UTAZZ

„Több életre szóló barátunk lett, mint eddig bármikor” – Napi pár száz forintból utazta be Latin-Amerikát a magyar-svéd pár

Andi és Tobi kereken egy évig voltak úton, a kontinens összes országába eljutottak. Elmesélték többek között, mik voltak a legváratlanabb stoppos élményeik, hogyan keveredtek véletlenül kokainföldekre Peruban, és mennyire tette próbára kapcsolatukat az együtt töltött idő.

Láng Dávid - szmo.hu
2023. február 02.

Sokan álmodoznak arról, hogy mindent maguk mögött hagyva bejárják a világot, addig viszont jóval kevesebben jutnak el, hogy meg is valósítsák ezt.

A harmincas éveik elején járó pár, Andi és Tobi a kivételek egyike: 2021 szilveszterén felkerekedtek, hogy a tavalyi évet Közép- és Dél-Amerika hátizsákos felfedezésével töltsék. Útjukat végig dokumentálták Europeans On The Go nevű Instagram-oldalukon és YouTube-csatornájukon.

Az út végén részletesen kikérdeztük őket élményeikről, valamint arról, hogyan készüljön fel és mire számítson az, aki a nyomukba eredne.

– Hogyan ismerkedtetek meg, mikor és hová utaztatok először együtt?

– Tobi Svédországban született, élt és dolgozott a 20-as évei közepéig, amikor egyszer csak úgy döntött, ideje országot váltani. Megpörgetett egy asztali földgömböt, és Magyarországon landolt az ujja, így összepakolt és vonattal elindult Budapestre. Itt utcazenészként kezdte a pályafutását, ahonnan aztán átszegődött egy hostelbe (később az IT világban kötött ki, de ez részletkérdés). A hostelen keresztül megismerkedett egy olasz fiatalemberrel, aki szintén zenész, létrehoztak egy duót Fjord néven. Marcello (az olasz muzsikus) felesége egy fondorlatos orosz nő, és éppenséggel Andi egyik legjobb barátnője. Az ő finom közreműködésével találkoztunk több mint 6 évvel ezelőtt Budapesten, “a többi pedig már történelem…”. Ezután 2 évig távkapcsolatban éltünk: Andi Londonban, Tobi pedig Andi szülővárosában, Budapesten. Ez idő alatt havonta egyszer különböző európai városokban találkoztunk, úgyhogy az utazás a kezdetek óta része a közös kalandjainknak.

– Ki vagy mi inspirált benneteket a hosszú távú utazásra, és miért a hátizsákos, low-budget formát választottátok?

– Az inspiráció először is Andi apukája volt, aki fiatal korában rengeteg helyen járt, és ha most a 30-as éveiben lenne, valószínüleg jött is volna velünk a nagy utazásra! Mi ketten a megismerkedésünk óta beszéltünk már arról, hogy egyszer, mielőtt belevágunk az úgynevezett “felnőtt életbe”, egy évre világgá megyünk kalandozni, de ennek részleteit csak az utazás előtt nem sokkal kezdtük pedzegetni.

Mivel legalább egy évre akartunk menni, és közben nem terveztünk dolgozni, így a low-budget forma kézenfekvőnek tűnt. Mindketten különböző célokat tűztünk ki erre az évre, főleg Andi számára fontos volt egyrészt megtapasztalni azt, hogy mi az a minimális költségvetés, amiből még boldognak érzi magát az ember. Másrészt szerettünk volna csak annyit költeni az egész évben, amennyit meg is keresünk, ami további kalandokra késztetett bennünket.

Például dolgoztunk egy bolíviai hostelben recepciós-pénzügyesként és bartenderként 130 Ft-os órabéren, amiből egyébként sikerült is megélnünk… Krumplit és banánt ettünk napi háromszor ugyan, miután azokat a helyi piacon a cholitákkal (helyi fiatal nőkkel) lealkudtuk, de túléltük! Emellett beneveztünk utazós fotópályázatokra, és nyertünk is néhány díjat, aminek volt pénzbeli jutalma is.

Inspiráció szempontjából szintén meg kell említenünk Andi egyik kedves gimnáziumi barátnőjét, Asbóth Fannit és az ő ma már férjét, Agócs Tomit, akik évekig hátizsakoltak a pandémia előtt, és az ő jótanácsaiknak köszönhetően vált a mi utazásunk is csodálatossá! Fanni és Tomi továbbra is oszt meg hasznos infókat a fenntartható életmódról és low-budget utazásról, ők az @ontheway_hungarians Instagram-fiókon találhatóak meg.

– Miben különbözik a felkészülés egy ilyen útra ahhoz képest, ha csak pár napra vagy hétre utaztok el?

– Először is teljesen meg kellett változtatnunk a gondolkodásmódunkat, elfogadva a tényt, hogy egy ideig távol leszünk a megszokott mindennapoktól, a barátoktól és a családtól. Ami a gyakorlati részt illeti, igyekeztünk minden lehetséges helyzetre felkészülni. Például mi történik akkor, ha elakadunk a semmi közepén? Minden évszaknak és időjárási körülménynek megfelelő ruhákra volt szükségünk, saját mini patikára az összes gyakori betegség gyógyszerével, sátorra, jó hálózsákokra, tűzhelyre a reggeli kávéhoz (ez különösen fontos! :D), stb.

A legnagyobb különbség az, hogy amikor bepakolsz egy hét nyaralásra, nagyjából tudod, milyen időjárásra számíthatsz, viszel sok mindent, amire talán szükséged lesz, de az se gond, ha valamit végül mégse használsz, hiszen úgyis hamarosan hazajössz. Ha viszont hosszú távú utazásra indulsz, amikor a hátizsákod legtöbbször nálad van, egyfajta háztartás lesz belőle válladon. A lehető legkevesebb cuccot kell bepakolnod, miközben gondoskodsz arról is, hogy mindened legyen.

Ezen kívül jobb, ha nem viszel semmilyen értékes tárgyat, mert nagy az esélye, hogy elvesznek, megsérülnek vagy ellopják őket. Így az erre való felkészülés több tervezést és időt igényel. Nyitottnak kell lenned arra is, hogy elengedd a nem feltétlenül szükséges dolgokat, hiszen mindent a hátadon cipelsz. Mi néhány hónap után rájöttünk, hogy mindent felhasználtunk a nálunk lévő dolgok közül – ezért külön köszönet a fent említett Fanninak és Tominak, nagyon jól felkészítettek bennünket!

Ezen kívül nagyon fontos a megfelelő védőoltások és vízumok megszerzése. Mivel nem tudtuk pontosan, melyik országokat látogatjuk meg, inkább beszereztük az összes oltást, amelyre Latin-Amerikában szükség lehet (szerencsére a legtöbb helyen ezek nagyon hasonlóak). Aztán persze, mivel akkor kezdtük, amikor a Covid még mindenhol jelen volt, sokat kellett kutakodnunk a szabályokért és előírásokért, és fel kellett készülnünk arra, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt várnánk. Rá kellett jönnünk, melyik szárazföldi határok vannak lezárva, milyen oltások szükségesek, hol korlátozzák a mozgást, és mindez folyamatosan változott... Ehhez készítettünk jó néhány Google-táblázatot.

– Miért Dél-Amerikát választottátok?

– Eleinte három kontinensben gondolkodtunk. Ezek név szerint Dél-Amerika, Ázsia és Afrika, mivel ezeken a területeken nem nagyon jártunk még, a repülőjegyet leszámítva általában kevésbé költségesek, sokat lehet itt segíteni önkénteskedéssel a helyieknek és sokszor hálásak is érte, és a sokféle kultúra is kifejezetten érdekelt bennünket, amelyek meglehetősen különböznek az általunk ismert európai szokásoktól.

Azért kezdtünk Dél-Amerikával, mert már tapasztalt utazóktól kaptunk sok tanácsot ezzel a területtel kapcsolatban, illetve Andi beszélt spanyolul (ma már Tobi is), ami a legtöbb itteni országban beszélt nyelv, így bemelegítésnek ez a kontinens logikusnak tűnt. De utazás közben rájöttünk, hogy a távolságok hatalmasak, és ha meg is szeretnénk ismerni bizonyos helyeket és valóban kb. napi 1 dolláros költségvetésen utazunk, akkor a kevesebb több… Így végül Latin-Amerikában maradtunk, ami egyébként magába foglalja Dél- és Közép-Amerikát, illetve Mexikóval Észak-Amerika egy részét is.

Ennek köszönhetően elegendő (legalábbis valamennyi) időnk volt arra, hogy meglátogassuk mind a 13 ország legalább egy részét, amelyeken áthaladtunk, és a “lassú utazás” révén sokszor szinte helyinek éreztük magunkat: a helyiekkel laktunk, dolgoztunk, mulattunk, és számunkra ez a valódi utazás szépsége. Turistákkal máshol is lehet találkozni.

– Konkrét útitervvel indultatok el, vagy menet közben, spontán alakult az útvonal?

– Kicsit mindkettő, ami szépen illusztrálja a kettőnk közötti különbségeket, amikor tervezésről van szó. Andi nagyon szeret mindent megtervezni és általában van B, C, D és E terve is, ha az A-terv nem működőképes, míg Tobi szeret a mának élni. Alapvetően a nyárban akartunk maradni egész évben, mert úgy könnyebb volt kivitelezni a vadkempingezést (fagyfok alatt sokkal komolyabb felszerelésre lett volna szükségünk), illetve a Covid időkben Chile volt a legszigorúbb a korlátozások tekintetében, úgyhogy ott kezdtük az utazást januárban (amikor Chilében nyár van), mert arra könnyebb volt otthonról felkészülni. Plusz minden országban kb. egy hónapot terveztünk eltölteni, hogy egy év alatt sikerüljön teljes Latin-Amerikát bejárni.

A pontos helyszíneket viszont útközben találtuk ki vagy a véletlenül keveredtünk bizonyos helyekre. Az utazás formája miatt beleszoktunk és beleszerettünk abba, hogy néhány helyre ugyan nem juthattunk el, ahova szerettünk volna, mert éppen senki nem vett fel minket egy irányban, de olyan csodálatos helyeken is jártunk, amiknek a létezéséről sem tudtunk előtte néhány perccel. Angolul létezik a “serendipity” kifejezés, ami a pozitív véletlenre való hagyatkozásról szól. Ezt a képességet mára tökéletesítettük!

Az egy év alatt bejárt teljes útvonal térképen:

– Mi volt a legpozitívabb vagy legváratlanabb stoppolós élményetek?

– Ezekből rengeteg van! Kettőt is kiemelünk, ha lehet. Az első történet Argentínában játszódik, ahol egyébként az emberek általánosan a legnagylelkűbbek voltak velünk minden egyes alkalommal… Az utazás alatt általában kerültük a nagyvárosokat, mert összességében nehezebb stoppolni, vadkempingezni és low-budget módon utazni.

Viszont Buenos Airesről remek történeteket hallottunk, ezért úgy döntöttünk, hogy ha valaki, aki felvesz minket Mendozában, éppen arra tart, akkor megyünk mi is (különben rögtön Brazília felé vettük volna az irányt)! Mendozához közel egy kamionsofőr, Carlos vett fel minket, aki Buenos Aires felé tartott (1045 km ~ 11 óra autóval), és azt mondta, hogy hajnali 2-re meg is érkezünk, majd reggelig aludhatunk a kamionjában. Sajnos azonban a sebességváltója este 10-kor meghibásodott, 4 óra távolságra Buenos Aires-től, így mindannyian a kamion utazó részében aludtunk másnap reggelig. Délelőtt 10-kor elbúcsúztunk Carlostól, mert még mindig nem tudtuk, mikor érkezik meg a szerelő, hogy megjavítsa a sebváltót.

Mindezen véletlenszerű események sorozatának köszönhetően volt szerencsénk Pablóval találkozni, aki ezután vett fel minket, és akivel nagyon gyorsan egy húron pendültünk Buenos Aires felé tartó utunk során. Az utazásokról, a megújuló energiáról és a kedvenc ételekről szóló remek beszélgetések után Pablo és barátnője meghívott minket vacsorára, és elkészítették nekünk a világ legfinomabb argentín steakjét!

Mialatt itt tartózkodtunk, le is betegedtünk, de úgy vigyáztak ránk, mintha a családtagjaik lennénk, pedig csak néhány napja ismertük egymást. Végül 4 napig maradtunk a gyönyörű Buenos Aires-i házukban, és életre szóló barátokat ismertünk meg ebben a két fantasztikus emberben. Még vitorlázni is elvittek minket a saját kis jachtjukon, és egy csodaszép napot töltöttünk el együtt San Fernandóban, nem messze Buenos Airestől. Köszönetképpen készítettünk nekik svéd húsgombócot krumplipürével (Tobi ugyebár svéd) az utolsó esténken. Azóta is tartjuk velük a kapcsolatot, és remélhetőleg nemsokára jönnek minket meglátogatni, bárhol is kötünk ki a nagyvilágban.

Egy másik szerencsés stoppos élményünk Tarapoto és Chincha Alta között esett Peruban, köszönhetően Elmernek, a legvidámabb kamionsofőrnek, akivel valaha találkoztunk!

Nemcsak ő volt az első ember, aki felvett minket aznap, amikor elhagyni készültünk Tarapotót, de amellett, hogy lényegében háztól házig vitt bennünket 1450 km-en és 5 napon keresztül, meg is hívott minket első nap az otthonába, bemutatta nekünk az egész családját, köztük feleségét, Rocio-t, aki szerintünk megérdemli a Peru legjobb szakácsának járó díjat és végtelen mennyiségű sörrel is megvendégeltek minket… Az első közösen töltött esténket végig karaokéztunk, perui és nemzetközi dalokat énekeltünk közösen és salsára táncoltunk mezítláb.

Elmer Tarapotóból egészen a következő úticélunkig, Chincha Alta-ig vitt minket teherautójával, ahol együtt ültünk, aludtunk, perui cumbiát hallgattunk és rengeteget nevettünk 5 napon át. Sokat tanultunk abból, ahogy Elmer bárkivel bánik az utcán, bőséges optimizmusából, segítőkészségéből és nagylelkűségéből, és az ő személyében ismét egy életre szóló barátra tettünk szert!

– Hol ment a legjobban és hol a legrosszabbul a stoppolás? Mi volt a legtöbb idő, amit várakoznotok kellett?

– Érdekes, hogy minden országban és bizonyos régiókban is különbözik a stoppos kultúra. Emberek régiónként hasonlóan reagálnak a stoppolásra. Általában szerencsénk volt a stoppolással, átlagosan nem kellett fél óra/óránál többet várakoznunk.

Abból a szempontból is szerencsések voltunk, hogy – mint azt útközben megtapasztaltuk –, az emberek általában a fiú-lány párokban hamarabb megbíznak, mint más kombinációkban, és Tobiról elég távolról látszott, hogy külföldi (avagy gringo, ahogy sokan hívták itt…), amit sajnos néhány helyi atrocitás miatt a legtöbb helyen előnyben részesítettek, így gyakran nem kellett sokat várakoznunk.

Egyszer Argentína patagóniai részén azonban több mint 10 órát töltöttünk el egy helyen várakozva. Akkor jól is jött a pakli francia kártya, amit unalmas órákra tartogattunk magunknál. A pandémia hatására bizonyos helyek teljesen kihalttá váltak, mert előtte főként a turizmus tartotta fent őket, és egy ilyen útszakaszon be is ragadtunk. Egész nap, ami alatt ezen a ponton várakoztunk El Calafate felé (ami a gyönyörű gleccsereiről híres) Gobernor Gregores mellett, összesen 5 autó tartott az általunk kitűzött irányba, és mind tele is volt utasokkal.

Így aztán több mint 10 óra várakozás után, Tobi javaslatára ismét a véletlenre hagyatkoztunk, és mindkét irányba kezdtünk el stoppolni. Néhány perccel később az első autó, amelyik az ellenkező irányba tartott, mint terveztünk volna haladni, meg is állt, és az úriember 1500 km-t vitt minket északra 2 nap alatt. Utazásunk alatt ő volt az első vezető, akinek az autójában aludtunk együtt, hogy aztán reggel folytassuk közösen az utat. A gleccserekig végül ugyan sajnos nem jutottunk el, de cserébe hamarabb kezdhettünk el önkénteskedni a következő úticélunkon, és ismét egy új barátra tettünk szert.

– Okozott-e bárhol gondot a Covid-para, vagy már ott is túl vannak rajta?

– Valójában rosszabbra számítottunk... Chilében, ahonnan 2022 januárjában elindultunk, nagyon szigorúak voltak a szabályok, sok dokumentumra volt szükség az egyszerű mozgáshoz is, de ezen és néhány trükkös határátkelőhelyen kívül, ahol nehezen beszerezhető PCR-teszteket kértek, a Covid nem volt túl nagy probléma.

A járvány kapcsán a legszürreálisabb dolgot akkor láttuk, amikor átléptük a szárazföldi határt Bolíviából Peruba. Összebarátkoztunk egy francia sráccal, akinek csak 2 bejegyzett oltása volt a hivatalos egészségügyi nyilvántartásban (bár már 3 oltást kapott). Az okmányok ellenőrzésekor a határőrök azt mondták: „ne aggódjon, foglaljon itt helyet”. Majd anélkül, hogy kérdéseket tettek volna fel, egyszerűen beadták neki az oltást, csak úgy! Észre sem vette, amíg meg nem látta a tűt a karjában. Később megtudta, hogy egyébként Pfizert kapott...

– Kerültetek-e valahol bajba?

– Igazi bajba sosem kerültünk, többek között azért, mert az őrült utazási stílusunkhoz képest mindig óvatosan közlekedtünk. Csak olyan helyeken vadkempingeztünk, ahol tudtuk, hogy nincsenek életveszélyes vadállatok, és többnyire a lakott területektől távol, így senki sem láthatott bennünket felverni a sátrat. Nagyvárosokban mindig helyiekkel közlekedtünk, többnyire a Couchsurfing applikáció segítségével. A sofőrökkel persze szerencsénk is volt, de ha valaki nem tűnt megbízhatónak vagy beszámíthatónak, akkor udvariasan visszautasítottuk a lehetőséget, plusz mi ketten mindig együtt utaztunk (annak ellenére, hogy néha csak egyikünket akartak felvenni…)

Egyszer Peruban véletlenül kokainföldekre tévedtünk, mert a Google Maps szerint az azokon keresztül vezető út gyorsabban vitt minket a következő úticélunkhoz Cuscóból Huancayóba. Persze a térkép azt nem jelezte, hogy közben veszélyes földeket szelünk majd át. Egyszercsak gyanúsnak tűnt, hogy minden fiatalnak fegyver van a kezében az utcákon a dzsungel kellős közepén, ahol nem nagyon vannak már lakóépületek… És amikor már kellően a sűrűjében voltunk, az egyik vezető felvilágosított minket, hogy nem erre kellett volna jönnünk az említettek miatt, és hogy ez a környék nem éppen biztonságos, de akkor már legalább annyi idő lett volna visszafordulni, mint továbbmenni, hogy kijussunk ebből a szakaszból, úgyhogy folytattuk a megkezdett irányt. Azon a 3 estén, amíg ezt a szakaszt átszeltük, volt egy kis görcs a gyomrunkban látva a rengeteg fegyvert, de egy-egy helyi minden este befogadott minket a háza területére, ahol lesátrazhattunk, és így végül a hajunk szála sem görbült.

Nagy tanulság viszont, hogy a Google Maps helyett érdemes vidéki területeken a helyieket megkérdezni, ha lehet, többet is egy helyen, és az ő iránymutatásukra hagyatkozni. Azért is, mert a helyiek általában mindent megtesznek azért, hogy a külföldiek biztonságban érezzék magukat, amolyan küldetéstudat-szerűen.

– Milyen munkákat vállaltatok útközben, mennyit kellett dolgozni és mire volt ez elég? Félre is tudtatok tenni, vagy inkább önkénteskedés volt, szállásért és ellátásért?

– Az eredeti tervünk az volt, hogy leginkább az önkéntességre koncentrálunk (amit előre le tudtunk szervezni a Workaway alkalmazáson keresztül), majd megpróbálunk keresni néhány fizetett lehetőséget is, amikor már ott vagyunk. Mindketten kíváncsi természetűek vagyunk, szeretjük a kísérletezést és az új dolgok kipróbálását, ezért mindig erre törekedtünk.

Az önkéntesség során általában napi 4-5 órát kell dolgozni, cserébe a szállásért, napi 3 étkezésért, zuhanyzási és ruhamosási lehetőségért. Néhány házigazda nagylelkűbb volt, néhányan viszont olcsó munkaerőként, elég lekezelően bántak velünk, de ez csak egyszer-kétszer fordult elő.

Házakat építettünk fából és agyagból, bútorokat bambuszból, takarító-kertészeti munkákat végeztünk, arattunk, kávét szedtünk és dolgoztunk fel, majd mindenféle állatot gondoztunk, illetve angolt, zenét és programozást tanítottunk gyerekeknek közösségi iskolákban. Tobi hangmérnöki munkákat is végzett, Andi Photoshopot tanított egy 85 éves bácsinak, közben pedig digitális marketinget, videózást és fotózást is vállaltunk néhány kisvállalkozásnak.

Somotóban, Nicaraguában kifizettünk egy éjszakát egy hostelben, de szerettünk volna tovább maradni. Ezért megállapodtunk a tulajdonossal, hogy készítünk egy promóciós videót a szálló számára, valamint megszervezzük hirdetéseiket a Booking.com-on és az Airbnb-n. Ezért ingyenes szállást kaptunk egy kétágyas szobában, napi 3 étkezést az igazán szép éttermükben, és ismét egy új barátot szereztünk! Ahogy haladtunk előre, mindig kerestük az új lehetőségeket, így egy argentin étteremben dolgozhattunk pár napig pénzért, és mint korábban említettük, Bolíviában is dolgoztunk egy hostelben, kb. 100 Ft-ért óránként...

– Mekkora megtakarítás szükséges ahhoz, ha valaki hasonlóba fogna, mint ti? Mennyi idő alatt lehet minimum önfenntartóvá válni utazóként?

Ez főként az ember kényelemküszöbétől függ, illetve attól, milyen élményekben szeretne részt venni. A repülőjegyeket leszámítva – amelyeket szintén olcsón szereztünk meg, mert december 31-én utaztunk egy szinte üres gépen –, kb. napi 1-2 dollárból is tudtunk utazni minden nehézség nélkül.

De ehhez hozzátartozik az, hogy nem bántunk vadkempingezni teljesen random helyeken, ha éppen senki sem fogadott be minket, vagy egy vadidegen nappalijának a padlóján aludni, ha éppen igen. Volt olyan nap, amikor semmit sem ettünk egész nap, és a legtöbb fizetős élményt kihagytuk.

Ellenben a véletlenre való hagyatkozásunk miatt rengeteg váratlan csodálatos élményben volt részünk, és fantasztikus emberekkel találkoztunk.

Az önfenntartás szintén személyre szabott kérdés, nincs hozzá varázsrecept, de ez pedig attól függ, hogy az ember mennyire leleményes és nyitott a kapcsolatteremtésre, illetve bármilyen munka elvállalására. Ahogy már említettük, mi dolgoztunk Bolíviában kb. 100 Ft-os órabéren, és ez a kaland szempontjából egy kifejezetten érdekes élmény volt, de hamar rájöttünk, hogy ezáltal nehezen válunk önfenntartóvá, ha folyamatosan úton is leszünk közben.

Érdekes felfedezés, hogy az ember sokkal kevesebbet költ, ha úton van, mintha egy helyben stabilan. Ha hátizsákkal utazol egy olyan országban, mint Mexikó, és nem félsz a street foodtól (bevállalva azt is, hogy időnként hasmenésed lesz, amit persze eleve nehéz elkerülni egy ilyen életmóddal), nagyon finom dolgokat találhatsz szinte minden sarkon, fillérekért.

– Átlagosan mennyit maradtatok egy helyen? Volt-e példa arra, hogy valahonnan nehezetekre esett elindulni, vagy épp annyira nem jött be, hogy idő előtt továbbmentetek?

– Az utazásunk első felét az önkénteskedési lehetőségek határozták meg. Ehhez a már említett Workaway appot javasoljuk, mert az a legsokoldalúbb a versenytársai között. Általában 5-7 napot preferáltunk eltölteni egy helyen önkénteskedéssel, mert az az idő számunkra elég volt arra, hogy megismerjük a szállásadóinkat és új potenciális barátokra tegyünk szert, tanuljunk valami újat és minőségi segítséget is tudjunk nyújtani, de nem gátolt meg minket abban, hogy lássunk is valamit az 1 ország - 1 hónap felosztásban.

Amikor úton voltunk, általában nem pihentünk meg több napra, kivéve amikor valakivel nagyon összebarátkoztunk, és szívesen maradtunk egy kicsit a társaságában. Az egyhuzamban stoppolásokat pedig igyekeztünk maximum 3-4 napra lerövidíteni, mert számunkra az volt már a határ, hogy mennyi ideig lógunk szívesen a levegőben. Ezalatt értjük azt, hogy ezeken a napokon nem tudtuk, ki vesz majd fel (mennyire lesz szórakoztató vagy fárasztó), meddig jutunk el, tudunk-e enni. Ha igen, mikor és mit (Tobi allergiás a gluténra, úgyhogy az még egy plusz kihívást jelentett olykor), valamint hol, milyen formában alszunk.

Az út második felét pedig már a távmunka határozta meg, mivel heti 2 napot dolgoztunk, így azokra a napokra álltunk meg vagy Couchsurfing-gelve vagy valami olcsó hostelben, ahol volt wifi. A trip folyamatos új izgalmai miatt igazából nem nagyon volt olyan hely, ahonnan nehéz volt távozni, vagy ha valami nagyon tetszett, esetleg elfáradtunk vagy lebetegedtünk, akkor maradtunk egy kicsit tovább. Ez az egyik csodálatos dolog a “lassú utazásban”, hogy az ember megengedheti ezt magának. Nagyon sok hely van viszont, ahova szeretnénk egyszer visszamenni, és reméljük, hogy az új barátaink is jönnek majd látogatóba valamikor...

Egyszer fordult csak elő, hogy idő előtt távoztunk, de azt is tudtuk már nagyjából az elején. Bolíviában a hostelben, ahol lényegében éhbérért dolgoztunk, legalább 2 hétig akartak minket foglalkoztatni, és nem voltak nyitottak az 1 hetes, rövidebb időtartamra. Sajnos azonban amellett, hogy nehézkesen jöttünk ki az összegből, amit kaptunk, a tulajdonos borzasztóan is bánt velünk. Lekezelt minket, a vendégek előtt becsmérelt, és sosem köszönte meg a munkánkat, pedig mindketten lelkesen dolgoztunk, és a vendégektől rengeteg pozitív visszajelzést is kaptunk. Volt ott egy másik önkéntes pár is, akik 1 nap után el is tűntek, mert nem voltak kíváncsiak ezekre a munkakörülményekre. Így aztán a mi eredetileg javasolt 1 hetünk letelte után szedtük a sátorfát, elbúcsúztunk, és útra is keltünk. A tulajdonos még utánunk eresztett valami káromkodást a végén a biztonság kedvéért, csakhogy ne hazudtolja meg önmagát.

– A kapcsolatotokat mennyire tette próbára, hogy folyamatosan együtt voltatok, ráadásul csupa új, ismeretlen helyen? Voltak hullámvölgyek?

– Őszintén szólva, a karantén alatt hónapokig ugyanabban a lakásban ragadni Londonban, ahol az utazás megkezdése előtt együtt laktunk, sokkal nagyobb kihívást jelentett. Valószínűleg az a tény, hogy folyamatosan új helyeken jártunk együtt, életben tartotta a kaland érzését és izgalmassá tette az utat. Mivel mindketten nagyon megszoktuk – és élvezzük is – az egyedüllétet, persze volt néhány alkalom, amikor elegünk lett. De amikor ennyi időt töltesz együtt valakivel útközben, tudatosabbá válik a dinamikátok, így könnyebben tudtunk teret adni a másiknak, ha arra volt szükség.

Összességében közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha, határozottan jobb barátok és csapatjátékosok lettünk. Ez a fajta utazás tényleg lebontja a határaidat és minden olyan tabut, ami korábban megvolt a kapcsolatodban, mert néha nagyon nyers kihívásokkal kell szembenézned, amikor csak túl akarsz élni egy szituációt.

– Nem volt megterhelő egy idő után, hogy nincs egy biztos pont, ahová hazamehettek, hanem folyamatosan változik az aktuális otthonotok?

– Egyértelműen! Főleg Tobinak, aki kicsit jobban rabja a rutinjainak.

Sokszor ott volt az a szinte eufórikus érzés, amikor úgy éreztük, soha nem lehet betelni az utazással, a stoppolással, a folyton új emberekkel való találkozással és az új helyszínekre való eljutással. Aztán időnként ott volt a "Mi a fenét csinálok itt?!" érzés, amikor úgy tűnt, mintha végtelenül és céltalanul szelnénk át a kontinenst.

Ez persze valamennyire várható volt: amikor hosszabb ideig utazol, anélkül hogy tudnád, mikor mész haza, valószínűleg olyan helyzetekbe kerülsz, ahol megkérdőjelezed a motívációidat, sőt akár a létezésedet is. Van egy varázsa annak, hogy soha nem tudhatod, mi van a sarkon, ugyanakkor rendkívül fárasztó is, főleg egy 5 napos folyamatos stoppolás után. Többek között ezért döntöttünk úgy, hogy egy időre abbahagyjuk ezt a fajta életformát. Ennek ellenére 2022-ben egyetlen dolgot sem bántunk meg!

– Január elején posztoltatok arról, hogy egy időre ennyi volt. Hogyan tovább innentől, folytatjátok-e később, mik a terveitek addig?

– Egészen pontosan egy évig voltunk úton: 2021. december 31-én hagytuk el Budapestet, és Andi 2022. december 31-én indult el a dél-amerikai kontinensről, Tobi pedig január elsején, hiszen a repjegyek ugyebár akkor a legolcsóbbak. Andi most éppen Ázsiában, majd Afrikában folytatja az önkénteskedést, specifikusan szexuális visszaéléssel foglalkozó non-profit szervezeteknek segít stratégiai tanácsadással és mentális jóléttel (mental health) kapcsolatos workshopokkal. Tobi pedig visszatért Svédországba, ahol tovább építi karrierjét a zeneiparban, mint label manager (PR & marketing), hangmérnök és zeneszerző. Néhány hónap múlva pedig ismét egy városban szeretnénk majd élni Európában, de még nem tudjuk pontosan, hogy hol.

A következő években szeretnénk egy kicsit stabilizálódni az életstílusunk tekintetében, de az előző év tanulságait beépítve ebbe. A későbbiekben mindenképpen szeretnénk folytatni majd a kalandozást, viszont akkor már remélhetőleg családos és kevésbé (vagy másként) őrült formában, például egy karavánnal utazgatva Ázsiában, vagy családosan önkénteskedve Afrikában.

Annyit megtanított nekünk ez a véletlenre hagyatkozó életforma, hogy érdemes tervezni ugyan, de aggódni a jövő miatt felesleges, mert “valahogy úgyis lesz”, és általában, ha az ember jószándékú, akkor az események a nap végén jól is alakulnak!

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Azt mondta a munkásoknak a debreceni építésvezető, hogy nem jön vonat - de jött, ketten meghaltak, miután a szalagkorláthoz szorította őket a szerelvény

Vádat emelt az ügyészség az építésvezető ellen. A nyomozó hatóság szerint a férfi úgy küldte a munkásokat bejelentés nélkül a sínekhez, hogy a korábbi vágányzár már nem volt érvényben.

KÉK HÍREK

Elsüllyedt egy nő a Velencei-tó iszapjában, drámai mentés lett a vége

Egy 35 éves dunaújvárosi nőt kellett kimenteni a Velencei-tó iszapjából, miután elsüllyedt és nem tudott szabadulni. A segítségére egy szolgálatát épp befejező vízirendőr sietett, aki a szolgálati rádión hallotta a riasztást.

KÉK HÍREK

„Láttam, hogy orrán, száján folyik az alvadt vér” - Holtan vittek haza a betegszállítók a hatvani kórházból egy idős nőt, vizsgálat indult

Rendkívüli haláleset miatt indított közigazgatási eljárást a Hatvani Rendőrkapitányság a 80 éves fekvőbeteg asszony ügyében, akit a család szerint a betegszállítók leszíjazva, ülő testhelyzetben hoztak haza, holtan. A hatvani kórház belső vizsgálatot rendelt el, és állítja, a beteget „fekvő testhelyzetben” utasítással adták át.

Címlapról ajánljuk

UTAZZ

Vácrátót: kihagyhatatlan élmény az indiai lótusz virágzása a meglepő történetű botanikus kertben

Vigyázó Sándor imádott, gyengélkedő feleségének szeretett volna egy békés otthont teremteni. A mára már az ország leggazdagabb botanikus kertjévé vált csodás hely azonban több szomorú történetet is őriz.

szs - szmo.hu
2026. július 23.

Vácrátót is egy olyan hely, ahova az év különböző időszakában is érdemes ellátogatni. A botanikus kert mindig tartogat csodás látványosságokat, július vége felé például az ázsiai eredetű indiai lótusz virágzása vonz ide sok látogatót - így minket is.

Képgaléria: Az indiai lótusz virágzása

Ennek a kertnek a története is meglepő, érdekes, néha szomorú, néha felemelő. Az ország leggazdagabb botanikus kertjét Vigyázó Sándornak köszönhetjük. Ez a jogász végzettségű, természetkedvelő, jómódú, hazáját szerető és hitvesét imádó gróf hozta létre a kertet, hogy a betegeskedő feleségének, Podmaniczky Zsuzsannának itt teremtsen nyugodt, csendes helyet. Egy kiránduláson ismerték meg egymást, de ekkor már túl voltak mindketten egy rossz házasságon. Hosszas levelezés, válás, majd hat év várakozás után kelhettek egybe.

Az asszonyt azonban az első házassága, majd az azt követő nehézségek nagyon megviselték, és a gyengélkedő nő nyugalomra vágyott. Ekkor vette meg férje 1871-ben az itteni birtokot azzal a céllal, hogy itt legyen az otthonuk.

Vigyázó Sándor a korabeli Magyarország egyik legvagyonosabb embere volt, Podmaniczky Zsuzsanna hozománya is növelte gazdagságukat. Három gyermekük született, lányuk Josefa, majd Sándor, aki fiatalon egy vakbélgyulladás következtében meghalt, és Ferenc. A legifjabb gyermek imádta anyját, soha nem nősült meg, és miután minden szeretett családtagját elvesztette, öngyilkos lett.

A kert kialakítása komoly munka volt. Számos különleges növényt ültettek, készült műrom, sziklaalagút és malom is, dombokat építettek és tavakat, vízeséseket, patakokat, rajtuk átívelő hidakat alakítottak ki. A kertben felépült egy kastély is, amit később elbontottak és egy új udvarházat építettek.

Képgaléria: A kert látványosságai

A kert növénygyűjteménye adta a mai botanikus kert alapját. A különleges gyüjtemény sorsáról - a 96 éves korában elhunyt - Vigyázó Sándor úgy rendelkezett, hogy a többi vagyonával együtt az majd a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába kerüljön. Halála után hét évvel fia is elhunyt, de ő is apjához hasonlóan rendelkezett. A második világháború alatt és után nagyon lepusztult a kert és az épületek is. Az orosz katonák elvonulása után, 1946-ban az Országos Természettudományi Múzeumhoz került az ingatlan, és megkezdődhetett a rendbetétele a kertnek. Végül komoly jogi harcokat követően megkaphatta az Akadémia a kertet, és 1952-ben megalakult az MTA Botanikai Kutatóintézete. Néhány évvel később - a kert és az épület felújítása, megtisztítása és a növények pótlása után - 1961-ben nyitották meg a kertet a közönség számára is.

Tudtad?

• Ez az ország leggazdagabb botanikus kertje. A 27 hektáron 13.000 növényfaj és fajta él.

• A fás szárú gyűjteményben 3300 fa és cserje található.

• Rendszertani gyűjteményében több mint 2000 virágos növényfaj látható.

• Az üvegházakban síksági esőerdő, sivatagi növények és hegyi esőerdők növényei élnek.

A kertben minden hónapban egy kis füzetet is adnak a belépéskor, amelyben a hónap virágait, növényeit mutatják be, a térképen láthatod azt is, hogy hol találhatók. (Júliusban többek között a bíbor kasvirág, cserjés hortenzia, réti füzény, vagy a liliomok találhatók a listában.)

A valóban csodás környezet vonzotta a filmeseket is, többek között A Pál utcai fiúk, a Csontváry, az Abigél, az Egri csillagok, a Halálos tavasz egy-egy jelenetét is itt vették fel.

Bővebb információk ITT

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Megvilágosodni és megpirulni” akart a villanyoszlopon egy teljesen meztelen férfi Zuglóban

A Zuglói Önkormányzati Rendészet és a polgárőrség munkatársai akadályozták meg egy zavart férfi öngyilkossági kísérletét. A Rákos-patak partján találtak rá, mielőtt felmászott volna egy magasfeszültségű oszlopra.

KULT

Mostantól a tévében is nézhetők lesznek a Sziget magyar koncertjei

A Sziget Fesztivál és a közmédia megállapodásának értelmében az M1 csatorna tűzi műsorára a hazai fellépők koncertjeit. A szerződés szerint a felvételek a Médiaklikken is elérhetők lesznek.

KÉK HÍREK

Élő adás közben lőttek le egy futárnak öltözött TikTok-sztárt Mexikóban

César Gastélum influenszert egy gyorsétterem előtt érte halálos támadás, miközben barátaival éppen filmezett. A hatóságok a gyilkosságot a Sinaloa-kartell két rivális csoportjának belső háborújával hozzák összefüggésbe.

UTAZZ

Egy új, titokzatos Sisi-portrét csodálhattok meg Gödöllőn – Az osztrák császári udvar egyik legjelentősebb portréfestőjének műve került a kastélyba

Georg Raab Magyarországon is alkotott, majd Bécsbe visszatérve az arisztokrácia és az udvar kedvenc portréfestőjévé vált. Több képet is festett Erzsébet királynéről és a gyerekeiről is. A most előkerült kép eddig a kutatók előtt is teljesen ismeretlen volt.

szs - szmo.hu
2026. július 22.

Bevallom, a Gödöllői Királyi Kastély az egyik olyan kedvenc helyem, ahova évente egy-két alkalommal biztos ellátogatok. Vonz az épület, és bár jó párszor láttam már az állandó kiállítást is benne, de mindig találok újabb érdekességeket a termeket járva. Emellett imádok a parkban sétálni és élvezni az évszakonként változó látványt, a Pálmaházban a virágok között nézelődni vagy - mint most is - nyári délután egy hűsítőt iszogatni a napernyő alatt.

Képgaléria: A kastély állandó kiállításából

A látogatásom oka most egy új festmény volt, hiszen

egy csodás portréval gazdagodott a kastély gyűjteménye. A különleges műalkotás Georg Raab, az osztrák császári udvar egyik legjelentősebb portréfestőjének munkája. A képen a magyar díszruhás Erzsébet királyné látható.

Festmény a bécsi Dorotheumból érkezett Gödöllőre. A híres aukciósház idei Kaiserhaus árverésén sikerült megvásárolni ezt az Erzsébet királyné-portrét, amely eddig a kutatók előtt is teljesen ismeretlen volt.

Képgaléria: Az Erzsébet-portré

(Fotók forrása: Gödöllői Királyi Kastély)

Georg Raab (1821–1885) a császári család egyik legismertebb portréfestője volt.

Raab Bécsben született. A tanulmányai befejezése után Pestre költözött, ahol a negyvenes évek első felében akvarellarcképeivel tűnt fel a Műegylet kiállításain. 1846-ban visszatért az osztrák fővárosba, ahol az arisztokrácia és az udvar kedvenc portréfestőjévé vált. Különösen ismertek voltak az elefántcsontra festett portréminiatűrjei és női tanulmányfejei.

A császári gyermekeket is megörökítette, ezek a Hofburgban Ferenc József íróasztalán álltak. Erzsébet királynéról több alkalommal készített portrékat, köztük a bécsi Sisi Múzeumban őrzött koronázási díszruhás ovális mellképet, valamint az 1873-ban smaragd ékszerekkel és báli ruhában ábrázolt festményt. Ez az uralkodó ágya fölött függött schönbrunni hálószobájában, ahol a császár 1916-ban örökre lehunyta szemét.

A festő halála után a bécsi Kunstverein emlékkiállítást rendezett, amelyhez az uralkodócsalád is 26 művet kölcsönzött – többek között Ferenc József, Erzsébet, Rudolf trónörökös és Mária Valéria személyes gyűjteményéből.

A most felfedezett festmény egy háromnegyed alakos, ovális kompozíció, amely Erzsébetet magyar díszruhában ábrázolja. A hagyomány szerint a különleges ruhát a párizsi Worth divatház készítette. A királyné ebben jelent meg az 1867-es koronázáson is. A festmény szignózott: „G. Raab 1867”, és a korabeli fényképész, Emil Rabending fotói alapján készült.

A festmény megtekinthető a Gödöllői Királyi Kastély állandó kiállításán. Bővebb információk ITT.

Képgaléria: A kastélypark

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Halálra gázolt egy kerékpárost egy autós a Bécsi úton, majd egy busszal is ütközött

A sofőr az Árpád híd felé haladt, amikor áttért a szemközti sávba és elütötte a biciklist. A buszon utazók közül senki sem sérült meg, a rendőrség vizsgálja a tragédia körülményeit.

KÖZÖSSÉG

Saját vizéből itatott meg egy szomjas gólyát a közutas a 40 fokos hőségben

Nagy Árpád a Tiszakécske melletti kánikulában segített a madáron, miután észrevette, hogy az a bokrok leveleit csipkedi. A férfi a Facebookon osztotta meg a történetet, ahol azt írta, az eset jól mutatja, mennyire megviseli az állatokat is a rekkenő hőség.

KÉK HÍREK

Hatórás küzdelem után eloltották a 150 hektáros tüzet Székesfehérvárnál

Több település tűzoltóinak bevonásával fékezték meg a lángokat Székesfehérvár szélén. A környékről kimenekített hatvanegy ember az oltás után visszatérhetett otthonába.

UTAZZ

A „magyar Versailles” Fertődön: hercegi pompa, rózsakert, zene – Időutazás az Esterházy-kastély barokk-rokokó világában

A fertődi Esterházy-kastély falai között bepillanthatsz 18. századi főúri pompába, ahol „Fényes” Miklós herceg udvarában egykor az európai elit gyűlt össze. Többek között Joseph Haydn miatt is, aki évtizedeket élt és alkotott a csodás kastélyban.

szs - szmo.hu
2026. augusztus 01.

Hazánk egyik legszebb és legérdekesebb kastélya a "magyar Versailles"-ként is emlegetett Fertődi kastély. Az impozáns főúri kastély, a hazai barokk építészet tán legjelentősebb alkotása Esterházy „Fényes” Miklós herceg nevéhez kötődik. Kora egyik legbefolyásosabb arisztokratája 1762-ben kezdte meg az építkezést, amit 1790-ig, halálig folytatott.

A császári pompát mintául vevő herceg egy 126 szobából álló, patkó alapú épületet álmodott meg, amelyben 400 férőhelyes operaház, kagylókkal és csigákkal díszített bábszínház, 110 ló részére készült lovarda, üvegház, vendégfogadó, kaszárnya is helyet kapott. Az impozáns parkba sugárutak, sétányok, virágok, szökőkutak és vízesés is készült.

Képgaléria: A kastélyban

Mivel a herceg támogatta a kultúrát és szerette a zenét, így zenekart is alkalmazott, ő kérte fel Joseph Haydn-t, aki évtizedekig itt élt, és alkotott, karnagya lett a kastély zenekarának, és vezette az operai társulatot is.

A pompázatos kastélyban megfordult többek között Mária Terézia és Goethe is, valamint a bécsi arisztokrácia krémje, diplomaták és külföldi követek.

Esterházy Miklós halála után fia Antal pénzügyi gondjai miatt inkább a kisebb kismartoni kastélyt használta, így a fertődi személyzet nagy részét elbocsátotta, az épület pedig üresen állt.

A 20. század elején a család rendbehozatta a főépületet és a kertet, egy rövid ideig lakták is a kastélyt, de az állagromlást nem tudták megakadályozni. A 2. világháború idején a berendezés szinte teljesen elpusztult, vagy a helyiek elhordták. A háború után az épületet katonai kórházként, traktoros iskolaként és magtárként is használták. Végül 1957-ben megkezdték a műemlékegyüttes felújítását.

Képgaléria: A kastélykert

(Képekért kattints a fotóra)

Aki szeretné felfedezni ezt a pompás kastélyt, és megismerni történetet, annak érdemes pár órát szánni az épület és a park bejárására.

A pompa már a főkapunál fogadja a látogatót, hiszen a hegesztés nélkül, tisztán kovácsolással és szegecseléssel készült hatalmas kovácsoltvas rokokó kapun belépve egy impozáns díszudvarba érkezünk, ahol szobrok, díszkutak, gondozott kert, és az elegáns kastélyépület fogad.

A termeket bejárva bepillanthatunk a főúri életbe, a hercegi és hercegnéi lakosztályokba, a "Mária Terézia szobába", ebédlőbe, kápolnába, zeneterembe, könyvtárba, megcsodálhatjuk a falakat díszítő különleges alkotásokat, festményeket, kályhákat, a korhű berendezési tárgyakat.

Érdemes vezetett sétára befizetni, mert sok izgalmas részletetet lehet megtudni. Például azt is, miért kapta a kínai mulatóház a Bagatelle nevet. Az is kiderül, miért halmoztak fel hatalmas adósságot Miklós utódai. És az unoka, II. Miklós herceg szenvedélyéről is szó lesz. Ő ugyanis komoly műgyűjtő volt, festményeket, rézkarcokat, szobrokat és könyveket is vásárolt. Ez a hatalmas gyűjtemény képezi a mai Szépművészeti Múzeum alapját. Így került a múzeumba például az Esterházy Madonna: Raffaello Santi világhírű festménye.

Az épületséta után pedig irány a park, amely ingyen is bejárható. A formára nyírt tiszafák, az árnyas fasorok mellett külön belépővel látogatható a Cziráky Margit Rózsakert is - és virágzáskor mindenképpen megéri bemenni, mert közel nyolcezer gyönyörű virágban lehet gyönyörködni. Külön érdekesség, hogy ez a magyar nemesítésű rózsák génbankja is. Itt található a világ legteljesebb magyar nemesítésű rózsagyűjteménye, benne a nemzetközi hírű Márk Gergely több mint 700 saját nemesítésű fajtájával.

Képgaléria: A rózsakert

Szintén a kertben van a hangulatos Esterházy-kávézó is, ahol régi fotókon idézik meg a múltat.

Jó tudni, hogy az állandó kiállítás mellett több időszaki kiállítást is meg lehet nézni, most például Zoób Katti Fashion & Museum divatkiállítása, az „Udvari pompa, kortárs ragyogás” – Herendi porcelánkiállítás vagy a „Porból lettünk…” szobrászati kiállítás látható.

Képgaléria: Az ideiglenes kiállítások

A kastélyban napjainkban rendszeresen tartanak kulturális eseményeket is, elsősorban komolyzenei koncerteket.

Bővebb információk ITT

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Késsel kényszerített a Dunába egy úszni nem tudó férfit, aki hiába könyörgött az életéért

A bíróság elrendelte annak a 34 éves gyanúsítottnak a letartóztatását, aki a Gubacsi hídnál a Dunába kényszerítette 29 éves áldozatát. A férfi holttestét szonárral, 2,5 méter mélyen találták meg a búvárok, miután egy szemtanú riasztotta a rendőrséget.

KÉK HÍREK

Videó: így keletkezett és terjedt el a hatalmas székesfehérvári tarlótűz, amely miatt lakókat kellett kimenekíteni

Nagy kiterjedésű vegetációtűz pusztít Székesfehérvár-Feketehegy térségében, a 8-as főút közelében. A lángok miatt a Kőrösi és az Izabella utcából több tucat embert kellett kimenekíteni.

KULT

Olyan ez a 10 nap, ahogyan egész évben élnünk kellene – minden gondunkat elfelejtettük a Művészetek Völgyében

A 35. alkalommal megrendezett fesztivál a közlekedési nehézségek ellenére idén is megadta azt a kiszakadásélményt, amiből jó ideig lehet majd töltekezni. Szubjektív beszámoló.

UTAZZ

12 hektárnyi kaland és kikapcsolódás várja a családokat – elsők között próbálhattuk ki a megújult Zichy Élménybirtokot

Két napra mi is kiszakadtunk a hétköznapokból, és megtapasztaltuk, milyen az, amikor a gyerekek élményei mellett a felnőttek feltöltődésére is ugyanakkora figyelem jut.

Szponzorált tartalom (x) Címlapfotó: Eventrend Group, Fotók: Nagy Bogi - szmo.hu
2026. július 24.

Egy újságírókból álló sajtócsapat tagjaiként abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a hivatalos nyitás előtt, szinte elsőként tesztelhettük a birtokot egy kétnapos sajtóút keretében. Bár a működését és szolgáltatásait elsősorban a csecsemővel, babával és gyermekkel érkező családok igényeihez igazították, az a két nap, amelyet ott töltöttünk, egyértelműen bebizonyította, hogy itt nemcsak a legkisebbek érzik jól magukat. A szülőknek, a nagyszülőknek, sőt még a gyerek nélkül érkező felnőtteknek is bőven akad lehetőségük kikapcsolódni, feltöltődni és lelassulni.

A koncepció ráadásul tudatosan épít a többgenerációs pihenésre, így a család minden tagja megtalálhatja a korosztályának megfelelő élményeket.

Már az első órákban érezhető volt, hogy a birtok hangulata egészen más, mint amit egy átlagos családi szállodától várna az ember. A csendes környezet, a tágas zöldterületek és a természet közelsége szinte magától lelassítja a vendéget.

Több mint kétmilliárdos, saját forrású megújulás

A 12 hektáros területen elterülő komplexum nem egy egyszerű esztétikai felújításon esett át, hanem egy teljes koncepcióváltáson. Az egykori Zichy Park Hotel még 2006-ban nyitotta meg kapuit, majd 2016-ban került az Eventrend Group tulajdonába. A drasztikusan megemelkedő energiaköltségek és a megváltozott gazdasági környezet miatt a szálloda 2022 októberében bezárt. A tulajdonosok azonban a bezárást lehetőségként fogták fel egy teljesen új és hiánypótló vízió megvalósítására.

A több mint 2 milliárd forintos beruházás hátterét Nagy Gábor, az Eventrend Group alapító tulajdonosa így foglalta össze a megnyitón:

„Ez a 12 hektáros terület hatalmas lehetőségeket rejt magában, és bár van még mit fejleszteni rajta a jövőben, nagy dolognak tartjuk, hogy ez a beruházás teljes egészében az Eventrend saját tulajdona, amelyet tisztán saját forrásból, állami támogatás igénybevétele nélkül valósítottunk meg. És egy ilyen projekt esetében a felelősség még nagyobb, hiszen gyerekeknek szeretnénk maradandó emlékeket teremteni.”

A cégcsoport holdingvezetője, Kusnyár Gábor részletesen is bemutatta a sajtó képviselőinek, milyen alapos és mélyreható munka zajlott a színfalak mögött az elmúlt időszakban:

„A falakon kívül gyakorlatilag majdnem minden megújult a birtokon. A wellness részleg, a recepció, a lobby, az étterem, a szobák és a közösségi terek is. Azok a régi törzsvendégek, akik korábban szerettek ide járni, komoly meglepetésekre számíthatnak, hiszen szinte egy teljesen új szálloda fogadja majd őket. Rendkívüli módon figyeltünk az egyediségre és a részletekre: a belső terekben még a szőnyegek és a függönyök is egyedileg, kifejezetten nekünk készültek.”

Ez a komoly fejlesztés nemcsak a pihenni vágyó családoknak jelent újdonságot, hanem jelentős gazdasági szerepet tölt be a mindössze 400–500 lakosú Tolna vármegyei Bikács és a környező települések életében is. A birtok működése közvetlenül 40–50 ember számára biztosít stabil, hosszú távú munkalehetőséget, miközben a helyi beszállítóknak is teljesen új távlatokat nyit meg a térségben.

A Zichy Családi Élménybirtok háttere: Az Eventrend Group

A több mint három évtizedes tapasztalattal rendelkező Eventrend Group a hazai vendéglátó-, kultúra- és rendezvényszervező piac egyik legmeghatározóbb szereplője, amely mintegy 1300 munkavállalót foglalkoztat. A közel 35 projektet összefogó cégcsoport egyedülálló, partneri modellben működik: a központi háttértámogatás mellett az egyes egységek élén tulajdonosi szemléletű szakmai partnerek állnak.

Portfóliójukba mintegy 25 gasztronómiai vállalkozás és 30 budapesti rendezvényhelyszín tartozik. Olyan ikonikus helyszínek kötődnek a nevükhöz, mint a Gundel Étterem, a New York Kávéház, a Centrál Kávéház, a Városliget Café, a Spoon, a Főőrség, a Séf Asztala, a Symbol, valamint a Müpa és a Groupama Aréna catering szolgáltatása. A cégcsoport alapvető hitvallása, hogy munkájukkal életre szóló pillanatokat és felejthetetlen élményeket teremtsenek, amelyek az emberek élettörténetének részévé válnak. A Zichy Családi Élménybirtok az Eventrend Group tulajdonában és üzemeltetésében működik.

Egyedi hangulatú virágszobák és átgondolt bababarát felszereltség

A belsőépítészeti tervezés során a természetközeliséget és a magyar vidék értékeinek bemutatását helyezték a középpontba. Összesen 48 szoba áll a vendégek rendelkezésére a főépületben, valamint három különálló, autentikus hangulatú épületben, amelyek összesen 161 férőhelyet biztosítanak.

Sok hotel egységes, sablonos kialakításával szemben itt minden szobának teljesen különálló, egyedi arculata van, ami a butikhotelek izgalmas világát idézi.

A szobák nemcsak a nevüket kapták Magyarországon őshonos növényekről és virágokról, hanem a teljes berendezésük és a belső terek hangulata is az adott virág világát idézi, a jelölésükre pedig szintén őshonos állatok képei szolgálnak.

Többet is megnéztünk a körbevezetés során, és érdekes volt látni, mennyire megoszlanak a vélemények: volt, aki a Búzavirág kékségéért rajongott, másoknak pedig kifejezetten a meleg hangulatú Napraforgó-szoba tetszett.

A szobák nevének és a kialakításnak a nevelő, edukációs hátterét Kőrössy Zoltán, az Eventrend Group alapító tulajdonosa így világította meg:

„Számunkra kiemelten fontos, hogy a hozzánk érkező gyermekek valódi edukációs tartalommal gazdagodjanak, és közelebbről megismerjék a környezetüket. Az, hogy a szobáinkat őshonos virágokról neveztük el, például remek lehetőséget ad arra, hogy a legkisebbek játékos formában ismerkedhessenek meg a növény- és állatvilággal, és kézzelfogható élményeket szerezzenek a természetben.”

Kusnyár Gábor kiemelte, hogy a különböző szobatípusok között kifejezetten a babás családok igényeire kialakított egységek is foglalhatók. Ezekben a szobákban mikrohullámú sütő, babaágy, pelenkázó, fürdetőkád és etetőszék is helyet kapott. A koncepció alapvető célja az, hogy a kisgyermekes szülőknek a lehető legkevesebb nehéz és terjedelmes felszerelést kelljen magukkal hozniuk az utazásra.

Harmonikus wellness és játék a szabadban

A közel 650 négyzetméteres Harmatliget Wellness részleg és a Herba Szaunavilág nagyon szép egyensúlyt teremt a gyerekek és a felnőttek igényei között. Bár a legkisebbek számára ott van a biztonságos vízi ismerkedést szolgáló Bori Bari Vízi Világa, a dizájn egyáltalán nem lett túlzóan csicsás vagy zavaróan gyerkőcös.

A nagy medence felett ízlésesen elhelyezett, a plafonról lelógó nagy szitakötő-motívumok kifejezetten hangulatossá teszik a teret.

A felnőttek számára teljes értékű, elegáns kikapcsolódást nyújtanak a finn-, aroma- és infraszaunák, a gőzkabin, a sószoba, valamint a beltéri és kültéri jakuzzik.

A hatalmas, zöld udvaron található több szabadtéri fajátszótér és építmény is, mint a Lovasház, a Bölcsfa játszó vagy a Bertold kedvence játszótér. Ezek a stílusos fajátszóeszközök annyira szépek és hívogatóak lettek, hogy felnőttként is abszolút megjön az ember kedve ahhoz, hogy maga is kipróbálja őket. A birtok a kalandvágyóbb gyerekekre és a nagyobbakra is gondolt: a szabadtéri élményeket egy izgalmas kalandpark, valamint a környező természet felfedezését segítő, kiépített tanösvények teszik teljessé.

Az udvar másik nagy vonzereje az állatpark és az állatsimogató, ahol pónik, kecskék, baromfik és olyan őshonos magyar állatok kaptak helyet, mint a cikta juhok és a magyar kacsák.

Az, hogy az ember délutánonként egyszerűen odasétálhat a pónik és a kecskék mellé a zöldbe, kortól függetlenül bárkit képes megnyugtatni és teljesen kikapcsolni.

A kisebbek legnagyobb örömére az állatok megfigyelése mellett a pónilovaglás is a kínálat részét képezi, így közvetlen és életre szóló élményt szerezhetnek a négylábú kedvencek hátán.

De akkor sem kell aggódni, ha az időjárás borúsabbra fordul, hiszen a birtok rendkívül erős beltéri gyermekprogramokkal és infrastruktúrával büszkélkedhet.

A rossz idő esetére kialakított belső terekben egy minden igényt kielégítő gyermekjátszó, a nagyobbaknak szóló tinizóna, változatos kézműves foglalkozások, valamint szakképzett animátorok által vezetett, színes programok gondoskodnak a felhőtlen szórakozásról.

Bori Bari, a mesefigura és a természet tisztelete

A birtok élményvilágának és a gyerekek megszólításának központi karaktere Bori Bari, a kíváncsi kisbárány. Ő nem csupán egy egyszerű kabalafigura, hanem egy olyan erős érzelmi kötődési pont, amely képes szorosabbá fűzni a szálloda és a vendégek kapcsolatát.

Bori Bari kiemelt szerepet kap a mindennapokban: ő az a szerethető figura, aki játékosan kalauzolja végig a gyerekeket a természet csodáin, és segít nekik felfedezni a környező világ értékeit.

Gyebnár Krisztina, Bori Bari karakterének megálmodója mesélt a megnyitón erről a különleges mesevilágról:

„A legkisebbeket, a 3-7 év közötti korosztályt szeretnénk elsősorban megszólítani ezzel a figurával. Bori Bari szájából a gyerekek sokkal könnyebben és természetesebben fogadják be a környezettudatos szemléletet és a természet szeretetét. Bori Bari világát nagyon sokoldalúan kiterjesztjük a jövőben: minden hónapban egy vadonatúj mese jelenik meg a szálloda honlapján, amelyekhez különböző alkotói és rajzpályázatokat kapcsolunk. A gyerekek ráadásul puha plüssállat formájában már most hazavihetik magukkal a kisbárányt.”

Érdekesség, hogy a nyitás napján már meg is érkeztek azok a gyermekek és családok, akik a Mitől mosolyog Földanya? című első környezetvédelmi pályázaton szállodai pihenést nyertek.

A birtok fejlesztése jelenleg is folytatódik, hiszen a soft opening időszakban még több területen zajlanak az utolsó simítások.

A következő hónapok egyik legizgalmasabb fejlesztése egy új erdős park kialakítása lesz.

A területen korábban álló fák egy része már nem volt biztonságos állapotban, ezért a vendégek (különösen a kisgyermekes családok) védelme érdekében el kellett távolítani őket. A helyükön azonban nem beépítés készül, hanem egy új, kiépített sétánnyal átszőtt parkos terület, ahol a családok akár babakocsival is kényelmesen sétálhatnak majd a fák között. Az ősszel induló fásításba a vendégeket is szeretnék bevonni: a családok részt vehetnek a faültetésben, és az elültetett fáknak nevet is adhatnak, így személyes élménnyé válhat számukra a birtok fejlődésének egy darabja.

Gasztronómiai élmények: Juhász Dániel séf házias és modern konyhája

A szálloda bőséges félpanziós ellátást biztosít (a 7 év alatti gyermekeknek pedig all inclusive ellátás jár). A reggeli és a vacsora választéka olyan elképesztően kiadós és sokszínű, hogy az ember napközben már nem is igazán keres másik éttermet magának a környéken. Ez kifejezetten fontos és logikus döntés volt a birtok részéről, hiszen Bikács-Kistápé Liget közvetlen környezetében kevesebb külső étkezési lehetőség áll a vendégek rendelkezésére.

A kulináris koncepciót Juhász Dániel séf jegyzi, aki közel hat éve dolgozik az Eventrend Group csapatában vállalati séfként és kulináris igazgatóként. A tévénézők számára onnan lehet ismerős az arca, hogy a közelmúltban megnyerte az RTL-en futó Éttermek csatája című főzőműsort, ahol Sárközi Ákos versenyzőjeként szerepelt.

Dániel az itteni kínálatot kifejezetten a minőségi, házias magyar ízekre, a családi asztal meleg hangulatára építette fel, de mellette folyamatosan jelen vannak az izgalmas nemzetközi kikacsintások is.

A választékban tökéletesen megférnek egymás mellett azok a közkedvelt klasszikusok, amelyekhez a vendégek teljes biztonsággal nyúlhatnak: ilyen a szaftos csirkepaprikás nokedlivel, a ropogós cordon bleu, a házias levesek, a pörköltek, a friss saláták és a kiváló savanyúságok. Ugyanakkor az újdonságokat keresők is nagyszerű fogásokat találhatnak: az előételek közül az olaszos arancini egyszerűen kiváló volt, és a főételek között kínált vegán töltött paprika is nagy sikert aratott.

A reggeli szintén rendkívül széles választékra épít. Ugyanúgy összeállítható egy könnyed, egészségesebb gyümölcsös-joghurtos reggeli, mint ahogy a tartalmasabb meleg tojásételek, minőségi felvágottak és sajtok közül is bátran lehet válogatni.

Az étteremben tehát a válogatósabb vagy a hagyományosabb ízeket kereső vendégek és a különlegesebb újdonságokra fogékony ínyencek is könnyedén megtalálják a számításaikat.

A Zichy Családi Élménybirtok egy rendkívül átgondolt, szerethető hely benyomását keltette.

Itt valóban minden adott ahhoz, hogy a közösen eltöltött idő legyen a legfontosabb. Legyen szó kisgyermekes családokról, nagyszülőkről vagy egyszerűen csak a természetre és nyugalomra vágyó felnőttekről.

Cím: H-7043 Bikács-Kistápé Liget

info@zichyelmenybirtok.hu

zichyelmenybirtok.hu