Elvonulási tünetek, avagy ilyen volt húsz év után visszatérni a Sziget Fesztiválra

Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.

A Vox Populi blogon Tóka Gábor bejegyzés szerint

Tóka felidézi, hogy a miniszterelnök áprilisban Hont Andrásnak azt állította, hogy 2021 őszén az ellenzéki összefogás mind párt-, mind miniszterelnök-jelölti szinten a Fidesz előtt volt. A washingtoni repülőgépen pedig nemrég úgy nyilatkozott, hogy 2006 óta csak 2021 őszén látott olyan kutatást, amiben nem a Fidesz vezetett, és soha nem tettek elé hazug kutatást.

A bejegyzés írója szerint a kormánypárti megrendelésre dolgozó intézetek 2021 őszén rendre komoly Fidesz-előnyt mutattak ki, miközben ekkoriban az összes többi közvélemény-kutató az ellenzéki közös lista szerény előnyét vagy döntetlen-közeli állást talált. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy

A poszt írója ezután azt írta:

A bejegyzéshez fűzött kommentben pedig még hozzáteszi:

"Persze a csoda tudja, mennyire kell komolyan venni Orbán szavait, hiszen az áprilisi interjúban azt is belengette, hogy fél éven belül jöhet valami magyarkompenzáció az USA-ból a magyar gazdaságnak is lekevert vámpofonokért, aztán meg látjuk, még a novemberi fehérházi ebédért is csak Orbán fizetett egy sokszáz milliárdos ígérettel, pedig azóta sincs jele annak a Fehér Ház közleményeiben, hogy kapott volna valamit. Pedig legalább azt a kettős adóztatást megelőző egyezményt megköthetnék már!"

Az Orbán-Trump csúcs legtalányosabb eredménye a "pénzügyi védőpajzs", amiről Orbán Viktor nem is a washingtoni sajtótájékoztatóján, csak a hazafelé tartó repülő fedélzetén beszélt. Azt mondta, „az, hogy a magyar valutát meg lehet támadni, hogy a magyar költségvetést nehéz helyzetbe lehet hozni, hogy a magyar gazdaságot finanszírozási oldalról lehet fojtogatni, ezt el lehet felejteni, ennek vége van. Ezt az amerikaiakkal mi megoldottuk.” De a miniszterelnök még ekkor sem árulta el, mire gondol. A Válasz Online írt először arról, hogy egy valutacsere-megállapodás, úgynevezett "currency swap" állhat a háttérbe.

Hétfőn aztán Nagy Márton szavaiból kiderült, részben valóban erről lehet szó, illetve emellett szabad felhasználású, fejlesztési és infrastrukturális hitel is szóba jöhet. A gazdasági miniszter szerint „Magyarországnak is szüksége van egy big brother-re”. Aztán arról is beszélt, van is már egy hasonló megállapodásunk Kínával, amiből az következik, létezik egy "kínai védőpajzs" is. Szerinte az amerikai segítségre azért van szükség, mert „Brüsszel benne van a kampányban, és a költségvetést, gazdaságot tudja szorítani, például a pénzek befagyasztásán keresztül", emellett segít egy forint elleni spekulatív támadás, valamint egy leminősítés ellen is védekezni. Magyar Péter szerint az egész egy amerikai „IMF hitel”, míg a Tisza Párt gazdasági szakértője, Kármán András arra hívta fel a figyelmet, hogy a jegybank kihagyása ebből a tárgyalásból súlyosan sérti az MNB függetlenségét. Miért lehet szükség egy ilyen védőpajzsra, és mit üzen ez a piacnak? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákos volt jegybankelnökkel.

–Mit gondoljunk a „pénzügyi védőpajzsról”?

– Talán a „megbeszélés” szót akarta használni a repülőgépen a miniszterelnök. Megállapodás, ami szerződés jellegű lenne, nincs előttünk. Újságírók szerint arra gondolnak, hogy az amerikai hatóságok és a magyar hatóságok között egy úgynevezett devizacsere-ügylet jöhet létre. A currency swap egyébként bevett és ismert pénzügyi formula.

Emlékeim szerint a Svájci Nemzeti Bankkal (SNB) is volt ilyen, amikor úgy tűnt, hogy több svájci frankra lehet szükség. Dollárt, svájci frankot persze a piacon is lehet venni, ha van rá pénz. A currency swap annyiban más, hogy nem kell megvenni a devizát a piacon: ez cseremegállapodás két jegybank között. Itt most az amerikai fél valószínűleg a Treasury, az amerikai pénzügyminisztérium lenne, a másik pedig a Magyar Nemzeti Bank. De ez csak feltételezés.

– Nagy Márton is csak hétfőn csepegtetett információkat. Ezeket az ügyleteket fű alatt szokás kötni? Nem szokás nyilvánosságra hozni?

– Dehogynem. Ha a jegybank ilyen cseremegállapodást köt egy társbankkal, azt mindkét intézmény közzéteszi. Egyébként ha valóban devizacsere-keretre vonatkozik a nem eléggé világos politikusi szöveg, akkor el kell mondani, hogy az nem hitelfelvétel. Hitellé akkor válik, ha a kezdeményező ország jegybankja úgy érzi, hogy a piacon már nem képes forráshoz jutni, ekkor lehívja a devizahitelcsere-keretet. Az természetesen adósságnövelő hitelfelvétel lesz: a magyar költségvetésből vagy az MNB számláiról forinttal fizetünk, és annak fejében a devizatartalékba bekerül például az euró, dollár, ha tényleg igénybe veszik a devizacsere-keretet. De ezzel előreszaladtunk.

A nemzetközi devizatartalékok szintje megfelelő, a forint árfolyama az utóbbi hónapokban, sőt már egy éve feltűnően és örvendetes módon stabil. A miniszterelnök szavai tehát több kérdést vetettek fel, mintsem megnyugtattak volna. A közvélekedés szerint ugyanis a magyar állam, a magyar üzleti élet piaci finanszírozhatósággal nincs különösebb gond, azon túl, hogy a piaci források drágák. Ez a körülmény pedig abból adódik, hogy Magyarország mint hitelfelvevő, nem számít A-besorolású adósnak.

– Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy ha a világ bármely sarkából indulna pénzügyi támadás Magyarországgal szemben, ami akár az árfolyamunkat, vagy az adósság-, illetve a hitelbesorolásunkat érintené, annak az elhárításához rendelkezésre áll ez az amerikai segítség. Az adósság-, vagy hitelbesorolást felül lehet írni ezzel az eszközzel?

– A miniszterelnök mondatai több mint talányosak, inkább zavarosak. Betudom annak, hogy repülőgépen, a welcome drink után influencereknek foglalta össze azt, ahogy átélte a tárgyalásokat. És valóban, a „támadás” szót használta. Nos, minden valuta sebezhető, amely ki van téve a kereslet és kínálat hullámzásainak. A magyar különösen, mert a besorolásunk nem A, hanem az egyik nagy hitelminősítőnél BBB− (a bóvli, azaz BB+ határán), a másik kettőnél pedig valamivel afölött, BBB.

Ez nem lenne jó hír. Ilyenkor megeshet, hogy a magyar pénztulajdonosok megijednek, és elkezdenek eurót, dollárt, svájci frankot, aranyat, kriptót vagy akár festményeket venni. Ha a forintot tömegesen eladnák, esne az árfolyam. De ez nem olyan „támadás”, mint amikor egy sikátorban az ember oldalához nyomnak egy kést. Ez a piac normális működése, főleg ha a valuta kicsi és volatilis. 21. éve vagyunk EU-tagok, a belépéssel vállaltuk az euróövezethez való csatlakozást is; a velünk együtt csatlakozók többsége már bent van. Horvátország, amely később lett uniós tagállam, szintén eurót használ, 2023 óta. Az eurót a mérete miatt nem érheti olyan „támadás”, mint a zlotyt vagy a forintot.

Kérdés, hogy befolyásolja-e ez a feltételezhető valutacsere-keret a magyar hitelminősítést? Őszintén: nem tudom. Két logika van. Az egyik: ha bármi történne, az amerikai hatóságok hajlandók forintot venni és dollárt eladni egy swap keretében; a tartalékba bekerül a dollár. Ez a csereművelet tekinthető megnyugtató, jó hírnek. A másik olvasat: ha a magyar kormány ilyen devizacsere-ügyletet igényel, vajon miért is? Példaként most sokan Argentínát említik: Trump a vele barátkozó argentin elnöknek valóban nagy swapkeretet ígért. Csakhogy Argentína pénzügyi helyzete roppant törékeny.

Ez viszont elgondolkodtathatja az elemzőket is.

– Kicsit olyan ez, mint a rejtői mondat: „mindenki őrizze meg a nyugalmát”, és erre tör ki a pánik. Megtörténhet ez?

– A lebegő árfolyamú valutánál előfordulhat, hogy a körülmények hatására nagyot esik az árfolyam, ezt lehet „támadásnak” hívni. Valaki gondolhatja, hogy a forint veszíteni fog az értékéből, és eladja, ez a shortolás, ami az élet velejárója. A miniszterelnök ugyanakkor megnevezte, honnan várja a „támadást”. Nos, Brüsszeltől. Ezt azért nehéz komolyan venni.

– Vannak, akik szerint annak, hogy a forint most régóta nem látott, viszonylag magas árfolyamon van, az az oka, hogy a piacok már Magyar Péter győzelmére fogadnak. Mégiscsak november 10-e van, messze még bármilyen választás. Ez mégis lehet magyarázat, vagy inkább ez is „fantáziadús fordulat”?

– Három éve nem nő érdemben a magyar gazdaság, miközben a régió többi országa igen, ennek a kormánynak a gazdaságpolitikája láthatóan hibás. El tudom képzelni, hogy nemcsak itthon remélik sokan a kormányváltást, de az üzleti körökben is növekszik a fordulat iránti várakozás. Ám a választás még messze van.

Az euróövezetben 2% körüli az irányadó szint, a cseheknél 3,5%, a lengyeleknél 4,25%. Magyarországon érdemi kockázat nélkül nagy kamatelőnyt lehet elérni: valaki 2%-on felveszi a pénzt, és egy hónapra 6,5%-on kihelyezi; majd zsebre vágja a hozamot. Ezért áramlik be a pénz, viszonylag magasan tartva a forintárfolyamot. Csakhogy ez nincs ingyen. Igazán az a baj a forinttal, hogy van. Most elég stabil – ami jó, mindenesetre jobb a korábbi nagy kilengésnél, gyengülésnél –, de azért stabil, mert nagyon magasan tartják a kamatokat.

Nagyon jó lenne, ha a Magyar Nemzeti Bank lejjebb tudná vinni, mondjuk a lengyel szintre a kamatot, ám nem meri, mert az „erős forint” hirtelen visszagyengülhetne. Emlékeztetek: volt korábban olyan, hogy 434 forintot kellett adni egy euróért.

– Azt mondja, hogy az a baj a forinttal, hogy van. Mennyibe kerül nekünk az, hogy van forint?

– Nagyon sokba. Említettem az 5%-ot, amit a magyar állam az államadósság-állomány kamataira fizet, miközben az eladósodási hányadunk európai mércével közepes, a régióban viszont a legmagasabb.

Az, hogy inflációra hajlamos, ingatag saját valutánk van, és a hitelminősítésünk épp csak az „investment grade” (befektetésre ajánlott kategória) alján áll (BBB−/BBB), drágább finanszírozást eredményez. Magyarország ráadásul nem képes megfelelni az euró-átvétel úgynevezett maastrichti feltételeinek. Márpedig az előttünk belépő új tagok átmentek a fogyókúrán, vagy ha a cseh, svéd, dán esetet veszem, az utóbbiak önszántukból is „karcsúak”. A mi helyzetünk sajnos egészen kedvezőtlen:

Nyakunkon maradt ez a fizetőeszköz, ami hátrány a nemzetgazdaságnak és minden adófizetőnek: ha kamatra a mai felét kellene csak fizetni, ami reális lenne az eurózónában, abból például kijönne kéthavi nyugdíj.

– Magyar Péter Gyurcsány Ferenchez hasonlítja Orbán Viktort, és azt mondja, „mindketten tönkretették a magyar gazdaságot, aztán mentőcsomagért és gigahitelért futottak, mindketten »védőpajzsnak« hazudták Magyarország totális eladósítását”. Van ebben valós megfelelés, vagy ez inkább a költői munkásság része?

– Nehéz összevetni a két időszakot, de annyiban stimmel, hogy akkor is, most is törékeny volt az országkockázat. Gyurcsány idején A-kategóriából csúsztunk lefelé, jött a nemzetközi pénzügyi válság, és ismert módon csak a Valutaalaphoz (IMF) fordulva, annak hitelét felvéve lehetett elkerülni a nagyobb bajt. Az IMF hiteléhez kemény gazdasági kondíciók társultak. Most, az Orbán-kormány idején az országkockázati besorolás hasonlóan gyenge, az eladósodottság körülbelül ugyanannyi. A devizatartalékok szerencsére most nagyobbak. Különbség, hogy míg akkor az EU-hoz és az IMF-hez fordult a kormány, Orbán most a repülőúton tartott tájékoztatón Brüsszelt „támadási pontként” említette. Az IMF-ről pedig korábban azt mondta, hogy onnan nem vesz fel hitelt. Inkább bilaterális kapcsolatokban bízik.

– Ilyen téren rosszabbak Orbán pozíciói, mint Gyurcsányé voltak?

– Ezt nem tudjuk. Az IMF-nél tudható, mi történik, ha baj van: megfizethető kamatozású pénz jön, cserébe rendbe kell rakni a költségvetést. Az IMF mostanra elég transzparens eljárást követ. Ugyanakkor a bilaterális hiteleknél a nyújtási feltételeket, a kamatszintet nem ismerjük. Az ilyen hitelek kevésbé transzparensek. Az IMF, bármennyire misztikus sokaknak, átláthatóbb intézmény, melynek Magyarország a tagja. Nem öröm odafordulni, mert ez az „utolsó mentsvár”, akkor veszik igénybe, amikor a piacról már nem lehet forrást bevonni. Ezért sem értem a mostani bejelentést:

Mi úgy tudjuk, azt látjuk, hogy a magyar állam meg a nagyvállalatok, a MOL, az OTP, Richter, hozzáférnek a piachoz. A hitelkamat? Hát, a kölcsön ára olyan, amilyen. Lehetne kedvezőbb, de ennek oka a gyenge magyar renomé a csehekhez, dánokhoz, svédekhez, szlovákokhoz képest.

– Nem lehet, hogy Orbán Viktor már a választási osztogatás gazdasági hatásait látja előre, és ezért mintegy előremenekül?

– Szerintem nem. Ez gyakran felmerül, de a currency swap nem olyan hitel, amiből csak úgy osztogatni lehet. Ha valaki osztogatni akar, azt most is megteheti a költségvetésből. Csakhogy az már most is nagyon deficites. Tovább osztogatni csak a hiányterv további emelésével lehetne. Erre szoktak a hitelminősítők „a szívükhöz kapni”, és jön az, amit Orbán „támadásnak” nevez. A devizacsere-keret nem friss pénz: forintot adunk, devizát kapunk érte.

– Tehát ez inkább biztosítás, ahogy Nagy Márton is mondta?

– Igen, védőháló. Ha valaki a szakadék fölött kötélen megy, jó, ha van háló.

Az egész keretezés ezért különös. Az RTL Híradó is kérdezte tőlem: ha devizacsere-ügyletről van szó, miért van rá szükség? Válaszolni csak feltételes módban lehet: vagy bizalomnövelő óvintézkedés, vagy pedig ellenkezőleg, a növekvő kockázatok beismerése. Hamarosan kiderül, hogy a hitelminősítők melyiknek értékelik.

Egy órás késéssel kezdődött a népes magyar delegáció látogatása Trump elnöknél. Ahogy várni lehetett, sok gazdasági egyezményt kötöttek meg, melyekre előzetesen számítani is lehetett. Ami viszont meglepetés volt, az orosz olajat, gázt és Paks2-t érintő „időkorlát nélküli” mentesség az amerikai szankciók alól, amit Orbán Viktor járt ki az amerikai elnöknél. A tárgyalások után közös sajtótájékoztató nem volt, csupán Orbán Viktor és Szijjártó Péter állt ki a Wizzair gépén kiutaztatott kormánypárti média munkatársai elé, azaz kellemetlen kérdésekre nem kellett számítani.

A gondosan előkészített gazdasági megállapodások aláírása, illetve az amerikai szankciók alóli mentesség jól jön Orbánnak a kampányban, miközben Trump igyekezett távoltartani magát a magyar belpolitikától: méltatta a magyar miniszterelnököt, de azt mondta, nem ismeri ellenfelét, és nem volt hajlandó a magyar média kérdésére sem elítélően beszélni például az Európai Unióról. Tábor Áron Amerika-szakértővel értékeltük a washingtoni eseményeket.

– Mondhatjuk, hogy energetikai kérdésekben Orbán Viktor odament és győzött. Ez nyilván, a választási kampány kellős közepén üzemanyagot ad a hazai belpolitikában is a Fidesznek.

– Azt már hallottuk is, mi lesz ennek a keretezése: megvédéték a rezsicsökkentést. A miniszterelnöki sajtótájékoztató fókusza nem az volt, hogy olyan megállapodások születtek, amelyek hirtelen beindítják a magyar gazdaságot, hanem az, hogy megakadályoztunk valami még rosszabbat. Ennyiben árnyalnám, mennyire tekinthető ez nagy sikernek, különösen, ha a magyar gazdaság teljesítményét nézzük. Az év elején még az volt az ígéret, hogy az amerikai elnök megválasztását követően kitör a béke, és hirtelen beindul a gazdaság. Ez eddig, az adatok szerint egyáltalán nem történt meg. A választópolgárok végső soron ezt fogják érezni.

Ez lehet szlogen a kampányban, de nem biztos, hogy átütő lesz egy olyan helyzetben, amikor a megélhetés és a gazdaság összességében nem nyerő téma a jelenlegi kormány számára.

– Ami történt, azért volt váratlan, mert az elmúlt hetekben háromszor is azt mondta Trump elnök, hogy nem, Magyarország nem kaphat kedvezményt. Ehhez képest a tárgyalások végén kiderült, hogy mégis. Mérget vehetünk arra, hogy ez az utolsó szava?

– Trump elnöknél soha nem lehet semmire mérget venni. Elhangzott az, hogy „időkorlát nélküli”, amiben az időkorlát-nélküliség persze azt jelenti, hogy addig időkorlát nélküli, amíg nem változtatja meg a véleményét. Szerintem valamiféle pozitív kimenetelre számított a magyar kormány abban az értelemben, ahogy jelentőséget tulajdonítottak ennek a találkozónak. Azt tudhatták, hogy valamiféle mentesség lesz: ha ezt nem vették volna biztosra, nem ez lett volna a bejelentés.

Ez számomra azt jelenti, hogy nem feltétlenül kapta meg a magyar fél mindazt, amiért jött, egy nagy, szimbolikus kiállást azért nem kapott ebben az ügyben.

– Egy ilyen mentességi döntés elnöki hatáskör?

– Magát azt, hogy milyen cégeket raknak szankciós listára, törvényi háttér szabályozza, de a konkrét döntéseket a pénzügyminisztérium hozza. A pénzügyminiszter pedig a végrehajtó hatalomhoz tartozik, tehát az elnöknek engedelmeskedik. Így ezt a részét a dolognak megvalósíthatónak érzem. A politikai kockázatok viszont megvannak. Tegnap több prominens republikánus és demokrata szenátor jelezte, nem támogatják, hogy Magyarország mentességet kapjon.

A végrehajtó hatalomnak viszonylag nagy a mozgástere abban, hogyan alkalmazzák a szankciókat, tehát az ilyen mentességek megvalósíthatóak.

– A sajtótájékoztatón szóba is került, hogy például Németország egy olajfinomítóra kért mentességet. Tehát nem egyedi a magyar mentességi kérelem. Az viszont különleges, hogy ez egy egész ország komplett energiainfrastruktúrájára vonatkozik.

– Igen, és azt hiszem, hogy az amerikai fél részéről, ha ez most nem is jelenik meg azonnal, továbbra is fenn fog állni az az elvárás, hogy Magyarország minél jobban függetlenítse magát az orosz energiától. Ebben tehát a feszültségforrás megmarad. Történtek bejelentések arról, amivel a magyar fél az amerikaiak jóindulatát megpróbálta megnyerni: a nukleáris fűtőanyagok beszerzéséről, nukleáris beruházásokról, esetleg a cseppfolyósított földgáz vásárlásáról, bár amennyire Szijjártó Péter megjegyzéséből kiderült, ebben még nincsenek végleges számok. Van azonban magyar ajánlat arra, hogy az amerikaiaknak kedvező lépések történjenek. Szerintem ebben a témában még lesznek súrlódások, még akkor is, ha a Trump-kormány nem feltétlenül akarja az áprilisi választások előtt kiélezni.

– A nukleáris fűtőelemek kapcsán Orbán Viktor és Szijjártó Péter hangsúlyozta, hogy a francia és az amerikai mellett orosz fűtőelemeket továbbra is vásárolnak.

– Pedig az előzetes hírekben, talán a Bloombergnél, volt olyan értesülés, hogy Magyarország orosz helyett fog amerikai fűtőelemeket venni. Most kiderült, hogy nem helyett, hanem az orosz mellett történik az amerikai, illetve a francia beszerzés is.

– Van itt még valami: a hadipari együttműködés, amiről tudjuk, hogy például a HIMARS-vásárlásokat a Biden-adminisztráció blokkolta. Ezek szerint akkor valószínűleg e sorompó fel is emelkedhetett, bár a sajtótájékoztatón semmi konkrétumot nem mondtak.

– Igen, az az elképzelés, hogy ebben az ügyben valószínűleg a Biden-kormány által bevezetett korlátozás megszűnhet, ami haditechnika tekintetében előrelépés lenne.

– Ami viszont talán a mindennapi halandó számára fontosabb, az a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény visszaállítása, ami 2022 óta nincs, ám most is csak annyit tudtunk meg, hogy tárgyaltak róla.

– Nagy Márton erre vonatkozóan kitett egy bejegyzést, hogy a technikai részletek kidolgozás alatt vannak. Ez azonban tényleg olyan téma, amelynek komplikáltak a technikai részletei; nem lehet olyan egyszerűen keresztülvinni, mint ahogy a magyar fél szeretné.

– Ez viszont nem elnöki hatáskör, ehhez a törvényhozás jóváhagyása kell.

– Igen, a pontos végrehajtásához ez nem megy olyan könnyen, nem véletlen, hogy ezt nem kommunikálták most a sajtótájékoztatón. Ettől még elképzelhető, hogy történt előrelépés, amit mondjuk holnap meg fogunk tudni, de valószínűleg nem hirtelen következik ez be. Ez a kettős adóztatást elkerülő egyezmény, persze szimpatikus dolognak tűnik, de főleg magyar érdek lenne, hogy legyen ilyen megállapodás. Az amerikai fél részéről pedig kérdés, hogy ők beleegyeznek-e, és milyen feltételeket szabnak.

– És itt van az űripari együttműködés is, amit nagy büszkeséggel jelentettek be: Magyarország részt vesz egy 2020-as évek végén, 2030-as évek elején föld körüli pályára kerülő kereskedelmi űrállomás építésében.

– Az űrkutatás és az űrutazás az elmúlt évek során annyira presztízsterületté vált, hogy erre próbálnak építeni; ez az a kevés dolog, amit a kormány sikerként ki tud emelni, és itt tovább akarnak lépni, hogy erre rámutathassanak. A miniszterelnök is ejtett erről szót, ahogy a mesterséges intelligenciáról is, ezen területek fontosságról beszélt. Ebben sok igazság van; nyilván az a kérdés, hogy Magyarország ebben mennyire tud részt venni a saját súlyához mérten.

– A Guardian szerint a kormány egyik legfontosabb célja az volt, hogy Trump még a választások előtt Budapestre jöjjön. Erről volt szó?

– Nem esett szó igazából erről. Csak a Trump-Putyin csúcstalálkozó kérdése merült fel, amiről annyit tudtunk meg, hogy nem kerültünk közelebb hozzá.

Ez persze érthető is, hiszen ez nem Magyarországon múlik, hanem Oroszország és az Egyesült Államok viszonyán.

– A budapesti csúcs elmaradásával kapcsolatos magyarázatok között azért látszanak különbségek a magyar és az amerikai álláspont között.

– A magyar kommunikáció inkább az, hogy soha nem volt kitűzve pontosan, hogy mikor lesz, de majd még lesz. Érdekes, hogy Trump részéről sokkal világosabban elhangzott: azért nem történt meg a csúcs eddig, mert Vlagyimir Putyin nem hajlandó a tűzszünetre sem, vagyis szerinte most nincs értelme beszélni Putyinnal.

– Az jól látszik, hogy ez a találkozó elég jól elő volt készítve: ezeket az egyezményeket nagyon gyorsan meg tudták kötni. A kormány erről hosszasan tud majd beszélni, mint diplomáciai sikerről. Mennyire volt váratlan, ami történt?

– A Bloomberg előtte elég pontosan megírta, milyen megállapodásokra lehet számítani. Ezekhez képest talán a kőolaj és földgáz területén adott engedmény volt az, ami még levegőben lógott. Inkább lepecsételték azokat az egyezményeket, amiket valószínűleg már alaposan előkészítettek, és mindkét oldalon előre felmérték, mit tudnak adni.

Amennyire láttam, az amerikai híroldalak, a New York Times és mások, nem igazán követték az ebéd előtti sajtómegjelenést: a legérdekesebb mozzanat mindenkinek az volt, amikor Trump kereste a saját sajtószóvivőjét, Karoline-t (Karoline Leavitt), és épp nem volt a teremben. Ezt megjegyezték, és azt is, hogy Orbán Viktor „kölcsönkérné”. Láttam is erről rövid videókat, meg is jelentek róla összeállítások. A kétoldalú találkozó amerikai belpolitikai jelentősége szerintem csekély; az amerikai sajtó kérdései, melyeket a munkaebéd előtt az amerikai elnöktől kérdeztek, főleg nem erre vonatkoztak, hanem a kormányzati leállással voltak kapcsolatosak.

– A minapi választásokon látványosan nem Trump favoritja nyert New Yorkban. A szövetségi intézmények leállása mellett ez is szorongathatja Trumpot.

– A választások közül nem a New York-i a fő gondja, az inkább személyesen neki fájt, hanem Virginia és New Jersey kormányzóválasztásai. Ezek ugyanis sokkal világosabban mutatják, hogy az a Trump-koalíció, amelyik egy éve megnyerte a választásokat, most nincs egyben. Ennek számára nyilván negatív politikai hatásai vannak, és nem látom, hogy az Orbán-találkozó sokat segített volna ezeken a belpolitikai problémákon túllendülni.

– Megtörténhet, hogy a jövőre esedékes időközi választások után Trump pozíciója jelentősen meggyengül?

– Elképzelhető. Több fronton zajlik a küzdelem, már most. Kaliforniában volt egy népszavazás, amelynek köszönhetően a demokraták érdekének megfelelően fogják átrajzolni a körzethatárokat; ez ellensúlyozhatja a republikánusok agresszív körzethatár-átrajzolását, például Texasban. Ha elveszti a félidős választásokon legalább az egyik házban a többségét a Republikánus Párt, akkor Trump könnyen „béna kacsa” pozícióba kerül, ahol nem nagyon tud már törvényeket átvinni. Ő már többet nem fog indulni az elnökségért.

De az biztos, tart attól, hogy gyengülhet a pozíciója. Ezért is beszélt nyilatkozata végén sokszor arról, ha sikerülne elérni, hogy a Szenátusban ne legyen obstrukció, akkor nemcsak a kormányzat működése (a költségvetés) lenne biztosítva, hanem olyan törvényeket is át lehetne vinni, amelyekkel megnyerhető a következő félidős választás; anélkül viszont bajba kerülhetnek.

– Meddig lehet blokkolni ezt a költségvetést? Most már a légiforgalmat is korlátozni kell, azaz elég komolyan kezdenek mutatkozni a látható jelek is.

– Ez attól függ, ki mikor érzi úgy, hogy meg kell hátrálnia. Jelen pillanatban egyik párt sem érzi, hogy az ő felelőssége lenne ezt megoldani. A demokraták, némileg joggal azt mondják, hogy a republikánusoknak kell megoldaniuk, mert a Kongresszus mindkét házában többségük van, és a Fehér Ház is náluk van. A republikánusok pedig úgy gondolják, hogy ez egy ponton vissza fog ütni a demokratákra. Szerintem amikor egyértelműbbé válik, hova helyeződnek a politikai költségek, márpedig úgy tűnik, az emberek inkább Trumpot és a republikánusokat teszik felelőssé, mint a demokratákat, akkor változás következik be. Nem akarok jósolni, de nehezen tudom elképzelni, hogy a november végi hálaadásra, illetve a karácsonyi időszakra úgy érkezzünk meg, hogy a légi forgalomban például járatokat kelljen törölni amiatt, mert nem működik a kormány.