Saját zenei fesztiválról álmodik a lány, aki Hollandiába ment tanulni
Shelly már kamaszként tudta, hogy mit szeretne csinálni: az volt az álma, hogy külföldön tanuljon, és ha „nagy” lesz, akkor majd a zenei fesztiválok világában szeretne dolgozni. Ezért döntött úgy, hogy az egyik legjobb holland egyetemet célozza meg.
Már a felvételi is egészen különös volt. Sikerült bejutnia, de a kezdet sokkal nehezebb volt, mint amire számított. Saját magáról is új dolgokat tudott meg. De sikerült talpon maradnia, és hamarosan befejezi a tanulmányait.
Megszerette Hollandiát, Hágát, az ottani életet, megtanult csapatban gondolkodni, két fiúval együtt élni és reálisan gondolni a jövőre.
Milyen nehézségekkel kell szembenézni egy speciális holland egyetemen, mi kell ahhoz, hogy elfogadják őt, és ő is megtalálja a helyét egy új közegben, hogyan lehet úrrá lenni a saját félelmein – mindezekről mesélt nekünk Shelly.
Korai döntés
Azok közé az emberek közé tartozom, akik már fiatalon tudják, hogy mit szeretnének majd csinálni. Én már 16 évesen eldöntöttem, hogy Hágában a HotelSchool The Hague egyetemre szeretnék járni. Az volt az álmom, hogy saját zenei fesztiválom legyen. Most már persze, ez az elképzelés szelídült és megelégednék egy állással is egy zenei fesztiválnál.
Ez az egyetem a világon az egyik legjobb
Ahhoz, hogy a kamaszkori álmomat meg tudjam valósítani - úgy gondoltam, és még most is azt gondolom, hogy - a vendéglátásban kell elhelyezkednem. Persze, ez így furán hangzik, hiszen Magyarországon a vendéglátás mást jelent, mint külföldön. Többek között ezért is döntöttem úgy, hogy külföldön fogok egyetem után nézni.
Ekkor már a barátom bátyja Hollandiában élt és elvégezte azt az iskolát, ahova most én járok. Ő mesélt az egyetemről és én egyből beleszerettem. Kisebb kutatás után kiderült, hogy az az iskola nagyon is jó. A tízedik legjobb a világon, és az ötödik legjobb Európában.
A felvételi egészen más volt, egy hotelt kellett tervezni
Nagyon más az oktatás ezen az egyetemen, mint akár Magyarországon vagy más holland egyetemen. Ezért a felvételi is teljesen máshogy zajlott és más időben is.
Sokkal inkább azt nézték, hogy az iskolába, a közösségbe való vagy-e, és hogy milyen a személyiséged, kevésbé volt fontos, hogy milyenek a jegyeim. A belépő a nemzetközi nyelvvizsga volt.
Elkérték az éppen aktuális jegyeimet is, bár nem hiszem, hogy nagyon megnézték volna.
A felvételi egy egész napos program volt, ami az elejétől a végéig angolul folyt. Eljöttek Magyarországra és egy hotelben rendezték meg a felvételit. Két csapatra osztottak minket, és egy hotelt kellett terveznünk. Semmilyen más instrukciót nem kaptunk. Csak annyit fűztek hozzá, hogy van fél óránk... Kaptunk, papírt, tollakat és filceket. Ketten bent maradtak megfigyelni minket, és folyamatosan jegyzeteltek. Mind tudtuk, hogy itt az idő, produkálni kell, és attól függően, hogy kit milyen fából faragtak, tette mindenki a dolgát. Nem akartam túlkiabálni senkit, de nem is akartam, hogy elnyomjanak. Ez után volt még három interjú egy tanárral, egy akkori diákkal és egy volt diákkal. Mindenki rettentően kedves és megértő volt.
Meg kell tanulni előbb tájékozódni
Itt Hollandiában rengeteg segítséget kaptam a barátom testvérétől, a bankszámla nyitásától a telefonos társaság kiválasztásáig. Korábban megtettem, hogy ami eszembe jutott probléma, azt azonnal megkérdeztem, ahelyett, hogy utánajártam volna. Ám végül rávezetett, hogy érdemes előbb tájékozódni, szétnézni akár az interneten és csak utána kérdezni.
Embert próbáló volt az első időszak
Az első időszak borzalmas, nehéz, embert próbáló volt. Nagyon nagy önbizalommal indultam neki az új életemnek, azt gondolván, hogy nekem ez nehézségek nélkül menni fog. Nagyot tévedtem. Bele se gondoltam, hogy mennyi minden fog történni és változni.
A legelső, amiben tévedtem az az angol nyelvtudásom volt.
Úgy gondoltam, hogy nagyon jól beszélek angolul, hisz felvettek és a nyelvvizsgám is sikerült. Egy nagy frászt. Lehet, hogy magyar viszonylatokhoz képest jó volt az angolom, de az iskolámban tanuló diákok szintjéhez képest sehol sem voltam.
Rengeteg olyan szó előjött előadásokon, amiket még életemben nem hallottam vagy láttam leírva, úgyhogy az első jó pár hónapom szótározással telt.
A második, amiben tévedtem az a személyiségem. Mindig is azt hittem, hogy nyitott vagyok, beszédes és könnyen barátkozok. Ez itt az egyetemen nem mutatkozott meg. Visszatekintve, világossá vált, hogy a nyelvi akadályok miatt. Nem tudtam magam kifejezni, elég gyorsan reagálni vagy viccelni. Persze, még így is voltak olyan emberek, akiket ez nem zavart és bátran beszéltek, ahogy tudtak. Soha nem hallottam senkiről, hogy kigúnyolták volna az angol anyanyelvűek.
Az én számomra - akkor még ismeretlen - nyuszi természetem miatt nem mertem beszélni. Emiatt persze nehezen tudtam barátkozni. Nagyon kedvesek voltak a többiek és mindig mindenhova hívtak, de egy idő után nem volt kedvem menni, hisz nem tudtam lépést tartani velük a nyelvi gondok miatt. Ezt addig csináltam, amíg három hónap múlva valami végül bekattant bennem, és eldöntöttem, hogy akkor is beszélni fogok, ha kell, ha nem. Ezután a döntés után már könnyebbében mentek a dolgok. Még mindig féltem, de egy pár mondat után már belejöttem.
Ez nagyon lökött az angol nyelvtudásomon. Aztán nagy lökést adott, amikor Mallorcára mentem gyakorlatra egy ötcsillagos szállodába. Ez életem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Munkanapjaimon folyamatosan angolul beszéltem a munkatársaimmal és a vendégekkel, így kénytelen voltam belerázódni a dolgokba.
A csapatmunka fontos
Az első évben kötelezően kollégiumban laktunk, többek között azért is, hogy tanuljunk meg együtt élni és alkalmazkodni, hisz a csapatmunka végig jellemző az évek során.
16-an osztozkodtunk egy konyhán, négyen lányok egy fürdőszobán, és megosztottam a szobámat egy másik lánnyal. A félig német, félig Curacao-i lánnyal nagyon sok jó közös élményem volt. Ő is sokat segített csiszolni a nyelvtudásomat. Kezdetben ugyan előtte sem mertem beszélni, hisz tökéletesen beszél angolul, de aztán egyre jobban megismertem és egyre könnyebb lett vele a kommunikáció is.
Nagyon más az oktatás
Az itteni egyetem egészen más, mint az otthoniak. Rengeteg kommunikációs óránk van, ahol különböző helyzeteket boncolunk és oldunk meg. Ezeket színészekkel játsszuk el és gyakoroljuk ki. Ezek üzleti és személyes problémák is lehetnek.
Az én kampuszomra kb. 1000 diák jár, így nagyjából mindenki ismer mindenkit és a tanárok is tudják már a második vagy harmadik évre, hogy ki kicsoda Az óraink maximum 20 fősek de leginkább tíz, ezért személyes a kapcsolat tanár és diák között.
Mindenkinek van egy mentora, akihez bátran fordulhat a diák, ha valamit nem ért, vagy segítségre van szüksége, akár iskolai, akár személyes ügyekben.
Egy tanév négy blokkból áll, mindegyik blokkban van legalább két tantárgy, és azokból az egyik biztos, hogy csapatmunka. Rengeteg időt kell csapatban töltenünk, ami hihetetlen sok mindekre megtanít. Például, hogy hogyan kell kezelni, motiválni különböző embereket, vagy, hogy te hogy viselkedsz stresszes helyzetben vagy épp egy veszekedés közepette.
Az iskola egyik fő fókuszpontonja az, hogy felkészítsen az életre. Emiatt van nagyon sok gyakorlat benne. A 4 éves képzésből 1 év a szakmai gyakorlat, és a három év alatt 15 hetet az iskolának dolgozunk.
Ez megint csak furán hangozhat otthon. Az iskolának ugyanis van egy hotelje, három étterme és egy kávézója, amit diákok irányítanak. Az első évesek végzik a fizikai munkát, főzést, takarítást, eladást, kiszolgálást, míg a másod évesek végzik a menedzser oldalát, tervezést, rendelést, pénzügyi feladatokat, és az első évesek értékelését, akiket meg is buktathatnak. Persze, mindezt az oktatók is felügyelik.
Cél: a magyar zenei fesztiválok
A második gyakorlatomat nyáron Hollandiában szeretném megcsinálni, egy itteni zenei fesztiválnál, és közben lehetőségem lenne a holland nyelvet is tanulni. Ha végzek, akkor a magyar zenei fesztiválok világában szeretnék elhelyezkedni. Jó lenne fejleszteni a két ország kapcsolatát is, hisz rengeteg holland látogatja és szereti a magyar fesztiválokat.
Anyagilag megterhelő a diákélet
Anyagilag nagyon megterhelő itt is a diákélet. Bár részmunkaidőben dolgozom, nagykövetségeken pincérkedek, de egyedül nem lennék képes finanszírozni a kinti létet és az iskolát. Háromszor annyiba kerül minden, mint otthon. Nagyon szerencsés vagyok, hogy anyukám támogatja a taníttatásomat és az itteni életem. Nélküle nem tudtam volna érettségi után itt elkezdeni az egyetemet. Rettentő hálás vagyok neki és alig várom, hogy legyen egy rendes munkám és tudjak kompenzálni neki. Ő persze, mindig mondja, hogy nem kell, de engem mindenképpen megnyugtat ez a tudat.
Ezzel a tudással sokfelé lehet indulni
Az iskola neve megtéveszthető lehet, hisz magába foglalja a hotel szót. De elvégezve az egyetemet, nem csak a hotel szakmában lehet elhelyezkedni, sőt. A végzett diákok 80 százaléka nem is teszi. Rengetegen kezdenek saját vállalkozásba, már iskola alatt is, éttermet nyitnak, vagy elmennek különböző cégekhez pénzügyi területre, akár a világ más pontjára.
Az iskola ad egy olyan tudást, amivel biztosítja, hogy el fognak tudni helyezkedni a diákjai.
Azért jut idő kikapcsolódásra is
Az iskolánknak van szerződése egy konditeremmel, így a vizsgaidőszak kivételével oda járok, szinte minden nap. Jó időben, szigorúan iskola után, sokszor megyünk ki a tengerparti éttermekbe teázni és élvezni a napsütés. Hága ruhavásárlásra is kitűnő. Hollandiában nem bevásárló központok vannak, hanem bevásárló utcák, mint nálunk a Váci utca. Ez viszont limitalja a vásárlós napok számát, hisz elég gyakran esik az eső.
Remek a kapcsolat a helyiekkel
A helyiekkel remek a kapcsolatom. Hárman élünk egy lakásban, a barátom és egy holland srác, aki az én egyetememen végzett. Az évek során megismerkedtünk az ő holland barátaival és egy nagyon szoros és jó baráti kötelék alakult ki. Rengeteget járunk egymáshoz vacsorázni, vagy együtt karácsonyozunk. Ők is meglátogattak minket Magyarországon, mikor jöttek a Sziget fesztiválra. Ekkor mi mutattuk meg nekik az országunkat.
Könnyebb a fiúkkal
Hágában élek a magyar barátommal és egy holland sráccal. Egy helyes, teraszos kis lakást bérlünk a tengerpart mellett. Azt gondolná az ember, hogy nehéz lehet két fiúval élni, de miután nem vagyok egy tipikus „csajos” lány, így nagyon jól kijövünk mi hárman. Sokkal nehezebb volt négy lánnyal együtt élni egy éven keresztül. Majdnem minden este együtt főzünk és együtt vacsorázunk, és minden héten vasárnap takarítunk.
A közlekedés itt nagyon jól ki van találva. Egy cég üzemelteti az összes tömegközlekedési eszközt, így egy kártyát kell igényelni és az jó az összes járműre. Ezt az utazó kártyát össze lehet hangolni a bankkártyánkkal és az lehúz annyi pénzt, amennyi szükséges az utazáshoz.
Nehezen szervezhető már a kapcsolattartás az otthoni barátokkal
Az elején kevésbé tudtam tartani a kapcsolatot a barátaimmal. Amikor hazamentem, akkor a családommal szerettem volna lenni és későn kezdtem el szervezni találkákat a megmaradt barátaimmal. Középsulis időkből van négy barátom, az egyikük Skóciában tanul, ami nem könnyíti meg a találkozások megszervezést.
Hollandiában kell a holland nyelv
Ha valaki azt tervezi, hogy Hollandiában szeretne élni, annak előbb vagy utóbb meg kell tanulnia hollandul.
Mindenki beszél angolul, de segíti a beilleszkedést, ha az ember beszéli az adott ország nyelvét.
Ezt igaznak gondolom az összes országra. Úgy gondolom, hogy ha valaki tényleg szeretne dolgozni és mindent belead a keresésbe, akkor annak meg lesz a gyümölcse. Lehet, hogy nem a legmagasabb pozícióban fog kezdeni, de értékelni fogják a munkaadói az erőfeszítéseit és lesz lehetősége a fejlődésre.
