„Ez egy nagyon meredek történet lesz” – mondja a szakértő Irán és Izrael háborújáról
Szombaton tovább folytatódtak az iráni-izraeli összecsapások, miután péntek hajnalban Izrael az elmúlt évtizedek legnagyobb akcióját hajtotta végre Irán ellen. 200 repülővel több száz bombát dobott le, emellett drónokat is bevetett. A célpontok között volt a Forradalmi Gárda fővárosi parancsnoksága, a natanzi atomlétesítmény, valamint több iráni tábornok és atomtudós lakóháza is. Több mint 70 ember meghalt, a támadásban életét vesztette többek között a Forradalmi Gárda főparancsnoka, a vezérkari főnök, valamint az iráni fegyveres erők második embere is. Benjnmin Netanjahu a támadást azzal indokolta, hogy Irán már nagyon közel jár egy atomfegyver kifejlesztéséhez.
Teherán péntek este megtorlásba kezdett, és száz ballisztikus rakétát lőtt ki izraeli célpontokra, három embert ölve meg. Az izraeli hadsereg ezután ismét támadásba lendült, többek között föld-levegő rakétabázisokat semmisített meg. Izrael védelmi minisztere, Israel Katz szerint Irán „átlépte a vörös vonalat azzal, hogy szándékosan Izrael civil lakosságát vette célba, és súlyos árat fog fizetni érte”. Hová vezethet mindez? Erről beszélgettünk Kemény János Közel-Kelet szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos munkatársával.
– Ami nekem elsőre feltűnt, hogy ez egy nagyon jól megtervezett akció volt. Van olyan eleme, ami rokon az ukránok pókháló-hadműveletével: titkosszolgálatokkal, hónapokon vagy éveken át előkészítve, előre telepített technikával hajtották végre a támadás egy részét. Ez új hadviselési módszer, vagy korábban is volt már ilyen?
– Én nem mondanám, hogy vadonatúj módszer lenne. A lehetőségekhez képest már a második világháború óta próbálnak egyes hadviselő felek hasonló módszerekkel, technológiai előnnyel és szövetségeseik támogatásával, meglepetésszerű támadásokat végrehajtani. Az ukránok elmondásuk szerint másfél évig készítették elő a műveletüket. Most még nincs információnk arról, mennyi időt vett igénybe Izraelnek az előkészítés, de feltételezhetően ez is hosszabb folyamat volt. Könnyen lehet, hogy éveken át tervezték. Az izraeliek az utóbbi években már többször is bizonyították, hogy otthonosan mozognak iráni területen is. Gondoljunk csak az iráni nukleáris program vezető kutatója, Mohsen Fakhrizadeh elleni merényletre 2020 novemberében: ez volt talán a legismertebb eset, amikor egy pick-upba szerelt távirányítású géppuskával ölték meg az atomtudóst. Ez nagy felháborodást váltott ki. Tavaly pedig Iszmail Hanijét, a Hamász politikai vezetőjét is izraeli támadás érte Teheránban, az iráni Forradalmi Gárda egyik létesítményében. Tehát
A Reuters például azt írta, hogy húsz iráni vezető katonatiszt halt meg, még nem tudni pontosan kik és hogyan, de ez is érdekes adalék lesz, ha jobban kirajzolódik a kép.
– Az izraeli belpolitikában ez hogyan csapódik le? Ez egy hatalmas léptékű, kockázatos akció. Netanjahu mögött egyértelmű többség áll?
– Egyelőre úgy tűnik, hogy nemzeti konszenzus van. Irán az utóbbi években, évtizedekben egyre inkább veszélyforrássá vált az izraeli társadalom és politikai vezetés szemében, párthovatartozástól függetlenül. De hogy ez hogyan alakul tovább, az nagyon érdekes lesz. Ez a jelenlegi konfliktus azonban súlyosabb, mint a tavalyi eszkaláció, és még nem látjuk a méreteit és időtartamát.
– Többen azt állítják, hogy Netanjahunak szüksége volt erre a csapásra, mert el tudja terelni velük a figyelmet a belpolitikáról. Ha nem ő lenne a miniszterelnök, akkor is létrejött volna ez az akció? A hosszú éveken át tartó titkosszolgálati előkészítés erre utal. Ez ciklusokon átívelő döntés lehetett?
– Mindenképpen ciklusokon átívelő akció volt. Ahogy említettem, politikai hovatartozástól függetlenül Irán fenyegetésként jelent meg az izraeli politikai vezetés számára. Mondhatjuk, hogy ez az 1979-es forradalom óta így van.
Nem látjuk, mi volt a döntési folyamat az izraeli oldalon, mikor érezték úgy, hogy nincs más lehetőség. Már a 2000-es évek közepe óta mondogatják, hogy Irán a nukleáris fegyver létrehozásának a küszöbén áll. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a napokban tett közzé egy elmarasztaló jelentést, ami szintén hozzájárulhatott ahhoz, hogy most léptek.
– Úgy tűnik, hogy Iránnak már több atombombához elegendő dúsított uránja van, amit nem lehet csak úgy lebombázni. Ehhez szárazföldi akcióra is szükség lenne, hogy megszerezzék a készletet.
– Valószínűleg így van, de az, hogy van elegendő hasadóanyag, még nem jelenti azt, hogy van működőképes fegyver. Még kevésbé jelenti, hogy ezt a fegyvert hordozóeszközre tudják szerelni. Általában előbb készítenek egy tesztfegyvert, majd ezt miniatürizálják, hogy rakétára vagy repülőgépre szerelhető legyen. Ezek a lépések, amennyire tudjuk, még nem történtek meg. Tehát
– Az irániak részéről mi lehet az oka annak, hogy látszólag teljesen készületlenül érte őket a támadás?
– Kívülről ezt nehéz megítélni. De tény, hogy az izraeli sajtóban már megjelentek hírek arról, hogy az izraeli oldal különféle nyilatkozatokkal próbálta „altatni” az irániakat. Hogy ebből az irániak mit észleltek, nehéz megmondani. De úgy tűnik, hogy, hasonlóan a Hezbollah elleni tavalyi akciókhoz, az izraeliek itt is képesek voltak követni az iráni kommunikációt és vezetőket. Ez tette lehetővé a támadást.
Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a politikai vezetés, az elnök, a kabinet és a legfőbb vallási vezető nem sérült. Ez is egyfajta üzenet lehet a politikai vezetés felé.
– Megvan Iránban az a gazdasági erő, hogy hosszú ideig folytasson egy intenzív háborút?
– Ezt nem tudjuk pontosan. Irán nem az átláthatóságáról híres, különösen a katonai kiadások terén. A történelmi tapasztalatuk, például az iraki–iráni háborúból az, hogy saját kapacitásokra kell támaszkodniuk. Akkor még amerikai fegyverekkel felszerelt hadseregük volt, de az embargók miatt nem tudtak alkatrészekhez és lőszerhez jutni. Azóta igyekeznek minden fő rendszert házon belül előállítani. A rakétaprogramjuk ennek egyik fontos pillére. Valószínű, hogy bizonyos szintű csapásmérési képességek hosszabb távon is fenntarthatók, bár egyes információk szerint a rakétagyártási kapacitásokat is támadás érte, és még itt sem látjuk pontosan a hatást.
– Ha a konfliktus eszkalálódik, nem áll fenn a veszélye, hogy a most még szövetségesként kezelt muzulmán országok elhatárolódnak Izraeltől, és fellazul az a támogatás, amit jelenleg élvez?
– A mérsékelt arab államok, köztük Szaúd-Arábia már most is elég határozottan elítélték az izraeli lépéseket. Izrael számára előnyös ugyanakkor, hogy Szíria és Irak légtere kevéssé védett, így ott komolyabb fenyegetés nélkül tudnak manőverezni. Az elmúlt évtizedek során pedig felkészültek a nagy távolságú csapásmérésre. Tavaly például olyan nagy hatótávolságú precíziós lőszereket használtak, amelyek elérték Iránt anélkül, hogy túl közel kellett volna kerülniük az országhoz. Ha jól emlékszem, Irakban találtak olyan rakétafokozatot, amely útközben vált le és indítás után segítette a lőszer célba juttatását. Az izraeliek tehát valószínűleg megtalálták a módját a nagy távolságú támadások sikeres kivitelezésének.
– Lehet ebből egy nagyobb háború?
– Majd meglátjuk, Irán milyen választ ad. Rengeteg lehetőség van: a proxy csoportjaik, mint a Hezbollah, a húszik vagy az iraki síita milíciák, mennyire hajlandóak és képesek bekapcsolódni a harcokba.
Az is kérdés, hogy Irán mennyire tartja az Egyesült Államokat felelősnek, és be akarja-e vonni őket is a konfliktusba. Trump elnök nyilatkozatai vegyes üzeneteket közvetítenek, érdekes lesz látni, hogyan értékeli ezt Teherán.
– Az Egyesült Államok mennyire áll Izrael mögött? Nyilván, ha komoly fenyegetés érné Izraelt, mellé állnának. Ez nem kérdés, igaz?
– Az Egyesült Államok azt közölte, hogy nem vett részt közvetlenül a támadásban. Ugyanakkor Trump elnök egy interjúban azt mondta, hogy tudtak arról, hogy készül valami. Érdekes, hogy az amerikai sajtóban az elmúlt hetekben több cikk is megjelent arról, hogy Izrael megelőző csapást tervez. Trump azt is nyilatkozta, hogy készek Izrael védelmét biztosítani, ami felveti egy közvetett összecsapás lehetőségét. Hogy ebből a gyakorlatban mi valósul meg, egyelőre nyitott kérdés.
– Az Európai Unió álláspontja nem tűnik egyértelműnek. Milyen a viszonyulásuk ehhez a konfliktushoz?
– Az Európai Unió az utóbbi időben kicsit kiszorult a főbb szereplők közül. Leginkább a gázai eseményekre koncentrált. Jelenleg valószínűleg a béke helyreállítását tartják elsődlegesnek. Őszintén szólva, én még nem láttam hivatalos uniós állásfoglalást a mostani eseményekről, így nem tudom pontosan, mi az EU pozíciója.
– Egy forró konfliktus indult, miközben Európában már évek óta zajlik egy háború. Milyen hatása lehet az izraeli–iráni háborúnak az ukrajnai konfliktusra?
– Politikai és katonai hatásai mindenképpen lehetnek. Napokban jelent meg a hír, amit az ukrán fél szellőztetett meg, hogy az amerikaiak 20 ezer darab drónelhárító rakétát, amit eredetileg Ukrajnának szántak, átirányítottak a Közel-Keletre. Hasonló átcsoportosítások előfordulhatnak, főleg, ha elhúzódó és intenzív lesz a konfliktus. Az irániak ugyanakkor fontos támogatói voltak Oroszországnak, különösen dróngyártásban, licenszekkel és alkatrészekkel.
– Mire számít a következő napokban? Mi történhet?
– Elsősorban abban bízom, hogy hamarosan tisztábban látjuk majd, mi történt pontosan. Most még csak a kezdeti jelentések állnak rendelkezésre. Ha jól emlékszem, iráni források szerint 78 halott és 320 sebesült van, de nem tudjuk, kik ők, és pontosan mi történt velük. Másfelől remélem jobban fogjuk látni, hogy az iráni fegyveres erők milyen veszteségeket és károkat szenvedtek el. Irán az este folyamán már látványosan rakétatűz alá vette Izraelt. Tartok tőle, hogy ez a folyamat hosszabb távon is folytatódni fog, és messze túlmutat majd a tavalyi csapás-visszacsapás logikáján. Izrael most olyan mértékben lépett fel, amit Irán nem hagyhat szó nélkül: mind a hagyományos haderő, mind a Forradalmi Gárda vezetését jelentős mértékben lefejezte. És az izraeli csapások jó eséllyel még nem fejeződtek be. Innen nézve ez egy nagyon meredek történet lesz.
