SZEMPONT
A Rovatból

„Ha Irán kilép az atomsorompó-egyezményből, akkor ennek a háborúnak nem igazán lesz győztese”

Kulcskérdés, hogy az iráni vezetés milyen következtetést von le a 12 napos háborúból. Az is lehet, hogy még inkább úgy gondolják, csak a nukleáris fegyver jelenthet számukra garanciát - mondja Kemény János Közel-Kelet szakértő.


Nehéz megítélni, mekkora károkat okoztak az amerikai B-2-es bombázók Irán nukleáris létesítményeiben. Miközben Donald Trump „teljes és totális megsemmisítésről” beszélt, nyilvánosságra került a Védelmi Hírszerző Ügynökség titkos jelentése, ami alapján a centrifugák nagy része ép maradt, és csak 3-5 hónappal vethették vissza az atomprogramot. Igaz, John Ratcliffe, a CIA igazgatója később kijelentette, a csapások „súlyosan károsították” Irán nukleáris programját, és évekbe telne a három lebombázott helyszín újjáépítése. Az iráni parlament mindenesetre továbbra is harcias: elfogadtak egy törvényt, ami alapján felfüggeszhetik az együttműködést a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel, igaz, a végső döntést a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács hozza majd meg.

Közben egyre többen aggódnak Iránban Ali Hámenei ajatollahért, aki egy hete teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. A támadások idején azt mondták, egy bunkerben van, minden elektronikus kommunikáció nélkül, és csak emberein keresztül tartja a kapcsolatot a külvilággal, azonban azóta sem látta senki. Megrendülhet-e az iráni rezsim? Sikerült-e véget vetni Irán atomprogramjának? És mit nyert a 12 napos háborúbal Izrael? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kemény Jánossal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének Közel-Kelet szakértőjével.

– Mennyire lehet tartós a kedden életbe lépett tűzszünet?

– Nem fogadnék nagy összegben rá.

– Izraelnek miért érte meg lezárni a konfliktust?

– Az izraeliek mindenképpen kihozták ebből, amit tudtak. Ne felejtsük el, hogy az izraeli légierőnek ez a közel két hét rendkívül megterhelő volt. Közvetlen rálátásom nincs, de általános tapasztalatok alapján mondom: a repült órák száma, pilótánként és gépenként is jelentősen megnőtt. Nem tudni, mekkora volt a lőszerkészletük a háború előtt, de egy jó részét valószínűleg felhasználták. Ez a művelet komoly logisztikai háttérrel futott, amit mi nem láttunk, de folyamatosan zajlott.

Ilyen intenzitású hadműveletet fenntartani rendkívül költséges, és ott a veszély: minél tovább tart, annál nagyobb az esélye a technikai vagy emberi hibáknak,

amikből veszteségek adódhatnak. Ez nem tett volna jót sem a presztízsüknek, sem az önérzetüknek. Ezért várható volt, hogy pár héten belül igyekeznek lezárni a konfliktust.

– Izrael elérhette a hadműveleti céljait?

– A baj az, hogy nem látjuk pontosan, mik voltak a céljaik. Az ismert nukleáris infrastruktúrában komoly károkat okoztak, főként az amerikai beavatkozásnak köszönhetően. Ezen túl számos egyéb célpontot is támadtak: iráni légvédelmet, a Forradalmi Gárda különböző egységeit, vezetőit. Például hírek szerint megölték a teheráni rendőrség hírszerzési főnökét, a Forradalmi Gárda belbiztonsági részlegének több tagját, és katonai szárnyukból is jó néhány magas rangú tisztet.

Nem látjuk, hogy ezek a veszteségek mit jelentenek az iráni rezsimnek, és pontosan mi volt az izraeli cél ezekkel a struktúrákkal szemben.

A nukleáris létesítmények elleni fellépés szerintem csak egy ága volt a műveletnek. Egy másik fontos cél az volt, hogy a rezsim belső, elit katonai és biztonsági erőit megrendítsék, vezetésben és létesítményekben egyaránt.

– A politikusok és a hírszerzési elemzők között egyre nagyobb a vita arról, milyen károkat okozott ez a háború Irán nukleáris képességeiben.

– Az iráni atomprogram több ponton szenvedett kárt: vezetőik egy részét célzott merényletekkel próbálták likvidálni, az infrastruktúra is sérült, és a háttérintézmények működését is igyekeztek ellehetetleníteni. Nyílt forrásokból nem lehet megmondani, hogy mindez mennyire vetette vissza őket.

A másik kulcskérdés, hogy az iráni vezetés milyen következtetést von le mindebből. Ha azt gondolják, hogy csak a nukleáris fegyver jelent számukra garanciát, akkor könnyen lehet, hogy most minden erőforrást még inkább erre koncentrálnak.

De a fejükbe nem látunk bele, és a háború kifutása is még számos ismeretlennel terhelt. Irán jelezte, hogy kiléphet az atomsorompó egyezményből. Ez azt jelentené, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség többé nem ellenőrizhetné, hogy az atomprogramjuk békés célú-e. Ez komoly bizonytalanságot szülne, és akár egy regionális fegyverkezési versenyt is elindíthatna. Több állam rendelkezik olyan technikai háttérrel, hogy ha akarják, ők is elindíthatnak egy katonai célú programot. Jelenleg minden érintett állam részese az egyezménynek, kivéve Izraelt, de hosszabb távon ez a helyzet komoly fenyegetéssé válhat.

– Megrendült az iszlám köztárasaság?

– Ezt még nem látjuk. Természetes reakció, hogy ilyenkor a társadalom összezár a külső támadóval szemben. De elképzelhető, hogy a korábbi törésvonalak mentén újra fellángolhatnak a tüntetések. Az iráni nép az elmúlt 16 évben többször próbálta megdönteni a rezsimet. Gondoljunk a 2009-es zöld forradalomként ismert eseménysorra, Ahmadinezsád második győzelme után, annak csúnya vége lett.

Azóta is volt több alkalom, amikor a rendszer brutális eszközökkel lépett fel az elégedetlenkedők ellen.

Nem tudjuk megítélni, hogy egy újabb hullámban milyen erőt tud mozgósítani a rezsim. Az izraeliek például támadták a Baszidzs milícia infrastruktúráját is Teheránban. Ez egy, a Forradalmi Gárda alá tartozó, belbiztonsági célokra bevetett, részben részidős erő. Érdekes lesz látni, hogy a rezsim milyen intézkedéseket hoz, ha újra fellángol a belső elégedetlenség. Az is lehet, hogy nem lesz, aki újra megpróbálja, mivel eddig elég hatékonyan elnyomták ezeket a kezdeményezéseket.

– A fiaskó, amit az irániaknak el kellett szenvedniük, miszerint az izraeli ügynökök gyakorlatilag ki-be járkáltak Iránban, és szinte mindent tudtak, nem vezethet a rezsim keményedéséhez? Jöhetnek a tömeges letartóztatások?

– Ez részben már most is történik. Az elmúlt másfél hétben is volt egy-két kivégzés, feltételezett izraeli ügynököket akasztottak fel. Volt letartóztatási hullám is: több európai turistát is őrizetbe vettek kémkedés vádjával, mivel állítólag katonailag érzékeny létesítmények környékén fényképeztek. Valószínűleg inkább a túlzott gyanakvás mozgatja az iráni szerveket, és ez az élmény biztosan mély nyomot hagy a rezsimben, abban biztos vagyok.

– Ilyenkor mindenki győztesként hirdeti magát. Izrael céljairól és eredményeiről már beszéltük? Iránban mit tudnak eladni győzelemként?

– Elmondhatják, hogy kibírták az amerikai és izraeli támadások másfél hetét. A rendszer legfontosabb vezetői, a legfelsőbb vezető, az elnök, a miniszterek sértetlenek maradtak. Ez valószínűleg azért van, mert az izraeliek nem törekedtek a rendszer teljes megbuktatására. Ez túl merész lépés lett volna, hiszen nem tudták volna, ki következik utánuk, és ez mindig kockázatos.

– Külső szemmel nézve ki a győztes?

– Ez attól függ, hogyan lép tovább az iráni rezsim.

Ha kilépnek az atomsorompó-egyezményből, és erőltetett ütemben kezdik újraépíteni a nukleáris programjukat, akkor ennek a háborúnak nem igazán lesz győztese,

csak visszatérünk a kiindulási pontra, ráadásul átláthatatlanabb körülmények között. Politikailag talán Netanjahu tudott ebből profitálni. Több hírforrás is azt találgatja, hogy előrehozott választásokat akar, de ezt még meglátjuk. Az tény, hogy az izraeli fél katonailag, technológiailag egyértelműen felülmúlta az irániakat. A hírszerzésük sokkal hatékonyabbnak bizonyult. A kérdés az, hogy mennyi erőforrásukat használták el, mi maradt meg, és ezáltal egy újabb válsághelyzetben milyen mozgásterük lesz.

– Az izraeliek állítása szerint Iránnak most már jóval kevesebb rakétája van. De van-e Iránnak olyan hadiipari kapacitása, hogy ezeket ütemesen pótolja, azaz hosszú távon is fenyegetést jelentsen?

– Az iráni ipar képes az általuk most használt arzenál önálló előállítására. A kérdés az, hogy a gyártókapacitásukat érte-e csapás, amit nem látunk. A meglévő állománnyal kapcsolatban további két tényezőt kell figyelembe venni: egyrészt a rakéták számát, másrészt az indítóállásokét. Az izraeliek szerint az indítóállások kétharmadát már sikeresen megsemmisítették, de azt ezt az információt nem tudjuk ellenőrizni.

Leginkább a ballisztikus rakéták száma csökkenhetett, ami jelentősen gyengíti az iráni képességeket.

A háború előtt több forrás szerint is több ezer különböző rakétával rendelkeztek, de ezek közül sok a kis hatótávolságú. A nagy hatótávolságúak aránya nem ismert pontosan. Szintén nem tudjuk, hogy ezek mekkora részét semmisítették meg.

– A jelenlegi tűzszünet azt is jelenti, hogy megszűnt az a fajta terrorfenyegetés, amit eddig Irán jelentett? Vagy a proxykon keresztül továbbra is ügyeskedhet?

– Ez nem feltétlenül jelenti az ilyen fenyegetések végét. Ott azért nehéz egyértelműen megmondani, hogy Irán áll-e egy-egy akció mögött, tehát nem zárnám ki, hogy a közeljövőben látunk kisebb-nagyobb akciókat a térségben vagy azon kívül is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Itt van Ferencz Orsolya teljes beszéde, amiben távozásra szólította fel a Fideszen élősködőket
A rendezvény célja a Fidesz-szavazók összetartozásának megerősítése és a választási kudarc tanulságainak kibeszélése volt.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 17.



Ahogy korábban mi is beszámoltunk róla, Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos a Vértanúk terén tartott gyűlésen beszélt a Fidesz választási veresége utáni felelősségre vonásról. A teljes beszéd szövegét itt lehet elolvasni:

„Kedves barátaim, köszönöm, hogy most szólhatok hozzátok. Vendég vagyok itt, nem fővédnök és nem szervező, és a saját nevemben beszélek. Azért jöttem, hogy megbeszéljük, mi is történt velünk az elmúlt vasárnap.

Kritikus pillanatban vagyunk. Ha rosszul értékeljük a helyzetet, akkor tévedni fogunk, és belehal a közösségünk. Vasárnap a nemzet döntött, és történelmi legitimációval a politikai ellenfelünk győzött. Mi pedig súlyos vereséget szenvedtünk. Ez tény. Ne tagadjuk a valóságot. Mi méltósággal viseljük a vereség keserű terhét, és bízunk benne, hogy az ellenfeleink méltósággal viselik majd a nagyarányú győzelmük súlyát.

Én egyéni képviselőjelölt voltam, végig harcoltam veletek, értetek ezt a választási küzdelmet is, mint megannyi csatát korábban. Tettem ezt úgy, tettem ezt úgy, hogy mindvégig tudtam, hogy a politikai realitás alapján nem én voltam a választás esélyese, és az országos listáról sem számíthattam mandátumra. Éppen ezek alapján úgy vélem, minden erkölcsi alapom megvan arra, hogy most a választások után elmondjam nektek, hogy miként látom a helyzetet.

A kampány végetért, és eljött a számvetés ideje, és bizalmat kell adnunk a nemzet többsége által megválasztott új kormánynak közös hazánk, Magyarország, a magyar nemzet érdekében. Sok harcot hagyunk magunk mögött, és sok csodálatos nemzeti vívmányt értünk el. Ezeket minden körülmények között meg kell védenünk. Ilyen például a családok támogatása. Ilyen a határaink védelme az ellenőrizetlen migrációtól. És ilyen a kettős állampolgársággal elindított nemzet újraegyesítő folyamat is.

De beszélnünk kell a vereség okairól. Mikor, ha nem most? Mi vezetett idáig? Ha ezt a lépést kihagyjuk, ha nem tudunk szembenézni önmagunkkal, akkor a vesztes oldalon ragadunk talán örökre. Lapogathatjuk egymás vállát. Csak idővel egyre kevesebb vállat fogunk lapogatni, amíg a végén már csak a sajátunkat. Van valaki, aki a felelősséget már nyilvánosan és egy személyben magára vette. Orbán Viktor, de ő az a személy is, akinek elvitathatatlan történelmi eredményei vannak az elmúlt 36 évben a magyar nemzet sorsának felemelésében is. A felelősség azonban sohasem csak egy emberé. A lelki ismeretvizsgálat, a keresztény konzervatív gondolkodás alapvetése. Ha ez eddig nem volt meg, vagy nem volt elég, akkor most van itt a pillanat, hogy elindítsuk. A választási vereségnek jól meghatározható konkrét okai vannak. Ez nem ködbevesző, meghatározhatatlan titkoknak az erdeje. Vegyük tehát sorba ezeket.

Súlyos vád volt ellenünk az állami politikai döntéshozatal és a magánvállalati világ egészségtelen összefonódása és ezek feltárásának elmaradása. Most a nemzet minden jogi eszközt az új országgyűlés kezébe adott. Éljenek vele, de ne éljenek vele vissza. Ha valaki, bárki vétett a törvények ellen, arra a jog teljes szigora sújtson le. De vigyázzanak! Ártatlanokat meghurcolni senkinek nem áll jogában. A nemzet nem erre adott felhatalmazást, hanem az igazság feltárására. Nekünk ebben az igazság feltárására irányuló folyamatban minden támogatást meg kell adnunk az eljáró hatóságok részére akkor is, ha az eredmények fájdalmasak lehetnek.

A másik kritika, amelyet személyesen is alá tudok támasztani, az sok esetben a szakmaiság elnyomása volt partikuláris érdekek kis szerű karrierjobboldaliak törtetése által. Eközben a közösségünk sokszor nem védte meg a törtetők által eltaposodottakat. Sokszor félrenéztünk, mert attól tartottunk, hogy ha felemeljük a szavunkat ez ellen, kockáztatjuk a kormányzó képességünket, és ezáltal elveszítjük a hazánk számára kivívott vívmányokat. Vegyünk egy példát.

Hiába növeltük meg a forrásokat bizonyos szektorokban és alrendszerekben, ha sok szakmai kérdésre nem adtunk választ, vagy nem volt az a válasz elégséges. Nemcsak felülről lefelé, de alulról felfelé is transzparensen kell áramlania az információnak. Ez volt az egyik oka annak, hogy most sok százezer jobboldali gondolkodású honfitársunk az ellenfeleinknek adta a bizalmát és a szavazatát. Ezeket a magukat jobboldalinak mondó karrieristáknak, akik a kormányzás hosszú évei alatt érdekből ránk telepedtek, azt üzenem, azonnal és haladéktalanul távozzanak a közösségünkből. Bár gyanítom, bár gyanítom, hogy a legtöbben már múlt vasárnap este olyan este 9 óra tájékán ezt megtették.

Végül nem lehet megkerülni a keresztény konzervatív oldalon a cselekedet megítélésének kérdését. Gyümölcseiről ismeritek meg a fát. Azok, akik szavakban, érdekből, divatból keresztény elveket hirdettek, de a tetteik leküzdhetetlen teherként húzták le a közösségünket, távozzanak! Méltányosságból nem sorolunk még neveket, de kérjük, hogy távozzanak önként a közösségünkből.

Mi pedig, akik maradunk, legyünk akárhányan, emeljük fel a szívünket. Sursum Corda, nézzünk bátran a történelem új fejezete elé, és ígérjük meg magunknak, egymásnak és a hazánknak, hogy ezután jobban fogjuk csinálni. Emlékezzünk Szent István királyunk intelmeiből Szent Pál szavaira. Nem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd. Ne felejtsétek el, a győzelem sohasem végleges, a vereség sohasem végzetes. Nekünk a hitünk és az emberi szív az erőnk. Egy új jobb oldalt kell építenünk, az ellenfeleinkkel közös hazánk és közös nemzetünk érdekében. Induljunk hát!”

A teljes beszédet itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Nem a Fidesz zuhant, hanem a Tisza tört ki
A politikai elemző a levélszavazatok nélküli adatok alapján arra jutott, hogy a politikai átrendeződést a Tisza Párt előretörése okozta. A magas részvétel miatt a Fidesz szavazataránya ugyan csökkent, de a politikai térképet alapjaiban az új kihívó megjelenése rajzolta át.


Még pár százezer, a külképviseleteken és átjelentkezéssel leadott szavazat hiányzik a végeredményből, de a történelmi változás iránya már látszik. A 2026-os választás nem a Fidesz összeomlásáról, hanem a Tisza Párt áttöréséről szólt – ez derül ki Török Gábor politikai elemző friss Facebook-posztjából, amely a levélszavazatok nélkül vizsgálja a pártok támogatottságának alakulását az elmúlt évtizedekben.

A politológus szerint most nem annyira a Fidesz esett ki a korábbi szavazóbázisának sávjából lefelé, hanem az új rivális, a Tisza Párt tört ki látványosan felfelé.

Az összehasonlíthatóság miatt a számok nem tartalmazzák a levélben szavazókat, így a trend a belföldi erőviszonyok átrendeződését mutatja. A magas részvétel miatt a Fidesz szavazataránya ugyan csökkent, de a politikai térképet alapjaiban az új kihívó megjelenése rajzolta át.

Bár az országos trendek egyértelműek, a végső mandátumelosztás még nem dőlt el. A még be nem számolt, külföldön és belföldi átjelentkezéssel leadott voksok több szoros egyéni választókerület végeredményét is megfordíthatják a következő napokban. A Török Gábor által az összehasonlításból kihagyott levélszavazatokat külön összesítették: ezek 84 százaléka a Fideszre, 13,8 százaléka pedig a Tisza Pártra érkezett. Ez az arány jól mutatja a kormánypártok stabil, de a belföldi trendektől eltérő támogatottságát a határon túli magyar állampolgárok körében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Orvos-Tóth Noémi: Ha eltűnnek a háborús pszichózist fenntartó adások és a gyűlöletet szító plakátok, az már önmagában látványos változást hozhat
A pszichológus arról írt Facebook-oldalán, mi segíthet azokon az időseken, akik a kormány eddigi félelemkeltő kommunikációja miatt még mindig a háborútól rettegnek. Szerinte ami eddig elképzelhetetlen volt, most megvalósítható lesz.
DP - szmo.hu
2026. április 17.



Orvos-Tóth Noémi pszichológus egy Facebook-bejegyzésében arra próbált választ adni, hogy miként lehet segíteni azoknak az idős hozzátartozóknak, akik még mindig a háborútól rettegnek.

Ennek szemléltetésére egy korábbi írását idézi, amely egy pszichiátriai osztályon kezelt anyáról és fiáról szól.

A pszichológus elmondása szerint a mentők két sürgős ellátásra szoruló beteget szállítottak be hozzájuk: „egy anyát és közel 50 éves fiát. Mindketten súlyos pszichotikus állapotban voltak, realitásérzékük jócskán eltorzult, és elveszítették a kapcsolatot a valósággal.”

Azt képzelték, hogy a falakban „mofák” fészkelték be magukat, amelyek el akarják pusztítani őket. Orvos-Tóth Noémi leírja, hogy ezek a paranoid téveszmék annyira elhatalmasodtak rajtuk, hogy már a lakásból sem mertek kilépni.

A szomszédok jelentették az esetet, miután a rendőrség betörte az ajtót, és látták, hogy az anya és fia mindenhol leverték a vakolatot, hogy megtalálják a képzelt lényeket. A kezelés első lépéseként a két beteget elkülönítették egymástól. A pszichológus szerint „ilyenkor általában az történik, hogy egyikőjük hamarosan megszabadul az irreális gondolatoktól, és visszatér a realitásba.”

A jelenséget a szakma indukált vagy osztott pszichózisnak nevezi, amikor két, érzelmileg szoros kapcsolatban álló ember osztozik egy közös téveszmerendszeren.

Ebben az esetben a fiú költözött vissza idősödő, egyre romló mentális állapotú édesanyjához, akivel teljes elszigeteltségben élt.

A pszichológus elmondása szerint a fiú eleinte elutasította anyja téveszméit, „ám ahogy telt az idő, egyre hihetőbbnek tűnt a „mofák” létezése, míg végül ő is teljesen becsúszott a téveszmerendszerbe és maga is szilárdan hitte, hogy életveszélyben vannak.”

Miután az anyától leválasztották, a fia állapota javulni kezdett.

Orvos-Tóth Noémi szerint ez a történet rávilágít arra, hogy az emberek tudatmezeje miként hat egymásra.

Aki nem tartott fenn élő kapcsolatokat a külvilággal, sokszor nem is talált más információforrást, mint a közmédiát.” Úgy véli, a félelemkeltő kampányok egyfajta toxikus buborékba zárták az időseket.

A pszichológus kifejti, hogy az ember másokon keresztül érvényesíti a valóságát, és ha hiányoznak a valódi kapcsolatok, a média veszi át ezt a szerepet. „A képernyőn megjelenő személyek kötődési figurává és az episztemikus bizalom kulcsszereplőivé nőnek, az általuk közvetített narratíva pedig kritika és szűrő nélkül épül be a világképbe.”

Orvos-Tóth Noémi szerint „ha a közmédiából eltűnnek a háborús pszichózist fenntartó adások, ha a köztereket nem szennyezik tovább a gyűlöletet szító plakátok, az már önmagában látványos változást hozhat.” Úgy gondolja, a krónikus stresszt kiváltó ingerek megszűnésével az idegrendszer visszatérhet a nyugalmi állapotba.

„Ami eddig elképzelhetetlen volt, most megvalósítható lesz az idős és elszigetelten élő emberek esetében is” – zárja bejegyzését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Orbánt elsöpörte a fiatalok dühe, Európába ért a Z-generációs forradalom, és ennek még következményei lesznek
A fiatalabb generációk az egész világon nagyobb beleszólást követelnek a politikába, minden korábbinál többen nyilvánítják ki a véleményüket, tüntetnek, politizálnak, olykor rosszabb helyeken az életüket is kockáztatják a hatalom elleni megmozdulásokban. De miért?


Biztosan mindannyian emlékszünk és sokáig emlékezni is fogunk azokra a képekre, amikor boldog, euforikus hangulatban ünneplő fiatalok lepik el Budapest utcáit a TISZA választási győzelme után. Bejárták a képek, videók a világsajtót is, hirtelen érdekes, menő, régóta nem tapasztalt módon beszédtéma lett Magyarország.

Azt már sokan leírták, hogy nagy valószínűséggel a sosem látott számban aktivizálódott 30 vagy 40 év alatti korosztályok döntötték el a választást, és juttatták Magyar Péteréket kétharmados győzelemhez, sőt, valószínűleg egyáltalán a győzelemhez. Majd a statisztika pontosan meg fogja válaszolni, hányan vettek részt első választók, hány 40 alatti fiatal ment el szavazni, hány olyan volt közülük, aki még sosem érezte fontosnak a voksolást, de most igen.

Az viszont bizonyos, hogy ez nem magyar sajátosság, a fiatalabb generációk az egész világon nagyobb beleszólást követelnek a politikába, minden korábbinál többen nyilvánítják ki a véleményüket, tüntetnek, politizálnak, olykor rosszabb helyeken az életüket is kockáztatják a hatalom elleni megmozdulásokban.

A korábbi években Bangladesh, Nepál vagy épp Irán és Grúzia példája is mutatta (de sorolhatnánk még pár országot), ahol a dühös fiatalok felléptek a rendszer ellen, és akár véget is vetettek neki, de mindenképpen jelezték: nem tűrnek tovább.

Ha Immanuel Wallerstein vagy Szűcs Jenő nyomán arra gondolunk, hogy a nagy forradalmi (és nyomukban gazdasági-társadalmi) hullámok általában a periférián indulnak és haladnak a centrum felé, akkor ezt a 19-20. századi elméletet a korunk globális világára átfordítva azt látjuk, hogy igen, az elmúlt években volt egy befelé haladás a legfejletlenebb harmadik világbeli országoktól az eggyel fejlettebb államok - a félperiféria - felé. Most pedig a magyar eseményekkel megérkezett Európába is ez a hullám, és ha még csak a félperiférián lévő nem túl fejlett magyar társadalom ébredt is fel egyelőre, minden bizonnyal számolhatunk azzal, hogy a Z-generáció mindenhol nagyobb beleszólást fog követelni magának a politikába. És erre jobb, ha felkészül Franciaországtól Kínáig, Oroszországtól Amerikáig mindenki. Nem tartható már, hogy Orbánhoz, Putyinhoz, Trumphoz, ajatollahokhoz és aggastyán uralkodókhoz hasonló vén trottyok irányítsák ezt a világot. Ha javasolhatok valamit: jobb, ha megadják nekik előzékenyen a nagyobb beleszólást, és ez egyébként vonatkozik a TISZA pártra és az utánuk jövőkre is itthon.

Vajon miért ébredt politikai öntudatra ez a generáció, és miért van az, hogy évek óta az én idén 17 éves fiam korosztálya is politikai tartalmakat néz és követ a TikTokon? Miért lógnak fenn a közéleti oldalakon, miért követnek politikai megmondóembereket nagy számban?

Először is, és ez talán legfontosabb: NEM FÉLNEK. Nagyon fontos, hogy ezeknek a srácoknak, lányoknak Orbán meg a verőlegényei, Kocsis Máté meg a társai bohócok, és legkevésbé sem valami félelmetes politikusok, vagy tiszteletreméltó vezetők. Kiröhögik őket, javarészt le is nézik, buta boomerekként könyvelik el őket. Tavaly, amikor tavasszal valamikor Orbánék bejelentették, hogy betiltják (haha) a Pride-ot, a fiam mondta, hogy ők a haverjával kinéznének. Még nem voltak 16 évesek. Ok, mondtam sunyin provokálva őt, de amúgy be van tiltva, nem féltek? Mire ő mérhetetlen megvetéssel az arcán: EZEKTŐL? Akkor már tudtam, hogy jó lesz minden, ezen az oldalon ezt a meccset elvesztette a hatalom.

Másodszor: saját kommunikációs forrásaik és platformjaik vannak, hadd ne soroljam őket, felét se ismerem, és ez így van jól. Ők lettek a legnagyobb mémgyártók, a TISZA hatalmas elérései és az állampárt szánalmas számai közti különbség legfőbb részesei.

A kezükben kütyükkel született gyerekek fullon lenyomták a százmilliárdokból szerencsétlenkedő komplett propagandát megafonostól, dpk-stól, hellófészbúkosoktól. Könnyedén és nevetve. Ha el is érte őket a propaganda, már kiröhögték, hiszen öt perc alatt jobb videókat gyártanak, mint amit Rogán meg a GRU együtt össze tudott hozni...

Sosem voltam annak a híve, és roppant károsnak is tartottam az idősebb generációktól a „bezzegamiidőnkben” meg az „ezekamaifiatalok” hozzáállást, korábban sem, amikor még nem volt ekkora a generációs szakadék idősek és fiatalok közt. Ma azonban kifejezetten megmosolyogtató, ahogy az idősebb generáció próbál valami vélt fensőbbségtudattal viszonyulni a fiatalokhoz. Azokhoz, akik jó eséllyel sokkal többet tudnak a minket körülvevő világról, mint ők, sokkal jobb skillekkel rendelkeznek ahhoz, hogy az elkövetkező évtizedekben létezzenek. Az én negyvenes-ötvenes generációm dugig van olyanokkal, akik az okostelefont se tudják kezelni, és akkor az idősebbekről nem is beszéltem. Ezek a korosztályok már most el vannak veszve a világban, abban a világban, amelyben a gyerekeik, unokáik vígan lubickolnak.

A technológia, az internet, a mesterséges intelligencia megmutatta, hogy a gyerekek elképesztő dolgokra képesek, és messze fölötte állnak a szüleiknek – erre Gundalf tökéletes példa volt, ahogy hülyét csinált a „profi” titkosszolgálatból. Egyben ikonikus pillanata is volt a rendszerváltásnak.

Ki kell mondanunk: eljött egy olyan időszak, amilyen még nem volt a történelemben, amikor a fiatalabb generációk fölötte állnak az idősebbeknek.

Most persze páran talán felháborodnak, mert azért ez valóban kemény mondat. Miről beszélek?

Arról, hogy eddig évezredeken át úgy volt, hogy a tudást az idősebb generációk adták át a fiatalabbaknak. Ők tanították meg, hogy kell felkészülni az életre, azokat a tudásokat ők adták át, amivel boldogulni tudtak később. Ma ez megfordult, sosem volt még olyan, hogy a fiatalok tanítják a szüleiket, nagyszüleiket. Most ez van.

Ez egyébként önmagában is forradalmi változás, nagyon nehéz is lesz kezelni, de ez a feladat, kérjük meg a gyerekeinket, mint a telefonunk beállításánál, majd segíteni fognak.

Nagy általánosságban elmondhatjuk: egy 17-20 éves fiatal sokkal jobb képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy boldoguljon a következő 2-3 évtizedben, (amiről fogalmunk nincs, mit hoz, maximum halvány sejtéseink) mint a szülei, pláne a nagyszülei. És szintén nagy általánosságban független attól, hol él, milyen családban, milyen szociokulturális gyökerekkel rendelkezik.

Tavaly szintén a fiam egyik produkciója volt, hogy 15 és fél évesen egy óra alatt megtervezett egy családi utazást külföldre, tokkal-vonóval, repjegyfoglalás, szállásfoglalás, autóbérlés, egyéb ügyintézés, egy kilencnapos program felvázolása éttermekkel, látnivalókkal, pontos utazási időkkel és helyekkel. Kompletten. És ezt nagyon sok kortársa ugyanígy meg tudja csinálni. Könyvet nem olvas (mármint regényt vagy ilyesmi), mert szerinte ezek idejétmúlt adathordozók, viszont ha leteszem Barcelona vagy New York random pontján, boldoguljon, ahogy tud egy telefonnal, simán megoldaná. Vagy azt mondom neki, hogy rakjon már össze egy előadást poénból (mert persze erre senkinek nincs szüksége normál esetben) arról, hogy Budapesten milyen közlekedési változásokra lenne szükség, mit csinálna, ha ő lenne a főpolgármester, azt is, sőt, még valami prezit is csinálna belőle igen rövid idő alatt.

Nos, ez a korosztály mondta azt, hogy elég volt. Lehetetlen dolog az, hogy azok mondják meg a tutit, hogy éljünk, mit csináljunk, akik a számítógépet se tudták anno bekapcsolni, és butatelefonokkal babrálnak, és egy sima applikáció telepítése is megoldhatatlan feladat elé állítja őket. Ezeket a kölköket már nem tudja Orbán szédíteni, aki szinte büszke volt a szánalmas boomerségére, aki megragadt a rendszerváltás előtti világban,

és aki azt gondolta még a fociról is, hogy úgy működik, mint a 70-es- vagy 80-as évek tesztoszteron- és gerozánszagú öltözőiben. Hát nem. És minden más sem úgy működik, sőt, már úgy sem működik semmi, mint a Covid előtt. Már az is nagyon múlt idő.

Annyit még, ha már múlt idő, hogy a mi generációnknak is jutott egy rendszerváltás, még ha nagyon más is, mint a mostani, de nem jutott egyetlen katartikus pillanat. Ilyen nem nagyon volt 1989-90-ben, legalábbis a fiatalabbaknak nem, a legtöbbünk feje felett elment a történelem, elhúzták hónapokig, nem volt a miénk, nem volt az, hogy na, ezeket jól elzavartuk most, nem volt utcai ünneplés, eufória. Nem volt az az érzésünk, hogy forradalmat csináltunk, vagy legalább egy kis lázadást.

És igen, ez a mostani, lázadás, ez felkelés, ez forradalom. Katarzis. És bele fogják ordítani a képedbe, hogy alkalmatlan vén hülye vagy, meg még csúnyábbakat, és a mocskosfideszezés ehhez képest semmi. Igen, tiszteletlenek, de hát mi okuk volna egy Orbánt, egy Szijjártót vagy egy Lázár Jánost tisztelni – lássuk be, semmi.

A történelemkönyveket meg a későbbi élő emlékezetet pedig ők fogják írni, ők mesélik el az unokáiknak, hogy "volt itt egy tolvaj és áruló banda, akik kifosztották az országot, és akik ellen a szüleink és a nagyszüleink nem tudtak/mertek/akartak elegen fellépni, de aztán jöttünk mi, és elküldtük őket a megérdemelt helyükre. Szívesen."

Mi pedig sürgősen köszönjük meg nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: