Ha ülsz a fotelodban, és Gucci-prédikátorokat bámulsz a Youtube-on, nem lesz ám jobb életed
Van egy ismerősöm. Nem buta különben, de az a fixa ideája, hogy a meglehetősen kusza magánéletét és az ebből fakadó gyakori magányát azzal oldja meg, ha jól fésült, amerikai youtubereket néz a laptopján nulla-huszonnégyben. Szokott küldeni pár linket, egyszer az egyiket végignéztem. A színpadon állt egy pali, Gucci-öltönyben (lehet, hogy a márkában tévedek), az órája viszont nagy valószínűséggel TAG Heuer volt, mert kivillant. Szándékosan nem mondom a nevét, több milliós rajongótábora van, könyveket is kiad (azt hiszem, még csak angolul).
Nem mondott rosszakat, okos, tanult, karizmatikus embernek tűnt, az önmegismerés meg a stabil életvezetés fontossága rémlik, meg a határaink meghúzása – ilyesmik. Aztán egyszer csak előhozakodott Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényével. Az író “karaktervezetését” kapta elő példaként az érvelése alátámasztására, én meg magamban még csettintettem is: ez igen, van itt műveltség. A harmadik mondatánál azonban megtorpantam. A tökéletesre maszkírozott Gucci-prédikátor ugyanis mondott egy – szerintem – kapitális baromságot. Valamit, amiből kiviláglott: vélhetően életében nem olvasta a regényt, maximum valami filmfeldolgozást láthatott, azt is csak fél szemmel. Én is csak azért tudom, mert ha a múlt távoli ködébe vesző diplomámat nézzük, magyartanár volnék, a Bűn és bűnhődés pedig az egyik kedvenc regényem, egész jól ismerem.
Bevallom, én itt úgy lelőttem a Youtube-videót, mint a huzat, és magamban egy kicsit sajnálni kezdtem a haveromat, aki ennek az embernek issza minden szavát. Egyedül, otthon, begubózva. Ne értsetek félre, semmi bajom az értelmes internetes előadásokkal, az ismert tudósok, művészek, írók mesterkurzusaival, sőt, látok igazán szórakoztató influenszereket is, aki ilyen-olyan témákban tényleg értelmesen nyilatkoznak meg.
De hogy valaki multimilliós bizniszt csináljon abból, hogy sérült, boldogtalan, kapaszkodni vágyó embereknek ad el instant boldogságrecepteket úgy, hogy mindezt műveltségnek álcázott féligazságokkal támasztja alá – nos, ettől felfordul a gyomrom. Bár kétségtelen, hogy az illetőnek futja belőle márkás karórára, tehát a 21. századi sikerértelmezés szerint tulajdonképpen ügyes ember.