SZEMPONT

„Ez egy közpénztemető, zsákutca Magyarország számára” – Győrffy Dóra közgazdászprofesszor az akkumulátoriparról

A hazai akkumlátorgyártásról tanulmányt író szakértő szerint nálunk kevés az energia, a víz, és hiányzik a kutatás-fejlesztés. A svédek is belevágnak, de ott egész más a helyzet.

Fischer Gábor cikke, Címlapkép: Szigetváry Zsolt, MTI - szmo.hu
2023. március 06.

Az akkumulátorgyárakról szóló vita az egyik legforróbb téma lett 2023 elejére. Győrffy Dóra ebben a tárgyban írt tanulmánya március közepén jelenik meg a Társadalmi Szemlében. A Harvardon és a CEU-n végzett, és jelenleg a Corvinus Egyetemen tanító közgazdászt és politológust arról kérdeztük, melyek a legfontosabb megállapításai a tanulmányának, és mi lehet a tágabb oka annak, hogy a kormány akkumulátorgyártó-nagyhatalomként képzeli el Magyarországot.

– Azt veszem észre, hogy világnézeti kérdéssé vált megint egy szakmai kérdés. Főként azok ellenzik az akkumulátorgyárakat, akik a kormánnyal szemben állnak, a kormánypártiak meg védik a beruházást.

– Igazából nem tudjuk, hogy ki áll az akkumulátorgyártás mellett. A közvéleménykutatások alapján azért jóval kevesebben állnak a program mellett, mint a kormány mellett. Például Debrecenben látható, hogy még a Fidesz saját szavazói sem támogatják. Nyilván a parlamenti vitákban ez így tükröződik, de én is azt gondolom, hogy nagyon-nagyon fontos, hogy erről szakmai alapon beszéljünk, mert ennél kevés fontosabb ügy van ma Magyarországon, hiszen ez meghatározó módon befolyásolja a gazdaságszerkezet alakulását és a környezeti feltételeket, illetve Magyarország energiaszükségleteit.

– Most akkor szeressük vagy ne szeressük?

– Márciusban jelenik meg egy átfogó tanulmányom a Közgazdasági Szemlében. Tavaly júniusban kezdtem el ezt a témát alaposan kutatni, arra a következtetésre jutottam, hogy ez zsákutca Magyarország számára.

A közepes jövedelem csapdájába zárja be az országot, ugyanis Magyarországnak az akkumulátorgyártás területén nincs komparatív előnye.

Ez a tevékenység nem magyar technológiára épül, és a gyártáshoz szükséges feltételek nem állnak rendelkezésre Magyarországon: kevés az energia, a víz, és az alacsonyan képzett munkaerő. Ennek ellenére hatalmas állami forrásokat szánnak rá, egyrészt a közvetlen támogatások révén, másrészt pedig az infrastruktúra, különösen az energiahálózat fejlesztése kapcsán, tehát ez egy közpénztemető. A gyárak megkapják a szubvenciót azért, hogy munkahelyeket teremtsenek külföldi vendégmunkásoknak, utána fel kell építeni számukra az erőműveket, több ezer milliárdból, majd újabb több száz milliárdot kell költeni a hálózat kiépítésére, és igazából mindezért a haszon erősen kérdéses. Ugyanis a haszon soha nem a gyártásban van, hanem a kutatás-fejlesztésben, illetve a felhasználásban és az értékesítésben, ezt hívják mosolygörbének.

Mosolygörbe

Az üzleti menedzsment elméletben a mosolygörbe grafikusan ábrázolja, hogy a hozzáadott érték hogyan változik a termék piacra juttatásának különböző szakaszaiban. Az értéklánc két vége, a koncepció és a marketing, magasabb hozzáadott értéket ad a termékhez, mint az értéklánc középső része, ami a tulajdonképpeni gyártás. Ha ezt a jelenséget egy olyan grafikonon mutatjuk be, amelynek Y tengelye a hozzáadott érték és az X tengely az értéklánc (termelési szakasz), a kapott, U alakú görbe „mosolyként” jelenik meg.

Forrás: Wikipédia

Magában a gyártásban van a legkisebb hozzáadott érték. Annak érdekében terelik el a közcéloktól az állami forrásokat, a magyar adófizetők pénzét, hogy itt német, illetve kínai multinacionális vállalatoknak termeljenek profitot. Az ő számukra ez nyilván nagyon megéri, nem kérdés, hogy a német autógyárak nagyon örülnek, hogy közel lesznek az akkumulátorok, és a kínai akkumulátorgyárak pedig nagyon örülnek, hogy az EU-n belül egy ilyen kiváló hídfőállást tudnak teremteni.

Azonban azt gondolom, hogy Magyarország érdeke az lenne, hogy minél magasabb hozzáadott értékű tevékenységet folytasson, és ez biztos, hogy nem a gyártásban van, hanem a tudásintenzív ágazatokban.

Tavaly december 23-án a gyógyszeriparra vetettek ki különadót, ami különösen a Richtert érintette. Magyar, magas hozzáadott értéket előállító, magyar tulajdonú, magyar fejlesztésen alapuló, sikeres multinacionális cég adóiból fizetik ázsiai gyáraknak ezeket a szubvenciókat. Ennek alapján azt gondolom, hogy gazdaságstratégiailag és gazdaságszerkezetileg ez egy teljes tévút.

– Ez nem most kezdődött el, évek óta így történik.

– Valóban már régóta működnek Magyarországon koreai akkumulátorgyárak, de a CATL debreceni tervei nagyságrendi különbséget jelentenek. Egyébként az autógyártás az ennél magasabb hozzáadott értéket jelent, nagyon jó, hogy itt van a Suzuki, meg az Audi, meg a Mercedes, nem ez a probléma, hanem az,

hogy a legalacsonyabb szintű tevékenységeket próbálják ehhez még hozzátenni.

Ugyancsak nagyon károsnak tartanám, ha gumigyártó nagyhatalom szeretnénk lenni, de az akkumulátorgyártás is hasonló helyzetet teremt. 2021-ben és 2022-ben a külföldi működőtőke-beáramlás 60-70 százaléka a járműgyártásba és az akkumulátoriparba történt, ennek a nagyobb része az akkumulátorgyártás.

Tehát most már külföldi működő tőke szinte csak ezekbe a szektorokba áramlik, amit rendkívül károsnak tartok, miközben szolgáltatásokba, ami korábban meghatározó volt, nem jön,

pedig a szolgáltatásokban sokkal magasabb hozzáadott értékű tevékenységek folynak, mint a gyártásban.

– Ugyanakkor sok oktatási szakértők szerint az oktatáspolitika sem épp abba az irányba megy el, hogy itt magas hozzáadott értéket teremtsünk.

– Pontosan ez a kritika lényege, és ez nem politikai, hanem közgazdasági kritika. Például a CATL támogatását is beleszámolva, a már megítélt közvetlen és infrastrukturális támogatás körülbelül 700 milliárdos nagyságrend. Az akkumulátoripar megteremtése érdekében! Miközben az oktatásra nincs pénz, pedig a gazdaság hosszú távú fejlődése szempontjából egyszerűen nem lehet kérdés, hogy az oktatásra kell fordítani a forrásainkat. Ráadásul csak az akkumulátoripar miatt 50 százalékkal növekszik Magyarország energiaszükséglete. Magyarország energiaszegény ország, tehát több ezer milliárd kell ahhoz, hogy ezt az igényt kielégítse.

EU-források úgy tűnik, hogy nem érkeznek meg, nagyon drágán vesz fel Magyarország hiteleket, a lakosság az infláción keresztül finanszírozza az államháztartást, 18 százalékos az alapkamat, szűkösek az erőforrásaink. És ezt az irtózatosan szűk erőforrást beterelik egy olyan szektorba, ami biztosan nem fog felzárkózást eredményezni!

Nem igaz az az érv, hogy majd ez biztosítja a munkahelyeket, hiszen a munkahelyek többsége a szolgáltató szektorban van most is, és ott is marad. A GDP 70 százalékát a szolgáltató szektor állítja elő, az ipar az ott mozog 20-25 százalékon, és ez nem változott. De a magas hozzáadott értékű szolgáltató szektorhoz az oktatást kellene fejleszteni, onnan viszont elvesznek forrásokat.

– Egyre többet hallani azt a kifejezést, hogy az ország újraiparosítása, Orbán Viktor is újraiparosításról beszélt a parlamentben. Mi lehet emögött? Milyen megfontolás?

– 2010 után volt egy olyan elképzelés, hogy a piacokat vegyük magyar kézbe. Ezek nagyon-nagyon régi elképzelések. Ezek régi, avítt elképzelések arról, hogy érték csak az lehet, ami fizikailag fogható. Egy marxista elképzelés, nem tudom máshogy megfogalmazni, egy nagyon materialista felfogása a világnak, hogy érték csak az, ami fizikai, tehát a szellemi tevékenységnek nincs értéke. Nem tekintik értéknek az olyanokat, hogy imázs, trend, szoftver, melyek szellemi termékek, vagy a magas hozzáadott értékű szolgáltatásokat, mint a pénzügyek vagy az üzleti tanácsadás.

Szerintem ez egy ösztönös megrögzöttség, miközben a tudásalapú gazdaság már egyáltalán nem itt tart.

Az igaz persze, hogy a nyugati piac kiszolgáltatottá vált kínai gyártásnak, és ez nem teljesen normális. Például az, hogy Covid idején nem volt maszk, mert Európában már nem gyártanak maszkot. Ha emiatt egyfajta újraiparosítási program megjelenik nyugaton, azt inkább ipari reneszánsznak hívjuk, és nem újraiparosításnak. És inkább annak a felismerése, hogy vannak bizonyos termékek, melyeket nem lehet kiszervezni, mondjuk Kínának, nem lehet kiszervezni diktatúráknak, mert éppen az orosz-ukrán háború, illetve a Covid mutatja azt, hogy az ilyen típusú függőségekkel visszaélhetnek az autoriter rezsimek.

– Mi a különbség az ipari reneszánsz és az újraiparosítás között?

– Miközben Magyarországon erőltetik a feldolgozóipart, Európában bizonyos stratégiai területeken megpróbálnak autonóm ellátási láncokat kiépíteni. Valóban ide tartoznak az akkumulátorok, de ez azt jelenti, hogy igyekeznek megteremteni az európai értékláncot európai kutatás-fejlesztéssel. A most megjelenő akkumulátor-cikkem zárása a svéd akkumulátoripar leírása. Teljesen más szemlélettel működik a svéd akkumulátoripar, mint a magyar. Ők is stratégiai ágazatnak tekintik, de ott egy sokkal szélesebb körű összefogásra,

sokkal szélesebb társadalmi egyeztetésre és egy nagyon erős kutatás-fejlesztési bázisra építik, továbbá saját nyersanyagra és komparatív előnyökre támaszkodva jön létre.

Ráadásul elsősorban magánfinanszírozásból, minimális állami forrásból. Ugyanis az egy dolog, hogy szeretnénk egy ipart, az egy másik kérdés, hogy miből szeretnék. A különbség, ami az európai ipari reneszánsz és a hazai újraiparosítás között van az is, hogy itt az állam úgy érzi, hogy az ő feladata az, hogy ezt elvégezze. Hogy ő találja meg azokat a szektorokat, ahova be kell fektetni. A Közgazdasági Szemlében megjelenő cikkemben is ezt vezetem le, hogy ez a voluntarista szemlélet a klasszikus szocialista iparosítás politikájára emlékeztet.

A Nemzeti Akkumulátor Stratégiában Magyarország fő erőssége az akkumulátorgyártásban az, hogy a kormányzat ezt akarja, de ez nem egy komparatív előny vagy erősség. Svédországban az a komparatív előny, hogy nagyjából az értéklánc, a teljes kutatás-fejlesztés helyben van.

Van együttműködés, van nyersanyag, van egy olyan gyártási telephely, ahol 100 százalékban rendelkezésre áll a megújuló energia, és kevés víz kell a hűtéshez, mert a sarkkörön van a gyár, és egyébként nagyon nagy tapasztalatuk van az újrahasznosításban is. Ez egy teljesen más stratégia.

– Ha ön szerint nincsenek meg hozzá a megfelelő adottságaink, miért erőltetheti a politika nálunk épp azokat a beruházásokat, amelyek alacsonyabb hozzáadott értéket képviselnek?

– A politikai elem annyi, hogy a magasan képzett emberek kevésbé hajlamosak a kormánypártra szavazni, mint az alacsonyabban képzettek, a tavalyi választások során ez volt a legmeghatározóbb determinánsa annak, hogy ki hova szavaz. A képzettségi szint. Minden más demográfiai szempontot felülírt ez a tényező. A másik pedig az, hogy ebben a politikai rendszerben az állam szeret mindent kontrollálni, és valamilyen módon olyan befektetéseket vonzani, melyek politikailag nem veszélyesek.

Ezt úgy tudja megtenni, ha stratégiai megállapodást köt velük, és ennek a stratégiai megállapodásnak a része az, hogy óriási támogatást ad, és az történik a gazdaságban, amit a kormányzat szeretne.

Nyugati befektetések ilyen környezetben nem nagyon érkeznek. Nem azért jönnek ide keleti befektetések, mert annyira jó lenne a magyar befektetési környezet, hanem annyira előnyös megállapodást köt a kiválasztott befektetővel a kormányzat. Egy másik világban, másik típusú rendszerben nem az állam határozza meg azt, hogy milyen szektorokat kell fejleszteni, az állam csupán biztosítja azt az intézményi környezetet, és hozzájárul a minőségi munkaerő létrehozásához, fenntartásához. Ez minőségi oktatást és egészségügyet jelent, és a piaci szereplők találják meg azokat a réseket, amiben ők versenyezni tudnak. Ezek a sikeres vállalkozások napjainkban, a kelet-közép-európai térség többi országában is, az informatikában nőnek ki, és itt van még a gyógyszeripar, egészségipar, melyek mind magasan képzett munkavállalókat igényelnek.

– Azért azt nehéz elképzelni, hogy felelős, komoly emberek leülnek egy szobában, és megbeszélik, hogy figyeljetek, nekünk nem kell fejlettnek lenni, az a lényeg, hogy hatalmon maradjunk, ezért sorvasszuk el a magas képzettséget igénylő gazdasági szektorokat.

– Ezek zsigeri reflexek is lehetnek. Hiszen nem valami új tudományos eredmény, hogy magas hozzáadott értéket kell előállítani, de egyszerűen nincs személyes igényük, gyanakvóak a tudással szemben, és még a választói preferenciák is erre tolják a politikusokat. Nem is kell feltétlenül kimondani, ezt érzik. És akkor az oktatást ennyire páriaként kezelik, ahogy történik. Egyszerűen tényleg ledöbbentő nézni, ahogy a tanárokkal bánnak. Nyilván a tudásalapú gazdaság kifejlesztése egy hosszú távú elkötelezettséget igényel, és azoktól nagyon nehéz azt várni, akiknek hirtelen azonnali eredmények kellenek. Folyamatosan a következő időszak problémáját akarták megoldani, ezért aztán prioritásból mindig hátrébb sorolódott ez a terület. 2010-ben a foglalkoztatottságot akarták azonnal emelni, erre volt válasz a közmunka.

Folyamatosan rövid távú prioritások vannak, és van, amikor pénzügyi okokból vannak rövidtávú prioritások, akkor persze onnan vágnak, ahonnan lehet, ez pedig az oktatás, az egészségügy. És van, amikor hatalmi szempontból vannak rövid távú prioritások, azonnali sikerek kellenek, és akkor jól jönnek a bejelentések az óriásberuházásokról.

Ami szerintem kimondásra kerül, az a rövidtáv és a gazdasági kényszer. Ott van a Covid, a háború, satöbbi, így összeáll a kép anélkül, hogy egy nagyon cinikus, gonosz beszélgetést elképzelnénk.

– Déjà vu érzésem volt, amikor arról beszélt, hogy egy ideális helyzetben az államnak nem az lenne a feladata, hogy konkrétan megszabja, hogy ezt, meg azt fogunk termelni, hanem a környezetet kell megteremtenie... Mintha ‘88-’89-ben, a rendszerváltás előtti időszakban ugyanerről lett volna szó.

– A vas és acél országáról szól a Közgazdasági Szemle-cikkem, és ez nem egy túlzás! Ha Berend T. Iván ‘64-ben írt könyvét megnézem (Gazdaságpolitika az első ötéves terv megindításakor), vagy Kornai Jánosnak az Erőltetett vagy Harmonikus növekedését 1972-ből, ezek egy az egyben alkalmazhatóak. Én sem vagyok feldobva miatta.

– Az a rész ebből nekem egész kellemes, hogy mintha a fiatalságom jött volna vissza...

– Mások is mondták nekem, hogy visszatért a fiatalságuk...

– Azt mondja, hogy ez az erőltetett akkumulátor-iparosítás egy közepes fejlettségbe zárja be az országot, ráadásul ezekkel a nagy szubvenciókkal adófizetői pénzt vonunk el fontosabb állami feladatoktól. Hova lehetne eljutni, ha nem ezt a politikát folytatnák? Egyáltalán, lenne erre lehetőség?

– Igen, egy teljesen más stratégia is abszolút nyitva áll az ország előtt, csak nyilván nem azt fogja választani a kormány. Már arról beszélnek, hogy a GDP 5 százalékát akarják vállalati támogatásokra fordítani. Semmi keresnivalója nincsen a kormányzatnak ezeken a területeken.

Ott avatkozik be az állam, ahol nem kellene, és ott nem avatkozik bele, ahol kellene.

Az Európai Unióban a magyar költségvetés vállalati támogatásokra fordított aránya az egyik legnagyobb. Ezt a sok százmilliárdot, és a még ehhez szükséges energiafejlesztéseket, a sok ezer milliárdot az állam hagyományos feladataira kellene fordítani. Az oktatás, egészségügy, szociális ellátás, és ami az egészet keretbe rendezi, egy olyan intézményrendszerre, ami kiszámítható és hiteles, mert ez biztosítja a biztonságos környezetet a vállalkozók számára. És akkor ez az egész stratégia lehorgonyozható az európai és a nyugati integrációban, ami azt jelenti, hogy ki kell tűzni az euró bevezetését, és csatlakozni kell az Európai Ügyészséghez, ami még erősebben a kiszámíthatóságot biztosítja.

Az államnak pedig a saját feladataival kell foglalkozni, nem gazdasági vállalkozásokat folytatni.

A hitelességet vissza kellene szerezni, és az Európai Unió jogállamisági feltételeinek meg kellene felelni, nemcsak azért, mert ezt akarja az Európai Unió. Ez ugyanis rögtön egy kamatszint-csökkenést eredményezhet. Jelenleg minden negatív folyamat, például az, hogy a Huxit lehetőségéről kell beszélni, nagy mértékben rontja a várakozásokat, növeli a szakadékot a szövetségesekkel, aminek komoly pénzügyi költsége van. És az is komoly pénzügyi költség, hogy nem érkeznek meg az európai uniós források. Tehát egyáltalán nem igaz, hogy itt bármi is determinálva lenne. Az igaz, hogy a kormányzat nem hajlandó abba az irányba menni, amit a józan ész, és az ország érdeke diktál.

– Nem lehet, hogy busásan megtérülnek az iparra fordított támogatások?

– Végeztem megtérülési számításokat. A legjóindulatúbb számítások is körülbelül tíz évre hozzák ki, amíg nullára jön a költségvetés. Nem többletbe, csak nullára. Ebbe csak a szubvenciókat és a közvetlen infrastrukturális támogatásokat vettem bele, az erőművek és a kapcsolódó hálózat költségei nincsenek is benne. Persze lehet, hogy nem tökéletesek a számítások, mert alig van információ. Eddig semmilyen számítást nem láttunk erről. A Nemzeti Akkumulátor Stratégia, pénzügyi dolgokkal nem is foglalkozik. Nem is reflektálnak, hogy ez mennyibe kerül, és ennek milyen haszna lesz. Teljesen általános módon kijelenti, hogy sok akkumulátor kell, úgyhogy gyártsunk akkumulátort. Az, hogy ehhez rendelkezésre állnak-e a feltételek, vagy sem, azzal keveset foglalkozik, bár az akkumulátor stratégia is elismeri, hogy nincs kutatás-fejlesztés, nem állnak rendelkezésre a nyersanyagok, kevés az energia, a víz. És egyébként pedig a magyar beszállítók ebbe nem is tudnak bekapcsolódni.

– Mire lenne elegendő ez a pénz, ha nem az akkumulátoriparra fordítaná az állam?

– Abból a sok százmilliárdból, amit ezekre az akkumulátorgyárakra fordítanak, és abból a sok százmilliárdból, amit az erőművek építésére fordítanak, a gyárak szükségének kielégítésére, többszörösen rendbe lehetne tenni az oktatást. Például 400 milliárdra becsülik a tanárok béremelését. Nyugodtan lehetne itt kezdeni. Gondoljunk bele: itt van már a mesterséges intelligencia. De jelenleg egy lepusztult oktatási rendszerben a gyerekeink jövőjét ölik meg azzal, hogy erre nincs forrás, miközben soha meg nem térülő a beruházásba forgatják a pénzt.

– Lehet-e ebből egy Bős-Nagymaros?

– Sok kutatás-módszertani órát tanítok az egyetemen, és alapszabály nálam, hogy nem jósolunk, társadalomtudományi kérdés kapcsán ez általában nagyon rossz ötlet. Azt viszont gondolom, hogy nagyon-nagyon sok feszültség gyülemlett fel az országban, infláció van, a kormányzat nagyon szűk pénzügyi keretek között mozog. Mivel nem jönnek az EU-s források, brutálisan drága a külföldi hitelfelvétel.

Nagyon magasak a magyar kamatok, a kormány az infláció révén szedi be azokat a forrásokat, amiket majd odaad ezeknek az akkumulátorgyáraknak támogatásként azért, hogy idetelepítsék a környezetileg rendkívül megterhelő beruházásaikat,

melyek egyébként versenyeznek a lakosság infrastruktúra igényeivel. A víziközműveket a gyáraknak kiépítik, miközben a magyar víziközművek borzalmas állapotban vannak. Ha ezt belátja a lakosság, akkor azt gondolom, hogy az elégedetlenség növekedni fog, és amikor a saját bőrükön tapasztalják az emberek egyrészt az inflációt, másrészt pedig azt, hogy bármikor, bárhova bejelenthetnek egy újabb akkumulátorgyárat, hiszen a kormányzat olyan vonzó feltételeket teremtett ezeknek a gyáraknak a gigantikus szubvenciókkal, hogy nagyjából minden település akkumulátorgyár-veszélyben van, akkor ez így együtt eredményezhet egy olyan veszélyt, amit talán nem olyan könnyen győz le a propagandagépezet.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG

Elkészült az ország legnagyobb hidegtálja, amely jótékonysági célt is szolgált

Fülöpszálláson döntötték meg a tíz éve fennálló rekordot. A becsületkasszából befolyó összeget egy mozgássérült férfi javára ajánlották fel.

KULT

Az apja elhagyta, a félénksége miatt szorongott, majd nőellenesnek bélyegezték – Michael Douglas 79 éves

Először sorozatszínészként, majd producerként lett ismert, a filmes karrier csak ezután jött: Michael Douglas nagyjából mindent elért, amit ebben a szakmában el lehet, és még a rák sem állította meg abban, hogy színészi szenvedélyének hódoljon. Portré.

KÉK HÍREK

Megrázó videó: szabályosan elfogta, és a pszichiátriára vitte barátnőjét a pennsylvaniai rendőr

A 37 éves Ronald Keith Davis bántalmazó kapcsolatban élt a barátnőjével, az eset után azt mondta neki, hogy gondoskodni fog arról, hogy őrültnek tartsák.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

„Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük” - Ádám és Barbara Bajorországban kezdtek új életet

Azt mondják, az első félév a gyerekeknek sem volt könnyű, mára viszont beilleszkedtek. Nagyobb figyelem, rugalmasság, nyugalom - sorolják a különbségeket. Új sorozatunkban külföldre költöző családokat mutatunk be.

Hegedűs Noémi írása, Fotók: Freepik.com, Ádám és Barbara családi archívum - szmo.hu
2023. szeptember 19.

Iskolabezárások, tanárhiány, leszakadó épületek: iskolába járni Magyarországon jelenleg nagyon más, mint 15-20 éve volt, pedig már akkor is úgy éreztük, hogy lenne min javítani. Az osztrák határ mentén élők egyre nagyobb számban íratják gyerekeiket ausztriai iskolákba, az alapítványi- és magániskolákban alig lehet férőhelyhez jutni, aki teheti, egy ideje próbálja kimenekíteni tanköteles fiát-lányát az államilag (alul)finanszírozott oktatási intézményekből.

Vannak, akik kicsiket lépnek, mások jóval nagyobbat ugranak.

Olyan családokat kerestünk, akik az országot is elhagyták azért, hogy a gyerekeiknek minőségibb oktatást és egy másik jövőt nyújthassanak.

Ádám és Barbara Bajorországig ment ezért. Arról beszélgettünk, hogy milyenek a tapasztalataik a két ország oktatási rendszerét összehasonlítva. Valóban beszélhetünk-e összeomlásról otthon, mi az, ami külföldön különösen jó, példaértékű, említésre méltó. És a legfontosabb, hogy mi volt a motivációjuk, amikor kiköltöztek.

- Ádám: Azt, hogy összeomlik valami, mindenki úgy képzeli el, mint egy nagy kataklizmát, látványos valamit, mint amikor fizikailag leomlik egy iskola. Szerintem meg nem ilyen. Az egészségügy szerintem már összeomlott, mert nem működik rendesen, és igen, az oktatással is vannak komoly problémák.

Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük, mert nagyrészt őket akartuk kivinni az országból.

Lehet, hogy gyerek nélkül még nem költöztünk volna. De nem csak az oktatásról volt szó, hanem a teljes társadalmi közhangulatról. A választások előtt úgy voltunk, hogy ha nyer a Fidesz, akkor teljesen reménytelen lesz a következő tíz, vagy nem is tudom hány év, úgyhogy költözünk. Ha nem, akkor még maradunk és megpróbáljuk otthon. Akkoriban teleplakátolta az országot a Fidesz a Veszélyesek felirattal. A gyerekek ettől megrémültek. A fiam kérdezte, hogy "mi veszélyes? Apa, veszély van?" Szóval nem csak az oktatás színvonala volt ami döntött, hanem a teljes társadalmi közhangulat, ami ma Magyarországot jellemzi. Az egészségügy, az oktatás és a politika együtt.

Ádám és Barbara másfajta jövőt szeretett volna adni a gyerekeiknek

- Mi alapján választottatok országot?

- Ádám: Egyrészt szempont volt, hogy valamennyire közel legyen. Otthon maradtak a szüleink, testvéreink, tehát fontos volt, hogy autóval egy nap alatt otthon legyünk, ezért nem akartunk messzebb menni Németországnál. Az országválasztás praktikus oldala az volt, hogy az állampolgárság megszerzése Ausztriával összehasonlítva Németországban egyszerűbb, rövidebb idő, kevesebb kritérium van (például nem kell leadni a régi állampolgárságodat). Plusz van egy ismerősünk, aki itt él és ő segített sok mindenben. Nagyon jókat mondott a környékről, és tényleg jó itt.

- Év közben mozdultatok, vagy megvártátok a tanév végét?

- Barbara: Megvártuk. A választások áprilisban voltak, és az eredményeket látva úgy voltunk vele, hogy sietni kell, mert szeptembertől már kint kéne kezdeni.

Eladtuk az otthoni házunkat, felszámoltuk végül is az otthoni életünket,

kerestünk itt albérletet, augusztusban jöttünk és szeptemberben kezdődött az iskola meg az óvoda.

- Mennyire volt nehéz oktatási intézményt találni Németországban?

- Ádám: Kettéválasztanám óvodára és iskolára a dolgot. Az iskola az kötelező, és olyan nincs, hogy nem jár a gyerek. Itt is tankötelezettség van 16 éves korig. Az óvoda viszont nem kötelező - ellentétben Magyarországgal -, sok helyről lehet hallani, hogy akár egy évig is várnak a szülők férőhelyre, nekünk szerencsénk volt, mert egyből bejutottunk. 50 méternyire van tőlünk az óvoda.

- Barbara: Be kellett jelölnünk, hogy hová szeretnénk járatni a gyereket, hát nekünk kb mindegy volt, mert nem ismertünk egy óvodát sem. Ettől a közelitől kicsit tartottunk, mert egyházi fenntartású.

- Miben nyilvánul meg a hétköznapokban az egyházi fenntartás?

- Barbara: Nem sok mindenben. Az istentisztelet sem kötelező. Ha akarsz, mész, ha akarsz nem.

- Ádám: Van egy muszlim kislány, és amikor volt az évzáró istentisztelet, egyáltalán nem erőltették, hogy bármiben részt vegyen.

Annak ellenére, hogy egyházi fenntartású, sokkal toleránsabbnak látom a hozzáállásukat.

Amikor volt a pride hónap, akkor például egy szivárványos zászló volt a templom mellett kirakva... Itt nincs bigott vallásosság, mégis a része az életüknek a vallás.

- Barbara: És nem keverik a politikával.

- Ádám: És nem erőltetik rá a gyerekekre sem, annak ellenére, hogy egyházi óvoda.

- Gondolom, a gyerekek nem beszéltek igazán jól németül, amikor kiköltöztetek.

- Ádám: Semennyire nem beszéltek németül. De kaptak segítséget. Az iskolákban vannak olyan osztályok, melyekbe azok a gyerekek kerülnek, akiket integrálni akarnak.

- Barbara: Olyan iskolába kerültünk, ahol van egy úgynevezett Deutsch plus, azaz a külföldi gyerekek idegen nyelvként tanulják a németet. Emiatt nincs több órájuk, készségtárgyak vagy etika helyett teszik be ezeket a nyelvi órákat.

- Ádám: Az óvodában más a rendszer, a kislányunk úgy kapott ingyenes német oktatást, hogy a közeli iskolába vittük hetente egyszer tanulni.

- Barbara: Itt annyi a külföldi, hogy azzal, hogy nem beszélték a nyelvet, szerencsére nem lógtak ki a sorból.

- Ádám: Igen, fel van az oktatási rendszer erre készülve, és a fiunk most már nagyon jól beszél németül.

- Hogy fogadták a gyerekek a változást?

- Barbara: Mindenki azt mondja, hogy a gyerekeknek ez könnyű, mert rugalmasak, ami így is van, de ezzel együtt is nehéz. A kisfiunk otthon könnyen barátkozott, a nyelvi nehézségek miatt itt az első félévben nem nagyon volt kivel játszania. Volt egy kislány, aki ugyanabban a cipőben járt mint ő, és kézzel-lábbal beszélgetve játszottak egymással. Mégis szeret iskolába járni, mert a tanító néni nagyon jó fej és nagyon kedves, emiatt nem volt problémánk. Az óvodában más a helyzet, bár a kislányunk egyébként is zárkózottabb alkat. Ami nagyon kellemesen meglepett bennünket az óvodában, az az alvás.

A magyar óvodában kötelező volt másfél órát feküdniük akkor is, ha nem tudtak aludni. Próbáltam beszélni az óvónőkkel, de kategorikusan elutasították, hogy a gyerekemnek ne kelljen másfél órát a plafont bámulnia. Itt viszont nincs ez a kötelező alvás.

Ez egy kicsi óvoda, két csoport van összesen. Egy könnyebbségünk volt még, hogy a másik csoportban az egyik óvónéni magyar, ő tudott segíteni, ha a kislányunk valamiben nem tudta magát kifejezni.

- Hány évesek a gyerekek?

- Ádám: A kislányunk most lett 6 éves, a fiunk 8.

- Egy év eltelt. A fiatok járt Magyarországon is iskolába. Mit tapasztaltatok, mik a különbségek a két iskolarendszer között?

- Ádám: Több példát is mondhatok, ami hirtelen eszembe jut, az az orvosi igazolás kérdése. Itt megbíznak a szülőkben. Magyarországon amikor beteg volt a gyerek, ha az orvos rá se nézett, akkor is muszáj volt igazolást írnia. Ezt itt nem követelik meg. Elhiszik a szülőknek, hogy beteg a gyerek, hogy otthon kell maradnia és azt is, amikor meggyógyul. Amit szigorúan vesznek, hogy gyerek ne maradjon ki az iskolából.

Ha te reggel nyolcig nem jelented be, hogy a gyereked beteg és nem tud aznap menni, először próbálnak telefonon elérni, ha nem sikerül, értesítik a rendőrséget, akik kijönnek a házhoz.

Ez a rendszer a gyerekek biztonságát szolgálja.

- Barbara: De ha nem betegség miatt akarod otthon tartani, ahhoz valami nagyon nagy indok kell, és külön kell engedélyeztetni az igazgatóval.

- Ádám: Ha mondjuk a gyereket szeretnéd elvinni iskolaidőben Mallorcára nyaralni, akkor a repülőtéren, ahol az első hatósággal találkozol, visszafordítják, mondván hogy mit keres itt ez a gyerek, amikor iskolában kellene lennie.

- Barbara: A másik különbség, amit nagyon szeretünk itt, az az önállóságra nevelés. Otthon el sem tudtam képzelni, hogy hány évig kell majd a gyereket minden nap az iskolába hordani. Nem volt olyan az infrastruktúra, hogy biztonságban el tudott volna jutni nélkülünk oda. Itt elsős koruktól egyedül járnak az iskolába. Amikor ide jöttünk, és megláttuk, hogy a 6-7 éves gyerekek egyedül mennek reggelente, az nagyon furcsa volt.

- Ádám: Már mi is lekísérjük a buszmegállóig, ott felszáll a buszra és együtt mennek a többiekkel. Itt a közbiztonság elég jó,

társadalmi szinten is nagyon odafigyelnek a gyerekekre, hogy biztonságban legyenek. Az iskolában pedig konkrétan azt kérik, hogy a szülők ne hordozzák őket kocsival.

- Barbara: Az is nagy különbség, hogy itt az általános iskola csak négy évig tart.

- Ez a nálunk megszokott alsó tagozat?

- Ádám: Igen, és utána a jótanuló mehet gimnáziumba, a közepes szakközépiskolába, a gyengébbek szakiskolába. Tehát negyedikben már döntenek a gyerekről. Van persze átjárás később, csak nehezebb. Érdekesség még, hogy általános iskolában nem egy tanár viszi végig a gyerekeket, hanem más tanít az első két évben és más a második kettőben. De ez nem minden tartományban van így.

- Hány tanító van a gyerekekkel napközben?

- Barbara: Egy tanító néni van, ő szinte mindent tanít. A napközi viszont teljesen más. Otthon két tanítója volt az osztálynak, az egyik a napközis tanító volt, a másik pedig a többit csinálta. Itt ez máshogyan van. A napközi teljesen külön intézmény, és fizetős. Ott nem az iskolai személyzet dolgozik, hanem gondozók.

- Ádám: Ha a tankönyveket nézzük, azok sokkal minőségibbek. Otthon meg voltunk ütközve azon, hogy a gyereknek ódivatú, idejétmúlt dolgokat tanítottak. Kifejezéseket, amiket már senki nem használ, a rajzokat nem lehetett felismerni a könyveiben. Úgy látjuk, hogy itt jobb minőségűek a tankönyvek. Valószínűleg megvan a szabad tankönyvválasztás lehetősége is a tanárnak.

A rugalmasság sok minden másra is jellemző. Például, ha a tanító úgy látja, hogy az osztálynak több időre lenne szüksége matematikából, akkor több matek órát tart.

Az, hogy egy nap hány órájuk lehet, az szabott, de a tanár állítja össze, hogy egy-egy héten mire van szüksége inkább a gyerekeknek. Ha lemaradtak matekból, akkor több matekra, ha németből, akkor arra fektet nagyobb hangsúlyt. Kreativitásra, csapatmunkára nevelnek. Például letáborozott egy cirkusz az iskola mellett, és megbeszélték, hogy a gyerekek odamehetnek, megnézhetik, és csinálhatnak egy cirkusz-projektet, és nagyon lelkesek voltak ettől, egy hétig csak ezt tanulták, és a végén előadtak egy műsort a szülőknek.

Az oktatás jobban reflektál a valóban szükséges készségekre, a gyerekeket önállóságra és kreativitásra nevelik.

- Barbara: Plusz megtanítják arra is, hogy reálisan tudják értékelni magukat, hogy felismerjék a saját gyengeségeiket és erősségeiket. Például ha van egy dolgozat, ott minden feladat mellett be kell jelölni, hogy szerinte hogy sikerült megoldani: könnyű volt, vagy nehéz. Félévkor személyes értékelést kaptunk, ahol ott ült a tanár, a gyerek és mi, és beszélgettünk a tantárgyakról, és az egyéb, az iskolai élettel kapcsolatos dolgokról. Mennyire barátságos, aktív, segítőkész a fiunk, mindenben ő értékelte magát először, aztán a tanító is elmondta, hogyan látja ő. A végén közösen a gyerek és a tanító felállítottak egy célt, amit év végégig el kellett érni.

- Ezt minden egyes tanulóval megcsinálja a tanár? Hány fősek az osztályok?

- Ádám: Huszonnégyen vannak, a tanár azt mondta, hogy ez évről évre változó. A lányom osztályában csak tizenöten vannak. Ez kis létszám, lehet, hogy helyi sajátosság, lehet, hogy általános, nem tudjuk.

- Nyilván az első évben voltak nehézségei a fiatoknak. Hogy éreztétek, kapott támogatást az iskolától?

- Ádám: Maximálisan. Például vegyük a németet, ami a legegyértelműbb nehézség. Ő dönthette el, hogy a nyelvi órák után áll-e már olyan szinten, hogy a többiekkel együtt rendes német órára menjen. Ott eleve egy jeggyel jobbat kapott, mint a német anyanyelvűek.

- Barbara: A hétköznapokban is nagyon figyeltek rá.

Mondta itthon, hogy mindig mindent megért. Kérdeztem, hogy értheted meg, ha nem is tudsz németül? Azt mondta, hogy ezt ő sem érti, hogy hogyan, de úgy el tudta magyarázni neki a tanító néni a feladatokat, hogy megértette.

Külön figyelnek arra, hogy azok is be tudjanak vonódni az órákba, akik még nem értik jól a nyelvet.

- Tapasztaltatok olyat, hogy szorong az iskolával kapcsolatban?

- Barbara: Egyszer két kislány elkezdte csúfolni, nekünk is egy-két hét után mondta csak el, amikor nem tudta őket leállítani. Akkor szóltam az osztályfőnöknek, hogy segítsen a helyzet megoldásában. Az osztályfőnök kitalált feladatokat az egész osztálynak, ami a szociális érzékenyítésre ment rá, odafigyelt rá, és megszűnt a probléma.

- Ádám: Az egy lényeges információ, hogy nem azért csúfolták, mert magyar, hiszen ők is bevándorlók.

A gyerekek a pályaudvaron búcsúznak a nagynénjüktől, aki meglátogatta őket Bajorországban

- Barbara: A fiunk egyszer megfogalmazta, hogy nem is érti, de itt, ebben az iskolában nincsenek verekedősök, vagy akik rosszul viselkednek, és zavarják az órát. Ilyen gyerek Magyarországon sok volt, annyira, hogy akadt, akit el is kellett távolítani az iskolából, mert egyáltalán nem tudtak vele mit kezdeni, olyan agresszív volt. Itt ilyen nincs.

- Mit kérnek a szülőktől az iskolába, mit kell beküldeni a gyerekkel?

- Ádám: Amit otthonról hallunk, hogy kifesteni az iskolát, ilyesmi, az itt nincs. Otthon mindent meg kellett vennünk, wc papírt, szalvétát, zsebkendőt, szappan, fénymásolópapírt, itt semmi ilyet nem kérnek.

- Barbara: Amikor év elején megkaptuk a tanszerlistát, hogy mire lesz szükség, az fél oldal volt. Otthon az előző évben két és fél A4-es oldal volt teleírva. Itt csak tollat, ollót, füzetet, rajzlapot kell venni. Egyéb dolgokat, amit a technikai órán használnak, azt nem. A testnevelés órán olyan pólóba megy, amilyenbe akar, csak legyen egy kényelmes edzőcipője. Illetve egyáltalán nincs évnyitó, fehér blúzzal és sötét nadrággal, itt ilyesmi nincs.

- Ott eszik a fiatok az iskolában?

- Barbara: Csak ebédet. A többit azt neked kell bevinni.

- Ha megnézitek, az étkeztetés ára hogy viszonyul a magyarhoz?

- Ádám: Árban valamivel drágább, mint otthon, cserébe az ételek minősége jobb. Bio-alapanyagokból minőségi ételeket főznek, minden nap van saláta, gyümölcs is. Hetente hal. Nem jelent gondot, ha valaki vega vagy nem eszik pl. disznóhúst.

- Barbara: Itt a reggelit is a gyerekek viszik be maguknak, így minden szülő azt csomagol, amit a gyereke szeret. Magyarországon az óvodába tilos volt bevinni bármilyen ételt, és mindenki ugyanazt kapta, ha szerette, ha nem. Többnyire péksüteményt, vagy egy szelet kenyeret.

- Összességében hogy érzitek, megérte a váltás?

- Barbara: Igen. Az iskola-óvoda szempontjából mindenképpen, és a saját életünket tekintve is. Persze kicsit még kívülállók vagyunk, ismerkedni, új emberekkel kapcsolatot teremteni nem könnyű nekünk sem, de reméljük, hogy az is jobb lesz idővel.

- Ádám: Főleg, hogy olvassuk, hogy otthon mennyire eldurvult a helyzet. Miután kijöttünk, akkor kezdődtek a sztrájkok, láttuk, hogy a fiunk iskolája is le van szalagozva, szomorú volt látni az egészet. Elképzeltük, hogy a gyerekünknek most meg kellene magyarázni, hogy miért van ez…

Így is valamennyire bevonódtak, muszáj volt elmondanunk nekik a maguk szintjén, hogy mi ez az egész, miért jöttünk ki, mi baj van otthon, de ha maradtunk volna, ezt át kellene élniük.

Arról nem is beszélve, hogy milyen a tanárok lelkiállapota. Itt nincsenek megnyomorítva, frusztrálva. A pedagógusok általában jókedvűek, kiegyensúlyozottak, és ez talán fontosabb, mint a praktikus részek, amiket felsoroltunk. Hogy a gyereket milyen pedagógus oktatja, kivel van együtt egész nap. A hétköznapi embereken is látjuk azt, amit a tanárokról mondtam. Ahogy közlekednek, ahogy válaszolnak, nem érzed azt az ingerültséget, megkeseredettséget és frusztráltságot magad körül. De hát nyilván ennek megvan az oka.

- Vannak kint magyar kapcsolataitok?

- Barbara: A barátnőm, ő az egyetlen barátunk, meg az ő barátaival tartjuk a kapcsolatot. Egyébként elvétve találkozunk egy-egy magyarral.

- Ádám: Látod a szerbeket, törököket, akik bandáznak, a magyarok annyira nem keresik egymás társaságát.

De az fura, hogy a magyarságomat itt jobban meg tudom élni, mint Magyarországon.

- Könnyebb messzebbről szeretni?

- Ádám: Lehet. Igen.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Sophia Loren elesett, kórházba került, kritikus az állapota

Az idős művésznő svájci otthonában esett el. Szeptember 20-án töltötte be a 89. évét.

KULT

Kizárták a Golden Globe szavazói közül Návai Anikót két másik társával együtt

Összesen három szavazati joggal rendelkező tagot zártak ki, a „magatartási kódex megsértése” miatt. Návai Anikó korábban egy kamu Scarlett Johansson-interjúval híresült el világszerte.

KÉK HÍREK

„Halállistát” is készített egy iskolai mészárláshoz, vádat emeltek egy 16 éves fiú ellen Győr-Moson-Sopronban

2022 októberében a fiú, miután az osztályfőnöke egy sorozatgyilkosos történetről beszélt, kijelentette egy osztálytársa előtt, hogy ő is sorozatgyilkos lesz.

SZEMPONT

„Olcsó húsnak híg a leve” - a szakképesítés nélküli körmösök, villanyszerelők, bádogosok komoly gondokat okozhatnak a szakmai szervezetek szerint

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál megértik, hogy a munkaerőhiányt valahogy kezelni kell, de szerintük nem ez a jó út. A szakma felhígulásától, a minőség csökkenésétől tartanak a szépségápolók is.

Címlapkép: Pixabay - szmo.hu
2023. szeptember 23.

A Gazdaságfejlesztési Minisztérium egy sor, eddig szakképesítéshez kötött szakma végzéséhez ezentúl nem írna elő szakképesítést. Nem kell majd papír például az elektromos autók bizonyos alkatrészeinek cseréjéhez, ahogy szobafestő is bárki lehet, és ahhoz sem kell majd iskolapadot koptatni, hogy valaki épületbádogosként a tetőnket javítsa. Igaz, azt előírnák, hogy a munkákat csak szakképzett felügyelet alatt végezhetnék el a szakképzetlen dolgozók.

Lőrincz Gergely, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) Kézműipari tagozatának elnöke szerint mindennek egészségügyi, anyagbiztonsági és vagyonbiztonsági kockázatai is vannak. Szerinte egy fodrász, egy láb- és körömápoló vagy egy villanyszerelő olyan munkát végez, ahol a nem megfelelő képzettség komoly gondokat okozhat.

„A láb- és körömápoló az ember testével dolgozik. A fodrász az ember küllemén hagy, akár hosszú hónapokig is érzékelhető nyomot. Egy villanyszerelő esetében már nem is mondom a kockázatokat”

- sorolja Lőrincz Gergely.

Bár Gazdasági Minisztérium indoklása azt tartalmazza, hogy a jogalkalmazási tapasztalatok, illetve a jogszabály 2021-es hatályba lépése óta elindult új szakképesítések miatt van erre szükség, más állhat a háttérben.

„Valószínűsíthetjük, hogy itt a munkaerőpiaci helyzet a valós ok.”

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tagozat-vezetője szerint a munkaerőhiányt valóban kezelni kell valahogy, de ők úgy gondolják, nem ez a megfelelő modell.

Attól is tartanak, hogy mindez negatívan hathat a szakképzésre. „Ha valaki azt hallja majd, hogy nem kell elvégeznie valamilyen képesítést vagy szakmát, és anélkül is gyakorolhat egyfajta vállalkozást, akkor akár be is fejezheti a tanulmányait.”

Lőrincz Gergely azt elismeri, hogy ha a változások miatt nagyobb lenne az árverseny, az a vásárlóknak akár még jó is lehetne. „Ellenben azt gondolom, hogy a magyar mondások mindig jól foglalják össze a lényeget, azaz, hogy olcsó húsnak híg a leve. Csak azért, mert valamit többen tudnak, nem biztos, hogy ugyanazt a fajta minőséget tudják képviselni."

„Csökkeni fognak a szóban forgó szolgáltatások árai, de a minőséggel együtt”

– így gondolja Stuhl Andrea, az Első Magyar Minősített Szépségipari Szakemberek Egyesületének alelnöke is.

A javaslat szerint a kozmetikusok továbbra sem dolgozhatnának szakképesítés nélkül, a sminktetoválóknál pedig szakképzett felügyelet mellett már eddig is volt erre lehetőség, de a körmösöket érintené a változás.

„Biztosan több kéz- és lábápoló lesz a jövőben, ha valóban változik a szabályozás, mert képesítés nélkül, akár alkalmazottként is dolgozhatnak majd a nagyobb szalonokban vagy plázákban. Azt viszont nem tudjuk, hogy ők hol fogják megtanulni a szakmát, és kitől. Ez mondjuk a vendégek szempontjából nem feltétlenül jó”

- fogalmaz Stuhl Andrea.

Azt pozitívumnak tartja, hogy a sminktetoválóknak az eddig pár napos tanfolyamokkal szemben hosszabb, 250 órás képzésen kell elsajátítaniuk a szakmát, ami nagyban növelheti a vendégbiztonságot.

A szalontulajdonosok számára is pozitív lehet a változás, mert felvehetnek alacsonyabb munkabérért egy betanított munkást, de Stuhl Andrea szerint belőlük van kevesebb. Az iparágban dolgozók jellemzően inkább egyéni vállalkozóként nyújtják a szolgáltatásaikat.

Az pedig szerinte megjósolhatatlan, hogy ezekre a változásokra hogyan reagálnak majd a vendégek.

Lőrincz Gergely szerint lehet, hogy szívesebben vesznek majd igénybe szolgáltatást az emberek attól, aki megfelelő tudással rendelkezik, megfelelően képezte magát, még akkor is, ha drágább.

„Hiszen esetleges károktól tudom magamat mentesíteni. Én még emlékszem a Mekk Elek, az ezermester című mesére. Mekk Mester nagyon sok mindent elvállalt, de amikor végzett egy munkával, általában megkergették, mert valójában nem értett hozzá. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy mindenféleképpen ez lenne ennek a végeredmény, de féltjük a jövő generációját és a szakképzést is, illetve azokat, akik folyamatosan továbbképzik magukat, akár évtizedeken keresztül, pontosan azért, hogy megfelelő színvonalon tudják végezni a dolgukat.”

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szerint az mindenképpen szerencsés, hogy a tervről társadalmi egyeztetést kezdeményezett a kormány.

„Felül kellene vizsgálni a javaslatot”

- mondja Lőrincz Gergely. Már elkezdték az egyeztetéseket, és azt remélik, a többi területi kamara is összegyűjti majd a vállalkozók véleményét, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara pedig egységes javaslattá gyúrja össze ezeket.

Az egyeztetésekben bízik Stuhl Andrea is.

„Arra törekszünk, hogy a javaslatainkból minél több menjen át, legalább részben, mint ahogy az a Kata esetében is történt. Nagyon szeretnénk, hogy a mostani egyeztetésnél is figyelembe vegyék a vállalkozóktól közvetlenül begyűjtött álláspontokat, véleményeket, a valós piaci információkat.”

Kapcsolódó

Jóval kisebb lehet a béremelés, ha nem szervezik be a Fülöp-szigeteki vendégmunkásokat a szakszervezetbe, állítják az érdekvédők

Székely Tamás, a VDSZ elnöke azt mondja, ha nem lépnek, sok helyen veszélybe kerül a kollektív szerződés. De a vendégmunkások érdeke is az, hogy támogatást kapjanak, mert egyre több a konfliktus a munkahelyeken.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Magyarországon fogták el a férfit, aki a nyílt utcán lőhetett le egy török származású személyt Bécsújhelyen

A 42 éves gyanúsított egy mozi parkolójában végezhette ki áldozatát, több száz ember előtt. Ezután Magyarország felé vette az irányt.

SIKERSZTORIK

Cápák között: 60 milliót adott Balogh Levente, de volt egy nagy kikötése

A többi Cápa nem nagyon akart ráharapni a Connectini vállalkozóinak termékére, így aztán szorult helyzetbe kerültek.

KÉK HÍREK

Megszólalt az égő gödörbe esett 4 éves kisfiú édesanyja: Lajoska már túl van az életveszélyen

A nagykállói gyerek apja rakott tüzet az udvarukon, állítólag a szemetet akarta elégetni. A kisfiú valahogy a lángok közé esett.

SZEMPONT

Megmenekülhet a kilakoltatott gimnázium? – A soroksári önkormányzat segítene új épületet találni

Kedden tanítási időben egy végrehajtó ürítette ki a Qualitas Gimnázium épületét. Most a soroksári polgármester intézne ideiglenes épületet az intézménynek, a titkár szerint 30 napon belül megoldódik a helyzet.

Szöveg: Kiss András, címlapkép: Nagy Boglárka/Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2023. szeptember 13.

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola budapesti campusa fogadhatja be ideiglenesen a Qualitas Gimnáziumot, amelynek épületét kedden délelőtt, tanítási időben ürített ki egy végrehajtó - ez derül ki Bese Ferenc soroksári polgármester szerda délelőtti Facebook-bejegyzéséből. Úgy tudjuk az iskola igazgatója szerda délután fog egyeztetni a városvezetővel.

Szerda reggel a soroksári sportcsarnokban testnevelés órákkal indult a nap Qualitas Gimnázium körülbelül 220 diákjának.

Ugyanitt a szülőket Ott Ferenc igazgató tájékoztatta a kialakult helyzetről. Az iskola épületét ugyanis kedden a napközben egy végrehajtó ürítette ki: Berki András közölte, hogy az ingatlant tavaly októberben elárverezték, a döntés pedig jogerőre emelkedett. A végrehajtó felszólította a tanulókat és a pedagógusokat, hogy hagyják el az iskolaépületet, és vigyenek magukkal minden ingóságot, mert többet nem térhetnek vissza.

Az ügy egy tízéves jogvita eredménye: az iskolát építő kivitelező cég szerint nem fizették ki a munkájukat. Lugosi József, az iskola titkára azonban lapunknak azt mondta, a cég nem végezte el maradéktalanul a munkát. Lugosi azt elismerte, hogy az árverés már tavaly megtörtént, de szerinte ebből nem következett, hogy el is veszik az ingatlant.

„Most átállunk online oktatásra. Ebben van tapasztalatunk, a Covid alatt is így működtünk. Most ezt újra be kell üzemelni.”

Az iskola titkára bizakodó, ahogy fogalmazott: Bese Ferenc ajánlatától függetlenül is 30 napon belül meg lesz a megoldás a helyzetre. Lugosi úgy tudja, hogy a kerület vezetője szerda délután fogadja Ott Ferenc igazgatót, és tudomása szerint felajánlanak nekik majd egy másik épületet.

Bese Ferenc, Soroksári polgármester szerdai Facebook-bejegyzésében úgy fogalmazott: megdöbbenve értesült a Qualitas Gimnázium körül kialakult helyzetről.

„Ugyan az ügy nem önkormányzatunk hatásköre, szívemen viselem a Qualitas diákjainak, illetve szüleiknek, valamint pedagógusainak sorsát.

A diákok nem maradhatnak oktatás nélkül, ezért felvettem a kapcsolatot több intézményvezetővel is, köztük Kocsis Gyulával, az iskolától pár száz méterre lévő Apor Vilmos Katolikus Főiskola campusvezetőjével. Így még ha átmenetileg is, de adott a lehetőség, hogy Főiskola »fogadja be« a Qualitas középiskolát, hogy a tanórákat ott tarthassák meg”

- írta Bese.

Kedden az RTL Híradónak az egyik érintett szülő azt mondta: senki nem szólt nekik előre arról, hogy mi fog történni. Erre az igazgató a csatornának úgy reagált: bízott benne, hogy elhalasztják a kilakoltatást, ahogy az már korábban is megtörtént. Szerinte nem kellett volna szólnia a szülőknek és a diákoknak sem korábban, mert akkor be kellett volna zárnia az intézményt.

A Belügyminisztérium azonban ezt nem így látja, szerintük a fenntartónak kötelessége lett volna tájékoztatni.

Lugosi elmondása szerint azonban „a diákok egy napot sem veszítenek”, az alapítvány nem szűnt meg, és továbbra is fennáll a jogviszonyuk. Ha pedig meghatározott időn belül találnak egy épületet, akkor vissza tudnak térni a normál oktatásra.

A titkár azt mondta:

a szülők közül neki eddig senki nem jelezte, hogy átvinné a gyerekét másik iskolába.

Igaz, most átjelentkezni sem tudnak, hiszen a gyerekek bizonyítványai is az épületben vannak, így az iskola nem tudja azokat kiadni.

Kapcsolódó

Jóval kisebb lehet a béremelés, ha nem szervezik be a Fülöp-szigeteki vendégmunkásokat a szakszervezetbe, állítják az érdekvédők

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Erős fájdalmakkal küzd, és magát hibáztatja a történtekért a még májusban megégett 8 éves tápiószecsői kislány

Lénát a házuk kertjében történt baleset után hetekig altatásban tartották. Már otthon gyógyul. A településen gyűjtés indult a családnak.

KULT

Robert Rodrigueznek le kéne szoknia arról, hogy a fiaival együtt készít filmet – Ilyen lett a Kémkölykök: Armageddon

Robert Rodriguez továbbra is elég jóban van a filmstúdiókkal (most épp a Netflixszel), mivel még mindig adnak neki egy csomó pénzt ahhoz, hogy a vasárnapi családi ebéd közbeni beszélgetéseiből filmet forgasson a nagyközönségnek. Akár akarjuk, akár nem…

KÖZÖSSÉG

Három hónappal az esküvőjük után halt meg rákban az angol kapus felesége, meghatóan tisztelegtek előtte csapattársai

A kedd esti Derby County-mérkőzésen róluk szólt minden. A kapus pár hete szerződött a csapathoz, és nyáron volt az esküvője is.

SZEMPONT

Hétfőtől fenekestül felfordult a MÁV-menetrend Győr felé, Lázár János kívánságára rohamtempóban kezdődik a munka

Az ország legfontosabb vasútvonalának felújítása 32,5 milliárd forintba kerül majd, de a MÁV nem árulja el, honnan veszik el ezt a pénzt, ahogy azt sem, lesz-e teljes vágányzár.

Kiss András, Címlapkép: Pixabay - szmo.hu
2023. szeptember 17.

Hétfőn kezdi a MÁV az ország legfontosabb vasútvonalának, a Bécs, Győr, Tatabánya és Budapest között vezető 1-es fővonalnak a felújítását, miután a Lázár János üzent a társaságnak: ne okoskodjanak, találjanak pénzt a munkára a költségvetésükben. A szokatlanul durva üzengetés előtt, augusztus végén a pálya állapota miatt 100 km/h-s ideiglenes sebességkorlátozást vezettek be Biatorbágy és Szárliget között. Az építési és közlekedésügyi miniszter erre elrendelte a vonal azonnali felújítását, azt ígérve, hogy később majd az állam megtéríti ennek költségeit a MÁV-nak.

A munka a Biatorbágy és Szárliget közötti 29 kilométeres szakaszon szeptember 18-án indul, és várhatóan 3 hónapig tart. Mindez jelentős változásokkal jár a vasúti menetrendben, aminek a részleteit csak a hétvégén tette közzé a vasúttársaság. Az október 26-ig tartó első ütemben a bal vágánysávot zárják le, így egyetlen vágány marad működőképes.

Ezen menetirányonként és óránként csak egy-egy személyszállító vonat haladhat át.

Ezek csúcsidőben a nemzetközi vonatok (Railjet xpress, EuroCity, EuroNight) lesznek, amelyekhez "lehetőség szerint" plusz vagonokat kapcsolnak. A MÁV azonban előre figyelmeztet, hogy ezeknek "az ülő- és állóhely kapacitása korlátozott", ráadásul várhatóan 10-25 perccel hosszabb lesz a menetidő, még úgy is, hogy a vonatok Tatabánya és Kelenföld között egyáltalán nem állnak meg.

Valamit javíthat a helyzete, hogy a reggeli csúcsidőben Tatabánya felől egy G10-es és két személyvonat azért elindul a Déli, illetve a Keleti pályaudvar felé.

A soproni és szombathelyi InterCity-k Tatabányáig közlekednek, ahol hatalmas átszálló-pontot alakítanak ki, ahonnan pótlóbuszok indulnak majd Kelenföldig. Tatabánya és Budaörs között ugyancsak pótlóbuszok közlekednek majd.

Ennél is nagyobb változások várhatóak a második szakaszban, október 26. után. A Közlekedő Tömeg úgy tudja, hogy három hétre teljesen lezárhatják a Budapest–Bécs-vasútvonalat.

Ez példátlan lépés lenne, és a civil szervezet szerint a vonatkozó uniós szabályozás szinte minden pontjába beleütközne. Ugyanis egy ekkora horderejű változást két évre előre meg kell hirdetni, a korlátozások módját előtte egyeztetni kell a vasutat használókkal, majd ez alapján a munka megkezdése előtt egy évvel kell véglegesíteni a terveket.

"Lázár János vasútjának teljesítménye ehhez képest 21 napnyi 100% szívatás, 0 évre előre 0 egyeztetés" - írja a Közlekedő Tömeg.

A MÁV az Index kérdésére nem erősítette meg, de nem is cáfolta a teljes lezárást. Mindössze annyit írtak: "A pályafelújítás egyes munkafázisaival, azok időzítésével kapcsolatos hivatalos döntésekről a lehető leggyorsabban igyekszünk tájékoztatni a nyilvánosságot. Az egyeztetések folyamatosan zajlanak."

Arról sem túl bőbeszédűek, miből finanszírozzák a munkálatok költségeit, amit 32,5 milliárd Ft-ra becsülnek. Korábban azt jelezték a minisztériumnak, hogy erre nincs pénz az idei költségvetésükben. Lázár János azonban erre úgy reagált: "Aki egy nyolcszázmilliárd forintos kasszában nem talál meg 32 milliárd forintot most, amivel majd később elszámolunk, az tegye le a lantot".

Ezután hirtelen lett pénz, de nem tudni, emiatt milyen munkákat állítottak le. Ezt szerettük volna megtudni a MÁV-tól, de a kérdéseinkre egyelőre nem érkezett válasz.

Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elnöke azt mondja, a MÁV költségvetésében évente körülbelül 50 milliárd forint van betervezve ilyen jellegű munkákra.

„Ez azt jelenti kis túlzással, hogy sehol máshol az országban nem lesz pályakarbantartás. Lehetőleg, olyan helyen találják majd meg ezt a pénzt, ami nem fáj a miniszternek. Ez nem egy felelős gazdálkodás”

- véli a VEKE elnöke, aki szerint Lázár János a menedzsmentet is ok nélkül bírálta.

„Minden cégnek van egy elfogadott üzleti terve. A menedzsmentnek nincs ahhoz joga, hogy ezt megváltoztassa. Ez az, amit jeleztek a MÁV vezetői: ők mindent átvariálnak, csak hozzon a tulajdonos egy döntést. Vagyis, hogy a miniszter, mint a tulajdonos képviselője az igazgatói ülésen adja ezt írásba. Ennyit kérték, ez minősült okoskodásnak” – mondja Dorner Lajos.

Mózes Tibor, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének ügyvezető alelnöke szerint a karbantartásra szánt éves összeg amúgy is nagyon kevés, hiszen jelenleg a teljes pályaszakasz 42-45 százalékán vannak "lassú jelek" – ahogy a szakmában a pálya állapota miatt elrendelt sebességcsökkentést hívják.

„Ha ezeket mind meg akarnák szüntetni, ehhez nagyon kevés ez a pénz” – mondja a szakszervezet ügyvezető alelnöke. Szerinte csak a pálya állapotának szinten tartásához évente körülbelül 100 milliárd forintra lenne szükség.

Ahhoz, hogy a felújítással ilyen gyorsan végezzenek, Mózes Tibor szerint szükség van a V-Híd Zrt. tulajdonában lévő SMD-80/UVP 2002-es vágányépítő gépre is. Ebből a gépből csak egy van Magyarországon (sőt, Európában is csak összesen három), 2020-ban vásárolta meg a Mészáros Lőrinc többségi tulajdonában álló cég.

A monstrum azonban most a Budapest-Belgrád vonalon dolgozik, innen fogják vélhetően átvinni az 1-es fővonalra. Ahogy valószínűleg a felújításhoz szükséges egyéb építőanyagokat is.

„Ennyi betonalj vagy sín nincs a polcon, nem tudják, csak úgy lekapni onnan. Másképp nem nagyon fog menni, csak ha máshonnan szállítják oda.”

Dorner Lajos szerint ráadásul egy ilyen összegű munkára – ha nem havaria helyzetről van szó – akkor közbeszerzési eljárást kellett volna lefolytatni. Ez most minden bizonnyal elmaradt, így viszont nem lehet tudni, hogy Mészáros Lőrinc cége mennyiért végzi majd el a munkát. Ezt a MÁV-tól is hiába kérdeztük.

A miniszter és a MÁV vezetése közötti csörte nem csak azt eredményezte, hogy sebtiben nekikezdtek az 1-es fővonal felújításának, fejek is hullottak a vasúttársaságnál.

Előbb arról szóltak a hírek, hogy menesztették Virág István pályaműködtetési, és Bádonfainé Szikszay Erzsébet gazdasági ügyekért felelős vezérigazgató-helyetteseket. Később azonban a MÁV közleményben pontosított: „Virág István, bár elérte a nyugdíjkorhatárt, aktív szolgálatát nem fejezi be.”

Dorner Lajos szerint ez azt mutatja, hogy Lázár Jánosnak nincs túl sok mozgástere.

„Az látszik, hogy már egy vezérigazgató-helyettest sem tud elmozdítani a miniszter”

- mondja.

A kirúgások azonban nem álltak meg a felsővezetésnél. Lázár János helyettese, Csepreghy Nándor a HVG-nek úgy fogalmazott: voltak olyanok akik egyenesen szabotálták a felújítást, és a vasúttal szembeni kampányhoz szállítottak anyagokat médiaszereplőknek, ellenzéki pártoknak.

„Valójában Vitézy Dávid embereire vadásztak, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A kirúgottak között ugyanis vannak olyanok, aki már évtizede nem beszéltek Vitézyvel, közben érintetlenül hagytak olyanokat, akik napi kapcsolatban vannak vele” – állítja Dorner Lajos, aki szerint ezeknek a kirúgásoknak valójában nincs köze a vonal felújításához, inkább a Vitézy Dávid és Lázár János közti csörte tünetei.

A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének ügyvezető alelnök szerint ráadásul az elbocsátásoknak még nincs is vége. „Még írják a papírokat” – fogalmazott Mózes Tibor.

Ő azonban azt sem érti, hogy mi volt pontosan az az adat ebben ügyben, amit vállalati titokként kellett volna kezelni.

Az, hogy a pálya ilyen ramaty állapotban van, MÁV vezetését biztosan nem érte váratlanul. A közleményük szerint ugyanis a most induló felújítást egy már „2019-ben elkészített, de forráshiány miatt több alkalommal elhalasztott infrastruktúra-fejlesztési program tervei alapján kerül sor”.

Dorner Lajos szerint különös, hogy nyár közepén „csodálkozunk rá, hogy nincs elég jármű, nincs elég dolgozó”.

„Nem gondolom, hogy nincsenek ilyen kimutatások, ahogy azt sem, hogy ezek nem jutottak el a minisztériumba. Vagy nem olvasták el, vagy nem értették meg, vagy nem is érdekelte őket” - véli a VEKE elnöke.

KÖVESS MINKET: