SZEMPONT
A Rovatból

„Egyik pillanatról a másikra elkap a sírás, és nem tudom abbahagyni" – kárpátaljaiak a háború első napjáról

Amit sokan még tegnapelőtt sem tudtak elképzelni, az tegnap bekövetkezett. Háborús hírekre ébredtek Kárpátalja lakosai is.


Vannak napok, melyekre az ember egész életében emlékszik, mit csinált akkor. Ilyen volt egy generációnak a Kennedy elleni merénylet, egy másiknak meg az 1987-es Nagy Havazás. És sajnos ilyen nap lesz minden Ukrajnában élő embernek 2022. február 24. napja. A nap, amikor Oroszország lerohanta keleti szomszédunkat. Pár nappal ezelőtt már egyszer megkérdeztem néhány kárpátaljait, milyen a közérzetük. Akkor legtöbben abban értettek egyet, hogy nem lesz háború. Nem értettem őket. Hiszen az egész világ látta, mi készül. Hogyan gondolhatják? Ma már sejtem, az életösztön mondatta velük. Nem akarták elhinni azt, ami tegnap bekövetkezett. Erről az első napról vallanak alanyaim.

János

– Otthon nyugalom van. A páromat, aki tanítónő, hazaküldték az iskolából a rendkívüli állapot miatt. Áttérnek online oktatásra. Kárpátalján csend van és nyugalom.

– Ebben a megváltozott helyzetben is otthon maradnak?

– Persze. Nincs otthon semmi gond. Inkább attól tartunk, hogy ukrán nacionalisták csinálnak valami provokációt. Minket, magyarokat nem szeretnek.

– De most marad kint, gondolom, mert katonaköteles.

– Igen, persze, maradok. Én voltam sorkatona.

Egy évet az orosz hadseregben húztam le, egy évet meg már az ukránban. Éppen akkor esett szét a Szovjetunió, és menet közben cseréltem egyenruhát. Meg kell mondjam, az oroszok rendesebbek voltak velünk, magyarokkal, mint az ukránok.

Ez '91-ben volt. Gondold meg, azóta a helyzet csak rosszabb lett. Mi, magyarok Ukrajnában inkább tőlük tartunk, mint az oroszoktól.

Szilárd

– Nálunk hál' istennek, nincsen háború. Nem hallani lövést, semmi efféle nincsen. A híradót folyamatosan nézem, egész nap. Délelőtt bent voltam a városban, láttam azért szokatlan dolgokat is.

Például az óriási felvásárlási láz, ami elkezdődött. Az emberek nagy mennyiségben vásárolják az alapélelmiszereket, sótól kezdve mindent. Tisztálkodószereket, nagy mennyiségben.

Nagyok a sorok a bevásárlóközpontokban, sok helyen már hiánycikk a só, hiánycikk néhány alapvető élelmiszer. Az árakat hirtelen megemelték, visszaélve a helyzettel. Megindult a spekuláció.

A becstelenebb kereskedők kihasználják az alkalmat. Egy ár van a pulton, és másik árat ütnek be a kasszán az embereknek.

Mondom, jártam a városban, sokat láttam, voltam bent a munkahelyemen is, onnan is hazaküldtek, azt mondták, nem kell bemennem, mivel hadiállapot van. Elvettem a ruhámat onnan, és hazaindultam. Útközben volt három vagy négy benzinkút, mindegyik dugig volt autókkal, óriási sorban álltak ott is a kocsik. A városközpontban az emberek tömegével állnak a banki automatáknál. A pénzüket veszik ki. Ahány automata, mind rengeteg ember veszi körül. Meg vannak ijedve az emberek.

Azt mondják most, hogy Facebookot ne olvassuk, mert ott dezinformáció terjed. Viszont a híradókat nézem, valóban folynak a harcok, Kijev és Odessza mellett is.

– Sokan vették a határ felé az irányt?

– Sokan. De inkább azok, akik nem szeretnének behívót kapni. Mivel megvan az általános mozgósítás, most már sok embernek kézbesítik ma és holnap a behívókat. Ez a 18 és a 60 közötti korosztályt jelenti. Viszont a fiatalabbak inkább úgy gondolják, hogy jobb ebben nem részt venni. A kocsik mennek a határ felé, látni, hogy arrafelé igyekeznek a legtöbben.

– Önt nem fenyegeti a veszély, hogy bevonuljon?

– Most örüljek, vagy ne örüljek? Én már hatvanöt vagyok. Én már nem vagyok hadköteles. Illetve nagyon nagy baj lenne, ha már rám is szükség lenne.

– Mit hallott a városban? Miről beszélnek az emberek?

– Az emberek össze-vissza beszélnek. Az emberek különbözőek. Van, aki csak magával foglalkozik most is, van, aki arra is gondol, hogy megvédje az országot, mert fel van háborodva. Van aki csak az áruját akarja eladni, hogy hasznot húzzon az egészből. Különben is, a többség csak a telefonját böngészi, onnan meg jönnek a hamis hírek, szóval nem is érdekes, mit beszélnek. Csak a kivárás megy. Hogy mi lesz holnap, mi lesz holnapután.

– Beszélgettem tegnapelőtt emberekkel, akik még akkor is azt mondták, hogy nem lesz itt semmi.

– Azok az emberek csak a Facebookon terjesztették ezeket, mert személyesen nekem senki sem mondta, hogy nem kell félnünk. De persze bíztak is az emberek abban, hogy csak megbeszélnek valamit, csak lesz valami megegyezés.

Erre azért nem számított senki sem. Ezt csak az tudta, aki elindította. Mindig az van előnyben, aki elsőnek üt, a mondás szerint is.

Megvárták a huszonharmadikát. Huszonharmadika a régi szovjet hadsereg napja. Kimondottan ezt választották ki a támadásra. Huszonharmadika után, huszonnegyedikén elkezdték.

– Ön hogyan értesült erről?

– Rögtön. Már reggel öt órakor. Akkor már sokan tudták. Nekem is ismerősök mondták, hogy már több helyen lőttek. Magam is meg voltam döbbenve, hogy mégis megtörtént. Reméltem, hogy lesz valami megegyezés, de hát úgy tűnik, hogy mások meg mást akartak.

– Családja, rokonai vannak, akik nehéz helyzetben van?

– Az egyik fiam itt van, közelemben, a másik kint él Csehországban. Ő felajánlotta, hogy eljön értünk a magyar határig, ha úgy döntünk, hogy elmegyünk, de mi maradunk. Egyelőre. A határ nyitva van. Iratok megvannak. Ha úgy alakul, hogy menni kell, akkor elindulunk. De a rokonságunkban vannak harminc-negyvenéves korú fiatalok, akik félnek attól, hogy behívják őket. Különösen a feleségeik.

– Ilyenkor mit tudnak tenni?

– Ha valaki nem akar katona lenni, mi marad neki? Szerezni kell valahogyan orvosi igazolást, hogy nem mehet. Van, aki önként megy, sok az önkéntes is, de akinek családja van, az félti a családját és az inkább igyekszik kimaradni ebből. Váratlan, hihetetlen a dolog, pánikban vannak az emberek.

Ilona

– Nálunk a faluban nagyon nagy ijedelem van. Felvásárolják az élelmiszert, sorokban állnak a benzinkutaknál. De hogy mi lesz most, azt senki sem tudja. Egy perc alatt is megváltozhat a helyzet. Hogy ennek most jó vége lesz-e, vagy még rosszabb lesz, mint most, azt nem tudni.

– És önök?

– Mi úgy vagyunk vele, hogy amit hoz a sors, azt hoz.

Nem tudom nagyon beleélni magam ebbe. Úgyis az lesz, ami lesz.

Nálunk az élet még ugyanúgy zajlik, én is a munkahelyemen vagyok.

– Vannak, akik elmenekültek?

– Fiatalok főleg. Mondják, hogy a határokon sor van. És mi is láttuk, amikor tankolni mentünk Csapig, hogy végig áll a sor a határig. És gondolom, hogy a tizennyolc és negyven közötti korosztályt érinti ez a probléma. Ők mennek, illetve próbálnak átjutni a határon. De inkább csak fiatalok, nem családok mennek.

– Történik esetleg önök közelében valami rendkívüli?

– Nem, itt teljes nyugalom van. Azonkívül, hogy bezárták az iskolákat, meg bezárták az óvodát. A piacok, üzletek nyitva vannak. Azért Kárpátalja igen messze van onnan, ahol ez most történik.

Putyin megmondta, hogy neki csak Kijev, ami piszkálja az orrát, őt Kárpátalja nem érdekli. Itt csak Zelenszkijjel nem tud megegyezni azon a két városon.

Csak arra megy ki az egész. De hogy mi lesz ebből, az nem tudom.

László

– A helyzet már nyolc éve háborús. Én tartalékos vagyok. Voltam '14 ben a fronton. Még nem tudom mi lesz a sorsom, ugyanis egy véletlen elírás folytán szerencsére a behívó nem a nevemre szól. Tizennégyben Marinka környékén, nem messze a donyecki repülőtértől voltunk.

A minszki béke után fél nappal már lőtték a civil lakosságot.

– Került éles helyzetbe akkor?

– Szerencsénk volt, mert abban az időszakban Debalcevót foglalták el. Mi nem voltunk célpont. Az akkori kormány feladta Debalcevót.

– Tehát éles bevetésen nem volt akkor. Mit gondol, kik voltak szemben, milyen hírek mentek? Orosz katonák, vagy valóban szakadárok?

– Putyin katonái. Így helyes. Részben reguláris orosz hadsereg részben helyi toborzottak.

– És ha most behívnák, menne?

– Azóta családom van, tehát nem szívesen. Itthon a fekvőbeteg apám és az ötéves kislányom. És ha mennék, megint elveszteném a munkám, mint tizenötben.

– Mi a B terv? Mit tud csinálni, ha behívják?

– A sorozásnál elírták a nevem.

Ha akarok megyek, ha nem, nem.

Múltkor két éve továbbképzésre hívtak. Akkor nem mentem, és nem volt semmi. Nem attól félek, mi lesz ott velem, hanem attól, mi lesz itthon, a családommal. Tizennégyben saját akaratomból mentem, de most már más a helyzetem.

Franciska

– Kárpátalján születtem, jelenleg Debrecenben élek, de a szüleim jelenleg is ott vannak.

Korán reggel 6 óra előtt a telefonom csörgésére ébredtem, nem sokkal az ébresztőm megszólalása előtt, a barátnőm keresett, aki Kijevben lakik, hogy az oroszok támadtak.

Nagyon megijedtek ők is a párjával. Hajnalban a párja nem tudott aludni. Hallotta a robbanások hangját, de nem tudta mi az. Nem sokkal utána derült ki, hogy bombákat dobtak le, és azok hangját hallották. Nem tudták, hogy hirtelen mi történik. Akkor megijedtem én is. Próbáltam megnyugtatni. Folyamatosan sírt a telefonban.

Utána egyből a szüleimet hívtam. Aggódtam, hogy nem-e esett bajuk, mert mindenhol megjelentek a hírek, hogy hol bombáztak.

Az megnyugtató volt, hogy Kárpátalját nem érte egyelőre bombázás. De akkor nyugodtam meg igazán csak, amikor hallottam édesanyám hangját, hogy jól vannak.

– A szüleivel mi van? Velük mi történt ma? Mi a tervük?

– Egy élet munkája van kint. Félnek, és nem tudják mitévők legyenek, de próbálják reménnyel tele nézni a helyzetet. Nagy a pánik kint. Ma édesanyám, hogy tankoljon, 2 órát állt sorba a benzinkúton, de minden kúton ekkora sorok vannak. A helyiek próbálják megőrizni a nyugalmukat, de sokan próbálnak menekülni. Érthető, hisz mindenki félti a családját.

De mindenki fél otthagyni az otthonát is, hisz sokaknak mindenüket kellene hátrahagyni.

Egyelőre Kárpátalján nincs lövöldözés vagy bombázás. Szerintem emiatt nyugodtabb a helyzet még, mint máshol. Az én szüleim, nagyszüleim és a teljes családom próbálnak kitartani, amíg lehet. Nem szeretnének elmenekülni az otthonukból, de nem zárják ki a lehetőséget sem, hogy lehet, hogy jönniük kell.

– Édesapja mennyi idős? Őt nem fenyegeti a veszély, hogy behívják?

– Édesapám még fiatal, sajnos bőven bele esik a korhatárba. Ő katona volt, nem fél, én vele ellenben félek, nagyon nem szeretném, ha elvinnék. A barátaim közül is sokan menekülnek, mert katonakötelesek.

Senki nem szeretné, ha a fia vagy a férje, esetleg az édesapja golyófogó lenne egy olyan országért, amelyben kisebbség vagyunk és nem igazán tisztelik a magyarokat.

A közeli ismerősök között van katona is, sajnos őket már napokkal ezelőtt elszállították. Nem mondhatták meg, pontosan hová. Annyit tudunk róla, hogy jól van, de lövéseket, bombázásokat látnak és hallanak. Aggódunk mi is egymásért. Ami biztos, hogy a kárpátaljaiak nem hagyják el a családjaikat. Vagy együtt mennek vagy együtt maradnak.

– Tervez hazamenni mostanában?

– Én egészségügyis vagyok.

Ha Kárpátalján esetleg rossz lesz a helyzet, és szükség lesz egészségügyisre, abban az esetben haza mennék, de csak Kárpátaljáért. Ukrajnáért és egy olyan háborúért, amelyhez semmi közünk, nem szívesen kockáztatnám az életem.

Ezen kívül akkor mennék még haza, ha a családom úgy dönt végül, hogy otthon maradnak.

– Ezek szerint lehet, hogy eljönnek?

– Még nem döntötték el, én abban reménykedem, hogy nem maradnak otthon.

– Lenne hova jönniük?

–Én itt élek 8 éve, így igen. Én még csak 23 éves vagyok, nem vagyok házas, de van párom már 3 éve.

– A párja is kárpátaljai?

– Nem, ő debreceni.

– Vannak a debreceni baráti körötökben még kárpátaljaiak?

– Igen, van sok ismerősöm Debrecenben, akik vagy ott élnek, vagy ott tanulnak.

– Velük ma beszélt? Mondtak valamit?

– Egy-két emberrel beszéltem, tanév miatt ők is Debrecenben vannak, mindenkiben benne a félelem, de nem tudják mi lenne a jó, van olyan ismerősöm, akinek a családtagjai már átjöttek hozzá.

– Ma a nap folyamán?

– Igen, ma reggel óta. Van több ismerősöm akik szállásokkal foglalkoznak. Nagyon sok kijevi és távolabbi területekről érkező ukrán is, akik szállásokat kerestek néhány éjszakára, és továbbállnak. A határokon folyamatosan gyűlnek a sorok.

– Ők meséltek valamit? Mit éltek át?

– Azt mondták, hogy nagy sorok vannak, órákig kellett állni, de akik gyakran mennek át a határon, hozzá vannak szokva. Sokszor, ha öt autó áll előttük, akkor is négy óra az átkelés. Jelenleg kivételesen szaporán dolgoznak a határokon, de nagyok a sorok.

– Végül személyes kérdés. Azt mondta, hogy azért választja, hogy írásban kérdezzek, mert gombóc van a torkában. Hogy van most?

– Általában nyugodt, higgadt természetem van. De reggel óta a sírás fojtogat. Egész nap gombóc van a torkomban. Egyik pillanatról a másikra elkap a sírás, és nem tudom abbahagyni. Aggódom a családomért és a szeretteimért. Féltem az ott lakó embereket is. A szívem szakad meg, hogy ennyi ember van veszélyben, meg hogy már most sok az áldozat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk