SZEMPONT
A Rovatból

Előválasztás: a jobb sorsra érdemes magyar választó olyat lát, ami katartikus – látja feltámadni a demokráciát

A koalíció még törékeny, a következő tíz nap kritikus. Most kell észnél lenni. Elemzés.


Lezajlott az előválasztás. Az eredményeket ismerjük. Végül is az a három jelölt kapta a legtöbb szavazatot, akikről a választók feltételezik, hogy politikai előéletükben már bizonyítottak: képesek vezetni. Dobrev az EP-ben, Karácsony Zugló és Budapest élén, Márki-Zay pedig Hódmezővásárhelyen, második ciklusát töltve. A kiesett jelölteknek ilyen irányú tapasztalata még nincsen. Bölcs választói döntés. Egyéniben már végleg eldőlt, kik állnak a Fidesszel szemben, de a miniszterelnök-választás még nem lefutott meccs.

Ami jön

A továbbiak előtt beszéljünk a “vesztesekről”. Azt gondolom, az előválasztás megmutatta a pillanatnyi erőviszonyokat, viszont Jakab és Fekete-Győr százalékai nagyon fontosak. De fontos azt is tudni, hogy egyre kevésbé számítanak a hagyományos pártpreferenciák. Én például nem arra a helyi jelöltre szavaztam, mint akit az általam támogatott miniszterelnök-jelölt támogat. Azért nem, mert magam úgy ítéltem meg, hogy a másik valóban jelen van, és elkötelezettebb politikát folytat helyben. Ezért is lehet, hogy úgy tűnik, a Momentum arányaiban több mandátumot szerzett, mint a pártelnök.

Ezért a lemaradók által hozott számok (miniszterelnökjelölti és a megszerzett egyéni jelöltségek száma) nem hagyhatók figyelmen kívül. Itt ugyanis koalícióépítés folyik, és a miniszterelnök-jelölt kiválasztása a további egyezkedések során a legitimációs bázist is jelenti. Komoly számosságot képvisel mindkét párt, és pontosan ilyen tizenkét év után tudnunk kell: a demokrácia nem a többség uralma, hanem ennél jóval kiegyensúlyozottabb rendszer, ahol a kisebbségi érdekeket is sok esetben bele kell építeni a döntéshozatalba. A partnerek bölcsességén múlik, hogy a két kieső jelölt (és pártjaik) méltó megbecsülést kapjanak, és köszönetet.

Azt hiszem, Dobrev Klára átkozhatja azt a percet, amikor kétfordulós küzdelemben állapodtak meg. Minden jel szerint ugyanis az összes többi ellenzéki erő Karácsony Gergely mögé sorakozik fel. Tehát hiába a győzelem, valószínűleg ez a szavazatmennyiség a második fordulóra nem lesz elég.

És ez még akkor is igaz, ha tudjuk azt, hogy ez nem a magyar parlament, ahol diktatórikus frakciófegyelem van, a választók itt nem követik vakon a pártok ajánlásait.

Lesznek, akik szimpatikusabbnak találják Dobrevet, de elég életszerűtlen, hogy a kiszavazók végül többen lesznek, mint Karácsony támogatói.

Persze Dobrev Klára biztosan nem adja olcsón magát. Meggyőző kampányt folytathat azzal, hogy elsőre fölényesen győzött, és ez az érvelés sokakat állíthat még mellé. Másik oldalról meg előkerülhet az, hogy Karácsony integratívabb személyiség. Jobban képes a jobb és a baloldal felé is kiegyensúlyozott kapcsolatokat építeni. Papíron így is van.

De mit láttunk? A DK és a Jobbik talán a legszívélyesebb kapcsolatot építette ki az ellenzéki pártok között, mindenesetre a látványosan baráti viszony cáfolni látszik a papíros-ízű elméletet. Meglehet, Dobrev pártja ugyanúgy integrálni képes a politikai oldalakat. Fekete-Győr András az őszödi beszéddel való terheltséggel érvelt Dobrev Klárának, miért kockázatos az ő miniszterelnök-jelöltsége. És bizonyára sokan gondolkozhatnak így. Az állami televízió mindent meg is próbál, hogy ébren tartsa ezt a történetet: az előválasztás agyonhallgatása mellett, minden napra jutott egy gyűlöletblokk a Híradó adásaiba.

Márky-Zay támogatói jobban követik majd a Karácsony támogatására való felszólítást, mint a jobbikos szavazók. A Momentum hozzáállása régóta ismert: ők is szívesebben választják Karácsonyt. Karácsony esélyei jobbak tehát, de hátra nem dőlhet senki sem. Különösen azért sem, mert Márky-Zay már be is nyújtotta a számlát, támogatásának feltételeit. Lesz itt még kemény alkudozás is.

De bármi is a mostani aktuális eredmény, és bármilyen konstellációban vág neki az egyesült ellenzék a második fordulónak, egy biztos: ami most történt, több mint reményteli. Ahogy haladt előre a NER rendszere, ahogy sorra tarolt a kétharmadokkal, sokan, nagyon sokan vesztették el a reményt. Azt a bizalmat, hogy ez egy normális ország, normális társadalommal. A megkeseredett ellenzéki szájában a magyar fosztóképzővé vált, szitokszóvá, mert

a magyar az, akivel mindezt meg lehet tenni. Aki engedelmesen azt gyűlöli, akit kijelölnek neki, és egy zsák krumpliért oda szavaz, ahova parancsolják.

És valóban, a magyar társadalom torz. Fejletlen is, de bizony tényleg számtalan torzulás nehezíti a felzárkózását, és sajnos a politikai osztály sok jogászból és kevés szociológusból áll. A társadalom gyógyításához pedig az utóbbiakból kellene jóval több. De még torzabb volt talán a nyolcvanas években, amikor pedig egyszer már megmutatta, hogy ha megkapja az őt megillető méltóságot, élni is tud vele. A korai politikai mozgalmak, népszavazások, választások és az akkori vitakultúra egyszer már megmutatta. mire vagyunk képesek jobb napjainkban. Ami azután történt, abban óriási tevőleges része van a politikai osztálynak.

A romlás okai

Hol is kezdődött? Talán már az MDF-SZDSZ paktummal. Nem az volt az ősbűn, hogy zárt ajtók mögött kötötték, bár az is sokat ártott, de a tartalom még kártékonyabb volt. Nevezetesen a hatalomféltés, amivel elkezdték azonnal lebontani a demokrácia épületét. Tudniillik a konstruktív bizalmatlanság intézményére gondolok. Ez létező jogi intézmény, Németországban mind a mai napig ez működik, de itt nálunk pusztító következményekkel járt. Ugyanis ez a rendszer arra szolgál, hogy sima bizalmatlansági szavazással ne lehessen kormányt buktatni. Csak úgy, hogy a szavazás egyben szavazás egy új miniszterelnökjelölt programjáról is. Az intézményt élesben a szocialisták működtették, kétszer is, így cserélték le Medgyessy Pétert Gyurcsányra, aztán Gyurcsány lemondása után ezen a módon jutott kormányra Bajnai Gordon.

Mi a baj ezzel? Az, hogy hacsak nem a többséget birtokló kormánypárt használja fel ezt miniszterelnök-cserére, egy adott politikai konstellációban gyakorlatilag leválthatatlanná teszi a kormányt. Emiatt nem ingott meg Antall kormánya a Kalasnyikov-botrány kapcsán. Ezért maradt hatalomban Horn Gyula, amikor a hatályos törvények szerint átvilágították, és karhatalmi múltja miatt törvény kötelezte volna a lemondásra. Ezért maradt továbbra is hatalomban, amikor kirobban a Tocsik-ügy. Medgyessy D-209-es ügye, Gyurcsány őszödi beszéde már szinte szóra sem érdemes. Ez vezette oda Orbánt, hogy tulajdonképpen bármit megtehet. Ez a magyar választópolgárt politikai passzivitásba szorította: a hatalom bármit megtehet, nem váltható le, maximum négyévente. Ami ebből következik: minek politizálni, úgysincs hatása. Maximum elmegyek választani. Maximum.

Ha bukhattak volna itt meg miniszterelnökök és kormányok ciklus közepén, fel sem emelkedhettek volna “karizmatikus” vezetők. Mert meglett volna az a társadalmi tapasztalat, hogy nem egy megfoghatatlan isteni akarat ülteti a nyakunkra leválthatatlanul a vezetőket.

A rendszert áldoztuk fel egyes személyek hatalmáért, ahelyett, hogy a személyes hatalmi ambíciókat rendeltük volna a rendszer alá.

A politikai kultúra, és közbeszéd tudatos rombolása is hamar elkezdődött: Csurka határátlépései az antiszemitizmus irányába, Torgyán populista kalandorságai önmagukban nem lettek volna tragikusak, de csak akkor nem, ha a magukat mindig a centrumba definiáló aktuális kormányerők (téves) politikai számításból nem hunytak volna szemet mindezek felett. Ha a demokratikus kormányok, politikusok pártérdekeken átívelve, egységesen mondtak volna megálljt az ilyesfajta stílusnak, mindez nem vált volna szalonképessé, s nem nyitott volna utat a későbbi rombolásnak.

A III. köztársaság alapítóinak ősbűne még a párttörvény: egyfelől finanszírozási oldalról. Populista megfontolásból olyan alacsonyra szabták a legális párttámogatásokat, hogy minden párt egységesen kénytelen volt összefonódni az alvilággal. Ennek a mélye az olajszőkítés volt, de akkor alapozódott meg az a korrupt szövevény, ami szétrágta a köztársaság erkölcsi alapjait.

A párttörvény másik fogyatékossága, hogy nincs valós kontroll a pártok működési struktúrája felett. Orbán egyeduralmat vezetett be pártjában, vezérelvű volt a Fidesz már 1993 óta. Jelenleg a Fidesz belső szabályzata például semmi beleszólást nem enged a tagságnak a helyi jelöltek kiválasztásába sem.

Ezt a kommunizmus idején úgy hívták, hogy demokratikus centralizmus. A baj ezzel az, hogy hatalomra kerülés esetén nagy a kísértés, hogy a teljhatalmába belebódult pártvezér az országot is ilyen módon szervezze át. És lőn.

Folytathatnám a felsorolást, de mindezzel itt és most csak annyit akartam érzékeltetni, hogy sok-sok konkrét feladat van, aminek azonnali kijavítása létfontosságú, ha nem akarjuk, hogy egy új köztársaság ugyanígy szétrohadjon, mint a mi 89-90-es Harmadik Köztársaságunk.

Tehát a Koalíció előtt olyan sok és komoly feladat áll, hogy túlzás nélkül mondhatjuk, történelmi a felelősségük.

Oda kell állni!

Bárki is nyerje meg a második fordulót, a többi párt vezetőjének azonnal és demonstratívan be kell állni mögé, tessék addig tanulmányozni azokat a felemelő pillanatokat, amikor például Reagan maradt alul Forddal szemben 1976-ban. A nem sokkal előtte még keményen csatázó Reagan a szavazás után szép, megható és nagyon szuggesztív beszédben állt Ford mellé, s nevezte a győztest az ő elnökjelöltjének. Végig is csinálta vele a kampányt, kibeszélés nélkül. De friss példa a Joe Biden-Kamala Harris páros. A történet hasonló, de annyiban más, hogy Fordékkal ellenben Bidenék megnyerték a választást. Azt is tudjuk, hogy Harris nem beszél ki, most sem. Megvannak a felvételek az interneten. Aki ért angolul, annak különleges élmény. Érdemes lenne feliratozni, lehet, meg is teszem.

Tehát mi a teendő most? Kemény tíz nap következik, lesz még itt adok-kapok. De ha utána, a második forduló után a vesztesek demonstratívan, egy színpadon (nem külön-külön eredményvárókról üzengetve) felállnak a győztes mellé, saját jelöltjükként hitet tesznek mellette, akkor annak felmérhetetlen hatása lesz: a jobb sorsra érdemes magyar választó olyat lát, ami katartikus. Látja feltámadni a demokráciát. Mert az a politikusi gárda, az a koalíció, amely egy ilyen pillanattal minden szónál ékesebben demonstrálja, hogy tudják, mikor van itt a küzdelem és mikor a közös fellépés ideje, nemcsak ezt az üzenetet küldi el a választóknak. Hanem azt is, hogy érdemes bízni bennük, azt is, hogy a “magyar” nem fosztóképző többé. Ez lehet az a pillanat, amikor sok bizonytalant sikerülhet a Koalíció mellé állítani. Ez a pillanat csak egyszer lesz, nem lenne okos dolog elszalasztani.

Árnyékkormányt!

És itt még nincs vége. A nyertes vezetésével egy héten belül árnyékkormányt kell alakítani. S ezzel a testülettel folyamatosan jelen lenni a politikai térben. Az árnyékminisztereknek minden szakterületüket illető kérdésben kompetensen kell megnyilvánulni. Egyszerűbben fogalmazva: egy pillanatra sem kiengedni a kezükből a közbeszéd tematizálását.

Mindez minden kampányszlogennél ékesebben bizonyítaná a Koalíció kormányképességét.

Mindehhez fegyelem kell, elhivatottság, kreativitás. Most nagy bennük a bizalom, ami még fokozható. Kár lenne elpuskázni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András a lengyelországi orosz drónokról: Nem egy NATO-orosz háború kezdetét látjuk éppen, de goromba provokáció, ami történik
A szakértő szerint az oroszok „harccal történő felderítést” végeznek. A céljuk a NATO válaszkészségének felmérése és politikai feszültségkeltés lehet.


Rácz András Oroszország-szakértő szerint nem egy NATO elleni orosz támadás kezdődött el akkor, amikor orosz drónok hatoltak be Lengyelország légterébe, majd azokat a lengyel hadsereg lelőtte. A szakértő a Facebook-oldalán osztotta meg a véleményét az esetről.

Azt írta: az orosz hadsereg jelenleg nem hajt végre semmilyen szokatlan műveletet, nem közelítik meg a NATO határait, és rakétahordozó bombázóikat sem vetik be.

„Nem egy NATO-orosz háború kezdetét látjuk éppen, nincs tehát ok pánikra. Ezzel együtt goromba provokáció, ami történik”

– fogalmazott Rácz.

Szerinte az is világos, hogy az orosz drónok berepülése szándékos volt. Korábban előfordult már, hogy egy-egy drón technikai hiba miatt sértette meg a lengyel vagy a litván légteret, vagy eltért a pályájáról a légvédelem tüze miatt. Most viszont egy több drónnal végrehajtott, mély behatolás történt – ez más lépték.

A szakértő szerint az orosz fél azt teszteli, mennyire képes a NATO megvédeni a saját légterét. Ezt az orosz katonai szlengben „razvedka bojem”-nek nevezik, vagyis harccal történő felderítésnek.

„Harcérintkezést provokálnak ki – jelen esetben drónokkal –, és azt vizsgálják, milyen reakciót ad a lengyel haderő, milyen reakciót ad a NATO”

– írta Rácz.

Szerinte az incidens akár a szeptember 12–18. között zajló orosz–fehérorosz Zapad–2025 hadgyakorlathoz is köthető. A litván, lett és ukrán hírszerzés is arra számít, hogy az orosz fél információs eszközökkel próbálja majd veszélyesebbnek láttatni a gyakorlatot, mint amilyen az valójában.

Rácz András szerint az oroszok célja lehetett az is, hogy éket verjenek Karol Nawrocki lengyel elnök és Donald Tusk miniszterelnök közé. Ha ez volt a terv, akkor úgy tűnik, nem sikerült: a két politikus – bár eltérő politikai oldalon állnak – együtt reagált a támadásra. A hosszabb távú következmények viszont még nem ismertek.

A mostani eset hatására Rácz szerint felgyorsulhatnak a megbeszélések arról, hogy a NATO-tagállamok kiterjesszék a légvédelmüket az Ukrajnával szomszédos megyékre is. Ez leginkább a Lengyelországgal és Romániával határos területeket érintené. Kárpátalját kevésbé, mert ha a többi térséget lefedi a légvédelem, onnan már nem valószínű, hogy bármi átrepülne – véli a szakértő.

Rácz András figyelmeztetett arra is, hogy a drónok roncsai, illetve a lehulló repeszek a földet érés után is veszélyt jelenthetnek.

„Nemcsak azért, mert akár az üzemanyag maradványai, akár a robbanótöltet (ha volt rajtuk) fel tudnak robbanni. Előfordul az is, hogy az oroszok robbanócsapdákat helyeznek a drónokba, azzal a céllal, hogy a földet ért gépeket megvizsgáló tűzszerészeket megöljék”

– tette hozzá Rácz András.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője
A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.


Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt
A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.


Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina a Charlie Kirk elleni merényletről: Ez az indulat, ez a gyűlölet itt van Magyarországon is
A humoristát nagyon megrázta a konzervatív aktivista szerdai halála. Kirköt egy egyetemi közönségtalálkozó közben lőtték nyakon, esélye sem volt a túlélésre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 12.



„Végtelenül megrázott Charlie Kirk halála” – írja péntek reggeli posztja elején Pottyondy Edina. A jobboldali influenszert szerdán lőtte le egy eddig ismeretlen merénylő. Kirk éppen a Utah Valley Egyetemen tartott közönségtalálkozót, amikor nem sokkal dél után nyakon lőtték. A 31 éves konzervatív aktivista nem élte túl a merényletet.

„Talán azért, mert politikai tartalmakat gyártó influenszer volt. Talán azért, mert miközben nagyjából semmiben sem értettem vele egyet, a gondolatait kifejezetten kulturált módon adta elő. Talán azért, mert kétgyermekes apuka volt. Talán azért, mert alig 31 éves. Vagy azért, mert az infernális gonoszság, ami a halálát okozta, valószínűleg liberális irányból érkezett” - olvasható a humorista bejegyzésében.

„Az, hogy a közélet hova süllyedt az elmúlt évtizedekben, nyilván sokak felelőssége. Lehet joggal mutogatni a szélsőjobbra, a szélsőbalra, Finkelsteinre, a woke radikalizmusra. Lehet hibáztatni a hagyományos médiát, az algoritmusokat, az influenszereket, a társadalom mentális állapotát, a szociális igazságtalanságokat. Lehet vádolni a korszellemet, a kapitalizmust, a Covid-lezárásokat, a jogrendszert. És mindegyikben akad is némi igazság” - tette hozzá az influenszer, aki ezután a megosztottságról ír.

„Ez a szélsőséges megosztottság, amit a politika és a kultúra közösen zúdít az emberre, az az elképesztő indulat, ami világszerte forrong, számtalan tényezőből ered. Aki tényleg szembe akar nézni a valósággal, felteszi magának a kérdést, hogy a felelősség mennyire terheli a saját politikai közösségét”

– írja Pottyondy Edina, aki ezután a közelmúlt eseményeit is felidézi.

„Az elmúlt években egyre több politikai merényletet követtek el Amerikában. Meglőtték Trumpot. Minnesotában két demokrata törvényhozót és feleségeiket lőttek le, az egyik házaspár meghalt. A Képviselőház elnökének férjét kalapáccsal próbálták szétverni, megöltek egy vállalatigazgatót, és most Charlie Kirköt is.”

Pottondy szerint a Kirk halálához vezető indulat hazánkban is jelen van.

„Ne legyen kétségünk: ez az indulat, ez a gyűlölet itt van Magyarországon is, és egész Európában.

A Ficot megtámadó elmebeteg, a Budapesten garázdálkodó antifák, a Budah*ázy-galeri, vagy éppen az ellenzéki kritikust megtámadó propagandista mind ugyanannak a forrongó erőszaknak a jelei. Nem az a megoldás, hogy egyre hangosabban üvöltjük, hogy a másik a hibás. Ha egyáltalán lehetséges a változás, az csak úgy valósulhat meg, ha jobbak, türelmesebbek, nagyvonalúbbak leszünk, mint a tegnapi önmagunk. Különben a pokolra fogunk jutni mindannyian, még mielőtt meghalnánk.”

„Nyugodjon békében Charlie Kirk! És szégyellje magát mindenki, aki a halálán örömködik. És azok is, akik ezt a tragédiát is arra használják, hogy még több gyűlöletet, még több indulatot öntsenek a világra” – zárja a posztot Pottyondy Edina.


Link másolása
KÖVESS MINKET: