SZEMPONT
A Rovatból

„Ebbe te is beledöglesz, meg én is beledöglök. Mindannyian” – Dr. Kunetz Zsombor az egészségügy átalakításáról

A kórházak az egészségügyi szakértő szerint ezentúl beszüntethetik azokat az ellátásokat, amikre nincs elég orvos, a magánorvosok pedig külföldre menekülhetnek, így kerülve el, hogy az állami rendszerbe kényszerítsék őket.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. december 30.



Az országgyűlés december 7-én a szakmai szervezetek tiltakozása ellenére fogadta el azt az egészségügyi reformcsomagot, ami január elsejétől alapvetően átalakítja az egészségügyi ellátórendszert Magyarországon. December közepén az is kiderült, további fontos változások is lesznek, amelyeket miniszteri rendeletekben szabályoznak. A következményekről, várható hatásokról Dr. Kunetz Zsombor oxyológus szakorvossal, egykori légimentővel, egészségügyi szakértővel beszélgettünk.

– Mintha megint elmaradt volna a társadalmi egyeztetés.

– Az egész társadalmi egyeztetés ott kezdődött, hogy első körben leírták, nincs szükség társadalmi egyeztetésre. Ha jól emlékszem, az volt az indok, hogy akkora baj van, hogy azonnal be kell vezetni intézkedéseket. Ez volt az első verzió. Miután ez az egész történet kibukott, és kikerültek az átalakítás részletei, már nem volt megúszható, hogy valamiféle társadalmi egyeztetést tartsanak, ennek megfelelően megkerestek néhány szervezetet, példáuk a MOK-ot, tehát a Magyar Orvosi Kamarát is, hogy erről tárgyaljanak. Nem tudom, látta-e ezt a tárgyalást, amit a MOK élőben közvetített, ez inkább egy bullshit volt, tehát amikor beszél, beszél valaki, de a lényegről nem nagyon volt ott egyeztetés. Körülbelül arról volt szó, hogy ők ezt gondolják, és ők erre fognak válaszolni. Azonban, ha megnézi ezeknek az anyagoknak a hatásvizsgálati lapját, az nem több, mint egy fél oldal, és az sem írással, hanem egy táblázattal van kitöltve. Tehát ez is csak egy vicc.

– A másik fél ugyanúgy beterjeszthetné a saját tanulmányait, statisztikáit, hatásvizsgálatait. Ez megtörtént?

– Erre akkor van lehetőség, ha van rá idő. De itt a történet úgy kezdődött, hogy megjelent egy egészségügyi törvénymódosítási javaslat, aminek az értékelésére pár napot kaptak a különböző egészségügyi szervezetek, és utána ebből egyből törvény is lett. Persze, abban teljesen igaza van, hogy adatokkal kellene érvelni az adott módosítások mellett vagy ellen, de erre nem nagyon volt  idő.

– De az asztalfiókban csak kell lenni ilyen tanulmányoknak, hiszen évek óta ismertek az egészségügyi rendszer problémái.

– A gond az, hogy azok az adatok, amelyekből össze lehetne állítani egy reformjavaslatot, az államtitkárság kezében vannak, és látta, hogy a koronavírus-járvány esetén is hogyan bántak velük. A civil szféra ezekhez az adatokhoz nem fér hozzá. Így rendkívül nehéz egy társadalmi egyeztetést lefolytatni.

– Nézzük a legnagyobb buktatókat!

– Jó. Az orvosokat robotmunkára kötelezik, azaz kötelezik a magánellátásban lévő orvosokat arra, hogy az állami ellátásban dolgozzanak. Ez elsőre 10 vagy 20 óra időtartamra vonatkozott, ami akkor lehet 10 óra, ha ügyelet. Vagyis 10 óra ügyelettel megváltható a 20 órás normál munkarend.

Ez is azt bizonyítja, hogy szó sincs a szakképzés minőségének javításáról. Egyszerűen a be nem ismert az orvoshiányt akarják kezelni.

Most úgy tűnik, hogy az eredeti elképzelést csökkentették 8 vagy 16 órára. Azt mondták, hogy erre azért van szükség, mert az orvosok működési engedélyéhez szükséges, hogy mindennapi készségekkel, tudással rendelkezzenek. Ehhez az kell, hogy az állami ellátásban dolgozzanak. Csakhogy ez egyáltalán nem igaz.

– Hány országban kötik az orvosok működési engedélyét az állami ellátásban való részvételhez?

– Ezt nem tudom megmondani, de sok helyen vagy a magánellátásban dolgozik az orvos és az ápoló, vagy a közellátásban. Nekünk már egyik szektorra sincs elég dolgozónk. Azonban olyan valószínűleg a világ egyetlen országában sincs, hogy egy munkaszerződést, amit az egészségügyi szolgálati jogviszony jelent, mindenkire rákényszerítenek, aki a hazájában egyáltalán működési engedéllyel akar rendelkezni. Egyébként, hogy mennyire volt felkészült az államtitkárság ebben a kérdésben, tökéletesen mutatja, hogy amikor megkérdezték, mi van a külföldön dolgozókkal, azok hogyan fognak havi 8 vagy 16 órát az állami ellátásban dolgozni, az volt a válasz, aki külföldön dolgozik, annak nincs magyar működési engedélye. Ez viszont egyáltalán nem igaz, hiszen London és egész Anglia is tele van olyan kint dolgozó orvosokkal, akik eddig megtartották a magyar működési engedélyt, pont azért, hogy egyszer vissza tudjanak jönni. Na most ezeket a működési engedélyeket veszélyezteti ez a döntés. Elképzelhetetlen, hogy ők majd a magyar közellátásban a szolgálati jogviszony alapján dolgozzanak, amikor a szolgálati jogviszony azt is előírja, hogy A-ból B-be bármikor át lehet rendelni őket, akár egyéves időtartamra is.

– És egyébként megoldhatja ez az új szabályozás az orvoshiányt?

– Az orvoshiányt nem lehet kényszerítéssel kezelni. Ez csak ideig-óráig tűnik megoldásnak, aztán nyilvánvalóan a visszájára fordul, hiszen mint mondtam, ez egy kényszermunka, egy robot lesz.

– Sok analógiát látok azzal, ami a pedagógusokkal történik, ahol szintén rendészeti eszközökkel próbálják megoldani a problémákat. Ám van egy különbség, a jövedelmi helyzet. Az orvosok jövedelmét rendezték. Miért van mégis orvoshiány?

– A probléma eddig sem csak és kizárólag az anyagi kérdés volt. Számos más összetevője van, például a munkakörülmények, a feudális berendezkedés az orvostársadalomban, a pocsék egészségügyi szervezés, ahol nem egyszerűen arról van szó, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal, hanem még rá is ver és összekötözi az egyik kéz a másikat.

– Tud egy konkrét példát mondani, hogy jobban értsük?

– Például, ha egy beteg bekerül „A” problémával a kórházba, akkor egy esetleges „B” problémája egyáltalán nem biztos, hogy ellátást kap. Lehet ez egy régi krónikus betegség, vagy más, aminek ki kellene derülnie. Vagy ott van a betegutak szervezetlensége, főleg Budapesten. Tehát, hogy hol, mikor, éppen ki és miért ügyel, és miért mondja le az ügyeletet. Vagy, ha egy háziorvos beutalná a betegét szakellátásra, 3-4 hónap múlva van időpont, miközben a beteg panasza ennél azért sürgetőbb. Annyira nem sürgős, hogy egy sürgősségi osztályon keresztül kórházi ellátást igényeljen, de annyira azért sürgős, hogy 3-4 hónap jelentős állapotromlást idézhet elő.

És itt megáll a történet, mert a háziorvos nem tud mit csinálni ezzel a beteggel.

Ő vagy kifizeti a magánellátást, és ott kap előbb-utóbb valamilyen diagnózist, vagy az állapotromlást kockáztatva kivárja a 3-4 hónapot. Illetve az utolsó megoldás az, hogy bekerül a sürgősségi ellátó rendszerbe, ahol aztán az akut ellátás fog foglalkozni vele, holott ezt a beteget járóbetegként ki lehetett volna vizsgálni. Ezek csak kiragadott példák, de viszonylag gyakori történet mindegyik. A lényeg az, hogy a minőségbiztosítási indikátorok teljes hiánya miatt a rendszer nem arra ösztönzi az ellátókat, hogy a problémát megoldják, hanem arra, hogy a beteget további, adott esetben esetlegesen teljesen felesleges ellátásra küldje tovább, vagy ignirálja mahgt a problémát.

– Sajnos volt, hogy nekem is el kellett mennem szakrendelőbe, és amikor nagy nehezen kaptam időpontot, azt tapasztaltam, hogy kong az ürességtől. Ez miért lehet?

– A Covid kapcsán bevezették a bázisfinanszírozást, ami azt jelentette, hogy ugyanazt az összeget kapta meg minden egészségügyi szolgáltató, függetlenül attól, hogy mennyit dolgozott. Jött még az orvosok béremelése úgy, hogy azt nem kapcsolták össze minőségi követelményrendszerrel. Ez oda vezetett, hogy

ha naponta egy beteget néz meg az orvos, ugyanazt a pénzt kapja, mintha naponta tíz beteget vizsgálna.

Az intézmény tekintetében, miután minden hónapban ugyanazt az összeget kapják meg, függetlenül a teljesítménytől, azt jelenti, hogy ha csak egyetlenegy betegre is ránéznek, a veszteségüket növelik. Így aztán senki nem érdekelt az egészségügyben, hogy tényleges ellátást biztosítson, és erre folyamatosan rossz válaszokat adott az egészségügyi kormányzat.

Szakrendelő valahol Magyarországon. A rendelési idő javában tart.

Ezt felismerve a jelenlegi álláspont szerint indikátorrendszereket kívánnak bevezetni. Ezzel nem lenne baj, ha ez egy kidolgozott tervezet lenne. Erre azt mondta az államtitkár, hogy azért nem dolgozták ki minden részletét az egészségügyi reformnak, mert mi van, ha nem megy át a parlamenten? Akkor az egész apparátus feleslegesen dolgozott volna. Hát ez nonszensz! Ilyen nincsen, hogy én nem dolgozom ki részleteiben a tervet, csak a fő vonalakat húzom meg, a mögöttes hatásokat egyáltalán nem dolgozom ki, ami azt jelenti, hogy nem is ismerem a mögöttes hatásokat, és így dobom a parlament elé.

– Mi az, ami még probléma, a magánorvosok állami rendszerbe kényszerítésén kívül?

– A rendszer abszolút nem ismeretéről és a teljes inkompetenciáról tanúskodik az a rendelkezés, mely szerint január 1-től a városi kórházaknak elég lesz a szülészet-nőgyógyászat, sürgősségi ellátás, sebészet és belgyógyászat közül kettőben egészségügyi ellátást nyújtani. A vármegyei kórházak pedig 21 szakmából választhatják ki azt az 5-öt, amelyekre megfelelően felkészültek, és ha ez az 5 megvan, onnantól használhatják a vármegyei kórház nevet, és ezzel a jogosultságot is, hogy az összes, megyében lévő egészségügyi ellátót irányítsák. Ez azért rendkívül ostoba és káros rendelkezés, mert nem írja meg, hogy mely szakmákat kell mindenképp megtartani, hanem majd a kórház maga választhatja ki. Adott esetben az is elképzelhető, hogy egy kórház az intenzív terápiás ellátást nem biztosítja, hiszen 5 olyan alapszakmát talál magának ebből a 21 szakmacsoportból, amelynek a minimum feltételeihez nem tartozik intenzív terápiás ellátás.

De az is előfordulhat, hogy egy vármegyei kórház azt mondja, a számára rendkívül veszteséges baleseti ellátást beszünteti, mert amúgy sincsen megfelelő humánerőforrása.

Így azok a betegek, akiket valamilyen baleset ér, kénytelenek lesznek egy másik megyei kórházba menni. De mi van, ha az a megyei kórház is úgy dönt, hogy ezt az ellátást megszünteti? Szóval ez rendkívül veszélyes és ostoba szabályozás.

– Arról volt szó, hogy adnak-e pénzt az átalakításra?

– Én mindig elmondom, hogy egy ilyen reformkísérlet több tényezőn tud megbukni. Először azon, hogy nincs megfelelően előkészítve. Másodszor, ha nem megfelelő a kommunikáció, és nem megfelelő a társadalmi egyeztetés. Harmadszor pedig, ha nem tesznek hozzá finanszírozást.

Itt a bukáshoz mindezek adottak.

A hatásvizsgálati tanulmányok többségén az van, hogy „többletterhet nem jelent”. Azt írják, „az ellátás biztonsági színvonalát szemelőtt tartva a rendeletben foglalt intézkedésekhez szükséges források biztosításra kerültek”. Holott tudjuk, hogy ez nem igaz! Hiszen ahhoz, hogy ezt a rendszert rendbe lehessen rakni, az átmenetet finanszírozni kell. Az átmenet finanszírozása pedig nem lesz olcsó. Tehát az első időszakban bizony-bizony többletkiadásokkal kell számolni.

1500-2000 milliárdot kellene pluszban hozzátenni ahhoz, hogy finanszírozható legyen az a pár év, amely alatt az átállás megtörténik, és ami után egy sokkal hatékonyabb, jobb egészségügyet kapnánk.

Én nem mondom, hogy olcsóbbat, de hatékonyabbat és jobbat.

– Oké, a kormány előállt egy ilyen javaslattal. De vajon a szakmai műhelyek részéről...

– Nincsenek szakmai műhelyek. Ezt most is el is felejthetjük.

– Akkor nincsenek alternatív tervek sem?

– Vannak szakkollégiumok, és a mindenkori egészségügyért felelős miniszter, jelen esetben Pintér tábornok úr fogja majd kijelölni, hogy ki például a Belgyógyászati Szakkollégium elnöke. Ezek a szakkollégiumok gyakorlatilag a kormány szakkollégiumai.

– A társadalmi szervezetek, például Orvosi Kamara, a szakszervezetek nem dolgoztak ki olyan reformjavaslatot, ami legalább felmutatható lenne a kormány tervezetével szemben?

– Nem, és ez egy nagy hiba. Igény lenne rá, hogy mondjuk orvosi kamara szintjén is egy átfogó reformtervet letegyenek az asztalra. Csakhogy ez nem készült el. Viszont, amikor az embernek fogalma sincs arról, hogy holnap milyen egészségügyi átalakítással szembesítik, amire adnak három napot, hogy reagáljon, akkor ez nem elvárható, hogy erre felkészüljenek. Még egyszer: a társadalmi egyeztetés az olyasmi lett volna, hogy tudomására hozzák mind a kamarának, mind az egyéb társadalmi szervezeteknek, hogy egy ilyet készítünk, üljünk le, beszéljünk egyáltalán róla. Én mindig elmondom, hogy nem lehet az egészségügyhöz úgy hozzányúlni, hogy nincsen összpárti megegyezés ebben.

A Fidesz retteg attól, hogy kimondja, bizonyos kórházakat be kell zárni, ezt lehet látni rajtuk. Ez a félelmük okozza a vesztüket is ebben a történetben, mert kénytelenek olyan ostoba kompromisszumokat kötni, hogy kórháznak nevezik majd a jövőben azt az ellátó intézményt is, amely csak két szakmát tud felmutatni.

Hát ez egy vicc, mert egy rendelőintézet is általában tizenvalahány szakmát tud felmutatni. Tehát ez egy több szakmás háziorvosnak a szintje, amit ők kórháznak hívnak.

– Egy összpárti egyetértéshez pártok is kellenének...

– Ha valóban előremutató, tisztességes, normális elképzelés lenne, és nem ilyen kapkodás, akkor én nem hiszem el, hogy ebben ne lehetne partnert találni. És azt mondom, hogy ezt most vegyük ki a mindennapi csatából, mert ebbe te is beledöglesz, meg én is beledöglök. Mindannyian.

– Sok minden van, amibe beledöglünk, és mégis csatázunk rajta...

– Abba azért elég jó eséllyel, ha az egészségügy tönkremegy.

– Ha bele tudna nézni egy varázsgömbbe, mit látna? Mi lesz a következménye ennek a reformnak egy év múlva, öt év múlva?

– Azt gondolom, hogy amit azonnal érezni lehet majd, az a növekvő, külföldre irányuló orvoselvándorlás. Pont, amikor már épp csökkenni kezdett a bérrendezés miatt. Tehát valószínűleg jelentősen romlani fog ez a helyzet, és a külföldiek hazajöveteli szándéka is csökken. Nem egy reprezentatív felmérés, de olvastam egy kommentet, hogy a fiatal szakorvosok felmérték, talán a MOK-on belül, hogy szakorvos-jelölteknek mekkora hajlandósága van az ország elhagyására, ha ezt így bevezetik.

Olyan 95 százalék válaszolta, hogy nagyon erősen elgondolkodik a külföldi munkavállaláson.

Azt sem tudom, hogy valakit jogszerűen rá lehet-e kényszeríteni arra, hogy ebben a rendszerben részt vegyen, egy ilyen jogállási törvény alapján aláírjon, csak azért, hogy a működési engedélyét megtarthassa. Továbbá ez a rendelkezés lehetőséget ad arra, hogy az immár vármegyei kórházak ledobálják magukról azokat az ellátási kötelezettségeket, amelyeket finanszírozási szempontból nem éri meg vállalni, vagy pedig humánerőforrás szempontjából problematikusak. Már most sincs szülész-nőgyógyászat vagy neurológus Szolnokon, és egy csomó más kórházban is hasonló problémák vannak. Ezután azokat a területeket, ahol orvoshiány van, le fogják építeni. Ez azt jelenti, hogy egy adott megyében, vagy egy régióban bizonyos ellátások nem lesznek elérhetőek. És ez a folyamat az akut ellátás egészét is érinti, márpedig akut ellátás hiányában előfordul, hogy emberek halnak meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos a NER-luxizásról: Olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak
Ha nem lenne Matolcsyné vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszébe sem jutna, hogy létezik Birkin táska - mondja a független képviselő, aki szerint a célja nem a hergelés, hanem annak bemutatása, mit is jelentenek az ellopott milliárdok.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 10.



400 ezres borjúbőr Church's cipő, 1 milliós Dolce & Gabbana nadrág, 5 milliós Cartier nyaklánc, 29 milliós Cartier óra, 120 milliós Hermès Birkin táska... Sorozatosan mér csapásokat a NER-világ ékszerekkel és luxuscikkekkel kirakott világára Hadházy Ákos.

De miért szaporodtak meg ennyire ezek a fotók? Honnan jönnek a képek? Miért van egyre nagyobb visszhangjuk? És hogyan reagálnak a szereplők? A NER-luxizás tanulságairól beszélgettünk.

– Újabb és újabb posztokat tesz közzé, amelyekben különböző NER-közeli szereplők ruházatát, ékszereit, kiegészítőit vizsgálja. Akad köztük néhány igazán figyelemre méltó darab is, és az biztos, hogy egyik sem olcsó. Miként lehet ezek nyomára bukkanni, és hogyan lehet ezeket beárazni?

– Skrabski Fruzsina, aki Novák Katalin szakértői bizottságának tagja volt, egyszer kiírta, hogy ha nem lennék én, akkor ő nem is értené ezeket a luxusmárkákat, sőt, talán nem is tudná, hogy léteznek ilyenek. Magamról is ezt kell mondanom:

ha nem lenne Matolcsyné, vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszembe sem jutna, hogy léteznek ilyen táskák vagy papucsok.

Természetesen nem vagyok ezek szakértője. Például azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy Birkin táska.

– De akkor hogy találja meg ezeket?

– Elolvasom a nekem küldött üzeneteket. Szerencsére nagyon sokan megtisztelnek azzal, hogy elküldik a véleményüket, információikat. Vannak honfitársaink, akik figyelemmel követik a hölgyek és olykor urak saját maguk által posztolt Instagram- vagy Facebook-bejegyzéseit, és akik tényleg értenek ezekhez a kiegészítőkhöz. Ők hívják fel a figyelmemet ezekre, és ők küldik el a fotókat is.

Ma már vannak képfelismerő szolgáltatások, így ellenőrizni is tudom az információkat.

Ráadásul gyakran mellékelik a linkeket is, amelyek alapján meggyőződhetek róla, hogy az adott darab tényleg annyiba kerül.

– Annak idején, talán a 2010-es évek közepén Habony Árpád táskája volt az első ilyen megdöbbentő eset, de az talán csak pár százezer forintos tétel volt. Azóta viszont jócskán más a szint a NER-es luxusholmik piacán...

– Különösen annak fényében, hogy a Fidesz annak idején támadta az előző kormányt, mondván, hogy luxuskormány. Ehhez képest most ez tényleg visszás. Persze minden alkalommal el kell mondanom: nem az a baj, ha valaki gazdag. Az viszont már problémás, ha ezzel hivalkodik, az ízléstelen és helytelen. De ami igazán visszatetsző, az az, hogy

olyanok hivalkodnak a vagyonukkal, akik ezt a vagyont nyilvánvalóan a politikai kapcsolataiknak köszönhetik.

És még valami: korábban is posztoltam hasonló tartalmakat, és azoknak is volt visszhangja, de messze nem akkora, mint most. Ez azt mutatja, hogy talán van egyfajta változás a levegőben, egyre többen döbbennek rá, hogy ez így nincs rendben. Valószínűleg ez összefügg azzal is, hogy az általános életszínvonal nem emelkedik, sőt, inkább csökken, a magyar gazdaságot sokkal mélyebben érintette a válság, mint azokat az országokat, ahol kompetens, demokratikusan működő kormányok vannak.

– Úgy tűnik, két dolog mozgatja meg igazán az embereket. Az egyik az infláció, a napi megélhetés költségei, a másik pedig ezek a fényűző javak. Ami a kettő felett van, például a több százmilliárdos vagyonok, az már túl elvont számukra. Könnyebb felfogni egy egymillió forintos nadrágot Mészáros Lőrinc feleségén, mint 1400 milliárd forintot a család zsebében.

– Szokták mondani, hogy hergelem az embereket, de szeretném, ha megértenék, mit jelentenek azok az ellopott milliárdok, amelyekről régóta beszélek. Ezek a „néhány milliós” papucsok, táskák, ruhák jobban megragadják az emberek figyelmét, mert kézzelfoghatóbbak. Az ellopott milliárdokat nehezebb felfogni, mert azok olyan nagyságrendek, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva.

Matolcsy feleségének Birkin táskáit, vagy azokat a lakásokat, luxusvillákat, amiket bemutattam, valóban könnyebb megérteni, mint azt a több százmilliárd forintot, amit az adófizetői pénzekből kisíboltak.

Rendszert kell váltani. Tudni kell ezekről. A rendszerváltásnak ma nem azt kellene jelentenie, hogy visszatérünk a kommunizmushoz vagy a szocializmushoz, hanem azt, hogy legyen következménye a dolgoknak. Az ellopott állami százmilliárdoknak, ezermilliárdoknak is következménye kell, hogy legyen.

– Lázár János tavasszal honosította meg a „luxizás” kifejezést a politikában. Mintha összebeszéltek volna...

– Valószínűleg nem ez volt a szándéka, de úgy gondoltam, ha már szóba hozta, akkor menjünk rá erre a témára. Ez egy véletlennek tűnő, de mégis helyes kommunikációs fogás lehetett a részéről.

– Nem gondolja, hogy Lázár ezzel a húzással ki akarta fogni a szelet az ön vitorlájából?

– Nem volt világos akkor sem, és most sem az, miért hozta ezt szóba. A Fidesznél ritkán történik bármi véletlenül. És ami véletlennek tűnik, az sem biztos, hogy az. Az is lehet, hogy Lázár saját magát akarta ezzel fényezni, de az is, hogy a kritikusabb fideszes szavazókat akarta megszólítani. Most sem vagyok biztos benne, hogy eljutunk oda, mint a kínai kommunista párt, amely időnként példát statuál, ha nő az elégedetlenség. Lehet, hogy ez annak volt az előjele, de nem látjuk a folytatást.

Nem tűnik úgy, hogy Mészáros Lőrinc ideje lejárt volna, és Matolcsyt sem vonták felelősségre.

Az igaz, hogy a kis Matolcsy Dubaiba távozott, az apjáról viszont nem tudunk biztosat, de lehet valóságalapja annak, hogy amnesztiát kaptak.

– Amióta közöl divat- és ékszerposztokat, tapasztalt valamit? Rejtőzködőbbek lettek a NER szereplői? Visszafogottabbak?

– Vannak jelei annak, hogy egyesek próbálnak óvatosabbak lenni. Csakhogy ezek a képek el vannak mentve. Egyébként olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak.

– Ez új fejlemény, hogy szivárogtatnak, hiszen korábban a rezsim egy zárt rendszer volt.

– Korábban is előfordult, én akkor is közöltem ilyen képeket. Csak akkor nem volt akkora visszhangja. Sok esetben nem is tudom név szerint, hogy kitől származnak a képek. Ez mutatja, hogy nem arról van szó, hogy valaki jó pontot akar szerezni egy esetleges új hatalomnál. Egyszerűen még azokat is felháborítják ezek a dolgok, akik benne vannak ebben a közegben.

– Itt a nyár, indulnak a jachtok a Földközi-tengeren. Vagy lehet, hogy idén mégiscsak megfogadják Gulyás Gergely tanácsát, hogy „kevesebb yacht, több szerénység”?

– A yachtokról nem tudok, de ha megnézzük, hogy Mészáros Lőrinc hogyan utazott New Yorkba meccset nézni, hogyan repült magánhelikopterrel a reptérre, és milyen luxusszállodában szállt meg (abban, ahol Kevin a „Reszkessetek, betörők!”-ből is megszállt), az nem arra utal, hogy megértették volna, mi a probléma. Vagy ott van Mészáros Andrea, aki „fanyalgókról” beszélt, miközben

ötmilliós nyakláncban jelentette be, hogy 200 millió forintot osztanak szét nyaralási támogatásként.

Az, hogy ezt egy 850 ezer forintos szoknyában tette, nem éppen szerénységre vall.

– Próbálta már kiszámítani, hogy mondjuk a Matolcsy család ökológiai lábnyomát hogyan lehetne „ledolgozni”? Hány éven át kellene nekem például PET palackot gyűjteni és tömegközlekedéssel járnom és komposztálnom, hogy lenullázzam azt, amit ők elhasználnak egy kéthetes nyaralás alatt?

– Ez nagyon nehéz, de amikor ilyen összegekről beszélünk, érdemes kiszámolni, hogy egy átlagos bérrel hány ezer évig kellene dolgozni, hogy valaki ilyen vagyonhoz jusson. Ilyenkor nagyon tanulságos történelmi párhuzamokat lehet levonni.

– Van még „tartalékban” ilyen képe vagy története? Mikor jön ki az új anyag?

– Lehet, hogy már a héten kiteszünk egy újabbat.

– Azt mondta, „kiteszünk”. Többes számban. Hányan dolgoznak ezen?

– Van egy kis stábom, akik segítenek a munkában. Például az árak ellenőrzésében, mert ahogy mondtam, nem vagyok ezek szakértője. Néha magam is megdöbbenek, és megkérem a kollégákat, hogy nézzenek utána. Sajnos a legtöbbször kiderül: az ár tényleg annyi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor a jövő évi választásról: Reménytelen lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre
A politikai elemző egy több szempontot figyelembe vevő értékelés után árulja el, hogy mit gondol, ki és milyen arányban nyerhet a 2026-os választáson.


Török Gábor a közösségi oldalán közzétett egy többféle szempontot elemző előrejelzést arról, hogy mi várható szerinte a 2026-os választáson. A politikai elemző szerint azonban a jelenlegi információkat vette alapul, és ezekből vont le következtetéseket. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mindezek folyamatosan változnak majd, ezért a prognózisát rendszeresen frissíteni kell majd.

Azt írta:

"Miután az előző posztban arról írtam, hogy a politikai elemzés és az előrejelzés milyen viszonyban állnak egymással, és hogy utóbbit - számos ok miatt - nem érdemes igazán komolyan venni, most mégis előállok egy prognózissal.

Ez az előrejelzés azonban - bár bizonyára sokaknak ez lesz csak fontos vagy érdekes - nem arról szól, hogy ki nyeri meg a következő választást, hanem arról, hogy mit tudunk ma a helyzetről, és ez alapján mi látszik valószínűnek.

Nem a végkövetkeztetéssel érdemes tehát vitatkozni, mert az tényleg szubjektív és bizonytalan, hanem azzal, hogy mi számíthat és ami számíthat, ott ma mit látunk.

Ez tehát egy pillanatkép, amit mondjuk havonta érdemes lesz majd frissíteni, annak fényében, ami már addigra mögöttünk lesz. Jó hír: ahogy haladunk majd előre az időben, egyre okosabbak leszünk, hiszen ami ma beláthatatlan jövő, akkor már politikai tudás lesz.

Majd hozzátette:

"Mindezt persze nehéz - vagyis reménytelen - lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre, de ez pont egy olyan szépsége/élvezete az elemző szakmának, amit kár lenne kihagyni."

Török szerint bár a TISZA Párt jelenleg vezet, és ha most lenne a választás, akkor több szavazatot kaphatnának, de a jövő évi választásig még sok minden befolyásolja a végeredményt. Többek között a jelöltek személye, a kommunikáció, a propagandára költhető keret, a gazdasági helyzet, és a még hátralévő időszakban kiosztható pénzek is. Mindezeket figyelembe véve úgy látja, hogy a Fidesznek van esélye a nyerésre. Azt is megírta, mi kellene ahhoz, hogy a TISZA Párt legyen a nyerő.

Részletek itt:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Három napja áram nélkül Pomázon: olvadozó mélyhűtők, csend, romantikus vacsora gyertyafénynél
A postás, mint régen, felkiabál a házaknál, ahova levél érkezett. Három betonoszlopot is kidöntött a szél, várni kellett a speciális munkagépekre, majd arra, hogy megkössön a beton. A polgármester szerint van tanulság, amit érdemes levonni.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 11.



„Ha áram van, minden van” – így szólt a kilencvenes évek egyik hirdetése. De mi van, ha nincs? A pomázi Erkel Ferenc, Liszt Ferenc és Kodály Zoltán utcában hétfőn ment el az áram, és csütörtök délutánig sem jött vissza.

Az utcák csendesek, ahogy egy kertvároshoz illik. Ha nem tudnám, hogy itt már harmadik napja ez a helyzet, semmi sem tűnne fel. Szülők sétáltatják gyermekeiket, nyugdíjasok beszélgetnek a házak előtt. Máshol éppen autót szerelnek a ház előtt. Nyugalom van, szinte idilli. Persze, amikor szóba kerül az áramszünet, kiderül, már nagyon várják, hogy vége legyen a nomád életnek.

A legtöbben ki sem merik nyitni a fagyasztót, reménykedve abban, hogy a hőszigetelése még tartja a hűvösséget, és talán nem romlanak meg a benne tárolt ételek.

Azért némi kétségem támad, hogy több mint 72 óra után mi lehet a hűtőkben, az a néhány centis hőszigetelés ekkora csodákra nem képes, de nem akarom elkeseríteni beszélgetőtársaimat.

Egy nyugdíjas nő mesél a viharról: az utcában is fákat csavart ki, a szomszédja most is darabolja az udvarán, szerencsére az épületekben nem esett kár. Előkerültek a gyertyák, és várnak, más nem is tudnak csinálni. Két férfi a garázsuk előtt szerel egy Skodát. Éppen a vége felé járnak. Megkérdem, hogyan tudnak dolgozni áram nélkül? Kiderül, hogy akkumulátoros szerszámaik vannak, szerencsére a lámpa is akkuval megy, és fel is volt töltve. Amúgy a szerelésnek lassan a végére érnek, kell az autó, az idősebb férfi azzal jár dolgozni. Ott tudja tölteni a telefonját.

A postás csengő híján felkiabál a házakba – meséli nevetve, könyékig olajosan. Rákérdezek, hogyan tud így megfürdeni, mielőtt dolgozni indul? Van még egy kicsi meleg víz a bojlerban, takarékoskodnak, de ha elfogy, marad a hideg víz.

Odébb, egy másik garázs előtt fiatal nő takarít éppen. Megszólítom. Kiderül, a 13 éves lánya éppen táborban van, így hát az otthoni kalandtáborból kimaradt. Az áramszünet romantikus oldaláról mesél.

Esténként gyertyafényes vacsorát rendeznek a férjével, nincs zaj, nincsenek ingerek, internet sincs, közösségi média sincs, lelassult és elnyugodott minden.

„De íme, itt jő” - mintha egy színdarab lenne, megérkezik a férje egy nagy csokor vörös rózsával. Átadja a feleségének, megölelik egymást. Nem tudom nem megkérdezni, hogy a romantikus vacsoráknak köszönhető-e a csokor, de nem – szerinte neki van a legcsodálatosabb felesége, egyébként is hozott volna most neki. Home office-ban dolgozna, de pont erre a hétre vett ki szabadságot, nincs izgulás tehát emiatt sem.

A garázsok előtt kisebb aggregátor, valaki innen oldja meg az áramellátását, nyilván korlátozottan. Amikor le akarom fényképezni a készüléket, az emeletről rám kiabálnak, hogy nincsen ehhez jogom. Hiába magyarázom, hogy nem a tolvaj, hanem az újságíró vagyok, nem sikerül meggyőznöm a lekiabálót.

Sokkal barátságosabb egy idős asszony. Számára az áramszünet a mindenki által említett hűtőgondok mellett leginkább a tévé hiányát jelenti, ami nem is fog megoldódni egyhamar.

Az áram ugyan visszajön most már talán hamarosan, de a szintén leszakadt kommunikációs kábeleket csak később kötik vissza, az nem az áramszolgáltató feladata.

Az utca végében most is dolgoznak: előbb az oszlopot kell felállítani, utána az áramszolgáltató vezetékeit helyezik rá vissza, és csak utána jöhetnek a társbérlők: a televíziós és internetszolgáltatók.

Pomáz polgármesterével, Leidinger István azt mondja, hogy összesen kilenc helyen volt áramkimaradás a településen, egy 20 kilovoltos vezeték szakadása miatt. Ezekből mára már csak a zeneszerzőkről elnevezett utcák maradtak. Ott ugyanis két villanyoszlopot is kidöntött a szél, tehát a helyi vezeték is elszakadt. És itt jön a nagy gond: a villanyoszlop visszahelyezésekor betonozásra is szükség van.

A beton elvileg 28 nap alatt köt meg teljesen, a szilárdsága 50 százalékát is csak három nap után éri el.

Megfelelő adalékokkal ezen lehet valamennyit gyorsítani. Végül szárazbetonnal és megfelelő eljárással sikerült ezt pár napra rövidíteni. Ha sikerül az oszlopot körbebetonozni, és az stabil lesz, akkor lehet szó arról, hogy a vezetékekkel biztonságosan megterheljék az oszlopot. Ezt eldönteni, hogy mikor lehetséges, a szakemberek dolga.

És hogy mik a tanulságok?

„A 112-es rendszer gyakorlatilag összeomlott, és telefonálni nem lehetett, a telekommunikációs rendszerek összeomlottak, ha hétfőn 15 és 19 óra között valakinek mentőt kellett volna hívni vagy kigyulladt volna a háza valakinek villámcsapás következtében, nem tudott volna segítséget hívni” - mondja a polgármester. Emellett szerinte a tűzoltóság kommunikációja is összeomlott, az úgynevezett EDR-rendszer, amit használnak, az sem működött.

A legkritikusabb órákban az a megoldás maradt, hogy az embereknek be kellett sétálni a tűzoltóságra segítséget kérni.

További tanulság az, hogy a gallyazásokat akár lakossági tiltakozások ellenére is el kell végezni, nem szabad hagyni, hogy a távvezetékeket a fák veszélyeztessék. Vannak jogszabályok, szabályok, amik előírják, hogy mekkora védőtávolságot kell biztosítani az adott vezetékek körül, ahova nem ültethető fa, hogy a szolgáltatás zavartalanul tudjon működni. Ha ez nincs meg, akkor történik az, ami most történt.

Arra a kérdésemre, hogy lesz-e erre pénz, a polgármester annyit tudott mondani, hogy „jó kérdés”.

„Nem tudom még, hogy honnan, de erre pénzt kell fordítanunk, és át kell gondolnunk a védelmi struktúrát.”

A polgármester szerint itt lakosságnak is van feladata: villamos vezetékek alá ne ültessenek fákat, mert annak bizony ilyen következményei lehetnek.

Rákérdezek arra is, hogy az események után összeülnek-e a településvezető kollégákkal és a katasztrófavédelemmel, hogy átbeszéljék a tapasztalatokat, amire a polgármester egy vallomással válaszol.

„Előző életemben tűzoltóparancsnok voltam, és minden olyan nagyobb esemény után, ami hozott tanulságokat, én mindig készítettem egy összefoglaló jelentést javaslatokkal, hogy mit kellene átgondolni. Ugyanezt fogom csinálni, és ezt természetesen el fogjuk küldeni a Belügyminisztérium felé, a kormányzat felé, mert ezekkel bizony foglalkozni kell.”

Vissza az Erkel utcába: a kanyaron túl munkagépek. Már éppen levonulóban vannak. Áll az oszlop, a vezetékek is felkerültek már. Ezek szerint kellőképpen megkötött a beton. Néhány utcabeli kérdezgeti a szakembereket: mikor lesz készen a vezeték? Készen vannak, ők már végeztek – hangzik a válasz –, most már az E.ON dolga, hogy visszakapcsolja a vezetéket. Még nagyon sok helyen dolgoznak ezek a brigádok, tehát arra még várni kell egy kicsikét.

Az új oszlop mellett a földön fekszik a kettétört régi. A földön darabokban a televíziós kábelek. Még sok idő, amíg minden helyreáll Pomázon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fotók: Fagyoskodva indult az EFOTT - gumicsizmában, kabátban buliztak a sárban a fesztiválozók
A lenge nyári szettek egyelőre a táskákban várják, hogy előkerülhessenek, a fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az utóbbi napok időjárása.


A lehűlés közepén, szerdán indult a 2025-ös EFOTT Fesztivál a Velencei-tónál. A tipikus, rövid, lenge fesztiválos szettek viszont egyelőre még a táskák alján maradtak.

A sukorói fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az előző napok időjárása: júliushoz képes elképesztően hideg volt, kellett bizony a hosszúnadrág, a pulcsi, a kabát, sőt még a gumicsizma is, hiszen napok óta esett már.

A hangulat azért visszahozott némi nyári életérzést, bulizni ugyanis így is lehetett, ráadásul a jelmezes fesztiválozók is örülhettek, hiszen legalább nem sültek meg a különféle szettekben. A Mikulás-jelmez pedig még találó is volt.

Mutatjuk fotósunk, Nagy Bogi képeit az első napról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: