SZEMPONT
A Rovatból

Előválasztás: a jobb sorsra érdemes magyar választó olyat lát, ami katartikus – látja feltámadni a demokráciát

A koalíció még törékeny, a következő tíz nap kritikus. Most kell észnél lenni. Elemzés.


Lezajlott az előválasztás. Az eredményeket ismerjük. Végül is az a három jelölt kapta a legtöbb szavazatot, akikről a választók feltételezik, hogy politikai előéletükben már bizonyítottak: képesek vezetni. Dobrev az EP-ben, Karácsony Zugló és Budapest élén, Márki-Zay pedig Hódmezővásárhelyen, második ciklusát töltve. A kiesett jelölteknek ilyen irányú tapasztalata még nincsen. Bölcs választói döntés. Egyéniben már végleg eldőlt, kik állnak a Fidesszel szemben, de a miniszterelnök-választás még nem lefutott meccs.

Ami jön

A továbbiak előtt beszéljünk a “vesztesekről”. Azt gondolom, az előválasztás megmutatta a pillanatnyi erőviszonyokat, viszont Jakab és Fekete-Győr százalékai nagyon fontosak. De fontos azt is tudni, hogy egyre kevésbé számítanak a hagyományos pártpreferenciák. Én például nem arra a helyi jelöltre szavaztam, mint akit az általam támogatott miniszterelnök-jelölt támogat. Azért nem, mert magam úgy ítéltem meg, hogy a másik valóban jelen van, és elkötelezettebb politikát folytat helyben. Ezért is lehet, hogy úgy tűnik, a Momentum arányaiban több mandátumot szerzett, mint a pártelnök.

Ezért a lemaradók által hozott számok (miniszterelnökjelölti és a megszerzett egyéni jelöltségek száma) nem hagyhatók figyelmen kívül. Itt ugyanis koalícióépítés folyik, és a miniszterelnök-jelölt kiválasztása a további egyezkedések során a legitimációs bázist is jelenti. Komoly számosságot képvisel mindkét párt, és pontosan ilyen tizenkét év után tudnunk kell: a demokrácia nem a többség uralma, hanem ennél jóval kiegyensúlyozottabb rendszer, ahol a kisebbségi érdekeket is sok esetben bele kell építeni a döntéshozatalba. A partnerek bölcsességén múlik, hogy a két kieső jelölt (és pártjaik) méltó megbecsülést kapjanak, és köszönetet.

Azt hiszem, Dobrev Klára átkozhatja azt a percet, amikor kétfordulós küzdelemben állapodtak meg. Minden jel szerint ugyanis az összes többi ellenzéki erő Karácsony Gergely mögé sorakozik fel. Tehát hiába a győzelem, valószínűleg ez a szavazatmennyiség a második fordulóra nem lesz elég.

És ez még akkor is igaz, ha tudjuk azt, hogy ez nem a magyar parlament, ahol diktatórikus frakciófegyelem van, a választók itt nem követik vakon a pártok ajánlásait.

Lesznek, akik szimpatikusabbnak találják Dobrevet, de elég életszerűtlen, hogy a kiszavazók végül többen lesznek, mint Karácsony támogatói.

Persze Dobrev Klára biztosan nem adja olcsón magát. Meggyőző kampányt folytathat azzal, hogy elsőre fölényesen győzött, és ez az érvelés sokakat állíthat még mellé. Másik oldalról meg előkerülhet az, hogy Karácsony integratívabb személyiség. Jobban képes a jobb és a baloldal felé is kiegyensúlyozott kapcsolatokat építeni. Papíron így is van.

De mit láttunk? A DK és a Jobbik talán a legszívélyesebb kapcsolatot építette ki az ellenzéki pártok között, mindenesetre a látványosan baráti viszony cáfolni látszik a papíros-ízű elméletet. Meglehet, Dobrev pártja ugyanúgy integrálni képes a politikai oldalakat. Fekete-Győr András az őszödi beszéddel való terheltséggel érvelt Dobrev Klárának, miért kockázatos az ő miniszterelnök-jelöltsége. És bizonyára sokan gondolkozhatnak így. Az állami televízió mindent meg is próbál, hogy ébren tartsa ezt a történetet: az előválasztás agyonhallgatása mellett, minden napra jutott egy gyűlöletblokk a Híradó adásaiba.

Márky-Zay támogatói jobban követik majd a Karácsony támogatására való felszólítást, mint a jobbikos szavazók. A Momentum hozzáállása régóta ismert: ők is szívesebben választják Karácsonyt. Karácsony esélyei jobbak tehát, de hátra nem dőlhet senki sem. Különösen azért sem, mert Márky-Zay már be is nyújtotta a számlát, támogatásának feltételeit. Lesz itt még kemény alkudozás is.

De bármi is a mostani aktuális eredmény, és bármilyen konstellációban vág neki az egyesült ellenzék a második fordulónak, egy biztos: ami most történt, több mint reményteli. Ahogy haladt előre a NER rendszere, ahogy sorra tarolt a kétharmadokkal, sokan, nagyon sokan vesztették el a reményt. Azt a bizalmat, hogy ez egy normális ország, normális társadalommal. A megkeseredett ellenzéki szájában a magyar fosztóképzővé vált, szitokszóvá, mert

a magyar az, akivel mindezt meg lehet tenni. Aki engedelmesen azt gyűlöli, akit kijelölnek neki, és egy zsák krumpliért oda szavaz, ahova parancsolják.

És valóban, a magyar társadalom torz. Fejletlen is, de bizony tényleg számtalan torzulás nehezíti a felzárkózását, és sajnos a politikai osztály sok jogászból és kevés szociológusból áll. A társadalom gyógyításához pedig az utóbbiakból kellene jóval több. De még torzabb volt talán a nyolcvanas években, amikor pedig egyszer már megmutatta, hogy ha megkapja az őt megillető méltóságot, élni is tud vele. A korai politikai mozgalmak, népszavazások, választások és az akkori vitakultúra egyszer már megmutatta. mire vagyunk képesek jobb napjainkban. Ami azután történt, abban óriási tevőleges része van a politikai osztálynak.

A romlás okai

Hol is kezdődött? Talán már az MDF-SZDSZ paktummal. Nem az volt az ősbűn, hogy zárt ajtók mögött kötötték, bár az is sokat ártott, de a tartalom még kártékonyabb volt. Nevezetesen a hatalomféltés, amivel elkezdték azonnal lebontani a demokrácia épületét. Tudniillik a konstruktív bizalmatlanság intézményére gondolok. Ez létező jogi intézmény, Németországban mind a mai napig ez működik, de itt nálunk pusztító következményekkel járt. Ugyanis ez a rendszer arra szolgál, hogy sima bizalmatlansági szavazással ne lehessen kormányt buktatni. Csak úgy, hogy a szavazás egyben szavazás egy új miniszterelnökjelölt programjáról is. Az intézményt élesben a szocialisták működtették, kétszer is, így cserélték le Medgyessy Pétert Gyurcsányra, aztán Gyurcsány lemondása után ezen a módon jutott kormányra Bajnai Gordon.

Mi a baj ezzel? Az, hogy hacsak nem a többséget birtokló kormánypárt használja fel ezt miniszterelnök-cserére, egy adott politikai konstellációban gyakorlatilag leválthatatlanná teszi a kormányt. Emiatt nem ingott meg Antall kormánya a Kalasnyikov-botrány kapcsán. Ezért maradt hatalomban Horn Gyula, amikor a hatályos törvények szerint átvilágították, és karhatalmi múltja miatt törvény kötelezte volna a lemondásra. Ezért maradt továbbra is hatalomban, amikor kirobban a Tocsik-ügy. Medgyessy D-209-es ügye, Gyurcsány őszödi beszéde már szinte szóra sem érdemes. Ez vezette oda Orbánt, hogy tulajdonképpen bármit megtehet. Ez a magyar választópolgárt politikai passzivitásba szorította: a hatalom bármit megtehet, nem váltható le, maximum négyévente. Ami ebből következik: minek politizálni, úgysincs hatása. Maximum elmegyek választani. Maximum.

Ha bukhattak volna itt meg miniszterelnökök és kormányok ciklus közepén, fel sem emelkedhettek volna “karizmatikus” vezetők. Mert meglett volna az a társadalmi tapasztalat, hogy nem egy megfoghatatlan isteni akarat ülteti a nyakunkra leválthatatlanul a vezetőket.

A rendszert áldoztuk fel egyes személyek hatalmáért, ahelyett, hogy a személyes hatalmi ambíciókat rendeltük volna a rendszer alá.

A politikai kultúra, és közbeszéd tudatos rombolása is hamar elkezdődött: Csurka határátlépései az antiszemitizmus irányába, Torgyán populista kalandorságai önmagukban nem lettek volna tragikusak, de csak akkor nem, ha a magukat mindig a centrumba definiáló aktuális kormányerők (téves) politikai számításból nem hunytak volna szemet mindezek felett. Ha a demokratikus kormányok, politikusok pártérdekeken átívelve, egységesen mondtak volna megálljt az ilyesfajta stílusnak, mindez nem vált volna szalonképessé, s nem nyitott volna utat a későbbi rombolásnak.

A III. köztársaság alapítóinak ősbűne még a párttörvény: egyfelől finanszírozási oldalról. Populista megfontolásból olyan alacsonyra szabták a legális párttámogatásokat, hogy minden párt egységesen kénytelen volt összefonódni az alvilággal. Ennek a mélye az olajszőkítés volt, de akkor alapozódott meg az a korrupt szövevény, ami szétrágta a köztársaság erkölcsi alapjait.

A párttörvény másik fogyatékossága, hogy nincs valós kontroll a pártok működési struktúrája felett. Orbán egyeduralmat vezetett be pártjában, vezérelvű volt a Fidesz már 1993 óta. Jelenleg a Fidesz belső szabályzata például semmi beleszólást nem enged a tagságnak a helyi jelöltek kiválasztásába sem.

Ezt a kommunizmus idején úgy hívták, hogy demokratikus centralizmus. A baj ezzel az, hogy hatalomra kerülés esetén nagy a kísértés, hogy a teljhatalmába belebódult pártvezér az országot is ilyen módon szervezze át. És lőn.

Folytathatnám a felsorolást, de mindezzel itt és most csak annyit akartam érzékeltetni, hogy sok-sok konkrét feladat van, aminek azonnali kijavítása létfontosságú, ha nem akarjuk, hogy egy új köztársaság ugyanígy szétrohadjon, mint a mi 89-90-es Harmadik Köztársaságunk.

Tehát a Koalíció előtt olyan sok és komoly feladat áll, hogy túlzás nélkül mondhatjuk, történelmi a felelősségük.

Oda kell állni!

Bárki is nyerje meg a második fordulót, a többi párt vezetőjének azonnal és demonstratívan be kell állni mögé, tessék addig tanulmányozni azokat a felemelő pillanatokat, amikor például Reagan maradt alul Forddal szemben 1976-ban. A nem sokkal előtte még keményen csatázó Reagan a szavazás után szép, megható és nagyon szuggesztív beszédben állt Ford mellé, s nevezte a győztest az ő elnökjelöltjének. Végig is csinálta vele a kampányt, kibeszélés nélkül. De friss példa a Joe Biden-Kamala Harris páros. A történet hasonló, de annyiban más, hogy Fordékkal ellenben Bidenék megnyerték a választást. Azt is tudjuk, hogy Harris nem beszél ki, most sem. Megvannak a felvételek az interneten. Aki ért angolul, annak különleges élmény. Érdemes lenne feliratozni, lehet, meg is teszem.

Tehát mi a teendő most? Kemény tíz nap következik, lesz még itt adok-kapok. De ha utána, a második forduló után a vesztesek demonstratívan, egy színpadon (nem külön-külön eredményvárókról üzengetve) felállnak a győztes mellé, saját jelöltjükként hitet tesznek mellette, akkor annak felmérhetetlen hatása lesz: a jobb sorsra érdemes magyar választó olyat lát, ami katartikus. Látja feltámadni a demokráciát. Mert az a politikusi gárda, az a koalíció, amely egy ilyen pillanattal minden szónál ékesebben demonstrálja, hogy tudják, mikor van itt a küzdelem és mikor a közös fellépés ideje, nemcsak ezt az üzenetet küldi el a választóknak. Hanem azt is, hogy érdemes bízni bennük, azt is, hogy a “magyar” nem fosztóképző többé. Ez lehet az a pillanat, amikor sok bizonytalant sikerülhet a Koalíció mellé állítani. Ez a pillanat csak egyszer lesz, nem lenne okos dolog elszalasztani.

Árnyékkormányt!

És itt még nincs vége. A nyertes vezetésével egy héten belül árnyékkormányt kell alakítani. S ezzel a testülettel folyamatosan jelen lenni a politikai térben. Az árnyékminisztereknek minden szakterületüket illető kérdésben kompetensen kell megnyilvánulni. Egyszerűbben fogalmazva: egy pillanatra sem kiengedni a kezükből a közbeszéd tematizálását.

Mindez minden kampányszlogennél ékesebben bizonyítaná a Koalíció kormányképességét.

Mindehhez fegyelem kell, elhivatottság, kreativitás. Most nagy bennük a bizalom, ami még fokozható. Kár lenne elpuskázni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Kibasznám a válogatottból az összes mentálisan alkalmatlan sztárt” – Csernus Imre ezzel a feltétellel vállalná el a válogatott felkészítését
A lélekbúvár szerint a sztárjaink mentalitásával van a legnagyobb baj. A nagyképűségük a hajrában kishitűségbe és kapkodásba csapott át, fájó vereség lett a vége.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. november 17.



Csernus Imre pszichiáter egyetlen, kőkemény feltétellel vállalná el a magyar labdarúgó-válogatott mentális felkészítését, miután a csapat drámai körülmények között bukta el a világbajnoki pótselejtezőt Írország ellen. A szakember az Indexnek adott interjújában nem rejtette véka alá a véleményét.

„Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”

Csernus szerint a magyar válogatott nem a 96. percben, hanem már a 40. perc környékén elvesztette a sorsdöntő vb-selejtezőt, amikor 2-1-es vezetésnél Szoboszlai Dominik vezérletével a csapat elkezdett alibifutballt játszani. „Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint

a csapat nem győzelemre, hanem a vereség elkerülésére játszott, amivel lényegében feltámasztotta az íreket.

A szakember a játékosok mentális hozzáállását is élesen kritizálta. „Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.”

Úgy látja, a csapatra ólomsúlyként nehezedett a négy évtizedes sikertelenség terhe és a közvélemény elvárása.

„A játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz.”

A vasárnapi, Puskás Arénában rendezett mérkőzésen a magyar csapat Lukács Dániel és Varga Barnabás góljaival kétszer is vezetett, mégis Írország nyert 3–2-re Troy Parrott mesterhármasával, aki a győztes gólt a 96. percben szerezte. A vereséggel Magyarország sorozatban tizedik alkalommal maradt le a világbajnokságról, míg Írország pótselejtezőt játszhat.

Csernus a győztes mentalitás hiányát „magyar betegségnek” nevezte, párhuzamot vonva a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabda-döntőjével,

ahol a válogatott hatgólos előnyről szenvedett vereséget. Ellenpéldaként hozta fel a portugálokat, akik aznap este 9–1-re kiütötték Örményországot, és a norvégokat, akik 4–1-re verték Olaszországot, jelezve, hogy más nemzetek nem bízzák a véletlenre a sorsdöntő meccseket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Deák Dániel: A Fidesznek nem érdeke támadni a tiszás jelölteket, mert akkor Magyar Péter le tudná cserélni őket
A kormánypárti politikai influenszer arról is írt, hogy a Tisza sok helyen belpesti jelöltekkel akar nyerni vidéki körzetekben. Szerinte többek között ez is bizonyítja, hogy a párt egyértelműen baloldali.


Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A Tisza jelöltlistája legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását
A politológus megjegyezte, hogy általános vélemény szerint ez lesz a Tisza Párt számára a legnehezebben megugorható része a kampánynak. Azt is állítja: most szűnt meg a Tisza egyszemélyes párt lenni.


Kedd délelőtt Török Gábor is reagált arra, hogy hétfő éjjel nyilvánossá vált, kik a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjei szűk 5 hónappal a 2026-os országgyűlési választás előtt.

A politológus Facebook-oldalán megjegyzi, hogy erről a folyamatról gondolta a legtöbb elemző azt, hogy „a választási kampány egyik legnehezebben megugorható része lesz az ellenzéki párt számára”. Szerinte az elmúlt választási kampányidőszakokhoz képest kuriózumnak számít, hogy „Orbán Viktor a saját hangján (vagyis oldalán) foglalkozott az ellenzéki jelöltekkel, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez a régi baloldal.”

Hozzátette: „Magyar Péter ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a jelöltek átlagemberek, civilek. Ha megnézzük a listát, az első benyomás inkább az utóbbi értelmezéshez áll közelebb,

és legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását: a többség érdemi politikai múlt nélküli embernek látszik, bár nyilván a kormánymédia hamar megtalálja majd az ő értelmezésükhöz fontos szálakat, kapcsolatokat.”

Török arra is kitért, mit tart a legfontosabbnak a jelöltállításban: „A lényeg azonban nem ez, hanem az a tény, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet. A Tisza ezzel – a nyilvánosság felé is – megszűnt egyszemélyes vagy pár emberes politikai vállalkozásnak lenni, annak minden előnyével és hátrányával.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Schultz Nóra: Eddig Magyar Pétert képzelték a választók minden "ismeretlen induló" helyére, most meg kell barátkozniuk a valódi jelöltekkel
Az a nagy kérdés, ez hogyan sikerül – mondja az elemző, aki szerint az előválasztás hasznos tapasztalatokat jelent azoknak is, akik alulmaradnak, miközben egy győzelem az ismertebb tiszásoknak is magabiztosságot adhat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 18.



Nyilvánosságra került a névsor: kiderült, ki az a több mint 300 ember, akik közül a következő hetekben a szavazók kiválaszthatják, kik induljanak 2026-ban egyéniben a Tisza Párt színeiben. Mindenhol legalább egy (de sok helyen kettő is) nő a jelöltek közül. Valóban civilek, az eddigi politikától érintetlen embereket ismerhettünk meg, van közöttük orvos, közgazdász, a legtöbben magasan képzettek és nincsenek híján a nemzetközi tapasztalatoknak sem.

Az mindenképpen elmondható, hogy képzettség és tapasztalat terén magasra tette a lécet a Tisza. Az már más kérdés, hogy hogyan lesznek a kiváló értelmiségiek politikusokká. Ezt majd a következő hónapokban látjuk meg. A jelöltállításról, annak tanulságairól és a feladatokról Schultz Nóra politológussal beszélgettünk.

— Az eredeti tervekhez képest heteket csúszott a jelöltek bemutatása. Miért volt ilyen nehézkes ez a folyamat?

— Ez relatív, hogy nehézkesnek tekintjük‑e: a magyar politikában nincs kőbe vésett időpont, amikor be kell jelenteni a képviselőjelölteket. Hivatalosan a kampány indulását, a jelöltállítás törvényi keretét az ajánlóívek felvétele jelöli ki. Ezt az időpontot tehát a TISZA maga tűzte ki, és én úgy látom, most az a koncepció, hogy a november 30‑át mindenképp tartani akarják, és minél szűkebb időtartam alatt próbálják megrendezni az előválasztást. Amit erről mondtak, az elsősorban arról szól, hogy nem szeretnék, ha a közösség túlzott támadásoknak és feszültségeknek lenne kitéve.

— Ruszin‑Szendi Romulusz, Rost Andrea, Nagy Ervin is elindul. Az olyan helyeken, ahol „nagy nevek” lépnek pályára, van‑e értelme velük szemben még másokat is indítani?

— Szerintem nem csak az számít, hogy ne tegyék ki a párt vezetőit egy esetleges előválasztási vereségnek. Arról is szó van, hogy ki kell nevelniük egy új politikusi generációt: olyan embereket, akik most kezdenek politizálni.

Az éles kampányhelyzet a legjobb iskola: aláírásgyűjtés, meggyőzés, mozgósítás.

Most túljelentkezés van: 315 embert mutatnak be a 105 helyre. Így sokakról kiderül, alkalmasak‑e közéleti, politikai szerepre akár országgyűlési, akár más szinteken, vagy a kampányokban; kormányra kerülve is sok pozíciót kell majd feltölteni. Ez tehát plusz funkció: nem mindenkinél a győzelem a végcél, hanem a tanulás és belépés a tiszás politikai világba. Emellett az ismert jelölteknek is hasznos az előválasztás: győztesek lehetnek. Rost Andrea még soha nem volt politikus, Ruszin‑Szendi Romulusz sem választott politikusként dolgozott korábban. Egy előválasztási győzelem magabiztosságot és ismertséget ad, erre a híresebb tiszásoknak is szükségük van.

— Sejthetően Hadházy Ákos körzetében mégsem indítanák Bódis Krisztát, a korábbi hírekkel ellentétben. Hadházy Ákosnak érdekes a viszonya a TISZÁ‑val: más utat járnak, mégis jól kiegészítik egymást, elismerik egymás munkáját. Azon sem lepődnék meg, ha a legeslegutolsó pillanatban a tiszás jelölt visszalépne Hadházy javára.

— Én is ilyesmit olvasok ki abból, ha végül nem egy annyira erős jelölt lesz itt a TISZA részéről, mint Bódis Kriszta, aki a korábbi ellenzéki szavazók értékrendjével, munkájával, hangulatával, szóhasználatával, ügyeivel nagyon illik a portfóliójukba – erős jelölt lett volna Hadházyval szemben. Meglátjuk. Lehet hivatkozni olyan mérésre a 21 Kutatóközponttól, ahol egy ismeretlen tiszás is legyőzte volna Hadházyt. Hadházy hozott olyan mérést amelyben ő nyert volna, és most a Republikon Intézet friss népszerűségi kutatásában a top 3 politikus: Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Magyar Péter, ebben a sorrendben. Valószínű, hogy a TISZA időt hagy erre, és Bódis Krisztát nem teszik ki annak, hogy később vissza kelljen lépnie.

— Kéri László mondta többször, több helyen, hogy amikor megjelennek a jelöltek, akkor kezdődhetnek a párton belüli nagy konfliktusok is. És persze, ahogy már láthattuk, abban a pillanatban, hogy kikerülnek a nevek, támadhat a Fidesz. Emlékszem, Forsthoffer Ágnes jóformán haza sem ért Kötcséről, már megindult ellene a sajtóhadjárat. Mindkét fronton, belül is, és kívül is viharokra kell készülni. Vajon felkészültek erre?

— Igen. Amit tudok, részben háttérbeszélgetésekből, hogy

a TISZA arra kéri a jelölt-jelölteket, ne folytassanak negatív kampányt.

Ezt megerősíti, amit Magyar Péter nyilvánosan is kért: a közösségétől, a TISZA‑szigetek közösségeitől, hogy szeressék és támogassák a jelölteket akkor is, ha az első körös belső szavazás után a számukra legkedvesebb nem jut tovább, maradjanak elkötelezettek. Csalódás biztosan lesz egyes jelöltek részéről, de kifelé sokkal inkább baráti versengést kommunikálnak. Ezen keresztül tudás és „nevelődés” történik, nem pedig a teljes választási kampányt idéző véres küzdelem.

— És a külső támadások?

— Emiatt is fontos, amit Magyar Péter állít: olyan emberek is vállalnak szerepet, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy a munkájuk vagy egzisztenciájuk miatt nem tennék. Ez az ország hangulatában fontos váltás lehet, és sokaknak reményt, bizodalmat adhat az ellenzéki oldalon.

— Példát is mutathatnak? Lehet, hogy ezután olyanok is mernek megszólalni, akik eddig nem?

— Igen.

— Én például sokszor tapasztaltam a TISZA rendezvényein is, hogy meg akartam kérdezni valakit, de azt mondta: sajnálja, olyan helyen dolgozik, hogy nem mondhat semmit, nem mutatkozhat kamera előtt. Ez megváltozhat?

— Úgy gondolom, igen. Magyar Péter személye és üzenete már ez volt: „Ne féljetek.” A saját példájával is megmutatta, hogy a Fideszt elhagyva bizonyos szempontból lehet sikeresebbé válni, nagyobb pályát befutni a politikában, ezzel sokaknak részben feloldozást, részben példát adott, akár a Fidesz elhagyására, akár a politikai szimpátia megváltoztatására. Ha pedig tényleg azt a hangulatot tudják mutatni, hogy hétköznapi emberek, akikkel a boltban, a piacon, az orvosnál találkozunk, sőt maga az orvos vagy a tanárnő is felvállal politikai szerepet, az a pártpolitikai részletektől függetlenül, alapjaiban változtathatja meg a magyar társadalom politikai bevonódottságát.

A politizálás sokáig tabu volt. Ha a TISZA alulról jövő, új arcokat hoz be, mélyebb közösségi szinten élhetik át az emberek, hogy a politika róluk is szól, és ez önmagában izgalmas fejlemény.

— Térjünk vissza az előválasztásra. Két forduló lesz, egy belső kör, majd a másodikban mindenki szavazhat, aki regisztrál. Az adatlopási ügyek után fenyegeti‑e veszély az előválasztást? Tarthatunk-e attól, hogy káosz lesz?

— Nem szeretnék előre spekulálni vagy hangulatot kelteni. Az biztos, hogy Magyar Péteréknek nagyon fontos lesz kommunikálni a magas részvételt, mert ez önmagában legitimációt épít a jelöltjeik mögé.

Nem csak az a cél, hogy ellenzékibb központokban nagy számokat érjenek el, hanem hogy minden választókerületben elmondható legyen: valós, sok ember részvételével született döntés.

Kérdés, sikerül‑e online elég embert aktivizálni. Az, hogy pusztán online lesz az előválasztás, újdonság: négy éve sátraknál is lehetett szavazni, zajlott utcai kampány is. Fontos a módszertan: az első körben rangsorolás lesz. A nagyon megosztó jelölteknek nehezebb lesz így jól szerepelni; azok jutnak előnyhöz, akiknek nincs nagy ellenzőtáboruk.

— A Tisza applikációjából kikerültek 200 ezer ember adatai. Mi a biztosíték, hogy rendben lezajlik az online szavazás?

— A szavazás a Nemzet Hangja felületén lesz. Eddig ezzel nem volt gond. A Nemzet Hangja szavazás problémamentesen lezajlott. Most persze beárnyékolja a TISZA applikáció körüli felfordulás, de a Nemzet Hangja korábbi folyamatai rendben voltak, bízom benne, hogy most sem lesz visszaélés vagy hiba.

— Kormánypárti és független elemzők is mondták, hogy a TISZA első lendülete csillapodni látszott az utóbbi időben. Egy ilyen „mozgalmi” dömping, ahol egyszerre zajlik az előválasztás első és második fordulóval, miközben az országjárás sem áll le, képes lehet újra turbófokozatra kapcsolni a pártot?

— Az országjárás önmagában, például amit Győrben láttunk, ugyanazt a közösségi erőt és mozgósítási potenciált mutatta, mint amit az elmúlt másfél évben megszoktunk. Közben a sajtó némileg érzéketlenné válik az ilyen eseményekre, mert sok van belőlük, de ezekben óriási munka van: önkéntesek mozgósítása, szervezés, technika, promóció. Minél tovább dolgoznak, annál nagyobb eredmény egy‑egy esemény. Nagy kérdés lesz, hogy amikor lesznek jelöltek, a közvélemény‑kutatások, amelyek eddig is készültek, és nagyon erősnek mérték az ismeretlen tiszás jelöltet is, így maradnak‑e.

Az volt a benyomásom, hogy amikor egy ismeretlen tiszás és egy ismert fideszes között kellett választani, sok ellenzéki válaszadó kicsit odaképzelte Magyar Pétert az ismeretlen helyére. Most viszont meg kell barátkozniuk a valódi helyi jelölttel.

Erre érdemes figyelni, nem csak az országos, hanem az esetleg kikerülő helyi mérésekben is, hogyan alakul ez a tendencia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk