„Elégtételt kaptam” – megverte Filemon Mihályt, de a híres lombkoronasétányon sosem járt Nyírmártonfalva régi-új polgármestere

Nem csitul a botrány, ami az orgiázó meleg plébános, Bese Gergő lebukásával indult: a kormánypárti ex-papról most a Redditen kezdtek történetek terjedni, amiket állítólagos volt diákjai osztottak meg.

– állítja egy névtelen redditező, hozzátéve, hogy középiskolásként földrajzot tanított neki Bese, illetve az iskolájában a fiúkollégium igazgatója volt. Állítása szerint Bese a diákoktól azt kérte, jelentsenek neki arról, „hogy a többi diáktárs milyen rosszaságon töri a fejét, mennyire kedvelik Gergőt”, majd a vizsgálat végén tudomása szerint „»lefokozták« általános iskolai földrajz tanárrá”.

A történetet innen egy másik reddites folytatja, ezt állítva:

A hozzászólók között rengetegen írják, hogy azt tapasztalták, Bese manipulálta a diákokat, kijátszotta őket egymás ellen, illetve visszaélt a belé vetett bizalommal. Egy hozzászóló szerint Bese miatt rúgták ki őt az iskolájából:

A több mint 220 hozzászólás között rengeteg vádat fogalmaztak meg, ezek az adminisztratív csalásoktól a bizalommal való visszaélésen át az ittas vezetésig terjednek. A leghosszabban az első poszt szerzője ír, ő így jellemzi Besét:

Orbán Viktor új gazdaságpolitikát hirdetett meg Kötcsén, aminek lényege szerinte a gazdasági semlegesség, vagyis az, hogy semelyik blokk mögé nem szabad beállni. A miniszterelnök arról is beszélt, hogy duplázni kell a gyerekek után járó adókedvezményt, a gazdasági növekedést pedig 2025-ben 3-5% közé kell feltolni. „3-5 százalék közötti növekedést szeretnénk kipréselni, kiszuszakolni a magyar gazdaságból, ez nem lehetetlen alapvetően” - fogalmazott.

Mindeközben a költségvetés soha nem látott mértékű hiányt produkált augusztusban, a KSH adatai legfrissebb adatai pedig azt mutatják, hogy az akkumulátor, szárazelem gyártás volumene 31 százalékkal esett vissza júniusban az egy évvel korábbi adatokhoz képest. Milyen helyzetben van a magyar gazdaság és mennyire reálisak Orbán Viktor célkitűzései? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákos volt jegybankelnökkel.

– Most a vas és az acél országa helyett az akkumulátorok országa lettünk vagy leszünk, de az elmúlt hónapok adatai alapján úgy tűnik, és ez azért rejt magában némi kockázatot.

– Ami az elektromos autózás egészét illeti, most valóban olyan szakaszban vagyunk, amikor a korábbi nagyon gyors, szinte exponenciális növekedés átváltott egy tartósnak tűnő, bár lehet, hogy átmeneti stagnálásba. Viszont ami a magyar ügyet illeti, az sajnos úgy néz ki, hogy

Az utóbbit könnyebb megmagyarázni. Ha alapvetően koreai és kínai cégek óriási pénzeket beleölnek az a magyarországi jelenlétükbe, de aztán a kapacitásuk nincsen kihasználva, az nyilván azt is jelenti, hogy az idecsábításukhoz fűzött remények nem válnak be. Márpedig itt nagyon sok támogatást kaptak, pénzbelit is akár, bár nem tudjuk a részleteket, de az biztos, hogy sok tíz- és százmilliárd forintos infrastruktúra-fejlesztést ajánlott fel a kormány. Azt kommunikálják, mintha a befogadó település kapna pénzt, de a napnál világosabb, hogy azok a közműkapacitások, utak, elektromos hálózatok nem a környékbeli lakókat szolgálják, hanem a potenciális gigaberuházást. De ha a gigaberuházás leáll vagy töredék kapacitással működik, akkor az nagyrészt kidobott pénz. Ha viszont mégis nekilódulnának a hatalmas projektek, nem lenne hozzájuk magyar munkaerő, sem víz, sem energia, és ezek behozatala, előteremtése hatalmas anyagi terhet róna a magyar társadalomra.

– Ön szerint tehát itt ülünk egy csapda közepén?

– Ez valóban óriási csapda, és ebbe belesétált a magyar kormányzat olyan lépésekkel, amelyek egyenként nem voltak teljesen hibásak, csak félig. Mert eleve kialakult Magyarországon az autóipari függés, amivel valamit kezdeni kellett. Én most úgy is beszélhetek, mint az a korábbi ipari és kereskedelmi miniszter, aki sokat dolgozott azon, hogy Magyarországra kerüljenek jelentős autóipari beruházók. Ezeknek az értékláncában részt venni alapvetően jó dolog, és

E vonatkozásban vannak elmaradások, de a trend nem rossz. Például az Audinak nem csupán összeszerelő üzeme van Magyarországon, hanem kutatása is, a Győri Egyetemmel való kapcsolata példaszerű. Mindezt elmondva látni kell, hogy a német érdekeket figyelembe vevő (mások szerint azokat kiszolgáló) gazdaságpolitikából nem következik egyenesen, hogy az idővel bekövetkező technológiai váltáskor az elektromos autózásnak azt a komponensét kellene kiválasztani, amelyben a legkevesebb komparatív előnyünk van. A komparatív előnyök tana nagyon egyszerűen azt mondja, azt kell csinálni, amihez az ember ért, amihez megvannak vagy megteremthetők az adottságok. Magyarországon az adottságok többé-kevésbé megvannak a járműiparhoz, és megteremthetők lennének például a járműipar és más iparok információ-technológiai igényei kiszolgálásához.

Na most, az kevésbé van kitéve a konjunkturális hullámzásoknak, mert valamilyen formában mindig szükség lesz információfeldolgozásra, informatikai kutatásra, alkalmazásra és fejlesztésre.

– Ráadásul jóval kisebb a nyersanyagigénye.

– És nagyobb az agyigénye. Ezzel szemben az akkumulátortechnológiánál eleve van egy technológiai kockázat. Senki sem tudja, pontosan mi lesz három év múlva, vagy akár három hónap múlva. De még ha nem lenne ilyen kockázat, és ugyanazt a technológiát alkalmaznák évtizedekig, a magyar nemzetgazdaságra nézve ezek a technológiák akkor is sok kockázatot hordoznak, viszont az előnyök óriási hányada a gyár tulajdonosát gazdagítja. Azt én értem, hogy a kínaiaknak és a koreaiaknak érdekükben áll jelen lenni egy ilyen nagy piacon, és örülnek, hogy találtak valakit, aki hajlandó az infrastruktúrát kiépíteni az Európai Unión belül. De visszatérve az alapkérdésre,

Ne kerülgessük: az akkumulátorgyártás inkább vegyipari és gépipari tevékenység, nem túl igényes, nem túl nagy hozzáadott értékű eljárás.

– Úgy tűnik, hogy elsősorban egy erős politikai akarat áll emögött. És ez a fajta akarás nyilvánult meg Orbán Viktor Kötcsén előadott beszédében is, amikor azt mondta, hogy „szeretné kipréselni” a gazdaságból a 3-5 százalékos növekedést. Úgy tűnik, továbbra is kitart a magyar kormány a magas nyomású gazdaság koncepciója mellett.

– Sajnos valóban úgy néz ki, hogy hiába változnak a feltételek, hiába telik az idő és tár fel egyre többet a kockázatokból, a magyar miniszterelnök ragaszkodik az eddigi úthoz, holott annak a buktatói eddig is tisztán látszottak.

Meglepő, hogy ragaszkodik ehhez a koncepcióhoz. Meglepő az is, hogy ragaszkodik az ezt terjesztő gazdasági vezetőkhöz, sőt megerősíti, dicséri őket. Pedig ez az út korábban is tudhatóan kockázatos volt, most pedig azt lehet kimutatni józan elemzéssel, hogy miután a pálya sikeres befutásához nálunk nincsenek meg a feltételek, az egész nem érhet jó véget. Én is, mint mások is, felfigyeltem erre a mondatra. Hozzáteszem, ezt a deklarációt nem a magyar parlament nyilvánossága előtt tette meg a magyar kormányfő. Ott rá lehet kérdezni, hozzá lehet szólni, szembesíteni lehet az eddigi eredményekkel. Ez a mondat egy kúriának a kertjében, egy magánrendezvényen hangzott el. Nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb hely és forma a nemzeti ügyek megbeszélésére. De elhangzott, és valóban rossz emlékeket idéz, hogy

Ez az ok lehet akár egy közelgő választás, hogy jól felfűtse a gazdaság motorját. De az a motor le is éghet, ha túl van pörgetve, és utána füst lesz, és anyagi kár, amit az utasok fognak megfizetni.

– Most, ahogy így beszélt, erről nekem beugrott a néhai Magyar Szocialista Munkáspárt 13. kongresszusa, ahol valami nagyon hasonló hibát követtek el. Ugye akkor fűtötték fel úgy a magyar gazdaságot, aminek a következménye végül is 1988-89-90 lett, legalábbis gazdasági vonalon.

– Sajnos a hosszú memóriának az a hátránya, hogy az ember fel tudja idézni a hasonló eseteket, és lehet látni, hogy bár a világ változik, néhány alapösszefüggés nem.

Az erőltetett növekedésnek óriási az irodalma. Az ötvenes évekről meg az említett esetről Kornai János és mások munkássága bemutatta, hogy melyek lesznek az elkerülhetetlen következmények. Tervgazdaságban a következmény áruhiány, pénzgazdasági keretek között pedig inflációs nyomás. Ez a mostani szituációnk. Tavaly Európa-rekorder volt Magyarország a pénzromlás ütemében, és sajnálatos módon most is látni, hogy a gazdaságunkban nem szűnt meg az infláció. Amit a miniszterelnöki deklaráció üzen, az lefordítható arra, hogy őt nem érdeklik az egyensúlyi viszonyok.

Sőt talán még az is ott lehet a gondolkodásban hátul, hogy a vártnál nagyobb infláció, bár kellemetlen a polgároknak, és ezért majd ki kell nekik magyarázni a dolgot, viszont kellemes a büdzsének, amely a megnőtt fogyasztói árak után magasabb bevételre tesz szert.

– Korábban említette, hogy a magyar gazdaságpolitika a német érdekeket figyelembe veszi. Orbán Viktor, amikor gazdasági semlegességről beszélt, nem lehet, hogy ez egy racionális kiigazítási igény arra, hogy többpólusú, többfókuszú gazdasági spektrumot építsen ki az ország?

– Az egyik értelmezése ennek a miniszterelnöki eszmefuttatásnak, hogy egyszerűen megideologizálja azt, amit csinál. Ha a Távol-Keletről vagy az arab világból vesz fel kölcsönt, akkor nem azt mondja, hogy szükségem van a pénzre, és máshol már nem nagyon állnak velem szóba, hanem meghirdeti azt, hogy ki kell egyensúlyozni a forrásokhoz jutást. Ha viszont stratégiai elemzésként kívánnánk értelmezi annak meghirdetését, hogy a magyar gazdaság a Kelet és Nyugat között valamilyen híd legyen - nos, erről azt gondolom, hogy 40-50 évvel ezelőtt még elképzelhetőnek, sőt progresszívnek számító gondolat lett volna, a késő-kádári korban. De a 2020-as években nem reális. Mi több, abszurd a mostani geopolitikai, világgazdasági blokkosodás idején.

Sajnos azonban, ami a magyar finanszírozást illeti, itt azért már sokkal több van, mint egy teória. Hiszen látjuk a kínai hitelfelvételeket. Holott időközben az európai tagországok gondosan mérlegelve a nemzeti érdekeiket, a baltiaktól Olaszországig, mára felismerték a kínai szándékok árnyoldalait, és azt is, hogy ebben a posztglobalizációs időszakban blokkok kerülnek egymással szemben. Akkor pedig választani kell. Ezen blokkok egyike az Európai Unió, több mint 440 millió fogyasztóval, olyan gazdasági erővel, amelyhez mérhető csupán még kettő van a világon: az Egyesült Államok és Kína. Ezek közül az egyik szövetséges, a másik pedig nem. A nem szövetséges blokkhoz való kötődés irreális, és nem szolgálja a nemzeti érdeket.

– Szintén az elmúlt hetek fejleménye, hogy mind a kormány, mind az ellenzék vezető ereje is belement egy számháborúba a minimálbér-emelést illetően. Magyar Péter egyenesen azt írta, hogy a következő ciklus végére egymillió forintos minimálbért akarnak elérni. Mennyiben értelmezhetők ezek az ígérgetések?

– Az a baj, hogy jelenleg is, és ezt a beszélgetésünkben érintettük már, állami támogatással olyan munkahelyek teremtődnek Magyarországon tízezrével, amelyek nem igényelnek túl magas képzettséget, és ezért nem fognak, de nem is tudnak sokat fizetni. Azt tapasztalom, hogy amikor szóba jön a magyar bérszint, a politika hirtelen elfelejtkezik a versenyképességről. Elfeledkezik arról, hogy a munkabér a termelőnek költségtényező. Elfeledkezik arról is, hogy

így a költségviszonyokat nem rontja, hanem feljavítja. De most nem mondom végig azokat a versenyképességi tényezőket, melyekben Magyarország az elmúlt években visszaesett. A jegybankelnök volt olyan kedves, és a közgazdász vándorgyűlésen kivetítette, hogy az utóbbi néhány évben hány helyet esett vissza Magyarország nemzetközi összevetésben, miközben a térségi versenytársaink, Romániától Lengyelországig, előrébb kerültek. Ez az a háttér, amiben el kell helyezni azt a szituációt, hogy a politikus jól fizetett magyar embereket, persze szavazókat szeretne látni nagy számban. Ezt értem.

Szándék is kell hozzá, nyilvánvalóan, de az nem elég. Előbb Magyarországon érdemi, tartalmi vitákat kellene folytatni nagyon jelentős kérdésekről: milyen irányba menjen a magyar gazdaság? Mi legyen a magyar iparral? Mire van adottsága Magyarországnak? Hol van komparatív előnye, és hol nincs? Mit kell azonnal abbahagyni, és mi az a terület, ahol minél előbb el kellene kezdeni a fejlesztést? Nem gondolom, hogy a kötelező minimálbérszint az archimédeszi pont, amelyen keresztül ki lehet húzni a magyar gazdaságot. Már csak azért sem, mert akár beugrik az olvasónak, akár nem, a kötelező minimálbér egyben tiltás is: a hatóság megtiltja, hogy e meghatározott bérszint alatt a munkaadó a munkavállalóval legálisan szerződjön. Miközben az alapkérdés nem ez. Hanem az, hogy miként lehet termelékenyebbé tenni a magyar munkást, hatékonyabbá a magyar munkahelyet és a magyar államot, és mindezt egyszerre.

Kevés dolog lehet meglepőbb annál, mint amikor valaki számára kiderül, hogy az autóját hivatalból kivonták a forgalomból. Olvasónk ezt augusztus végén tudta meg, amikor a kötelező biztosítást nyújtó biztosítótól levelet kapott arról, hogy a biztosítását szeptembertől felfüggesztik.

„Először azt hittem, valami tévedés. Azonnal felmenten az ügyfélkapun keresztül is elérhető gépjárműnyilvántartásba, és döbbentem láttam, hogy a kocsi tényleg nincs forgalomban. Már január eleje óta” – írja budapesti olvasónk.

Azért is lepődött meg nagyon, mert a céges autó áprilisban gond nélkül átment a műszaki vizsgán, előtte két hónappal pedig a casco és a kötelező biztosítását is simán meghosszabbították.

Nem szólt a lízingcég sem, pedig olvasónk csak üzembentartója a járműnek, és joggal feltételezte, hogyha kivonják a kocsit a forgalomból, a tulajdonost, vagyis a lízingcéget is értesítik róla.

„A következő kérdés az volt, hogy mi történhetett? Mivel újonnan vásárolt autóról van szó, az, hogy esetleg lopott, kizárható. Esetleg elmaradt a gépjármű-adó befizetése? Hol lehet ezt kideríteni?” - morfondírozott olvasónk. Megnézte a NAV nyilvántartást, ott azonban a cégnek adó túlfizetése volt, nem pedig hiánya. Belépett a cégkapura is, hátha az ottani levelekben valamilyen nyomra akad.

Csakhogy a cégkapun nem sok mindent talált, az oda érkező leveleket ugyanis 30 napon belül a rendszer automatikusan törli, hacsak nem helyezi valaki tartós tárba. Van ugyan egy rész, ahol a meghiúsolási értesítések vannak, amik arról szólnak, hogy valaki küldött egy levelet, de azt senki sem látta, azonban még ezek is törlődnek egy idő után. Konkrétan február előttről egyet sem talált a fiókban.

Mivel a cégkaput főként a könyvelője kezeli, beszélt vele is, ő azonban szintén nem tudta megmondani, mi történhetett.

A gépjárműnyilvántartással kapcsolatos kérdéseknek a kormányablakokban lehet utána járni. Olvasónk foglalt tehát egy időpontot, de szabad helyet csak az egyik Budapest-környéki agglomerációs településen talált a következő hétre. Mikor odaért, nagyon kedvesek voltak, segíteni azonban nem sokat tudtak. Annyit mondtak, hogy valamilyen bírságról van szó, ez egyértelműen kiderül a rendszerből, de a teljes aktára csak abban a kormányablakban látnak rá, ahová az autó a forgalmija szerint tartozik.

Így jött még egy út, immár időpontfoglalás nélkül, próba-szerencse alapon az illetékes kerületi kormányhivatalba. Ott aztán fény derült a rejtélyre: egy előző nyári gyorshajtási bírság miatt vonták ki a kocsit a forgalomból.

„Konkrétan egy 30 ezer forintos bírság befizetése maradt el, azért, mert erről is csak a cégkapura küldött a rendőrség értesítést. Bár senki sem látta, öt nappal később kézbesítettnek minősítették a levelet (mintha csak egy ajánlott levél lett volna), 30 nappal később pedig törlődött az egész. Ahogy a kormányhivatal fizetési felszólítása, majd az a határozat is, amivel kivonták a kocsit a forgalomból. Az egésznek semmi nyoma nem maradt” – írja olvasónk.

Ehelyett az autót kivonták, a vezetője pedig csak a szerencsének köszönhette, hogy nem valamelyik határátkelőn, vagy egy rendőrségi ellenőrzésen derült ki, hogy már nem is közlekedhet vele. Mert ilyen esetben ott helyben levetetik a rendszámot.

„A dolog happy enddel végződött, a rendőrségi ügyiratszám és a rendszám alapján online azonnal befizethettem a 30 ezer forintot, és negyed óra múlva a kocsit vissza is helyezték a forgalomba, méghozzá a biztosító tájékoztatása szerint visszamenőlegesen. Hogy hibáztam-e? Nem kérdés. A cégkapus levelekről ugyanis e-mailt is küldenek, és ide egy olyan e-mail cím volt beállítva, amit szinte sohasem néztem. De akkor is elgondolkodtató, hogy történhet meg mindez 2024-ben Magyarországon?” – teszi fel a kérdést olvasónk.

És bár a digitális ügyintézés csodás dolog, mi azt sem értjük, hogy az ennyire fontos olvasatlan leveleket miért nem küldi ki az állam papír-formában is? Ahogy az is egy kérdés, hogy egy 30 ezer forintos gyorshajtási bírság miért vezet automatikusan a legsúlyosabb szankcióhoz, a kocsi forgalomból történő kivonásához, előbb miért nem próbálja meg például a NAV inkasszóval behajtani a pénzt? Megannyi megválaszolatlan kérdés.

Augusztus utolsó péntekén, vagyis a tanév kezdete előtt mindössze egyetlen munkanappal derült ki, hogy a kormányhivatal Iványi Gáborék szegedi iskolájának működési engedélyét is visszavonta. Ezzel 150 gyerek sorsa vált bizonytalanná, akiknek szó szerint az utolsó percekben kellett új intézményt keresni. Arra voltunk kíváncsiak, mi történt az azóta eltelt két hétben, ki hogyan tudta megoldani a nem mindennapi kihívást.

Noéminek 3 autista gyereke van, akik 12, 9 és 7 évesek. Mindannyian a szegedi Wesley-be jártak, ehelyett három alternatívát ajánlott fel számukra a kormányhivatal. Ezek közül az egyik intézményről kiderült, hogy egyáltalán nem tud integrálni autistákat, a másik két helyen pedig kijelentették, hogy csak a körzet szerint hozzájuk tartozókat fogadják.

Végül ismerősi ajánlásra találtak rá egy többségi iskolára Bordányban, ahol az igazgató nagyon készséges volt, és át is vette a három gyereket. Távolságban ez nagyjából ugyanolyan messze van tőlük, az osztálylétszámok viszont már annál jobban eltérnek a korábbitól.

Ez a létszám Noémi szerint nagyon lefárasztja a gyerekeket, sokkal kevésbé tudnak koncentrálni. A tanárok figyelméből is csak az eddigi töredéke jut rájuk: a Wesley-ben a főbb tantárgyaknál mindig ketten voltak egyszerre a gyerekekkel, egy pedagógus, illetve egy asszisztens, most viszont a 28-29 diákra egyetlen tanár jut.

Emellett az alaphangzavar is jóval nagyobb, a ricsaj pedig nagyon rossz hatással van az autistákra. A történtek az egyik gyereknél olyan autisztikus tüneteket is előhoztak, amelyeket eddig soha nem produkált.

„Ha időben fel tudjuk készíteni őket a változásra, sokkal könnyebben fogadnak akár egy ilyen helyzetet is. Most viszont erre esély sem volt” – magyarázza, hozzátéve: külön nehézséget okoz az a két gyerekénél is jellemző tünet, hogy szó szerint értelmeznek dolgokat. Ennek fényében kellene megmagyáznia nekik, hogy „nincsen iskola, mert bezárták”, miközben az épület továbbra is ott van, a kapun be lehet menni.

A legnagyobb gyerek a délutáni csoportos foglalkozásokon, felzárkóztatáson se tud részt venni, mert a két kisebbet Noéminek haza kell vinnie, és nem tudja kire hagyni őket, amíg visszamegy a nagyért, hiszen a férje ekkor még dolgozik.

„Nagyon bízom benne, hogy újra kinyit a Wesley, mert a gyerekek ott vannak biztonságban, ott működik az integráció és a differenciált oktatás. A gyerekeink jövője függ ettől, hiszen Szegeden és környékén nincs másik, autistákat integráló gimnázium” – mondja elcsukló hangon Noémi.

Anna (nevét kérésére megváltoztattuk) gyereke szintén autista, az értelme viszont nem sérült, szakvéleményében az szerepel, hogy integrált intézményt javasolnak számára. Már az óvodás éveit is a szegedi Wesley-ben töltötte, jól megszokta a környezetet, most kezdte volna a első osztályt az iskolában.

Miután eldőlt, hogy erre nem kerülhet sor, édesanyja írásban felkereste mind a négy általános iskolát, amelyet ajánlottak, de az összes helyről elutasító határozatot kapott. Ezután felhívta a szegedi tankerületet és jelezte, hogy mindenhol visszautasították a jelentkezését.

Nem sokkal később jelezték neki, hogy az eredeti listán nem szereplő Szegedi Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Óvoda és Általános Iskola átveszi a gyerekét. Ráadásul nemcsak őt, hanem több mint 20 iskolatársát is.

„A munkafüzetek és tankönyvek nagy része olyan, amit a gyerekem már egy évvel ezelőtt is tudott. Attól félek, hogy teljesen le fog maradni, amivel elvágják őt a továbbtanulás lehetőségétől is” – mondja Anna.

Szerinte a Wesley pont ideális átmenetet jelentett a hagyományos iskolák, valamint a Bárczihoz hasonló, súlyosabb állapotú gyerekekre specializálódott intézmények között.

„Mindenki megkapta a megfelelő fejlesztést, aminek köszönhetően a saját maguk számára kényelmes tempóban tudtak haladni. A Bárcziban sajnos nem tudnak így differenciálni egy osztályon belül.”

Bár a kezdeti, 16 fős osztálylétszámot a második hétre kettébontották, Anna így is attól tart, hogy a tanulásban akadályozott tanrend miatt a Wesley-ből átvett gyerekek sokkal nagyobb hátrányba fognak kerülni, mintha maradhattak volna az eredeti iskolájukban.

Anikó fia, Bálint első osztályosként került a Wesley-be, a Pedagógiai Szakszolgálat javasolta nekik az iskolát. Az elmúlt 10 évet ott töltötte, most kezdte volna a 11. évfolyamot. Édesanyja szerint bár nagyon nehezen ismerkedik, az évek során mégis egyre nőtt az önbizalma, mert rengeteg elfogadást és szeretetet kapott.

Egyetlen iskolát ajánlottak fel nekik, a Szegedi Eötvös József Gimnáziumot, ahol közölték, hogy ők nem fogadnak autistákat. Néhány nappal később viszont kaptak egy e-mailt, hogy másnap menjenek be egy átvétel előtti beszélgetésre, mivel mégis fogadják Bálintot. Így végül egy hét csúszással tudta megkezdeni a tanévet a tankerület által kijelölt iskolában, három osztálytársával együtt.

Szerencsére nem rakták őket össze más, nagy létszámú osztályokkal, négyen kaptak egy külön tantermet. Mivel mindannyian autisták, akik rosszul viselik a tömeget és a zsivajt, már ez is nagy könnyebbség volt.

Ugyanakkor egyelőre nincsenek állandó tanárok, szinte minden nap más jön be hozzájuk órát tartani. Hiányzik a biztos alap, ami eddig megvolt, és ami az autisták számára különösen fontos.

„Az iskola tényleg igyekszik megoldást találni, de így is teljesen bizonytalan vagyok, mi fog történni. Ez az egész nagyon nem jó a gyerekek számára, egy nehezen kialakult, családias légkörből szakították ki őket.”

(Címlapkép: az aHang és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt szeptember 6-i akciója, melynek során 150 üres székkel a 150 utcára tett gyerekre hívták fel a figyelmet.)