Bod Péter Ákos: Azonnal elmúlt sok olyan kockázat, amely súlyos árnyat vetett volna erre a választásra

Marad a védett ár, négy éven belül ott lehetünk az euró előszobájában, megkezdődtek a tárgyalások az uniós pénzek hazahozataláról - a Magyar Péter vezette Tisza-kormány még hivatalba sem lépett, máris gőzerővel dolgoznak, mert azt mondják, nincs vesztegetni való idejük. A piac pozitívan fogadta, hogy véget ért az Orbán-rendszer, amit a jól mutat a forint erősödése.

A költségvetés állapota azonban komoly aggodalomra adhat okot, ahogy a hatalmas választási költekezés következményeivel is a következő kormánynak kell szembenéznie, miközben a világban energiaválság van. Bod Péter Ákossal, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökével arról beszélgettünk, mire számíthatunk a gazdaságban.

— Nem egyszerű helyzetet örököl a következő kormány. Milyen állapotban van az ország, és hol látszik valamiféle remény?

— Összehasonlításként felvillan a 36 évvel ezelőtti időszak, amikor egy hosszú, négy évtizedes uralkodás után omlott össze egy rezsim, és akkor jött egy új kormány. Itt személyesen érintve vagyok, tehát elfogult is, de ez ma már történelem. Ha látjuk az akkori történéseket, azt is látjuk, hogy

Aztán vehetjük példának a második Orbán-kormány hatalomra jutását; az első ugyanis még a fiatal Orbán koalíciós kormánya volt a 90-es években. A 2010-es fordulatot az új kormány propagandája fülkeforradalomnak hívtak, noha sokkal kisebb arányú volt a „fülkeforradalom” ereje, mint most. Akkor egy pénzügyi krízis után vették át a fiatal demokraták a kormányrudat. A gazdasági helyzet ugyan nem volt könnyű, mégis a legszerencsésebb pillanatban. Ezt akkor is lehetett tudni, hiszen a 2008-as pénzügyi válság a szocialista-szabad demokrata kormány második ciklusának második felét teljesen kitöltötte. Már eleve szerencsétlen helyzetben volt a kormányzó párt a Gyurcsány-féle „hazugságbeszéd”, vagy ahogy ő mondja: „igazságbeszéd” után. A mostani helyzet megint más.

Három pontot említenék meg. Az egyik az államadósság. Már hatodik éve baj van a deficittel, az év sem indult jól, de a márciusi adat egészen meghökkentő összeomlást mutatott. Még meg sem emésztettem ezt a több mint 1300 milliárd forintos egyhavi deficitet, amikor azt hallom ma, hogy több százmilliárd forint értékben ítéltek oda pénzeket kormányzati IT-beszerzésre. Azaz a választások után, az eredmény ismeretében is folyik a költekezés. Hogy milyen helyzetben lesz költségvetésileg a következő kormány május közepén, a hivatalos eskü várható időpontjában, az bizonytalan, rejtélyes elem. A második, amit megemlítek, az infláció. Az utóbbi hónapokról közölt fogyasztói árindex nem néz ki rosszul, de az inflációnak van nálunk elfojtott komponense, ezért a KSH hivatalos árindexe nem mond sokat a továbbiakról. A harmadik pedig az energiahelyzet. Ami jelenleg a Hormuzi-szorosban zajlik, abból erőteljes és tartós drágulás következik a világra nézve, és az energiaimportőr Magyarországra nézve különösen. Ráadásul az Orbán-kormány belemanőverezte magát egy olyan szerencsétlen helyzetbe, egyébként tudatosan, hogy Ukrajnával és Horvátországgal, azzal a két szomszéddal is faséba került, amelyeken keresztül az ellátás jelentős része zajlik.

— Nézzük sorban a felvetett problémákat. Ami a kormány választások utáni költekezéseit illeti, emlékezzünk 2002-re is, amikor Orbán Viktorék szintén kisöpörték a kasszát távoztukban.

— Valóban nem távoztak elegánsan. Különös módon annak akkor nem lett semmilyen következménye, amit én nem egészen értek. Így utólag visszagondolva, felvillannak azok a korábban pletyka-szintű feltételezések, hogy a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz valójában egymás váltópártja volt. Látszólag acsarkodtak egymásra, de nem kívánták érvényesíteni a másikkal szemben a törvényt a teljes szigorral. Emlékezhetünk: a Fidesz állandóan emlegette a szocialisták korrupcióját, és bizonyára nem alaptalanul. Ennek ellenére a kormányból senki sem került igazságszolgáltatás elé. Rendre előkerült Gyurcsány és a szemkilövés. Ettől függetlenül Gyurcsány egészen a politikai végelgyengüléséig aktív maradt a magyar politikában. Ez itt csak egy mellékvonal, de erősíti azt az aggályomat, amit a legfrissebb hírek is megerősítettek, hogy

Ezt persze nem nekünk kell itt az interjúban megbeszélnünk, remélhetőleg a kormányra készülő párt világosan el fogja mondani, utalva az ide vonatkozó törvényhelyre és a felelős kormányzás európai normáira.

— Az időarányos államadóssághoz képest sokkal több pénzt költöttek el. Aki átveszi a kormányzást, annak működtetnie kell az országot. Hol lehet még pénzt találni?

— Azt minden mértékadó elemző elmondta őszintén, hogy 2025–26 a 2021–22-es időszak megismétlése abban az értelemben, hogy irdatlan mértékű pénzeket szórtak ki. A két időszak között inkább abban volt különbség, hogy ha már Orbánék nem tudták a kedvük szerinti pénzt kiszórni, akkor a rövidlátó választónak szánt választási gesztusokba lakossági tehermérséklést is becsomagoltak, azaz előre lemondtak költségvetési bevételekről.

— Igen, ezek az adókedvezmények.

— Tehát aki jön, a már megígért és törvénybe iktatott kedvezményekkel nem tud mit kezdeni, nem is fog, és magam sem gondolom, hogy kellene. Ebből az következik, hogy

Erre való egy pénzügyminisztérium. Elég fura, hogy Magyarországon jelenleg nincsen. Ami van, a Nemzetgazdasági Minisztérium, amelyhez a költségvetési és adótervezés tartozik. A munkáját nem akarom minősíteni. Majd a gazdaságtörténészek megírják, ami erről a korszakról elmondható. De a helyzet valóban az, hogy amikor a kormány májusban megalakul, a pénzügyminiszter beviszi a Parlament elé azt, amit akkor már lát. Nyilvánvalóan hozzá kell nyúlni az államháztartási törvényhez, amelyet tavaly a nagy hőség idején fogadtak el. Eleve várhattak volna vele még a hűvös decemberig.

— Beszélt az elfojtott inflációról. Készüljünk fel egy olyan helyzetre, mint 2022-ben, amikor a választási osztogatás után egy inflációs hullám tartott egészen decemberig?

— Igen, ezért is említettem, hogy ezek a korábbi példák elég aggasztóak. Az egy hónapja megjelent könyvemben, melynek az a címe, hogy "Rendszerek jönnek. Elmúlnak?", felelevenítem az 1990-es helyzetet, a 2008-as pénzügyi válságot, a 2010-es hatalomra kerülését Orbánnak, és kitérek az legutóbbi időszak választási költekezéseit, hogy lássuk a közös elemeket és a különbségeket. Valóban, a 2022-es évet borzasztó mértékű infláció követte, nagyrészt az említett szavazatszerző állami kiköltekezés nyomán, A könyvemben az 1990-es évet is idehoztam, az akkori ár-felszabadításokat, és azok hatásait. Ami engem leginkább ismertté tett még a politika iránt kevésbé érdeklődők között is, az a taxisblokád. Ismeretesen az történt, hogy az Antall-kormány a kimenő kormánytól örökölte az energia kötött, hatósági árait. A tervgazdasági időkben azt nem rezsicsökkentésnek hívták, de a lényege ugyanaz volt: a lakossági energiatarifák, a benzinárak a beszerzési költségek által indokolt szint alá voltak beállítva. A különbséget költségvetési szubvencióval kellett volna valahogy kipótolni. Csakhogy 1990-ben arra már nem volt pénz. De értelme sem volt annak, hogy az árak ne a realitást tükrözzék. Ezért 1990 októberében került sor arra a nagy, mindent átfogó fogyasztói és ipari ár-reformra, amely egy nagy lépésben a világpiaci szintre vitte a magyar energiaárakat. Az persze egyszeri lökést adott az inflációnak. Másfelől nézve az elfojtott infláció láthatóvá vált. Ez ismerős és aggasztó párhuzam is lehetne, de persze 2026 nagyon más.

Akkor más volt a helyzet: 1990-ben az MDF az első fordulóban, listán 24%-ot kapott, nem pedig 53,11 százalékot, mint most a Tiszat. Kontrasztként megemlítem, hogy ugyanabban a körben az SZDSZ kapott 22-ot. A kormánypárti koalíciónak végül kellő többsége lett az Országgyűlésben, de szó sem volt elsöprő többségről. 1990-ben egyébként a várakozások teljesen hamisak voltak. A társadalom előtt nem volt világos, hogy a kapitalizmusra való átlépésnek és általában a piazgazdasági működésnek velejárója a teremtő rombolás, creative destruction. Ezt a közgazdaságtan tudta, az utca embere nem. Most sem vagyok biztos, hogy 2026-ban tudja-e a társadalom, de azt gondolom, hogy az előző krízisekből tanulhatott a most hivatalba lépő politikusgeneráció. Talán nem lesz visszafogott és túl udvarias a felelősök megnevezésében.

A '90-es években az Antall-kormánynak egyébként azért is nehéz dolga volt, mert az ország a pénzügyi krízis szélén táncolt. Most sincs jó bőrben Magyarország pénzügye, de azt gondolom, hogy a hitelminősítők és a külső befektetők előtt fel lehet mutatni a gyors fordulat esélyét. Míg '90-ben, abban a nagy átalakulási zajban a magyarokról nem is feltételezték, hogy komoly bajban vannak. Politikai szimpátiát bőven kaptunk, ám pénzt lényegében nem az átalakuláshoz. Most azonban, úgy gondolom, az Orbán-kormány nagyon sajátos és konfliktusokkal teli különútjának lezárulása olyan pillanatot teremt, aminek a gazdasági előnyei is jelentősek lehetnek. 2026 tavasza világos cezúra: ez volt eddig, és most jön egy más korszak. A hitelminősítőkről azt gondolom, hogy adnak legalább fél év türelmi időt, ami persze a makromutatók megfordulásához nem elég, de a politikai, döntési fordulathoz igen. Az uniós pénzek nyilván óriási tételt jelentenek:

Sőt, a hitelminősítők már erre az évre is 2 százalékos növekedést mondanak. Szerintem kicsit túl optimisták, mert 2026 első negyedéve növekedési teljesítménye valószínűleg nulla. Ahhoz, hogy kijöjjön éves átlagban a 2 százalék, igen szép őszi-téli lendület kellene. A lényeg mégis az, hogy nem szükségszerű ugyanazt a keserű pályát bejárnia a Magyar Péter-kormánynak, mint három és fél évtizede az akkorinak.

— Szólt az energiahelyzetről is. Hetek vannak hátra, amíg a hatósági árú üzemanyagból van tartalék. Az Orbán-kormány döntése április végéig szólt. Most a Tisza az árrögzítés egy havi meghosszabbítására szólította fel az ügyvezető kormányt. Korábban Kármán András jelezte, hogy az árrögzítés ebben a formában nem jó megoldás. Okos dolog még tovább tolni az árrögzítés kivezetését?

— Közgazdászként az álláspontom az, hogy amikor a világban drágul az energia, akkor az Magyarországon is drága lesz. Szociális megfontolásból, és az árak hirtelen kilengésének csillapítására átmeneti időre alkalmazható az árak rögzítése, és rászorultsági elv szerint nyújtható kedvezmény, pláne ha bírja a költségvetés. A választás előtt bevezetett üzemanyagár-rögzítés erősen emlékeztet a 2022-es választást megelőző hasonló intervencióra. A Tisza programjában szerepel a szociális szempontok figyelembe vétele, vagy ha úgy tetszik, a védett ár konstrukció megtartása, de biztosan nem ebben a mostani formában, amelynél lehet sokkal jobb megoldást találni. A mai konstrukció meghosszabbításának követelését én úgy értelmeztem, hogy most május elsején ne fusson ki úgy a jelenlegi árszabályozás, hogy még nem lépett hivatalba az új kormány. Legyen némi ideje mind az energetikai, mind pedig a költségvetési szempontokat áttanulmányozni. A MOL vezetése a hírek szerint megnyugtatta a másik felet, hogy van és addig lesz is Magyarországon kellő üzemanyag. Ami a költségvetésre háruló következményeket illeti:

Különösen annak ismeretében, hogy a kimenő kormány energiaellátás és energiabiztonság dolgában mit tett és milyen mulasztásokban vétkes. Meg kell majd nevezni a felelősöket, akik miatt a mai a helyzet előállított.

— Bejelentést hallottunk az euró bevezetéséről: négy év alatt valóban eljuthatunk arra, hogy megfeleljünk a feltételeknek?

— Az tudható volt, hogy a Tisza programjában benne szerepel a közös európai valuta átvétele. Ez a mi önérdekünk is, hiszen a stabil és erős valuta megléte kedvező mind a családok, mind a cégek, mind pedig az államháztartás számára. Hogy aztán az euró tényleges átvételére mikor érik meg a helyet, az függ a kiinduló helyzettől és a további haladási sebességtől. A pénzügyi helyzet nyárra kiderül, akkor lehet hiteles pályát felrajzolni.

Az EU-val szembeni kormányzati viszonyok javulása önmagában is erősítheti ennek esélyeit.

— A választások után az úgynevezett nagy NER-cégek elképesztő mélyrepülésbe kezdtek a tőzsdén. Ezeknek a cégeknek a hitelezői szintén NER-közeli bankok. Ha ezek a cégek gyengélkedni kezdenek, lehet-e hatása a gazdasági környezetre?

— Nemcsak az történt, hogy az árfolyamuk a választás eredményének ismeretében hatalmasat esett. Azt megelőzően a tulajdonosok felmarkolták az összes nyereséget, kivitték a vállalatból a mozgósítható profitot. Ha egy cégből kiviszik a profitot, akkor annak csökken az árfolyama. De nem azért, mert a politikai széljárás megfordult, hanem azért, mert nincs benne elég likvid pénz.

Azt jelenti, hogy a részvénytulajdonosok, akik azt gondolták, hogy nagyon gazdagok, már csak feleannyira gazdagok. Attól még, amennyiben a cég bevétele tartósan meghaladja a kiadásait, a vállalat nyereséges, függetlenül attól, hogy a tőzsdén most éppen mennyit adnak egy részvényéért. A részvényárfolyam mostani eséséből tehát nem következik, hogy csődbe menjen. Továbbá a cég napi működését gyakran nem érinti a tulajdonosi kör megváltozása. A politikai okból felfuttatott cégeknél elképzelni tulajdonosi átalakulásokat, hogy milyen formában, arról most nem akarok improvizálni. De a működési folytonosság más ügy. Ha egy útépítő brigád aszfaltot fektet le, az végzi a munkát, függetlenül attól, hogy a céget tulajdonló holding vagy az azt tulajdonló alap igazgatóságában milyen változások vannak. Ezért azt gondolom, hogy a tőzsdei hullámzás más amplitúdójú és logikájú ügy, mint egy szektor működőképessége.

A kérdés mögötti aggodalom csak részben jogos, valójában túl van dimenzionálva.

— Magyar Péter a győzelmi beszédében több pozíciót betöltő embert felszólított a távozásra. Varga Mihály nem volt köztük, sőt, később megerősítette, hogy maradhat. Jó döntésnek tartja ezt?

— Igen, mindenképpen. Magyar olyan személyeket nevezett meg, akiknek az intézménye és az első számú vezetője nem választható szét, és akik nem végezték el azt az alkotmányos kötelességet, amire felesküdtek. Ha valaki állami tisztviselőként „sztrájkol”, akkor ne csodálkozzon, ha azt mondják: nem tartunk igényt a szolgálataira. Mondjon le, menjen el, vagy eltávolítjuk. Az ügyészség körülbelül tíz éve tudhatott a Matolcsy-klán működéséről, oknyomozó újságírók részletesen nemcsak leírták, hanem dokumentálták is. Munkalassító sztrájk volt a Számvevőszéknél, és teljes sztrájk volt az ügyészségnél ilyen ügyekben. A Versenyhivatal is magasról tett olyan ügyekre, amelyeknél kutya kötelessége lett volna a versenytörvény megsértése miatt fellépni.

Hogy kormányváltozás után egy intézményvezető el tudja-e látni a feladatát, hajlandó-e együttműködni, az egy más történet. Szóval az előbbiekkel szemben az MNB és annak a vezetője más kategória. A Nemzeti Bank működik. Saját nézetem szerint az elmúlt egy évben lényegesen jobban, kiszámíthatóbban működött.

— Amit elmondott, abban van egy óvatos optimizmus.

— Én nagyon optimista vagyok, az elmúlt napokban optimizmusom erősödött. Voltak korábban félelmeim: hogy nem lesz egyértelmű a választási eredmény, meg lehet óvni, elhúzódik a rendszer átalakulása, újraszavazást kérnek, ami miatt a tőke elkezd menekülni, a forint gyengül, stb. Ehelyett az történt, és erre nem volt példa az én emlékezetem szerint, hogy a szavazatszámlálás 50 százalékánál a vesztes fél kénytelen volt beismerni a vereségét. Ennek megfelelően

Ezt a külvilág azonnal érezte, és ebből is következik a nagy forinterősödés és a szelektív tőzsdei emelkedés is. Nem ok nélkül van, hogy az OTP-nél, ahonnan nem vették ki a nyereséget, nagyot emelkedett az árfolyam a választási eredmények nyomán. A MOL sok osztalékot kifizetett, árfolyama kicsit nőtt. Azoknál a cégeknél, amelyeket kiürítettek, az árfolyam összement. Ez politika nélkül is így van, politikával együtt pedig még hangsúlyosabb.