennek a generációnak a digitális kommunikációra épül a kultúrája. Ez egy létező kultúra, amelyet meg kell érteni és megfelelően irányítani, hogy a gyerekek egészséges módon használják a technológiát.

– Miközben nem mindegy, hogy egy ismerőssel csetel a gyerek, vagy egy vadidegennel. Ahogy az utcán sem állok szóba vadidegennel...

– Valóban, nem egyszerű kérdés. Az online térben, ahogy a valós világban is fontos, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan viselkedjenek biztonságosan. Nem mindegy, hogy kivel csetelnek: egy ismerőssel vagy egy vadidegennel. Az utcán sem állunk szóba bárkivel, de azt is meg kell tanulni, hogy ha valaki segítségre szorul, ne fordítsuk el a fejünket. Ugyanez igaz az online világra is:

a gyerekeknek meg kell tanulniuk felismerni, ha valami furcsa, vagy kényelmetlen számukra.

Például, mi a teendő, ha egy 14 éves kislány után fütyülnek az utcán? Erről mikor, melyik órán beszélhetnek a gyerekek egy felnőttel? Ezek a helyzetek hasonlóak ahhoz, amit az online zaklatás kapcsán is megtapasztalhatnak. Ezekről a kérdésekről beszélni kell, és fontos, hogy a gyerekek tudják, hogyan reagáljanak. Az állandó kérdés pedig az, hogy ki kezelje ezeket a helyzeteket. Sok szülő az iskolától várja el, hogy kezelje az online zaklatást, ha az iskolatársak között történik, de gyakran az iskola azt mondja, hogy mivel ez nem az intézmény területén történt, nincs ráhatása. Ezért elengedhetetlen, hogy mind a szülők, mind az iskolák együttműködjenek ezekben az esetekben, és világos szabályokat alakítsanak ki arra vonatkozóan, hogyan kezeljék az ilyen helyzeteket. A gyerekeknek pedig meg kell tanulniuk, hogy mikor és hogyan kérjenek segítséget, akár otthon, akár az iskolában.

– Holott, ha az osztálytársak között mondjuk egy játszótéren alakul ki ilyen helyzet, és az a tanár tudomására jut, akkor csak előveszi a gyerekeket, hiszen hiába nem az épületen belül történt, de az iskolai csoport dinamikája folytatódott, csak más helyszínen, ami vissza is hat az iskolai működésre.

– Pontosan így van. Az iskolai közösség dinamikája nem korlátozódik az iskola falai közé. Ha egy játszótéren alakul ki konfliktus az osztálytársak között, és ez visszahat az iskolai légkörre, akkor természetes, hogy a tanár foglalkozik vele, még ha nem is az iskola területén történt. Ugyanez érvényes az online térre is.

Az online zaklatás vagy konfliktusok ugyanúgy részei lehetnek az iskolai közösség problémáinak, és hatással vannak a gyerekek közötti kapcsolatokra.

Ezért fontos, hogy az iskolák felismerjék és kezeljék ezeket a helyzeteket, függetlenül attól, hogy hol történtek, mert mindez visszahat az iskolai működésre és a tanulók közérzetére.

– A mobiltelefonokat a Madách Gimnáziumban taneszközként akarták használni, körülbelül ugyanúgy, ahogy az a Budapest Schoolban is gyakorlat. Hol siklott félre a kommunikáció, miért reagálhatott erre ilyen idegesen a kormány?

– Én sajnos nem értem, hogy mi történt a Madách igazgatójával, hogyan tudott egy konfliktus ilyen gyorsan a szakításhoz, felmentéséhez eszkalálódni. Pont ezeket a szakmai vitákat kéne végigbeszélnünk, de nagyon nem így. Egyrészt, amit csinálni akartak, az, ha jól értem, a törvény adta lehetőségek kereteiben is megoldható. Másrészt meg szerintem egy hasznos gondolat, hogy

ha a mobil nem okoz problémát, és hasznos taneszközként használják, akkor a közösség hadd döntse el, hogy hogyan kezeli a problémát.

Mi egyébként a középiskolás korosztályban hasonlóan kezeltük a helyzetet, de tulajdonképpen a közösség már eddig is az (ön)korlátozás mellett döntött. Tényleg nagyon nehéz nem ránézni az értesítésekre is, amikor egyébként előveszem a saját telefonomat eredetileg azért, hogy például rákeressek, mit mondott Kossuth.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Molnár Áron: Idős fideszesek lettek öngyilkosok a Fidesz háborús propagandája miatt
Molnár Áron színész-aktivista egy Facebook-posztban számolt be arról, hogy a Fidesz háborús kampánya tragédiákhoz vezetett. Azt állítja, három magánüzenetet is kapott, melyek szerint idős emberek azért lettek öngyilkosok, mert elhitték, hogy a Tisza Párt győzelme háborút hoz.
Fotó: Nagy Bogi - szmo.hu
2026. április 19.



Molnár Áron a bejegyzésében azt fejtegeti, hogy elgondolkodott azon, miként mernek megszólalni a kormánypárti véleményvezérek és politikusok a választás után. „Sokat gondolkozom azon, hogy van merszük megszólalni a Megafonos propagandistáknak, a fideszes celebeknek, politikusoknak a választások után azzal a címszóval, hogy “folytatjuk”, vagy úgy egyáltalán, azon kívül, hogy “bocsánat”, ami ugye nem hangzott el.” Azt állítja, hogy a választásokat követően több tragikus eseményről is értesült.

„Csak eddig 3 privát üzenet futott be hozzám a választások után, hogy a Fidesz veresége után öngyilkosok lettek idősebb fideszes honfitársaink, mert azt hitték, hogy a Tisza párt győzelme miatt most jön a háború és az unokáikat be fogják sorozni és ezt nem akarták megvárni.”

Szerinte „Ez számomra a leváltott rendszer és működtetőinek jóvátehetetlen bűne.” Úgy véli, ezek az emberek azért vetettek véget az életüknek, mert hittek a kormánypárti szereplők háborús riogatásának. Molnár szerint a propaganda azért volt hatásos, „mert sokszor, sokan mondták, megszámlálhatatlan közpénzből, így a hazugságból igazság lett, megteremtve a Fidesz mítoszát, mely szerint a háborútól, a haláltól, csak a Fidesz és Orbán védhet meg. Történelmi szégyen.” Ezt követően kérdéseket intéz azokhoz, akiket felelősnek tart: „Ti, akik ezt okoztátok, hogy van merszetek megszólalni? Hogy gondolhatjátok azt, hogy ennek nem lesz következménye? Hogy meritek azt mondani, hogy folytatjátok? Mit? A hazudozást?”

„Elmentek ezekhez a családokhoz bocsánatot kérni személyesen és elmondani az igazat, hogy becsaptátok őket?”

Majd azzal folytatja, hogy elvárná tőlük, hogy elmondják: „Hogy igazából ez nem is a ti véleményetek volt hanem a Fidesz kampánystratégiájának része? Elmondjátok majd, hogy az ő haláluk a ti lelketeken szárad?” A felelősséget a Megafon, a Patrióta, a kormánypárti televíziók, lapok, influenszerek és politikusok lelkén keresi. Felszólítja őket, hogy fejezzék be a tevékenységüket.

„Arra szeretnélek kérni titeket kellő nyugalommal, amit nagyon nehéz magamra erőltetnem ezeknek a rémtettek tudatában, hogy ezt ne folytassátok.” Azt javasolja nekik: „Nézzetek inkább magatokba, aztán nézzetek szét, hogy mit okoztatok és a legnagyobb szégyen közepette várjátok azt, hogy a törvény keze lesújtson rátok.”

Molnár Áron szerint, ha folytatják a tartalmak gyártását, azzal semmibe veszik a magyar emberek élethez és biztonsághoz való jogát. A posztját azzal zárja, hogy az érintettek életét a szégyennek és a csendnek kellene kísérnie. „Szégyen és csend. Ez a két szó, ami innentől kezdve az életeteket végig kell kísérje. És akkor még olcsón megúsztátok. Isten irgalmazzon a lelketeknek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Nagy Feró a Fidesz vereségéről: Lefőtt a kávé, nekünk annyi!
Nagy Feró az ATV-nek nyilatkozva ismerte el a Fidesz választási vereségét. Az énekes szerint a pártot Orbán Viktor nélkül el sem lehet képzelni, és a bukás után nincs helye magyarázkodásnak.


„Magyarázkodni nem kell, lefőtt a kávé, nekünk annyi” – mondta Nagy Feró, aki szerint a Fidesz elképzelhetetlen Orbán Viktor nélkül. Az énekes hozzátette, bár a párt vezetését szerinte „át tudná venni Lázár, Szijjáró, Semjén, de elveszne az illúziónk, hogy Orbán Viktor a főnök” – írta a HVG az ATV Híradójára hivatkozva.

Dopeman, azaz Pityinger László szintén a csatornának nyilatkozva értékelte a választási kudarcot. A Századvég elemzője, Kiszelly Zoltán is a változás szükségességét hangsúlyozta, mivel szerinte a választók erre szavaztak.

Dopeman szerint „egyszerű trendváltás történt, a Fidesz nem tudott divatos lenni”.

A kormányoldalhoz köthető szereplők reakciói az április 12-i országgyűlési választás eredményére érkeztek, ahol a Fidesz alulmaradt a Tisza Párttal szemben. A végleges adatok szerint a Tisza Párt nemcsak országosan, de az összes megyében megnyerte a listás versenyt.

A nyilvános útkeresést a párton belüli feszült bűnbakkeresés előzte meg.

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője egy nagy vihart kavart írásban „sunyi, pénzéhes potyautasokról” beszélt, akik szerinte belső ellenségként ártottak a kormánypártoknak.

Kocsis Máté szavai heves reakciókat váltottak ki. Wáberer György üzletember azzal vágott vissza, hogy éppen a korrupció elleni fellépése miatt utálták meg a Fideszben. Az ugyancsak árulónak nevezett Balogh Levente élő vitára hívta a frakcióvezetőt.

Majka pedig a közpénzekből finanszírozott luxuséletet és a korrupciót nevezte a vereség valódi okának.

Jámbor András ellenzéki politikus szerint Kocsis írása pontosan megmutatta, miért vesztett a párt: a saját felelősség elismerésének hiánya miatt.

Miközben a Fideszben a belső árulókat keresték, mások eltérő magyarázatokkal álltak elő. A Political Capital elemzése arra figyelmeztetett, hogy a párt a DK sorsára juthat, ha a megújulást továbbra is kizárólag Orbán Viktor személyére építik. Molnár Áron színész-aktivista arról írt, hogy a Fidesz háborús propagandája miatt idős emberek lettek öngyilkosok; állítását független források nem erősítették meg. Jeszenszky Zsolt pedig egy egészen meglepő elmélettel magyarázta a bukást: szerinte Orbán Viktor egy évvel korábbi indiai útja negatív szellemi energiákat szabadított fel.

„Eddig ő mondta meg, hogy mi, hogy, merre, meddig, és amiket mondott, azok bejöttek. Kivéve ez a választás, ez nem jött be” – foglalta össze a helyzetet Nagy Feró.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kövér László a választási vereségről: Lehet, hogy a Sátán most csatát nyert, de Jézus Krisztusé a győzelem
A fideszes politikus Bayer Zsolt műsorában azt mondta, ő nem a választás elvesztése miatt siránkozik, hanem amiatt aggódik, hogy az unokái normális világban nőnek-e fel. Kövér szerint a Fideszben nemcsak a vezetőknek, hanem a közösség minden tagjának önvizsgálatot kell tartania a kudarc után.
DKA - szmo.hu
2026. április 20.



A Fidesz választási vereségét elemezte Kövér László házelnök Bayer Zsolt HírTV-n futó műsorában. A beszélgetés a számokkal indult: a műsorvezető szerint a Tisza Párt és a Fidesz közötti 800 ezres szavazatkülönbséget egy olyan tömeg adta, amely "protestszavazatot" adott le a kormánypárt ellen, és amely döntően első szavazókból, illetve olyanokból állt, akik korábban soha nem mentek el szavazni. Arra a kérdésre, hogy miért nem látták ezt a tömeget, Kövér László a közvélemény-kutatókat tette felelőssé, de hozzátette, ő személyesen tartott az online mozgósítás erejétől.

Úgy fogalmazott, volt benne egy aggodalom, miután a fiatalok körében „nehéz volt elkerülni azt a mérhetetlen elutasítást, felkorbácsolt gyűlöletet, aminek egyébként se oka, se erkölcsi alapja, utóbbi pláne.” Ugyanakkor szerinte akkor sem lett volna más az eredmény, ha időben észlelik a folyamatokat.

„Ne próbáljuk meg azzal nyugtatgatni magunkat, vagy azzal idegesíteni magunkat, pláne, hogy bezzeg ha ezt időben felfedeztük volna, akkor alapvetően gyökeresen más lett volna az eredmény”

– mondta.

A fiatalok "gyűlöletének" okát firtató kérdésre a leköszönő házelnök arról beszélt, hogy találkozott egyetemistákkal a kampányban, köztük tiszás melegítőt viselőkkel is, akiket értelmesnek tartott, de szerinte csak az ellenzéki sajtó és a közösségi média által sulykolt sztereotípiákat mondták vissza. Kövér szerint ezek a fiatalok abból a „kütyüből” tájékozódnak, amit a kezükbe nyomtak, és napi 6-12 órát nézik.

„Én először is nemhogy nem neheztelek erre a fiatal generációra, hanem egyenesen sajnálom és aggódom, aggódom értük, mert olyan manipulációnak vannak kitéve, amire még a legintelligensebbek immunrendszere sem lép működésbe” – jelentette ki.

Hozzátette, a fiatalok valójában nem tudják, miről döntöttek. A felelősséget a szülői és nagyszülői generáción is keresi. „Mit tettünk annak érdekében, hogy legalább a saját családunkban a mi nagykorúvá váló gyerekeink vagy unokáink azok nekünk jobban higgyenek, mint a közösségi média manipulációjának?” – tette fel a kérdést, kiemelve, hogy egy átlagos magyar szülő napi három percet beszél a gyerekével.

A házelnök arról is beszélt, hogy őt nem a választás elvesztése aggasztja.

„Én nem a választások elvesztésén sírok, egyáltalán nem sírok. A Jóisten mindig tudja, hogy mi miért történik. Én azon aggódom, hogy az unokáim egyáltalán normális világban nőnek-e fel, ahol az emberek még tudnak egymással eszmét cserélni a szónak a valóságos értelmében. Ez az igazi tragédia, nem az, hogy mi elvesztettünk egy választást”

– mondta.

Bayerrel ezután egyetértettek abban, hogy míg a mai fiatalok dédszüleinek, nagyszüleinek sokkal nehezebb időket kellett megélniük, például két világháborút, Trianont, vagy a Rákosi-rendszert, hozzájuk képest „mi vagyunk a legszerencsésebb generáció”.

„Hozzájuk képest nekik mi bajuk van? Kérdezem én. (...) Jönnek ők, mint negyedik generáció és azt üvöltik a Hősök teréről, hogy »mocskos diktatúra« és »mocskos Fidesz«. Ezt soha nem fogom megérteni”

– jelentette ki a műsorvezető.

Kövér szerint ezekkel a fiatalokkal a politika nyelvén és közvetítő eszközein keresztül nem lehet beszélni. Felidézte, hogy egy kecskeméti gyűlésen állítása szerint „sátánizmusra meg anarchizmusra hajló szubkultúra gyerekei” őrjöngtek a legordenárébb módon. A politikus állítása szerint nem indulatot érzett, hanem sajnálatot, mert látta rajtuk, hogy boldogtalanok. „Ezeket a gyerekeket nem szereti senki” – vonta le a következtetést, majd odáig vezette le a problémát, hogy a mai tinédzserek szülei a '90-es évek valóságshow-inak „teljesítmény nélküli senkiházijain” nőttek fel.

Szerinte a Fidesz a kultúra és az oktatás terén kudarcot vallott 16 év alatt, de nem a saját tehetségtelenségük, hanem a társadalmi háttér, például a pedagóguskar támogatásának hiánya miatt.

Bayer erre reagálva megemlítette Rudi Dutschke 1968-as, az intézmények elfoglalására vonatkozó stratégiát, amelynek lényege az volt, hogy el kell foglalni az oktatást, a médiát és a művészeti világot, mert ha valaki uralja ezeket a területeket, akkor az ifjúságot is megnyeri magának. Arra a kérdésére, hogy Magyarországon is győzött-e ez az elmélet, Kövér azt mondta:

„Azt, hogy győzött, azért vonjuk kétségbe, mert lehet, hogy a Sátán most csatát nyert, de Jézus Krisztusé a győzelem.”

Szerinte már a 20. században elindult a nyugati világban egy folyamat, amelynek célja egy nemzet mentális és szellemi megfosztása a saját értékeitől, hogy utána bármit meg lehessen tenni vele. Úgy véli, a magyar társadalom eddig a „fék” volt ebben a folyamatban.

Példaként hozta, hogy a választás előtt családok bomlottak fel politikai alapon.

„Fiatal szülők vagy fiatalok, szülők, akik külföldön dolgoznak, azzal álltak az ő szüleik elé, hogy ha nem a Tiszára szavaznak, akkor nem látják az unokájukat többet” – állította.

Szerinte ez a „sátáni folyamat” a családi szeretetközösségek felbomlasztásáig jutott.

A Fidesz megújulásának kérdésétől vonakodott, mondván, a kérdésfeltevés sem tetszik neki. Szerinte nemcsak a vezetőknek, hanem a közösség minden tagjának önvizsgálatot kell tartania. Kifejtette továbbá, hogy a fiataloknak nincs joguk a Fideszről alkotott véleményükhöz.

„Nincsen szabadsága ezt gondolni. Fizikailag természetesen van. De nem érdemeljük ezt, hogy ők egy lendülettel lesöpörjék az asztalról mindezt az erőfeszítést, amit a mi generációnk, a mi szüleink generációja, a mi nagyszüleink generációja (...) ezért az országért tett” – fogalmazott.

Az interjú végén Kövér László a Fidesz szavazóinak üzent. Szerinte a pártot korábban is megpróbálták már likvidálni, például 1992-94 között az SZDSZ, vagy 2006-ban Gyurcsány Ferenc. Mostani helyzetértékelése szerint ugyanez fog következni. „Ahhoz, hogy nekünk ne legyen esélyünk négy év múlva visszajönni azokkal szemben, akiknek a kormányzási képességéről azért egyelőre nem vagyunk meggyőződve, ahhoz a legbiztosabb út azon keresztül vezet, hogy bennünket meg kell próbálni minden jogállamot messze átlépő, figyelmen kívül hagyó lépéssel politikai értelemben likvidálni” – mondta.

Azt is hozzátette: „Hát győztünk, a posztkommunizmus korszaka véget ért, most következik a valódi, újra némi kis nyilas beütéssel. Erre kell felkészülni lelkileg, és nekünk politikailag.”

A megoldást a közösség egyben tartásában látja, a Gladiátor című filmből idézve: „bármi jöjjön ki azon a kapun, csak akkor maradhatunk életben, ha együtt maradunk.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Majka durván kiosztotta Kocsis Mátét és Rákay Philipet: „Ez a két díszfasz”
A zenész egy Facebook-posztban fejtette ki véleményét Kocsis Máté és Rákay Philip nyilatkozatairól. Szerinte a korrupciós vádakért nem a sajtó, hanem a luxuséletet élő, közpénzekből gazdagodó kör a felelős.


Majka a Facebook-oldalán reagált Kocsis Máté és Rákay Philip nyilatkozataira. A bejegyzését azzal kezdi, hogy szerinte „Ez a két díszfasz még mindig nem érti, mi történt.” Majkának az a véleménye, hogy a korrupciós történeteket nem a sajtó, hanem a hatalmon lévők építették fel maguknak.

„A korrupciós történeteket ti magatok építettétek fel. Mégpedig azokon az embereken keresztül, akik a pofánkba nyomták azt az átlagembernek egyébként elképzelhetetlen luxust, amit a túlárazott állami megrendelésekből, meg a közpénzek helytelen felhasználásával, megsápolásával kerestek” – írja, majd hozzáteszi, hogy szerinte ők okozták a rendszer vesztét.

Egy barátját idézve azt állítja: „Minden lófasznak van vége!!” Úgy gondolja, nem kell csodálkozni, „ha a bicskanyitogató pofátlanságnak bicskanyitogatás a vége.” A poszt írója szerint a felelősöknek tudomásul kell venniük, hogy „annak a sok tönkretett életnek, a rengeteg szorongásban tartott embernek most lehetősége van számon kérni a felelősöket.”

Véleménye szerint az ellopott közpénzeknek vissza kell kerülniük azokhoz, akik befizették adóként. Rákay Philipnek címezve azt írja: „Ugye nem haragszol, ha az én Magyarországomban azt a rengeteg manit, amit az ország szépülésére adtam, nem egy 6 milliárdos, szétsikkasztott, förtelmes film formájában akarom viszontlátni?” Azzal folytatja, hogy míg Rákaynak a pénz jól jött a Royal Automobile Club-tagságra, ő „jobban akartam egy bicikliutat Fót meg Újpest közt.”

„És amúgy is, nézd a jó oldalát! Megjelenhetsz majd a tárgyalásokon azokban a szép öltönyeidben, amiket a Guy Ritchie-filmekben látunk azokon a szereplőkön, akik a film végére vagy eldobják a kanalat, vagy a börtönben végzik” – fogalmazott.

Majka szerint Rákay tehetsége abban rejlik, hogy „A Viva TV képernyője után felismerted, hogy nagyobb üzlet a politikában segget nyalni, mint a tévében műsorvezetőként bohóckodni.” Ezzel szemben ő, mint írja, inkább maradna az utóbbinál. A bejegyzésben Unger Annát is idézi: “Az elszámoltatás nem bosszú, a felelősségre vonás nem megtorlás.” Majka szerint ők csupán élnek azzal a jogukkal, hogy megkeressék a felelősöket. Arra is utal, hogy ha minden rosszra fordulna az érintettek számára, akkor is van kiút.

„A pénzetek megvan hozzá. És kiadatás sincs egy csomó olyan országgal, akikkel jóban vagytok, meg amúgy is, amennyi lakást vettek Matolcsyék Dubajban, kényelmesen elfértek mind.” A posztot azzal a gondolattal zárja, hogy a politikai szövetségesek változékonyak, de ha minden kötél szakad, „elég csak Patakynak szólni, és…Irány a Mars!!!!”


Link másolása
KÖVESS MINKET: