prcikk: Dr. Almási Kitti: a járványhelyzetnek vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei is | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Dr. Almási Kitti: a járványhelyzetnek vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei is

Milyen hatással van ránk jelenleg a bezártság, milyen következményei lehetnek ennek az időszaknak hosszútávon, és mire érdemes odafigyelni annak érdekében, hogy ne daráljon be minket ez a helyzet? Erről beszélgettünk dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológussal.
Fartek Patrícia - szmo.hu
2021. február 20.



A koronavírus-járvány az életünk számos területén nagy változást hozott, negatív és pozitív értelemben egyaránt. A korlátozások miatt rengeteget változott a társadalmi életünk is: kevesebbet járunk társaságba, otthonról dolgozunk és tanulunk. Néhány hete például olyan fiatalokkal beszélgettem, akik éppen érettségi előtt állnak, vagy már a járványhelyzet alatt végeztek a középiskolában és kerültek a munkaerőpiacra, illetve egyetemre. Meséltek arról, hogyan élik meg az online oktatást, illetve azt, hogy életük talán legmeghatározóbb éveiben nem járhatnak közösségbe: nincsenek nagy bulik, összejövetelek, szalagavatók, ballagások és többnyire a barátokkal is csak a közösségi médiában tudják tartani a kapcsolatot.

A téma folytatásaként most dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológussal beszélgettem arról, hogy milyen hatással van ránk jelenleg a bezártság, milyen következményei lehetnek hosszútávon, és mire érdemes odafigyelni annak érdekében, hogy ne daráljon be minket ez a helyzet.

- Nagyon megoszlanak a vélemények az online oktatás és a home office körül, mert sokan teherként élik meg, viszont valaki sokkal jobban működik így. Neked mik a tapasztalataid, milyen hatással van ez az időszak az emberekre, főként a fiatalokra?

- Ennek az időszaknak vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei is.

Általánosságban, ha az otthontanulást vagy az otthoni munkát nézzük, akkor a nagy többségre igaz az, hogy szenved tőle, vagy nehézségeket okoz neki. De ez a fajta életmód nem mindenkinek olyan óriási teher, mint ahogy általánosságban beszélünk róla.

Vannak gyerekek, emberek, akik egyszerűen jobban működnek úgy, hogyha az otthoni környezetben vannak, biztonságban érzik magukat.

Például azokra gondolok, akik nehezebben teremtenek társas kapcsolatokat, esetleg bármilyen kirekesztés, bántalmazás érte őket. Tehát van, aki jobban érzi így magát, sőt attól jobban szorong, hogy mi lesz, ha majd újra vissza kell menni a társasági életbe. Ez már a fiataloknál is megjelent, de még gyakrabban találkozom azzal, hogy a cégeknél, kollégák esetében említik a bezártságnak ezt a hozadékát. Emiatt pedig sok helyen el is gondolkodtak rajta, hogy majd a nagy visszatéréskor valamilyen formában megtartják a home office rendszerét részben vagy egészben azon kollégák esetében, akik otthonról jobban, hatékonyabban tudnak dolgozni.

- Mi a helyzet azokkal, akikre inkább negatív hatással van ez a helyzet? Miért nehezebb az online oktatás számukra?

- Sokan például könnyebben, másképp mernek kérdezni, ha jelen vannak.

A képernyő előtt ülve nem úgy kommunikálnak, mint élőben, és ez nagyon visszafogja a hatékonyságot.

Az online órákon más a szereplésélmény, mint amikor ott ülnek a padban, és mondjuk csak úgy be tudja mondani valaki egy fél szóval, amit gondol. De ez az online térben teljesen más, eleve sokakban az, hogy egy kamera veszi őket, szerepléstudatot kelt, és így nehezebb.

Az viszont, hogy sokkal több az önálló feladat - mert vannak órák, amiket nem mindig tartanak meg, hanem otthoni feladatokra cserélik őket - a nehézségei mellett önállóságra is sarkall, ami aztán később nagyon hasznos lesz.

A gond inkább azzal van, hogy ha a gyerekre még sok más probléma is szakad, például a háztartás, az ebéd elkészítése stb. és ez egyszerre sok.

Ezek is persze olyan szokások, amiket ha most felvesznek, hosszútávon hasznosak, mert később, amikor mondjuk bekerülnek egy kollégiumba vagy albérletbe, tudják kamatoztatni. Csak ez a sok változás most nagyon hirtelen jött, főleg tavasszal. Ezzel a teljes életmódváltással nehezen küzdenek meg, nyilván amellett, hogy nincs meg az a töltekezés sem, hogy mindezt aztán a haverokkal, sztorizgatásokban feloldják.

- Mi a helyzet a társasági élettel? Az szinte tényleg nullára csökkent, a fiatalabb korosztálynak viszont ez egy elég fontos dolog lenne.

- A nagyobb társas összejöveteleket, nyilvános helyeken történő találkozókat hiányolják inkább. A fiatalok többsége egy-két nagyon közeli baráttal megpróbálja most is személyesen tartani a kapcsolatot, de nincsenek baráti társaságok, bulik, spontán találkozások.

Tulajdonképpen abba, amivel a náluk idősebb korosztály már régóta küzd, hogy nem tudnak például szórakozóhelyeken ismerkedni, most belecsöppentek a nagyon fiatalok is. Ők viszont nehezebb helyzetben vannak, mint az idősebbek, mert még kevesebb önismerettel, tapasztalattal rendelkeznek.

Sokan ugyanúgy az online térben alkotott kép alapján próbálnak ismeretségeket kötni, és emiatt az amúgy is nagyon illékony dolgok még inkább előtérbe kerültek. Egyik nap írogatnak egy emberrel, pár nap után meg inkább mással. A másik eset a rákattanás, hogy a távolból nagyon imádják egymást, beleképzelnek valamit a másikba, csak azért, hogy hirtelen tartozhassanak valakihez. Ez pedig nagyon nem kedvez a valódi kapcsolatok kialakításának. Ebben a korosztályban ez azért is nagyon veszélyes, mert ilyenkor érzékenyen formálódik az énkép, hogy én mitől vagyok valamilyen, mitől vagyok értékes, mi szerethető bennem - a visszajelzések alapján. Az online térben viszont egy csomó olyan helyzet nem is tud kialakulni, ami élőben igen. Emiatt pedig nemcsak a valódi értékek nem jönnek felszínre, hanem azok tudnak így tarolni, akiknek eleve jók az ehhez passzoló készségeik és tulajdonságaik, például előnyös külsejűek, vagy jól írnak, fogalmaznak. De azok, akinek olyan szerethető tulajdonságai vannak, amik inkább akkor érvényesülnek, ha személyesen jelen van az illető, most teljesen háttérbe szorulhatnak.

- Az előző cikkemben volt egy fiú, aki például azt mesélte, hogy több osztálytársa is depresszióközeli állapotba került ebben a helyzetben.

- Rengeteg szorongásos zavarral és depresszióval küzdő fiatal van most, akiknek tényleg kicsúszott a talaj a lába alól. Ebben a helyzetben akik támaszt, bázist adhatnak, legfőképp a családtagok, akikkel lehet találkozni. Azoknál a családoknál azonban, ahol eleve társas magányban élnek az emberek, nem szoktak beszélgetni egymással, ott most még nehezebb.

Emellett ne feledkezzünk meg azokról a családokról sem, ahol családon belüli bántalmazás is jelen van, ahol a szülők közötti helyzet most még feszültebb lett, anyagi nehézségekkel, esetleg alkohol problémákkal küzdenek, vagy konkrét fizikai bántalmazás is történik.

Ezek most sokkal nagyobb súllyal nehezednek a fiatalokra, akik eddig napközben nem voltak otthon, esetleg suli után elmentek edzésre, találkoztak a barátokkal.

Számos gyerek ezektől a családi nehézségektől úgy menekült, hogy alig volt otthon. Most pedig ezeknek a nyomasztó körülményeknek a kényszerű elviselése mellett még a tanulásban is önállóságot várnak tőlük.

- Hogyan vehetjük észre, ha tényleg nagy a baj, ha valakit jobban megvisel ez a helyzet? Milyen jelekre érdemes figyelni akár barátként, családtagként?

- Általánosságban arra kell figyelni, hogyha jelentősen megváltozik valakinek a viselkedése. Azért fogalmazok így, hogy általánosságban, mert például, ha valaki eleve csendesebb, mint az átlag, az nem tünetértékű, ha most is kevésbé kommunikatív. Ha azonban nem szokott csendes lenni és most az lett egy ideje, akkor érdemes fokozottan figyelni rá. Mindig önmagához képest kell viszonyítani ezeket a tulajdonságokat, szokásokat. Ha valakitől karakteridegen viselkedést, megjegyzéseket hallunk, fontos a szokásosnál jobban támogatni. A depressziónak számos tünete ismert: kedvetlenség, motiválatlanság, fáradtság, az étkezés és az alvás megváltozása, reményvesztettség. Figyelni lehet a döntéskészségét, azt, hogy örömét leli-e valamiben az a fiatal, illetve jellemzően negatívan látja-e önmagát és a lehetőségeit. Nyilván ezek a tulajdonságok mindannyiunknál előfordulhatnak egy-egy nap erejéig, de ha ez az állapot heteken keresztül fennáll és több jellegzetes tünet is egyszerre, akkor mindenképp gondolnunk kell depresszióra és érdemes szakembertől is segítséget kérni.

- Kívülállóként hogyan tudunk segíteni a jelenlegi helyzetben?

- Ez nagyon függ az egyéni körülményektől is, de a legfontosabb, hogy őt kérdezzük meg, számára mi jelentené a segítséget. Valakinek már az is sokat ad, ha igenis heti egyszer megoldjuk, hogy találkozzunk, sétálunk egyet a az erdőben, valakinek az, hogy csak meghallgatjuk, megint másnak lehet, hogy egy online terapeuta felkutatása lesz a segítség.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Az, hogy melyik csuklódon hordod a karórádat, többet elárul rólad, mint gondolnád
Praktikus okokból alakult úgy, hogy az emberek rendszerint a bal csuklójukon hordják, és ez gyakran mélyebb jelentést hordoz. Pszichológusok szerint ez a szokás önálló gondolkodásra és a konvencióktól való eltérésre utalhat.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 01.



Gondoltad volna, hogy még az óraviselés is árulkodó lehet? Nem feltétlenül a márkára, dizájnra vagy az árára gondolunk. (Mint például Szoboszlai Dominik vagyont érő karórájánál.)

Hanem az óraviselés módjára.

Az, melyik csuklódon viseled az órádat, többet elárulhat rólad, mint a kedvenc színed, mivel finoman utalhat a személyiségedre.

Mit kell figyelni a karóra esetén?

A legtöbben a bal kezükön viselik. Akik a jobb karjukon viselik a karórát, valami pluszt fejezhetnek ki vele.

Mielőtt azonban rátérnénk a „jobbosok” titkaira, érdemes megérteni, miért lett a bal csukló az íratlan szabály.

A legtöbb ember jobbkezes.

Emiatt egyrészt a kevésbé használt bal csuklón az óra kisebb eséllyel sérül meg a mindennapi tevékenységek során, másrészt amíg a jobb kezüket használják (például kapaszkodásra egy közlekedési eszközön) a bal kéz szabadon marad, és könnyebb rápillantani az óra számlapjára.

A klasszikus karórákat úgy tervezték, hogy a felhúzókorona a jobb oldalon legyen, ezért a domináns kézzel kényelmesebb állítani őket.

Ez az ipari szabvány és a szokás évtizedek alatt szinte észrevétlenül rögzült.

Ha ez a norma, miért döntenek mégis sokan a jobb csukló mellett? A legkézenfekvőbb ok a balkezesség.

Aki a bal kezét használja írásra vagy más mozdulatokhoz, annak egyszerűen praktikusabb, ha a jobb csuklóján van az óra.

A divat világában viszont a jobb kézen hordott óra mást üzen. Az önkifejezés egyik finom formája. Egyediségre utal.

Hírességek és vezetők gyakran tudatosan választják ezt a megoldást, hogy jellegzetes megjelenésük részévé tegyék.

Egyes spirituális nézetek szerint a kezek különböző energiákat képviselnek. A bal kéz a befogadó, a jobb a cselekvő, teremtő oldalunkat jelképezi.

Aki tehát a jobb csuklóján hordja az órát, szimbolikusan azt fejezheti ki, hogy aktívan, vezető szerepben irányítja a saját idejét.–

Pszichológusok szerint is beszédes lehet ez a szokás. A jobb kézen viselt óra arra utalhat arra, hogy az illető önállóan gondolkodik, a szokásokat nem követi vakon, és valószínűleg más területeken is kreatív, szokatlan szemléletű.

Az pedig, hogy valaki soha nem hord órát, annak a jele lehet, hogy megelégszik a telefon kijelzőjével vagy nem tudja értelmezni a számlapot, mint Kőgazdag Aurél.

Bár a legtöbb klasszikus karórát még ma is jobb oldali koronával gyártják, léteznek kifejezetten balkezeseknek szánt modellek, ahol a felhúzó a másik oldalon kap helyet.

Sőt, akadnak olyan különleges darabok is, ahol a korona nem is a megszokott helyen van. Az okosórák pedig végképp szabadságot adnak: a beállításokban egyszerűen átállítható a viselési oldal és a gombok tájolása. A gyártók kiemelik, hogy a pontos mérésekhez – például a lépésszámláláshoz – érdemes megadni, hogy a domináns vagy a nem domináns csuklónkon viseljük-e az eszközt.

A karóra egyébként a 20. század elején, különösen az első világháború alatt terjedt el a férfiak körében, majd a harcok után vált a mindennapok részévé. Ez az időszak erősítette meg a már említett praktikus, bal csuklós viselési szokást.

Hogyan dönts tehát? Gondold végig, melyik a domináns kezed, milyen tevékenységeket végzel napközben, és mi a célod: a kényelem vagy a stílusos önkifejezés.

Ha okosórát vagy aktivitásmérőt hordasz, ne felejtsd el beállítani a megfelelő csuklót a menüben, és viseld az eszközt a csuklócsontod felett, nem túl szorosan, a legpontosabb adatokért.

Végül a legfontosabb: nincs „jó” vagy „rossz” oldal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk