Egyszer csak tankokat láttak katonákkal, majd feléjük fordult az ágyú – menekülők történetei a határról
Csütörtök hajnalban indultam volna Londonból Kijevbe, amikor kitört a háború. Becsekkolás után közölték, hogy a repülőt törölték. Ekkor egy budapesti járatra ültem, onnan pedig autót kellett találni a határhoz. Egy Balaton mellett élő kárpátaljai pár vitt el Beregsurányba. A nagyszülőknél lévő gyerekeikért mentek.
A 18 és 60 év közötti férfiak ugyanis most nem hagyhatják el az országot. A gyerekeket a nagyszülők hozták át Magyarországra, majd ők visszamentek Ukrajnába.
A menekülthelyzet látványra nem olyan, mint a 2015-ös válság volt. Most alig vannak gyalogosok, a menekülők többsége autóval áll hosszú kilométeres sorokban a határoknál, és ahogy az érkezők mondják, ugyanez a helyzet a nagyobb városoknál is.
Akik kocsi nélkül mennek át a határon, azokért általában jönnek a rokonok, és egyre több erre szakosodott fuvaros is megjelent.
Rónai-Balázs Zoltán költő, író, az Országút folyóirat irodalmi szerkesztője a Magyar Széppróza Napjára utazott Ukrajnába. Azt mondja, a háború átírta a terveiket. Azt látták, hogy sokan útra keltek. A szerdán még majdnem üres beregszászi szállójuk csütörtökre benépesedett Kijev felől érkezőkkel. Szerinte ennek az is lehet az oka, hogy akik megkapták a behívóikat, így próbálják elkerülni, hogy ténylegesen be kelljen vonulniuk.
Nehéz időszakon van túl, semmi nem érdekli. Édesanyja szívrohamban halt meg nemrég. Anyja gyógyulásáért küzdve nem tudta fizetni a gyerektartást és megvonták tőle a láthatást.
Találkoztam egy magyar biztositási ügynökkel, aki Kijevben dolgozott. Azt mondta, még a háború kitörése, vagyis a csütörtök hajnali bombázás előtt indult el az ukrán fővárosból, de csak pénteken ért a magyar határhoz.
Egy Franciaországba tartó ukrán nő azt mesélte, hogy Kijev északi szélén éltek. Csütörtök reggel ágyúzásra ébredtek. Van egy laktanya és egy duzzasztógát a lakásuk közelében, elképzelhető, hogy azok voltak a célpontok.
A robbanásokat nagyon közelről hallották, az ablakok, a föld remegett. Vörös fényeket láttak, és összesen nyolc lövedék becsapódását számolták meg. Azt mondta, nagyon ijesztő volt. Azonnal kocsiba ültek, de nyugati irányba hatalmas volt a forgalom, csak észak felé tudtak elindulni.
Végül nem állították meg őket. Nagy kerülővel fordultak az útra, ami Magyarország felé vezetett.
Egy szerb férfi arról beszélt, hogy egész Kijev le van zárva, és vannak olyan hidak, amiket fel is robbantottak az ukránok, hogy hátráltassák a városba betörő orosz csapatokat. Szerinte kifelé lehet jönni, de bemenni már nem. Azt mondta, újságrói engedéllyel talán bejutok, ha oda készülök.
Szonja a lányával, az édesanyjával és angol barátjával hagyja el Ukrajnát. 40 órán át tartott az út Kharkivból. Egy éjszakára megálltak Kijevben, egy másikra Lvovban. Mindenhol hatalmas volt a forgalom. Volt, hogy 400 autót számoltak meg maguk előtt.
Azt remélik, nem örökre jöttek el, egyszer még visszamehetnek az otthonukba.