SZEMPONT
A Rovatból

Előválasztás: a jobb sorsra érdemes magyar választó olyat lát, ami katartikus – látja feltámadni a demokráciát

A koalíció még törékeny, a következő tíz nap kritikus. Most kell észnél lenni. Elemzés.


Lezajlott az előválasztás. Az eredményeket ismerjük. Végül is az a három jelölt kapta a legtöbb szavazatot, akikről a választók feltételezik, hogy politikai előéletükben már bizonyítottak: képesek vezetni. Dobrev az EP-ben, Karácsony Zugló és Budapest élén, Márki-Zay pedig Hódmezővásárhelyen, második ciklusát töltve. A kiesett jelölteknek ilyen irányú tapasztalata még nincsen. Bölcs választói döntés. Egyéniben már végleg eldőlt, kik állnak a Fidesszel szemben, de a miniszterelnök-választás még nem lefutott meccs.

Ami jön

A továbbiak előtt beszéljünk a “vesztesekről”. Azt gondolom, az előválasztás megmutatta a pillanatnyi erőviszonyokat, viszont Jakab és Fekete-Győr százalékai nagyon fontosak. De fontos azt is tudni, hogy egyre kevésbé számítanak a hagyományos pártpreferenciák. Én például nem arra a helyi jelöltre szavaztam, mint akit az általam támogatott miniszterelnök-jelölt támogat. Azért nem, mert magam úgy ítéltem meg, hogy a másik valóban jelen van, és elkötelezettebb politikát folytat helyben. Ezért is lehet, hogy úgy tűnik, a Momentum arányaiban több mandátumot szerzett, mint a pártelnök.

Ezért a lemaradók által hozott számok (miniszterelnökjelölti és a megszerzett egyéni jelöltségek száma) nem hagyhatók figyelmen kívül. Itt ugyanis koalícióépítés folyik, és a miniszterelnök-jelölt kiválasztása a további egyezkedések során a legitimációs bázist is jelenti. Komoly számosságot képvisel mindkét párt, és pontosan ilyen tizenkét év után tudnunk kell: a demokrácia nem a többség uralma, hanem ennél jóval kiegyensúlyozottabb rendszer, ahol a kisebbségi érdekeket is sok esetben bele kell építeni a döntéshozatalba. A partnerek bölcsességén múlik, hogy a két kieső jelölt (és pártjaik) méltó megbecsülést kapjanak, és köszönetet.

Azt hiszem, Dobrev Klára átkozhatja azt a percet, amikor kétfordulós küzdelemben állapodtak meg. Minden jel szerint ugyanis az összes többi ellenzéki erő Karácsony Gergely mögé sorakozik fel. Tehát hiába a győzelem, valószínűleg ez a szavazatmennyiség a második fordulóra nem lesz elég.

És ez még akkor is igaz, ha tudjuk azt, hogy ez nem a magyar parlament, ahol diktatórikus frakciófegyelem van, a választók itt nem követik vakon a pártok ajánlásait.

Lesznek, akik szimpatikusabbnak találják Dobrevet, de elég életszerűtlen, hogy a kiszavazók végül többen lesznek, mint Karácsony támogatói.

Persze Dobrev Klára biztosan nem adja olcsón magát. Meggyőző kampányt folytathat azzal, hogy elsőre fölényesen győzött, és ez az érvelés sokakat állíthat még mellé. Másik oldalról meg előkerülhet az, hogy Karácsony integratívabb személyiség. Jobban képes a jobb és a baloldal felé is kiegyensúlyozott kapcsolatokat építeni. Papíron így is van.

De mit láttunk? A DK és a Jobbik talán a legszívélyesebb kapcsolatot építette ki az ellenzéki pártok között, mindenesetre a látványosan baráti viszony cáfolni látszik a papíros-ízű elméletet. Meglehet, Dobrev pártja ugyanúgy integrálni képes a politikai oldalakat. Fekete-Győr András az őszödi beszéddel való terheltséggel érvelt Dobrev Klárának, miért kockázatos az ő miniszterelnök-jelöltsége. És bizonyára sokan gondolkozhatnak így. Az állami televízió mindent meg is próbál, hogy ébren tartsa ezt a történetet: az előválasztás agyonhallgatása mellett, minden napra jutott egy gyűlöletblokk a Híradó adásaiba.

Márky-Zay támogatói jobban követik majd a Karácsony támogatására való felszólítást, mint a jobbikos szavazók. A Momentum hozzáállása régóta ismert: ők is szívesebben választják Karácsonyt. Karácsony esélyei jobbak tehát, de hátra nem dőlhet senki sem. Különösen azért sem, mert Márky-Zay már be is nyújtotta a számlát, támogatásának feltételeit. Lesz itt még kemény alkudozás is.

De bármi is a mostani aktuális eredmény, és bármilyen konstellációban vág neki az egyesült ellenzék a második fordulónak, egy biztos: ami most történt, több mint reményteli. Ahogy haladt előre a NER rendszere, ahogy sorra tarolt a kétharmadokkal, sokan, nagyon sokan vesztették el a reményt. Azt a bizalmat, hogy ez egy normális ország, normális társadalommal. A megkeseredett ellenzéki szájában a magyar fosztóképzővé vált, szitokszóvá, mert

a magyar az, akivel mindezt meg lehet tenni. Aki engedelmesen azt gyűlöli, akit kijelölnek neki, és egy zsák krumpliért oda szavaz, ahova parancsolják.

És valóban, a magyar társadalom torz. Fejletlen is, de bizony tényleg számtalan torzulás nehezíti a felzárkózását, és sajnos a politikai osztály sok jogászból és kevés szociológusból áll. A társadalom gyógyításához pedig az utóbbiakból kellene jóval több. De még torzabb volt talán a nyolcvanas években, amikor pedig egyszer már megmutatta, hogy ha megkapja az őt megillető méltóságot, élni is tud vele. A korai politikai mozgalmak, népszavazások, választások és az akkori vitakultúra egyszer már megmutatta. mire vagyunk képesek jobb napjainkban. Ami azután történt, abban óriási tevőleges része van a politikai osztálynak.

A romlás okai

Hol is kezdődött? Talán már az MDF-SZDSZ paktummal. Nem az volt az ősbűn, hogy zárt ajtók mögött kötötték, bár az is sokat ártott, de a tartalom még kártékonyabb volt. Nevezetesen a hatalomféltés, amivel elkezdték azonnal lebontani a demokrácia épületét. Tudniillik a konstruktív bizalmatlanság intézményére gondolok. Ez létező jogi intézmény, Németországban mind a mai napig ez működik, de itt nálunk pusztító következményekkel járt. Ugyanis ez a rendszer arra szolgál, hogy sima bizalmatlansági szavazással ne lehessen kormányt buktatni. Csak úgy, hogy a szavazás egyben szavazás egy új miniszterelnökjelölt programjáról is. Az intézményt élesben a szocialisták működtették, kétszer is, így cserélték le Medgyessy Pétert Gyurcsányra, aztán Gyurcsány lemondása után ezen a módon jutott kormányra Bajnai Gordon.

Mi a baj ezzel? Az, hogy hacsak nem a többséget birtokló kormánypárt használja fel ezt miniszterelnök-cserére, egy adott politikai konstellációban gyakorlatilag leválthatatlanná teszi a kormányt. Emiatt nem ingott meg Antall kormánya a Kalasnyikov-botrány kapcsán. Ezért maradt hatalomban Horn Gyula, amikor a hatályos törvények szerint átvilágították, és karhatalmi múltja miatt törvény kötelezte volna a lemondásra. Ezért maradt továbbra is hatalomban, amikor kirobban a Tocsik-ügy. Medgyessy D-209-es ügye, Gyurcsány őszödi beszéde már szinte szóra sem érdemes. Ez vezette oda Orbánt, hogy tulajdonképpen bármit megtehet. Ez a magyar választópolgárt politikai passzivitásba szorította: a hatalom bármit megtehet, nem váltható le, maximum négyévente. Ami ebből következik: minek politizálni, úgysincs hatása. Maximum elmegyek választani. Maximum.

Ha bukhattak volna itt meg miniszterelnökök és kormányok ciklus közepén, fel sem emelkedhettek volna “karizmatikus” vezetők. Mert meglett volna az a társadalmi tapasztalat, hogy nem egy megfoghatatlan isteni akarat ülteti a nyakunkra leválthatatlanul a vezetőket.

A rendszert áldoztuk fel egyes személyek hatalmáért, ahelyett, hogy a személyes hatalmi ambíciókat rendeltük volna a rendszer alá.

A politikai kultúra, és közbeszéd tudatos rombolása is hamar elkezdődött: Csurka határátlépései az antiszemitizmus irányába, Torgyán populista kalandorságai önmagukban nem lettek volna tragikusak, de csak akkor nem, ha a magukat mindig a centrumba definiáló aktuális kormányerők (téves) politikai számításból nem hunytak volna szemet mindezek felett. Ha a demokratikus kormányok, politikusok pártérdekeken átívelve, egységesen mondtak volna megálljt az ilyesfajta stílusnak, mindez nem vált volna szalonképessé, s nem nyitott volna utat a későbbi rombolásnak.

A III. köztársaság alapítóinak ősbűne még a párttörvény: egyfelől finanszírozási oldalról. Populista megfontolásból olyan alacsonyra szabták a legális párttámogatásokat, hogy minden párt egységesen kénytelen volt összefonódni az alvilággal. Ennek a mélye az olajszőkítés volt, de akkor alapozódott meg az a korrupt szövevény, ami szétrágta a köztársaság erkölcsi alapjait.

A párttörvény másik fogyatékossága, hogy nincs valós kontroll a pártok működési struktúrája felett. Orbán egyeduralmat vezetett be pártjában, vezérelvű volt a Fidesz már 1993 óta. Jelenleg a Fidesz belső szabályzata például semmi beleszólást nem enged a tagságnak a helyi jelöltek kiválasztásába sem.

Ezt a kommunizmus idején úgy hívták, hogy demokratikus centralizmus. A baj ezzel az, hogy hatalomra kerülés esetén nagy a kísértés, hogy a teljhatalmába belebódult pártvezér az országot is ilyen módon szervezze át. És lőn.

Folytathatnám a felsorolást, de mindezzel itt és most csak annyit akartam érzékeltetni, hogy sok-sok konkrét feladat van, aminek azonnali kijavítása létfontosságú, ha nem akarjuk, hogy egy új köztársaság ugyanígy szétrohadjon, mint a mi 89-90-es Harmadik Köztársaságunk.

Tehát a Koalíció előtt olyan sok és komoly feladat áll, hogy túlzás nélkül mondhatjuk, történelmi a felelősségük.

Oda kell állni!

Bárki is nyerje meg a második fordulót, a többi párt vezetőjének azonnal és demonstratívan be kell állni mögé, tessék addig tanulmányozni azokat a felemelő pillanatokat, amikor például Reagan maradt alul Forddal szemben 1976-ban. A nem sokkal előtte még keményen csatázó Reagan a szavazás után szép, megható és nagyon szuggesztív beszédben állt Ford mellé, s nevezte a győztest az ő elnökjelöltjének. Végig is csinálta vele a kampányt, kibeszélés nélkül. De friss példa a Joe Biden-Kamala Harris páros. A történet hasonló, de annyiban más, hogy Fordékkal ellenben Bidenék megnyerték a választást. Azt is tudjuk, hogy Harris nem beszél ki, most sem. Megvannak a felvételek az interneten. Aki ért angolul, annak különleges élmény. Érdemes lenne feliratozni, lehet, meg is teszem.

Tehát mi a teendő most? Kemény tíz nap következik, lesz még itt adok-kapok. De ha utána, a második forduló után a vesztesek demonstratívan, egy színpadon (nem külön-külön eredményvárókról üzengetve) felállnak a győztes mellé, saját jelöltjükként hitet tesznek mellette, akkor annak felmérhetetlen hatása lesz: a jobb sorsra érdemes magyar választó olyat lát, ami katartikus. Látja feltámadni a demokráciát. Mert az a politikusi gárda, az a koalíció, amely egy ilyen pillanattal minden szónál ékesebben demonstrálja, hogy tudják, mikor van itt a küzdelem és mikor a közös fellépés ideje, nemcsak ezt az üzenetet küldi el a választóknak. Hanem azt is, hogy érdemes bízni bennük, azt is, hogy a “magyar” nem fosztóképző többé. Ez lehet az a pillanat, amikor sok bizonytalant sikerülhet a Koalíció mellé állítani. Ez a pillanat csak egyszer lesz, nem lenne okos dolog elszalasztani.

Árnyékkormányt!

És itt még nincs vége. A nyertes vezetésével egy héten belül árnyékkormányt kell alakítani. S ezzel a testülettel folyamatosan jelen lenni a politikai térben. Az árnyékminisztereknek minden szakterületüket illető kérdésben kompetensen kell megnyilvánulni. Egyszerűbben fogalmazva: egy pillanatra sem kiengedni a kezükből a közbeszéd tematizálását.

Mindez minden kampányszlogennél ékesebben bizonyítaná a Koalíció kormányképességét.

Mindehhez fegyelem kell, elhivatottság, kreativitás. Most nagy bennük a bizalom, ami még fokozható. Kár lenne elpuskázni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter Orbán Viktor rajzáról: Nemzetbiztonsági alapelv, hogy a vezető elméjét nem mutatjuk meg a világnak
Szerinte „a miniszterelnök kézzel írt jegyzete nem »ártatlan firka« egy interjú alatt, hanem pszichológiai profil-térkép”.


Tarjányi Péter a Facebookon bírálta élesen a kormányzati kommunikációt, miután nyilvánosságra hozták Orbán Viktor miniszterelnök egy interjú közben készített kézírásos jegyzetét.

„Soha – ismétlem, soha – nem ad ki egyetlen profin működő ország sem olyan anyagot, mint amit tegnap láttunk. A miniszterelnök kézzel írt jegyzete nem »ártatlan firka« egy interjú alatt, hanem pszichológiai profil-térkép”

– fogalmazott a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint ilyet egy vezető nem mutat meg, és egy kommunikációs stáb pláne nem publikál.

Tarjányi úgy véli, minden vonal, szám és irányjel információt hordoz egy vezető gondolkodási szerkezetéről, döntési logikájáról és stresszreakcióiról.

„Egy ilyen lap aranybánya minden hírszerző szolgálatnak, keleten és nyugaton egyaránt. Aki azt mondja, hogy ebben a rajzban nincs titok, nincs lelepleződés – az ostoba”

– írta bejegyzésében.

A szakértő szerint ez nem esztétikai kérdés, hanem egy nemzetbiztonsági alapelv megsértése. Úgy fogalmazott:

„a vezető elméjét nem mutatjuk meg a világnak. Mert ami egy miniszterelnök fejében van – az a haza védelmi vonala.”

Hozzátette, hogy ha ő képes olvasni a jegyzetben, akkor mások is, akár jobban is.

Mint azt mi is megírtuk: kedden Orbán Viktor több mint egyórás interjút adott az ATV Mérleg című műsorában Rónai Egonnak. A beszélgetés közben a miniszterelnök végig jegyzetelt, rajzolgatott. Az interjú után a közösségi oldalán közzétett egy kulisszavideót is, amelyen megmutatta a beszélgetés közben készített, „nonfiguratívnak” nevezett rajzait, és röviden el is magyarázta, melyik ábra milyen témát jelképezett. A felvételen az is látszik, hogy a lapot a műsorvezető lefényképezte, a részlet pedig gyorsan vitát indított a médiában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Sok fiatal megköszöni a pénzt, és az ellenzékre szavaz” - Bódi Mátyás a Fidesztől elforduló fiatal nemzedékről
A Fidesz demográfiai csapdában van, hiába népszerű az idősek körében, ha a szavazók száma abban a korcsoportban egyre fogy - mondja az szakértő. Meg kellene szólítaniuk a fiatalokat, de a próbálkozásaik gyakran inkább önmaguk paródiájának tűnnek.


„Lowkey hatalmasat szólt a Trump tali” - írta Orbán Viktor Washingtonból hazafelé tartva a lelkes rajongók által körbevett Szentkirályi Alexandrának, a Fidesz egy új kampányvideója szerint. Ő úgy válaszolt, „Nagyon adom! Tali a választáson!” A Fidesz láthatóan mindent megtesz, hogy megszólítsa a fiatalokat. A miniszterelnök október 23-i beszédében is üzent nekik, lázadásra hívta fel őket, igaz, nem a fennálló hatalom, hanem Brüsszel ellen. És persze hangsúlyosan nekik szól az Otthon Start, ami az egyik legnagyobb valós problémájukra reflektál: a saját otthon megteremtésének nehézségeire.

Nem véletlen a sok erőfeszítés. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatalok körében megroppant a Fidesz támogatottsága. A választókorúak alsó harmadában nagyobb a Tisza előnye, mint amennyi a Fideszé az ennél idősebbek között. Bódi Mátyás, a Választási földrajz szakértője minderről a Válasz Online-ban írt részletes elemzést, melyben azt is kimutatja, ha semmi sem változna, már önmagában a természetes fogyás miatt is több százezerrel csökkenne 2030-ra a Fidesz tábora. Fordíthat-e ezen a kormánypárt, és hol veszíthették el a fiatalok támogatását? Erről beszélgettünk vele.

— Emlékszem, hogy még a 2010-es években szinte evidens volt: aki fiatal egyetemista, az leginkább a Fideszre szavaz. Mi történt?

— A pártnak van ifjúsági szövetsége, tehát akár lehetne is fiatalos. Az biztos, hogy globálisan, európai szinten is igaz, hogy a kormányzásban eltöltött idő általában rontja a fiatalok körében mért népszerűséget. Hatalmon lenni, kormányozni, az elit része lenni nem szexi.

A fiatalok lázadni szeretnek, kifejezni a véleményüket. Egy 15 éve hatalmon lévő pártnak ez a csoport nem feltétlenül vonzó.

Nagyjából 2017–2018 óta látjuk a mérésekben, hogy a Fidesz nagyon megerősödik az idősebb generációk körében. Korábban nem volt ennyire jelentős a generációs szakadék a magyar választók között. Voltak törésvonalak, például amikor a szocialista párt volt nyolc évig kormányon, ők is az idősebb választókra támaszkodtak, és akkor a Fidesz volt relatíve erősebb a fiataloknál. A 2010 előtti világban nem volt ennyire éles a különbség. Ma a Fidesznek már több választója van a 65 év fölötti generációban, mint a 40 év alattiakban, ami jól mutatja, hogy a kormányzó párt döntően az idősebb választókra épít. Szerintem a kormányzati évek kikezdték a támogatottságukat a fiatalabbaknál, miközben megerősítették őket az idősebbeknél.

— Azért vannak próbálkozások. Orbán Viktor például október 23-án azt mondta a fiataloknak, hogy lázadjanak – mondjuk Brüsszel ellen. Meg itt vannak persze TikTok-os megjelenések is. Vajon ez eredményes lehet?

— A TikTok-kal kapcsolatos próbálkozások nekem inkább önmaguk paródiájának tűnnek. A brüsszeli lázadásra való felhívásnál is, ha jól idézem, a miniszterelnök azt mondta a fiataloknak, hogy „le kell jönnötök a gépről, és ki kell hajítani a brüsszeli infúziót”. Ez egy „Mátrixos” hasonlat, de a Mátrix is már több mint húszéves film. Nem hiszem, hogy a mai tizen- és huszonévesek többségének ez élő referenciapont. Ezek a kommunikációs panelek nehezen megfoghatók, és kevésbé reflektálnak a fiatalok napi problémáira.

— Néhány éve nagy diáktüntetések voltak, azok a középiskolások mostanra választókorúak. Az számíthat?

— Igen, bár ennek az össztársadalmi hatását korlátozottnak láttam: döntően elit gimnáziumok diákjai tüntettek. A nyári fesztiválokon idén felcsendülő Fidesz-ellenes rigmusok is ezt erősítették, hogy ezek főleg középosztálybeli fiatalok köreiben voltak jellemzők. A Fidesz népszerűsége a fiataloknál tényleg nagyon alacsony, de ezt inkább a közvélemény-kutatásokból érdemes levezetni, semmint ezekből a jelenségekből.

Elég beszédes például, hogy a kormányközeli intézetek által publikált pártpreferencia-mérésekben ritkán látunk korcsoportos bontást, nem tudom, miért.

— Helmut Kohl maga mellé vett egy fiatal, kelet-német származású, volt FDJ aktivistát, Angela Merkelt, aki sikeresen továbbvitte a pártot, nagyon hosszú időt töltött kormányzással. Tehát lehetségesek olyan stratégiák, hogy egy kormányzó párt megújuljon, nyisson a fiatalok felé. A Fidesznél ez szóba sem jött?

— Voltak a Fideszben politikusok, akik alkalmasak lehettek volna erre a szerepre, például Varga Judit vagy Novák Katalin, de a kegyelmi botrány nyomán nagyon gyorsan lekerültek a politikai színtérről. Ez komoly veszteség volt a kormánypártnak a fiatalok megszólítása szempontjából is, hiszen két női politikustól kellett megválnia, akik hitelesebben tudtak volna gesztusokat tenni a fiatalabb generációk felé. Az utánpótlás oldalon most nem nagyon látok olyan neveket, akik a következő tíz évben komoly politikai szereplőkké válhatnának, és új választókat hoznának be a nyilvánosságba. Az is különbség, például az amerikai helyzethez képest, hogy ott Trump mellett organikusan nőttek fel saját közönséget építő influenszerek és podcasterek, mint Joe Rogan és mások, akik tudtak segíteni.

Nálunk inkább mesterségesen próbáltak felépíteni szereplőket, amit a fiatalok az első pillanattól „kamunak” éreztek.

Ezért sem működik, ha valakit csak pénzzel, paripával, fegyverrel kreálnak híressé, és nem organikusan nő fel. A kegyelmi ügy pedig lezárta a lehetőséget több, a fiatalok felé eladható hiteles arc számára.

— És még itt van a demográfia, ami szintén nem kecsegtet jóval. Ön írta meg a Válasz Online-ban a minap, hogy ha semmi sem változna, négy év múlva pusztán demográfiai okokból sok százezerrel több szavazója lehet a Fidesszel szemben álló ellenzéknek. Ha a Fidesz politikai tényező akar maradni, mit lehet ez ellen tenni?

— Alapvetően nem is az okozza majd a legnagyobb gondot, hogy nagy lesz az időskori lemorzsolódás. Hanem az, hogy belép nagyjából 480 ezer új választó a mostani 13-17 éves korosztályból, és köztük, ha minden úgy marad, mint most, a nagy többség ellenzéki preferenciát mutat. Durván 260-280 ezren lehetnek új „tiszás” szavazók, miközben fideszesből csak 60-90 ezer, azaz itt már önmagában plusz 200 ezres ellenzéki többlet jön a belépő fiatalokból. Ehhez adódik az idősek természetes fogyása okozta veszteség,

így jön ki a körülbelül 300 ezres demográfiai különbség 2030-ra, ha minden változatlan marad.

A fiataloknál sokkal nagyobb a TISZA-előny, mint amekkora a Fidesz előnye az időseknél, például a Medián korcsoportos számai is ezt rajzolják ki.

— Érdemes egyáltalán a Fidesznek a következő, már nem is egészen öt hónapban a fiatalok felé gesztusokat tenni, vagy inkább a meglévő bázist kell egyben tartani?

— A Fidesz sok hangszeren játszik. G. Fodor Gábor szokta mondani, hogy úgy működnek, mint egy szimfonikus zenekar. Az elsődleges preferencia most is az idősebbek megtartása. A 13. havi nyugdíj, a háborús retorika, a biztonságérzet hangsúlyozása. De voltak próbálkozások a fiatalok felé is: a 25 év alattiak szja-mentessége, a 30 év alatti anyák adómentessége, családtámogatások. Ezek hatékonyságában azért kételkedem:

sok fiatal megköszöni a pénzt, és az ellenzékre szavaz.

— A Fidesz jelenleg vezérelvű, nagyon központosított párt. Amikor elindult, még az alapszabályában is benne volt, hogy 35 év a felső korhatár a tagságnál; aztán a vezetés megöregedett, és vele a párt is. Egy olyan párt, amiről elmondható némi túlzással, hogy egyetlen személy a párt maga, ott lehet-e egyáltalán fiatalítani?

— Lehetne fiatalítani, ha a döntéshozó úgy dönt.

— Hiteles lehet-e az a döntés, ha marad Orbán Viktor a párt élén, és közben fiatalokat tolnak előre?

— Persze, simán lehet. Mivel az ő személyét senki nem kérdőjelezi meg a saját oldalán, erős ember. Aki próbálta, az nem járt jól, 2006 környékén láttunk példákat. Attól még, hogy nem demokratikusan működik a párt, taktikai elemként előtérbe helyezhetne fiatal politikusokat. Volt pár próbálkozás, de az említett okok miatt ezek a szereplők lekerültek a színpadról, és nem nagyon jöttek helyettük újak.

Akiket fiatalnak szoktak mondani, mondjuk Orbán Balázsék, ők is majdnem 40 évesek.

— Nekem ezekről a középkorú fiatalokról a ‘80-as évek KISZ-vezetői jutnak eszembe...

— Én 1988-ban születtem, de valóban, a családi történetek szólnak ilyenről. Sok hasonlóság fedezhető fel a két korszak között, nemcsak emiatt.

— Nyilván, ahogy mondta: a Fidesz „szimfonikus zenekar”, sok hangszeren játszik, tehát még egy-két nyulat elő tud húzni a kalapból. De az „álmoskönyv” szerint nyerhet-e választást úgy egy párt, hogy a fiatalabb generáció felől gyakorlatilag vákuum van?

— Választást az nyer, akinek többsége van. Szélsőséges helyzetben előállhat, hogy a Fidesz nyer, miközben brutálisan népszerűtlen a fiatalok körében. Nem lehetetlen, csak sokkal nehezebb, mint ha korcsoportonként kiegyensúlyozottabb lenne a tábora. Ez egy demográfiai csapda, és az idő nem nekik dolgozik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Lakner Zoltán: A Fidesz nem ért el áttörést, ilyen szoros győzelmi várakozás sosem volt korábban
A politikai elemző a Szabad Európa Elemző című műsorában arról beszélt, a Fidesz már nem a fellendülést ígéri, hanem a meglévő, langyos biztonságot.Szerinte az a fő üzenetük, hogy a kiszámítható rendszer még mindig jobb, mint a káosz, amit az ellenzék hozna.
F. O. - szmo.hu
2025. november 14.



Az Elemző című műsorban Lakner Zoltán politikai elemző, a Jelen főszerkesztője értékelte az elmúlt hetek politikai eseményeit. A szakértő szerint a Fidesz az utóbbi időben némileg sikeresebben tudta formálni a politikai napirendet, de ez nem jelent áttörést.

Lakner egyetértett azzal a felvetéssel, hogy a Fidesz „kicsit jobban jött ki” az utóbbi hetek narratív harcából, de szerinte ez egy folyamatos küzdelem, amelyben hol az egyik, hol a másik félnek vannak jobb periódusai.

Úgy látja, az Orbán–Trump-találkozó és a TISZA Párt adatlopási ügye lehetőségeket kínált a kormánypártnak, de kétségei vannak afelől, hogy a Fidesz magyarázatai hosszú távon mennyire lesznek meggyőzőek. A pártpreferenciák mozgása kapcsán megjegyezte, látott már korábban is a Fidesz erősödését mutató kutatásokat, amelyek később korrigálódtak.

„Én olyan változást nem látok, ami ahhoz vezetne, amire a Fidesznek igazán szüksége van: hogy ki tudja egyenlíteni ezt a küzdelmet, és vissza tudja szerezni azt a pozíciót, amelyben – ezt ne felejtsük el – 2006 júniusa óta van”

– jelentette ki.

A TISZA Pártot érintő adatügy kapcsán Lakner Zoltán hangsúlyozta a helyes szóhasználatot: szerinte nem szivárgásról, hanem lopásról van szó. „Ha tőlem kilopnak adatokat – és szerintem nagyon helyesen mondtad, hogy „kilopták”, nem „kiszivárgott” –, akkor onnantól kezdve viszonylag nehéz jól keretezni egy ilyen ügyet, hiszen nem én tettem meg az első lépést” – fogalmazott. Rámutatott, hogy több adatbázis összegyúrásáról van szó, ami komoly háttérmunkát feltételez.

Az ügy politikai súlyát az adja, hogy az applikáció a TISZA belső előválasztását szolgálta volna, aminek a meghiúsítása szerinte alapvetően politikai kérdés.

Az elemző szerint a Fidesz kommunikációja ellentmondásos volt az ügyben. „Nem lehet azt egyszerre állítani, hogy nemzetbiztonsági kockázat, hogy kikerülnek az állampolgárok adatai; majd a kormánysajtó elkezdi közölni az állampolgárok adatait; ezután pedig arról beszélni, hogy milyen szörnyű, hogy a párt nem tudja kezelni az adatait” – mondta, hozzátéve, hogy a kormánypárt végül az utolsó narratívánál maradt.

Úgy véli, a történetnek még nincs vége, és felmerül a kérdés, hogy egy ellenzéki pártnak milyen esélye van az adatbiztonság fenntartására, ha professzionális erők dolgoznak ellene.

Lakner Zoltán becslése szerint a bizonytalan szavazók közül nagyjából 5-600 ezer ember mozgósítható, ami körülbelül megegyezik a Fidesz és a TISZA Párt közötti jelenlegi különbséggel. Ebből arra következtet, hogy

a Fidesznek nem elég csupán a bizonytalanokat megnyernie.

„Neki arra is szüksége van, hogy elbizonytalanítson TISZA-szavazókat: vagy ne menjenek el szavazni, vagy annyira bizonytalanítsa el őket, hogy válasszanak egy másik ellenzéki pártot” – állítja.

A Fidesz jelenlegi kommunikációs stratégiáját a leginkább realitásokhoz közel állónak tartja. Míg korábban a kormány gazdasági fellendüléssel és a bizalom visszaszerzésével tervezett, ez mára meghiúsult. Emiatt

a fő üzenet az lett, hogy a jelenlegi, nem tökéletes, de kiszámítható rendszer még mindig jobb, mint a káosz, amit az ellenzék hozna.

„A kormánynak most valóban az az ígérete, hogy jó, nem lesz piros a paradicsom, de ha nem én leszek, akkor sárga sem lesz” – foglalta össze a helyzetet. Ebbe a logikába illeszkedik szerinte a washingtoni út is: „pluszokat ígértek, és most annak kell örülni, hogy nem lesznek mínuszok”.

Az Orbán–Trump-találkozó kormányzati kommunikációjával kapcsolatban Lakner Zoltán arra emlékeztetett, hogy korábban egy magyar miniszterelnök amerikai elnöki fogadása rutin eseménynek számított. „Az, hogy a magyar miniszterelnököt fogadja az amerikai elnök, voltak időszakok, amikor magától értetődő volt” – mondta, hozzátéve, hogy a találkozó világtörténelmi eseménnyé tupírozása már egy politikai narratíva része.

Bár elismeri, hogy

Orbán Viktor karakterének része, hogy „el tud intézni dolgokat”, és Trump ismert politikus Magyarországon, nem hiszi, hogy a találkozó tömegeket fordítana a Fidesz felé.

A legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy mit hoz a találkozó a hétköznapi embereknek. Az ellennarratíva lehetősége szerinte a kérdésben rejlik: „oké, de ebből mit hoztál haza?” Lakner úgy látja, az eredeti terv egy Trump-győzelemre és az abból fakadó gazdasági fellendülésre épült, de mivel ez utóbbi elmaradt, a kormánynak „beforgatható matéria nélkül kell, pusztán szavakkal kampányolni”.

A győzelmi várakozásokat fontos indikátornak tartja, de rámutatott, hogy bár a kutatások szerint a Fidesz némileg átvette a vezetést ebben a tekintetben, a helyzet össze sem hasonlítható a négy évvel ezelőttivel.

„Ilyen szoros győzelmi várakozás sosem volt korábban”

– jelentette ki a Nézőpont Intézet adataira hivatkozva.

Azzal a felvetéssel vitatkozik, hogy a Fidesz teljesen átvette volna a napirend irányítását. Szerinte az olyan témák, mint a gyerekszegénység, amikről Orbán Viktor nem szívesen beszél, pontosan „kijelölik, melyek azok a témák, amelyekben nagyon is lehet versenyezni a Fideszszel szemben”. A TISZA egyszemélyes kommunikációjával kapcsolatban megjegyezte, hogy a Fidesz is hasonló utat jár be.

„A Fidesz kommunikációjának nagy fordulata, hogy óriási keresgélés után megtalálták a főkommunikátorukat, Orbán Viktort, és most már tényleg minden üzenetet rajta keresztül mondanak ki”

– mondta.

A TISZA Párt jelöltállításával kapcsolatban úgy véli, a legfontosabb, hogy a párt egy üzemszerűen működő szervezet képét mutassa. A jelölteket érő várható támadásokról pedig kijelentette: „oké, hát ez a feladat része”. Arra számít, hogy

a kiélezett verseny miatt a választókerületi küzdelmek másképp fognak kinézni, mint korábban.

„Egy szoros versenyben éppen az ismert fideszes jelöltek „viselt dolgai” sokkal többet fognak számítani – és ez nem biztos, hogy pozitív lesz számukra” – jósolta.

Az elnöki rendszer bevezetésének felmerülését Lakner Zoltán egy lehetséges kommunikációs fogásnak tartja, amivel Orbán Viktor azt üzenheti, hogy bár megtehetné, mégsem teszi meg, ezzel a mérsékelt politikus képét mutatva. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a miniszterelnök jelenlegi hatalma már most is felér egy elnöki rendszerével.

Az ellenzéki oldalon tapasztalható mozgolódásokat (pl. Cseh Katalin és Barabás Richárd mozgalma) nem tartja jelentősnek, inkább azon lepődött meg, hogy Magyar Péter egyáltalán foglalkozik a „régi ellenzékkel”.

A mesterséges intelligencia politikai alkalmazásával kapcsolatban – utalva a Magyar Péterről készült hamis videóra – szintlépésről beszélt.

„Ezzel talán a hazugság fogalmán is túllépünk, vagy a lefülelt és kihasználható rossz mondatok világán is túl vagyunk” – fogalmazott. Szerinte ez a technológia lehetővé teszi, hogy bárkiről bármit állítsanak anélkül, hogy annak bármi alapja lenne, a gyanútlan választók pedig igaznak vélhetik. Hozzátette, különösen súlyos, hogy ezt a kormány hatalmi pozícióból, közpénzből teszi. Bár nem szereti az apokaliptikus látomásokat, és szerinte „elkoptatott szó a „szintlépés”, de ez egy újabb lépcsőfok”.

A teljes beszélgetés


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
A Drogriporter a ByeAlex-ügyről: Kormánykritikus dallal jött elő - és ezért most meg kell büntetni
A stigmatizáció és előítéletek ellen küzdő alapítvány facebook oldalán azt írják, a hazai drogprobléma nem attól fog megoldódni, hogy a kormányzat háborút indít az ellenzéki fogyasztókkal szemben.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Szerda reggel 6:30-kor rendőrök tartottak házkutatást ByeAlexnél. A hírről elsőként a Blikk számolt be, az énekes később megerősítette a lap értesüléseit. Azt sem tagadta, hogy a hatóságok kábítószert találtak a lakásán.

„A mai hírek velem kapcsolatosan igazak! Valóban találtak nálam egy nagyon kis cuccot!” - fogalmazott ByeAlex szerda este a Facebookon.

Az énekesnél tartott házkutatásról ugyancsak a közösségi médiában osztotta meg a gondolatait a Drogriporter, a Társaság a Szabadságjogokért által létrehozott alapítvány oldala, amelynek alapelve, hogy a büntetőjogi elrettentésen alapuló drogpolitika nem lehet sem hatékony, sem pedig igazságos, mivel szerintük sokkal nagyobb ártalmat okoz, mint a drogfogyasztás maga.

Azt írják, ByeAlex „az orbáni drogellenes kultúrharc legújabb áldozata”.

„Beleillik a sorba, nem is olyan régen ő is kormánykritikus dallal jött elő - és ezért most meg kell büntetni”

- olvasható a bejegyzésben.

„Egészen hajmeresztő tényleg, ami itt kezd elszabadulni. Lehet, hogy ennek sokan tapsolnak most a "nem kellett vóna drogozni" egybites gondolkodású emberek csoportjában - de szerintem egyre többen vagyunk olyanok, akiknek tele van a hócipője ennek a pálinka-liberalizációs kormánynak a zavaros, kettősmércés kultúrháborújával és szelektív zéró-toleranciájával. Szerhasználóknak és nem szerhasználóknak egyaránt. Olyanok, akik szeretik a drogokat, és olyanok is, akik utálják őket. Szülők, hozzátartozók. Segítő szakemberek. Jogtudatos polgárok. Konzervatívok és liberálisok” - írja posztjában a Drogriporter.

Szerintük egyre többen látják be, hogy „ez az egész társadalmi probléma nem attól fog megoldódni, hogy háborút indítanak bizonyos (értsd: ellenzéki) fogyasztók ellen”.

„Lehet, hogy a változás lassú, hogy sok visszaesés van, de a társadalom előbb-utóbb fel fog épülni ebből a drogháború-függőségből. Ez a múlt, nem a jövő. Meg fog bukni - és vele buknak azok, akik felelősek érte” - zárják a bejegyzést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk