prcikk: Hadházy: Csak diktatúrákban fordul elő, hogy ha nem tetszik egy képviselő, nem engedem be | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Hadházy: Csak diktatúrákban fordul elő, hogy ha nem tetszik egy képviselő, nem engedem be

Hadházy Ákosnak még mindig nem engedte meg Kövér László, hogy letegye képviselői esküjét.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. szeptember 01.



Ettől függetlenül a képviselő dolgozik, és arról is van véleménye, mennyire lesz forró az ősz Magyarországon. Nagyinterjú.

– Kapott már levelet Kövér Lászlótól?

– Nem.

– Mit gondol, mikor kap majd?

– Nem tudom. Azt tudom, hogy az ellenzéki pártokat azzal fenyegette, hogy amennyiben nem vesznek részt az alakuló ülésen, akkor csak az őszi időszakban tehetik le az esküt. De ez már részletkérdés. Amit eddig tett, azzal is lábbal tiporja a demokrácia alapjait. Ezt már nem tudja jóvá tenni semmivel sem. Jelenleg Magyarország egy olyan ország, ahol egy parlamenti képviselőt adminisztratív úton akadályoznak a jogai gyakorlásában és még az Országházba sem engedik be. Ez kiderült. Dolgozni szerencsére tudok, azoknak a jóvoltából, akik adományokkal támogatták a munkámat.

Persze, külön törvényt csináltak azért, hogy ne kérdezhessek, de igazából még ez sem jelent semmi hátrányt.

Ugyanis a kormány vagy az állami intézmények eddig sem válaszoltak igazán a feltett kérdésekre, csak az időt húzták vagy mellébeszéltek. Bizottsági tagságot, tisztségeket egyébként sem vállalnék, nem interpellálgatnék, nincs értelme. Persze, ha továbbra is marad ez a helyzet, akkor nyilván megint kell támogatást kérnem az emberektől. A jelenlegi összeg nyár végéig elegendő.

– A mentelmi joga az megvan?

– Igen, az megvan.

– Két abszurd titulus született a modern magyar közjogban, az egyik Deutsch Tamáshoz kapcsolódik, aki leendő sportminiszter volt, illetve most ön, aki leendő képviselő.

– Ez így nem helytálló. Én képviselő vagyok a zuglóiak jóvoltából. Megvan a megbízólevelem, a mandátumomat a többiekével együtt igazolta az új parlament. Az viszont csak diktatúrákban fordul elő, hogy ha nem tetszik egy képviselő, akkor nem engedem be az épületbe sem.

– Mi volt a legszomorúbb pillanat az ön számára április 3-án?

– Nyilván, mint sokaknak az, amikor láttuk az eredményeket és fél órán belül kiderült, nemcsak kormányváltás nem lesz, de marad a kétharmados Fidesz. Persze voltak még szomorú történetek, viszont a legszomorúbb az volt, ami utána következett.

Az azt követő hetekben kiderült, hogy az ellenzék nem tanult semmit.

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mit kellene csinálni, én már aznap este egy posztban megírtam, hogy ezekkel a játékszabályokkal nem lehet választást nyerni. Utána csak én beszéltem arról, hogy ezek nem valódi választások voltak, hanem csak egy kívülről választásnak kinéző, azt imitáló termék. Nem juthatunk el valódi választásokig addig, amíg például az ellenzék négyévente öt percet kap a közmédiában. Tehát nem maga az eredmény volt a legszomorúbb nekem, mert erre igazából számítani lehetett, bár az utolsó napokban még engem is átjárt valamiféle optimizmus. Amíg ilyen játékszabályok vannak, amíg mindent megengedünk nekik, addig mindent meg is fognak csinálni.

– Ha így van, nem lett volna tisztább el sem indulni ebben a választási rendszerben?

– Ez egy örök dilemma. Miután az ellenzék úgy döntött, hogy részt vesz a választáson, én is elindultam. De ha már így alakult, fontos lenne, hogy a parlamenti mandátummal élni tudjunk, hogy

ne a Fidesz által ránk osztott szerepet játsszuk el: azt a színházat, hogy itt demokrácia van.

Nekünk úgy kellene politizálni, hogy világossá tesszük: ebben nem veszünk részt. És azt is ki kellene fejezni, nem fogadjuk el, hogy a következő választást is ilyen keretek között rendezzék meg.

– Hogyan várhatunk egységes és határozott cselekvést attól az ellenzéktől, amelyik április harmadikán este nemhogy nem állt a közös miniszterelnök-jelölt mögé, hanem azonnal elkezdték támadni?

– Én sem voltam a színpadon, de ott voltam a legszűkebb stábommal. Ha hívnak, odaállok, bár én nem vagyok pártelnök. Azonban az azt követő reakciók valóban helytelenek voltak. A miniszterelnök-jelölt is nyilvánvalóan követett el komoly hibát, sőt hibákat, de nem ezek a hibák voltak alapvetően a vereség okai. Hanem azok a játékszabályok, melyekről korábban már beszéltem. Ilyen keretek között ezt lehetett elérni.

– Egyáltalán: létezik működő ellenzék Magyarországon?

– Folytatva az előző gondolatot: mivel az ellenzék nem fogadta meg, nem értette meg, vagy nem akarta megérteni a javaslataimat,

jelenleg az ellenzék arra jó, hogy díszletként szolgáljon a parlamentben, erősítve a rendszert.

Én arról már letettem, hogy ezt az ellenzéket meggyőzzem. Próbáltam sokszor, nyilvánosan, színfalak mögött, észérvekkel elmagyarázni, miért helytelen, amit tesznek. Nem mondom, hogy senki sem érti, de a többség nem érti, vagy nem akar változtatni. Ezzel együtt azt mondom, hogy csak akkor van értelme bármilyen ellenzéki politizálásnak, ha a következő választás már más körülmények közt zajlik. Sok múlhat azon, hogy az EU milyen feltételekkel hajlandó folyósítani a támogatásokat. Például, ha megkövetelik az uniós ügyészséghez való csatlakozást, már mások lesznek a körülmények az országban. Picivel nehezebb lesz átjátszani a miniszterelnök köre számára a forrásokat, mint eddig. Persze, már így is irdatlan forrásokkal rendelkeznek a NER emberei.

– Nyáron rengeteg magas labda volt, amivel az ellenzék nem tudott mit kezdeni. A kata-törvény, a rezsiemelés, a miniszteri és miniszterelnöki bérek emelése, miközben elszállt az infláció, és sorolhatnám. Nem látni valódi cselekvést.

– Az, hogy ilyen hibák ellenére ez a kormány hatalmon tudott maradni, nyilván részben az ellenzék felelőssége is. De azt gondolom, hogy a kiépült propagandagépezet is sokat tesz azért, hogy ez így maradjon. Az ellenzék felelőssége, hogy az elmúlt időszakban semmit sem tett ez ellen a propagandagépezet ellen.

– És most sem tesz.

– Igen, most sem tesz. Az ellenzéki politikusok nincsenek abban a helyzetben, hogy ezen változtatni tudjanak. Csak az emberek tömegei képesek változtatni. A legfontosabb feladatomnak ezért azt tartom, hogy az embereket mobilizáljam. Ahhoz persze, hogy az emberek mozduljanak, azt kellene látniuk, hogy az ellenzék is komolyan tesz a változásért. Amikor a választások után viták indultak, hogy kinek a felelőssége a kialakult helyzet, akkor sajnos pár megmondóember azt mondta, nem kell ilyen „szimbolikus ügyekkel” foglalkoznunk.

Mára már ott tartunk, hogy a legkevésbé sem szimbolikus, nagyon is konkrétan húsbavágó ügyekkel sem foglalkozik az ellenzék a kellő intenzitással.

Például, amikor a kata-törvényről szavazott a parlament, akkor a parlamenti képviselőknek nem kellett volna visszamenni a parlamentbe, hanem ott a hídon kellett volna elmondaniuk a beszédeiket, amelyeket a vitára szántak. Azt mondhatták volna, hogy annak ott úgy sincs semmi értelme. Néhány képviselő kijött, de szépen vissza is mentek a parlamentbe. Amíg az emberek nem látják, hogy komolyan gondolunk ügyeket, addig nem fognak segíteni a nyomásgyakorlásban. Amikor a rabszolgatörvény elleni tiltakozások voltak, és komolyan beleálltunk, akkor jöttek az emberek. Kijöttek a Kunigunda utcába a téli hidegben. De utána felhagytak a pártok az ellenállással, jött az európai parlamenti választás, aminek az eredménye valamiért megnyugtatta őket, pedig a számok semmit nem mutattak, ami optimizmusra adott volna okot.

– Én úgy emlékszem, hogy azzal lett vége, hogy reggel még megfogadták, hogy addig nem hagyják el az épületet, amíg eredményt nem érnek el, és délután diadalmasan kijöttek, eredmény nélkül.

– Az egy nagyon szomorú történet volt. Engem addigra már kidobtak, de utólag tudom rekonstruálni, hogy mi történt.

Molnár Zsolt valahogy bejutott – amikor már senki nem tudott bejutni a házba, őt beengedték a rendőrök, aztán valahogy rábeszélte a képviselőket, hogy jöjjenek ki.

Ezek nem jó dolgok...

– Molnár Zsolt miért akarta rábeszélni a képviselőket?

– Ezt nem tudom kommentálni.

– Vannak, akik azt mondják, a Fidesznek megvannak az emberei az ellenzéki pártokban...

– Annyit tudok mondani erre, hogy az ellenzéken belül vannak olyan politikusok, akik akarva vagy akaratlanul úgy politizálnak, ami megfelel a Fidesznek. Már elmondtam korábban is azt a történetet, hogy LMP-s koromban a Fidesztől érkező törvényjavaslatot hoztak nekem, hogy ezt be kellene adni, és akkor annak örülne a Fidesz és megszavazná...

– Kik voltak a postások?

– Akkor sem és most sem tudom elmondani. Csak azt mondhatom el, amit bizonyítani tudok. De annyit azért tudok mondani, hogy például az, amikor az MTVA-ból kijöttek a kollégák, az teljesen egyértelműen a Fidesznek kedvező döntés volt.

– Értem...

– Szeretném hangsúlyozni, hogy mindezek mellett sokan tisztességesen dolgoznak az ellenzéki pártokban. Vannak fontos és hiteles megnyilvánulások is. Például amikor Donáth Anna arról írt, hogy hazugság lenne az embereket azzal áltatni, hogy közel van a kormányváltás, hogy meg lehet most buktatni ezt a kormányt. Miért lehetne, miért menne el, amikor a főügyésztől, a Kúria elnökén át az Alkotmánybíróság tagjaiig mindenki a hatalom zsebében van! Ki kell nézni Törökországba, Oroszországba. A hazainál sokkal rosszabb gazdasági helyzetben is stabilak azok a rendszerek.

Azért, mert már kiléptek abból a demokratikus rendszerből, ahol egy ilyen romlás szükségszerűen vezet a kormányzat bukásához.

– Tegye fel az ellenzék a kezét?

– Dehogy! Ha sikerül mozgósítani a tömegeket, akkor nyomatékot adhatunk konkrét követeléseknek. Mert lesznek elégedetlen tömegek. Ezeket az energiákat lehetne becsatornázni értelmes cselekvés irányába. Az nem elég, hogy Orbán takarodj, de például a választások játékszabályainak a megváltoztatását követelhetjük. Vagy a kormányzati hirdetések szigorú szabályzását, hogy ne lehessen milliárdokkal megtámogatni a kormánypropagandát. És ami nagyon fontos, a közmédia vezetésébe feles alapon bejuttatni az ellenzéket, hogy a tájékoztatás elfogultsága megszűnjön.

– Itt van előttünk az ősz. A rezsiszámlák miatt sokan kétségbeejtő helyzetbe kerülhetnek. De életszerű az, hogy a létbizonytalanság szélén álló tömegek a médiapluralizmusért tüntessenek?

– Talán nem az egzisztenciálisan legkiszolgáltatottabbak fogják tudni majd ezt kivívni, hanem azok, akiknek van vesztenivalójuk. Persze, a legszegényebbek, az igazán elkeseredettek is sokat segíthetnek, ha hajlandóak kijönni tüntetni. Fontosak a szociális kérdések, de

azt mégsem nem mondhatjuk, hogy jöjjön vissza a rezsicsökkentés, mert ez nem tartható. Pont az elhibázott gazdaságpolitika vezetett ide, hogy Magyarországon sokkal fájdalmasabb a válság, mint máshol.

Persze követelhetjük, hogy a kormány segítse az elesetteket, de minden ilyen harc kudarcra van ítélve addig, amíg a hatalom kezében tartja a propagandagépezetet. Törökországban 80% az infláció, évek óta rohamtempóban romlik a líra, de a kormány a helyén van. Az orosz gazdaság is óriási bajban van, de az oroszok négyötöde támogatja Putyint és a háborút. Nehezen, rosszul él, de támogatja. Azt kell megérteni, hogy amíg ez a gépezet a kormánynál van, addig nem beszélhetünk tiszta és tisztességes választásokról. Ezt a kormányt parlamenti választásokon kell legyőzni, parlamenti ellenzékként mást nem mondhatunk, de a szabályok megváltoztatásáért küzdeni kell!

– Tehát értsem úgy, hogy van egy tömeg és van egy élcsapat, aminek tematizálni kell a tömegek elégedetlenségét?

– Ez lenne az ellenzéki politikusok feladata.

– De ezt nem látom. Viszont nyakunkon az ősz, és ha például a rezsiemelés miatti elégedetlenség artikulálatlanul jelenik meg, abból akár tragédiák is lehetnek.

– Egyetértek, én ezen dolgozom. Biztos, hogy az elégedetlenség meglesz, de annak célt kell adni.

– Ön az ellenzéken belül egy magányos harcos...

– Szinte mindig megkapom ezt a frázist, hogy én magányos harcos lennék, de nem vagyok az. Érzem az emberek segítségét, támogatását. Információkkal is segítenek, most, amikor Kövér házelnök nem hajlandó felesketni, anyagi támogatást is kaptam. Ezek, higgye el, nagyon fontos dolgok.

– Attól még ön egyedül nem tudja megnyerni a választásokat, még feles többséggel sem.

– Tény, hogy a mai ellenzékből nem nagyon sikerült meggyőznöm a kollégákat. Nem mondom, hogy senkit és semmiről, mert a Momentumban sokan megértették, mit akarok – az más kérdés, hogy a végén mégsem jöttek velem. És az is tény, hogy szervezettségre szükség van, anélkül nem megy. Kérdezték többen, hogy alapítok-e pártot, szerintem ez most részletkérdés.

Amíg nincsenek tiszta szabályok, addig a legjobb pártot is ledarálná a Fidesz.

Az biztos, hogy én nem akarom szaporítani az egyszemélyes pártok számát, van elég így is belőlük. Csak akkor érdemes ezt csinálni, ha sokan vagyunk és komoly szakemberek vesznek benne részt, akik már letettek valamit az asztalra.

– A családja hogyan tolerálja mindezt?

– Én komolyan azt gondolom – remélem el is hiszik nekem –, hogy amennyiben azt mondanák, hogy ezt már nem tudják elviselni, akkor abbahagynám. De látják, hogy mi megy az országban, és megértik, miért csinálom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Felföldi József megüzente Orbán Viktornak: A választást is ezért fogja elveszíteni a Fidesz
A Quick Milk szívószálak gyártója, a Facebookon fejtette ki véleményét a miniszterelnöknek. Az üzletember szerint a 16 évnyi kormányzás alatt annyira megrendült a bizalom, hogy a magyarok már a valós veszélyeket sem veszik komolyan.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 07.



A Quick Milk szívószálak gyártójaként ismert debreceni üzletember egy friss Facebook-posztban szólította meg Orbán Viktort, reagálva a Török Áramlat gázvezeték körül kialakult helyzetre és a kormányzati kommunikációra.

Felföldi József a bejegyzés elején leszögezte, bár vannak fenntartásai, nem ért egyet azokkal a véleményekkel, melyek szerint a miniszterelnök a gázvezeték elleni állítólagos szabotázzsal egy olyan vészhelyzeti állapotot készítene elő, amivel elhalaszthatná a választást. Szerinte a valódi probléma ennél sokkal mélyebb.

„Hanem az a szégyen, hogy 2026 tavaszán Magyarország és a magyar nemzet itt tart. Hogy egy lyukas garast nem ér annak az embernek a szava, aki több mint 30 éve részese a közéletnek, és aki 16 éve vezeti ezt az országot” – fogalmazott.

Az üzletember szerint Orbánék 16 év alatt annyit hazudtak, hogy a magyarok már senkinek nem hisznek, a miniszterelnöknek pedig végképp nem. Ez a fajta bizalomhiány a választás előtt a felmérésekben is megmutatkozik.

Felföldi valósnak tartja az energiaválság fenyegetését, de úgy látja, a hitelesség hiánya miatt a társadalom már a reális veszélyt sem veszi komolyan.

„Áll a nemzet egy nagy fenyegetés előtt, egy – szerintem valós – fenyegetés előtt, mert igen, akármennyire is nem akarnak vele szembenézni az emberek, jön az energiaválság, és ez sorsokat, életeket fog átírni. Szóval állunk ezzel a nagy fenyegetéssel szemben, közben akár az is lehet, hogy valaki valóban a stratégiai infrastruktúránkat akarja tönkretenni, de mi, magyarok már egy ilyen helyzetben sem tudjuk komolyan venni a veszélyt, mert nem hiszünk magának” – írta.

„És az a helyzet, Orbán úr, hogy a választást is ezért fogja elveszíteni a Fidesz” – magyarázta.

Az üzletember szerint a „legnagyobb szégyen” Orbán Viktorra nézve az, hogy sokan csak azért szavaznak majd Magyar Péter pártjára, mert „el akarják takarítani” őt és a „belterjes társaságát”. Ezt a vélekedést támasztja alá az a friss kutatás is, amely szerint a választók egy szűk relatív többsége már alkalmasabbnak tartja a TISZA Párt vezetőjét a miniszterelnöki posztra.

Felföldi József a bejegyzését egy személyes, Orbán Viktornak címzett mondattal zárta: „De Önnél még az ördög is vonzóbb választás lenne a szavazólapokon.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Orbán Viktorban túl nagy volt a mohóság, és amikor rosszul megy az embereknek, akkor ez duplán, triplán visszaüt
Orbán Viktor 16 éve nagyon gyorsan felszámolta azokat a független intézményeket, amelyek a hatalmát korlátozták volna. Az emberek azonban sokáig megengedőek voltak, és csak fokozatosan értették meg, milyen rendszerben élnek. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Amikor Orbán Viktor 2010 április 25-én, a választás éjszakáján este bejelentette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, nem is titkolta, hogy rendszert akar építeni, nemcsak új kormányzati ciklust kezdeni. Ennek ellenére a társadalom többségének csak fokozatosan vált nyilvánvalóvá, hogy mindez nemcsak retorika, hanem program. Lett új médiatörvény, alaptörvény, választójogi törvény, sorra került a közoktatás, a bírók jogállása, és sorolhatnánk tovább. A politika iránt nem érdeklődők sokáig beérték a viszonylagos gazdasági prosperitással, nem törődtek az egyre nagyobbra hízó oligarchákkal. Ami igazán figyelemreméltó teljesítmény volt, hogy miközben az intézkedésekkel a felső, vagyonos réteget hozták helyzetbe, a szavazóbázisukat az alsó rétegekből bővítették ciklusról ciklusra.

Mi adta a rendszer stabilitását, és mikor indult el a rezsim hanyatlása? Egy esetleges Fidesz-vereség elindíthatja-e a párt MSZP-sedését? Somogyi Zoltán szociológussal folytatjuk korszakértékelő beszélgetéseinket.

— Ha ezt a 16 évet akarjuk végigvenni, mi volt a startpont? Milyen állapotban volt az ország, a pártok és a társadalom 2010 áprilisában, amikor Orbán Viktor bejelentette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét?

— A legjobb szó talán a várakozás. Gyurcsány Ferenc utolsó időszakának kapkodása és szétesettsége nemcsak az ellenzéki szavazókat, hanem a kormányoldalt és az egész közvéleményt is megrendítette. Elveszett róla az a kép, hogy modern, nyugatias, kormányzóképes figura, aki valami újat hoz. Orbán Viktor erre az igényre jelentkezett be: azt ígérte, hogy egészen más politikát csinál. Ebben valódi szociális követelések is megjelentek, elég a szociális népszavazásra gondolni. Az üzenet mindenesetre az volt, hogy valami új kezdődik. És ezt némi iróniával mondom, mert 16 évvel később mintha hasonló helyzet állna elő, csak most Orbán Viktor van Gyurcsány Ferenc szerepében.

— Sokan, még a Fideszt nem pártolók közül is azt mondták, nem is baj a kétharmad, mert legalább meg tudnak valósítani régóta halogatott dolgokat.

— Igen, erről nagy vita folyt, és a liberális értelmiség egy része is helyeselte akkor Orbán kétharmadát. Babarczy Eszter szerkesztett is erről egy vitakötetet, érdemes megnézni, kik szerepeltek benne.

A liberális értelmiség számos tagja is azt gondolta akkor, hogy helyes, ha Orbán Viktor kétharmadot szerez.

Szerintem ez egy védhetetlen pozíció, mert nincs olyan helyzet, amikor örülni kell annak, hogy valaki teljesen kontroll nélküli hatalmat szervez magának, olyan alkotmányozó többséget, amelyhez senki másra nincs szüksége. Az alkotmány elvileg a nemzet közös normarendszere, nem egyetlen párté. Már korábban is volt kétharmad Magyarországon, de az koalíciós kétharmad volt: két eltérő irányzatú párté, belső törésvonalakkal. Azonban akkor Horn Gyula például négyötödöt szeretett volna a kétharmados döntések mögött látni, vagyis az ellenzéket is bevonni. Orbán Viktor másként gondolkodott: úgy tekintett a kétharmadra, mint kizárólag a saját politikai felhatalmazására, és ennek megfelelően is használta.

— A magyar alkotmányos rendszer a torzító választási rendszer miatt eleve magában hordozta a kétharmad lehetőségét, ami 1994-ben már ki is derült. Nem az alapító atyák hibája volt, hogy ezt megengedték?

— Az alapító atyák hibája az volt, hogy a térségben egyedülálló módon kétharmados parlamenti többséggel bármit meg lehet csinálni. Nehéz ezt kezelni, mert ha nagyon eldől a politika egy irányba, annak komoly gyakorlati következményei lehetnek. Láttunk koalíciós és személyes kétharmadot is. Az országot most az nyomja, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag kontrollálatlan hatalmat gyakorol, és megtörténhet, hogy április 12-én erre nemet mond az ország.

— Akkor jöhet egy arányosabb választási törvény?

— Az akkor jöhet, ha kétharmadot szerez a parlamentben egy új erő, amelyik ezt a döntést a saját sikerének kellős közepén meg akarja hozni. Ebben van a bizonytalanság jelenleg: miért is gondolna arra, hogy változtasson azon a rendszeren, amelyik kétharmadot csinált neki?

— Amikor Orbán Viktor bejelentette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a társadalom számára mikor vált világossá, hogy itt valami egészen más kezdődött el?

— Ezt nehéz egy ponthoz kötni.

Az emberek fokozatosan értették meg, milyen rendszerben élnek. Amíg a problémák nem gyűltek össze, a közvélemény megengedő volt.

Orbán nagy szerencséje az volt, hogy az első időszakban a világgazdaság is kedvező volt, jöttek az uniós támogatások, sokan érezték úgy, hogy valamivel jobban megy nekik. Ilyenkor kevésbé kérdeznek rá arra, mit tesz a hatalom a közpénzekkel. Ez akkor fordult meg, amikor a gazdaság már nem ment jól.

— Ez a Covid után történt?

— Igen. Addig a választók sok mindent eltűrtek, amíg a saját életükben nem érzékelték a romlást. Ez 2022 őszétől következett be érezhetően, amikor az újraválasztott Orbán-kormány kemény megszorítást hajtott végre, majd 2023-tól következett a rekordinfláció.

— A rendszer kiépítése szempontjából mik voltak azok a lépések, amelyek valóban NER-ré tették ezt a rendszert?

— El kellett foglalni a közjogi intézményeket: az Alkotmánybíróságot, a bíróságokat, az ügyészséget, az Állami Számvevőszéket, vagyis mindazt, ami korlátot jelenthet. Ez gyorsan meg is történt.

Megváltoztatták az igazságszolgáltatás struktúráját: megszüntették a Legfelsőbb Bíróságot, és a hivatalban lévő legfőbb bírót eltávolították. Ilyen nem volt Európában sehol, hogy hivatalban lévő főbírót fosztanak meg a tisztségétől.

A hivatalt is eltüntették, lett helyette a Kúria. Orbánnak az a modell kellett, hogy mindenhol ő legyen. Kicsit úgy kell elképzelni, mint az NB I-et: persze ott is vannak egymással versengő csapatok, de a miniszterelnöknek az tetszik, ha minden csapat valahogy a NER-hez köthető. Gyakorlatilag nincs verseny, mert minden csapat ugyanazon tulajdonosi kör alatt játszik. Körülbelül így nézett ki az elmúlt időszakig a politikánk is.

— Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ennek az egyik legfontosabb pontja a médiatörvény volt?

— Nem feltétlenül ezzel kezdeném, de a média kulcsterület volt. Orbánék azt hitték, hogy a nyilvánosság teljes tere elfoglalható az állami médiával és a felvásárlásokkal. Ebben fontos szerepet játszott az is, hogy az MTI ingyen adta a híreket, és ezzel szétverte a korábbi hírügynökségi piacot.

Az volt az elképzelés, hogy a rádiók és tévék mindenütt az állami hírügynökség anyagait használják, és a propagandahírek uralják a teret. Csakhogy ezt benézték.

A nyilvánosság szerkezete megváltozott: közösségi média, új médiacsoportok, véleményvezérek jelentek meg. Ma már nem lehet teljesen elzárni az embereket az információtól.

— Végül mi volt az a társadalmi bázis, amire Orbán fel tudta építeni a „centrális erőtér” modelljét?

— Orbán társadalomképe szerint minél több kiszolgáltatott helyzetű választó van, annál stabilabb a kormányzás.

Nem a polgári Magyarország megteremtése lett a cél, hanem a kontrollálható választóé, aki függ az államtól.

Ezt két irányból építette: a legszegényebb rétegek és a nyugdíjasok felől. Mindkét csoport erősen államfüggő, ezért politikailag is mozgósítható. Ugyanezt a logikát terjesztette ki a gazdaságra is: minél több vállalat, minél több kulcspozíció kötődjön hozzá, és alattuk minél több ember függjön a rendszer fennmaradásától. Ez az orbáni modell, és ez kifejezetten a polgárosult ország ellentéte.

— Furcsa ellentmondás, hogy miközben a Fidesz milliárdosok pártjává vált, és a középosztályt támogatta például az adópolitikájával, mára a „melósoktól”, az alsóbb rétegektől várja a hatalom meghosszabbítását. Hol csúszott ez el?

— Az első ciklusokban a munkaalapú gazdaság logikája részben meg is valósult: papíron azok kaptak, akik dolgoztak. De a legalsóbb rétegeket is ebbe a keretbe húzták be a közmunkával. Így elviekben ők is dolgozó emberekké váltak, valójában viszont kiszolgáltatottá a helyi polgármestereknek és vezetőknek. A kettő nem zárta ki egymást: lehetett egyszerre beszélni munkáról és építeni a politikai függést.

A polgárság erősítése önmegtartóztatást kívánt volna: azt, hogy minél többen tudjanak az államtól független gazdasági pozíciót építeni.

Orbán ehelyett inkább az állam közvetítésével terelte maga alá az embereket. Ugyanakkor a gazdasági fellendülés éveiben kiépült egy másik világ is, főleg a városokban, ahol sokan kevésbé függtek az államtól. Ez a választási eredményeken is látszott: Budapesten és az egyetemi nagyvárosokban egyre erősebb lett az elégedetlenség az orbáni modellel.

— Ennek ellenére 2022-ben kétharmaddal nyerték a választásokat.

— 2022 rendkívüli helyzet volt. Még nem volt gazdasági válság, de bejött a háború rémképe, és Orbán egy rendkívül gyenge ellenfelet kapott Márki-Zay Péter személyében, aki ügyetlenül belesodródott abba a narratívába, hogy háborúpárti. Ráadásul a mögötte álló ellenzéki pártok egymást és a saját miniszterelnök-jelöltjüket is fúrták. Ez most nem állítható elő ugyanígy.

— Vajon a terv része volt-e, hogy tömegeket szegénységben és kiszolgáltatottságban tartva épít magának bázist, vagy csak melléktermék?

— Ezt tőlük kellene megkérdezni, de a struktúra ezt mutatja. Egy országban sokszor nem az ideológia a döntő, hanem az, milyen hatalmi szerkezet épül ki. Magyarország régóta küzd azzal, hogy a politikai elit inkább függésben tartja azokat, akik nem részei a hatalomnak. Orbán Viktor esetében ugyanez látszott:

ő a kormányzás kényelmesebbik útját választja.

Ez már a szociálisnak nevezett népszavazásnál is látszott. Amikor azért kampányolt, hogy ne kelljen 300 forintos vizitdíjat fizetni, már csak az volt a kérdés, hogy amikor ő kormányoz, akkor is ebbe a kényelembe akarja-e helyezni az országot. Hogy jó-e ha az embereknek nem kell semmilyen kényelmetlenséget vállalniuk azért, hogy változás történjen, inkább lépésről lépésre, lassan süllyedjen minden egyre lejjebb? Vagy az élére áll a változásoknak, és azt mondja, hogy mostantól nem így fogunk élni, hanem megpróbálunk egy minőségibb életszervezést kialakítani, és ebben gyertek velem. Orbán Viktor az előbbi utat választotta, azt a kényelmes megoldást, hogy nem nyúl bele az érzékeny területekbe. Az egészségügybe, oktatásba csak annyiban nyúlt bele, hogy centralizálta azokat. Az pedig azért kellett neki, mert akkor a közbeszerzési gyakorlat is centralizált lehetett. Itt nagyon-nagyon sok pénzről beszélünk, amit Orbán magához közel tudott húzni.

Csakhogy, ha egy rendszer rossz, rosszul működik, és nem nyúlunk hozzá, akkor évekkel később még rosszabbul fog működni.

És ezt láttuk az összes állami szolgáltatáson: annyira lerohadtak az elmúlt időszakban, mert nem foglalkoztak velük, nem voltak a politika homlokterében, hogy ez már egyre feltűnőbb lett. Egyre több olyan hír jött ki a nyilvánosságra, amelyik érintette azt, hogy ezek az állami szolgáltatások nem működnek. Orbán kényelmes volt, miközben persze fülkeforradalmat hirdetett. A forradalomból körülbelül annyit állított elő, hogy majdnem minden állami intézménynek megváltoztatta a nevét, hogy ebből a leggiccsesebbet és legízléstelenebbet mondjam, az állam által centralizált dohányboltok is megkapták a Nemzeti Dohánybolt nevet.

— Van egy ilyen mondás, hogy az egészségügy és az oktatás területén a kivéreztetés tudatos döntés volt. Lehetséges ez?

— Teljesen logikus. Rövid távon hasznot hoz, hosszú távon viszont romlást. Most ezt látjuk: az elmúlt négy évben az embereknek nem lett jobb, inkább rosszabb lett. Ebből jött az elégedetlenség, és ezzel együtt az a felismerés is, hogy a 16 év alatt nem történtek olyan nagy pozitív változások, mint amit a rendszer saját magáról állított.

— Számomra érthetetlen, ami az egyházak körül történik. Hogyan sikerült ezt a keresztény kurzust felépíteni egy alapvetően nem vallásgyakorló társadalomban?

— Sok ember keresi a hitét, a politikai kereszténység erre kínál keretet. De amikor mindezt állami pozícióból hangsúlyozzák, érdemes szkeptikusnak lenni, és megnézni a gyakorlati okokat is. A rendszerváltás után nem volt ügynöknyilvánosság egyházügyben sem, vagyis nem történt valódi szembenézés. Emellett az egyházak speciális költségvetési és adózási helyzete is sok előnyt kínál az állammal kötött megállapodásokban. Cinikusan hangzik, de itt is érdemes azt kérdezni: milyen egyszerű gazdasági érdekek húzódnak a háttérben? Ettől még az ideológia fontos: Orbánnak szüksége van arra, hogy patriótaként és keresztény-nemzeti vezetőként határozza meg magát. Vegyük ebből a patriótát. Ez egy ideológiai szerep, még akkor is, ha teljesen üres, ha tartalmilag nézzük. Mert a patrióták európai közössége nem létezik,

mindenki máshol és máshogy patrióta.

Andrej Babiš például Csehországban soha nem menne az Európai Unió ellen, a Le Pen-i Nemzeti Tömörülés teljesen mást gondol az orosz-ukrán konfliktusról, mint Orbán. Nem is működnek együtt igazán a patrióták az Európai Parlamentben, mert össze-vissza szavaznak. De ettől még az az ideológia, hogy ő patrióta, fontos neki, mert ha nem mondaná, akkor azonnal szétesne a kormányzása. Így az is, hogy keresztény-nemzeti politikát visz, szintén egy nagyon fontos ideológiai alap, ami azért megfogja a választókat, és ezzel bent tartja a politikában az orbáni megoldást.

— Nem kerülhetjük meg a korrupció kérdését sem. A központosított hatalom eszköz volt ahhoz, hogy később haveri kapitalizmust építsen, vagy menet közben jött meg az étvágy?

— Azt nem tudhatjuk, mi volt a fejében. Kívülről annyi látszik, hogy

a miniszterelnök a szűk családi körnek és a barátainak juttatta a fél országot, és ezt nem is különösebben rejtegette.

Ehhez persze kellett a kontrollintézmények kiiktatása. Orbán a Simicska-konfliktusban követett el hibát. Simicska úgy érezte, hogy megállapodott Orbán Viktorral: a miniszterelnök viszi a politikát, Simicska meg a gazdaságot, tehát a gazdasági szereplőkre Simicska Lajosként nagyon fontos hatással kell, hogy legyen. Orbán meg úgy érezte, hogy Simicskának inkább őt kéne szolgálnia, nem mellérendelt szereplőként kellene működnie. Megszabadult Simicskától, emlékszünk a G-napra. Akkor Orbán Viktor úgy érezte, hogy most átvette Simicskától a gazdasági pozíciók kialakításának a szerepét miniszterelnökként, tehát a politika mellett ez is az övé már. És eldöntötte, hogy még egyszer egy Simicska-helyzetet nem állít elő, ezért a nagyon szűk baráti kör, sőt, a család lesz az, aki megkapja a közvagyont.

Az, hogy ennyire közel húzta magához ez a területet, hogy ennyire látványossá tette saját családjának a gazdagodását, illetve, hogy a gyerekkori barátja lett Európa és a világ egyik leggazdagabb embere, nagyon-nagyon látványos visszaélést mutatott.

Megtehette volna, hogy ezeket a gazdasági pozíciókat 20-25 olyan szereplőre rakja át, akik nem azonosíthatóak be ennyire Orbán-közeliséggel. És akkor máshogy nézne az ország ezekre a gazdagodásokra. Orbán Viktor itt komoly hibát követett el. Túl nagy volt a mohóság. És amikor rosszul megy az embereknek, akkor ez duplán, triplán visszaüt.

— A külpolitikai fordulat is hiba volt? Hiszen mára teljes elszigetelődéshez vezetett.

— Inkább onnan kezdeném, hogy Orbán Viktort erős politikai szereplőnek tartják Európában és Amerikában. Ezt elérte. Az más kérdés, hogy mire megy vele. Ahogy Trump kívülről hozzájárult ahhoz, hogy Európa összezárjon, Orbán belülről bontotta a szövetséget azzal, hogy állandóan az akadályozó szerepben lépett fel, nem mellékesen az orosz érdekeknek megfelelően. Nem tudhatjuk, mi áll pontosan Orbán Putyin iránti elköteleződése mögött, miközben nem tesz jó neki, hogy így beszél az Európai Unióról, amelyet a magyarok többsége továbbra is támogat. De az biztos, hogy ez a politika is afelé tolja Európát, hogy erősebben szervezze meg saját egységét, miközben egy többsebességes Európa kialakulását is katalizálja: kitaszítja a perifériára azt, aki szembemegy vele - így Orbánt és vele együtt minden magyart is.

— A gyermekvédelmi botrányból kinőtt egy új politikai erő, aminek a gyors felemelkedését a gyenge gazdasági teljesítmény is táplálta. Most, két héttel a választások előtt, ott tartunk, hogy nincsenek se kül-, se belpolitikai sikerek, csak egy rendeleti úton kormányzó, monolit hatalom. Hogyan jutottunk idáig?

— Sok tényező vezetett ide. A négy évvel ezelőtti, 2000 milliárd forintos osztogatás segített megnyerni a választást, de olyan inflációt is rászabadított az országra, amit már nem tudtak kezelni. Az ebből fakadó elégedetlenségből született meg a Tisza, és erre épült rá Magyar Péter. Orbán most is azt hitte, hogy az osztogatás újra működni fog, de nem így lett: nem hozott plusz szavazót, sőt lehet, hogy rontott a helyzetén. Ez arra utal, hogy a választók tanulnak. Ezt mutatják egyes, korábban fideszes társadalmi csoportok, például vidéki kis- és középvállalkozók, akik ma már nem támogatják az Orbán-rendszert. Közben zajlik a generációváltás is:

a 30 év alattiak körében már nagyon alacsony a Fidesz támogatottsága. Az elmúlt 16 év alatt belépett egy új szavazói nemzedék, és ez sok mindent megváltoztat.

— Beszéljünk a végjátékról. Hogyan kezelne egy vereséget egy ilyen típusú vezető?

— Nem szeretnék jósolni, mert fogalmunk sincs, valójában hány szavazót vesznek meg, és ez döntő lehet. Az viszont nagyon nem mindegy, mit látunk majd az eredményben. Ha a Fidesz magabiztosan nyer, akkor az ország jelentős része letargiába zuhan, Orbán pedig viszi tovább ugyanabba az irányba az országot. Ha Magyar Péter nyer, az sem mindegy, hogyan: ha csak szűken, Orbán minden lehetséges akadályt elé tesz; ha viszont magabiztosan, akár kétharmad nélkül is, egy ideig biztosan a Tisza elképzelései formálják majd az országot. A kérdés csak az, hogy ki is Magyar Péter valójában, és mit kezdene ezzel a helyzettel. Orbánnak 2010-ben megvolt a lehetősége, hogy egészen más országot építsen. A nagy kérdés most az, hogy Magyar Péter mit kezdene egy hasonló történelmi eséllyel.

— Ha a Tisza Párt valóban meghatározó győzelmet arat, elképzelhető a Fidesz „MSZP-sedése” a következő években?

— A modell ott van előttük. Simán lehet, hogy egy nagy Tisza-győzelem után a Fidesz lejtmenetbe kerül, és megindul egy ilyen MSZP-sedés. Nagy kérdés lesz, hogy vereség esetén bárki felveti-e Orbán Viktor felelősségét.

— 2006-ban már egyszer láttuk.

— Akkor ezt főleg mellékszereplők tették, akik később visszaemelődtek a rendszerbe. Most az a kérdés, hogy lesznek-e vezető fideszes politikusok vagy maga a politikai közösség, amely megszólal Orbán felelősségéről.

— Más kérdés, hogy egy Orbán nélküli Fidesz szerintem nem sokáig maradna egyetlen párt.

— Valószínűleg nem. De az is kérdés, hogy egy Orbánnal működő Fidesz mire lenne még képes. Megmaradna-e az Európában megszokott, 10 százalék körüli szélsőséges pártok piacán, vagy vissza tudna-e még valaha térni a hatalomba. Könnyen lehet, hogy ezzel az Orbán Viktorral ez már akkor nem lesz lehetséges.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fekete-Győr András a Vance-látogatásról: Ha az ellenzék támogatása „guruló dollár” volt, akkor az amerikai alelnök kampányvizitje dolláreső?
A Momentum alapítója szerint az amerikai alelnök látogatása nyílt beavatkozás a magyar belpolitikába. A politikus párhuzamot vont az ellenzéket korábban ért külföldi finanszírozási vádakkal.


Fekete-Győr András, a Momentum alapítója a választás előtt öt nappal, kedden kemény hangú Facebook-posztban bírálta Orbán Viktort J. D. Vance amerikai alelnök budapesti látogatása miatt. A politikus szerint a vizit nyílt külföldi beavatkozás a magyar választásba.

Fekete-Győr a bejegyzésében felszólítja a miniszterelnököt, hogy ne merje többet a szájára venni a szuverenitás szót, mert szerinte az amerikai alelnök látogatásának egyetlen célja, hogy „egy nyílt és szégyentelen külföldi beavatkozási kísérlettel” biztosítsa Orbán Viktor újraválasztását.

A politikus szerint ha az ellenzék támogatása „guruló dollár” volt, akkor „az amerikai alelnök mostani, nyíltan a Fidesz-maffiát támogató kampányvizitje micsoda? Dolláreső?”

A poszt apropóját az adta, hogy kedden az amerikai alelnök Budapestre érkezett, ahol közös sajtótájékoztatót tartott a miniszterelnökkel. Itt Vance kijelentette, azért jött, hogy segítsen, amennyire csak tud. Később az MTK Sportparkban tartott közös nagygyűlésen Vance telefonon felhívta Donald Trumpot, aki a vonalban méltatta Orbán Viktort.

Fekete-Győr a posztjában kettős mércével vádolja a kormányt, felvetve, mit tett volna a Fidesz, ha 2022-ben, napokkal a választás előtt Kamala Harris látogat Budapestre, hogy Márki-Zay Pétert támogassa. Szerinte ebből a kormányoldal „véget nem érő koncepciós eljárásokkal” tarkított boszorkányüldözést rendezett volna a „magyar állam megpuccsolásának vádjával”.

A kormányoldal ezzel szemben a látogatást egy új, patrióta szövetség részeként értelmezi. A közös nagygyűlésen Orbán Viktor a magyar-amerikai kapcsolatokat „aranykornak” nevezte, és egy új európai „rekonkviszta” elindításáról beszélt.

Fekete-Győr azt állítja, a miniszterelnök a politikai túléléséért cserébe keleti és nyugati érdekeket egyaránt kiszolgál, és zárt ajtók mögött „kisegérként” ajánlkozott Vlagyimir Putyin szolgálatára.

A politikus a posztjában egy, a Bloombergre hivatkozó külföldi lapokban megjelent hírre is utal, amely egy állítólagos, tavaly októberi, kiszivárgott Orbán–Putyin-telefonhívásról számolt be.

A külföldi beavatkozás vádját erősítheti a Washington Post cikke is, amely szerint a szorosnak ígérkező választás előtt a magyar miniszterelnök mind Trump, mind Putyin támogatását maga kérte.

A bejegyzést Fekete-Győr azzal zárja, hogy a miniszterelnököt egy „rettegő, a hatalmához az utolsó pillanatig görcsösen ragaszkodó politikusbűnözőnek” nevezi. Azt írja: „Ezt be is fogjuk bizonyítani most vasárnap, amikor a szavazófülkékben végleg pontot teszünk az ön kétszínű, nemzetrontó maffiaállamának a történetére! 5 nap, és vége a dalnak.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Wáberer György váratlan videója: Április 12-e sorsdöntő dátum, arról fogsz dönteni, hogy Európához akarsz-e tartozni vagy az oroszokhoz
A Waberer's International alapítója és volt kormánybiztos egy kedden közzétett videóban szólította meg a választókat. Az üzletember 2023-ban távozott a kormányzati pozíciójából, miután Tiborcz István kivásárolta a cégéből.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 07.



A választási kampány hajrájában Wáberer György, a Waberer’s International alapítója és volt kormánybiztos egy kedden közzétett videóban állt a nyilvánosság elé, új keretbe helyezve az április 12-i szavazás tétjét.

„Arról fogsz dönteni, hogy Európához akarsz-e tartozni vagy az oroszokhoz.”

Az üzletember a videóban a részvételre buzdított, mondván: „A fiatalok jövője a tét, ezért menjünk el mindannyian szavazni! Derüljön ki végre a többség akarata. Ne maradj közömbös!”

A megszólalás súlyát növeli, hogy

Wáberer 2023 februárjáig a Tokaj-Zemplén térség fejlesztéséért felelős kormánybiztos volt.

Megbízatása nem sokkal azután szűnt meg, hogy a miniszterelnök veje, Tiborcz István kivásárolta a Waberer’s Internationalben lévő részesedését.

Wáberer üzenete éles ellentétben áll a kormányzati kommunikációval, amely a választást a „béke vagy háború” kérdéseként mutatja be.

A meglepő választási "coming out-ra" a két oldal vezetői is reagáltak. Orbán Viktor egy Győztes csapat feliratú képet helyezett el a videó alá magáról és J.D. Vance-ről, Magyar Péter pedig nemzeti színű szívecskékkel értékelte a posztot.


Link másolása
KÖVESS MINKET: