prcikk: Feleslegesen tömjük a gyermekeket lázcsillapítóval | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Feleslegesen tömjük a gyermekeket lázcsillapítóval

Dr. Novák Hunor elmondja, hogy a fejlett országokban miért állnak másként a lázcsillapítóhoz. Célja, hogy a legjobb terápiákat alkalmazzák.


- Szereti provokálni az olvasóit?

- Muszáj valakinek követ dobnia az állóvízbe. Szeretnék rávilágítani arra, hogy sok ma is alkalmazott, a köztudatban gyökeret vert terápia nem hatásos, a fejlett országokhoz képest pedig számos esetben több évtizedes lemaradásban vagyunk. Az a célom, hogy megcáfoljam a tévhiteket, hogy minél több embert gondolkodásra és kételkedésre késztessek.

- Úgy véli, most nem kételkednek?

- Sajnos a betegek, szülők gyakran elhiszik, amit a gyógyszergyárak vagy az alternatív orvoslást végzők tényként próbálnak beállítani, akiknek céljuk, hogy minél több készítményt eladhassanak, rásózhassanak a betegekre. Ugyanakkor

"
nemcsak tízmillió focista országa vagyunk, hanem tízmillió orvos országa is.

- Miért gondoljuk azt, hogy értünk gyógyításhoz?

- Az emberi test egy tökéletesen működő, élő szervezet, és az esetek elsöprő többségében meggyógyítja magát. Ebben mi csupán segíteni tudunk, a gyógyulást gyorsíthatjuk. Adhatunk csapvizet, kalciumot, vagy egy rakás felesleges, hatástalan gyógyszert egy vírusfertőzésre - azt fogjuk tapasztalni, hogy a beteg meggyógyul. Ezért mindenki úgy érzi, egy kicsit ért az orvosláshoz, hiszen ő már „saját magát is kikúrálta”. A téves következtetések miatt nagyon sok fals információ kering, és sok hatástalan készítményről hiszik azt, hogy segít.

lazcsillapitas

Itthon boszorkányüldözés zajlik a lázzal kapcsolatban

„Míg hazánkban boszorkányüldözés zajlik a lázzal kapcsolatban, addig a fejlett országokban, Kanadában, az USA-ban, Angliában, Hollandiában stb. évtizedek óta egészen máshogy állnak a láz témájához” - írja a Facebook-oldalán Dr. Novák Hunor.

Bár bizonyosodott, hogy a láz segíti a gyógyulást, és még a 40 fok feletti láz sem okoz görcsöt, nem károsítja a szerveket, és nem csapódnak ki tőle a fehérjék, hazánkban főként az ezektől való félelem miatt még mindig gyakran alkalmazzák a hűtőfürdőt és a priznicet, ami felesleges szenvedést okoz a gyermekeknek.

Dr. Novák Hunor a jegyzetben azt is hangsúlyozza, hogy nem a testhőmérséklet a döntő, hanem a gyermek közérzete: ha rosszul van, szenved, akkor ajánlott lázcsillapítót adni. „A szülők többsége indokolatlanul tömi lázcsillapítóval gyermekét, álmából is felébreszti ezért, amivel hibát követ el: a feleslegesen adott gyógyszer terheli a vesét, májat, esetenként súlyos mellékhatása is lehet.”

- A tévhiteket hogyan lehet száműzni az orvoslásból és a köztudatból?

- Úgy, hogy a bizonyítékon alapuló, ún. evidence-based orvoslást terjesztjük el - a Magyar Gyermekorvosok Társaságának titkára is kifejtette, hogy ez a szervezet célja is. Ennek lényege, hogy az orvosok ne a gyógyszergyárak prospektusait vegyék figyelembe, ne dőljenek be a reklámoknak, hanem kizárólag a tudományos tények legyenek mérvadóak.

Hogy ne fűzze az orvosokat semmilyen anyagi érdek egy készítmény használatához, csak olyan terápiát javasoljanak a betegnek, amelyek hatását igazolták.

A cél, hogy kizárólag a betegek érdekei legyenek szem előtt.

drnovak

- Nehéz feladat ma Magyarországon régi, bevált módszereken változtatni?

- Borzasztó nehéz. Az elmúlt évtizedekben óriási változások történtek: sok elterjedt, gyakran használt készítményről bizonyosodott be, hogy vagy teljesen hatástalanok, esetleg elenyésző a hatásuk konkrét betegségekben, vagy a gyakori mellékhatások miatt nem ajánlott használni ezeket. Rengeteg ellenérdek fűződik ahhoz, hogy ne változtassunk a berögzült szokásokon.

Bevált módszer van arra, hogy kiderítsék, hatásos-e egy gyógyszer. A betegek egyik csoportja placébót (hatóanyag nélküli tablettát), a másik valódi gyógyszert kap, és mindenki utólag tudja csak meg, mit kapott. A vakon végzett vizsgálat eredményeit, a tüneteket, a gyógyulás időtartamát vizsgálva kiderül, valóban jó-e az adott gyógyszer? De ez a bizonyítási mód sok borsot tör a gyógyszergyártók orra alá. Ezek a vizsgálatok az alternatív gyógyászatnak is nagy érvágást jelentenek, hiszen a homeopátiáról például teljesen egyértelműen bebizonyosodott, hogy semmilyen hatása nincsen, 100% placébó.

- Az egyik cikke alatt, amely a hasmenés kezelésével foglalkozik, pár kommentelő azt sugallta, mintha Ön reklámozni akarna bizonyos készítményeket.

- Negatív reakciók mindig lesznek, megkaptam én is a szokásos vádat, hogy lefizettek a gyógyszergyárak, de ma már csak mosolygok ezen. A cikkekben nem a saját véleményemet írom le, hanem összefoglalókat írok a bizonyítékokon alapuló szakmai ajánlások alapján, megnevezve a szakmai ajánlásoknak megfelelő összes készítményt – a szülő ezek közül azt a márkát veszi, amelyiket akarja. Előfordult, hogy miután leírtam a tudományos tényeket egy adott gyógyszerről, hogy miért nem javasolt és miért nem hatásos, a gyógyszergyártó perrel fenyegetőzve, összefoglalómat jelentősen átírva akart PR-cikket csinálni a hatástalan készítményének. Többször volt olyan is, hogy tényszerű írásaim leközlését megtagadták egyes sajtóorgánumok, mert féltek, hogy a náluk is hirdető gyógyszercégek zokon veszik a kellemetlen valóságot. Pedig előbb-utóbb minden kiderül, ráadásul a tiltott gyümölcs mindig édesebb.

A lázcsillapítás és a többi gyakori egészségügyi probléma terén szerintem a szülők többsége szeretné tudni az igazat, és szeretnék, ha a gyerekük a legkorszerűbb terápiában részesülne. Ha pedig az ember eltér a langyostól, lesz ellensége és barátja is - ezzel számolok. A legerősebben a homeopaták támadnak, akik között sok az orvos végzettségű, de ez ne tévesszen meg minket: a homeopátia hatalmas üzlet, ezt érzik veszélyeztetve.

eloadas_kongresszuson

Az országos gyermekgyógyász kongresszuson előadásában egy elavult terápiára hívta fel a figyelmet

- A támadó hangvételű reakciók ellenére folytatja a publikálást.

- Sok erőt ad az olvasók biztatása, az, ha leírják a tapasztalataikat például a lázzal kapcsolatban. Hogy most már nyugodtan átalusszák az éjszakát és hagyják a gyereket is pihenni, mert nem félnek, hogy baja lesz az alvó gyereknek a láztól. Hatalmas teher kerül le a szülők válláról, ha a boszorkányüldözéses tévhitek helyett a tudományos tényeket, valóságot tudják meg. Cikkeimben nem a magánvéleményemet írom le, hanem szemlézek, ajánlásokat, összefoglalókat készítek a rendelkezésre álló szakmai anyagok alapján.

Ma már néhány kattintással meg lehet tudni, mit mondanak a világ vezető szakmai szervezetei akár a lázcsillapításról vagy a hasmenésről, bárki elolvashatja, mit javasolnak a Mayo-klinikán vagy Londonban. Jó lenne, ha a Magyarországon gyökeret vert tekintélyelvű orvoslást magunk mögött hagyva utat engednénk a fejlődésnek.

"
Azt üzenem mindenkinek: nem az számít, hogy ki beszél. Az számít, hogy az illető mire alapozza állításait,

milyen konkrét bizonyítékok állnak mögötte, mit mondanak a szakmai szervezetek - azaz a tudományos tények mérvadóak. Nem szabad, hogy a hagyomány és a tekintélyelv mindezek fölé kerekedjen.

Lázcsillapításban le vagyunk maradva

Hazánkban elsőként dr. Szíjjártó László világított rá, hogy a lázcsillapítással kapcsolatos évtizedes magyar hagyományok elavultak és károsak. Amikor 1995-ben szakorvosként Hollandiába ment dolgozni, a munkatársai megdöbbentek azon, hogy „láz”görcsölő gyermeknek lázcsillapítót és hűtőfürdőt javasolt – ott már akkor is tudták, hogy nem a láz okozza a görcsöt és ezek a módszerek teljesen hatástalanok.

Egy bő évtizeddel később dr. Szíjjártó László egy hazai konferencián elmondta, milyen gyakorlatot folytatnak Hollandiában és a többi fejlett egészségügyi rendszerrel bíró országban. Elmagyarázta, hogy miért nem veszélyes a láz és miért nem kell csillapítani rutinszerűen. Akkor hatalmas felzúdulást keltettek a szavai. Rá néhány évvel felzárkózva a fejlett országokhoz mégis jelentősen megváltoztatták a magyar szakmai lázcsillapítási ajánlást. „De hiába van új magyar ajánlás, a változás betegnek és orvosnak sem egyszerű” - mondja dr. Novák Hunor.

Szerinte ahhoz, hogy mindenkihez eljussanak az új ismeretek, átfogó nemzeti stratégia kellene, nem az, hogy néhányan vívják a harcot. Ha a láztól való indokolatlan félelem megszűnne, kevesebben fordulnának az egészségügyi ellátórendszerhez, és csökkenne az indokolatlanul felírt gyógyszerek, antibiotikumok mennyisége is.

- Miért lett gyermekorvos?

- Mindig is a belgyógyászat érdekelt, a gondolkodás, a betegekkel való kommunikáció; ráadásul borzasztó a kézügyességem, a sebészet eleve szóba sem jöhetett. A gyerekek őszinték, motiváló velük foglalkozni, hiszen ha időben meggyógyítom, jól kezelem őket, akkor nem csak pár évet adok neki, mint adott esetben egy idős embernek, hanem akár hetvenet. Nagyon sok szeretetet tudnak elfogadni az embertől, és sok szeretetet tudnak adni, mindig mosolyt csalnak az ember arcára.

- Hogyan kezdte a gyermekorvosi munkát?

- Én is úgy jöttem ki az orvosi egyetemről a frissen megszerzett diplomámmal, hogy amit lehetett, tudtam a ritka betegségekről. Láttam szervtranszplantált gyereket, ritka daganatos beteget és olyan betegségben szenvedő gyermeket, amelyből akkor csak egy volt egész Európában. De

"
legtöbb társamhoz hasonlóan én sem láttam egyetlen középfülgyulladást vagy tüszős mandulagyulladást sem. Ez nagy hibája a gyakorlati orvosképzésnek.

Aztán elindultam a kitaposott úton, mint mások. Az itthon elterjedt, hagyományos terápiákat alkalmaztam. Amikor azonban egy-egy gyakori betegség kapcsán elolvastam a modern orvosi ajánlásokat, megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyire elavult vagy hatástalan, káros terápiákat is használunk hazánkban. Szerintem az a baj, hogy kevesen kérdőjelezik meg a mindennapi betegségekben használt jelenlegi módszerek, készítmények helyességét.

"
Azt látom, hogy gyakori betegségek terén sok esetben több évtizedes lemaradásban vagyunk. Nagyon beleivódtak a köztudatba is bizonyos "bevált" praktikák,

egy fiatal orvos is ezeket látja maga körül a mindennapi gyakorlatban és teszi saját gyakorlatának részévé. Ritka betegségekkel azért nem is szeretnék most foglalkozni, mert úgy látom, a gyakori betegségek terén van talán a legnagyobb káosz.

profilkep_drnovak

- Nehéz most itthon gyermekorvosnak lenni?

- Különösen az elhelyezkedés nehéz, bár idén már több orvost vettek fel a gyermekgyógyászati szakképzésbe. Sok évfolyamtársam azért ment külföldre, mert az orvosi diploma megszerzése után egyszerűen nem kaptak munkát, és olyan is volt, aki egy évig ingyen dolgozott orvosként. Ki merem jelenteni, hogy

"
Magyarországon az az abszurd helyzet állt elő, hogy a legtöbb szakterületen egyáltalán nincs kevés orvos, hanem túl sok adminisztratív munkát kell végezniük.

Belegondolt már valaki abba, milyen felesleges az orvosnak a számítógépen is megtalálható laboreredményeket kézzel beírogatni a lázlapra is? Informatikai fejlesztéssel, táblagépes lázlappal ez elkerülhető lenne. Orvosi diplomával rendelkező emberrel adminisztratív feladatok elvégeztetése hatalmas luxus, így nem csoda, ha sokat kell várnia a betegnek a vizsgálatra. Ha a felesleges, bürokratikus adminisztratív teendőket csökkentenénk és még több adminisztrátor dolgozna az egészségügyben, az orvosok nagyságrendekkel több ténylegesen orvosi munkát tudnának végezni, ezáltal a betegellátás is gyorsulna.

"
Ami még riasztó, hogy itthon nincsen megfelelő gyermekháziorvosi utánpótlás, pedig a körzeti orvosok jó része már nyugdíjas korú.

Már most is elég sok a vegyes körzet, ahol a felnőtt háziorvos látja el a gyermekeket is. De ez egyáltalán nem jó, mert nem lehet egyszerre mindenhez érteni: senkinek nem kívánom, hogy én kezeljem a szívinfarktusát vagy végezzek stroke-rizikószűrést, mert ezeket a feladatokat nem tudnám megfelelő színvonalon ellátni. Az egészségügy színvonalának csökkenése mellett a betegek elégedetlenségének vezető oka egyébként a nem megfelelő orvos-beteg kommunikáció.

- Mit ért azon, hogy nem megfelelő az orvos és a beteg közti kommunikáció?

- Jó volna, ha több idő jutna egy páciensre, de nem is ez a fő baj. A jelenlegi hierarchikus orvos-beteg kapcsolat alá-fölérendeltségi viszonyt tükröz, pedig a modern orvoslás világában egy szinten kell lennünk a pácienssel, partnerként kell kezelnünk, ennek megfelelően kell vele beszélnünk. A latin nyelv indokolatlan használata szintén nem teszi betegbaráttá a rendszert, ma már főként

"
csak a hagyomány miatt használunk ennyi latin szót az orvosi dokumentációban, pedig az esetek többségében mondhatnánk magyarul is.

Sokszor szerepel például az a diagnózis: "otitis media serosa lateris dextri", ami valójában jobboldali savós középfülgyulladást jelent. Ez utóbbi használatát a beteg is megértené... Találkoztam olyannal is, hogy egy vezető beosztású budapesti orvos egy még ennél is banálisabb betegséget nem akart magyarul leírni, ezért elővette a magyar-latin szótárt. De minek? Elképzeltem azt a nevetséges helyzetet, hogy amikor a másik orvos kézhez kapja a zárójelentést, ő sem ismeri ezt a latin kifejezést, ezért ő meg előveszi a latin-magyar szótárt, és lefordítja magyarra… Az egésznek pedig az az eredménye, hogy csak a beteg nem fogja tudni, mit írtak róla diagnózisként - ez elég abszurd, nem?

gyogyitas

Kép forrása: Pixabay.com

- Mi lehet még az oka annak, hogy a klasszikus orvoslástól ennyien elfordulnak?

- Az alternatív orvoslás azt mondja, amit a betegek hallani akarnak. Pillanatok alatt hamis diagnózisokat dobál ki a biorezonanciás gép, a betegek pedig örülnek, hogy végre tudják, mi a bajuk.

Az alternatív orvoslás egyszerű és világos válaszokat ad, holott a valóság bonyolult, nem fekete vagy fehér. Rájátszanak a gyógyszerellenességre, a védőoltás-ellenes hisztériára és buta összeesküvés-elméletekre, és azt a marketinges maszlagot hangoztatják, hogy „természetes gyógymód mellékhatások nélkül”. Ez hazugság.

Ami hat a szervezetünkre, annak van mellékhatása is, bár ez nem mindenkinél fog jelentkezni. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe rakunk valamit, akkor a másik serpenyő is el fog mozdulni, ez a mellékhatás, és ez igaz a gyógynövényekre, illóolajokra és gyógyszerekre is. Orvosként mérlegelnünk kell a hasznot és a kockázatot, és az egyén állapotától függően kell döntenünk az alkalmazott készítményeket illetően. Azt terápiát kell választanunk, amely a legkevésbé káros, és a legjobb gyógyulási eredményt lehet vele elérni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Orbánék pitiáner tolvajbandaként végzik, miközben az újkori magyar történelem legnagyobb esélyét játszották el
A politológus élete legnagyobb csalódásának nevezte, mi lett a volt tanítványaiból. Szerinte a Tisza Pártnak a kétharmadra is esélye van, és a 2026-os voksolás kimenetelének globális hatásai is lehetnek.


Kéri László politológus, szociológus a Szélsőközép nevű YouTube csatornán azt mondta, életének legnagyobb közéleti csalódása az, ami a Bibó Kollégiumban egykor általa is tanított Fidesz-alapítókból lett.

Azt állítja, ennél szerencsésebb korosztály és csapat nem volt az újkori magyar történelemben, mert húsz évük volt felkészülni a kormányzásra, nem tapadtak a Kádár-rendszerhez, rengeteg nemzetközi tapasztalatot gyűjtöttek, és egy viszonylag békés, gazdaságilag konszolidálódó időszakban, dőlő uniós pénzek mellett vették át az országot.

„Ehhez képest szerintem az, hogy csalódás, az nem eléggé erős kifejezés. Tehát, ha arra gondolok, hogy milyen peremfeltételek mellett kapták az országot, és hogy hagyják itt, akkor ez az újkori magyar történelem leginkább eljátszott és soha vissza nem térő esélye, alkalma” – mondta Kéri, aki szerint ezt a bélyeget és kollektív bűnt soha nem fogják magukról lemosni.

„Szerencsés világgazdasági, szerencsés politikai konstelláció mellett egy ilyen végtelen, pitiáner tolvajbandaként végzik” - fogalmazott.

A politológus úgy véli, a Fidesz-alapítók bukásának egyik oka a kollégiumi múltjukban keresendő. A Ménesi úti intézmény egy olyan eszméletlen zárt világ volt, amely hihetetlenül erős közösségteremtő erővel bírt, és ez a szoros kötelék elnyomta a belső kritikát.

Kéri szerint Orbán Viktor sorozatosan „dupla vagy semmit” játszott, és ezekből rendre győztesen került ki, ami tovább erősítette a tévedhetetlenségének mítoszát a csoporton belül. A másik okot Lord Acton híres mondásával magyarázta: „A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál, ezeket az embereket egytől egyig mind megrontotta a kontroll nélküli hatalom.”

Szerinte a kontroll hiánya miatt az egykori jó tulajdonságaik elsorvadtak, és elhatalmasodott rajtuk a démonuk. Példaként Gulyás Gergelyt hozta fel, aki Kéri szerint egy „szégyellős ministránsból” vált olyanná, aki folyamatosan hazudik, még ha láthatóan nem is esik neki jól.

Kéri László szerint Orbán Viktornak „nem volt soha ideológiája, pillanatnyi érdekei voltak, és a pillanatnyi érdekéhez kapott mindig valamilyen álideológiai hátteret.”

A politológus több személyes anekdotát is megosztott a Fidesz korai időszakából. Felidézte a párt ötödik születésnapját 1993-ban, ahol Lévai Anikó a férjéről azt mondta: „Tudod, a Viktort az emberek vagy szeretik, vagy utálják. És ezzel én is így vagyok.”

Egy másik alkalommal, amikor Orbán azon bosszankodott, hogy az emberek félnek tőle, Kéri felesége, Zita megjegyezte, hogy ezen el kéne gondolkodnia. Orbán erre azt válaszolta: „Aki fél tőlem, az menjen orvoshoz.” Kéri feleségének replikája így hangzott: „Ennyi orvos nincs ebben az országban.” Kéri szerint Orbán ezt tíz évvel később is felemlegette neki.

A politológus elmesélte azt a történetet is, amikor 1983-ban a Bibó Kollégium alakuló ülésén azzal keltett botrányt, hogy kijelentette, ő kiköltözne egy olyan kollégiumból, ahol három ember – Simicska, Varga Tamás és Orbán – felszólító módban beszél a többiekkel. Amikor Orbán számonkérte, Kéri azt vágta a fejéhez: „Az a baj veletek, hogy rosszabbak vagytok a Kun Béla-féle Lenin-fiúknál.” Tizenöt évvel később a már miniszterelnök Orbán a parlament folyosóján odaszólt neki:

„Azért a Kun Bélázásért egyszer még elszámolunk.”

Kéri szerint Orbán Viktor legnagyobb politikai és személyes kudarca a 2002-es választási vereség volt. „A 2002-es választás elvesztését az soha nem fogja megbocsájtani az országnak. Tehát én azt láttam rajta, hogy az az igazi törés” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a Fidesz egyáltalán nem volt felkészülve a vereségre, és ezt a kudarcot a miniszterelnök a mai napig nem heverte ki.

A politológus úgy látja, a magyar demokratikus kísérlet 2006-ban siklott ki, és az azóta eltelt időszakban az ország négy legfontosabb alrendszere – a gazdaság, a politikai rendszer, a társadalmi szerkezet és a kultúra – is tévútra került. Szerinte a gazdaság csődben van, a jogállamiságot felszámolták, a társadalmi polarizáció drámaian megnőtt, a kulturális életet pedig tönkretették.

Úgy véli, a 2026-os választás igazi válaszút lesz, mert az Orbán által létrehozott rendszer nem reformálható.

A globális politikáról szólva Kéri azt mondta, a világban 2008 óta halmozódó válságok – pénzügyi, klíma, migrációs, kiber – kedveznek az olyan „erős embereknek” és „szélhámosoknak”, mint Trump, Putyin, Hszi Csin-ping vagy Orbán, akik azt hitetik el, hogy univerzális problémamegoldók. Ennek fényében a 2026-os magyar választásnak hatalmas nemzetközi tétje van.

„Egy Orbán-győzelem ennek a tábornak elég komoly segítség lenne. Ha itt megbukik, akkor az pont ennek a típusnak és ennek a típusú berendezkedésnek az inverze is lehet, tehát meg is fordítja” – fejtette ki.

A választási esélyeket latolgatva Kéri László azt mondta, a pártlistás versenyt már eldőltnek tekinti, szerinte azt a Tisza Párt nyeri. A választás azonban a 106 egyéni körzetben dől el, ahol a helyzetet sokkal nehezebb modellezni.

Saját, az országot bejárva szerzett tapasztalatai alapján úgy látja, a Tisza Párt jelöltjei hatalmas energiával dolgoznak, míg a Fidesz jelöltjei mögül elfogyott a korábbi bázis, és sok fideszes polgármester is inkább kivár.

Szerinte minden esély megvan nemcsak a Tisza győzelmére, hanem a kétharmados győzelemre is, ehhez elég, ha 65-öt megnyernek a 106-ból egyéni kerületből.

Az értelmiség felelősségével kapcsolatban Kéri azt mondta, mindenki csak a saját nevében beszélhet. Ő és a felesége azzal tették meg a magukét, hogy az elmúlt másfél évben 103 helyen jártak az országban a Tisza Pártot segítve.

„75 éves létemre ennyit tudtam tenni azért, hogy változás legyen. Azt gondolom, hogy a kortársaim, vagy a hasonló felkészültségűek közül jó néhánynak még ezt meg kellett volna tenni” – mondta, kritikával illetve azokat, akik megelégedtek azzal, hogy „idióta tévéknél vitatkoznak”.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András hamis zászlós akcióra figyelmeztet: orosz provokátorok jöhetnek
Az Oroszország-szakértő szerint a kormánymédia egy ukrán álláshirdetésre hivatkozva készíti elő a terepet egy provokációnak. Rácz András szerint a cél az, hogy egy esetleges erőszakos tömegoszlatást később „ukrán beavatkozásként” lehessen beállítani.


Rácz András szerint a kormánymédia tudatosan készíti elő a terepet egy lehetséges provokációnak a közelgő választásokra. A szakértő azt állítja, hogy „a kormánymédia épp előkészíti szláv anyanyelvű provokátorok lehetséges érkezését a választásokra”.

Úgy véli, ez a narratíva egy olyan, hamis zászlós akció alapja lehet, amelynek keretében orosz provokátorok érkeznének Magyarországra.

Rácz András szerint a kormányközeli sajtóban napok óta szerepel egy hír, amely egy ukrán álláskereső oldalon megjelent, azóta már lezárt hirdetésen alapul. Ebben a „Mi Büszkeségünk” nevű civil szervezet állítólag jó fizikai állapotú embereket keresett magyarországi nyilvános eseményeken való részvételre. A szakértő szerint a történet több ponton is sántít.

Egyrészt gyanúsnak tartja a hír forrását, egy Mario Nawfal nevű libanoni-ausztrál bloggert, aki a magyar kormány számára kedvező témákban már korábban is feltűnt. A bejegyzés szerzője szerint „nem túl nagy az esélye, hogy éppen ő böngészne ukrán nyelvű álláshirdetéseket”, valószínűbbnek tartja, hogy valakik elküldték neki az információt.

Rácz András a gyakorlati megvalósítást is kétségbe vonja, szerinte a hirdetés nem számol az ukrajnai realitásokkal. „Ukrajnában a hadiállapot miatt a katonakorú férfiaknak gyakorlatilag lehetetlen külföldre utazniuk” – állítja, hozzátéve, hogy egy civil szervezet valószínűtlen, hogy elegendő kiutazási engedélyt tudna szerezni.

Emellett a hirdetésből hiányoznak az EU-ba való beutazáshoz szükséges feltételek, mint a biometrikus útlevél vagy a vízum. A felajánlott fizetést is irreálisnak tartja, mivel a 100 ezer hrivnyás díj a fronton harcolók harci pótlékának felel meg, nem pedig egy civil megbízásnak.

A bejegyzés szerint nem ez az első eset, hogy a választások előtt felmerül egy esetleges hamis zászlós művelet gyanúja. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő korábban a Török Áramlat gázvezeték közelében talált robbanószerek ügyét nevezte egy előre megtervezett akciónak, amelynek célja a választások befolyásolása lehetett. Az ügyre reagálva Aleksandar Vučić szerb elnök visszautasította, hogy az incidenssel a magyar választásokba akartak volna beavatkozni.

Az „ukrán provokáció” vádja sem új, Magyar Péter korábban egy konkrét ügynökséget nevezett meg, amely szerinte egy ukrán zászlós provokációért volt felelős.

„Ergo, ha például a választások utáni esetleges ellenzéki tüntetéseken nagyszámú, igen, erőszakos, szláv nyelvet beszélő tüntető/provokátor bukkanna fel, akkor a NER média erre a sztorira alapozva mondhatná, hogy lám, lám, itt az ukrán beavatkozás, az ukrán erőszak, stb.”

Rácz szerint a mostani történet arra lehet alkalmas, hogy ha a választások után erőszakos cselekmények történnének, a kormánymédia azokat ukrán beavatkozásként tálalhassa. A szerző hozzáteszi, hogy az átlagember egy tüntetés zajában nem tudja megkülönböztetni az orosz és az ukrán beszédet.

A bejegyzés szerint Ukrajnának nem állna érdekében egy ilyen akció, Oroszországnak viszont annál inkább. „Valójában persze Ukrajnának mindez egyáltalán nem érdeke. Az viszont nagyon is elképzelhető, hogy Oroszországból akár százas nagyságrendben is érkezzenek provokátorok.”

Rácz András szerint erre már több példa is volt a posztszovjet térségben, például Moldovában. A logisztika sem lenne bonyolult, állítja: Szerbián keresztül be lehetne utaztatni az embereket, főleg, ha a magyar hatóságok félrenéznek.

Az Oroszország-szakértő végül a hatóságok felelősségét hangsúlyozza. „FONTOS részlet, hogy mindezt csak akkor lehet megcsinálni, ha a magyar hatóságok félrenéznek. Ergo, mind a rendőrségnek, mind a nemzetbiztonsági szerveknek kulcsszerepük van/lenne egy ilyen forgatókönyv megakadályozásában” – zárja gondolatait Rácz András.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter: Választási puccsról szóló orosz álhírek árasztották el a netet, kritikus napok jönnek
A „Matrjoska” nevű orosz dezinformációs hálózat koordinált kampányban terjeszt hamis videókat a magyar választási kampány utolsó napjaiban - állítja a nemzetbiztonsági szakértő. A tartalmak más platformokon már közel 300 ezer megtekintést gyűjtöttek össze.


Két nappal a vasárnapi választás előtt az orosz és a magyar kormánybarát médiában is egyre többet emlegetik a „magyar Majdan” lehetőségét, miközben elemzők szerint egy hamis zászlós művelet következő, akár erőszakos szakasza is előkészítés alatt állhat - írja Buda Péter legújabb Substack bejegyzésében.

A dezinformációs kampány egyik eleme szerinte egy, a „Pravda Magyarország” nevű csatornán április 6-án közzétett videó, amelyen állítólag ukrán katonák egy budapesti akciót készítenek elő.

Bár a konkrét klip független hitelesítése nehézkes, a módszer illeszkedik a hálózat által használt mintázatokhoz.

A felvétel több ponton is gyanús: az „akciótérkép” közepén feltűnően nagy betűkkel szerepel a BUDAPEST felirat, ami egy titkos műveletnél életszerűtlen. A rejtett kamerás felvétel látszatát keltő snittek is beállítottnak tűnnek, az eligazítás szövegét pedig nyilvánvalóan felolvassák.

Buda Péter szerint a narratívát a hazai közéletben is felerősítik, az Alapjogokért Központ főigazgatója, Szánthó Miklós például arról beszélt:

„Minden egyes nappal egyre egyértelműbb, hogy az ukránok és az őket kiszolgáló Tisza már arra készülnek, hogy a választási vereségük után puccsal kíséreljék meg átvenni a hatalmat.”

Mint arról korábban írtunk, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró már felhívta a figyelmet a „Matrjoska” nevű orosz bothálózatra, amely vélhetően az orosz katonai titkosszolgálathoz köthető, és ismert médiumok arculatát ellopva terjeszt ukránellenes álhíreket.

A hálózat működéséről és a magyar kampányról részletesen írt a Kyiv Independent. Elemzésük szerint a hálózat rendszeresen hamisít médialogókat és koordináltan posztol feltört közösségi média fiókokból. Bár a videók elérése az X-en egyenként alacsony, más platformokon a kapcsolódó Ukrajna-ellenes tartalmak összesen közel 290 ezer megtekintést értek el.

A mostani orosz beavatkozási kísérlet Buda Péter szerint március 23-án indult, amikor Vlagyimir Kornyilov Kreml-barát propagandista egy Telegram-posztban bedobta a „magyar Majdan” narratíváját, azt írva: „Mindenki érti, hogy Ukrajna Maidanra készül Magyarországon.” Két nappal később az orosz állami RT hírcsatorna már arról cikkezett, hogy egy Orbán-győzelem kiválthat-e egy „szteroidon pörgetett Majdant”.

A LetsData nevű elemzőcég kutatói szerint a kampány célja egyértelmű.

„Ez a narratíva azt célozza, hogy hiteltelenítsen minden lehetséges tiltakozást, és delegitimálja Orbán ellenzékét” – közölték.

A dezinformációs műveletben a Kreml-barát és a magyar kormányközeli narratíva lényegében megegyezik: Brüsszel és Kijev beavatkozik a választásba, Orbán Viktor győzelme esetén pedig zavargások vagy puccs jöhet. Ezzel szemben független elemzők egy koordinált orosz dezinformációs műveletet látnak, amelynek célja az ellenzék és a lehetséges tiltakozások hiteltelenítése.

Az elkövetkező napok Buda Péter szerint kritikusak lehetnek.

A műveletek legvalószínűbb forgatókönyve szerinte valamilyen közintézmény megtámadása vagy tömegrendezvények felhasználása olyan tömegriadalom keltésére, amely erőszakba fordulhat át és amely aztán a résztvevők fizikai épségét is fenyegetheti.

„Képzeljünk el például egy súlyos pánikot egy zsúfolt tömegrendezvényen, ahonnan mindenki menekülni próbál” - írja a nemzetbiztonsági szakértő.

Mindez szerinte ürügyet adhat olyan propaganda-tevékenység kifejtésére vagy vészforgatókönyvek alkalmazására a kormány részéről, amely alapjaiban befolyásolhatja a választást vagy akár annak elhalasztását is eredményezheti, nem beszélve a választást követő időszak történéseinek befolyásolásáról egy hamis zászlós narratíva mentén.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Bendarzsevszkij Anton: Putyin és környezete számára a szovjet összeomlás nem lezárt múlt, hanem jóváteendő trauma
Az idei választási kampány központi témájává vált Oroszország. De hogyan jutott el az elmúlt 16 évben Putyin irányítása alatt odáig, ahol most tart? Korszakértékelő sorozatunk egy sajátos világpolitikai kitekintéssel folytatódik.


A ma zajló háborúk és válságok nem a semmiből érkeztek: a 2010-es évek látszólagos nyugalma mögött már ott sorakoztak a globális törésvonalak. Egy rendkívül nyitott gazdaság számára - mint amilyen hazánk is - a blokkosodás és a háború a legrosszabb forgatókönyv. Magyarország a német tőke, az amerikai tech-cégek, az orosz energia és a kínai beruházások metszéspontján építette fel modelljét – ám ez a törékeny egyensúly most a globális viharok középpontjába került. Hol rontotta el a Nyugat a válaszadást az orosz és kínai közeledésre, és milyen mozgástere marad egy kis, tengerpart nélküli országnak a nagyhatalmi szembenállások korában?

A korszakértékelő sorozatunk rendhagyó részében Bendarzsevszkij Anton kül- és biztonságpolitikai szakértővel arról beszélgettünk, mit jelenthet mindez egy olyan kis és nyitott országnak, mint Magyarország.

— Úgy emlékszem, hogy 2010-ben, amikor elkezdődött ez a bizonyos 16 éves korszak, Magyarország körül, sőt Európában és a világban is viszonylag nyugodt helyzet volt. Nem gyülekeztek még igazán viharfelhők az égen, bár túl voltunk Putyin müncheni beszédén és a grúziai háborún is. Mondhatjuk, hogy egy kiegyensúlyozottabb külpolitikai helyzetben indult ez a 16 év?

— Igen is, meg nem is. A maihoz képest valóban nem volt ennyire súlyos a globális helyzet, de sok mai probléma gyökere éppen a 2011 és 2014–15 közötti időszakban keresendő. Ott volt a 2008-as világgazdasági válság, amelynek hatásai 2010-ben még erősen érezhetők voltak, és 2011-ben jött az arab tavasz is, amely destabilizálta a Közel-Keletet és Észak-Afrikát, később pedig hozzájárult az európai migrációs válsághoz. Obama és Merkel politikájának is nagy szerepe volt a későbbi problémák előzményeiben. Obama nevéhez kötődik a resetpolitika:

az Egyesült Államok a grúziai háború után nem reagált erőteljesebb fellépéssel Oroszországgal szemben, hanem újrakezdést hirdetett. Ennek később következménye lett a krími annexió és a mostani háború is.

2011-ben történt a fukusimai katasztrófa is, ami felgyorsította a német atomerőmű-bezárásokat. Ennek egyik későbbi következménye lett a 2022 utáni energiaválság, mert a zöld átállás még nem tartott ott, hogy kiváltsa a kieső olcsó energiát. Emellett a német migrációs politika is hibásnak bizonyult, és a krími annexió után Berlin nem visszafogta, hanem tovább mélyítette az orosz energetikai együttműködést az Északi Áramlat-projektekkel. Angela Merkel azt gondolta, hogy a kölcsönös gazdasági függés pacifikálja Oroszországot, de utólag látjuk, hogy ez nem működött.

A 2010-es években tehát olyan világpolitikai és világgazdasági környezet alakult ki, amely megalapozta a mai gazdasági, energetikai és biztonságpolitikai válságokat.

Ekkor indult el az orosz–kínai közeledés is, a BRICS ekkor kezdett geopolitikai jelentőséget kapni, és ekkor kezdődtek az orosz integrációs törekvések a posztszovjet térségben is: vámunió, Egységes Gazdasági Tér, majd 2015-től az Eurázsiai Gazdasági Unió. Mindezekre a Nyugat nem adott megfelelő választ.

— A migrációs válság, amely az első nagy megrázkódtatás volt, az arab tavaszt követte, az ottani destabilizáció miatt. Putyin szíriai beavatkozása a humanitárius katasztrófát mélyítette. Mennyiben járult hozzá az orosz katonai szerepvállalás a migráció elindulásához? Ez azért is fontos, mert 2015 elején, a Charlie Hebdo elleni merénylet idején Orbán Viktor már a migrációt nevezte meg a legnagyobb problémának.

— Az biztos, hogy Oroszországnak minden kedvez, ami destabilizálja a Nyugatot. De nem látom azt, hogy a migrációs válság közvetlenül az oroszokhoz kapcsolódott volna. Oroszország 2015 szeptemberében avatkozott be Szíriában Aszad oldalán, és néhány évre stabilizálta a rezsimet, de a migrációs válság előzményei már korábban kialakultak. Aki figyelte a térséget, az az arab tavasz után is láthatta, hogy súlyos humanitárius válság körvonalazódik, nemcsak Szíriában, hanem Líbiában, Egyiptomban és másutt is. Először a menekültek a szomszédos országokba mentek, de ha a válságok elhúzódnak, előbb-utóbb Európa felé indultak tovább

.

Ebben nemcsak az oroszoknak, hanem az Egyesült Államoknak, Törökországnak és a térség más szereplőinek is volt szerepük.

Törökország például nem akadályozta meg a továbbhaladást, később ezért kellett az EU–Törökország-megállapodás. A nemzetközi jog szerint a háború elől menekülőknek az első biztonságos országnak kellene menedéket nyújtania. Ez az esetek többségében nem Magyarország vagy az Európai Unió, hanem Törökország vagy a válságrégió körüli államok lettek volna. Az oroszoknak nyilván érdekük volt a helyzet elhúzódása és Európa destabilizálása, de a válságot nem ők okozták.

— Mi tette Oroszországot évről évre kitapinthatóbban ellenségessé a Nyugattal szemben? Miért fordult el Putyin Oroszországa Európától, amikor a 90-es években, sőt még a 2010-es évek elején sem éreztünk ilyen fenyegetést?

— Szerintem az, hogy az orosz revanspolitika visszatér, csak idő kérdése volt. Oroszország évszázadok óta hasonló ciklusokat jár be. Van egy megerősödési szakasz, amikor gazdaságilag és politikailag megerősödik, majd ezt az állam nem az állampolgárok jólétére, hanem központosításra és katonai erősödésre fordítja. Ebből következik egy expanzív szakasz, amely végül összeomlásba torkollik, majd újraindul a ciklus. Ha a Szovjetunió összeomlását vesszük kiindulópontnak, akkor a 90-es évek a túlélésről, a 2000-es évek a megerősödésről, a 2010-es évek pedig már az orosz expanziós kísérletekről szóltak. Oroszország agresszívabb lett a környezetében és azon túl is: beavatkozott Szíriában, afrikai támaszpontokat épített ki, a Wagner-csoport is ekkor lett aktív. Ehhez korábban nem volt elég ereje. Ez azért is volt beleprogramozva a rendszerbe, mert az orosz elit jelentős része a Szovjetunió alatt szocializálódott, és a széthullását történelmi veszteségként élte meg.

Putyin és környezete számára a szovjet összeomlás nem lezárt múlt, hanem jóváteendő trauma.

Ezt sok ország pontosan látta, ezért akartak a közép- és kelet-európai államok minél gyorsabban belépni a NATO-ba. Úgy látták, hogy Oroszország egyszer vissza fog térni, és az egyetlen biztonsági garancia a nyugati katonai szövetség. Közben volt egy ellentétes folyamat is: miközben sokan felismerték ezt a veszélyt, túlságosan ráhagyatkoztunk az Egyesült Államokra és a NATO-ra, és közben leépítettük a saját fegyveres erőinket.

— Amit ma Oroszországban látunk, az csupán megkésett fejlődés, vagy mélyebb kulturális gyökerei vannak?

— A történelmi folyamatok egészen másképp alakultak Nyugat-Európában, mint Oroszországban. Nyugat-Európában évszázadok alatt kialakult a demokratikus kultúra és intézményrendszer. Oroszországban ez nem történt meg. A jobbágyfelszabadítás is későn jött, aztán a cári birodalom után következett a szovjet rendszer, amely újabb mély nyomot hagyott a társadalomban. A 90-es években volt kísérlet a demokrácia kiépítésére, de ez megbukott. Ebben nagy töréspont volt az 1996-os választás, amikor a kommunisták visszatérésétől tartó oligarchák és a Nyugat erősen beavatkoztak Jelcin újraválasztása érdekében. Ez az egyébként sem erős orosz demokrácia hitelességét tovább roncsolta.

Azóta beszélhetünk irányított demokráciáról: vannak választások és többpártrendszer, de a rendszer úgy van kialakítva, hogy a valódi hatalom ne kerüljön veszélybe.

A Nyugat gyakran azért nem érti Oroszországot, mert demokráciák logikájával próbál értelmezni egy nem demokratikus rendszert. Nem arról van szó, hogy az oroszok „másképp működnek”, hanem arról, hogy a történelem mély nyomot hagyott rajtuk. Egy ilyen hosszú történelmi pálya nem fordul át egyik napról a másikra.

— Volt-e olyan pont, amikor Ukrajna csatlakozhatott volna a NATO-hoz, és ezzel talán meg lehetett volna előzni a mostani katasztrófát?

— A probléma kétoldalú volt. A NATO-tagsághoz kellett volna az ukrán társadalom és politikai elit támogatása, valamint a NATO-tagállamok beleegyezése is. Szerintem nem volt olyan pillanat, amikor ez a két feltétel egyszerre teljesült volna. A 2000-es években a NATO részéről még lett volna nyitottság, de Ukrajnában a társadalom megosztott volt, és a többség elutasította a NATO-tagságot. Az ország egyszerre akart jó kapcsolatot a Nyugattal és Oroszországgal, és sokan attól féltek, hogy a csatlakozás konfliktust idézne elő.

Amikor később az ukrán társadalom többsége már a NATO-tagságot kezdte támogatni, addigra a NATO-tagállamok lettek óvatosabbak, mert Oroszország megerősödött, és világossá vált, hogy az ukrán csatlakozás komoly konfrontációt jelentene.

2008-ban, a bukaresti NATO-csúcson ez különösen élesen látszott. Putyin személyesen próbálta lebeszélni a NATO-tagállamokat Ukrajna, Grúzia és Moldova közeledésének támogatásáról. Akkor az amerikai adminisztráció még próbálta győzködni az európai partnereket, de Merkel és a francia vezetés ellenállt. Ma részben fordított a helyzet: Európában nagyobb lenne a hajlandóság, de az Egyesült Államok, sem Biden, sem Trump alatt nem látott reális utat az ukrán NATO-tagságra. Ehhez egy meggyengült Oroszország kellene, a jelenlegi geopolitikai helyzetben ez nem látszik lehetségesnek.

— Megérkeztünk a jelenbe: háború a szomszédban, háború Iránban, egy rendkívül instabil korszak. Ezek szerint mindennek megvoltak a látható jelei már a 2010-es években, sőt korábban is. Milyen reális hatások érték Magyarországot egy ilyen viharos korszakban?

— Magyarország rendkívül nyitott gazdaság. A különböző mutatók szerint a világ leginkább globalizált gazdaságai közé tartozunk. A GDP-nk nagyon jelentős része a külkereskedelemhez kötődik, vagyis különösen ki vagyunk téve a globális folyamatoknak.

Tehát a magyar gazdaság akkor működik jól, ha békés időszak van, ha nincsenek válságok, és a szereplők kereskednek egymással.

Mi kis gazdaság vagyunk, szemben például Lengyelországgal, amely nagy belső piaccal rendelkezik. Nálunk nincs ilyen belső tartalék, nincs tengerpart, nincsenek kikötők, jobban rá vagyunk utalva a környezetünkre és a globális folyamatokra.

A Covid-válság, majd a szomszédban zajló háború, most pedig az energiaválság és az iráni háború mind súlyos csapásokat mértek egy ilyen nyitott gazdaságra.

Az energiaárak mindenre hatnak: a szállításra, a műtrágyára, az élelmiszerárakra, az inflációra. Egy olyan ország számára, mint Magyarország, az lenne a legkedvezőbb, ha a konfliktusok mielőbb véget érnének, nem mélyülne tovább a blokkosodás, és fennmaradna a korábbi, nyitottabb világgazdasági környezet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk