KULT
A Rovatból

Fiatalon ékszerboltot akart rabolni, a színészkedés előtt trágyát lapátolt, a Feketelistáért pedig minden másról lemondott – James Spader 65 éves

A Csillagkapu után kikiáltották a jövő nagy hollywoodi sztárjának, ő azonban inkább aberrált szexuális vágyakkal küzdő karaktereket akart játszani. Ráadásul elmondása szerint csak véletlenül lett színész.


Sokak szerint egy karizmatikus kaméleon. Több mint 45 éves színészi pályafutása során számos különböző karakter szerepében láthattuk, a képernyőkön és a vásznakon való megjelenése projektről projektre drámaian változott. Egy dolog azonban egészen biztosan megmaradt: az intenzív vonzereje.

James Todd Spader 1960. február 7-én született Bostonban, három gyermek közül ő a legfiatalabb. Értelmiségi családba született, a szülei, Jean Fraser és Stoddard Greenwood Spader mindketten tanárok voltak. Két nővére van, Libby és Annie. James elmondása szerint kifejezetten progresszív és liberális neveltetést kapott. „Mindig domináns és befolyásos nők között voltam, ez pedig óriási hatással volt rám” – mondta egy interjúban. Spader egyébként hatodik generációs leszármazottja a connecticuti jogász, politikus és államférfi Seth Preston Beersnek (1871-1863), aki többek között az Amerikai Siketek Iskolájának volt a társalapítója.

Spader ugyanakkor normális gyerekkorról tud beszámolni. Számos magániskolába járt, köztük az andoveri The Pike Schoolba, ahol az édesanyja művészetet tanított, illetve a North Andover Brooks Schoolba, ahol pedig az édesapja dolgozott. Később átkerült a Phillips Academyre, ahol összebarátkozott John F. Kennedy elnök fiával, John F. Kennedy Jr.-ral.

A sulit azonban tizenhét évesen otthagyta, hogy New Yorkba költözzön, mert ekkor már biztos volt abban, hogy színészi karriert szeretne magának.

Miközben minden erejével főállású előadóművésznek készült, a megélhetés miatt különféle munkákat vállalt: volt pultos egy bárban, oktatott jógát, vezetett hússzállító autót, de vasúti kocsikat is rakodott, sőt, istállófiúként is dolgozott.

Kitörni a skatulyából

Első apró szerepét a Team-Mates című 1978-as vígjátékban játszotta 18 évesen, majd 1981-ben jött a Franco Zeffirelli-féle Végtelen szerelem. A nyolcvanas évek első felében néhány kisebb filmes és tévésorozatbeli szerep után aztán sikerült nevet szereznie magának, főként távolságtartó, jóképű rosszfiúk megformálójaként. 1986-ban az Álmodj rózsaszínt című filmben Steffet, a gazdag, fiatal seggfejet alakította, s ezzel hosszú időre összekapcsolta magát a John Hughes-univerzum többi színészéből (pl. Rob Lowe, Emilio Estevez, Demi Moore, Andrew McCarthy, Judd Nelson, Ally Sheedy, Molly Ringwald, Anthony Michael Hall) ún. Brat Packkel. Ahogyan azonban a többi tag karrierje elhalványult vagy továbbfejlődött, Spader a csapat komoly színészeként tűnt ki, és folyamatosan felbukkant olyan, kihívást jelentő, provokatív filmekben, mint pl. a Tőzsdecápák (1987), a Fagypont alatt (1987), A gyönyör rabjai (1990), a Farkas (1994), a Karambol (1996), a 2 nap a völgyben (1996), vagy A titkárnő (2002). És persze nem hagyhatjuk ki a felsorolásból az 1989-es Szex, hazugság, videót, Steven Soderbergh nagy debütálását, amelyért a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Spader megnyerte a legjobb színész díját.

S hogy ma már miért nem filmsztárként hivatkozunk rá? Nos, bár az 1980-as évek közepén a mozik vásznain szerezte a hírnevét, de már előtte is különféle tévésorozatokban való vendégszerepléseivel csiszolta a képességeit. Az Álmodj rózsaszínt megjelenése után leginkább a filmekre koncentrált, mivel Hollywood akkor még mindig egy rétegzett hely volt, ahol a „tévészínészek” és a „filmszínészek” tábora ritkán keveredett egymással. A szórakoztatóipar azonban azóta rengeteget fejlődött, a tévé pedig kezdett olyan presztízsű projekteket és szerepeket kínálni, mint amilyeneket azelőtt csak a filmvilág tudott.

Furcsa vágyak

Spader legnagyobb volumenű filmje sokáig az 1994-es, Roland Emmerich-féle Csillagkapu volt, amelyben Kurt Russell mellett ő játszotta a főszerepet. A szélesebb, moziba járó közönség ekkor jegyezte meg a nevét. Ezért is érte sokként a világot, amikor ezután olyan darabokban tűnt fel, mint az aberrált szexualitással túlfűtött Karambol David Cronenbergtől, vagy a hasonló tematikával kacérkodó A titkárnő Steven Shainbergtől.

Próbálkozott azért még a mainstreamen belül is, például az igencsak félresiklott sci-fivel, a Szupernovával (2000), vagy A leskelődő (2000) című thrillerrel, amelyben a gyilkolászó Keanu Reevest üldözte.

A 2003-as Alien Hunter – Az idegenvadásszal azonban már egy meglehetősen Zs-kategóriás terepre tévedt, szóval ideje volt újragondolnia a karrierjét, s nemsokára meg is hozta az egyetlen logikus döntést. Nem, nem vonult vissza.

Újratervezés

2003-ban Spader csatlakozott az ABC tévécsatorna elismert jogi drámája, az Ügyvédek szereplőgárdájához, amelyben az ügyvéd Alan Shore-t alakította, ezt a szerepet pedig első körben 2004-ig, 22 epizódon át játszotta. Megtetszett neki a tévésorozatok biztonságos (értsd sok ideig munkát adó) világa, így az Ügyvédek befejezése után egyből fejest ugrott annak folytatásába, a Boston Legal: Jogi játszmákba William Shatnerrel és Candice Bergennel, amelybe vitte tovább Alan Shore karakterét. A Boston Legal további négy évre (2008-ig futott) és 101 epizódra biztosított munkát Spadernek, aki a két széria alatt összesen három Emmy-díjat nyert Shore megformálásáért.

Persze azóta is szép számmal aratott tévés sikereket, például A hivatallal (amelyben a Dunder-Mifflin ideiglenes főnöke, Robert California szerepében brillírozhatott 2011 és 2012 között), vagy eddigi karrierje legfőbb szerepében, Raymond ’Red’ Reddingtonként, aki kereken tíz évig adott neki munkát. A Feketelista című sorozat 2013 és 2023 között 10 évadot és 218 epizódot ért meg, e munkáját pedig Spader annyira komolyan vette, hogy ez idő alatt csupán két mozifilm szerepére bólintott rá, az egyikben ráadásul nem is látszódott. A 2014-es, Tommy Lee Jones által rendezett A kelletlen útitársban tűnt fel, valamint eddigi legnagyobb szabású projektjében, a 2015-ös Bosszúállók – Ultron korában, amelyben nemcsak a hangját adta a főgonosz és címszereplő Ultronnak, hanem el is játszotta a robotot a motion capture nevű technológia segítségével.

E két kis kitérő kivételével azonban minden idejét és erejét a Feketelistának szentelte, amiről anno a következőket nyilatkozta: „Valami olyat akartam találni, amiben keveredik a tiszteletlenség a drámával és egy olyan karakterrel, aki folyamatosan meglepi a nézőt.”

Úgy hangzik, hogy Spader kreatívan ki tudott teljesedni a tévés szerepléseivel, és nem feltétlenül kell nagyszabású projektekkel folytatnia.

Családos ember a javából

Az élet persze Spader számára is több volt, mint a színészet, ő is úgy vélte, hogy egy kicsit élni kell az életet azért, hogy bölcsebben tudjon hozzáállni a jövőbeli szerepeihez. Ennek érdekében pedig 1987-ben feleségül vette a barátnőjét, a dekoratőr Victoria Kheelt (akivel akkor már jó pár éve együtt voltak). Ő és Victoria egy jógastúdióban ismerték meg egymást (mindketten ott dolgoztak), miután James az ’80-as években New Yorkba költözött. 1989-ben született meg az első fiuk, Sebastian, akiről négy évvel később azt nyilatkozta, hogy megváltoztatta az életét, és arra késztette, hogy átértékelje az egészségét: „A minap sétáltunk egyet a hegyekben, és rugdostam magam előtt egy követ. Majd megfordultam, és ott volt mellettem egy kb. 76 centis kis fickó, aki szintén egy követ rugdosott, csak egy sokkal kisebbet. Az ilyesmi  pedig elgondolkodtatja az embert, amikor rágyújt egy cigarettára, miszerint egy nap majd szembe kell néznie azzal, hogy újra abbahagyja a dohányzást.”

Majd 1992-ben jött a világra a második fiuk, Elijah. Amikor a gyerekei kicsik voltak a kilencvenes években, Spader próbált minél több időt szakítani rájuk. Sorra utasította vissza az eléje gördülő projekteket, hogy minden nyarat a családjával tölthessen, és csak akkor vállalt el jól fizető szerepeket (pl. Csillagkapu), amikor kezdett kifogyni a pénzből.

Majd 2004-ben véget ért Spader és Victoria több évtizedes kapcsolata, ekkor döntöttek úgy, hogy külön utakon folytatják, és még abban az évben el is váltak. James ezután jött össze a színésznő Leslie Stefansonnal (Tükröm, tükröm…, Flubber: A szórakozott professzor, Lesz ez még így se!, A tábornok lánya, A sebezhetetlen, Veszett vad), akivel együtt játszott az Alien Hunter: Az idegenvadászban. Azóta is (vagyis már több mint 20 éve) együtt vannak, s bár sosem házasodtak össze, 2008-ban született egy közös fiúk, Nathaneal. Stefanson egyébként, amint összejött Spaderrel, visszavonult a színészkedéstől, s azóta a kapcsolatuknak és a családjuknak él. Mondjuk túl sokat nem tudni róluk, mivel, bár James több mint négy évtizede áll a nyilvánosság előtt, a magánéletét – részben a gyermekei miatt – féltve óvja.

Véletlenül lett színész

James Spader olyan irigylésre méltóan hosszú karriert élt meg, hogy könnyű lenne azt feltételezni, mindig is volt egy konkrét terve a pályájával kapcsolatban, de saját bevallása szerint sokkal jobban is csinálhatta volna ezt. „Vannak olyan színészek, akik nagyon jók a dolgok kidolgozásában. Én borzalmasan rossz vagyok az ilyesmiben, irtózom tőle, pocsék tervező vagyok” – nyilatkozta, ez a nemtörődömség pedig a pénzügyeire is kiterjedt, ami többször is ahhoz vezetett, hogy olyan projektekben vállalt munkát, amelyeket egyébként valószínűleg nem fogadott volna el.

„Nem vagyok túlságosan felelősségteljes anyagilag. Évekig dolgoztam filmeken, és mire a következőbe belekezdtem, már megint a nulláról indultam.”

Bár az is igaz, hogy nem vette halálosan komolyan ezt a szakmát. Ahogy ő meséli, a színészetre mindig csak hobbiként tekintett, amíg rá nem jött, hogy fizetni tudja vele a számláit. Számtalan kortársával ellentétben, akik a szupersztárságról álmodoztak, Spader mindig is hangsúlyozta, hogy ez benne nem volt meg, és szinte véletlenül került a szakmába. „Volt ez a hobbim, a színészet, és mellette egy sor részmunkaidős állás. De leginkább arról fantáziáltam, hogy egyszer majd belépek a New York-i rendőrséghez, vagy összeszedek egy csapatot, és kirabolom a Tiffany'st. Aztán történt valami, és egyik napról a másikra elkezdtem pénzt kapni a hobbimért. Hirtelen már nem futár voltam, nem padlót mostam fel, nem trágyát lapátoltam, nem teherautót vezettem, hanem elkezdtek fizetést adni azért, amit szerettem csinálni. Egyszerűen színész lettem” – magyarázta.

És micsoda színész, gondolhatjuk joggal. Akit pedig Spader jövője érdekelne, annak eláruljuk, hogy a Feketelista 2023-as lezárása óta nem volt új projektje, terve… mostanáig! Úgy tűnik legalábbis, hogy újra visszatér legtöbb pénzt hozó filmjének szerepéhez, és ismét eljátssza nemsokára a Marvel-gonosz Ultront, méghozzá a Vízióról (Paul Bettany) szóló, új, készülő sorozatban, a Vision Questben


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Justin Timberlake 45 lett, de most inkább annak örül, hogy ezt az elmúlt két évet valahogy túlélte
A turné lement, a bíróság is megvolt, a pletykák is pörögnek: Timberlake születésnapjára minden összejött.


Ma tölti be 45. életévét Justin Timberlake, de az ünneplés helyett a popzene egyik legnagyobb sztárja inkább annak örülhet, hogy megúszta az elmúlt egy-két év eseményeit: egy titkolt, súlyos betegséggel tolt végig egy világkörüli turnét, miközben a törvénnyel is meggyűlt a baja. A házasságáról szóló pletykákról nem is beszélve.

A bíróság előtt végül felelősséget vállalt tettéért, és egy erős üzenettel zárta le azt az ügyet.

„Még ha csak egy italt ittál is, ne ülj a volán mögé. Annyi más lehetőség van” – mondta a bíróságon, miután elismerte bűnösségét. A rajongókat leginkább a tavaly júliusi bejelentése kavarta fel, amikor egy Instagram-posztban vallott arról, hogy Lyme-kórral diagnosztizálták, ami a két éven át tartó Forget Tomorrow World Tour alatt végig megnehezítette az életét.

A betegség tünetei, köztük a komoly idegi fájdalom, a kimerültség és az általános rosszullét, komolyan rányomták a bélyegét a teljesítményére is, amiért akkoriban kapott is kritikákat. „Ha átélted ezt a betegséget vagy ismersz valakit, aki igen, [akkor] tudod: mentálisan és fizikailag is könyörtelenül megterhelő tud lenni” – írta bejegyzésében. A nehézségek ellenére a turnét végigcsinálta.

„Úgy döntöttem, [hogy] a fellépések öröme sokkal többet ér, mint a testem pillanatnyi stressze. Örülök, hogy folytattam”

– tette hozzá. A turné végül több mint száz fellépéssel, 1,25 millió eladott jeggyel és nagyjából 67,7 milliárd forintnak megfelelő bevétellel zárult.

Egy jogi ügy is beárnyékolta a tavalyi évét. 2024 júniusában a New York-i Hamptonsban állították meg a rendőrök ittas vezetés gyanújával. A szeptemberi bírósági tárgyaláson végül egy enyhébb vádpontban, a csökkent képességű vezetésben vallotta magát bűnösnek.

A vádalku részeként körülbelül 250 ezer forintnak megfelelő bírságot és illetéket kellett fizetnie, emellett 90 napra bevonták a jogosítványát

New York államban, és 25 óra közösségi munkára ítélték. Magyarországon ennél jóval szigorúbb büntetéseket rónak ki ennél lényegesen enyhébb ittas vezetésű ügyekre is.

Zenei fronton az új album, az Everything I Thought It Was a Billboard 200-as listáján a negyedik helyen nyitott. A visszatérést egy különös popkulturális esemény is kísérte: amikor megjelent a Selfish című dala, Britney Spears rajongói egy akció keretében elkezdték vásárolni és streamelni Spears 2011-es, azonos című dalát, ami ennek hatására az iTunes-lista élére ugrott. A zenei visszatérés egyik csúcspontja volt, amikor 2024 márciusában Los Angelesben újra együtt állt színpadra a legendás fiúcsapat, az ’NSYNC.

A közös fellépésen előadták a Paradise című új dalt, de felcsendültek a régi klasszikusok is, mint a Bye Bye Bye.

A nehéz időszakban felesége, Jessica Biel végig mellette állt. Egy januári díjátadón a vörös szőnyegen áradozott férjéről. „Én vagyok az első számú rajongója… Egyszerűen nincs még egy olyan ember, mint ő, aki úgy tud fellépni és énekelni, ahogy ő. Nem érdekel, ha őrültnek néznek – két és fél órán keresztül végigtáncolom a koncertjét… Imádom őt.” Szép ez a nyilatkozat, de nem szabad elfelejtenünk, hogy immár 13 év házassággal a hátuk mögött az év végén nagyon felerősödtek a különköltözésről szóló pletykák, mondván: Jessica komoly terveket valósít meg a karrierjében, és nehezen viseli, hogy Justin csak a régi sikereken kesereg, a múltban ragadt.

A színpadi sikerek mellett Timberlake üzletemberként is aktív. 2022-ben egy nagyjából 33 milliárd forintnak megfelelő összegért eladta dalszerzői katalógusát egy befektetési alapnak. Emellett társtulajdonosa a Nashville-ben működő Twelve Thirty Club nevű, több szintes étteremnek és zenei klubnak, amelynek terjeszkedését is tervezik: Austinban egy közel 10 milliárd forintos beruházással nyitnak új egységet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: